Hang nélkül - A Quiet Place Part II (2020)

Hang nélkül - A Quiet Place Part II (2020)

Rendezte: John Krasinski

A film Mafab adatlapja: A Quiet Place Part II (2020)

Megtekintés: A Hang nélkül rajongójaként kb. azóta vártam a második fejezetet, mióta megnéztem az elsőt, és kiderült, lesz egy folytatás. Évente talán 2-3 olyan mozifilmet mutatnak be, amit mindenképp látni szeretnék és ez a film bekerült közéjük. Egy év csúszással végre megnézhettem és jól szórakoztam. Ha esetleg felfrissítenéd az emlékeidet: Hang nélkül kritikám!

A film jó egy évet dobozban ült, ami nagyjából minden körülmények között azt szokta jelenteni, hogy vagy betiltották, vagy a stúdió a végeredménytől nem volt lenyűgözve és nem meri megmérettetni a filmszínházakban. Ez így is volt korábban - szerintem - de közben bekavart egy világméretű vírusos betegség, és harmadik okként előlépett a premier halasztások szűk listájába a "betegség miatt zárva".

A filmszínházak pedig pont olyan kihaltak, mint az Abbott család városkája a filmben.

Krasinskinek, hogy van érzéke a feszültséghez és horrorhoz, az első résznél már bebizonyította és az is bizakodásra adott okot, hogy úgy érezte, van annyi a történetben, hogy ráhúzzon egy lapot a második résszel. Innentől meg már csak azért kellett izgulnom, hogy a folytatás ha lehet, ne legyen rosszabb, ha esetleg nem is múlná felül a tesót. Hogy sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az "Ördögűző" 86 éves direktora, William Friedkin egy tweet bejegyzésében már most klasszikus horrorfilmként aposztrofálta. (Halad a korral a jó öreg!)

Az ironikus az egészben, hogy Krasinski egyáltalán nem akart visszatérni rendezőként, amikor a stúdió feldobta neki a labdát, és miután az első etap forgatókönyvírói más terveik miatt kiszálltak a folytatás megírásából, a színész-rendező lassan elfogadta a sorsát, sőt, a rendezés mellett a forgatókönyvet is magára vállalta. Kicsit győzködni kellett az asszonyt is, hogy ne menjen minden simán, ám ez az akadály pitypang erősségűnek bizonyult és Emily Blunt máris egy akciójelenet forgatásán találta magát, ahol nem nagyon kellett megjátszania a félelmet, mivel a busz, ami az autóját "üldözi", elég volt az érzelmeket kiváltani.

Az első részben megismertük az Abbott családot, akik, miután idegen lények támadták meg a városukat - vajon az egész földet is? - csak úgy tudtak életben maradni, ha teljes némaságra kárhoztatták magukat. Egyedül csak így tudtak láthatatlanná válni a földönkívüli támadók előtt, hiszen az kiderült hogy egyedül a hangokra képesek támaszkodni, ha tájékozódni akarnak. Történetesen Abbott-ék legnagyobb lánya süketnek született, így a család már korábban elsajátította a jelbeszédet, ami igen fontos kommunikációs formává lépett elő az életükbe. Azonban a szörnyek továbbra is a környéken ólálkodtak és a nyugalmas, csendes estéket megnehezítette az is, hogy anyu gyermeket várt apától, ami komoly problémát jelenthetett volna, hiszen egy újszülött minden, csak nem néma.

Tehát volt az első részben tragédia, dráma és könnyek, meg a végén egy szokásos cliffhanger, hogy legyen min gondolkodni.

Most pedig megjött a folytatás és kicsit kikerekedett a "Hang nélkül" világa, köszönhető annak, hogy hőseinknek el kellett hagyniuk a korábbi mikró-környezetüket és még egy "visszajátszást" is kaptunk az első negyed órára, hogy ha nem is tudjuk meg, mi is történt, azért legyen egy ici-pici sejtésünk róla. Ez a tipikus nesze semmi, de jól fogd meg, szorítsad, én pedig szorítom is, mert bevallom, még a második résszel sem lettem kielégítve.

Máskor, egy már széles körben bemutatott filmnél itt kezdem a szpojleres részt az írásomban, amiben nagy vonalakban elmesélem a történetet és kiemelek belőle olyan pontokat, amik megfogtak, zavartak vagy amin szívesen agyalgattam. Azonban, a filmet hivatalosan nálunk június közepén mutatják majd be, azért pofátlanság lenne tőlem, ha azért szpojlerezgetnék, mert megtehetem. Azt meghagyom az ovisoknak. Már azzal is beérhetem, hogy köszönöm, én megvagyok.

Ami nem szpojler:

Mivel Krasinski az első részben lezárt karakterívet kapott, a fontos férfi figura bőrébe, a város egyik lakóját Cillian Murphy alakítja. Murphy pedig egy kiváló színész - ismét szerintem - ezért nem izgultam, hogy gagyi lesz amit csinál. Nem lett.

A gyerekek is visszatértek szerepeikbe, ami csak egy pöttyet zavaró, hiszen a valóságban picit több idő telt el, mint a filmes időben, hiszen lineárisan folytatódik a történet, szinte pár órával az első rész után. Noah Jupe és Millicent Simmonds is remekül hozza karatereit, pedig a gyerekszínészeknél ez kétesélyes. Csak a legkisebb fiút cserélték le, gondolom, praktikus okokból.

Egy mellékszerepben még Djimon Hounsou is tiszteletét teszi. Meglepő számomra, hogy a pasas eddig pusztán 62 címben szerepel, miközben olyan, mintha évente legalább 5-10 filmben látnám kisebb szerepekben. Egyszerűen hatalmas érzéke van hozzá, hogy viszonylag nézettebb filmekben játsszon el pici karakterszerepeket. Még szerencse, hogy néha jut neki egy Amistad vagy egy Véres gyémántok.

Mit mesélhetek még el?

A család további kalandokba keveredik, több szereplőt ismerünk meg, a karakterek fejlődnek. És simán jöhet egy harmadik rész is, akár... vagy sorozat... vagy akármi, mert ez az univerzum még mindig érdekes. Persze, nem nehéz, ha az ember szereti a poszt-apokaliptikus mozikat.

A film első negyedórája alatt végig görcsben volt a gyomrom, persze, csak azért, mert az első rész után pontosan tudtam, mire számítsak. Amikor az ember tudja - vagy tudni véli - hogy mi fog történni, nem nyugodtabbnak kellene lennie, hiszen oda a meglepetés ereje. Ennek ellenére megfeszülve néztem a filmet és pattanásig feszülten figyeltem, mert pontosan tudtam, hogy MEG FOG TÖRTÉNNI!

Talán a "Valami követ" volt az elmúlt pár évben olyan mozi, aminél feszkóztam, mert tudtam, hogy az entitás bármikor megjelenhet a főszereplő mögött. 

Itt kb. ugyanez. Tudjuk, hogy a városka elesik és az Abbott-ék visszavonulnak pici farmjukra, ahol a következő több mint egy évben berendezkednek a pantomimre, mégis éreztem azt a feszült izgalmat, hogy most láthatom azt a szörnyűséget, amin átestek.

Ennek átadása lehetett az egyik ok, amiért Friedkin dicsérhette Krasinski-t. 

Szerencsére még később is kapunk néhány hasonlóan erős jelenetsort, ami miatt ki merem jelenteni, hogy a második rész tökéletesen kikerüli a folytatások hibáit, aminek a végén annyi marad meg bennünk, hogy nem volt ez olyan jó...

A "Hang nélkül 2" azonban olyan jól sikerült, hogy a történeti változtatások mellett is annyira egyenletes a minősége, hogy simán össze lehetne vágni a két részt és aki nem látta az elsőt, nem fogja megmondani, hogy két szeletben kaptuk meg a történetet.

Egy apró szpojler: Kapunk egy olyan mellékszálat, ami engem emlékeztetett a "Bird in Box" egy részletére. (Kussolj el...) - balra a Madarak a dobozban kritikáját találjátok.

Úgy érezem, eleget süketeltem nektek!

Tudom, most kaptatok egy nagy semmit, hiszen igyekeztem semmit sem leleplezni, de még egyszer, én jól szórakoztam és azt szeretném, ha te is ezt tennéd, így ha megint előveszem a filmet, akkor a többség már túl lesz rajta!

Egyedül Marco Beltrami zenéjétől nem vagyok elájulva, mert a zeneszerző mintha szinte mindig ugyanabból a néhány motívumából igyekezne zenét készíteni. Persze, szavam nem lehet, mert a film képei alatt jól funkcionál a munkája, azonban az albumot önmagában hallgatni már közel sem akkora élvezet, pedig a napokban háromszor is lepörgettem magamnak. A fő motívum ugyan kellemes, ám közel sem elég fülbemászó és idézhető. A többi pedig, ha nincs megtámogatva a képi látvánnyal, sokkal kevésbé mondható zenének, mint inkább hangi-hangulatnak. Ettől még kedvelem a munkásságát, hiszen a "Sikoly" esetében ez a hangulatfestés kiválóan működött, igaz, abból sem tudnék egy hangsort visszaidézni, de a nyekergő hegedűk azért adták.

75% merek neki adni. 

