Az utolsó megálló Yuma megyében - The Last Stop in Yuma County (2023)

 Az utolsó megálló Yuma megyében - The Last Stop in Yuma County (2023)

Rendezte: Francis Galluppi

A film MAFAB adatlapja: The Last Stop Yuma megyében (2023)

Megtekintés: Az HBO Max kínálatában szörfölgettem, mikor megérkezett ez a mozi, egy fülecskével a poszter sarkában, hogy "Utolsó esély". Elég nehéz volt elszakadnom attól a westerntől, amelyben Russell Crowe és Christian Bale kalandoztak a vadnyugaton, mert Yuma megye neve ennyire erősen kapcsolódik nekem ahhoz a történethez. (Ami amúgy egy Remake) Szóval, erőt vettem magamon, hogy elindítottam, és nem volt nagy elvárásom.

Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól, de azt nem lehet letagadni, hogy a film ha nem is tudatosan, de olyan, mint egy Coen mozi. Kiszámíthatatlan bűnfilm, emlékezetes karakterekkel, egy világvégi, poros kisvárosban, ahol az erőszak alattomosan kúszik fel a bokánk iránmyából és szinte senki sem élvez védettséget. Mindenképp ajánlom, ugyanakkor a végén azért volt bennem egy kis feszítő érzés, hogy nem-e egy hatalmas blöff szemtanúja voltam és úgy vertek át, hogy magam sem tudom megfogni a pillanatot, amikor ez megtörtént. 

Mire gondolok:

Lehetek szpojleres is, szóval inkább nézd meg a filmet, mielőtt ezt elolvasod. A film felépít egy feszült szituációt, fogja a kezed, húz végig magával, olyan bizarr mesében, ami után Horvát Oszkér (Önkényes mérvadó) is megnyalná a tíz ujját, mert itt aztán a rossz döntések elragadják a szereplőket, minden módon, hogy a lezárásban nem azt érzem, hogy kielégítő, hanem azt, hogy rajtam röhög a forgatókönyv író. Pedig, ezt már akkor sejtenem kellett volna, amikor kb. az első óra vége körül megtörténik a lövöldözés, ami szinte főhajtás vagy homage a Becstelen brigantyk (2009) pincés leszámolása előtt. 

A film szinte egyetlen helyszínen játszódik, méghozzá az amerikai folklór részeként beépült, tipikus kisvárosi, leginkább megkerülhetetlen utolsó megállós étkezdében, ahol szusszansz még egyet, mielőtt neki vágsz a pusztának, mert itt bizony, a forróság és halálos napsugarak természetes határként választják el az utazót az élettől. Nem is szeretne senki benzin nélkül nekiugrani a távnak, ezért furcsa figurák gyűlnek össze itt, hogy feltankoljanak a következő etapig. A csinos kis étterem pedig barátságosan fogadja a vándorokat, minden más esetben, de most egy halálos veszély is betolakodik az álmos, izzadt nyugalomba, egy bankrabló testvérpár képében, és nem biztos, hogy ők a legerősebb láncszem.

Charlotte (Jocelin Donahue) vezeti Yuma megye legcsendesebb kávézó-falatozóját és nincs rá felkészülve, de kiderül, hogy a benzinszállító tanker érkezésének hiánya komoly forgalomnövelő esemény, mert a területi adottságok miatt, aki erre téved, kénytelen vagy itt feltankolni az egyébként benzinzabáló szörnyeiket (hetvenes években járunk, sehol nem volt még takarékos jármű) hogy tovább menve ne fulladjon le 100 mérfölden belül, vagy... Szóval nincs más lehetőséged, itt bizony fel kell tankolnod. De Vernon (Faizon Love) aki a helyi benzinkut és motel üzemeltetője, barátságosan közli mindenkivel, hogy a benzin késik, viszont amíg várakoznak, azt megtehetik Charlotte éttermében egy jó kávé mellett. A hasonló című és felépítésű Húzos éjszaka az El Royale-ban (2018) szerint jönnek is a válogatott karakterek sorban, hogy megtöltsék a helységet a cselekmény forrpontjához megfelelően. Az elmaradhatatlan utazóügynök, aki (Jim Cummings) most biblia helyett késkészlettel házal. Kifejezetten fifikás rabló páros, akiknek nem kell sok, hogy vért igyanak, Beau (Richard Brake) és Travis (Nicholas Hogan) akik egyrészt a feszültséget emeleki és a humorosnak szánt pillanatokat erősítik, már-már a paródia széléig, de nem átlépve azt.

