213-as cella - Cell 213 (2011)

213-as cella - Cell 213 (2011)

Rendezte: Stephen Kay

A film Mafab adatlapja: Cell 213 (2011)

Megtekintés: Egészen kellemes, kicsit logikátlan horror.

Már kb. az ötödik percben feltűnt, hogy főszereplőnk, az ügyvéd Michael Grey (Eric Balfour) nem lesz átlagos és szerethető főhős. Először megcsalja az asszonyt a tárgyalás előtt a mosdóban, utána meg kifizeti a verőembert, aki megfélemlített egy tanút és így könnyebben nyernek. Itt már tudtam, valami nincs rendben a szerep leosztással, hisz ki az, aki azonosulni tudna ezzel a figurával, miután börtönbe kerül. Pedig ez is a kaland része, mint az utolsó percekben kiderül.

Michael egyik beszélgetése a sok sittes ügyfele közül, végül gyilkosságban csúcsosodik ki. Elvileg Michael halálra szurkálja tollával védencét és csak a nézők tudják, hogy a koronatanú - aki jelen esetben egy nem kicsit pszicho börtönőr és a főleg The Walking Deadben megkedvelt Merle, azaz Michael Rooker alakítja (akinek azért filmográfiája nem ebben a két filmben merül ám ki)  - hazudik, amikor azt állítja, szándékos volt a gyilkosság.
A fiatal ügyvéd egy pillanat alatt a falak között találja magát és ha már ott van, külön szárnyban "tárolják", a 213-as cellában, amely korábbi lakóinak utolsó napjait rendesen megkeserítette. Michael sem pihenhet nyugodtan, hiszen mind erősebb hatások érik, mind fizikálisan, mind mentálisan. A cella úgy tűnik, valóságos varázsgomba, és még egy nigga srác is feltűnik a színen, mint esetleges nem kívánt szerető.
Ha ez nem lenne elég, kísért a múlt, hogy végül az egész katyvasz maga alá temesse a főszereplőt.

Egy másik szálon egy szociális munkás, aki az államnak dolgozik és feladata, hogy a börtönállapotokról írjon jelentéseket, Audrey (Deborah Valente) belefut Michael-be és nyomozni kezd, nem a börtönőrök verik e rendszeresen a lassan az őrület jeleit mutató férfit. Mit ad isten, egyre több a bizonyíték Ray (Michael Rooker) bűnösségéről és úgy tűnik, a börtönigazgató (Bruce Greenwood) sem töri magát, hogy változzanak az állapotok.

A végén sok dominó lapocska a helyére kerül, néhány elkallódik.

Észrevételek, amik erősen szpojleresek:

- Ray karaktere teljesen - számomra legalábbis megfejthetetlen módon - feleslegesen segít egyetlen mondatban Michael-nek, amikor a börtönben megteszi első lépéseit. Rászól, a szája sarkából, hogy szegje fel a fejét, tekintete ne a földet pásztázza, mert azt gyengeségnek vennék a régi rabok és nem kellene már az első nap félelmet mutatnia. Michael veszi a lapot és onnantól előre néz, szúrós szemmel.
Nem jöttem rá a film végéig, mit akartak ezzel az egy gesztussal, hiszen a film további részében Ray semmilyen formában nem utal rá, hogy segíteni akarna Michael karakterének. Sőt!
- Ray Columbo szintű feleségének története lebeg a semmibe. Arra gondolhatnánk, hogy Ray megkattant és megölte, ám ez a szál nincs felépítve. Ha csak simán lelépett az asszony, az azért lenne fura, mert Ray erősebb karakternek tűnik, hogy utána eljátsszon magának egy one man show vacsit, amelyben a másik tányérnál a láthatatlan felesége ül.
- Ray-t rajtakapta Audrey, hogy fantázia randi vacsit végez a levegővel. Ezek után Ray simán levadássza és megfoj... elsőre úgy tűnik, hogy megöli a nőt. Ereje, szaktudása van a gyilkossághoz. Ez helyett azonban fogja magát, visszamegy a sittre - nem hosszú autóút, amennyire a vágásokból kiderül, így kérdéses, hogy Ray annyira magának való volt e a melóhelyéhez ilyen közel, hogy egyetlen kollégája ne látott volna rá a kapcsolatára, amelyből lelépett az imádott feleség - és Michael vegzálja. Elég szellősek a börtönben a védelmi rendszerek, hiszen alig apró segítséggel bejut a 213-as cellába és kiviszi onnan Michael-t, hogy ...
...hogy mi? Mi vele a terve, miután bebukta a feleség történetet???
- A büntető intézmény is megér egy misét, olyan gyengének tűnnek a biztonsági protokollok.
- Audrey miután felriad a Ray háza gyepén lefolytatott fojtatásból, természetesen tököt növeszt és a férfi nyomába ered, hiszen egyértelmű, hogy az a közjáték után csak Michael vérét akarhatja!
- A börtönigazgató egyengeti Audrey útját, hogy megmenthesse Michael-t - vagy csak a kezébe adja az eszközt, amely szükséges, hogy Michael végül megtegye, amit...
- Mikor mindennek vége, Ray pedig rossz kisfiúként egy rendőrautó csomagtartójának dőlve várja, hogy foglalkozzanak vele. Ne mondd, hogy miután kétszer is majdnem megölte az ellenőrnőt, nem ültetik be egy rabomobilba!
- Ha végül is kihámozzuk a történések lényegét - amit nem akarok leírni, hogy maradjon min merengeni a film végén is - még akkor is marad a kérdés, hogy mi szükség volt a nigga srác meggyilkolásának a történetfonalával?
Csak annyi, hogy végül Michael kezéhez ne csupán közvetve tapadjon vér???
És amikor Michael levadássza a nigga srácot, miért gondolja, hogy azzal kiengesztelheti az őt bántó szellemeket? Ezt a baromságot miért vette a fejébe, ha tudjuk - flashback-ből - hogy neki sokkal inkább lett volna miért bűnhődnie a szellem szemszögéből.

A végén kapunk egy kis misztikus többletet.

Ezekből a kis különvéleményekből is kiviláglik, hogy a film felépítése kissé hézagos és a végére a koherensből átmegy összecsapottba. Viszont végig bírtam nézni, ami már nagy szó egy horrorfilmnél. Nem azért mert olyan lebilincselő a történet, hanem mert sokat hozzátesznek a színészek, akiket korábban megkedveltem jobb szerepekben. Balfour jól hozza a megőrülő embert és elhiszed neki, hogy mennyire gátlástalan. Rooker csípőből hozza a börtön Ray alakját. Greenwood, meg beleöregedett ebbe a szerepkörbe, hogy valami fontos emberként, irányítson valamit. Meg sem kellett erőltetnie magát.

60%

Szeretnéd megnézni?
Klikkelj ide: Cell 213