Fantasztikus labirintus - Labyrinth (1986)

Fantasztikus labirintus - Labyrinth (1986)

Rendezte: Jim Henson

A film Mafab adatlapja: The Labyrinth (1985)

Megtekintés: Ezt a filmet gyermekként kell látni és akkor beépül a lelkedbe, hogy magaddal vidd a felnőttkorba.

És valami ilyesmiről szól maga a film is. Sarah a tinilány (Jennifer Connelly) a tipikus hormonkorban van, amikor a világ az ellenség, senki sem szereti az embert és a kistestvérek elrabolják tőlünk a szülők figyelmét és kedvenc játékainkat. Valójában ez a lázadás azonban önmagunk ellen szól, hiszen körülbelül ekkor döbbenünk rá, hogy nem maradunk örökké gyermekek. Gondolom én. A lázadás pedig annak szól, hogy ahogyan testünk fejlődik és észrevesszük magunkon az első változásokat - megnyúlik a kar, a láb, mutálódik a hangunk - és ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak lázadni. Akin lázadásunk mérge csattan, az pedig pont az, akin nem szabadna, aki nem érdemli meg.

A film pár év csúszással, kb. 88-ban lett bemutatva nálunk, így amikor elmentem a moziba megnézni - nem vagyok benne biztos, de mintha először valami szabadtéri, balatoni moziban néztem volna, szúnyogokkal harcolva - olyan tizennégy éves lehettem. Pontosan abban a tini korban, amelyről a történet mesél. Az első változó korban. Fiatalabb tesóm volt, állandóan öltük egymást. Csoda, ha egyszerre éreztem magamra érvényesnek a filmben látott kalandokat - leszámítva a végső győzelmet, hiszen mégis csak az öcsémről volt szó és abban az időben nem nagyon izgatott volna, ha elragadja a manókirály - és közben beleszerettem Jennifer Connelly-be? Nem volt nehéz. Már az első percekben besétál a képbe, farmerban, lenge fehér ingben és szomorú szemeivel szinte rám néz, ahogy a versikét kezdi szavalni. Akkoriban Connelly tökéletesen kimerítette egy tinifiúi szerelmi vágyainak álmát és tárgyát.

A másik főszereplő miatt vettem elő a filmet, mert gondoltam, egy apró filmes véleménnyel búcsúztatom el a 69 évesen a rákban elhunyt zenei fenomént, David Bowie-t. Nem kívánok azonban részletesen elmerülni a fantasztikus művész munkásságában, hiszen arra tökéletes a gugli is.
D A V I D  B O W I E  W I K I

R.I.P. - David Bowie

Nem akarok nyálaskodni, most, hogy Bowie elment, mert bár tényleg kedveltem a fickót, nem mondhatom, hogy mélyre hatóan elemeztem és szívtam magamba munkásságát, sem színészként, sem zenészként. Csak ragadt rám valamennyi belőle a negyven év alatt. Ha filmben láttam véletlenül, akkor meggyőzőnek találtam tehetségét, ha a tévében láttam a klippjét, végighallgattam. Nem vettem cd-it, könyveit, kis, cserélhető fényképeket - bár volt pár darabom - viszont néha-néha belebotlottam a fizimiskájába, dalaiba, hol a rádióban, tévében, hol filmekben, soundtrack-ként.
Szóval, előadni, hogy mennyire lesújtott a művész halála egyrészt lehetne túljátszott sirám tőlem, másrészt viszont, ami keveset tudtam róla, az alapján is éppen eléggé elszomorított, amikor hallottam halálhírét.
És ennek a morajló, bennem lezajló szomorúságnak egyik markáns okozója, hogy olyan nagy hatással volt rám ez a mesefilm és benne David Bowie, aki Jareth, a manókirály.
Isten veled, manókirály!

A film könyvváltozatát Anthony Charles Hockley Smith vetette papírra, amit eredetileg Dennis Lee, Jim Henson, a Muppet Show atyja és Terry Jones, a Monthy Phyton oszlopos tagja talált ki. Az eredeti értelmi szerző azonban egyértelműen Jim Henson. Ennek fényében nem csoda, ha a film egyszerre szól a gyerekekhez, bájos figuráin keresztül és ugyanakkor van egy sokkal mélyebb rétege, amely a tiniket vette célba, sőt, teljes elemzés után a felnőttek, mint most már én is, találhatunk benne mondani valót, filozófiai mélységet. Nem fogok most belemenni, mennyi apró plusz van a filmben, mert korábban a neten találtam erről egy magyar cikket, amely olyan részletesen fedte fel a film titkait, hogy ahhoz képest én csak a felületet karcolgatnám. Igyekeztem hirtelen hajnalban előrángatni azt a cikket, amit a filmről anno olvastam, mert érdemes rá, hogy mindenki megismerje és átrágja, hasznos információkért, de egyelőre nem akadtam rá újra. Ha ez változik, a linket be fogom tenni.

Ennél a jelenetnél egy átlagos kamaszfiú már bele is szeretett Jennifer Connelly-be.

A történet röviden:
Sarah iskolás lány, aki inkább bulizna vagy babázna, de féltestvérére kell vigyáznia az este folyamán. Gyerekes dühét, hogy a kisfiú a játékaihoz nyúlt, színpadias átkozódással és túljátszott haraggal színezi. Ez annyira bejön Jareth-nek a manókirálynak, hogy ripsz-ropsz elrabolja a kisdedet és felajánlja Sarah-nak, hogy mostantól az élete ismét boldog lesz a féltesó nélkül. Persze Sarah azért nem teljesen hülye, ezért azonnal rájön, hogy ha apa és mostoha anya hazajön, prezentálnia kell a kis nyafogóst, mert különben szobafogság, meg amit még el sem tud képzelni. (Rendőrségi nyomozás a baba ügyében, pszichiátriai kezelés, stb.)
Jareth szereti magát kis manókkal körülvenni, ezért nem szívesen adná vissza a szóban már lefoglalózott porontyot, de mivel úgy érzi, nincs veszíteni valója, utolsó szalmaszálként megígéri Sarah-nak, hogyha adott időn belül eljut hozzá a manóvárba és ott bizonyítja, hogy mégis kell a pöcsös, akkor visszaadja a lánynak.
Sarah, ahelyett, hogy az estét süti majszolással a tévé előtt töltené és néha a babára pillantana, így nyer egy gyalogos road movie-t a labirintusba, amely csupán azért létezik, hogy a hasonló okokból bekerülő fiatalok ne tudják teljesíteni a manókirály igényeit.
Sarah nyakába veszi formás combjait és lassan gyarapodó baráti társaságával sok kalandon keresztül verekedve magát méltó lesz rá, hogy okos, idősebb testvérnek szólítsa majd később őt a cseperedő Toby.
És, hogy a végén a filmet ne úgy zárjuk le, hogy egy hormonoktól duzzadó tinilány abszurd rémálmát láttuk, a kalandozás alatt megismert lények gyakorlatilag átköltöznek Sarah hálószobájába, miután úgy vélik, jobb fej a lány, mint Jareth, aki inkább csak kihasználja a fura teremtményeket.

Henson egy sokkal érettebb filmet hozott össze, mint a butuska és gyerekes Muppet show volt. Szerintem. Van ugyan bőven vicces pillanata a figuráknak és kalandoknak, azért végig érezni a sürgető idő okozta frusztrációt és a felelősség nyomását a főszereplő vállán.
Talán ezért a legnyomasztóbb jelenetsor a filmben, amikor Sarah az emlékei között kutatva szinte elfelejti kisöccsét és régi játékai labirintusi változataival igyekszik körbevenni magát, míg végül megtörik az átok és ismét tovább haladhat, hogy beteljesítse célját. Ott éreztem leginkább, hogy Toby akár örökre manó maradhat, ha a nővérke nem teszi félre kesergését és ragaszkodását a múlt iránt. Mert azt se felejtsük el, hogy Sarah-t trauma is érte, amikor elveszítette az édesanyját és édesapja egy másik nő mellett kereste a boldogságot. Ezért Sarah, amikor a múltba tekint és azt kergeti, akkor gyakorlatilag oda akar kerülni, amikor még élt az anyukája és minden rendben volt. Nagy szerencse, hogy végül felülkerekedik benne a testvéri szeretet és az idősebb testvér felelőssége.

Ami még sokat emel Henson teremtményei mellett a film élvezeti értékén, az Trevor Jones és David Bowie közös munkája, amit a filmzenébe fektettek. A legtöbb dal érdekes hangzásvilágú, emlékeztet a korábbi bábfilmes Henson sorozatra, de van benne jócskán új hangzás is és mély mondanivaló. Egy igazán remek soundtrack, ha már a szöveges dalok filmzenei listáiról szemezgetünk.

Mostanra persze a film egésze nagyon kicsit megkopott, néhány trükk - inkább vizuális szinten - nem maradt friss, mégis, ezt ellenpontozzák a remek egyéb megoldások, a bábuk sokfélesége és a csodálatos díszletek.

80%

A bagoly volt az első fotó-realisztikus CGI madár.
A stábban dolgozott R2D2 és Wicket is a kis Ewok... (Kenny Baker, Warwick Davis)

Letöltés: F A N T A S Z T I K U S  L A B I R I N T U S

Még egy Marvel képregény sorozat is készült a történetből, ezért szegről-végről, a Fantasztikus labirintus egy Marvel film...

Az útvesztő - Tűzpróba (2015)

Az útvesztő - Tűzpróba - Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

Rendezte: Wes Ball

A film Mafab adatlapja: Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

Megtekintés: Young Adult, ami azt jelenti, hogy harminc felett már nem biztos, hogy le tud kötni. Durvának nem elég durva.

A Young Adult mozikkal az egyetlen bajom, hogy vérengzés szempontjából nekem már túl visszafogottak. Persze, hullanak benne a karakterek, akár a legyek, ha odafigyelsz, de hiányzik belőle az őszinte vér, ami pl. benne foglaltatott a Csillagközi invázió sorozatban, azon belül is a cseppet sem finomkodó első részben. Lett is rajongó tábor, még ha nem is lett akkora siker, ami miatt több pénzt öltek volna a folytatásokba, ám mivel, ötlet még maradt, azért kiköhögtek belőle pár részt és animációs sorozatot is. (Ami mellesleg egyenesen meggyalázása egy ilyen témájú történetnek.)