Fika: A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

Rendezte: Zack Snyder

A film Mafab adatlapja: Army of the Dead (2021)

Megtekintés: Ha az egyik kedvenc akció sci-fid a "Bolygó neve: a halál", akkor lehet, hogy kedvelni fogod ezt a filmet is, vagy csak azt érzed, hogy mintha láttad volna már ezt valahol, épp, csak nem ugrik be, hogy hol is pontosan. 

Eredetileg nem terveztem, hogy a fika rovat részese lesz ez a film... De oda került! Tök magától.

Amikor egy-egy magasabban kvalifikált rendező új filmmel jelentkezik, a mozikedvelő közönség mindig jobban érdeklődik, mint amikor egy ismeretlen név próbálkozik valamivel. Ez sokszorosan igaz, ha műfaji filmmel jelentkezik az illető. A zombie film pedig egyértelműen a horror zsáner egyik legkedveltebb és legjobban elkoptatott műfaja jelenleg. Azzal is lehet vitatkozni, hogy Snyder mennyire számít jó rendezőnek, de, hogy a vizualitása kiemelkedő, az egészen biztos és ha nem hiszed el, ajánlom figyelmedbe két filmjét: 300, The Watchmen.

Ha ezek után is megkérdőjelezed a tehetségét, befejeztük a "beszélgetést", mert tényeket nincs kedvem olyan embernek bizonygatni, aki hülyeségeket állít. - Igen, ezt azoknak a trolloknak üzenem, akik megjelennek filmes posztok alatt és egyértelműen baromságokat hordanak össze, amikor azt mondják, Snyder tehetségtelen.

Tudom, nem érv, de szeretnék ilyen tehetségtelen lenni. Az, meg, hogy becsúszik néhány középszernek tekinthető darab is, ízlés kérdése, amin ne fogok vitázni. Tehát, ha felépítettél magadban egy komplett Snyder ellenes univerzumot, kímélj meg attól, hogy elmeséled nekem az agymenésed. 

Amikor kiderült, hogy a szuperhős filmek után Snyder következő terve egy zombis mozi, sokan kezdtünk kíváncsiskodni a neten, van-e konkrétum, vagy csak megint egy olyan vírusmarketinges pletykáról van szó, amire nem lehet építeni és nem valósul meg. (Azért használok többest, mert a kommentekben, amiket láttam, többen tekintettek a jövőbe, nagy várakozással.)

Azután befutott az első előzetes és nem éreztem magam meggyőzve róla, hogy kell ez nekem és, hogy Snyder nevének ellenére, nem egy trash baromságot sikerült összeollózni. És még csak nem is a CGI tigrisre gondolok, habár, bevallom, az sem győzött meg, hogy akarom-e ezt.

Azonban, rácáfoltam magamra, ezért, amikor kiderült, hogy itt-ott már elérhető, nem vártam meg a hivatalos megjelenést és eredeti nyelven levadásztam a mozit, pedig tudtam, hogy a.) felét sem fogom érteni b.) napokon belül érkezik a magyar változat.

Mit kell ezen érteni? - kérdezhetnéd! Mit kell érteni egy zombies horror akció filmen? Gyerekkorunkban nem jelentet gondot, amikor német hanggal néztünk meg bármit, hogy másnap sikeresen meséljük el az iskolában, hogy sikerült fennmaradni tíz utánig és látni valamit, amit szarrá vágtak a hentes cenzorok.

Azonban akkor elég volt, ha nagy vonalakban meséltük el a sztorit, manapság, azonban, nem árt, ha odafigyelünk és tudjuk, ki kinek a mije, mik az ok okozat, stb. Jártam már én is úgy, hogy figyelmetlenkedtem és elírtam egy családi állapotot a posztomban és leharapták érte a fejem, hogy biztos nem is néztem a filmet. (Néztem, csak nem figyeltem oda a felirat közben egy percre...)

Itt pedig fontosnak tartottam, hogy kellő hitelességgel elmagyarázza nekem a mozi, hogy miért is akad egy tucat idióta, aki besétál dalolva egy olyan lezárt városba, amelyikben ezerszámra nyüzsögnek a zombiek, így, lehet nálunk bármilyen komoly kézi tűzerő, az kifejezetten kevés lenne. 

Ha angolul nézem a filmet, és felirat sincs, simán elveszítem ezt az információt, pedig ez azért fontos, mert ha nem tud a forgatókönyv meggyőzni arról, hogy van egy tucat idióta és hozzá megfelelő okok, akkor hiába történik bármi a filmben, nem tudom elfogadni a történetet és kivet magából a koncepció.

Bevallom, miután szinkronnal megnéztem a filmet és megkaptam az indokot, akkor sem éreztem magam lenyűgözve és ez szerintem komolyan kihatott nálam arra, hogy összességében miért is nem vagyok oda ezért a filmért.

Hangulati fotó az Army of-ból

Azonban, előtte ránéztem az imdb kritikai szekciójában és az első kommentek kifejezetten erősnek, szórakoztatónak és kiemelkedőnek aposztrofálták. Közben eltelt pár nap és sejtésem szerint a rajongókat a kevésbé elvakult fanatikusok követték véleményezésre azóta, és szerintem, a film megítélése jócskán veszített a korábbiakhoz képest a magas értékeiből. Ez azért lehetséges, mert a kevésbé Snyder-vakok nem elégedtek meg azzal, hogy megkapták az ajándékot, hanem a csomagolás és bontás után betették az elemet a játékba és kiderült, hogy nem olyan izgalmas, mint a reklámok mutatták. A megtekintés után hamar kiderült, hogy ez a film vagy sokat markolt és kicsúszott a fele az ujjaid között, vagy egy nagy büdös blöff.

Akárhogy szeretném szépíteni, ez a film, egy blöff.

Hangulati fotó az Aliensből

A forgatókönyv Snyder munkája. Az kiderült, hogy szereti a sok szereplős kalandokat, de az is, hogy amiket eddig összenézett a témában, most visszaböfögte és a végeredmény egy széf (pénzterem inkább) rablós zombie móka lett, amely nem veszi komolyan magát és bár goreban nem gyenge, akcióban, a közel két és fél órás játékidőhöz képest, gyengébben muzsikál. Azt leszögezném, hogy a műfajon belül Snyder korábban tökéletesen bebizonyította, hogy ért hozzá, ha rendezésről van szó, mert debütáló műfaji filmje, a "Holtak hajnala" erősen kultikus minősítést kapott 2004 óta a rajongóktól, és talán nem nála jelentek meg legelőször a gyors emberevők, neki köszönhető - szerintem - hogy mostanra minden második zombie filmben futnak a holtak, mint a nyúl. (Amit mellesleg nem szeretek. Talán azért, mert dagadt vagyok és egy ilyen elképzelt világban elsők között zabálnának fel.) Csakhogy, annak a filmnek a forgatókönyvét James Gunn írta!

Chambers

Igen! Az a James Gunn, akinek kezei közül olyan szórakoztató, de erőszakban kifejezetten ötletes és erős mozik kerültek ki a kezei közül, mint a Galaxis őrzői vagy a "Super" című realisztikus szuperhős abszurd, amelyben az utóbbi évek egyik számomra legváratlanabb és legdurvább halála került bele. Azt gondolod, hogy a "Galaxis őrzői" nem olyan durva? Jelenlegi állás szerint pedig ez az a mozi, amiben a legtöbb karakter halt meg, amennyiben nem számolunk olyan filmeket, amiben komplett bolygók semmisülnek meg... Köszönhető ez a hatalmas Nova hadsereg pusztulásának, de például ne felejtsd el a börtön-komplexum teljes kiirtását se. A második részben Yondu tollszár mészárlása szintén nem egy gyengéd jelenetsor. Gunn következő mozija, az "Öngyilkos osztag" második nekifutásában egy cápaember szabályosan ketté szakít egy embert a trailerben, egy másikat meg felkap a földről és szétharapva bezabál. Amúgy, ha azt hinnéd, Gunn nem aberrált kicsit, ne felejtsd el, hogy ideiglenesen pont vállalhatatlan twitter posztjai miatt emelte ki kenyéradó stúdiója a direktori székből, igaz, később vissza is ültették a "trónjára". 

Vasquez -
a fejpánt nagyon hasonló,
de nem ugyanaz.

Azonban Gunn nem ért rá saját projektje miatt erre a filmre, így Snyder-re hárult a megtisztelő feladat, hogy a totál zombie fan nedves álom filmötletből egész estés mozit varázsoljon. Ha kukacoskodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Snyder pedig csak összehozta a filmet, de közben annyi deja vu-t vagy hommage-t pakolt bele, hogy szinte nincs olyan figura vagy szituáció, amit ne láttunk volna már korábban, hasonlóan jó filmekben. 

Már eleve az, hogy egy válogatott kemény tökű férfi és nő - igen, itt a csajok is tökösek. Mind! - beszédeleg egy határozott mentési céllal egy olyan területre, ami hemzseg a szörnyektől, majd, miután egyikük elárulja a többieket és meghal, majd sorban a többi karakter is, végül a főszereplő a "kislány" karaktert kimentve, egy légi járművön úgy meneküljön ki a területről, hogy az elpusztul egy atom robbanásban, ám eközben a fő szörnyeteg maga is a menekülő légi járművön reked, ahol megvívja utolsó harcát a főhőssel, aki a kislányt védi, az nem feltétlenül tudatos, de egyértelmű koppintása a "Bolygó neve halálnak". Nincs ezen mit szépíteni és lopni egyébként is csak a kiválóktól érdemes. Visszaszívom, mert lehet, hogy eredetileg Snyder nem akarattal készítette el az Aliens zombies és földön játszódó változatát, azonban mégis így sikerült.