Jön egy idősebb pár, akik világukról sem nagyon tudnak, de azért fegyver akad a táskában és befut majd egy fiatalabb pár is, akik csak azt hiszik, tudják mibe csöppentek, fegyver is akad az övbe tűzve, de rálátásuk a világra kb. annyi, mint az idős házaspárnak. 

Akik még fontosak lesznek, azok a városka rendőrei, köztük Charlotte férjével, aki nem épp egy géniusz, de még mindig agytröszt, a kezdő zsaruhoz képest, aki meg tökéletes forgatókönyvi példája a töketlen porfészeki zsarunak, épp a hátán nem lóg egy papr, hogy zöldfülű.

Kifejezetten szeretem az ilyen világvégi éttermekben játszódó történeteket. Olyannyira, hogy sokat agyalok egy novellásköteten (amit nem fogok megírni) ami kifejezetten ilyen helyszíneken játszódik. Nem véletlen, hogy annyi mozi is használja ezt a mikrokörnyezetet, ha egy csapat embert akarnak mozgatni, izolált területen. Például azért is, mert a helyszínnél nem kell magyarázkodnod a karakterek teljesen eltérő háttere miatt. Egyetlen ami közös bennük általában, hogy A-ból mennek B-be és épp itt pihentek meg. Nagyon jól lehet azzal is dolgozni, hogy ezeket a karaktereket hogyan mutatod be. Egy-egy fél mondat, egy ruházat, az autó állapota mind a karakter építésére szolgál. Könnyen lehet őket mozgatni és mivel legtöbbször idegenek egymásnak, hamar össze lehet őket ugrasztani, nem érzék magukat féken tartva, hiszen ha bármi is történik, csak beülnek az autóba és irány toronyirányt.

Nem is akarok a cselekményről írni, mert azért sejtheted te is, ha egy alig tucatnyi emberből néhány a törvény elöl menekül. Ezért lesz az éttermi dráma amolyan neowestern. Ajánlott darab. Ha valami picit hiányt hagyott bennem, az talán a befejezés. Túl nagy meglepetéseket nem tud a film mutatni, ebből a szempontból megúszós kicsit, de már azzal is elszórakoztat, hogy tudsz kiért izgulni és azon filozófálni, hogy mikor van az a pillanat, amikor átléped azt a határt, ahonnan nincs visszaút még egy egyébként jó embernek sem. Vagy, lehet, hogy nem is olyan jó az az ember?

70% 

Látott már valaki olyan filmet, amiben Richard Brake nem volt negatív karakter???

Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Az Oak Street vége - The End of Oak Street (2026)

Rendezte: David Robert Mitchell

A film MAFAB adatlapja: The End of Oak Street (2026)