A Maze... továbbiakban útvesztő koncepciója az eddig látott két részben, kb. az, hogy vannak kiválasztottak, akiket a cég, a nagy betűs hierarchikus elnyomás, immúnisnak tart és mint ilyeneket, akár beáldozni is képes egy magasabb jóért. Magasabb; amit a felhasznált emberanyag nem képes ép ésszel felfogni. Vagy nem is akar.

Sokat nem sikerült kihámoznom az első két részből (Maradt egy harmadik etap és két további előzmény történet, amelyből az egyik jelenleg még meg sem jelent.) talán csak annyit, hogy ha a "Veszett" nevű megacég vezetői nem hazudnak, akkor a főszereplő, Thomas ellenkezése valójában egy egoista cselekedet és elítélendő a kisebb rossz nevében. Mert eddig valami olyasmit sikerült kihámoznom a szándékosan is összekuszált történetből - tudod, amikor a szereplők kurvára nem a frankót mondják, csak sejtelmesen célozgatnak, hogy fokozatosan épüljön fel a háttér - ,hogy az elítélt cég morálisan lehet, hogy támadható, azonban logikai szempontok alapján tökéletesen igazat állít: kevesek érdeke nem állhat a tömeg érdeke elé, azaz, lehet, hogy Thomas és barátai feláldozódnak a tudomány oltárán, akár szó szerint is, ami sajnálatos, viszont szükséges lépés, hogy megelőzzenek terjedési sebességében egy olyan vírust, amely eddig, a látható példák szerint, leigázná a földet.

Annyira nem vagyok képben a megtekintett első két rész után, hogy úgy gondoltam, gyorsan belekezdek az elolvasásba, ha már az első három kötet e-book változata elérhető lett számomra. Nincs kedvem kibeszélő posztokat keresgélni, ahol választ kapok a felteendő kérdéseimre, hiszen azok, inkább csak gyarapodtak az eddigi két rész megtekintése alatt.
Egy Young Adult sorozat, ami gondolkodásra késztet?
Nos, azért ne olyan nagy mellénnyel!

Eddig, amit láttam, sehogy sem akar összeállni egy koherens egésszé.
Mi a tököm ez a labirintus?
Mire szolgál?
Csak remélem, hogy a sorozat kiolvasása után megfelelő válaszokat kapok, mert jelen időben egyelőre úgy tűnik, az első rész egy az egyben egy parasztvakítás.

Mert tegyük fel, hogy a mutánsokat létrehozó vírus elleni vakcinát csak az emberekből lehet kivonni. Olyan emberekből, akik hordoznak magukban valami pluszt. De mit?
Valami félelmet legyőző enzimet? (Szerintem is hülyén hangzik...)
A labirintus, gyakorlatilag egy gyilkos logikai és erőnléti játék, amelyből a főszereplőnk kiszabadult és húzta magával a klikket. Oké. És?
Most akkor van benne valami endorfinhoz hasonló vegyület, amely a felfokozott idegállapot miatt jön létre a szervezetben és erre a cégnek szüksége lehet a továbblépéshez?

Ha esetleg így van - más oka mi lehet egy ennyire komplex és monumentális próbatétel létrehozásának - akkor felvetődik a kérdés, hogy amit a labirintus vált ki a célszemélyből, azt nem lehet sokkal könnyebben, "olcsóbban" előállítani???

Tényleg, így a pusztulás határán, miközben a világ fele egy őrületet okozó betegség terhét nyögi, a másik fele, egy hatalmas konzorciumba tömörülve egy olyan gépezetet hoz létre, amely gyakorlatilag egy börtön, amelyből csak megfelelő kondi és logikai készség után lehet kimenekülni. És akkor is esetleges, máskor pedig a szerencsén is múlik.

Fejet hajtok a regényfolyam előtt, hiszen, lehet, hogy abban ezekre a kérdéseimre választ fogok kapni. Nem véletlen, hogy belekezdtem...
A mozi a jövőben játszódik. Valamikor egy atomháború vagy hasonló pusztulás után. Nos, az emberiség gyakorlatilag négy + 1 csoportra szakadt:

1.) a halottak. Habár, nem nagyon láthattunk csontváz halmokat, feltételezhetjük, hogy a második részben látható lepusztult város és sivatag egyértelművé teszi, hogy itt nagy baj történt, amelynek áldozatai kellett, hogy legyenek.

2.) az őrültek. Ők, akik külsőleg zombie jegyeket mutatnak és szereplőinkre vadásznak a törmelék között. Sokat nem tudunk meg róluk, ha csak azt nem, hogy, gyakorlatilag az ők gyógyítására vagy állapotuk romlásának megelőzésére akarják felhasználni a főszereplőket valamilyen eddig homályos - ugyanakkor kellően sötét tónusban bemutatott módon.

3.) a gyerekek és fiatalok. Őket a cég nem tudjuk pontosan miért, de egy labirintusba zárta, és miután egy szűk csoport elhagyta azt - azután kiderül, nem is olyan szűk az a klikk - a többi foglyot igyekszik, holmi homályos célokra felhasználni.

4.) a cég és az emberei. Ez számomra a legérdekesebb csoport. Először is, mennyien maradtak? Azt a monumentális labirintust nyilván nem egy hét alatt, nem száz gyári munkás hordta össze. De, ha mind pénzben, mind emberanyagban voltak elegen, hogy létrehozzanak egy ekkora komplexumot, akkor megkérdezném, mitől is olyan hatalmas gyilkos kór az a vírus, amely a bolondokat hozza létre? Hiszen, a semmi közepén, egyetlen labirintust felépíteni, telerakni technikával, gyerekekkel és robottal hosszú időt ölel fel, nem kevés alapanyag és egyéb technikai háttérrel megtámogatva. És ebből a labirintusból nem egy van, hanem a film szerint... mondjuk néhány. Érted???

5.) Túlélők, akik elvegetálnak a lepusztult világban. Hol egy kommunában, hol egy lázadó csoportban tömörülnek, hol pedig seftes sivatagi banditák. Ha jobban belegondolunk, a cég azon fáradozik, hogy kifejlesszen egy olyan vakcinát, amely ezeket a túlélő közösségeket is hivatott védeni. Meg mindenkit a földön, pedig, amennyi pénzük van, megtehetnék, hogy kivárják, míg kifut a dolog és a végén egy nagytakarítást követően újra benépesítsék a földet. (Kivétel, ha a cég valójában azon ügyködik, hogy a sallangot eltávolítsa a bolygóról, akár úgy is, hogy rájuk szabadít egy halálos kórt, hogy a végén a kiválasztottak csoportja örökölje a földet.)

Következtetés: Tehát, miközben a földet elborítja egy gyilkos vírus, amely az emberekből dühöngő elmebetegeket kreál, a túlélők nem laboratóriumokban bujkálva igyekeznek steril körülmények között választ találni kérdéseikre és vakcinát gyártani, amely az életben maradottaknak kiosztható, hanem időt és energiát nem kímélve, labirintusokat építenek, amelyben gyerekeken kísérleteznek, mintha kicsi, fehér patkányok lennének, miközben a kísérletek végeredménye teljesen esetleges.
Tiszta logikus.

Tudod mit? Akkor inkább pusztuljunk mind! :)

A második résznél egyelőre idáig jutottam.

A film amúgy egy road movie, melynek a végén semmi többet nem tudtam meg, mint amit már az első rész végén ne tudtam volna: Thomas feláll a rendszernek, amely most a "Veszett" néven ténykedik.

Ebben partnere lesz egy a hegyek között túlélő brigád, amely a fene sem tudja, eddig hogyan maradt életben, hiszen, első ránézésre, saját maguk megvédésre sem képesek. Eleve a szabadban verték fel a tábort, ami elég nagy böszmeség, ha tudjuk, hogy a nagybetűs cég légi járművekkel pásztázza a világot, keresve további túlélőket.
Ezen túllépve, elég fura, hogy a túlélők a romok között afféle Szodomát és Gomorrát építettek fel maguknak, miközben Thomas menekülését elnézve a mutáns szörnyemberek egyértelműen kőhajításon belül léteznek. Ez viszont elég érdekes, ha tudjuk, hogy a gyogyók rámennek mindenre, ami egészséges.

Elég nehezen vette be így a gyomrom Thomas (Dylan O'Brien) és Brenda (Rosa Salazar) menekülését a ledőlt épületek között, ha percekkel később máris egy menekülttáborban találják magukat. A mutánsok, akik egészen a sarkukba nyomultak ide mi a tökömért nem jutottak el korábban? Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a romok között élő közösség fel lenne készülve egy esetleges támadásra... Szédelegnek a romok között, ételt sütögetnek, őgyelegnek. Gyakorlatilag arra várnak, hogy a gyogyók elhagyva földalatti barlangjaikat, rájuk törjenek. Mivel Thomas és barátai már első este majdnem áldozatai lesznek egy ilyen támadásnak, elvárnám, hogy a túlélők ennél sokkal komolyabb védelmi rendszerrel fogadjanak egy esetleges támadást. Szarni rá, hiszen úgy néz ki, van itt valaki, aki tudja, hova kell tovább menni innen.

Thomas ezért itt nem áll meg, hiszen némi suttogásból arra következtet, hogy aki segíthetne neki megállítani a hatalmas cég szarkeverését, az a hegyek között él és egy kis sereget vezet. Annál nagyobb a kiábrándulásunk, amikor kiderül, hogy egy szedett-vetett bandát találunk itt, akinek van vezetője (Barry Pepper), ellenben semmi mása sem, amivel hathatósan indíthatna támadást a "Veszett" ellen. Hát köszi. Csoda, ha a cég, mikor megérkezik és rendet vág közöttük, nem használ szinte mást, mint kábító fegyvereket? Jó, egy korábbi árulót - minden nézőpont kérdése - Mary-t (Lili Taylor) szabályosan kivégeznek, ám itt megáll a felszámolás és igyekeznek visszavinni a gyerekeket, hiszen titkos és homályos terveik ezt követelik meg. Szeretnék a cég egyelőre a néző számára is látható vezetőjét - biztos előkerül még majd valaki, akit eddig nem láttunk - felruházni némi negatív kisugárzással, hiszen elvileg a nézőnek - nekem is - őt kellene utálnom. Ezt azonban megnehezíti az, hogy etikailag és morálisan hajlok a céljaik elérésének göröngyös útját magam is végigjárni, ha gondolatban végigviszem az ok és okozati tényezőket.