Még szerencse, hogy az a történet elég szórakoztató, így itt is maradt belőle min izgulni.

Azonban, ha emlékszünk még, a "Holtak hajnalának" egyik erőssége az volt, hogy a realizmus mellé komolyan vette magát. Az a kevés poén nem érződik erőltetettnek, hanem a figurák személyiségéből vagy az abszurditásból erednek. Ennél a filmnél azonban kicsit önmaga paródiája lesz a film az olyan megoldások miatt, amikor egy elképzelt akció közben a német ajkú karakter időt kér, hogy tisztázza, jól értette-e azt, hogy arra jelentkezett, hogy bemegy egy fenevadaktól hemzsegő karantén alá helyezett városba. És, amikor kiderül, hogy igen, nem ő az, aki végül azt mondja, hogy köszi, de kihagyom, hanem egy másik figura, akinek konkrétan annyi a szerepe, hogy kijelenti, hogy ő nem olyan idióta, hogy ezt meglépje és elköszönve a társaság többi tagjától, kikocsikázik a filmből. Mellesleg, itt jegyzem meg, ez ugyan nem egy megszokott megoldás, de még ez a karakter volt a legreálisabb az egész filmben.

A film másik hibája a komolyságot rendre megtörő humor vagy humorosan elsülő jelenetek mellett a logikai bakik és lyukak azok, ami miatt nem lehet még komolyan venni ezt a filmet. 

Pl. Mutatok két képet a filmből, amin kicsit elgondolkoztam:

Az elsőn Las Vegast látjuk, éjjel, amikor még nincs lerohanva zombiek által.

Persze éjszaka van, így nem látni, mennyi ember mozoghat ebben a városban. Egyébként Las Vegas lakossága közel 650 ezer fő.

A másodikon a város, miután minden bent maradt élő zombie lett.

A kép minősége nem túl jó, de nem találtam hirtelen jobb képet. Azonban, olyan, mintha a teljes zombie populáció a városnak erre a pontjára gyűlt volna össze. Ez azért érdekes, mert a fertőzött részt hatalmas teherkonténerekkel kerítik el. Úgy könnyű, ha a zombik engedelmes egy irányba gyülekeznek, ahol pont már kész egy adott szakasz, de feltételezem, a filmben eltelt idő és a feladat összetettsége miatt komoly logisztika lehetett, hogy a konténereket gyorsan és precízen elhelyezzék, mielőtt a holtak serege szétspriccelt volna a szélrózsa minden irányába. Ezt a feladatot már több filmben elvégezték, de valójában csak ott tudom elképzelni, ahol vagy van eleve természetes záróvonal is (pl. szakadék, vagy egy meredek hegyfal), vagy úgy, hogy a falat van idő kiépíteni, lásd "Menekülés New Yorkból", mert ott előbb felhúzták, utána népesítették be a szigetet. Las Vegas azonban egy hatalmas sivatag közepén terül el. Ott nincs az az Isten, hogy úgy kerítsd el egy részét - a filmben látható számítógépes térképen látszik, hogyan kerítik el - hogy ezek az első tíz percben szinte legyőzhetetlennek bemutatott szörnyetegek ki ne juthattak volna mindenfelé és akkor kár volt belekezdeni a fal építésébe. Azonban, ha a kitörő zombiekat addig sikerült megfékezni, amíg a falat felhúzták, akkor már ennyi erővel miért nem folytatták a szarrá lövésüket, míg el nem fogytak? Nekem nem jön ki a matek. Mellesleg, külön dicséretet érdemel az a darukezelő, aki ilyen sebességgel sikeresen behelyezte az utolsó konténert úgy a többi közé, hogy az engedelmesen becsúszott a "helyére" és nem koccant neki eresztés közben a többinek és dől el valamelyik irányba. Ügyes volt, na! :)

Neked mit sugall a két kép?

Nekem azt, hogy nem tudom, ez a rengeteg ember hol az anyjában bujkált éjjel, de nem logikus, hogyha nappal ennyien elözönlik az utcát, akkor éjjel ne lenne kb. ugyanez a helyzet, miközben, később kiderül, maradt az épületekben is elég élőhalott.

Azokat, akik meg kigyűltek a városból, lebombázzák.

A számomra sehova nem vezető jelenet volt az is, amikor fej nélküli zombi anyuból kiemelték a koraszülött zombie babát. Nem tudom, mi volt a terv ezzel, lehet, hogy csak annyi, hogy a fő zombi motivált legyen abban, hogy levadássza a hőseinket, de valahogy olyan beerőszakoltnak tűnik az egész.

Azonban, úgy vélem, ez egy zombie film. Attól meg nem várhatom el, hogy mindenben reális legyen, igaz, ha a földi kereteken belül mozgunk, azért nem árt, ha a történtekre akad magyarázat, nem csak megtörténnek. Pl. tényleg el kell hinnem, hogy van olyan nő, aki két gyereket hátrahagy azzal, hogy bemegy a földi pokolba, hogy kifosszon pár félkarú rablót, mert az a pénz pont segít eltűnni abból a táborból, ahol épp tanyáznak, a lezárt város mellett. Mi van??? Ez a nő nem tökös, hanem Darwin díj várományos. Vagy ez egy alternatív univerzum, ahol az emberek úgy szocializálódtak, hogy bemenni egy zombiektól hemzsegő városba, aminek belsejében sejtésem sem lehet, hol és mennyi élőhalott szaladgál, egy olyan kétes eredménnyel kecsegtető zsákmány miatt, mint félkarú rablókból kiszedett aprópénz, egyszerű reggeli torna? A karakter ki is mondja, hogy e nélkül a bevétel nélkül, örökké itt ragadnának. Miért??? Az amerikai mindig is egy vándorló nemzet volt. Hatalmas területek, amiket autóban ülve beutaznak. Erre itt van, aki azon agonizál, hogy nem tud elmenni innen? Na, takarodj, ha élhetek ezzel az apró humorral!

Ha itt vizsgálgatják az embereket, hogy fertőzöttek-e, akkor, ha kiderül, hogy nem, miért nem viszik őket a lehető legmesszebb innen az USA más pontjaira? Ki a fene bírna úgy aludni, hogy a gyerekei közvetlenül egy ilyen hely mellett kénytelenek létezni?

Azután a film egyik leleplezése, Tanaka úr (Hiroyuki Sanada) nem kicsit körülményes terve. Az egész széfterem kirablási ügy mögött meghúzódik egy Alfa fejének a megszerzése, mert az milyen jó pénz. A pénz egyébként sem számítana, ha biztosítva volt. Miért nem bérelt fel egy zsoldos csapatot, hogy menjenek be és hozzanak ki egy Alfát. Ja, akkor nincs az egész balhé és vége a filmnek. Azért kedves tőle, hogy azt mondja, a teremhez vezető folyosón ugyan van védelmi rendszer, de nem életveszélyes. Később látjuk, milyen izgi, amikor egy fal összecsukódik egy zombie testén. Megkockáztatom, hogy a jelenet gondolata még Gunn-tól eredhetett. Gunn írta többek között a "13 kísértet" forgatókönyvét, melynek legemlékezetesebb jelenete, amikor az ügyvédet szabályosan ketté vágja egy üveglap ajtó. Ja, azt nem is mondtam, hogy ez a feleslegesen túlkomplikált terv, amit a film bemutat, nem az első kommandó! Tanaka legalább egy csapatot már beküldött korábban.

A csapat sem gondolt nagyon bele, hogy ugyan hogyan mozgatják meg a pénzt. Amennyiben használt bankók, és főleg 10-es, 20-as címletek, amik a játékosoktól és vendégektől származnak, a 200 millió dollár lehet súlyban közel 2-3 tonna is. Ha mondjuk 100-asok, még akkor is több, mint 200 kiló. A fiktív beképzelés jelenetben látjuk is, ahogy belépnek egy hatalmas terembe, ahol a pénz hatalmas tömbökben, raklapon pihennek, azután néhány táskát bedobnak a helikopterbe...

A karanténközpont megafonja bemondja, hogy zéró toleranciás létesítmény. Azaz, ha fertőzött vagy, simán kinyírhat valamelyik őr. Erre utalás Burt (Theo Rossi) karaktere, aki irritálóan inzultálja Scott (Ella Purnell) lányát is. Sőt, megszellőzteti, hogyha lázas lenne a kiscsaj, simán agyonlőhetné, a kutyát sem érdekli. Ez mán döfi! Ezek szerint, ha egy idióta bekerül oda, mint rendfenntartó, mindenféle protokoll nélkül embereket ölhet? Ezt az író-rendező komolyan gondolta? És mi a lényege ennek a karantén létesítménynek, ha tudjuk, hogy aki fertőzött, egy órán belül átváltozhat? Nem úgy működnek a karantén zónák, hogy eleve elkülönítjük, aki gyanús és aki meg nem fertőzött, minél gyorsabban kikerül és mehet a picsába? Itt rendesen amolyan kommunában kell élniük? Egy rakás ember összezárva, hátha kirobban egy második hullám, ha csak egy akad köztük, akit megharaptak? Nem úgy működne, hogy akiről kiderült, hogy nem fertőzött, a lehető leggyorsabban eltávolítják? Amerika elég nagy: Menj a francba innen! Nos, itt valamiért nem. A feltételezett fertőzöttek együtt lébecolnak őreikkel... egymással... Valamiért azóta is, itt. Scott pedig elment közben szakácsnak és a többieket is kintről szedi össze. A lánya miért maradt eddig a karanténban? 

