Filmzene - Score: Mladen Milicevic – The Room (2003)

Mladen Milicevic – The Room (2003)

princecharlescinema.com

Score bemutató:

Már az első szám megágyaz a filmnek, habár, amikor a „The Room”-ot hallgatom, nekem egyértelműen az angol BBC, kosztümös mozik idéződnek meg, ami nem feltétlenül baj, hiszen Tommy Wiseau filmjében is nagyon fontos szerepet kap egy vörös, női kosztüm.

A „Red Dress” egy melankolikusabb, lassabb szám, amiben előkerül a főmotívum is, amit elkoptat a végére az album.

Az „I Will” az első szexjelenetet festi alá és szinte végig is hallgathatjuk az elég hosszúra és sziruposra vágott szeretkezés közben. Ettől a dal még kellemes, hallgatható dalocska. Kitra Williams és Wayman Davis szerzeménye, amit az utóbbi énekelt fel. Simán lehetett volna ismertebb darab is, azonban valahogy elveszett az ezernyi betétdal között, amiket filmekhez készítettek.

A „Lisa and Mark” egy kissé drámaibb darab, hiszen érezni benne e terhet, amely a két szereplőt köti össze, Johnnie karaktere mögött. Néhány kellemes fúvós pillanat.

A „You’r My Rose” a megcsalók akciója alatt csendül fel és Kitra Williams adja elő. Egy kicsit kevésbé szerethető darab, mint az „I Will”, talán, mert épp akkor hallható, amikor Lisa a menyasszony és Mark a legjobb barát épp üzekednek.

A vörös szín fontos lehet valamiért Tommy Wiseau jelképtárában, hiszen megjelenik a filmben a vörös rózsa is, amit minden alkalommal ő ajándékoz szerelmének, egy kissé röhejes vásárlás után és a vörös szín visszaköszönt a korábbi, „Vörös dressz” című számban is. A „Red Roses” összecseng a „Red Dress”-szel.

A „Street” hangulatot ad az utcaképnek, viszont megtörik a vége, ami azt jelzi, Milicevic koherens zenei darabok helyett törekedett inkább arra, hogy hangulatokat adjon vissza. Jó példa erre a „Life”, amiben megjelenik a főmotívum és a „Red Dress” is, de van része, amely inkább csak néhány hang, míg a lezárás is elég suta.

A „Street Two” már sokkal tökösebb, hangosabb, előhozva a „The Room” motívumokat, végigzongorázva a hangszereken.

A „Crazy” Clint Gamboa és Wayman Davis munkája, melyet Gamboa énekel fel. Tinglitangli popszám, lassú és súlytalan. A „Chocolate is the Symbol of Love” a triónak a lezárása, amit Tommy Wiseau gondol a romantikus férfi és annak ajándékairól és a szerelemről. A zene kis fúvós futamokból áll, hegedűvel és egységet alkot a „Vörös dresszel” és „Vörös rózsával”. Mert mit is veszünk egy nőnek, ha elakarjuk varázsolni? Virágot, édességet és csinos ruhát.

A „Chris-R” kicsit akciósabb darab, egészen érdekes zeneiséggel a végére, használva némi ütős szekciót. A „Reason” már koptatja a paneleket, amiket Milicevic épített fel. Hiába, hisz a „The Room” zenéje bár nem rossz, erősen tévéfilmes keretek között mozog, köszönhetően a szintetizátor hangzásvilágának. „Johnny, Mark and Danny on the Roof” egy percnyi vonós dráma, ami aláfesti a férfiak beszélgetését, végén néhány pengetéssel. „Lisa, Michelle, and Johnny” Johnny belecsöppen egy beszélgetésbe, amit olyan kínosan harapnak el a csajok, hogy csak a totál hülye nem vágja, valami nagyon fontosról és kellemetlenről maradt le az ember. Történetesen Johnny arról, hogy Lisa kibeszélte Michelle-nek, mennyire elege van a férfiból. Ennek megfelelően hézagos, halk és drámainak szánt két percet kapunk, amelyben a klarinét (?) vagy oboa (?) pár taktust enged meg magának, nagybőgő támogatással.

A „Yes or No” Lisa bizonytalanságát hivatott érzékeltetni, míg az „I’ll Record Everything” pedig Johnny zaklatottságát, miközben bizonyítéka van a lány hűtlenségére, hogy lassan a tetőpontjához érkezzen a mozi. Címének ígéretével ellentétben néhány kitartott vonóhúzást kapunk és nem érezni, hogy Johnny elégtételt érez, mert sikerült felvennie mindent, amint Lisa mondott Mark-nak a telefonba.

Az „XYZ” már egyenesen egy mókásabb darabként kezd, hogy ez is melankolikus pillanatokkal zárjon. „Mark and Peter” két férfi vitáját festi alá, amikor összevesznek a barátság és lojalitás fogalmán. A „Jogging” a kevés külső helyszínes jelenet alá készült, több szólamú darab, és így érdekesebb is, mint a legtöbb korábbi zene. A két főszereplő itt még barátként beszélgetnek az élet, szerintük igen fontos kérdéseiről. A kompozíciót pedig az unásig ismert futam zárja.

A „Baby You and Me” ismét egy szirupos nóta, ezúttal duett, amelyet Bell Johnson és Clint Gamboa énekelt fel. Jól illik a többi betétdal mellé, megidézi a legjobb fekete romantikus duetteket, amiket pl. Lionel Ritchie és Diana Ross munkásságához köthetünk.

A „Happy Birthday Johnny”egy gyorsabb, szintisebb, jazz-es prüttyögés, túl sok ünnepi nincs benne, ellentétben a címével. A „Lisa and Mark” azt a szürreális pillanatot festi alá, amikor mindenkit kicsalnak a helyszínként használt „The Roomból”, hogy ezzel megágyazzanak a drámai lelepleződéshez és ezt a lassú, megszokott motívummal kezelték. A „Fight During the Party” említésre sem méltó pár másodperc, amiből csak a harci hév hiányzik. „Johnny in the Bathroom”, melyben szomorkás hangokból váltunk drámaibb pillanatokra, ezzel megidézve a hősünkben dúló haragot és kétségbeesést. Mostanra már nem nagyon van olyan pillanata a „Tape Recorder” darabnak, amit korábban nem hallottunk volna. Ennek ellenére Milicevic jól elszórakozik a kitalált motívumaival, amely egyben azt is megmutatja, hogy igencsak korlátozott eszköztárral dolgozik. Mladen több, mint negyven produkcióban vett részt, aminek zöme tévéfilm, rövidfilm vagy dokumentum. Ha úgy vesszük, itt erősen kilépett komfortzónájából, de nem érzem, a sok ismétlés ellenére sem, hogy kudarcot vallott volna.

„Johnny Becomes Crazy” egy zaklatottabb etap, amely kissé eltér a korábbi nyugodt tempójú és hangulatú daraboktól. A feléig. Amikor is Johnny végül eljut a karakter tetőzéséhez. A zongora és szinti pedig ebben partner. A „Why Why Johnny” már címében is megmutatja azt a fajta túljátszott drámaiságot, amely Tommy Wiseau elképzelése a jó filmdrámáról. Szinte már Shakespeare-i a kérdés; Miért, miért Johnny? – ami ismerve Lisa korábbi hozzáállását, megint csak karakteridegen a szereplőktől. Ennek ellenére a darab kellemes, felhasználva a korábbi megismert futamot, amely végig kísérte Milicevic egész albumát.

„Reflection You’re My Rose” pedig elköszön a hallgatótól, egy kellemes, enyhén füstös poppal, amelynek korábbi változatát már hallhattuk.

60%

Rampage: Tombolás - Rampage (2018)

Rampage: Tombolás - Rampage (2018)

Rendezte: Brad Peyton

Megtekintés: Mivel kedvelem a Szikla munkásságát, csak ajánlani tudom. De különösebben nem fog tetszeni, ha nem a te világod a Godzilla alapba ágyazott rombolós filmek.

Volt egy szabadnapom a baba nélkül, ezért ebédeltem egyet, utána sétáltam és választhattam, hogyha moziba mennék, Godzilla szerű lények és óriásrobotok rombolják szét a várost, vagy mutálódott hétköznapi állatok.
Mivel a két film főszereplői közül - John Boyega - Dwayne Johnson - a Szikla néven elhíresült pankrátor áll egyelőre közelebb a szívemhez, nem volt kérdés, hogy a "Joe, az óriásgorilla" egyik változatára ülök be, aminek a címe nem is lehetne lényegre törőbb: Rampage, azaz tombolás!