Magyarul: Thomas, baszd meg, ha egy kicsi esély is van rá, hogy a halálod esetén leküzdhetjük a vírust, amely felzabálta a föld lakosságának az agyát, akkor, már ne is haragudj, de meg leszel ölve.

A film nagy hátránya, hogy két órát nézünk végig, miközben nem történik semmi extra. Jó, van akció, meg kalandozás, ám mindez semmit nem tesz a történethez. Olyan, mintha egy finom süteményre még rányomnánk feleslegesen egy palack tejszínhabot, arra meg rászórnánk egy csomag vegyes színes cukrot. Ettől még a a torta hozza, amit kell neki, a többitől csak feleslegesen édesebb, gejl lesz.

Megjegyzem, arra sem sikerült eddig rájönnöm, hogy a cég vezetője, Ava Paige (Patricia Clarkson) milyen indíttatásból kellett, hogy előadja a halálát a korábbi részben, hogy most meg lebukjon a gyerekek előtt. Ez a lebukás is annyira csinált már, hogy csak arra tudok gondolni, valójában nem a könyv karaktereit hivatott átverni, hanem inkább az olvasót, hogy egyel több "meglepetés" kerülhessen az írott műbe.
Mellesleg, mostanában, mintha az összes negyvenes színésznőnek az lenne a fixa ideája, hogy eljátszhasson egy köcsög karaktert valami fiatal felnőtteknek szóló darabban. Pár éve még egészen ripacs szerepeket köszönhettünk ennek, mostanra azonban, mintha megkomolyodtak volna ezek a szerepek.

Ha most azt mondod, hogy a könyvben benne a van a válasz a kérdéseimre, akkor még annyit tennék hozzá, hogy nem a könyvet választottam médiumnak, hanem a filmet, így elvárom, hogy a felmerülő kérdéseimre majd a vásznon kapjak feleletet. Elvileg, számomra a megfelelő információt a közel négy óra filmnek tartalmaznia kellene. Bármi, amire a könyvben kaphatnék választ, simán félrevezető is lehet.

Összegzés:
- Tehát, van egy cég, amely, ahelyett, hogy laborban kísérletezne emberekkel és fertőzöttekkel, úgy tűnik, inkább kalandparkot épít a srácoknak, amelyben ugyan nincs belépő, viszont az attrakciók életveszélyesek. Ha meguntad a kalandparkot, még mindig kitörhetsz a falai közül, ahol vagy végre kísérleteznek rajtad, vagy elmenekülsz az éjszakába, ahol agyatlan gyilkosok üldöznek kb. addig, amíg el nem érsz egy területre, ahol ők már nem jelennek meg, viszont aki ott él, azok főleg zenés bulikon izzadnak össze. Ha ez is kevés, mehetsz tovább a hegyekbe, ahol egy alig kompetens brigád csak arra várt, hogy te megérkezz, és megmutasd, merre kell támadniuk.

60%

Ha érdekel a film: T Ű Z P R Ó B A ! ! !

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)

Rendezte: Guillermo del Toro

A film Mafab adatlapja: El laberinto del fauno (2006)

Megtekintés: A megjelenésekor láttam a filmet és néhány hatásos erőszakos jeleneten kívül nem fogott meg a történet. Tíz évvel később sem lettem rajongója, azonban del Toro zsenije bőségesen átitatja a filmet.

Guillermo del Toro szereti gyermekek szemén keresztül láttatni a világot, több filmje tanúsága szerint, de megkérdőjelezem, hogy valóban szereti a kis embereket, hiszen - szpojler - nem bánik kesztyűs kézzel velük, még akkor sem, ha történeteinek fontos szereplői.
A Mimic - A Júdás faj - Mimic (1997) kisfiúja egyenesen autista míg ugyanabban a filmben két kissrác, akik a metrórendszerben talált bogarak begyűjtésével szereznek némi zsebpénzt, egyenesen egy életnagyságú csótány áldozataivá válnak. Az Ördöggerinc - El espinazo del diablo (2001) című kísértetház történet sem bánik kesztyűs kézzel a árvaház gyermekeivel, sőt, végül egy csavar világít rá, hogy valójában, amit láttunk, amolyan időutazás a pusztulás előtti időkbe. A Faun labirintusa pedig egy enyhén szólva is a világtól elrugaszkodott, önön fantáziavilágában kiteljesedő kislányról szól, aki egyszerre idézi meg Piroskát, aki a farkas elől menekül és Alice-t, aki belekeveredik tündérországba.

A történet az 1944-es, falangikus Spanyolországban játszódik. Megszilárdult hatalmában az 1933-ban alapított Falange-i politikai szervezet, magába olvasztva a fanatikusok fasiszta eszméjét és az ország hadseregét. Franco tábornok is már vagy hét éve látja el országának vezetését és legjobb katonáinak egyikét, Vidal-t (Sergi López) és a legvégsőkig hű csapatát helyezik ki egy hegység erdejében rejtőző partizánhadsereg leverésére szólító paranccsal. Erről több info itt!

Vidal berendezkedik egy valamikori kúriában és várja friss feleségét, akit még a kihelyezése előtt vett nőül, miután annak férje, Vidal egykori szabója, elhunyt. Az asszony (Ariadna Gil) maga sem tudja, szereti e új férjét, inkább csak sodródik az árral, hiszen az erőskezű férfi legalább nyújt számára és lányának valamiféle védelmet a vérzivataros időkben. Lánya, Ofelia (Ivana Baquero) képtelen apjaként tekinteni a kapitányra és az érzés kölcsönös, hiszen Vidal sem nagyon fogadja el Ofeliát. Szükséges rosszként tekint rá. Ofelia számára nem sok szórakozási lehetőséget rejt a vidéki élet, ezért a ház körül keres magának kalandokat, amelyek megfelelnek kb. egy láthatatlan baráttal történő játéknak. Ezzel nem is lenne baj, ha a gyermek képes lenne különbséget tenni realitás és fantázia között, azonban, ahogy halad előre a történet, egyre inkább elsüllyed az őrületben, amely akár születendő kisöccsére is hatással lehet.

Vidal kapitány drasztikus és véres tevékenységével, hatásosan kezdi felszámolni a környéken bujkáló szedett-vetett milíciát és közben megszületik a baba, kioltva Ofelia anyjának életét. Ha lehet, innentől a kislány még mellőzöttebb a hideg falak között. Az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is érintett a kapitány elleni összeesküvésben.
Ofelia, beképzeli magának, hogy egy Faun (Doug Jones) megvilágítja előtte a múltjának titkát, hogy ő valójában egy hercegnő, akinek apukája és anyukája a realitáson túli világban uralkodnak, szeretetben és békében és Ofelia után tud menni, elfoglalni jogos helyét mellettük, ha elvégez három feladatot a Faun-nak. Ofelia gyermeki kíváncsisággal és kitartással verekedi át magát a feladatokon, melynek a tétje a lélek szabadsága.

Ha elvesszük a filmből a misztikumot és varázslatot, akkor egy hasadt személyiségű kislányról szól a történet, aki szálka mostohaapja szemében és miután veszélyesnek bizonyulhat kistestvérére nézve, egyetlen módon lehet megállítani. Vidal karaktere is legalább annyira tragikus, mint Ofeliájé. Mindketten menekülnek valami elől.
Ofelia a valóságtól, Vidal pedig nem szeretne nyom nélkül elveszni a történelem szövevényében. Egyetlen módot lát erre; ha fia születik és azt úgy nevelheti fel, ahogyan őt a saját apja sosem.
Nem szereti a feleségét, hiszen csak amolyan "keltetőgépként" tekint rá és nem szereti Ofeliát sem, akiben csk egy akadályt lát, amit félre kell állítania.

Habár del Toro ekkor már két amerikai - lanyha és közepes - sikeren túl volt, nem kívánta ezt a történetét hollywoodi pénzből megfinanszírozni, még annak ellenére sem, hogy kész volt nemzetközi nyelven, angolul elkészíteni, a több néző lehetősége miatt. Szívügyének tekintette a filmet, amely pesszimista története és hepiend-nélkülisége miatt egyébként is nehezen valósult volna meg amerikai pénzből. Inkább, kikerülve az esetleges cenzúrát és felesleges vitákat a producerekkel, inkább hazájában készítette el a filmet, ahol ismerték már munkásságának milyenségét és szabad kezet kapott. Olyannyira érdekelt volt saját project-jében, hogy a felkínált Narnia film első részének dirigálására is nemet mondott. Guillermo del Toro-t igazolták a pozitív eredmények és a díjak özöne, amellyel erőfeszítéseit jutalmazták. Cannes-ban 22 percig tapsoltak neki, miután felgyulladtak a fények és a rendező a vászon elé sétált.
2007-ben a film mindjárt három technikai díjat is nyert az aktuális Oscar gálán, habár a legjobb idegen nyelvű film díját nem sikerült megszereznie.
Azóta a film közel kétszáz ilyen-olyan jelölésből durván a felét váltotta díjakra!!!
A zenéje pedig gyönyörű és fülbemászó. A főtéma gyakorlatilag egy altatódal, amelynek nincs is szövege. A film végén ezzel engedi el Ofelia lelkét. Javier Navarrete szerezte akinek ezt a munkáját nyolc esetben is jelölték díjakra. Néhányat megkapott, de a két legrangosabbat - Oscar és Grammy - nem sikerült díjra váltania.

Visszatérve kicsit korábbra, a film sikerét annak is köszönhette del Toro, hogy az a taxis, akinek autójában véletlenül bent felejtette vázlatfüzetét - kidolgozott látványtervvel, sablonokkal, figurákkal - saját idejét és költségeit nem kímélve, visszajuttatta hozzá a paksamétát. Toro ezt azóta is áldásnak tartja.