És mi ez a ki-be járás az emberek között? Még egy kétgyerekes anyuka is tudja, hol lóghat be? Egy másik nő konkrét túrákat szervez a halálzónába? Akkor ez milyen karantén? Az őrök milyen alacsony színvonalon dolgoznak, miközben van köztük konkrétan erőszakos pszichopata is, mint Burt.

Vanderohe (Omari Hardwick) a város alatt túléli az atomrobbanást, hogy azután kimászva a föld felszínére ne a sugárzás ölje meg - Csernobilban páran felkapnák a fejüket a srác tehetségére - hanem a legklisésebb filmes húzás, amivel horrorfilmet lezárhatunk.

Itt említsük meg azt is, hogy a banda úgy megy be, hogy záros határidejű a meló, mert a hadsereg egy hatalmas atombombával fogja lenullázni a területet, miközben a karanténközpontban nem úgy tűnik, hogy megtették volna az emberek végérvényes evakuálását. Sőt, többen még utolsó pillanatokban is beosonnak pénzre vadászva Kojot (Nora Amezeder) segítségével, köztük egy kétgyermekes anyuka. Merész. Kate pedig egyenesen bezsarolja az apját, hogy bemegy és megkeresi az anyukát, mert a két gyerekre szokott vigyázni. Tehát, nem kint marad a gyerekekkel és megkéri az apját, hogy keresse meg anyut is, hanem tetézi a gondokat azzal, hogy Scott (Dave Bautista) még rá is figyelhessen... Apunak lehet, hogy ki kellett volna ütnie a lányát és eltörni a lábát. Gyere utánunk, ha tudsz, kicsim. Azonban, akkor ki lenne a Final Girl? (Amennyi női karakter van, lett volna választék.) Kate milyen érzelmi kapcsolatot épített fel ezzel a nővel, hogy a gyerekek helyett, akikre vigyázni szokott, inkább a nő után megy?  Ráadásul, mintha a végén ez a feladat nem sikerült volna, legalábbis, Kate nem keresi a roncsok között, csak apucit.

Néhány karakter halála olyan ostobán lett felépítve, hogy fájt. Az első női áldozat, Chambers (Samantha Win) aki leginkább Vasquezre emlékeztet az Aliensből - latino, vörös hajpánt, férfias kisugárzás, kifejezetten ügyes pisztolyharcos - irritáló módon hal meg. A többiek méterekre vannak tőle, de ahelyett, hogy szarrá lőnének mindent, ami mozog körülötte, vagy a társa érte menne, inkább leírják, miközben a csaj az áruló karakterre nem lő, nem leplezi le. Veled mi van???

A hotel sötét konyhatermében a német karakter, Dieter (Matthias Schweighöfer) konkrétan belesikolt egy alvó zombie arcába, de egy sem ébred fel az emberi hangra. Két perccel később Chambers utolsóként már-már kijutna a helyiségből, amikor leesik egy tálca, és az összes zombie szeméből kiveri az álmot.

Annyi fegyverrel és lehetőséggel miért nem lőttük fejbe???

Kojot az egyik jelenetben az áruló karakter, Martinnal (Garret Dillahunt) beszélget, majd, hogy felhívja magukra a zombiek figyelmét, egy rövid sorozatot lő a levegőbe. Nem szól Martinnak, csak megteszi. Alig negyven centire a fejüktől. Bele a levegőbe. A férfi a füléhez is kap. Ki az az idióta, aki időlegesen süketté teszi a csapattársát egy ilyen veszélyes akció közben, hiszen tudjuk, hogy a lőfegyverek, ilyen távolságon belül, komoly halláskárosodást is okozhatnak. Dillahunt párhuzamosan épp forgatta a "Fear the Walking Dead" sorozatot. A sorozat talán legröhejesebb jelenete a karakteréhez fűződik, amikor két járkálót egy golyóval úgy öl meg, hogy a golyót belelövi egy balta fejének élébe és miután az ketté vágja a lövedéket, kétfelé repülve, homlokon talál két élőhalottat. Mindfucklevel99

82. percnél Vanderohe belekezd egy filozofálgatásba Dieternek, hogy lehet, hogy a korábbi csapat is ők voltak és párhuzamos világok, meg Tanaka egy bábmester, stb. miközben a monológ közben klasszikus zene megy és snitteket vágtak be, amely a karaktereket mutatja, egymás után. Na, azt hittem, ezzel a vizuális stílussal előre vetítenek valami filmes csavart, ami később új szintre emeli a filmet, ehelyett pont nem történik semmi, és hiába lép ki a vágás itt a film kereteiből, később utalás szinten sem kerül elő. Akkor viszont miért volt szükség erre a montázsolásra???

Azután ott van Mikey (Raúl Castillo) figurája, aki a vlogjában élő helyszínen lövöldözi halomra a zombiekat egy videóban. Na, ha valakinek karanténban kellene lennie, akkor az ő. Róla felvétel is van, hogy minimum méterekre volt a lényektől. Egy csoport emberrel. Erre a karanténzónában a nőket basztatja egy pszichopata rendőr, míg a vlogger gyerek vidáman éli a világát kint valahol a szabadságban. Ezt akkor, hogy és megint felveti a katonaság impotenciáját a helyzet kezelésében.

Az a baj, hogy minél többet gondolkodom, egyre több baromság jut az eszembe a filmmel kapcsolatban, így azt hiszen, inkább rövidre zárom, mint Snyder két és fél óra után Kate és Scott történetét. Már eleve röhej, hogy ilyen hosszú film végére sem bírtam megjegyezni a karakterek neveit. Állandóan vissza kell néznem.

A katonás felvezetés mondjuk megelőlegezi a film komolyságát. 

Címszavakban: Egyszerre két figyelmetlen sofőr... ütközéstől felrobbanó katonai jármű... természetesen szabaddá váló út a fenyegetés előtt... értetlen katonák, zavaros rádiójel... előre meg nem tanult koreográfia, ha beütne a szar... a katonák sötétben tartása, beleértve az osztag vezetőjét... a filmekben miért kell elmagyarázni egy katonának a fejlövés lényegét... ha menekülsz, sose használd a katonai járművet... véletlenül elsülő fegyver, egy hivatásos kezében... képen kívülről érkező, qrvagyors fenyegetés... 

Ez a film egy nem túl fifikás rajongói szerelmeslevele a trashfilmeknek. 

Reszketeg, csapongó kézírással...

55%

Az a baj, hogy vártam ezt a filmet és szeretni is akartam, azonban a végeredmény olyan lett, mintha hollywoodi körülmények között egy kisiskolás álomfantáziáját láthatnák megelevenedni. Sőt, bizonyos szempontból ez is történt.

Akkor már videodrome kibeszélőjét se hagyjuk ki: 

Oxigén - Oxygen (2021)

Oxigén - Oxygen (2021)

Rendezte: Alexandre Aja

A film Mafab adatlapja: Oxygen (2021)

Megtekintés: Aja, ha elengedte magát, elég jó kis véres mozikat dobott össze, pedig a "Magasfeszültség" nem is lett kedvencem, mégis kedvelem, mert ha más nem, legalább egy jelenetbe becsempész valami kis beteg gore-t. Erre mondjuk nem lehet építeni egy karriert és szerintem, én is inkább a hangulata miatt kedvelem azokat a filmjeit, amiket láttam. Aja a már majdnem szerzői filmes rendező. Akinek már majdnem van egy utánozhatatlan stílusa. Majdnem.

Christie LeBlanc forgatókönyve nyomokban más, hasonló klausztrofób történeteket tartalmaz magában. Ha van összehasonlítási alap, az nem véletlen, hiszen a zárt térben forgatott mozik elég réteg műfajt képviselnek, nem is nagyon koptatták el még a témát, talán azért sem, mert egy mikrokörnyezetbe zárt karakter köré nehéz egy nagy volumenű mozit felépíteni. Egyszerűen, ha nincs elég ötlet, vagy a megvalósítás nem túl ügyes, unalomba fulladhat az egész, ráadásul, sokan nem azért néznek egy apró "dobozt" szórakozásképen, hogy abban a történet egy apró dobozon belül bonyolódjon. LeBlanc nem túl tapasztalt író, hiszen ez az első komolyabb munkája -értsd. egész estés mozi - így van benne nagyot markolás, megfelelni akarás, érdekes ötletek, jó, bár kiszámítható csavarok, enyhe logikátlanság, stb. Amolyan, most megmutatom darab, amin még lehetett volna csiszolni. Nem is maradt meg minden apróság fejben, pedig alig pár napja néztem meg. Ettől függetlenül érdekes a koncepció, ami miatt érdemes adni neki egy esélyt, ráadásul, csak egy Aja.