Persze, már rég nem elégít ki egy olyan mozi, amiben a hangsúly a vizuális zúzdán van. Ezen a mondanivalón gondolom főleg azok a felnőttek maradtak rajta, akik gyerekkorukban is előszeretettel inkább rombolták a homokvára, mintsem építették.
Be kell vallanom, amikor kölyök voltam, volt olyan időszakom nekem is, amikor a közelemben a játékból kő kövön nem maradt. A homokozóban elveszített matchboxok tudnának róla mesélni, hogy a kedvenc szórakozásom a földrengés volt. Volt egy könnyű-fából összeragasztott repülőgépem is. Az megismerkedett a házi King-Konggal, aki én voltam.
Ezeket azonban mára kinőttem és filmben sem feltétlenül a kedvenceim. Oké, amikor a "2012"-ben a limuzin menekül az önmagába forduló városból, azt mind jobban összehúzódva szoktam megnézni és eddig nem untam meg, ám, ha egy száz perces moziban a lényeg, hogy lények odacsapnak épületekre, amik leomlanak, akkor azért nem fogom lengetni a zöld zászlót.

Szóval, elöljáróban, a "Rampage" majdnem igyekszik. Ryan Engle forgatókönyvét végül négyen duzzasztották fel akciófilmmé és szerintem nincs okuk a melldöngetésre, habár vannak jobb pillanatok is.
A film felütése elsőre váratlanul ért, de persze kellett valami, ami megmagyarázza, miért történik minden. A tavalyi év egyik közepesen muzsikáló horror-sci-fijét (Élet - Life (2017)) erősen megidéző nyitány feszes, csak sajnos, ez a film talán egyik legerősebb jelenetsora is, amit utána nem egyszerű megugrani.
Egy űrállomás az utolsókat rúgja, és egyetlen túlélőként Dr. Atkins (Marley Shelton) mielőtt elhagyhatná, azt a határozott utasítást kapja, hogy amíg a kísérlet bizonyos anyagait nem mentette ki magával, nem jöhet vissza. Ezzel megágyaznak a film negatív szereplőinek, hiszen ebben a helyzetben, ha a munkáltató ilyesmit kér, az egy igazi genya főnököt sejtet. Dr. Atkins mindent belead az életéért, beleértve azt is, hogy a körülötte apróra hulló állomáson még az egyik kísérleti alannyal is kergetőznie kell, ami történetesen egy sertés nagyságúra fejlődött patkány és fogakban erős. Végig persze nincs a szöszi kutatónak szerencséje, ezért a mentőkabinba még eljut a cumóval, ám a földre már csak néhány meteorit formájában érkeznek meg, ami ugye, azt jelenti, hogy egyik kedvenc szöszim, Marley Shelton, aki a dokit alakítja, már a film elején kiesik a képből, szó szerint...

A kísérlet töredékei sikeresen hullanak le a David Okoye (Dwayne Johnson) által vezetett állatmenhelyre, hogy ott azután mutáljanak néhány lakót, beleértve Okoye személyes kedvencét, a gyermekkorában megmentett George névre hallgató fehér gorillát. George korábban meglepően magas intelligenciájáról tett tanúbizonyságot, mostanra viszont inkább az agresszióra való hajlama nőtt meg, ami távol áll korábban az állat hajlamaitól.

Eközben Chicagoban az egész balhé kirobbantói, egy kissé ripacs testvérpár, akik a titkos kísérleteiket nem véletlenül helyezték egyenesen a földön kívül, zuhanó értékpapírjaik értékét igyekeznék helyreállítani azzal, hogy begyűjtik a fertőzött alanyokat, további vizsgálatokra. Azonban a problémák erősen a fejükre nőnek. Claire Wyden (Malin Akerman), habár törékeny nő, sokkal erősebb, mint a bátyja, Brett (Jake Lacy) aki inkább kihátrálna az egész ügyből, akár veszni hagyva mindent. Claire felbérel egy vadász és egyben zsoldos csapatot, akiknek a sorsa borítékolható. (Poén, hogy a vezetőjük a Magic Mike és a True Blood szépfiúja, Joe Manganiello, aki sikeresen hozza a klisés karaktert, akit már korábban láthattál pl. a Jurassic Parkban is. Nagy duma, fegyverek, azután szevasz!) Mondjuk ezt legalább poénnak éreztem, mert abban a film nem nagyon bővelkedik.
Ne felejtsük, hogy négyen írták és a legtöbb, amit hozzá tudtak tenni, hogy átemeltek egy kis "Életet", "Jurassic Parkot" és "Godzillát" a művükbe.
Ami még működött, igaz, írhatták volna erősebbre is, az a kormány oldaláról érkező probléma-megoldó, Harvey Russell, akit a "The Walking Dead" és a "Watchmen" rossz-fiúja, Jeffrey Dean Morgan keltett életre. Néha még kicsit meg is idézi a "Walking Dead-es" karakterének, Negan-nek flegmázós, mosolygós kikacsintását.

A történet tehát semmi extra. (Nem csoda, ha azt vesszük alapul, hogy egy videójáték volt az alapja!)
A filmtörténelem talán két legbénább negatív főgonoszát is sikerült összehozni, ha nem számítjuk ide a vígjátékok és paródiák hasonló karaktereit. Brett Wyden szerepében Jake Lacy fájóan semmilyen, míg Malin Akerman legalább a kereteken belül tökösre sikerült, habár haláluk, mindkettő esetében, egészen olcsó és ostobácska. Ráadásul nem is váratlan vagy érdekes.
A filmben található néhány logikai baki, de nem bántóak, felejthetőek, habár a kedvencem megmaradt a fejemben, hogy hazaértem.:
Okoye kérdezi társát, aki korábban a Wyden cégnek dolgozott, hogy van e ellenszer, aki erre azt mondja, ismerve a páros női tagját, biztosan kitalált valamit, amivel megfékezheti a mutálódott állatokat. Pár perccel később náluk is egy szérum, amelyről megint Okoye kérdezi, hogy mennyire hatásos?
- Kell neki tíz perc! - jelenti ki Dr. Kate Caldwell (Naomie Harris) aki alig pár perccel korábban nem is tudott erről a szerről, és csupán feltételezte, hogy egyáltalán létezik! :)
Claire Wyden utolsó szava pedig felülírta a korábban felépített karakterben rejlő erőt. Mikor George, az óriás gorilla egészben benyeli, Claire még azt üvölti, hogy: - Ez nem ér! - tiszta dedó...

Brad Peyton nem először dolgozik a Sziklával, de kissé komolyabbra is vehetnék a "figurát". Mondjuk, sokat miért várnánk egy olyan mozitól, amely valójában egy jó harminc évvel korábbi Bally Midway Arcade automatából lett összeollózva?
Nem tudom, miért gondolták, hogy jó ötlet leporolni ezt a régi (1986) játékot, habár, végül-is annyira mindegy, hogy egy ilyen zúzda alapötlete honnan származik, ennek meg legalább talán volt némi rajongói bázisa.
A játékban azonban mindhárom szörnyeteg ember formájú, míg a filmben nagyjából ragaszkodtak az anatómiájukhoz, arról nem is beszélve, hogy míg a filmben egy forrásra vezethető vissza a mutációjuk, addig a videójáték mindhárom szörnyének különböző kiváltó okot talált ki.

köszönet a ballymidwaynek!

A film igen lassan készült el, ha tudjuk, hogy már 2011-ben cikkeztek róla, hogy a New Line Cinema esetleg megfilmesíteni és már 2015-ben szóba került Dwayne Johnson neve, mint lehetséges főszereplő.

A filmet sikerült moziban megnéznie a fiamnak és egy barátomnak is. Utána készítettek egy ajánló videót. Mondanám, hogy kritika, de ahhoz nem elég részletes. Viszont jól szórakoztam.

A film Mafab adatlapja: Rampage: Tombolás - Rampage (2018)

Látványos, klisés, bugyuta és kevés benne a poén.

55%

Ha megnéznéd:
- Tombolás (2018) Friss filmeknél borítékolható a gyenge minőség, ezrt azt ajánlom, hogy látványfilmeknél inkább ne sajnáld a jegy árát és nézd meg a filmet moziban!
Én is megtettem!

Reakció egy blogra: Az őslakó

Az őslakó - The Man From Earth (2007)

Rendezte: Richard Schenkman

Megtekintés: Alapfilm, amelyről már szerettem volna írni.


Most azonban rendhagyó módon nem a filmről írnék, hanem egy korábban olvasott kritikára reagálnék, amelyet a neten találtam és nem értek vele egyet, mert úgy vélem, a cikk "írója" nem elég érett a téma feldolgozásához. Persze lehet, hogy én tévedek...