Annak ellenére, hogy gyümölcsöző együttműködés alakult ki del Toro és Doug Jones pantomimes között, Jones volt az egyetlen amerikai a forgatási stábban és nem csak az nehezítette meg munkáját, hogy nem beszéli a spanyol nyelvet, hanem, hogy speciális jelmezeket és maszkokat kellett viselnie, amelyekből alig látott ki, vagy nem hallotta a latexgumi réteg alatt a rendezői instrukciókat. Volt olyan jelenet, ahol gyakorlatilag fejben számolta az ütemet, hogy pontosan mikor mit csináljon Ofeliához képest viszonyítva, mert az éppen játszott figura maszkjától nem látta a kislányt az asztalnál. (Mondjuk, nem fogom megérteni, hogy ha a lábait a Faun alakjából ki tudták CGI-vel montírozni, akkor az arcon miért nem lehetett két lyukat hagyni a szemnek és később kitölteni azt számítógéppel...)
Habár a film Spanyolországban játszódik, valójában Mexikói produkció.

Guillermo del Toro arra a kérdésre, hogy nem tartja e Ofelia történetét túl drámainak és szomorúnak, azzal szokott felelni, hogy Søren Kierkegaard dán filozófust idézi, aki szerint "Amikor egy zsarnok meghal, akkor véget ér az élete, de amikor egy mártír hal meg, az övé csak akkor kezdődik."

Sergi López-t külön kiemelném Vidal szerepében. Toro külön utasításokat adott a figurához, hogy még félelmetesebb legyen. Pl., hogy semlegesen és érzelmek nélkül beszéljen, kicsit elmélyítve a hangját. Sergi López-t már láttam egy másik filmben, amikor egy hirtelen haragú orvost játszott, aki a feleségét terrorizálja, a Sólo Mia - Enyém vagy (2001) című drámában.

A filmről 2004.-ben írtam kritikát a moziplussz.hu oldalra, Godzi szerzői néven.
Itt olvashatod: Enyém vagy kritika

Ha szeretnéd megnézni Guillermo del Toro drámáját, nincs más dolgod, mint klikkelni: A Faun labirintusa!

75%

A szellem fizetsége - A sötétség kapui - Pay the Ghost (2015)

A szellem fizetsége - Pay the Ghost (2015)

Rendezte: Uli Edel

A film Mafab adatlapja: Pay the Ghost (2015)

Megtekintés: Még nem az igazi Cage-től, de egészen érdekes kis szellemtörténet.

Kb. 2010 óta olyan érzésem van, mintha Nicholas Cage átment volna megélhetési színészbe. Mint vagy tíz éve Seagal, vagy Robin Williams az utolsó 5-10 évében. Hogy értem ezt? - Úgy, hogy be-becsúszik pár érdekesebb, fontosabb, pénzesebb darab, mint a "Crood-ék - The Croods (2013) vagy a "Joe - Joe (2013) filmdráma, ám ezek mellett felejthető produkciók sorakoznak, melyeket a megtekintés közben töröl az agyunk, vagy, már a poszterek nézése közben döntjük el, hogy nem köszönöm. Cage frizurájáról már nem is beszélve. Olyan, mintha titkon a világ legrosszabb sérójú színészeinek listájának tetejét lőtte volna be magának... a séró helyett. Nem számítva a direkt elbaszott frizurás filmeket.
Filmválasztás és háré alapján leírni egy színészt elég pofátlanság tőlem, viszont ne felejtsük el, hogy Cage a csúcsra akkor ért, amikor leforgatta akciófilm trilógiáját és azóta, bár készít jó filmeket is, inkább a mennyiség dominál, nem a minőség. Szóval, tizenöt éve elindult lefelé a sztárságból, hogy megbízható iparos legyen, aki évi 2-3 produkcióval is jelen van a mozikban, csak a nézők vannak kevésbé jelen a bemutatókon. A magyar filmforgalmazók sem törik már érte magukat annyira. DVD-n sem jelenik meg minden filmje nálunk, vagy legalábbis, nem időben. Ezeket összerakva az a néző lettem, aki fenntartással ül neki egy filmnek, amiben Cage szerepel.

Most javított kicsit!

Uli Edel neve, mint rendező, kicsit egzotikusan európai direktort jelentett. Látszik, mennyire nem vagyok otthon ebben a közegben. Homályos okok miatt, amikor megláttam nevét a stáblistán, akkor arra gondoltam, hogy valami ínyencséget fogok látni, hiszen, amennyire emlékszem, Edel stílusa a komoly drámák, zaklatott témák. Mindezt azért mert anno olvastam róla olyan filmek kapcsán, mint a polgárpukkasztó Christina F. vagy az Utolsó kijárat Brooklyn felé, pedig egyiket sem láttam. Szóval, Uli Edel neve nekem tudatalatt épült be a memóriámba, hiszen alig láttam munkáit. Még a botrányfilmként aposztrofált A tanú testét sem, talán mert sosem voltam oda Madonnáért a celebért. Azután eszembe jutott, hogy lehet, hogy az igazi drámai műveiről eddig lemaradtam, de a kommersz, Amerikában készített tévés produkcióiból a nemrég bemutatott, magyar vonatkozású, Houdini című misztikus drámához legalább volt szerencsém. Azután még előkerült régről egy A gyűrű átka című fantasy is, de azt jobb elfelejteni. Nekem nagyjából sikerült is...
Összességében Edel neve ismerősen csengett számomra és várakozással töltött el legújabb műve.

A szellem fizetsége pedig nem lett nagyon erőszakosan nyomulós szellemfilm, vannak benne olyan gyerekbetegségek, amiket ez a műfaj egyszerűen nem tud levetkőzni magáról - pl. amikor egy szellem megjelenéséhez ijesztő hangot párosítanak, hogy a néző felriadjon a szendergésből, pedig a valóságban mitől lenne hangja egy kis levegőváltozásnak? - és a befejezése is kicsit talán összecsapott, mégis szórakoztató darab és van benne valami, ami miatt inkább a sikerültebb Cage filmek közé lehet sorolni. Az olcsó, de jobb darabokhoz. Persze, nem biztos, hogy egy hónap múlva fogsz rá emlékezni, mert most éppen nagyon pörögnek a szellemes filmek, viszont a befejezése miatt ha halványan is, de kellemes emlék lesz számodra.

Ahhoz képest, mennyire zsákutca a videokamera, elég sokat mutatják a filmben...

Szpojleres lehet:
Mostanság rengeteg horrorfilm, misztikus darab szól valamilyen formában az átkokról, melyet meg kell törni. Vagy megtörni, vagy áthárítani másra, esetleg viszont átokkal fogadni, stb. A film közben el is gondolkodtam, hogy maga a téma, hogy szellem meg átok, mennyire mesefilm kulmináció. Miért is?
Van egy nő, akit boszorkánynak néztek és feláldoztak, meglincseltek. A pikánssá teszi az áldozást, az az, hogy három gyermekét is vele áldozták, ami eléggé aljas húzás egy falu közösségétől, amin viszont már nem lepődünk meg. Ekkor mit tesz az anyuka, akinek körmére ég a máglya? Elátkozza a közösséget, hogy minden évben eljön három gyermekért és magával ragadja őket, így állva bosszút a sajátjaiért.
Azután az átok megfogan.
Ez felvet pár kérdést:
A boszorkány akkor most tényleg boszorkány volt? Ha jogosan áldozták fel, miért kellene nekem megsajnálnom - amit mégis megteszek, miközben felidézik a sötét múltat?
Ha tudta a boszorkány, hogy ilyen képessége van, akkor miért nem más módon élte le életét? Miért nem szökött el, mielőtt levadászták? Feltételezem, akinek ekkora a hatalma, durva dolgokkal tudta volna sokkolni a parasztokat, akik érte mentek.
De ez szőrszálhasogatás.
Viszont, nem értem, ha ilyen átkozási tehetsége volt - amiről lehet, hogy nem tudott??? - akkor miért nem egy füst alatt intézte el az összes ellenségét? Évente három gyerek a közösségből?
Az nem kicsi szám, ha belegondolsz, főleg egy éppen duzzadó közösség esetén. Az ezerhatszázas évekről beszélünk, amikor az emberek mindenféle démoni praktikákkal múlatták a szabadidőt. Vagy szántottak-vetettek.
Viszont, ha egy olyan közösség része vagyok, ahol évente három gyermek tűnik el, felvetődik a kérdés, kik a vétkesek?
Nyilván, akik jelen voltak a kivégzésnél, azok pontosan tudtak az átokról. Miért maradtak akkor a városban, ha nem tudták megtörni az átkot?
Miért nem hintettek be sóval mindent és telepedtek le ötven mérfölddel odébb?
Ha boszorkányvadászatban ilyen erősek voltak, nem volt köztük egy tisztességben megőszült boszivadász sem, aki akár jó pénzért megtörte volna az átkot?
És, ha voltak, akik tudták, milyen veszély leselkedik az ott lakókra, mi a francért tartották azt titokban, hogy a főszereplő végül egy hagyományőrző csoport tábortüzes bulijánál kelljen megtudja a város szomorú múltját?
A boszi miért nem inkább arra használta varázserejét, hogy a saját és szeretett gyermekeivel éljen tovább, akár egy másik létsíkon? Ennyivel jobb az örök bosszú unalmas körforgása?
Vannak azért kérdések, amikre nem kapunk még választ:
Minek neki az a sok kisgyerek?
Akiket visszalopnak tőle, azt egy év múlva nem akarja ismét elrabolni?
A szellemlétben szórakoztató dolog, egész nap egy pincében állni?
Mi az a három keselyű? És hogyan lehet fizetni a szellemnek valójában?

Oké, Cage a főhős, meg csak az ő gyerekéről van szó, de egy ilyen hatalmas misztikus történetet egy város magába nyel és elsüllyeszt gyomorba, hogy úgy kelljen kinyomozni, mi a teendő? Még jó, hogy a város számkivetettjei pontosan tudják, merre kell menni a sötétben, hogy megtaláljuk a boszorkány házát... ami megint elvisz minket meseföldre. A boszi házikója, melyben gyermekek vannak bezárva a pincébe. Nem rossz.

A megvalósítás remek, ijesztő. A menekülés kicsit gyors és kevés kalandot kínál, viszont van a történetben még kraft. Van egy érzésem, hogy A szellem fizetségének készül folytatása, akár Cage nélkül is, mert így nem lehet lezárni valamit. Egy tökös apuka már tudja a titkot! Miért ne akarna később ezzel a titokkal másokon is segíteni?

Cage a szokásos. Néha olyan fájdalmas arcot vág, hogy azt kell hinnem, ilyenkor suhant át rajta a gondolat, hogy megint nem a megfelelő filmre írt alá.
Az anyuka szerepében a sorozatokból ismert Sarah Wayne Callies hisztizik. A szeme még mindig gyönyörű, de valahogy nem tartom jó színésznőnek az asszonykát. Mutatós, de olyan, mintha mindig ugyanazt a figurát hozná. Pedig Loriként gyűlöltem, Sarah-ként csíptem.