Azt itt kiemelném, hogy Robin Coudert erős és szuggesztív zenéje nélkül fele annyira sem hatásos a mozi, még akkor sem, ha az operatőr, Maxime Alexandre nagyon sokat ki tudott hozni a szűk helyszínből, illetve az egyéb flashback jelenetekből, a külső felvételekről nem is beszélve, amikből néhány különösen szépen sikerült, csak ha többet írnék, lehet, hogy lelövök pár poént.

A történet szerint, ami nem bonyolult első percben, egy fiatal nő (Mélanie Laurent) felébred egy különleges koporsóban és a beépített mesterséges intelligenciával folytatott párbeszéd és néhány, a koporsóból kezdeményezett híváson keresztül igyekszik kitalálni, ki ő, mit keres az apró fülkében és mi történik vele. Mindez, másfél órában, a lehetőségeket nagyon ügyesen kihasználva, az ilyen rejtély megoldó filmekre jellemző egyenletes tempóban, amikor minden percben egy új mozaik darab kerül a hős kezébe, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz, de ahhoz nem elég, hogy egyszerre legyen minden világos sem számára, sem a nézőnek. Felületes megtekintésnél néhány logikátlanság is előkerülhet, azonban szerintem, ha odafigyelünk, sok részlet a helyére kerül végül és bár a lezárásban is van egy kis kérdőjel, azért kielégítő lehet a lezárás is.

Laurent ha nem is liblingem, de a "Becstelen brygantik" óta kedvelt színésznő. Már abban a filmben is elég tehetségesnek tűnt, bár, az nem egy nagy etwas, hiszen Tarantino kifejezetten erős gárdát hozott össze háborús drámájában. Az Európai színészek kifejezetten erősek benne. Itt szinte a teljes játékidő rá épít, hiszen pont az a lényeg, hogy egyedül, a nulláról építi fel a történetét. Az a néhány flashback vagy hang, akik szólnak hozzá, nem képesek ellopni a show-t, de ez jobb is. Laurent néhány jelenetben kifejezetten erős és ami plusz, hogy voltak olyan kifakadásai, amik szerintem megfelelnek a valóságnak is, ha mondjuk velem történik ilyesmi.

A környezet igényes, a trükkök - nem sokra volt szükség a film szempontjából - kifejezetten jól sikerültek. Aja jól kufárkodik az alapanyaggal, bár, szerintem annyira nem terepe ez a fajta minimál környezet. Főleg nem a "Sziklák szeme" után. Azonban, ujjgyakorlatnak kiváló és megmutatta, hogy a direktor egy kamaradarabot is képes izgalmasan elkészíteni.

Noomi Rapace producerként jelent meg, miután a főszerepet nem tudta elvállalni. Talán nem is baj, hiszen a Prometheus-ban már megkapta a saját szarkofág jelentét.

Akinek még a színészi játékát nem fogják tudni értékelni a magyar nézők, az a francia Mathieu Amalric, aki a koporsó intelligens vezérlőegységének kölcsönzi a hangját. A Netfilxen ugyanis szinkronnal is elérhető a mozi, ami miatt valószínű, hogy sok magyar néző nem fogja hallani a színész kellemes orgánumát. Amalric-tól egyébként sem állnak távol az ilyen fura, képen kívüli szerepek, mert amikor pl. a "Szkafander és pillangóban" alakította az agyvérzésben (?) lebénult szerkesztőt, szinte végig az "Ő", szemszögéből látjuk csak a környezetét, így itt is főleg a hangjára, mint belső monológra hagyatkozhatunk. Ettől függetlenül, ha szereted a James Bond mozikat, találkozhattál a színésszel, mert az egyik legrosszabbnak kikiáltott "A Quantum csendjében" ő volt a fő antagonista. 

Azért, néhány éve - fenét, 11!!! - Ryan Reynolds már készített egy kifejezetten erre a darabra emlékeztető filmet, "Élve eltemetve" címmel. Mégis kicsit profán lenne kijelenteni, hogy LeBlanc onnan orrozta volna el az ötletet magát, hacsak az alapkoncepciót nem. Az nem segít, hogy mindkettőben a legfontosabb tényező az oxigén elfogyásának veszélye. 

Már 2002-ben is készült egy film, amely a kifejezetten szűk teret használta a cselekmény helyszínének, a "Fülke" címmel. De ezeken kívül is egyre-másra jönnek ki a hasonló, igen szűk térben játszódó filmek, például a pár éve bemutatott, dán, "A bűnös" című thriller, amely egy diszpécser irodájában bonyolódott. Persze, rengeteg címet tudnánk bedobálni, amelyik a zárt teret használja - többnyire egy szobát, házat, hogy elmeséljen valamit, azonban ezt a fajta, szűk környezetet, sokkal kevesebb és jellemző is az ilyen filmekre, hogy ha más nem, a szereplők gondolatban járnak távol, és emlékeiket, képzelgéseiket kiviszik a szűk térből. Lásd, pl. az "Ördög" című horrort, amely elvileg egy liftben ragadt néhány ember sorsát meséli el, mégis látunk egyéb eseményeket az épület körül, vagy pl. az ágyhoz kötött Jessie (Carla Gugino) szenvedései a "Bilincsben" című Stephen King adaptációban, ahol meg a gyermekkori emlékek és hallucinációk emelik ki a nézőt a szoba fogságából.

Hiába, a szuper-kicsi környezet elég necces, ha a figyelmet akarjuk fenntartani.

Alfred Hitchcock is tervezet egy ilyen koncepcióra épített filmet, de végül nem tudta megvalósítani azt.

A legteljesebb szórakozást a mozi akkor tudja nyújtani, ha előtte nagyjából semmit nem olvasunk a filmről, sőt, elkerüljük a bemutatókat is. Egy rosszul megválasztott vágás felfedhet valamit, ha más nem, tudat alatt és oda a cselekménybe épített meglepetés. Aki sok olyan filmet nézett már meg, amiben fontos a történetet tovább gördítő csavar, így is elképzelhető, hogy idő előtt kitalál fontos részleteket. Szóval, inkább kerüljük el az ilyen cikket is, mint amit most olvasol, ha a filmet még nem láttad!

Miután végeztél, azért előkerülhetnek kérdések a cselekménnyel és a logikával kapcsolatban. Ezekkel majd valamikor máskor foglalkozunk.

60%

A Mitchellék a gépek ellen - The Mitchells vs the Machines (2021)

A Mitchellék a gépek ellen - The Mitchells vs the Machines (2021)

Rendezte: Michael Rianda, Jeff Rowe

A film Mafab adatlapja: The Mitchells vs the Machines (2021)

Megtekintés: Abban biztos voltam, hogy hentelést hiába várok majd a mesétől, hiába harcol benne egy család a gépek ellen, akik leigázták a földet. Igazam is lett. Ennek ellenére a végeredmény szórakoztató lett, és ha kategorizálnom kellene, akkor valahová a "Derült égből fasírt" és a "Hotel Transsylvania" közé lőném be a családi élet problémái, illetve a hangulat miatt.

Szerintem, a film nem kiemelkedő darab, azonban érezhető, hogy igyekeztek a netes és ifjúsági műsoros trendeket beleépíteni a végeredménybe, ami a legtöbb poénját szolgáltatja a mozinak. Ezek főleg színes rajzos betétek formájában jelennek meg és tényleg, kicsit frissebbé teszik a látványvilágot. Ettől persze még nem lesz a végeredmény kiemelkedőbb, csak fogyasztás közben érezzük kicsit jobbnak. Azonban, talán az elcsépelt mondanivaló miatt, vagy, mert összességében a karakterek szerethetőek de nem különösebben bájosak, a megtekintés után nem biztos, hogy túl mély nyomokat fog bennünk hagyni az animációs film, annak ellenére, hogy a Föld elleni invázió jelenleg divatos téma. (Jelenleg a tököm... Azóta szeretnek ezzel foglalkozni a filmesek, mióta először sikerült egy damilon belógatni egy frízbit a képernyő elé és megrázni azt, hogy rámondhassák, az egy repülő csészealj!) 

Innen nézve akkor a fő cselekmény szál sem számít újnak, mint ahogy a családon belüli dinamika megjelenítése is unásig lerágott csont a gyerekmatiné komédiáiban, azaz egyik gyerek nem találja a helyét a családjában és vagy menekülne, de nincs miért, vagy valamelyik szülővel folyamatosan hadilábon áll. Ez nagyjából minden tinire jellemző életkori sajátosság. Emlékszem magamra, amikor olyan 13-15 éves lehettem, hogy úgy éreztem sokszor dühöt pl. anyám irányába, hogy annak semmi alapja nem volt. De teszem azt, megkérdezte, hogy hol vagyok és én már robbantam volna fel a picsába! Mit faggatsz??? Nem mindegy??? Stb... Örülnék, ha megtehetné, hogy megkérdezi, mit csináltam egész nap. Puszi, anyu!