A weboldalt nem szeretném reklámozni, jogi okokból, azonban a válaszomban megtalálhatóak a fiatal író felvetései és én ezekre reagáltam.
A reakciómhoz a film ismerete szükséges, ezért mielőtt elmélyednél elmédben, tekintsd meg a filmet, amely televíziós kiállítása mellett is bőven megéri szerintem a 90%-ot, annyira remek az alapötlet, amelyet boncolgat.








"Jerrycomovie.com2014. április 24. 5:56

1. Ha valaki 14.000 éve él a Földön, elképzelhető, hogy egyetlen egy régi emléktárgyat sem tart magánál? Ez alapjában ellentétes az emberi magatartással, amelynek sajátja a relikviák gyűjtése - hozzáteszem, ha 14.000 éve élne valaki a Földön, az emlékezést, de a megélhetést is segítenék műtárgyai - erre láttunk már "példát" a Hegylakó filmekben és sorozatban.
- Ha az ember sokáig él és más szemmel figyeli a világot, túlnő azon, hogy tárgyakkal vegye körbe magát. Mellesleg a buddhizmus része, hogy nem hagyjuk, hogy a tárgyak irányítsanak minket, ergo nincs rájuk szükség egy teljes élethez.
2. John Oldman állítása szerint sok nyelvet beszél, hiszen rengeteg helyen élt, vajon miért nem mutatja meg ezen képességét? Ez aztán nem került volna sok energiába a készítők részéről, és semmi mást nem sugall - mint amatörizmust... - Előttem is írták: Hiába gagyog idegen nyelven, ha társai nem beszélik azt. A történet lényege, hogy lebegtet, azaz nincs konkrét bizonyíték a végéig, csak a "lehetősége", hogy igazat mond.
3. John Oldman szinte semmi olyan információval nem tud szolgálni, amelyet a mai tudósok, középiskolai diákok, régészek ne tudnának. Valóban ennyire teljes a mai "tudásunk"? Az ősi babiloniakról, egyiptomiakról, főníciaiakról és egyéb népekről szóló ismeretanyagunk valóban ennyire megbízható és cáfolhatatlan? Természetesen, nem. - Mit kellett volna mondania? Bármit is mesél a saját tapasztalatairól, azt vagy már tudják a többiek a könyvekből, vagy megkérdőjelezik, hiszen nem tudhatják. Kellett volna valami plusz "pletyka", hogy Van Gogh meleg volt és kikezdett vele? Ettől lett volna hitelesebb a sztori?
4. John Oldman állítása szerint nem hegesedik. Bizonyítani ezt sem bizonyítja, de még csak véletlenül se karcolja meg magát a többiek előtt. Hiszen ez legalább még 100 dollárjába került volna a filmkészítőknek. - Erről is volt szó korábban: Nem hegesedik, de azt nem mondta, hogy a bőre nem sérülhet meg. A hegesedés talán azt jelenti, hogy megsérül, de az évek alatt nyomtalanul eltűnik a sérülése.
5. 14.000 év alatt el lehet kerülni a halált? Mármint az erőszakosat, vagy a baleset általit. Nem hinném. - A film a hitről szól eleve, te pedig nem hiszel. A film arról szól, el lehet e hinni, amit hallunk. Ha úgy állsz hozzá, hogy nem hiszed, akkor te vagy az irritáló idős nő, aki végig szkeptikus volt és a vallásos résznél is csak sértődöttséget tudott felmutatni. Mit jelent ez? Hogy nem vagy érett a témához.
6. A csattanón ezek után már csak röhögni támadt kedvem. - Pedig nem vicces. Újabb jele, hogy nem vagy a filozofálgatáshoz elég érett. Mellesleg, lehet, hogy nem a többség a hülye, akik hype-olja ezt a filmet, és a magas pontszám sem véletlen. Ha száz emberből egynek nem tetszik egy film - főleg, ha elég széles spektrumon mozog a nézők életkora és egyéb habitusa - akkor nem lehet, hogy az az egy néző téved?

VálaszTörlés
"
Az egyenes szöveg a cikkből lett kiemelve, a dőlt betűs pedig amit magam tettem hozzá.
Mint láthatod, nem mostanában találtam rá erre az oldalra.
A filmről még gyűjtöm az érzéseimet, hogy egy ne túl felszínes cikkben elmélkedjek róla.
Talán újranézem.
Az apropó is adná magát egy kritikához, hiszen idén, 10 évvel "Az őslakó" után, most bemutatják a folytatást is, "Az őslakó: holocén" címmel.

Tedd azt te is!
Alant!

Music: Guardians Inferno (2017)

Van rá példa, hogy bizonyos blockbuster mozik nem csupán a mozivásznon jelennek meg, hanem a vetítőtermeken kívül is aktív életet élnek.
A szereplők promóciókra járnak, a filmmel kapcsolatos tárgyak elözönlik az áruházak polcait. Egyes karakterek külön filmet kapnak, vagy csak vendégeskednek más mozikban.
Az Internet pedig teret ad annak, hogy sikeres vagy kevésbé ismert mozik kihasználják a nézők információ igényeit és magát, a mozifilmet egyéb videóanyagokkal támogatják meg, amellyel adott film kereteit tolják ki, esetleg egy egész mitológiát mélyítenek el.

A "Guardians of the Galaxy" stábja nem ment a szomszédba némi humorért, ezért a film házimozis kiadását sok egyéb mellett ezzel a zenei klippel pakolták meg.
A rövid zenei klippet James Gunn rendezte, aki a képregényfilm első, eddig forgalomba került részeiért is felelt, de nem egyedül, mert segítségére volt David Yarovesky is, aki  (Pusztán megelőlegezem, hogy sok, további rész fog még készülni!)

A zenés videóban helyet kapott néhány szereplő a filmből és David Hasselhoff is, aki már az első rész idején is kivette a részét a film sikeréből, hiszen az eredeti trailer és soundtrack egyik meghatározó pillanata pont egy olyan dal volt, amelyet ugyan eredetileg nem ő énekelt és a filmben sem az ő változata hallható, az átlagnéző mégis csípőből hozzá kötötte. Ez mondjuk Björn Skifs-nek kellemetlen, mert bár az ő változatát használták fel reklámozásra és a filmben, mégsem az ő hírnevét öregbíti a zene.

Az első részben elhangzó Björn Skifs nóta a Bleu Swede művésznév alatt.

A film trailere, ami megalapozta a hangulatot.

A David Hasselhoff féle változat az aranykorból.

A második részhez tehát meghívták Hasselhoffot, hogy kicsit bohóckodjon már egy retro, hetvenes évek stílusában készített zenés marhaságban, amelyben tiszteletét teszi többek között Michael Rooker, Zoe Saldana és Stan Lee is, meg páran még a fontosabb karakterek közül, valamint a rendező.
A zene fülbemászó és annak ellenére is szórakoztató, hogy ma már ilyesmire nem nagyon táncolnánk.

Guardians Inferno

Le a kalappal Hasselhoff előtt, aki képes magán is nevetni. (Lásd pl. Baywatch)

Trailer: Seven Sisters a.k.a. What Happened to Monday? (2017)

Seven Sisters a.k.a. What Happened to Monday? (2017)

Tommy Wirkola norvég filmrendező 2007-ben kezdte meg filmes ámokfutását, amelynek második állomása a "Halott hó (Magyarul Náci zombik) - Dead Snow (2009)" olyan underground hírnevet szerzett neki, hogy meghívta Hollywood, hogy mindjárt rendezzen egy korhatáros mesefilmet, kifejezetten felnőtteknek. Ez lett a "Boszorkányvadászok - Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013)", amely szűk 50 millióból gazdálkodott kb. és összesen felkúszott 220 millió bevétel fölé, ami nem rossz eredmény, ám egyelőre a film végén is meglebegtetett második rész egyelőre parkolópályára került. Az első hétvégi alacsony eredmények nem szegték Wirkola kedvét és hazájában összecsapta a Náci zombik még elborultabb és abszurdabb folytatását, amit viszont egyértelműen nem lehet egy percre komolyan venni.

Három év hallgatás és halogatás után végül Wirkola ismét Amerikában összedobta a Netflixnek két nem túl tapasztalt forgatókönyvíró közös gyermekének szkriptjét, a "Hét nővér" című sci-fi poszt-apokaliptikus akció drámát, amely még bemutató előtt kapott új címet: What Happened to Monday?
Max Botkin és Kerry Williamson története egy olyan jövőben játszódik, ahol már erősen korlátozva van a gyermekszületés és az állam erős kezekkel és mindent behálózó figyelemmel követi állampolgárainak fejlődését. Egy anyukának hét ikerlánya születik, akiket a kormány igyekezne megsemmisíteni, ha nagyapjuk (Willem Dafoe) nem rejtené el őket és taníttatná saját szakállára. (Az alapötlet már több sci-fiben előkerült, pl. legutóbb hasonló konfliktussal indult a Terra Nova című sorozat, amely egy évadot élt meg.) A cég könyörtelen vezetőjét Glenn Close alakíthatja.