Pár éve Cage volt az, aki bosszúálló démonként visszatért a pokolból. (Nem is egy filmben.) Most viszont ő az, aki egy hasonló teremtmény karmai közé kerül.

A film szépen van fényképezve. Az effektek kicsit gyengécskék, leszámítva a repülő dögöket. A történet kicsit darabos, kicsit bugyuta, viszont a befejezése egészen érdekes és végre, nem az a befordult, világvége érzést sugallja, hanem némi reményre ad okot. Nem támogatom a folytatásokat az ilyen átkos-szellemes filmeknél, de megnézném, mivel tölti az év 362 napját a boszi szellem és udvartartása... meg ilyen baromságok.
Akkor ott van pl. a videokamera, melyet a kissrác végig használt a halloween felvonulás alatt. Később az apja egyszer belenéz ugyan, ám később teljesen elsikkad az egész momentum, pedig egy videokamerás felvételből sok mindent ki lehetett volna hozni. Kihagyott ziccer vagy red hering effektus?

Bár a forgatókönyv már hosszú évek óta kering kézről kézre, azért lett volna mit csiszolni rajta. A szöszi likvidálása pl. teljesen felesleges, ha belegondolunk, hiszen később, más szereplők sokkal több információval segítik a főszereplőt, mégsem áll bosszút rajtuk a szellem. Ha viszont szükséges volt néhány haláljelenet, akkor viszont nem nagyon használták ki a lehetőségeket, hiszen amúgy a film eléggé vértelen.

50%

Ha szeretnéd megtekinteni, nem kell érte fizetned a szellemnek. Elég ha rákeresel itt: Szellemes Cage

Néptelen történet - After (2012)

Néptelen történet - After (2012)

Rendezte: Ryan Smith

A film Mafab adatlapja: After (2012)

Megtekintés: Mindenképpen! Néha csak úgy jönnek ezek a filmek és letaglóznak.

Ez egy misztikus, romantikus dráma a megbocsátásról, lelkiismeretről és a sorsszerűségről. Semmi elvárásom nem volt a filmmel kapcsolatban. Két ember a buszon, beszélgetnek, majd lesz valami. Ami azonban a következő másfél órában történt az egy kellemes mesefilm volt, felnőtteknek. Szeretem az ilyesmit, mert ha egy film be tud szippantani, akkor valamit jól csináltak. Az After pedig megragadta  a kezemet és végigvezetett magában.

Ana (Karolina Wydra) naplóját írja egy buszon, miközben hazafelé, Pearl-be tart egy magányos utazásról, amikor Freddy (Steven Strait) mellécsapódik társaságnak. A fiú kissé tolakodó személyiség és Ana már-már sikeresen lerázná, amikor váratlan baleset éri őket a buszon.
A lány másnap otthon ébred és azt hiszi, csupán egy rossz álmot látott. A napi rutinnak megfelelően elindul a városka kórházába dolgozni, ahol végül megdöbbenve veszi tudomásul, hogy rajta kívül, úgy tűnik nincs teremtett lélek a városban. Végül, egy napi depresszióba süllyedés után azért kizökkenti egy rockzene hangos kakofóniája a tespedésből. Utána jár a zaj forrásának és kiderül, vele együtt valahogy Freddy is hátramaradt a városban, hogy azután már közösen ötleteljenek rajta, hogyan lehet kikerülni a csávából.

Jason Parish és a rendező saját ötletéből készült a forgatókönyv, amely számomra végig fenn tudta tartani az izgalmat és minden egyes újabb rejtélyes szállal csak kíváncsibbá tett. A film végül nem hagyja kétségek között a nézőit és tisztességes lezárást is kapunk, ami külön élvezetessé teszi a művet a sok hasonszőrű témát feszegető mozi között. A legtöbb túl nagy hangsúlyt fektet a misztikumra, nagyon igyekszik a nézőt elkápráztatni. Az Afterben is vannak persze olyan részek, amelyek növelik a fantasy érzést - áthatolhatatlan fekete felleg, jelképes átjáró máshová, kulcs őrzője, stb. - mégis, nagyon egyben van a film és igyekszik némi realitást csempészni a felfoghatatlan mellé. Pl. Freddy amikor kiszámítja a fekete felleg gyorsaságát és hatósugarát.

A Lost sorozatban is feltűnt köd ismét dolgozik. Vagy miben láttunk még ilyet? Az ötlet lehet, hogy elcsépelt, hogy az izolált helyszínt egy sötét, fortyogó felhőszerű massza veszi körül, de ennyire látványosat és ügyeset még nem nagyon láttam.

Az egész film egyfajta rémálom képletet követ és a purgatórium végigjárását. Erre pedig még ateistaként is lehet az ember fogékony.
Ezek mellett a zene eléggé elsikkad, viszont a fényképezés, annak ellenére is, hogy végig statikus a kamera látószöge, nagyon szép a felvétel, kifejezetten jól kufárkodnak a széles vászonnal és az effektek is teljesen rendben vannak.
Külön plusz pont, hogy a filmbeli szörnyet csak annyira mutatják, amennyire muszáj, így nem tűnik gagyinak, hanem tényleg fenyegető. A végén a CGI is korrekt, nem bántó, nem tűnik olcsó tévéfilmes munkának.

Ha van másfél órád és a film a gép mellett hever, megéri a ráfordított időt. A kétszereplős kamaradarab egyáltalán válik unalmassá. Amikor jönne egy üresjárat, kapunk egy flashback-et vagy egy új puzzle darabot a megoldáshoz.

75%

A magyar címválasztás növeli a mesei hatást és kivételesen a szójáték ellenére nem teljesen értékelhetetlen.
Mostanában mintha egyre több hasonló témájú filmbe botlanék. Ez azok közül a jobbak közé tartozik.

Ha esetleg megnéznéd a filmet, itt van rá mód, hogy letöltsd! After (2012)

Szerintem ennél a jelenetnél másnak is a Gyűrűk ura varázskapuja fog eszébe jutni, épp csak a tünde vagy milyen írás hiányzik körüle. 

Turbógyerek - Turbo Kid (2015)

Turbógyerek - Turbo Kid (2015)

Rendezték: François Simard, Anouk Whissell, Yoann-Karl Whissell

A film Mafab adatlapja: Turbo Kid (2015)

Mintha egy őskori ATARI videójáték kedvcsináló poszterét látnánk.

Megjegyzés: Emlékszel a videókazettás nyolcvanas évekre, amikor minden szart összenéztél, ami pult alól jött? Élvezted? Akkor ez is tetszeni fog.

Amikor először láttam meg a Turbógyerek (Nekem hangzásban sokkal jobban tetszik a Turbókölyök, így magánbeszélgetésben biztosan ösztönösen ezt fogom használni) trailerét, egészen az első gore jelenetig azt hittem, hogy valami csökevényes, szar Disney ifjúsági filmet fogok látni. Azután annyira megtetszett az a két perc, hogy alig vártam, hogy megszerezhessem a filmet és adjak neki egy esélyt. Esélyt, hogy jól fogok szórakozni rajta.
Minden adva volt ehhez: Hetvenes vagyok. A nyolcvanas évek végén már előkelő kazettagyűjteményünk volt. Akkor még nem nagyon kóstolgatták az emberek egymást fórumokon az eredettisztasággal kapcsolatban. Mindenki cserélt mindenkivel. Néha nem attól kaptad vissza a filmedet, akinek kölcsönadtad, stb.
Apám volt, hogy úgy vette meg valaki készülékét, hogy felvásárolta hozzá az adott illető filmjeit is. Olyankor persze volt a kölyköknek hétvégén mulatság. Golyóstollal, filccel írt vinyetták. Akkor nem volt lehetőség az imdb-be beírogatni a címet és a csillagok állása alapján eldönteni, hogy elkezdjük egyáltalán a filmet nézni, vagy töröljük le valami unásig látott Spencer-Hill ismétléssel.
Azokban az években, ahogy áradt át a hatalmas óceánon az a rengeteg tiltott gyümölcs, miknek nagy részét több éves csúszással láthattuk végre legálisan, rengeteg olyan művet is végignéztünk, amiket ha ma látunk, még csak meg sem remeg a nosztalgia mutatónk.
Pedig arra nagy szükségünk lesz a Turbógyerek nézése közben, mert azzal együtt, hogy elég hitelesen és viszonylag szórakoztatóan mesél el a legkisebb parasztlegény sárkány táncát, még a nosztalgia faktorra is igyekszik rájátszani.
Be kell látnom, nálam több-kevesebb sikerrel.

A film nem indul rosszul, hozza amit nyolcvanban szerettem, ám a lufi hamar kipukkad és a film második fele már inkább nyögve nyelős.
A fényképezés remek. A trükkök kellően gagyik, ahol kell és elég erősek, ahol gore.
A zene külön bűnös élvezet, meg is kell szereznem valahonnan. Volt jelenet, ahol egyértelműen megidézte pl. John Carpenter remekművét, a "Nagy zűr kis Kínában-t - Big Trouble in Little China (1986) mind kiállásban - rizsszedő kalapos figura - mind zenében.
Voltak ilyen baromságok már akkor is, fiatalokkal a középpontban, mint pl. Napgyermekek - Solarbabies (1986) - ami persze nem volt ennyire véres, és a főgonoszt alakító Michael Ironside-ot is láthattuk már ennél félelmetesebb figuraként, hasonló kulisszák között, pl. az "Űrvadászban - Spacehunter: Adventures in the Forbidden Zone (1983).