Megtekintés: D. R. Mitchell első nagyfilmje még mindig számomra Top3-as horror mozi; A Valami követ egy olyan zsigeri szórakozás, amit mióta láttam, nem bírtam kiverni a fejemből és sokszor előveszem, hogy elfilozófálhassak a szexualítás hatásán az életünkre. Csak ajánlani tudom és örömmel hallottam, hogy hamarosan (Mitchell nem egy sietős rendező egyébként!) készül hozzá egy folytatás, amit nagyon vártam, de most, hogy letudtam Mitchell Blockbusterét, és ami még akkor is egy szerzői film, ha a végeredmény valahol a Spielberg-J. J. Abrams moziverzumban kaphatna előkelő helyet. Az Oak Street ugyanis tökéletesen eltávolodik attól a minőségtől, amit ha lehet egy filmtől már megszokásról beszélni, Mitchell letett az asztalra és kommersz pop corn látványfilmmel tágította a műfaji határokat, amiket eddig a horror és groteszk filmekkel mutatott meg. (Mert Mitchell második filmje, a Kaliforniai rémálom (2018) hangulatában és a néző számára befogadhatóság tekintetében akár testvérfilmje lehetne Richard Kelly - A káosz birodalmával (2006). Szerintem aki látta Dwayne Johnson sci-fi szatíráját, kb. sejti, mire gondolok!)

Szóval, nem tudom, mit vártam (Hogy jót szórakozzam) Mitchell titkolózva bepromózott mozijától, de amit kaptam, számomra közepes érzést hozott. A film korrekt rendezést kapott, a színészekre sem tudok panaszkodni, beleértve a gyerekeket is, a forgatókönyv azonban már hozott magával olyan logikai bakikat, amit a chatgpt simán kimagyarázhat, de nekem kellene befogadni. Az alaptörténet nem túl eredeti, max. ebben a formában. Volt egy sorozat, amelyet nem néztem meg, de emlékszem, hasonló volt a koncepciója. A La Brea (2021-24) között meséli el, hogy miután egy víznyelő megnyílik Los Angeles közepén, az oda bekerülő emberek komoly megpróbáltatások után igyekeznek túlélni az ellenséges, kőkori vagy még ősibb környezetben.

Itt egy idő-féreglyuk teóriát és anomáliát kapunk, ami miatt egy kisváros komplett lakóövezet kerül át az őskorba, amikor még a dínok uralták a világot. Az eseményeket a Platt család szemén keresztül ismerjük meg, akik mindezek mellett egyébként is egy válság megküzdésével kénytelenek megbírkózni; a kapcsolat kiüresedésével és elhidegüléssel. Ha jól figyeltem, mintha megint anya lenne az, aki már nem érzi azt, amit korábban és apa férfi képe nem lenne elég az egész család koherens összetartásához. Greg (Ewan McGregor) ugyanis már nem olyan erős családfő, mint korábban. Kicsit mintha az alkohol felé kacsintgatna, de ne írjuk le teljesen, hiszen képes még arra is, hogy fenntartsa a család anyagi likviditását, hogy éjszaka pizzafutárként keressen mellékest. Felesége, Denise (Anne Hathaway) legalább ilyen rosszul érzi magát és frusztrációit egy regényben akarja kibeszélni, amit titokban ír a pincéjükben. A gyerekeik már lassan a kirepülési időszakukba nőttek, a tinilányuk legalábbis, Audrey (Maisy Stella) egészen biztos, Brian, (Christian Convery) a fiúk pedig érzékeli a feszültséget, igaz nem érti teljesen, mi történik, de viselkedése pont ezért kiszámíthatatlan és ellenséges.

A felszín alatt már fortyognak az indulatok, azonban ebből a kisváros még nem sokat vett észre. Igazából, a Platt család nem teljesen menthetetlen, csak kellene valami, ami egrészt felrázza őket, másrészt emlékezteti, hogy ők egy család és együtt erősek, csak figyelem és türelemre van szükség. Meg a szeretetre...

Azután megtörténik a kozmikus dolog (vagy karmikus... figyelve a dínok baszott nagy karmait!) és úgy tűnik, a Platt család bár diszfunkcionális, azonban megfelelő stresszkörülmények között még mindig képesek működni, még ha csetlenek, botlanak is.