Technikai okok miatt a hét lánygyermeket a hét napjairól nevezik el. Később az eredeti cím pont az unalmas népmesei felhang miatt lett lecserélve a sokkal érdekesebb, szójátékos új címre, amely keretbe is foglalja a történetet.

A lányok a külvilágtól teljesen izolálva nőnek fel és a legkevésbé különc testvér tartja a kapcsolatot a mindennapi élettel, miközben a többiek saját világukban fejlődnek egymástól teljesen eltérő karakterekké. Azután egy napon az első lánnyal, Hétfővel (Monday - Noomi Rapace) történik valami, kiszivárog némi infó és a teljes államapparátus a nyomukban kezd loholni. Az egyébként hét eltérő habitusú személyiségű lány pedig együtt keresi a válaszokat és igyekszik kiutat találni a szorult helyzetükből.

Remélem a címváltoztatás nem megy majd a kész mű kárára, hiszen nem egy esetben fordult már elő, hogy egy utolsó pillanatban lecserélt cím milyen sokat ronthat egy kész mű megítélésén. Szerencsére a Netflix nem sajnálja a pénzt egyelőre a filmjeibe ölni és számomra a trailer roppant meggyőző lett. Noomi Rapace jó színésznő, ám valahogy eddig nem került túl közel a szívemhez, pedig a 44. gyermekben - Child 44 (2015)kifejezetten tetszett az alakítása. Most, úgy érzem, lehet, hogy új színésznő kedvencem lesz, ha a szintet a film tartja és nem lőttek el minden petárdát a bemutatóban!
Főleg, hogy mind a hét karaktert a svéd származású színésznő játszott el, ami külön megnehezítette a felvételt, lévén, néhány jelenetet hétszer is fel kellett venni és számítógépes trükkökkel összemosni. Így el is húzódott a teljes egészében Romániában forgatott mozi forgatási ideje, közel 100 napra. Érdekes adalék, hogy eredetileg nem Wirkola volt a kiszemelt rendező a projekt élére, bár a korábbi direktor, Morten Tyldum szintén Norvégiából importált direktor, csak ő inkább a "Kódjátszmát - The Imitation Game (2014)" választotta. Az éppen a babérjain ülő Wirkolát ezután keresték meg a film forgatókönyvével és miután igent mondott rá, rövid előkészületek után Európába települt a stáb. Az utómunkálatok miatt mostanra kerülhet majd a film a világhálóra.
Wirkola nem felejtkezett meg azokról sem, akikkel együtt indult el felfelé, ezért korábbi horrorfilmjeiből több színészt is "átmentett" kisebb szerepekre az amerikai produkcióba, ezért előfordulhat, hogy a Náci zombik rajongói ismerős arcokkal is találkozhatnak.

Filmélmények 3 - Power Rangers (2017)

Fiam és barátom néha együtt néznek meg mozifilmeket. Utána pár percben megosztják a véleményüket a filmről. Ez a harmadik ilyen videó.
A megtekintés után a világ tíz másodpercen belül megsemmisíti önmagát!

Power Rangers (2017)

A szűkítés - The Thinning (2016)

A szűkítés - The Thinning (2016)

Rendezte: Michael J. Gallagher

A film Mafab adatlapja: The Thinning (2016)

Megtekintés: Jerryco világa sokkal összetettebb, mint a blogjaiból kiderül. Ez a film legalább elővette egy víziómat, amely szerintem simán meg fog valósulni a jövőben.

"Aki hülye, haljon meg!" - Pontosan ezt a rövid szólást teszi magáévá ez a rövid kis sci-fi film.

Talán nem pont így. Talán, kicsit okosabban. Ettől eltekintve a felvetés logikus és jogos problémája a föld bolygónak és talán a filmes előrejelzések túlzóak, úgy vélem, ebbe az irányba haladunk és ez csak egy állomás lesz az emberiség történelmében, mielőtt elkezdünk egy tudatos(abb) életet élni.

J. Gallagherről annyit érdemes tudni, hogy fiatal, youtuber (Ez a film is kapott pénzt a youtube-tól) és Maker Studios nevű platformját 2014-ben eladta a Disney-nek, miután azok munkáiban láttak fantáziát és bekínáltak egy megfelelő összeget. J. Gallagher persze folytatta amiben jó és a rövidfilmek mellé jutott tévés produkció is és nagyfilmek, mint a "Smiley 2012" illetve jelen mozink, ami egy antiutópia. A nem túl távoli jövőben a túlnépesedés égető problémája az emberiségnek. A különböző országok más-más módszerrel igyekeznek megakadályozni, hogy a kék bolygón rákos sejtként elburjánozzunk. Amerikában életbe lép a "Szűkítés" nevű program, amelynek keretében a gyermekeket az iskola kijárása alatt évente kötelező tesztnek vetik alá, és akik a legalacsonyabb pontot kapják, egyszerűen mennek a levesbe.

Laina (Peyton List) osztályelső és némi pénzért másokat is hozzásegít, hogy sikeresebb vizsgát tehessenek. A begyűjtött pénzből édesanyjának kezelését és megélhetésüket finanszírozná. Blake (Logan Paul) ezzel szemben sokkal kevésbé okos, viszont mivel Dean Redding kormányzó (Matthew Glave) egyetlen gyermeke, komoly védettséget élvez, amelyet apja letagad előtte. Ennek csupán az az oka, hogy Blake úgy véli, apja képes lenne az eredményekre fittyet hányva kimenteni a szűkítésből Blake szerelmét, Ellie-t (Lia Marie Johnson) mivel a kisasszony annak ellenére, hogy az életük a tét, képtelen bebiflázni az éves anyagot. Persze, így nehéz szimpatikussá tenni a karaktereket, hiszen minden svindler miatt egy olyan személy eshet ki az élet körforgásából, akik esetleg megérdemelnék az életet és tanultak a vad bulizás helyett. Gyerekek, akik nem pénzzel vásárolják meg a talmi tudást hamisító kontaktlencse rendszert, amely a megfelelő válaszokat azonnal szállítja a retinába, hanem akik leültek az asztal mellé és olvasták a könyveket.

Mivel Ellie elbukik a teszten és Blake izomereje nem képes megvédeni a leányzót, - miután fejest ugrik egy nevetséges mentőakcióba - a fiú egy évvel később kitalál valamit, amivel büntetheti az apját vagy belekényszerítheti az állásfoglalásba a témában. Mikor végül eljön a tesztírás ideje, a kormányzó nem megfelelő döntést hoz, amely kihat az egész közösségre és belehajszolja a korábban egymást nem ismerő Blake-t és Liana-t egy közös akcióba, melynek végén sokakra bukás vár és nem csupán az iskolai értelemben.

A film első fele nagyjából megágyaz a film második felének. Nem rossz a felvezetés, habár többet is megtudhattunk volna erről a cinikus világról, mint amivel végül kiszúrják a szemünket. A történet önmagában nem feltétlenül eredeti, hiszen a filmes és könyves világban rengeteg hasonló koncepcióval találkoztam már, amely a szebb jövő érdekében a közösségre a hatalom valamilyen negatív hatást gyakorol. Lásd filmben a "Logan futása - Logan's Run (1976)", amelyben a harmincadik életévet betöltő egyedeket egy impozáns szertartáson adják át az enyészetnek, vagy könyvben Umberto Simonetta "Éjszakai utazók" című fantasztikus regénye, amelyben az idős polgárokat száműzik egy kies szigetre, ahol majd elvileg emberséges körülmények között segítik át őket a túlvilágra.
Nem pont ez az alapja, de igen hasonló elgondolás áll a mostanra már sorozattá gömbölyödő "The Purge" filmek mögött is, melyekről cikket találtok az oldalamon is.
Magam is szoktam agyalni ezeken a kérdéseken, néha baráti társaságon belül, máskor otthoni magányomban, mert foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz velünk - nem mintha nekem számítana - ha úgy 50-100 év múlva annyian létezünk a földön, hogy az képtelen lesz ellátni, kiszolgálni mindenkit.