A rendező trió igyekezett a mai izlésre fazonírozni első nagyjátékfilmjét. Nem állítanám, hogy szégyent vallottak, ám kijelentem, hogy a legnagyobb rajongók is kissé fanyalogva fognak nyilatkozni róla, mert valami azért még hiányzott belőle, amitől tényleg elszáll a néző agya - sok szereplővel ellentétben...
Amit én hiányoltam részemről, nem tudom másképpen kifejezni, mint kaland-faktor. Van egy poszt-apokaliptikus világunk, amelyben a vizet emberekből nyerik ki - utalás Charlton Heston hetvenes években készült sci-fijére a "Zöld szójára - Soylent Green (1973), elvileg már nincs folyékony üzemanyag, így főleg emberi energia hajtja azt a keveset, ami maradt, így a kemény marcona harcosok kerékpárokon - amik viszont elég karbantartott állapotban vannak - róják a köves utakat. A felhő szürke katyvasz és néha csak egy kerékpértúra választja el az aránylag nyüzsgő tákolt várost egy bélkiontós putritól.
Élni egyikben sem életbiztosítás, mert persze akik megmaradtak, azok meg "Az utolsó emberig" tematikájú filmek szintjén mozogva harcolgatnak egymás ellen. Ahogy hullanak a népek, csoda, hogy maradt valaki, mire a főszereplő Turbógyerekünk felnőtt annyira, hogy megtehessük főszereplőnek.
Kaland-faktornak nevezem az olyan kitérőket egy filmben, mint amikor a szereplők csávába kerülnek, szinte mindentől függetlenül és ki kell menekülniük belőle, vagy amikor egy leszámolás része esetleg egy halálos labirintuson való átkecmergés, vagy sötét barlangból menekülés, esetleg kannibál törzs üldözése, stb.

A történet:
Turbógyerek (Munro Chambers) egy kerékpárútnyira mindenkitől, egyedül tengeti kis életét a pusztában. Kezdetleges térképen jelölgeti be határait és a szeméthegyekben kotorászik megtartható és eladható javak után. Valamikor, nagyon régen, voltak szülei is, akiket lemészárolt a gonosz helyi kisisten, Zeusz (Michael Ironside) és aki jelenleg is abban leli örömét, hogy a Mad Max filmek statisztáit gyűjti maga köré, a többieket meg válogatott módon lenullázza. Ez nem könnyű feladat, mivel még annyi év alatt sem végzett feladatával, míg kölykünk felnőtt annyira, hogy némi segítséggel, de felvegye ellene a harcot.
Még belép a történetbe egy bájos és enyhén kettyós ifjú hölgy, Apple (Laurence Leboeuf), aki kb. olyan erőszakosan csapódik hősünk mellé társnak, mint annak idején Molly Ringwald tette az "Űrvadászban" Peter Strauss-szal.
Az Apple gondolom rejtett utalás lehetett, vagy a számítógépekre, mint Apple cég - talán a "jövőben" 1997-ben ők készítik majd az első robotokat... A filmben következetesen (?) robotként emlegetnek olyan szereplőket, akik valójában androidok. Ha kedveled a sci-fit. tudod mi a különbség.
De az is lehet, hogy az Apple utalás magára a tiltott gyümölcsre, amely a tudás fáján terem és különben is, olyan unalmas már, hogy ha bibliai utalás van egy filmben, akkor vagy az Éva, vagy az Ádám nevet emelik ki belőle.
Vagy túldimenzionáltam az egész névválasztás témát.
Azért Zeusznál stimmel, hogy néha még villámokat is képes szórni.
Végül, Turbógyerek, miután kedvenc képregényének halott hősét is megtalálja és belebújik a "bőrébe", semmi sem állíthatja meg, hogy beteljesítse bosszúját, amelyet néhány flashback után borítékolhatunk.

A film kihagyja a ziccert: Amikor van egy filmünk, amiben a gonosz csatlósa módszeresen csak álarcban tűnik fel, akkor elvárható, hogy végül, amolyan filmes csavarként, kiderüljön, hogy az álarc kit is takar valójában. Vagy nem? (A Mad Max 2.-ben pl. nem látjuk Humungus arcát.) Más filmekben viszont előfordul, hogy az álarc ismerőst, barátot takar. Itt vajon mi fog történni?

A filmet átszövi egy kicsit bárgyú humor, amely vaskosabb jelenetekben is elődugja vértől maszatos orcáját - pl. amikor a hugyozó szereplő, miközben szinte szétesik, a sárga vizeletsugarat még a vérével együtt felpermetezi az égig. Beteg...
Ez a humor azonban sajnos kevés.
A másik, meg, bár lehet, hogy a koncepcióhoz tartozik, de az egész film kb. tíz percre előre kitalálható. Milval néztük és állandóan olyasmiket kérdezett be, amik nem sokkal utána valóra váltak a vásznon. Tudjuk be ezt annak, hogy a film markáns része, hogy klisékkel dolgozik.
Viszont itt is megjelenik néha a filmzenével és a hangokkal való vágási játék, pl. a film eleji montázsban, amikor Turbógyerek, mielőtt turbó lenne, a vackai között élvezkedik.

Kissé csalódott vagyok, mert a trailer jobban felcsigázott, mint végül a kész mű kielégített. Azt várnám, ha hárman ötletelnek egy film forgatókönyvén, akkor az minimum egy ZAZ trió szintű agymenés lesz. Itt ehhez képest sok az üresjárat.

65%

Ha már megtekintés, akkor adj neki egy esélyt egyik kedvenc oldalamon keresztül: Turbókölyök!

A Le Matos formáció "No Tomorrow" dala egyértelműen jól hozza a nyolcvanas évek gyerekfilmjeinek főcímdal érzését.

Újjászületés - Spring (2014)

Újjászületés - Spring (2014)

Rendezte: Justin Benson, Aaron Moorhead

A film Mafab adatlapja: Spring (2014)

Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.

Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...

Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban.
A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.

Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.

50%

Ha szívesen megnéznéd a filmet, egyik kedvenc oldalamon simán rá tudsz bukkanni!
Klikk ide, mert az neked jó!

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)

Liza, a rókatündér - Liza, a rókatündér (2015)

Rendezte: Ujj Mészáros Károly

Írta: Ujj Mészáros Károly, Hegedűs Bálint

A film Mafab adatlapja: Liza, a rókatündér (2015)

Megtekintés: Már a marketinges felhajtás miatt is eleve várós volt nálam a film. Megérte. Szórakoztató, érdekes, profi munka.

Vélemény:
A Liza, egy enyhén horrorba hajló komédia. Ezt a két műfajt nagyon nehéz megfelelően vegyíteni, ezért elég komoly bravúr, hogy ebben a filmben mégis tökéletesen sikerült. A nézőnek csak enyhén lehet kínos, hogy tud mosolyogni, miközben, szereplők halnak meg, egy ártó, gonosz szellem átka miatt.
Az utolsó, hasonlóan műfaj idegen produkció, amit láttam, volt mondanivalója, profi volt a megvalósítása és keverte a humort a vérrel, "A hangok" című Ryan Reynolds film volt. De ott valami félre siklott és összességében nem tetszett a kész mű.
A Liza viszont végig ügyesen kerülgeti azokat a csapdákat, amibe a magyar közönségfilmek bele szoktak sétálgatni. A film humora sem egyértelműen "magyar", hogy csak mi értsük meg. (Sőt, az utóbbi évek egyik legjobb j-horror filmes paródia pillanatot ehhez a filmhez merem kötni.)

Vannak feleslegesebb pillanatok, nem túl erős jelenetek vagy kissé elnagyolt karakterek. Talán nem is feltétlenül követhető teljesen mindig, hogy mit is látunk, ami persze azért is lehetséges, mert a szellemvilág és keleti kultúra ilyetén bedolgozása hazai filmbe számunkra szokatlan, nem része hiedelemvilágunknak. A végére azonban egy többé-kevésbé megbízható és nyugodt lezárást kapunk, elég színvonalas trükkökkel felturbózva.
A film remek!
A főszereplőnk remek!
A filmzene remek!
A képi világ, fényképezés, vágás, hangulat, környezet, mind remek!
A film másik komoly erénye, amiben nagyon sok munka lehetett az a poénok és információk elrejtése illetve összekötése az időzítéssel. Két példa csak:
A narrátor már majdnem elszólja magát Tomy Tani-val kapcsolatban, amikor a szellem képen kívülre jelezve leállítja a monológot, mielőtt valószínűsíthetően megtudnánk valami fontosat a történet kimeneteléből. Másik, amikor Károly falatozik és megkérdezi Lizát, hogy a lány tudja e, Károly miért kultiválja ezeket az ízharmóniában az átlagostól teljesen eltérő fogásokat, majd, mielőtt a nézőket is foglalkoztató kérdést megfejelné, félrenyeli a szálkát. Ezek az apróságok mutatják meg, mennyire precíz munka lehet egy forgatókönyv, ha a mesélő jól kufárkodik a törénettel.

A Liza egyáltalán nem kelt olcsó benyomást, vagy, hogy nálunk készült. Bármikor felveszi a versenyt a külföldi, kevesebb pénzből összehozott produkciókkal.
Nem szeretem a büszkeséget, mint fogalmat, de a Lizára büszke lehet mindenki, aki részt vett benne.
Szerencsére, az a melankolikus hozzáállás sem érhető benne annyira tetten, ami oly jellemző a hazai filmtermésre.
Kivéve...

Kivéve, magát a főszereplőt, hiszen Liza, hiába egy imádni való harmincas hölgy, ha nehezen hagyja el a komfortzónáját kitöltő képzelt álomvilágát. Liza az a szingli, aki nem azért szerelmes, mert megszereti a kiválasztott férfit, hanem azért választja ki a férfit, mert úgy érzi, ideje, hogy szerelmes legyen.
Talán ez az egyetlen hibája a filmnek, ha hibának tekintjük, hogy vannak nők és férfiak, akik sajnos, szinte bárki karjaiban képesek keresgélni a boldogságot, ha éppen egyedül vannak.

Vannak szarkalábak, mégis, ez egy gyönyörű nő. Azután felveszi a függönyt és kész...

Balsai Mónika egyszerűen imádni való. Mind gesztusai, mind arcmimikája, rezdülései, hangja, komoly hangsúlyt kap a moziban, hiszen ő a címszereplő. Erre azért is szükség van, mert ha nem értünk egyet szerelemhajszolásával, akkor is meg kell szeretnünk a karaktert, hiszen a történet lényege, hogy szorítsunk érte és az esetleg megjelenő megfelelő férfiért, és, hogy megtörje az átkot, melyet nem érdemel meg.
(Másrészt, lehet, hogy pont az átok az, amelyre szüksége van a karakternek ahhoz, hogy kiszakadjon a képzelgésből és észrevegye a valódi világot, szerelmet.)
És nem utolsó sorban kifejezetten csinos nőről van szó.
Balsai Mónika kap is lehetőséget rá, hogy megmutassa magát a kamerának, hogy ne csak a férfi szereplők, de a férfi nézők is kicsit belezúgjanak a magányos, szeretetéhes lányba.
Balsai Mónika pedig eléri ezt.
Férfi legyen a talpán, aki nem csábul el a hölgy játékát nézve.