A film alapötlete, mint írtam, itt-ott már visszaköszönt, nem túl eredeti. Ellenben szórakoztató. Viszont vannak vele problémák, amik a hasonló műfaji filmeklnél rendre előkerülnek. Az egyik, hogy értem, hogy a teljes utcarészlet átkerült a múltba, de olyan ökoszisztéma kezd körülöttük létezni, ami alapján olyan érzésünk lesz, mintha a dínoszauruszuk imádnának egymás seggében élni. A Jurassic park filmekben még azt mondiod, oké, hogy zsufi van, mert egy sziget az életterük és mesterségesen pakolták az állatokat egymás seggébe. Azonban itt egy kerületnyi élettér került bele a komplett őslény világba és nem logikus, hogy ellepjék az utcát olyan lények, akik a saját világukban egészen biztosan tisztes távolságot tartanak egymástól. 

Aztán itt is vannak olyan döntések meg viselkedések, amiket nehéz elképzelni a mozifotelben ülve, hogy mi magunk is megtennénk. Van pl. egy konkrét karakter, akit behoznak, mint feszültség keltő faktort, hogy egy szituációban hirtelen okozzon egy kis kellemetlenséget, hogy azután  mindenféle dramaturgiai megfontolás nélkül a forgatókönyv elfeledkezzen róla. Itt is megtörténik az, hogy egy irreálisan nagy lényt egy hozzá képest törékeny szereplő minden izmát megfeszítve visszatartson, miközben bárki más a lények útjába kerül, repül a fenébe. Vagy mi már látjuk a közelgő, több tonnás veszélyt, de hát épp vitatkozunk, ezért szarunk a környezetre, ami annak fényében, hogy m,ár pontosan tudjuk, mire számíthatunk, egyenesen ostoba hozzáállás. 

A törtnet végét nem szpojlerezném el, de kissé összecsapott és nem is nagyon értem minden aspektusát, de erről majd beszélgessünk arról, ha láttad a filmet és leírtad a véleményed. Sokan szerintem hasonló történetet vártak már az unalomba fulladó Jurassic filmektől, azaz, hogy a dínók végre eljussanak az emberek legszűkebb élettereibe, a mindennapjaik valóságába.

filmcsócsálás:

Mielőttm azt állítanád, hogy nincs igazam, amikor azt állítom (állítástorlódás!) hogy nem eredeti a jelen tárgyalt filmünk, megemlítenék néhány mozit, amiben hasonló dolgok történnek:

Zathura (2005): Kis család társasjátokoskodik és mire észbe kapnak, az egész házuk átköltözik egy kitalált világba. Ugyan nem időutazás, de a mikrókörnyezet áttelepítésre kerül. A sci-fi vonulat garantált, a vér azonban elkerüli a történetet.

House of Time (2015): Jelenleg számomra teljesen ismeretlen időutazó történet, ami egy baráti társaságot helyez az 1944-es Normandiai partraszállás idejére, miközben a szereplők azt hitték, csak egy kis kellemes hétvégi iszogatást fognak megejteni egy ismerősük által vásárolt kastélyban.

Coherence (2013): A film, amit feliratosan néztem meg és figyelmetlenségem, valamint a felirat hiányosságai miatt azt megértettem, hogy egy remek időutazásos filmet látok, de, hogy valójában mis is történt pontosan, azt nem tudom. Újra kell néznem, neked meg legalább egyszer meg, ha eddig kimaradt. Az alapja amúgy ennek is az, mint a House of Time: Baráti társaság elmegy valahova iszogatni és lesz, ami lesz!!!

Dark (2017): A sorozat, amelyre egyre többen aggatják, hogy kultikus darab, de komoly hátránya, hogyha nem figyelsz oda, pillanatok alatt elveszel az időben való ugrálásoknak köszönhetően. Az első évadot egyébként láttam és igen erős darab.

The Langoliers (1995): Stephen King történetének érdekessége, hogy nem egy hagyományos időutazásos történet, amikor egy egész repülőgép kerül át az aktuális MOST pillanatból a leírhatatlan misztikus KORÁBBAN-ba. Sokak nem is feltétlenül értik meg ezt az anomáliát, így, ha számodra értelmetlen katyvasz lesz a sztori, inkább rádhagyom, mert valóban egy másfajta gondolkodás szükséges hozzá.