A "Szűkítés" nem feltétlenül a legjobb irányból közelíti meg a problémát. Magam egészen biztosan nem a gyerekek felől közelíteném meg a megoldás keresését, hiszen ha ezt a terhet rájuk tesszük, mint a filmben, úgy egy végtelenül cinikus és erőszakos generációt fogunk kinevelni. A film annak ellenére, hogy mennyire komoly problémát boncolgat, eléggé szellősen foglalkozik a kérdésekkel. Eleve alig találunk valakit, aki csalni próbálna, azokat is inkább csak dramaturgiai okból, hogy árnyalják ezt a világot. De gondoljunk már tényleg bele, mire számíthatunk azoktól a kölyköktől, akik fullba nyomják az egoistát? Vagy kitalálják a létező összes puskázási módszert, vagy - És miért is ne? - simán kinyírhatnák egymást a teszt elkészítése előtt, ezzel csökkentve a többi lehetséges vetélytárs létszámát. Most mégis meddig tart egy balesetet generálni, hogy mondjuk valakit a metró elé lökök? Vagy le egy kétszáz fokos lépcsőn, abban reménykedve, hogy az illető koponyája ketté reccsen a gurulás közben. Esetleg megmérgezem a menzai kaját és hátradőlve kivárom, míg elvonul a vihar.
Ehhez képest a "Szűkítés" világában alig adnak nyomatékot annak, hogy egész évben arra készülnek fel, hogy azután a fontos napon majd ott ülnek és megírják a tesztet.

A film első fele ettől a hiányosságtól függetlenül egészen jól épül fel, amit a második rész macska-egér harca és épületen belüli rohangálása módszeresen aláaknáz, mintha nem maradt volna elég ötlet a tarsolyban és ezért végül a forgatókönyvírók - Gallagher és Steve Greene, a rendező tettestársa - a könnyebb utat választva kilengtek volna az akciófilm műfaj irányába, amire viszont nem volt pénzük. Pontosan ezért kellett volna jobban kidolgozni a világot, amelyben a film játszódik. Kellőképpen azt sem magyarázták el számomra, hogy miért nem a következő populációkat likvidálta az USA: a.) öregek, mondjuk 60 év felett, b.) magatehetetlenek, egyéb, gondozást, folyamatos ápolást igénylő személyek c.) bűnözők.
Ismerve Amerikát, ha mindhárom szegmenst kivonják a képletből, esetleg a gyerekek, a jövő reménységei, meg lettek volna óvva ettől a szörnyűségtől és ráértek volna később szembesülni ezekkel a komoly gondokkal. (Bár, az is lehet, hogy azért a gyerekek, mert így kevésbé kellett egy szervezett ellentámadástól félnie annak a szervezetnek, amelyik vállalta, hogy kordában tartja a vizsgázó diákokat. Bár, azt az erőszakszervezetet is megnézném, amelyiknek a családok, szülők nem állnának fel hasonló helyzetben. (Mondom én, akinek nagy kedvence a Battle Royale és az Éhezők viadalát sem utáltam. Ott sem állnak ki kezdetben a gyermekeik mellett a szülők.)
Bár, még mindig állítom, hogy sokkal eredményesebb lett volna, ha lezárják évente egyszer a börtönöket és nesze nektek tisztítótűz.
. De hát én csak nem fizettem ki egy parkolási büntetést!
- Nos, majd sírjon erről a teremtőnek! 

A film érintőleges felhozza, hogy más országokban milyen módszerekkel küzdenek a túlnépesedés ellen és ebből én azt támogatom, hogy biológiai úton kellene sok embert kasztrálni, hogy csak megfelelő - nem semmirekellő - egyedek tudjanak szaporodni. A szex nem feltétlenül, de az utód nemzése legyen az "értékes" egyedek kiváltsága. Ebből kiindulva nagyjából egész Afrikán megszüntetném a további szaporodást, lévén, hogy lehet, hogy helytelenül, de úgy vélem a médiában látott híradások alapján, hogy India után ott a legnagyobb - saját vélemény - és legfölöslegesebb szaporodási ráta. Gondolom, mert egyedül a szexhez nem teljesen hülyék. Ahogy a mondás tartja: "Baszni még a hülye is tud."

Van egy érzésem, hogy a filmben vázolt eseményt semelyik szülő sem várná ki sztoikus nyugalommal, ellentétben a filmmel. Sőt, megkockáztatom, hogy az emberek azonnal a segglyukán keresztül húznák ki a belét annak, aki felveti a gyermekek szűrését, azon a módon, ahogy a filmben láthatjuk.

Ezzel a kijelentésemmel nem fogok mondjuk sok hívet szerezni magamnak és valószínűleg megpecsételem vele politikai pályafutásomat is, - ami el sem kezdődött még - de mentségemre szóljon, hogy nem érzelmi síkon közelítek a téma boncolgatásához, hanem hidegen sajtolt logikával.

A film tehát nem tökéletes, érződik a pénz hiánya, erősen. Ha lett volna rendes produceri tehetség a finanszírozás mellett, egészen biztos, hogy egy sokkal izgalmasabb és érdekesebb film valósul meg. A filmet 2016.október 12.-én mutatták be, a szülinapomon. Gondolom, ezzel akartak kedveskedni, amiért engem is érdekel a film koncepciója. De honnan tudták??? 😊
A fiatal tehetségek mellett - akik inkább szexisek, mintsem jó színészek - szerepel két viszonylag kedvencem is. Az egyik a fekete színésznő, Stacey Dash, akit sok filmben nem láttam - Spinédzserek, Reneszánsz ember - viszont szexi kis pofijára emlékszem és most is jól néz ki. (Dash 1967-ben született, de simán letagadhatna egy tízest!) Másik kedvencem a film egyik fontos szereplője, a Mason King-et alakító Michael Traynor, akit először a The Walking Dead-ben láttam, ahol rövid, de viszonylag fontos karaktert formált meg. Glenn egy ízben neki köszönhette, hogy sikeresen kimenekült egy hatalmas zombi mészárlás közepéből. (Más kérdés, hogy azóta egyik legjobb cimbijének közbenjárásával sikeresen agyonverte egy Negan nevű, karizmatikus pszichopata.)
Glave, aki a kormányzót játssza, karrierjének elején főleg hivatalos személyeket prezentált, majd később vígjátékokban állt helyt. Mostanra bármilyen műfajban találkozhatunk vele, mivel remek karakterszínész.

A film befejezése pozitív kicsengésű, mert valamiért az alkotók úgy érezték helyesnek, hogy hepiendesíteni kell a rövid mozi befejezését. Ez sajnos sokat ront a külalakon, bár az is igaz, legalább nem teljesen kiszámítható és lehet a továbbiakban min filozofálni.

55%

Ha megnéznéd:
- A szűkítés (2016)
- Logan futása (1976) - Negyven éve készült, hasonlóan felépített amerikai sci-fi klasszikus.
- Az éhezők viadala (2012)

Múltidéző: Darlene Love - Christmas

Darlene Love - Christmas

Amikor gyerekek voltunk, apánk pincérként dolgozott egy elég nívósnak számító helyen. Akkor legalábbis annak számított. Mivel pincér volt, sok embert ismert meg és könnyen szerzett be olyasmiket, amiről sokan csak álmodtak. Elég hamar sikerült videómagnót hazahoznia, hogy mi, kulcsos gyerekek, ha nála tanyáztunk két iskolaév között, legyen mivel elütnünk az időnket, hiszen napközben többnyire dolgozott, majd késő este jött haza, hogy végül újra letiplizzen, jó korán.

Egyszer, több tucat kazetta együttes megvásárlása közben - amikor volt rá lehetőség, más ismerősöktől egyben vett át videókazetta csomagokat, hogy a kölykök, azaz mi, utána egész nap elszórakozzunk a szerzeménnyel - az egyiken sikeresen felleltünk két címet: The Goonies, Gremlins.

Ezzel be is tudtad lőni, hogy akkor ez valamikor 1985 körül lehetett, mert a The Goonies-t akkor mutatták be.
A minőség erősen kérdőjeles, az érthetőségről pedig a borzalmas narrátor gondoskodott. Arra végképp nem emlékszem, melyik filmmel kezdtük a mozizást, de két dolog biztos: 1.) Olyan izgatottak voltunk, hogy megvártuk apánkat, míg hazaért és neki is elújságoltuk, mekkora filmeket szerzett. 2.) Mindkét film örök kedvenccé avanzsált.

A lényeg, hogy a "Gremlins - Szörnyecskék (1984)" című mozi indít ezzel a főcímdallal, amit az akkor még feltehetően igencsak fiatal Darlene love énekelt fel, aki később eljátszotta Richard Murtaugh (Danny Glover) feleségét a "Lethal Weapon - Halálos fegyver (1987)" című akciófilm sorozatban.