Bár, szinkronos animációs filmeknél nincs sok értelme, de eredeti nyelveket élvező néző-olvasók miatt csak beemelném néhány színész nevét a cikkbe:

Katie (Abbi Jacobson) lassan elhagyja a családi fészket és elköltözne Amerika másik végébe, hogy egyetemista legyen belőle. Katie maga sem tudja igazából miért menekülne el az egyébként szerető családjától és a korábban tökéletesen szerető apa-lánya kapcsolata is idegesíti mostanra, mert úgy érzi, apja egyszerűen nem elég nyitott a lányának életére.

Rick (Danny McBride) kicsit tényleg el van havazva a saját gondolataiba, azt azonban ő is érzi, hogy hiába imádta nagyobbik gyermeke amíg felnevelték, mostanra mintha egy másik ember lett volna, aki nem akarja a helyét a családon belüli felépítményben.

Valójában nincs itt semmi látnivaló: Katie lassan fel fog nőni és az apa és anya kicsi lánya szeretné, ha a következő lépéseit az életben nem követné a szülők rosszalló tekintete vagy a túl szoros támogatása. Mert egyszerűen Katie kicsit önmaga akar lenni. Ebben új iskolája segítene is, mert szerencséjére, ott mindenki pont annyira különc, mint őt.

Apu, hogy egy utolsó, kétségbeesett lehetőséggel lassítaná a csimota elszakadását, ezért kitalálja, hogy a röpke repülőút helyett menjen a család együtt Katie Campusára, ahol majd lehet érzékeny búcsút venni.

Mivel Katie nem lett szociopata, csak néha tűnik úgy, végül belemegy a kényszerített road movie-ba és miközben Mitchellék felkészülnek az első osztódásukra, az ország egy másik pontján ugyanezt teszi Pal (Olivia Colman) is, a szuperokos intelligenciával megáldott mobilalkalmazás. Pal kiötlője ugyanis kifejlesztette a második generációs szuper intelligens robottestű alkalmazást és ezért PAL, a korábbi találmány olyannyira megorrol alkotójára, hogy egyetlen lehetséges válaszreakcióban csak azt tudja elképzelni, hogy összegyűjti a bolygó teljes emberi lakosságát és apró cellákba csomagolja, majd eltávolítja valahova messze.

A mese nem időzik a technikai részletekkel erről, pont úgy nem, mint pl. a "Függetlenség napja" sem tette, amikor két földi ember, egy földön használatos szoftver vírust bejuttatott egy számunkra teljesen ismeretlen űrjármű kezelőfelületére, megbénítva azt. 

Hagyjuk mán eztet!

A robotok aprólékos precizitással kapkodják össze az embereket, miközben a Mitchell family golyókat növeszt és nekilátnak a felszabadításnak. 

Nem kérdés, hogy miközben sikerül nekik, apa és lánya ismét egymásra talál, amihez anyu (Maya Rudolph) sebészi pontossággal megejtett megjegyzésekkel járul hozzá, míg kistesó (Michael Rianda)... nos, ő is ott van velük, bár, nem mondhatni, hogy a forgatókönyv nagyon erősen hajtaná magát, hogy neki is elég erősen ki legyen dolgozva a karaktere. Annyi azért jut neki, hogy legalább kiderül, hogy lányok közelében nem érzi magát túl komfortosan.

A kutya meg külön poén lesz azoknak, akik kedvelik a mopszokat. Mert gondolom, az egy mopsz. Instant Isten ujja az a kutya, ami kiderül a filmből. Nem csodálkoznék, ha fellendült volna a mopsz-fogyasztás az Államokban.

Ha családok közti dinamika, akkor a "Hihetetlen család" köröket ver minden hasonló animációs filmre. Ezek mellett nincs is könnyű dolga tehát annak, aki ehhez tenne még hozzá bármit. A Netfilm meséje ezért egyszer szerintem tényleg nagyon tud szórakoztató lenni, azonban nem hiszem, hogy egy klasszikust tettek az asztalra.

50%

The Doorman - Több, mint portás - The Doorman (2020)

The Doorman - Több, mint portás - The Doorman (2020)

Rendezte: Ryûhei Kitamura

A film Mafab adatlapja: The Doorman (2020)

Megtekintés: Az a baj ezzel a filmmel, hogy egyszerűen nem képes rendesen egy középszert sem hozni, ami akciófilmnél, manapság, hátrány. A műfajban már készültek női főhőst bemutató produkciók, amik lehet, hogy mai szemmel kifejezetten viccesek lehetnek, de szerintem nagyon sokat nyom a latban, hogy a hősnő kedvelhető és hiteles legyen. Nem tudom, te, hogy vagy vele, de nekem Jolie Lara Croftja sem volt az. Ha nem hiszem el egy nőről, hogy egy jobb-horoggal padlóra küld egy maszkos kommandóst, megette a fene az egészet.

A másik, ami nem esett jól, hogy a kilencvenes években készült nem egy ilyen mozi, amik jobban tetszettek. Pl. Shannon Tweed főszereplésével a Drágán add a halálod, aminek az első része egy hatalmas blődli, tele ostobaságokkal és mégis szórakoztatóbb volt, excentrikus bűnözőivel, akciósztárként nehezen hihető női főszereplővel, bugyuta túsztörténettel. Azt hiszem, újra kell néznem, már csak "Ford Fairlane" miatt is.

Tisztázzuk előre: Ez nem egy Kitamura mozi. Tudom, az ő nevét olvashatjuk az adatlapon, stáblistán, de Kitamura stílusa fényévekre van ettől a finomkodó, műfaji akciófilmtől. Egészen biztos vagyok abban, hogy a végeredményért nem ő a felelős. Sőt, ha szabad kezet kapott volna, a film kislány szereplője ha nem papíron, akkor a vásznon az első fél órában elvérzik... szó szerint.

Nem, a "The Doorman" semmilyen ponton nem idézi meg Kitamura korábbi filmjeinek néha öncélú erőszakosságát. Ez a film szinte már finomkodó. Amit Kitamurától elvárok, az a brutális és kiszámíthatatlan gore, amely két filmjét is kiemelte az alsó kategóriából - bár a közepesnél nem lettek jobbak így sem. Az egyik az "Éjféli etetés", amely az írójának személye miatt is érdekes, vagy a "Defekt", ami meg egy rendkívül durva alaphelyzetből hozza ki, amit csak lehet, egy borzalmas lezárással. Mégis, mindkét filmben volt valami, ami miatt nem feltétlenül sorolnám egyszer nézhető darabok közé. (Főleg, mivel már mindkettőt legalább kétszer láttam.) 

És ki ne felejtsem a legjobbat az amerikai filmjei közül: Nincs túlélő - No One Lives, 2012-ből, amit valamiért Fordul a kocka címmel találunk meg az imdb-n, tehát ez lett a magyar címe, igaz, csak felirattal láttam. Na, az még egy kifejezetten erős túlélő horror. Kifejezetten megtekintendő darab! - Nincs túlélő kritika helye!

Mindhárom film könyörtelen volt a hőseivel és néha kíméletlenül átlépett olyan határokat, amiket sokan nem szoktak. (pl. a kislány agyonlövése a Defektben) Ennél fogva, ha Kitamura nevét meglátom egy filmmel kapcsolatban, már dörzsölöm a tenyeremet, hogy milyen durvaságokkal fog meglepni.

Hát, most meglepett!

Ennél unalmasabb, klisésebb akciófilmet nem nagyon láttam. Mostanában hasonló csalódás volt "A természet ereje", amiben Mel Gibson is szerepelt és előre vetítette, hogy karrierje utolsó kb. húsz évében milyen irányba tarthat a színész. Lefelé.

A "The Doorman" egészen olyan filmnek tűnik, mintha Luc Besson bábáskodott volna felette: Pergő események, tehetséges színészek a negatív szerepekben, kifejezetten törékeny nők a hősnő szerepében, néhány apró csavar, végül hősnő győz.

Persze, minősége után nem gondoltam, hogy maga Besson rendezte, de, hogy ott ült, mikor visszanézték a musztert, az nem volt kérdéses. Erre kiderül, hogy egy ázsiai, kvázi szerzői filmes direktor kapott lehetőséget - ha ezt annak nevezhetjük - hogy karrierjének elkészítse a leggyengébb filmjét, amit úgy merek leírni, hogy volt, amit nem is láttam tőle. (Az Azumi és Versus megvolt és annak ellenére kedveltem, hogy a baaadmovies többször is lerántotta a keresztvizet a Versusról) 

Kitamura remélem soha többet nem fog a producerektől függeni, mert ez a film inkább a stúdió döntnökeik stílusát mutatja, mint Kitamuráét.

A filmmel az is baj, hogy végig érezni, hogy olcsó. Pedig kevésből is lehet jó filmet csinálni, ha a karakterek érdekesek, a párbeszédek logikusak és az akciók, ha nem is kerültek sokba, de legalább ötletesek vagy/és annak tűnnek.

A "The Doorman" azonban azoknak az általam támasztott követelményeknek nem felelnek meg, ami miatt azt gondolnám, hogy egyszer újranézném a filmet. Miért van az, hogy egy Die Hardot inkább megnézek 10x, mint ezt még egyszer?

Jean Reno mindig is emeli egy film ázsióját, pusztán a kisugárzásával. Aksel Hennie, norvég aktor meg pont az a színész, akinek a feje legalább nem tucat-amerikai arc, hanem hoz magával valami Európaiságot. Nem véletlen, hogy mindkettőjüket rendre alkalmazzák USA mozikban. 