The Final Countdown (1980): A nyolcvanas évek egyik legjobb sci-fi idő anomáliás mozija, ami nálunk legalább akkor siker volt a videókazettás érában, mint a Bud Spencer - Terence Hill filmek, vagy az Oscar, vagy a Ford Fairlane kalandjai. Parádés szinkronnal, amiben még Juhász Jácint hangját is hallhatjuk, olyan színészekkel, mint Kirk Douglas és Martin Sheen. Egy izgalmas történelemlecke, amelyet végül nem sikerül helyrehozni, de ha tudjuk, hogyan alakult azóta a világ történelme, nem biztos, hogy nem így lett a legjobb.

Végső konklúzió: Amikor anyunak beüt a kapuzárási pánik és leoltja aput, hogy mennyire alkalmatlan, apunek kell okosabbnak lennie, mert bármikor, amikor egy nő belehajszolja a férfit a tökösségbe, a férfi simán elveszítheti a tökeit! Szóval, kapd be, Anne Hathaway!

65%

Ha tárgyi tévedést vagy elírást vettél észre, jelezd nekem a leszegett@freemail.com címen

Az utolsó ház - The Last House (2026)

Az utolsó ház - The Last House (2026)

Rendezte: Louis Leterrier

A film MAFAB adatlapja: The Last House (2026)

Megtekintés: Ahogy öregszem egyre inkább az a viszonylag jó filmek fokmérője, és ezt a tapasztalatot szeretném továbbadni, mintha nem a világ egyik legnagyobb közhelye lenne, az az, hogy amit egy napon belül végignézek, nem olyan rossz. Figyelted, hogy nem mertem leírni, hogy remek vagy kiváló? :D

Szóval ez egy szórakoztató és ajánlott mozi, mert hibái ellenére (akad bőven) fenntartotta az érdeklődésem.

Hol kezdjem? - Az utolsó ház egy érdekes koncepció... lenne, ha tudnánk, hogy azért nem olyan egyedi történet. Mire gondolok? Megvannak azok a filmek, amik tematikája az, hogy emberek ilyen vagy olyan okból egy helyszínt képtelenek elhagyni és ezért a történet főleg arra fókuszál, hogy vagy kijussanak valahogy, vagy a bezártáson belül kialakuló személyes drámáik hova vezetik el a kerektereket. Nem akarom beleásni magam, de talán az egyik legismertebb darab és valószínűleg negyven alatt igen kevesen láthatták, az "Az öldöklő angyal - El ángel exterminador (1962). Luis Bunuel rendezte és aki kicsit mélyebbre ásta magát a mozi világába, annak nem kell többet mondanom. (Akinek mégis kell pici infó, tessék: Bunuel a szürrealizmus híres képviselője, aki olyan barátokkal dolgozott együtt akár filmen is, mint Dalí vagy García Lorca)

Az öldöklő angyal története, hogy egy előkelő házat mindenféle ember tölt meg, és amikor úgy érzik, vége a bulinak, mennének haza, ám valahogy nem sikerül ezt megtenniük, mert egy ismeretlen elő megakadályozza őket.

Azután ott vannak azok a filmek, amikben halálos csapdákon kell átverekedned magad, mint a "Kocka" sorozat és társai, vagy a Szabadulószobás horrorok, illetve ahol nincs ugyan halálos csapda, az ember bőven megteszi halálos tényezőnek, mint a friss, "Téglafal - Brick (2025)" - Szóval az utolsó ház az a műfaj, amikor a saját érettered lett a csapdád, mint pl. a Fal - Die Wand vagy Stephen King sci-fije, A búra alatt.

Szóval nem mondhatjuk, hogy teljesen egyedi a sztori, de valamiért ez a változat kivételesen tetszett, szinte a befejezésig. Szpojler körüli leírás, ezért előbb nézd meg a filmet.