Később volt szerencsém eredetiben megvásárolni a "Gremlins" cd lemezen kiadott zenei anyagát, de gondolom jogi problémák miatt erre nem került fel ez a remek sláger, ami miatt mellesleg megvettem az egész lemezt. Helyette van rajta pár Jerry Goldsmith szerzemény, meg egy Peter Gabriel szám, (Out Out) amit nem tudok a filmben hova tenni, legalábbis nekem az egyáltalán nem maradt meg a fülemben.

A dal teljes címe: Christmas (Baby, Please Come Home)

Christmas (Baby Please Come Home)

The snow's coming down

I'm watching it fall

Watching the people around

Baby please come home

The church bells in town

They're ringing a song

What a happy sound

Baby please come home

They're singing deck the halls

But it's not like Christmas at all

I remember when you were here

All the fun we had last year

Pretty lights on the tree

I'm watching them shine

You should be here with me

Baby please come home

Baby please come home

They're singing deck the halls

But it's not like christmas at all

I remember when you were here

All the fun we had last year

If there was a way

I'd hold back these tears

But it's Christmas day

Baby please come home

1963.-ban Phil Spector zenei producer karácsonyra egy remek válogatással szeretett volna a fogyasztóinak kedveskedni, ezért több zeneszerzővel összeült és karácsonyi témájú dalokat gyűjtöttek csokorba, amiket Spector és munkatársai készítettek el. Eredetileg a Christmas című dalt hárman írták: Jeff Barry, Ellie Greenwich és Phil Spector, hogy azután Ronnie Spector énekelje el a The Ronettes kíséretével. Miután kiderült Phil számára, hogy Ronnie sajnos képtelen azt az érzelmi pluszt beletenni a dalba, amit szerettek volna, szinte az "utcáról" hozták be az akkor 25 éves Darlene Love-ot, aki már az elvárt színvonalon prezentálta a dalt. A Rolling Stone Magazin 2010-ben egy Karácsonyi Dalok Toplistán első helyre helyezte a dalt, mondván, hogy senki nem képes érzelmileg azt az energiát belevinni karácsonyi dalba, mint amit Darlene Love nyújtott 1963-ban.

The Walking Dead: Reakció videó

Fiam kora hajnalban felbaszott a kérdésével, mikor a kibeszélő posztokról dumáltunk.

Fan Filmek 1.

Most két Fan filmről írok pár sort, mert egyre elterjedtebbek ezek a főleg rajongók által összehozott munkák, amelyek minősége néha meglepően jó. Mindkét mozi elérhető a youtube videók között, így, ha közben amit feltettem ide, már nem is elérhető, csak beírod a címet a keresőbe és rá fogsz akadni.

Az első legyen:

Darth Maul: Apprentice (2016)

Rendezte: Shawn Bu

Megtekintés: Negyed órás kardpárbaj, némi karakterárnyalással és eye candy-vel (Svenja Jung).

Darth Maul (Ben Schamma) egy külső bolygón, visszavonult magányában követi a Star Wars bulvár híreit, miközben némi harcművészeti videóval gyakorolja a megfelelő elbánás módot az ellenséges Jedi harcosokkal, amikor feltűnik egy idegen jármű a fák között és kiszór magából fél tucatnyi Jedi harcost, akik úgy vélik, megküzdenek a fekete-vörös harcossal.
Túl nagy mélysége nincs a történetnek. Inkább egy látványos cosplay bemutató, ismert és kevésbé ismert karakterekből, jelmezekből.
A helyszín egy erdő, nappal - kedvelik a fanfilmek ezt a helyszínt, mert ingyen is előállítható és dramaturgiailag beépíthető a filmbe.
A kardpárbaj egészen látványos, a szereplők nem rosszak.
A befejezés kiszámítható, habár egy pillanatra elbizonytalanítja a nézőt.
Bu több rövidfilmes alkotásban vett eddig tevőlegesen részt és elképzelhető, hogy hamarosan nagyfilmes munkát is kaphat, akár second unit tagként, mert a harci jelenetek közben vannak jó ötletei és a kamera által közvetített kép is néha látványos, jól megkomponált képeket eredményez.

75%

Második:

Severus Snape and the Marauders (2016)

Rendezte: Justin Zagri

Megtekintés: Mivel Piton volt az egyik kedvenc karakterem a sorozatban - köszönhetően a remek Alan Rickman-nek - nem volt kérdés, hogy megnézzem a 25 perces kisfilmet és ezáltal jobban megismerjem a karaktert.

Vagy, ahogy a karaktert néhány fanfilmes elképzeli.
A történet eleje, hogy a Tekergők nevű baráti társaság, melynek tagja Harry Potter apja, James (Garrett Schweighauser) is, egy kocsmában múlatja az időt és a betérő fiatal Pitonba (Mick Ignis) kötnek, mivel az korábban jelét adta, hogy gyengéd szálak fűzik Harry leendő anyukájához, habár, ezek az érzések viszonzatlanok. A Tekergők formáció négy varázslója némi hezitálás és Potter-i ráhatás után felvállalják, hogy együtt megleckéztetik kissé a visszahúzódó és nem éppen szociális berendezkedésű Pitonkát, melynek a vége egy látványos, bár a lézerkardos párbajhoz mérten visszafogott cgi tűzijátékot produkálnak a közeli erdőben, igaz, ők már éjszaka, hogy a trükkök jobban láthatóak legyenek a sötét környezetben. Aki látta a Darth Maulos produkciót, meg sem lepődik, hogy a film végére Pitonunk győzedelmeskedik a kvartett felett és már épp a megsemmisítő csapást mérni készül James tenyérbemászó arcára, amikor megjelenik Lily Evans (Dani Jae) és mindenkit hazazavar.
A maga nemében mindkét fanfilm remek munka. Ami zavaró, hogy a két teljesen eltérő univerzumban játszódó rajongói filmecske mennyire egy kaptafára készült, ami a cselekményt illeti, bár ezen nem nagyon lepődünk meg, hiszen a rajongókat mindig is jobban érdekelték az akciók és izgalmas kalandok, mint amikor esetleg két kitalált kedvenc karakterünk ül esetleg egy szobában és csak dumálnak róla, hogy mit gondolnak. Az nem olyan izgalmas...
Az egyre olcsóbb cgi effekteknek - melyeket le lehet vadászni az Internetről - köszönhetően, mind többen tudunk látványos csodákat varázsolni a képernyőre és erre akkor van mód, ha azt akció és kaland köntösbe csomagoljuk. Ezért készítik a rajongók ezeket a mozikat, hiszen sokkal izgalmasabb a jelmezekbe bújva varázslatokat imitálni, mint esetleg kitölteni egy pohár tejet.
Ettől függetlenül van arra is bőven példa, hogy jelmezes amatőr színészek kevésbé izgalmas történetbe csomagolják imádatuk tárgyát, de lássuk be, felpörgött világunkban az nem olyan szórakoztató és eladható.

75%

Egyszerűen annyira közelít egymáshoz a két történet, hogy nem tudom le vagy felpontozni őket egymáshoz viszonyítva. Hozzám azonban még most is a Star Wars univerzum áll közelebb.

Kult: Fogd a pénzt és fuss! - Take the Money and Run (1969)

Fogd a pénzt és fuss! - Take the Money and Run (1969)

Rendezte: Woody Allen

A film Mafab adatlapja: Take the Money and Run (1969)

Megtekintés: Fiatal koromban sokkal nagyobbat ütött. Persze, akkor még nem keveredett szex-botrányba a zseni. Ettől függetlenül, egyszer, hangulattól függően, érdemes megnézni.

Kezdjük azzal, hogy nem tudom, mennyi a filmből Woody Allen zsenije, hiszen a végső vágást Ralph Rosenblum-nak köszönheti, hiszen a producerek hatására Ralph győzte meg arról, hogy az eredetileg sokkal borongósabbra vett hangulatot és befejezést - melyben egy menekülés közben lövik szitává Virgil Starkwell karakterét - változtassák meg és készítsenek egy ál-dokumentumfilmet, amelyben több a humor. Végül, mivel a film inkább jelenetek sorozata lett volna, feljavították az egészet a narrátor szöveggel, így adva egységesebb fazont a mozinak. Woody Allen elégedett volt a végeredménnyel és további filmekben vette igénybe Rosenblum kreativitását. A film elkészítéseben, másodrendezőként (néhány szabad felvett jelenet) részt vett Walter Hill is, aki a hatvanas évek végén néhány filmben segédkezett, hogy végül legyenek rendezői tapasztalatai, mire 1975-ben elkészíthette első saját filmjét, "A nagy bunyós - Hard Times"-t. Tudjuk, végül merre fejlődött.