Itt azonban Reno halovány, mert figuráját nem tudták elég erősre megírni. Elmondja a remek kis mondatait, de nem érzed benne a pluszt, ami miatt egy félelmetes ellenfélként kellene rá tekinteni. Csak megemlítem John Lithgow-t, aki egy perc szereplés alatt meggyőzött róla a Cliffhanger-ben, hogy egy pszicho- vagy szociopata. Vagy Rickman a Die Hardban, hogy egy könyörtelen terr... rabló. Reno igyekszik, azonban nem érzem, hogy tud mit kezdeni a karakterével. Hennie sokkal szerencsésebb, mivel Borz figurája sokkal érdekesebbnek tűnik, még akkor is, ha egy egyszerű és hidegvérű samesznek állították be.

A film egyetlen pozitívuma, Aksel Hennie, Borz szerepében.

Női akciófilmeknél a legfontosabb összetevő, hogy a NŐ, megfeleljen egy olyan akció-heroika képnek, akit szívesen nézek másfél órán keresztül, iszom szavait, felcsigázza a szexualitásom, és bájával elkápráztat. Ha ezek hiányoznak, akkor a tehetségével. Hogy vagy jó színész, vagy remek harcművész. Ruby Rose most nagyon futott a "Batwoman" és a börtönös "Narancs az új fekete" sorozatokkal, azonban én sokkal tradicionálisabb, kispolgáribb fogyasztó vagyok. Nincs bajom a mássággal, de ha a művészetben kiemelkedőbb szerepet kap a szexuális orientáció, mint maga a tehetség, nekem az nem tetszik. Ráadásul, maradi is vagyok, ezért a széttetovált nők nekem nem azt közvetítik, amit egy nőben keresek, igaz, ez meg engem minősít, de ettől, hogy ezt tudom, még nem kedvelem meg jobban.

Lehet, hogy Ruby Rose akciósztárnak és színésznek sem rossz, azonban, ebben a filmben ezt nem sikerült megmutatnia számomra. (Tudom, lehet meg kell néznem az említett két sorozatban.) Egyszerűen, nekem nem elég nőies. Pedig nekem még Cynthia Rothrock is nőies volt! Felnyírt hajjal is!!! (Basszus, hatvan elmúlt ő is)

Még egyszer: Lehet, hogy Ruby Rose egy végtelenül kedves hölgy, azonban, mint ahogy a nőknek is fontos az első benyomás egy pasiról és ha az megvolt, onnan nehéz tovább lépni, úgy nekem, pasinak is fontos az első benyomás. Márpedig, nekem ő túl macskaszerű, felvállaltan leszbikus művész, ami miatt kevés a közös metszéspontunk: inkább kutyás vagyok és szexualitása miatt nincs közös témánk.

Csoda, ha ezek után inkább néztem volna meg bárki mással a filmet. Akár Katie Holmes-szal, mert állítólag ő is lehetséges Ali volt a produkcióban, de végül fiatalabb színésznőt kerestek.

Az első kb. 10 perc egészen jól indult. Persze alap, hogy megmutatjuk a főhősünket egy akció szituációban, megágyazva a figurának, a múltján keresztül előre vetítve a jövőjét. Itt is lefut egy remek kis ambush, hogy miután a jelenbe kerüljünk, gyakorlatilag a film semmilyen formában ne utaljon rá vissza - egy apró álom szekvenciát leszámítva - pedig, lett volna lehetőség rá, hogy értsük, miért őrlődik Ali figurája annyit. Ehelyett bekerül egy családi tragédia, amit ki sem fejt a mozi rendesen, így a végéig nehéz összerakni a kapcsolati hálót, mert kimaradnak a mindenre rávilágító vallomások, amiket félmondatokkal helyettesítenek. Ezekből kell apránként felépítenünk, hogy Ali és néhai nővérének férje, Jon (Rupert Evans) között kialakult valami, amit valójában Ali nem is akart, mert az fájdalmat okozna a nővérének és elment háborúba, ugyanakkor, miután igyekezett a köteléket elvágni a pasitól, mintha mégis ő neheztelne valamiért a férfira... Ja, és úgy kerüli őket, mintha a kislánynak legalábbis nem a nagynénje, hanem a szomszédja lenne és bár egy időben kavartak Jon-nal, meg közös fotójuk is van, sőt, Ali nővére még sokat mesélt is a gyerekeknek, vagy legalábbis a kislánynak, a két gyerek mégsem ismeri fel őt a lakás ajtajában állva. Szóval, erre rágyúrhattak volna a forgatókönyvben, mert likacsos ez, mint állat.

Ali sikeresen túszul ejti az egyik gonosztevőt. Találd ki, mi lesz a pasas sorsa! - Igen, eggyel kevesebb felé kell osztani a zsákmányt.

Ali (Ruby Rose) pedig nem tudja hányadán is áll a legközelebbi rokonaival, azt sem tudja, akarja-e ezt tudni, és azt sem tudja, hogyha megjelenik az ajtajukban, az életükben, merre tovább, ennek ellenére egy közeli ismerős pont abban a házban intéz neki munkát, amelyikben az autó-balesetben elhunyt testvérének a férje, korábbi szeretője (?) lakik, két gyerekükkel, akikből a lány egészen biztos az unokahúga. Mi történt Ali és Jon között, ami a környezetükre nem volt hatással, de a katonalányban olyan érzéseket ébresztett, ami miatt nem akarta velük felvenni a kapcsolatot?

Pat (Philip Whitchurch) nagybácsi, aki szintén a nagy házban dolgozik, mint ezermester, milyen kapcsolatot ápol a két féllel és nem kavar be a melóba, hogy az egyik lakónak rokona?

Egyáltalán, most a házban akkor elitista felső kategóriás népek élnek, vagy középosztály? Ha középosztály, honnan van ennyi alkalmazottra pénze a háznak és mennyire világítják át őket, hogy nem kavart be, hogy gyakorlatilag két rokon is bekerült a melóba, akinek él rokona a házban. 

Tiszta kavar az egész, amit fel sem próbál a film fejteni.

Ez van, fogadd el.

Valójában nem is fontos, csak szőrözöm.

Az akciójelenetek épp elérik a kötelező szintet, ami, Kitamura ázsiai filmjeinek ismeretében meglepő. A rendező igenis tud valamiféle akciót rendezni. Oké, az amerikai filmjeiben nem emlékszem, hogy lettek volna komoly verekedős jelenetek, de ezek hiánya miatt legalább a jól alkalmazott véres jelenetek kárpótoltak korábban. Itt, azonban ezekből is a szemérmesebb változatokat kapjuk, igaz, van néhány mellékszereplő, aki kap némi csúnya fejlövést, vagy hasonlót, de a direktorra nem jellemző finomkodással. Komolyan, ha a film bevállalta volna, hogy felnőtteknek szól és Ali karaktere mint Xena aprítja az ellent, azt mondom, hogy megerőltették magukat. Ehelyett kapjuk, amit kapunk. Olyasmit, ami ma már nagyon kevés.

Azt hiszem, kiírtam mindent magamból a filmmel kapcsolatban és a végeredmény olyan 40 %-os lett számomra. Ruby Rose rajongóknak biztosan sokkal több. 

A kislány irritáló, a kapcsolati háló szellős, a terroristák nem elég karizmatikusak. Az egyetlen, akinek megjelenésén felvidultam, David Sakurai, aki a magyar filmek kedvelői a "Liza, a rókatündérből" ismerhetnek. Hát, ott sem pozitív karakter volt. :)

Különvélemény: - Azt gondolom, hogy a "Doorman" az nem portás, hanem inkább amolyan ajtónálló, aki kinyitja a lakók előtt a bejáratot, azonban, ha az, akkor megint az a kérdés, hogy az idős házaspár és Ali rokonai milyen társadalmi csoportba tartoznak, hogy olyan épületben laknak, ahol a kaput kinyitják előttük??? Persze, lehet, hogy a kiszolgáló személyzetek esetében a doorman a portásnak felel meg, azonban ezt kétlem. A portás bent ül egy pult mögött és átadja a leveleket, kulcsot, ha van, stb. Az ajtónálló meg viszi a csomagot, stb.

Whatever...

40%

Van valami Ruby Rose kisugárzásában, ami miatt nem hiszem, hogy meg fogom kedvelni.

A felfedezés - The Discovery (2017)

A felfedezés - The Discovery (2017)

Rendezte: Charlie McDowell

A film Mafab adatlapja: The Discovery (2017)

Megtekintés: Van-e élet a halál után? Habár ebben a kérdésben a társadalom elég megosztott, azt ki merem jelenteni, hogy sokkal több ember vélheti úgy, hogy szeretné, ha az életnek lenne értelme és a halál nem pusztán egy végső lezárása ennek a létnek, mint amennyien tényleg hitet is tesznek mellette.