Egy négytagú amerikai család reggel megdöbbenve tapasztalja, hogy valami vízre emlékeztető védőpajzs(?) öleli körbe házukat és képtelenek többi az utcára lépni. Ann (Greta Lee) és Jason (Wagner Moura) egy olyan házaspár, akik két gyereket nevelnek és szerencsére komoly párkapcsolati krízisük sincs, mert akkor a film szerintem viszonylag gyorsan egy túlélő thrillerbe menne át. Ja, mondjuk így is az, csak nem attól kell félnünk, hogy apu és anyu egymást nyírja ki, hanem a gyerekeket... Vicceltem! Szóval, egy szerető családot ismerünk meg, akik főleg apu mérnöki tudásának köszönhetően, a négy fal között képes kialakítani egy olyan biológiai környezetet, amely szűkösen, de életben tartja őket és miközben körülöttük lassan mindenki feladja, ők keresik a választ a bonyolult és ismeretlen titkokkal átitatott helyzetükre.

A vacsoraasztal egyre üresebb.

Amikor elkezdtem a filmet, rendesen azon agyaltam, hogy a napokon belül moziba kerülő Oak street végének a kistesó filmjét nézem, de azért hamar kiderült, hogy a sok hasonlóság mellett bőven van eltéris is.

Louis Leterrier biztos kezű rendező, szerintem, ha koherens és kidolgozott a forgatókönyv, amit a kezébe vett. Az utolsó ház pedig, majdnem ilyen darab. Nem tökéletes, de a hibáit nem elemezgetném, mert részben tévedhetek, részben lehet, hogy ront a film élvezeti értékén. Az azonban biztos, hogy Leterrier és a stábja minden megtett, hogy a klausztrofób érzés mellett mégsem éreztem fullasztónak ezt a mikrókörnyezetet. A fényképezés néhány cgi jelenet kivételével kifejezetten szép, néhol már-már festmény szerű. Az optika, képi torzitások, mind alárendelődnek a hangulatnak. A zenét már nem éreztem ennyire markánsnak, de a képi világ miatt mindenféleképpen érdemes megnézni. 

Apa szerepében Wagner Maura egy olyan arcát hozta, amit nem is ismertem fel, pedig korábban kiemelkedőt alakított a Narcosban, mint Pablo Escobar, szóval nem egy keződőről van szó és nekem kifejezetten tetszett a játéka. (Tényleg nyomokban sem emlékeztetett a korábbi szerepére, fel sem ismertem.) Greta Lee-t nem ismertem korábbról de szimpatikus volt. A gyerekeket négyen játsszák és szerencsére nem írták őket fárasztóan idegesítőnek. A bezártság miatt több drámára számítottam, ám a forgatókönyv nem lép át egy határon (pl. a tinik szexualitása szóba sem kerül, pedig egy zárt térben ez bizonyos korban biztos, hogy komoly feszültségforrás lenne.) Csak néhány mellékszereplő került a történetbe, de velük n incs időnk megismerkedni.

A film magyarázata a titkokra lehetett volna sokkal erősebb is, sőt, picit olyan érzésem volt, hogy talán összecsapták, mégsem haragszom annyira az összképre, mint sokan mások, akik az utolsó etap miatt minősítették le a filmet. Egyébként meg a hasonló műfajú filmek rendre a befejezés levezetésénél buknak orra és ha fel is tudják kaparni magukat, azért hiányérzet maradhat.

Nálam ez a film legyen olyan 70%. Voltak részek, amik zavartak, mint pl. a benzin felhasználási idejének drasztikus kitolása, vagy egyes gyógyszerek lejárati idejének figyelmen kívül hatása, de sajnos, valahogy ezek állandósult problémái a műfajnak.

Amikor a szabadság egy karnyújtásnyira van, mégis elérhetetlen távol.