Allen rendezése ötvözi magában a szkeccsfilmek mozaikszerűségét, a dokumentumfilmek narratíváját és rengeteg burleszk elemet. Humora itt még nem forrt ki teljesen, szövegei később lesznek sokkal erőteljesebbek. Néhány jelenetben kifejezetten olcsó humorral operál, viszont vannak benne abszurd pillanatok is, amiket úgy épít bele a történetbe, hogy alig vesszük észre, hogy valami nem stimmel. (Mikor taposná meg egy bíró a vádlott szemüvegét, ha nem Allen-nél?)
Amire már itt képes volt Allen, hogy olyan szöveget írjon, amely a popkultúra része legyen. Nálunk is egy időben sokan idézték, bármilyen összefüggésben a "Csak semmi cicó, nálam van a slukker!" mondatot.
Plusz a zsidó éntudat. Nem bírja kihagyni a filmből, ami főleg külsejének köszönhető. Vaksi, nyüzüge Móricka. Ennél a filmnél már hozza a szokásos figuráját, az egyszerre elesett kisembert, aki nagyot mer álmodni és sokkal okosabbnak hiszi magát, mint környezet. Azután rendre felsül. Akár egy vörös Chaplin, a keménykalap és a bambuszbot nélkül.

A jobb szöveges poénok közé néha becsúszik pár butább poén is, amik alapja az egyetemes burleszk műfaja.

Virgil Starkwell (Woody Allen) piti kis bűnöző, aki lassan araszol felfelé a szamárlétrán, és ezért rendre börtönbe kerül. A folyamatos fegyház ki-be járkálás közben megismeri a kedves és ártatlan Louise-t (Janet Margolin) akit ahelyett, hogy kirabolna - mivel az utolsó pillanatban a lány észrevenné mire készül és inkább elhalasztja a dolgot... - elcsábítja, majd feleségül veszi. A lány kezdetben nem tudja, hogy udvarlója mivel foglalkozik, de mikor később rájön, akkor is mellette marad.
Virgil történetét a néző narrátoron és riportalanyokon keresztül ismeri meg. Az egész film szerkesztése kifordul magából, hiszen olyan eseményekről látunk felvételeket - Virgil élete - amelyekről nyilván nem készülhetett volna képi anyag. Ez a megoldás mégis tökéletesen működik a filmben, olyannyira, hogy az egyszeri nézőnek fel sem tűnik, hogy vajon ki készíthette a felvételeket. Ne felejtsük el, hogy vannak olyan dokumentum filmek, amelyben a kamera követi a szereplőket és megmutatja életüknek egy részét. Ez itt csupán azért nem lehetséges megoldás, mivel a film visszaemlékezés Virgil életére, anélkül, hogy valamikor tudták volna, elkészül a mozi. Ezért valójában egy fiktív bejátszásokat látunk, amik nem készülhettek volna el. (És el is jutottunk a sci-fihez!) :)
Hogy a dokumentumfilmes hatást felerősítsék, a képsorok között megszólal figurák csupa olyan alak, akik Virgil életének részei voltak. Szülők, barátok, sittes társak, rendőrök, tanárok.
A befejezés pedig az egész történetet lógva hagyja, hiszen végig úgy beszélnek a főszereplőről, mintha sejtetnék, hogy már nincs közöttünk, ám ez nem egyértelmű. Az utolsó képsorok azt erősítik fel, hogy szimplán igen hosszú időre rács mögé kerülhetett.

A szülők csak így vállalták a szereplést...

A rendezés, amennyire a mozaikos narratíva engedi, összeszedett és lineáris. A film zenéje - Marvin Hamlisch - eszméletlenül hangulatos és jól kiegészíti a jeleneteket, akár melankolikusabb akár akció-dúsabb képsorokról van szó. Hamlisch odatette magát a forgatáson, amit Allen állítólag olyannyira nem értékelt, hogy a zeneszerző egyszer még sírógörcsöt is kapott, amikor bemutatott pár tételt a rendezőnek, aki azokat a legkisebb érdeklődés nélkül nyugtázta. Művészek... Még 1971-ben megpróbáltak együtt dolgozni a "Banánköztársaság - Bananas" forgatásán, azután nem erőltették a közös munkát.
A színészek erős közepesek. Itt még nem dolgozott akkora sztár-brigáddal, mint később megszokhattuk. Ma már kérés nélkül ugranak Hollywood nagy nevei, hogy vele dolgozhassanak.

75%

Woody Allen a külsejéből eredő poénokat is beforgatja a filmbe. Ez például nem egy jelenet, hanem csak egy pillanatkép a bűnöző Starkwell-ről. Sok mindent el lehet ránézésre róla mondani, de, hogy egy bűnöző zseni, azt nem.

Csupán pár sorban 5.

Csak lazán! - Be Cool (2005)

F. Gary Gray inkább az akció műfajban jeleskedik, viszont ezzel a filmmel sem lőtt mellé, nem kell szégyellnie magát. Chili Palmer aki behajtótól kezdve, testőrig minden volt, nyugisabb szakmát keresett. Először filmproducerkedett pár évet, majd belenyalintott a zenei világba is. Szerencsére sikerült találnia egy fiatal kis minibombázót, akinek a hangja csodálatos, viszont menedzsere egy gyökér. Chili alternatívája sokkal jobban tetszik neki és miközben uzsorások, bérgyilkosok, FBI és más zenekiadók keverik a szart, Chili a kis nőt a csúcsra juttatja, összejön egy régi "szerelmével", kijátssza a szarháziakat és ad bűnbakot a nyomozó irodának is. Ő pedig végül bezsebeli a sikert és a nővel tiplizik az éjszakában. A Rock pedig először mutatja meg, hogy nem rossz színész.

65%








A hang ereje - One Chance (2013)

Paul Potts nevét akkor jegyeztem meg, amikor néhány éve ráakadtam a youtube-on a videóra, melyben operaénekesi tudásával lenyűgözi a zsűrit. Később az adást megnyerte és addigi hányatott életét felcserélte egy tehetősebb, gazdagabb világra. Az ő életrajzi filmje "A hang ereje", amely egy bájos romantikus film, sok angol humorral, egy szegény kövér angol fiúról, aki nem a sörözésben és bányászatban látja a jövőt, hanem abban, hogy áriákat énekeljen. Nagy vonalakban követhetjük végig sorsát ennek a csupa szív, nagy mackónak, aki mellett talán csak a felesége áll ki teljes mellbedobással, míg végül egy egyszerű fogadásnak köszönhetően indul a tehetségkutatón és a mennybe megy. Nem tökéletes film, sőt, életrajzi darabnak eléggé hézagos, ám szerethető a főszereplő és aranyos a barátnője, ezért ideális randi film, tehetségről, hitről, szerencséről és balekságról, sikerről.

60%

R.I.P.: Elhunyt Robin Williams

Sandra Bullock 50 éves!

Mivel Sandra Bullock egyik kedvenc színésznőm - általában ő az első, akinek nevét be szoktam dobni egy ezzel kapcsolatos kérdésre - és a születésnapja is most volt esedékes, gondoltam, összegyűjtöm a 10 kedvenc Bullock filmemet. Én lepődtem meg a legjobban, amikor rá kellett döbbennem, hogy nem a filmjei fogtak meg, hanem inkább a szomszéd lányos kisugárzása és nem a munkássága miatt tartom vonzónak, hanem mert magamban kialakítottam egy szerethető, pozitív képet és ahhoz ragaszkodom. Lehet, köszönhető ez első két találkozásomnak vele, amikor is rögzült, hogy meg tudnám zabálni...

Szóval, az 1964, július 26.-án, a Virginiai Arlingtonban született Sandra Annette Bullock 10 filmjét szedtem össze, amiket jobban kedvelek a többinél.

1. Féktelenül - Speed (1994)

Azért sokat elárul Bullock hírnevéről,
hogy itt még sok poszter variációra nem került fel.

Annie Porter (Bullock) történetesen éppen akkor ül fel egy távolsági buszjáratra, amikor a csalódott Howard Payne (Dennis Hopper), azt kiválasztja egy zsarolási kísérlethez és bombát szerel rá. A buszra... A feladat, hogy a túszok életét megóvja, Jack Traven (Keanu Reeves) rendőrtisztre hárul és a veszélyes akció közben nagy segítség neki a melegszívű, fiatal Annie, aki szerencsére megbirkózik a buszvezetéssel, miután a sofőr megsebesül. A Speed egy pörgős és izgalmas akciófilm, amiben Bullock bemutatkozott a nézőknek. Előtte is készültek filmjei, amikre addig a kutya sem volt kíváncsi. Sőt, némelyikre utána sem.