Már Platón is rengeteg időt szentelt elmélkedéseiben, hogy feltegye az őt foglalkoztató kérdéseket, melyekre örökké kereste a választ. Platón azon merengett, hogy vajon az elhunytak lelke egyenesen átkerült a hitük szerint Hádész birodalmába, vagy nem? Feltételezhetjük, kérdéseire a halála után kaphatott választ. Több szempontból lehet boncolgatni a témát, kezdve a vallási spiritualizmuson keresztül az okkult hiedelmeken keresztül klinikai pszichológiáig. A felét sem értem ennek a bonyolult világnak, de magam is reménykedem. Nem hiszek, csak remélem.

Charlie McDowell és Justin Lader forgatókönyve egy drámai, erős felütéssel kezdődik és olyan témát boncolgat, amely azért a merev szkeptikusokat leszámítva sokakat érdekelhet. Hogy a forgatókönyv jól indul, behoz néhány érdekes és fontos kérdést, az jó, de összességében sokkal komplexebb a téma annál, hogy a film a másfél óra alatt minimum megfelelően kibonthassa ki azokat, ezért elmegyünk egy kicsit földhözragadtabb magyarázat felé, hiszen, a téma sokkal komolyabb annál, hogy egy hányaveti magyarázatot akarjanak lenyomni a torkunkon, hiszen, valódi válasz, talán jelenleg még nincs is, így maradt az, hogy kicsit visszább lépjünk és a megoldás így, amihez a film eljut, inkább egy köznapibb magyarázat. Egy olyan, amit könnyebb megérteni és elfogadni. 

Dr. Thomas Harber (Robert Redford) elismert elméleti kutató, akinek egy izgalmas kijelentése a halállal kapcsolatban olyan népszerű lesz, hogy annak hatására az emberiség egy kis része öngyilkos lesz. Amerikában már legalább négymillió ember választotta a halált, mikor Dr. Harber interjút ad egy országos szinten ismert riporternek (Mary Steenburgen), melyben azonnal kiderül, hogy milyen dilemmákat okozhatna egy ilyen kijelentés a valóságban. Egy füst alatt, filozofikusabb érzületű nézőkben ezer kérdés fog felvetődni, melyek egy részét talán meg sem képesek fogalmazni, hiszen a gondolatok zöme a tudat alatti szinten kezdi birizgálni az embert. Ilyen film az, amin tényleg el tudunk gondolkodni és akár napokig velünk marad.

Az első néhány pár perc már annyira erős és olyan sok érzést kelthet bennünk, hogy minden további történés csak lazít rajta, pedig még így is marad a filmben szufla.

Némi idővel később járunk és főhősünk, Will (Jason Segel), Thomas idősebb fia, kompon utazik a szigetre, ahol apja és öccse, Toby (Jesse Plemons) - aki tényleg olyan, mint egy házimanó - , egy szűk csoporttal további kutatásokat végez a korábbi kijelentéseivel kapcsolatban. A kompon megismerkedik egy fiatal nővel, Islával (Rooney Mara) aki a múltjának terhével érkezik a szigetre és igyekszik lezárni azt.

A két ember sorsa összefonódik a továbbiakban, miközben Will apja kísérleteinek a hatására igyekszik felhívni annak figyelmét, habár, a hatásokat már mostanra megfigyelhettük mi is. Az emberek ötletszerűen lépnek ki az életből, ha komoly nehézségeik akadnak, hiszen, odaát van valami, ami csak jobb lehet - gondolhatják. Will szerint, ha apjának igaza is van, nem kerülhető meg morálisan az a kérdés, hogy az igazság, ha ennyire befolyásolja az emberiséget és tömegesen okozza az emberek halálát, vajon támogatást igényel-e azzal, hogy apja egy készülék segítségével meg is tudja mutatni, hogy mi vár ránk?

Azonban ahogyan várható, a több mint negyven évnyi kutatás és a lelkiismeretfurdalás tovább hajtja a kis csapatot a józan megfontoltsággal szemben. A kísérletek megkezdődnek és első körben nem hoznak eredményt... ...hiszik, de Will véletlenül tanúja lesz, hogy a készülék mégis működik, sőt, lehetősége nyílik rá, hogy jobban beleássa magát a jelenségbe, amit tapasztal, amely végül olyan következtetésekig vezetik el őket, amire korábban nem gondoltak.

Azt hiszem, ennél többet nem is kell mondanom. Engem már egy két soros szinopszis be tudott húzni annyira, hogy figyelmesen végignézzem a mozit, pedig nekem nincs is affinitásom és meggyőződésem a témával kapcsolatban. El tudom képzelni, milyen hatással lehet azokra, akiknek erős a hitük.

Szpojler és különvélemény:

Azonban az "emlékek" visszanézése közbeni konklúzió számomra nem tűnt egyértelműnek. Valamiért, olybá tűnt, hogy amikor Will és a csoport visszanézi a holttest halál utáni tapasztalatait, akkor abban egyeztek meg, hogy az egyfajta újraindítása lesz az életüknek attól a ponttól, amikor a sorsukat legjobban befolyásoló esemény megtörtént és a halál után onnan belépve a túlvilági létbe - feltételezhetjük, hogy akkor ez egyfajta láncsor és inkább a "következő" élet lehet helyesebb terminus - helyrehozhatják az akkor vétett hibákat.

Ez nagyon jól hangzik, de közben azért ott van a megváltoztatott tetoválás kérdése, ami meg inkább abba az irányba visz engem, hogy amit látunk, az egy elképzelt múlttöredék, nem is feltétlenül megfelelve a valóságnak. Tehát, már nem csak az lesz megváltoztatva, amit az elhunyt újraindítana - lásd, megment egy öngyilkost - hanem olyan részletek is - tetkó - amelyekre már nem lehetsz hatással, hiszen a tetoválást jóval korábban készítetted el, nem a belépési pontnál.

A forgatókönyvíróink biztosan mélyen beleásták magukat a témába, de nem értem, miért nem került szóba az az aprócska tény, hogy a memóriánk egy igen képlékeny valami, ami az életünkben eltelt idő függvényében folyamatosan változik: elvesznek részletek, megváltoznak részletek.

Ezt egyértelműen tudniuk kellett volna, hogy a jelenséget tovább vizsgálják, hiszen ez lehet arra magyarázat, hogy az elrabolt holttest miért látja azt, amit, azaz, nem egy új létsíkban kezdte újra, hanem egyszerűen a múltat látta abban a formában, ahogyan szerette volna. Ez, viszont arra az útra vinne minket, hogy nem az életünk folytatódik egy lehetséges jobb világba, hanem arra kellene következtetnünk, hogy nincs következő élet, csak egy utolsó mozielőadás a vágyainkról, amivel javíthattunk volna az életünkön.

Szerintem, ez a film egyik legfontosabb kérdése és erre nem kaptam választ, habár, még marad meglepetés a végére is.

Másik feltűnő apróság, amikor Harber megkérdezi egyik csoporttagját, Lacey-t (Riley Keough), hogy milyen körülmények között találkoztak és a lány megemlíti, hogy egy erdőben, ahol Lacey öngyilkosságot akart elkövetni és egy pisztollyal a saját mellkasára célzott, amikor Harber megérkezett és magával vitte hatalmas kastélyába, ahol a kutatások folytak és ahol a nő a csoport tagjaként élt velük, legalább egy éve.

Tehát, Harber, eldöntötte, hogy megszabadul a kísérlet sikerességében kétkedő Lacey-től, de előtte egy gyűlésen még kifaggatja, szinte megszégyeníti a lányt, miközben nyilvánosan kényszeríti, hogy az elmesélje, hogyan akart öngyilkos lenni és célzott a saját mellkasára, a szíve mellé.

Itt Harber megjegyzi, hogy: "Általában a fejre céloznak...vagy szájba veszik a fegyver csövét. Nem tudom, de talán még sosem láttam volna, hogy valaki így tenne."

Ez azért meglepő kijelentés, mert ha a karakter tényleg beleásta volna magát az öngyilkosságok módszereibe, főleg, a nők esetében, tudná, hogy a nők meglepő módon, a férfiakkal ellentétben sokkal többször választják az öngyilkosságnak azt a módját, hogy szíven lövik magukat valahogy. (Vagy tévedett a tanulmány, amit olvastam erről...)

Tehát, ez a felesleges mondat - mert funkciója tényleg nincs Harber kijelentésének - kicsit kizökkentett, mert nekem más volt erről az információm és feltételezem, aki a témába beásta magát, annak ezt tudnia kellene.

A befejezés egyébként, az alaptémától kicsit eltérve ugyan, de erősen emlékeztet a "Forráskód" című mozira.

Ezektől a gondolatjátékoktól eltekintve a film végig megbírt tartani magának, ami nagy szó, ha figyelembe veszem, hogy a tempója sem túl gyors, ellenben éreztem a feszültséget.

Apróság, de a rendező Mara jelenlegi kedvese és a riporterasszony fia is egyben. Segel igyekszik kitörni a komikus skatulyából, ezért vállalta el a filmet, habár, első választás Nicholas Hoult lett volna, csak nem ért rá. Keough már játszott korábban Hoult-tal, a Mad Max 4.-ben.

65%

Van olyan, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak, vagy mindez puszta illúzió? Nem biztos, hogy valaha kapunk kielégítő választ.

Te láttad már a filmet?

Milyen kérdéseket fogalmazott meg benned?

Hiszel a halál utáni... tényleg, miben hiszel ezzel kapcsolatban?

Bármi eszedbe jut a filmről, írd meg kommentben!