Tomy Tani (David Sakurai) a szellem motivációi megkérdőjelezhetőek, hiszen ha valóban szerelmes lenne a lányba, miért keseríteni még az életét? Mert féltékeny? Ezek szerint a szellemek legalább annyira kisstílűek, mint egy ember? Ezen lehetne moralizálgatni... Viszont a Koppenhágai születésű színész jól hozza a karaktert és üdítő egy nem olyan ismert, fontos szerepben látni a filmben. Meg azért, reklám célok miatt sem mellékes, hogy nemzetközi legyen kicsit a stáb. Meg szükséges is volt a történet szempontjából, hogy egy keleti arc alakítsa a démoni erőt. A "kémia" pedig működik a két szereplő között.

Rengeteg remek jelenetet tettek bele nektek!

A halottakat alakító színészeink meg többnyire extravagáns, nem átlagos karakterek. Néhányuknál legalább kicsit igyekszik a forgatókönyv valami pluszt hozzátenni, hogy lássuk, mennyire nincs Lizának szüksége rájuk. Pl. Cserna Antal, aki egy igazi lúzer, úgy eszik, akár egy disznó és egyszerűen nem képes kiszakadni az előző kapcsolatából. És azok a kaják. Atyaisten...
Sajnos Molnár Piroskának egy sokkal hálátlanabb szerep jutott, ami teljesen megszokott színész világban, ahogy az évek rátelepednek az emberre. Tanaka néni szerepében egy ágyhoz kötött matrónaként kell élveznünk, amit rá rótt a forgatókönyv. Még az oly jellegzetes és kellemes hangját sem nagyon tudjuk élvezni, annál sokkal hamarabb elköszönünk tőle. Viszont, legalább látható a vásznon és egy igazán remek filmben, aminek örülni kell. Nekem mégis a gyermekkorom kedvenc meselemezeim hallgatása közben maradt meg, a néni, akinek olyan kellemes a hangja.

A film másik fontos férfi figurája pedig a burleszk filmek világából érkező Zoltán zászlós (Bede Fazekas Szabolcs), aki talán elsőre nem tűnik egy hősszerelmes típusnak, a film végére mégis el tudjuk fogadni, mint az átok megtörőjét. Szív is vele eleget. Nála végig nem lehet tudni, hogy akkor most vagy szerelemes első pillanattól Lizába, vagy ennyire szerencsétlen, vagy ennyire szerencsés, hisz túléli a filmet. Azért, a legjobb Tarantinos B pillanatokat idézi, amikor sikeresen átlövi a saját tenyerét.

A finn western kultúra üti a japán szellem világot?

Figyeld:
- Liza el van átkozva. Zokog a rendőrségen, majd benne találjuk magunkat egy "Átok" szintű filmben... vagy nem?
- A film zenéje nagyon kellemes és Tony és Liza duettje szeretni való.
- Korrekt a rókatündéres átkot bemutató szál.

85%

Néhány mondat a rókatündérek mítoszáról!  (boldognapot.hu)

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)

Mad Max: A harag útja - Mad Max - Fury Road (2015)

Rendezte: George Miller

A film Mafab adatlapja: Mad Max: Fury Road (2015)

Megtekintés: Ne kérdezz hülyeséget csak ülj be rá és élvezd!

"Élek! Halok! Újra élek!"

A Mad Max trilógia a túlélésről és főleg a bosszúról szólt. Nagyjából. És nem ebben a sorrendben. Max karaktere pedig fokozatosan és koherensen teljesen háttérbe szorult, míg az új filmben, mely megvalósításában olyan friss, hogy nem érződik, hogy rendezője egy hetvenes öregúr, Max gyakorlatilag egy fontos mellékszereplővé lett visszaminősítve. Ez valójában nem baj, mert a főszereplőnk is elég erős karakter és még a történet szempontjából sem mellőzött körülmény, hogy Mad Max simán csak alásegít a jó oldalnak, félretéve saját egoját és törekvéseit. Ezért lett végül a film egy feminista kiáltvány, amely férfi nézőknek is éppen olyan szórakoztató, mintha csupa férfi harcolna egymás ellen, holott gyakorlatilag a nők harcolnak a férfiak ellen és ebben kis segítséget kapnak két férfitól. Egyikük kívülálló, aki gyakorlatilag melléjük áll törekvéseikben, talán a benne dolgozó lelkiismerete miatt, míg a másik (A harcifiú szerepében a mostanában nagyon felkapott Nicholas Hoult) simán megvilágosodik és ezért érzi kötelességének, hogy a nőket segítse.
Hogy mennyire feminista a film?
Elég annyit tudnunk, hogy Miller a Vagina monológok köztudottan harcos amazon íróját, Eve Ensler-t is felkérte némi diszpozícióra, hogy kerekebb legyen a történet női oldala.

Ezen a poszteren egyértelműsítik, ki a film igazi főszereplője.

A film elég lassan készült el. Gyakorlatilag azóta foglalkozott vele George Miller, mióta a harmadik résznél elengedte a gyeplőt. Rengeteg filmes fordult meg a tervek körül és még arról is szó volt, hogy animációs film - rajzfilm - készül a történetből, mint pl. a Pitch Black esetében. Végül harminc évvel a harmadik rész után Miller végre tető alá hozta a filmet, sőt, vannak elképzelések, hogy talán egy sorozat ismét van a karakterben.

A karakter:
Azért mostanra az eredeti Max, Mel Gibson rendesen megöregedett. Volt róla szó, hogy cameózik a filmben, arról is, hogy többek között Heath Ledger lesz a befutó, végül Tom Hardy játszhatta el az utópia magányos lovasát. Ez azért már nem feltétlenül ugyanaz a Max, akit megismertünk az első három filmben és aki kezdetben a törvény őréből avanzsált a bosszú angyalává, hogy végül egy magányos, kiégett pária legyen belőle, aki főleg saját érdekeit tekintve harcol a sötét oldal ellen, amolyan mindentől távol álló kívülállóként. Ez a Max kezdetben szinte jelen sincs. Az események nélküle kezdődnek el és mintegy mellékesen keveredik bele. Azért a film kezdő képsoraiban megismerhetjük őt, hiszen ha nem így lenne, nem tudnánk, hogy egy Mad Max filmet nézünk, annyira mellékes az ex-zsaru figurája.
Egyes fórumokon még azt is felvetették, hogy valójában amit látunk, az a valódi Max "után" történik és a karakter nem más, mint a második filmben megismert kisfiú, a Feral kölyök, aki miután felnőtt, átvette a magányos hős igazságot kereső és osztó szerepét, belebújva az egyetlen, általa csodált férfi bőrébe, aki, ha rövid időre is, de amolyan apafiguraként jelent meg életében.
Ha történetesen így lenne, akkor sem érezném magam becsapva, hiszen a Mad Max filozófiájába simán belefér ez a fajta felépítés, hiszen az egész olyan, akár egy képregényfilm, ott meg, ugye, simán előfordulhat, hogy egy karakter több személyen keresztül épít maga köré legendát. (Lásd a Fantomot, vagy a Zorro-t, amelyben az idősebb átadta a fiatalabbnak a staféta botot. (Totál semmihez nincs köze, de mindként megemlített filmben szerepel Catherine Zeta-Jones!) :)
Szóval, ha Max az a bizonyos Feral kölyök, akkor már tudjuk, honnan ered az a szűkszavúság, ami a filmben jellemzi.
Miller azonban nem erősített rá eddig erre a teóriára.

Az ellenség:
A futurisztikus moziknál elvárható, hogy a főhős ellenpontja legalább olyan karizmatikus legyen. Ezt nem mindig sikerül hozni. Hol a főhős túl markáns, máskor a gonosz játszik le mindenkit a vászonról. Itt viszonylag erős az ellenfél oldala is, hiszen, a vezéren kívül több karakter harcol hőseink ellen, sőt, megtámogatták a sötéteket egy magánhadsereggel, illetve a címszereplő mivel nem elég hangsúlyos a szerepében, így az ellenségének sincs nehéz dolga legalább annyira jelen lenni, mint főszereplőnknek. (Aki, mint írtam, inkább mellékszereplő!)
Haltatlan Joe (Nem halhatatlan) szerepében az első film bütyökvágója jelenik meg, azaz Toecutter, aki közben szépen hozzáöregedett a bandavezérséghez. Amolyan törzsi király ő, akinek hosszú élete egyfajta mitikus színezetet ad hozzá pluszban figurájához. Hugh Keays-Byrne-nel azonban kicsit mostohán bánik el a rendező, mert végig olyan testmaszkokat kell viselni, amelyek felismerhetetlenné teszik a színészt, így megkérdőjeleződik, hogy valóban szükség volt e rá, hogy ismét Max filmben játszhasson. Arcát például félig egy olyan maszk takarja el, amelyet pont Hardy viselt korábban a Nolan féle Batman filmsorozat utolsó fejezetében, Blaine-ként. (A karakter nevét elírtam, de Horváth Ákos, aki valszeg az egyetlen, aki elolvasta a cikket, jelezte, ezért javítok: Bane a karakter neve! Látszik, hogy nem vagyok nagy Batman-es) Ijesztővé teszi a karaktert, viszont eltakarja a színészt.
Az mellékes, hogy az első közel negyven percben maga Max is egy vasból kovácsolt álarcot kénytelen viselni, hiszen legjobban ezzel tudják elkülöníteni a foglyot a többiektől.
Ha Haltatlan Joe nem lenne elég, még megjelenik a filmben néhány igazi féreg, akik egyéb kolóniák vezetői. Egyikük eléggé emlékeztet a rothadó Harkonnen báróra a Dűne filmből. Rájuk talán csak azért volt szükség, hogy ne legyen túl monoton végig a fehérre meszelt harci fiúk ellen harcolgatni. Kellett némi változatosság. Ahogy megszokhattuk, az ellenség egyre ijesztőbb vagy/és extrémebb külsőt kapott. A negyedik Max filmben mindkettőre akad példa.
Valójában az ellenség nem más, mint egy sok tagból álló, organikus massza, amely igyekszik megállítani hőseinket. Hogy egyenként is egyéniségek, azt főleg azzal igyekeznek megmutatni, hogy a legtöbb korábbi Max filmmel ellentétben, ahol a bandatagok alig szólaltak meg, itt azért viszonylag sok a párbeszéd a támadók között.