A Féktelenül kritikája itt!
















2. A pusztító - Demolition Man (1993)

1993-ban elképzelhetetlen volt,
hogy Bullock arca a poszterre kerüljön.

Bullock egy évvel korábban eljátszotta a filmtörténet legédesebb rendőrét, Lenina Huxley-t (akinek filmbeli neve nem véletlenül csengett össze a brit íróéval, Aldous Huxley-val, aki megírta a "Szép új világ" című disztópiát.) aki unalmas mindennapjait szeretné feldobni némi akcióval, holmi filmek nézegetése helyett. Szerencsére a szuper-börtönből megszökik egy XX. századi, igazi kemény tökű sittes, akivel az elpuhult jövő rendfenntartói és polgárai nem tudnak mit kezdeni. Milyen szerencse, hogy annak idején a bűnözőt elfogó zsarut is hidegre tették. Olvasztás után kezdődhet a leszámolás, melyben tevékenyen Huxley kisasszony is kiveheti a részét. Stallone és Snipes kettőse mellé bőven befért a humor, Bullock személyében. Sokaknak az ő testhez álló szerelése és bádogtákolmányt a fejre szexjelenete örökre beégett az agyba. Pont, ahogy a jövő szex.









3. Aludj csak, én álmodom - While You Were Sleeping (1995)

Erről már teli szájjal nevetve mosolyog ránk a színésznő.

Igazi limonádé, melyet talán a kutya sem látott volna, ha nem a feltörekvő kedvenc a női főszereplő és az akkor még húzónév Bill Pullman. Jon Turteltaub ekkor még kevés pénzből dolgozott. Lucy metró pénztáros és teljesen véletlenül úgy hozza a sors, hogy álmai pasiját kell kirángatnia a sínről, miután az elájult és beesett az érkező szerelvény elé. Miután az álompasi kómába esett, adja magát az ötlet, hogy a családnak Lucy beadja, ő a jövendőbelije a fiatalembernek. Erre rásegít, hogy miután a férfi felébred a kómából nem emlékszik semmire és sodródik a Lucy általgerjesztett árral. Kicsit csinált történet, nyálas befejezés, szerethető karakterek.










4. Ha ölni kell - A Time to Kill (1996)

A kilencvenes években nagyon elindult John Grisham írói karrierje. Minden megjelenő ügyvédes tematikájú regényét felvásárolta a filmipar és híres színészekkel, minimum tehetséges rendezőkkel, azonnal meg is filmesítette a könyveket. Ebbe a szórásba esett bele Bullock, aki egy déli államban, fehérek kárára elkövetett gyilkossági kísérlet miatt, elítélésre váró fekete férfi védői oldalán jelenik meg, az akkor még másodvonalbeli Matthew McConaughey oldalán. Az ítéletre váró fekete pedig Samuel L. Jackson. Az egyéb szerepekben is csupa ismert arc jelenik meg. Ellen Roark, aktivista szerepe nem túl nagy kihívás és nem is egyértelműen főszerep. A filmet nem a csavaros történet menti meg - Grisham egyébként is általában egy "poénra" építi fel a könyveit - hanem a rendkívül impozáns színész gárda.









5. Majd elválik - Hope Floats (1998)

A poszter több változatánál vigyáztak,
hogy Bullock arca több hangsúlyt kapjon, mint Cronnick Jr.-é.

Végtelenül szentimentális és ezért csöpögősre sikerült romantikus dráma egy amerikai átlagos háziasszonyról, akinek élete romba dől egy leleplezős műsorban, amikor megtudja, hogy a férje a legjobb barátnőjével csalja. Birdee elmenekül a nagyvárosból, vissza édesanyjához, hogy újra építse az életét. Szerencséjére Justin (Harry Cronnick Jr.) aki amolyan ezermester és édesanyja jó ismerőse, kéznél van, hogy átsegítse a nehéz időszakon, mivel már kislány korában beleszeretett a hóbortos nőbe. Forest Whitaker nem termékeny, mint rendező, viszont nagyon jól irányítja színészeit és sok hangsúlyt fektet a karakterek jellemfejlődésére. Ez az, ami miatt szerethető ez az amúgy szirupos mese. Ez volt az első Fortis film, amelyet Bullock produkciós cége készített, a Twentieh Century Fox-szal közösen.











6. Ház a tónál - The Lake House (2006)

A "Majd elválik" után elég ötlettelennek tűnő poszter.

Ez nálam azért került a listába, mert ismét együtt a két Speedes kedvenc, egy romantikus-fantasztikus filmben. Igaz, egy dél-Koreai Remake-ről van szó, a Siworae című drámáról, ami sokat elvesz az eredetiségből, viszont nagyon hangulatos és szépen van fényképezve, a történet pedig hátborzongató és érdekes felvetés. Alex Wyler kivesz egy tóparti, enyhén lepukkant házat. Felújítja és közben üzenetet talál az előző lakótól  és viccesen válaszol rá, majd beteszi a postaládába. Válasz érkezik. Mire észbe kap, belebonyolódik egy idősíkokat átlépő, varázslatos kapcsolatba. A film egyik jó poénja, hogy az egyik szereplő szájából tökéletes kivonatát kapjuk meg Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődésének"
Másrészt, aki fogékony a romantikára, annak simán bebőgetős.











7. A megérzés - Premonition (2007)

Linda Hanson (Bullock) tök átlagos feleségek mindennapjait éli, míg azután az egy nap nem az a nap jön el életében, aminek kellene. Hamarosan rádöbben, hogy valahogy az időben ugrál, egy hét eseményein belül. Közben élete ezek mellett fenekestül felfordul és nehéz döntések előtt áll, hogy vajon hogyan tovább. Nálam a sci-fibe, fantasztikumba hajló történetek előnnyel indulnak, ha érdekes kérdéseket vetnek fel. z a nem tökéletes darab, hibái ellenére is olyan kérdésekkel játszadozik el, amiken a film megtekintése után magunk is elrágódhatunk.












8. A szív bajnokai - The Blind Side (2009)

Egy fehér háziasszony elhatározza, hogy segít egy hátrányos helyzetű fekete diákon. Szép dráma vagy demagógia? Nehéz eldönteni, viszont Bullock érdekes figurát hoz és a történet sem unalmas. Meg valami díjat is ért... Nem egy sokszor nézős darab. Nem is a kedvencem. Viszont legalább Bullock sokat van a vásznon. Talán itt vettem észre először rajta, hogy kezd rajta nyomot hagyni a kor.















9. Gravitáció - Gravity (2013)

Fórumokat olvasgatva észre vettem, hogy megoszlanak a vélemények Bullock és Clooney kettősére építő űrhajós forgókerékről. Nem csodálom. Bullock tényleg odatette magát, a látvány elképesztően... elképesztő. Ugyanakkor nem látunk mást, mint másfél óra szerencsétlenkedést és menekülést, melynek végén, a főhős, akinek őrangyala nem a vállán pihen, egyenesen felbújt a seggébe - szpojler - megmenekül! A történet éppen ezért nem túl izgalmas számomra. Oké, meg van csinálva, Alfonso Cuarón elképesztően zseniális rendező, akinek markáns kézlenyomata a képkockák sarkában virít, mégis, csak egy másfél órás inalást látunk.











És itt látszik, milyen nehéz 10 filmet összekaparni egy kedvelt színésznőtől, amit jó szívvel tudnék ajánlani megtekintésre, így a végére tettem egy kakukktojást, amit mindenképp kerülj el!

+1

Ő a megoldás - All About Steve (2009)

Amit a poszteren látunk Sandra-tól, nos, azt a filmben is hozza...

Hiába, nem jelent semmit, hogy valaki Oscar-díjas színésznő. Még a legnagyobb nevek is bevállalnak egy-egy hisztérika szerepet. Sajnos, nem tudom, mi járt Sandra Bullock fejében, amikor bevállalta ezt a szerepet - vagy a pénz, vagy, hogy megfekteti Bradley Cooper? - az azonban biztos, hogy Mary Horovitz nem szerethető karakter, hanem szimplán idegesítő. De mint az állat. Cooper valami riporter, Mary meg valami rajongója és örökké a nyomában lohol. Már nem emlékszem, mi lett a vége... nem nekem ciki. Megért egy arany málna díjat és Bullockban volt humorérzék: átvette!

Van néhány cím, ami kimaradt, tudom.
Csak egy paraszthajszállal.