A segítők:
Egyértelműen Max az...
Meg a harci fiú, akinek a béranyák felnyitják a szemét, hogy mennyire tévedésben élt eddig. A fiú persze nem tehet erről, hiszen ebbe született és ebbe nőtt bele. Ha úgy vesszük, karaktere erősen vallásos, majd megkérdőjelezi hitét és elfordul tőle.
A Vuvalini-k csoportja, a Valkűr (Megan Gale) és a magok őrzője (Melissa Jaffer).

A főhős:
A nők.
A három csoportba osztható nők.
Az első az egyetlen tagot számláló Imperator Furiosa (Charlize Theron). Pár elejtett mondatból áll össze a karaktere. Valamikor a gonosz keze alá került, megsérült, felépített egy komoly karriert, mint a gonosz egyik jobbkeze, ami nem lehetett könnyű a férfiak világában. Végül, mikor adódott egy lehetőség, megragadta azt és igyekezett a gonosz markából kimenekíteni néhány ágyasát, hogy ne úgy nőjenek fel, mint azok gyermekei. Céljait akár egyedül is eléri, ha kell, de azért mint kiderül, az sem baj, ha kap némi segítséget. Az igazi női akcióhős, aki úgy nőies, hogy közben nem a szexualitásra építik a karaktert, hanem egyenrangú félként a férfiak világában. Hogy történetesen nő, az csupán állapot.
Furiosa olyannyira elfogadtatta személyét a többiekkel, hogy viszonylag sokáig nem is gyanakodnak rá a társai, hogy amikor letér a főútról, akkor valójában szökik Haltatlan Joe elől és így ellenséggé vált.

A második csoport az ágyasok, akik fiatalok, szülni képes egyedek és halvány fingom sincs, hogyan kerültek Haltatlan Joe karmai közé. Mindenesetre mind különböző karakter és mintha lengedezne körülöttük némi misztikus erő is.
Valójában nem is értem, mi motiválja őket abban, hogy csapot-papot hátra hagyjanak és a bizonytalanba kövessék Furiosa karakterét.
Talán, mert így lázadnak egy patriarchális társadalom ellen.
Míg Furiosa esetében megértem, hogy végül szökni kényszerül, hiszen neki vannak halvány emlékei a múltjáról, az ágyasok már valószínűleg ebbe születtek, így biztos kellett valami plusz motivációjuk, ami talán majd akkor áll össze bennem, ha még párszor megnézem a filmet.
Pirítós a tudó (Zoé Kravitz), Angharad a kedvenc (Rosie Huntington-Whiteley), Képes (Riley Keough), Az Albínó (Abbey Lee) és a Törékeny (Courtney Eaton).

A harmadik csoport pedig a Furiosa gyermekkorából visszamaradt öreg harcos amazonok. Ők a múlt őrei. A sok anyák. Egy letűnt világ írmagjait hordozzák magukban. Azonnal a lányok mellé állnak egy utolsó harcban. Gondolom, őket már direkt annak jegyében keltette életre a rendező, hogy koherens maradjon a filmben a nőkkel szemben. Más okát nem tudom elképzelni, hogy létezik ebben a világban egy csapat öregasszony, akik motoroznak és fegyvereket használnak, hiszen, amit a többi poszt-apokaliptikus filmben már megtanultunk, hogy a nők csupán erotikus díszítőelemek vagy a történetet mozgató kulcsfigurák, akiket meg kell menteni. Viszonylag ritka, hogy egyetlen, jól működő közösségben életben tudjanak maradni. Általában megerőszakolásra és legyilkolásra használják őket a férfiak ebben az amúgy férfias tematikájú műfajban. (Persze néha akadnak kivételek is, hiszen a Gwendoline című amerikai-francia akciófilmben egy egész falkányi amazon éli világát a sivatag közepén, férfi nélkül. De az a ritkább.)

A történet:
Ha eddig nem derült ki, akkor röviden, A-ból B-be szöknének szereplőink, kevés közjátékkal, gyakorlatilag egy road movie, amelyben a karakterfejlődést két látványos kaszkadőrtrükk közi rejtik el. Így akár unalmas is lehetne a film, hiszen a vizuális orgiákat már kimaxolták olyan filmek, mint a 2012 vagy a Transformers sorozat, viszont Miller old school filmesként nem a CGI-t erősíti, inkább a klasszikus kaszkadőr munkát vegyíti tökéletese operatőri munkával. A film épp ezért lett egy vizuális orgia. Tele olyan finomságokkal, mint a Max-et a barlangban üldöző harcifiúk hömpölygő áradata, az akciók belassításai vagy a járművek szépsége. Ezt a filmet még azok is élvezhetik, akik nem rajonganak a kocsis filmekért. Olyan ötletek vannak benne, amitől simán leesett az állam. Pl. Amikor égni kezd a kocsi, Furiosa meg egy egyszerű módszerrel oltani kezdi. Vagy a támadók kreatív megoldásai, hogyan jussanak egy idegen járműre.
Ezért a film inkább a látvánnyal operál. Viszont ez nem lesz sem unalmas, sem önismétlő. Mindezt viszonylag kevés vérrel, mégis, olyan érzésünk lesz, hogy komoly hírigeket látunk.

A fényképezés csodás, csak pár apró jelenetben lett olcsó a megoldás.
A zene bár nem emlékeztet egyik korábbi Max filmre sem, - sajnos mind Brian May, (Nem a Queen együttes tagja, bár sokáig ebben a tévedésben éltem) mind Maurice Jarre zeneszerzők elhunytak már - itt teljesen jól teljesít a képek alatt. Külön meghallgatni már sokkal embert próbálóbb feladat.
A jelmez, maszkok, kellékek mind tökéletesek. Ha az ember figyel, sok apró utalást vehet észre a korábbi filmekkel kapcsolatban.
iustizmord-nak az utalásokról:
Furiosa a váltóban egy tört rejtett el. A Mad Max 3.-ban Max egy hasonló fegyvert rejtett el az ostorában, amellyel a tevéit irányította.
Az egyik autó összetörő jelenetben - amelyikbe CGI is került azért rendesen, - a szétforgácsolódó kocsiban ülő sofőr arca egészen a szemguvadásig bekerül a néző látóterébe, ami pillanatot már a korábbi epizódokban is elsütöttek párszor, amikor Max befosatót játszott az ellenségeivel.
Az egyik figura hasonló nyelvöltögetéssel riogat csata közben, amit már bütyökvágó is csinált az első részben.
Azt olvastam, hogy az egyik totemszobron feltűnik a pilóta bőr sapkája és szemüvege.
Pirítós az egyik jelenetben egy hasonló apró zenedobozzal játszik, mint amit Max talált a második részben és végül a Feral kölyöknek ajándékozott.
A meglepett Max a második részben szembesül vele, hogy a csurig töltött tartályban nincs más, mint homok. Itt a meglepett Max szembesül vele, hogy a tartály csurig van anyatejjel.
Max és Furiosa is meghekkelte a gépét, hogy ne tudja más használni és egyik kést rejtett mellé, míg a másik egy pisztolyt. Meg még vagy egy tucatot köré...
A pilóta, miután Max elkapta a második részben, hirtelen nagyon haverkodó lesz és bekínálja, hogy szerezzen benzint a kis túlélő csoporttól és az Maxnek jó lesz. Itt a harcifiú kezd bután alkudozni vele, hogy ha együtt visszaviszik Furiosát, jutalmat kapnak.
Ilyen kis apró finomságok, de ha jól odafigyelsz, biztos észreveszel te is valamit.

Érdekességek:
A leghosszabb epizód a sorozatból.
Az első, amelyben kiírják Max teljes nevét a főcímben.
A film teljesen elhagyta a narrátor szöveget és Max alig beszél, ellentétben az ellenséggel, akik viszont végig dumálnak.
A film nem is Remake, nem is egyértelmű folytatás. Inkább amolyan alternatív epizód. Ha Millert kérdezik, ő valahova az első rész és a második közé helyezné...
Max az egész film alatt látomásokkal szembesül, melyek a múltjában meghalt emberek szemrehányásából áll. Olyan embereket lát, akiket az első három részhez nem lehet visszavezetni. Többek között egy kislányt és egy maori bennszülöttet, akik a korábbi epizódokban nem jelentek meg. Max-nek az első részben pl. fia volt, de még beszélni sem tudott, így a kislány nem lehet a lánya, pedig elég szemrehányóan viselkedik vele a kis szellem.
Viszont néha, mikor megjelenik, egyenesen az életét menti meg Max-nek.
Miller koncepciója volt, hogy a film kissé túl színes legyen, hogy elüssön stílusban az egyébként elég szürkésre hangszerelt antiutópiáktól. Ennek ellenére úgy véli, hogy a képi világ és a megfestett jövő nihilizmusa legjobban fekete-fehérben érvényesül, ezért a megjelenés Blue-Ray-ben egy ilyen változat elérését is lehetővé teszi.
Miller legerőszakosabb filmjei a Mad Max mozik. Ezeken kívül filmdrámát és főleg családi filmeket készített. Színes figura.
A film torzszülött látcsőfigyelője, Corpus Colossus (Quentin Kenihan) a valóságban megbecsült ausztrál humorista és többek között Russell Crowe jó barátja.
Mel Gibson a bemutatón látta a filmet és Miller örült a reakciójának, mert Gibson állítólag élvezte a mozit. Ez a pozitív visszajelzés azért volt fontos az öreg rendezőnek, mert nem szerette volna, ha több évtizedes barátsága Gibsonnal rámegy arra, hogy nem őt hívta meg a főszerepre a filmbe, még akkor is, ha ebben a formában, Mel Gibson már nem lett volna hihető Max-ként.
Rövid szerepben feltűnik az egykori akciósztár is, Richard Norton, aki több filmben volt Jackie Chan ellenfele!

Miller igyekezett elkerülni a CGI-t, ezért a filmben látható akciójelenetek több, mint 80% realisztikus.

Ha érdekel a film, akkor egyik kedvenc oldalamon meg is nézheted: Mad Max Fury Road

80%