Rendezte: Ron Scalpello
A film Mafab adatlapja: Pressure (2015)
Megtekintés: Volt rá kilencven percünk és végül nem úgy álltunk fel, hogy nagyon megbántunk.
Persze, ettől még lehetett volna sokkal érdekesebb ez a kamaradráma. A történet részben katasztrófafilm, követi is annak a műfaji darabjait, csupán az első nagyjelenet lett a néző számára teljesen lebutítva (értem ezalatt, hogy a hajó süllyedését simán kihagyták, nem láthatjuk, hiszen feleslegesen megnövelte volna a gyártási költséget és így talán még drámaibbá tudták tenni az eszmélési jelenetet, mikor rádöbbennek, magukra maradtak) és a maradék játékidőre kellett izgalmasan és lehetőleg arányosan elosztani a kevés szereplő halálát, hiszen az úgy a megszokott klisé egy hasonló filmnél és elvileg, úgy nem fordul teljes unalomba. Húsz percenként valakinek vesznie kell. Ha több a szereplő, akkor tíz percenként.
Itt, a tenger mélyén, kétszáz méterre a vízfelszíntől, az emberek magukra vannak utalva. A fülzúgás mellé a nyomással egyetemben a lelkiismeret az, amivel számolni kell. A főszereplő, Engel (Danny Huston), pedig mire eljön az idő, számot vet múltjával, amelyben persze, ahogyan megszoktuk a hasonló műveknél, akad némi sötét folt. Miért nem tud nagyobbat ütni mégis ez a film az átlagnéző ingerküszöbén?
Hogy csak egy példát említsek nektek: Fehér pokol (The Grey, 2011)
Igen. Igaz, hogy az hómezőkön játszódik és az ellenség egy farkashorda, itt meg a víz alá szorul egy harang kabin, de mindkét film lineárisan ugyanazt a vonalat követi.
Mindkét filmnél férfiak kemény csoportja igyekszik felülkerekedni a természet erején.
Azért, arra van idő, hogy néhány, a kabinnyomással kapcsolatos "tudtad-e" belekerüljön a forgatókönyvbe. Számomra pl. érdekes volt a hirtelen süllyedés közbeni tömött fogas jelenetsor. Egy specifikus témát ilyen apróságokkal lehet érdekesen feldobni.
Kár erről többet írni. Talán még annyi, hogy a befejezés kicsit banális lett és hatásvadász, de nem bántóan.
Danny Huston remek színész, kár, hogy eddig nem ismertem és olyan, nem feltétlenül hírnevét öregbítő filmekben ismertem meg, mint mondjuk a 30 nap sötétség - 30 Days of Night, 2007 - című horror, amit még nem mutattak be nálunk szinkronnal sem, ha jól emlékszem, ellenben gagyibb folytatását már megvehetjük dvd-n. Elég elhibázott marketing húzás...
A másik meg a nem éppen legsikerültebb X-Men Spin Off, a A Farkas első kalandja - X-Men Origins: Wolverine, 2009 - , amely látványos és pörgős, de valamiért nem találkozott annyira a rajongók ízlésével. Biztos köszönhető ez a rengeteg apró logikátlanságnak is, amit sikerült belegyömöszölni.
A másik ismert név Matthew Goode, akit először a The Watchmen-ben - Watchmen, 2009 - láttam szerepelni, illetve itt ismertem meg simulékony modorát és arcát, amely apró változtatásokkal együtt is nehezen volt beazonosítható számomra, annyira jóképűen semmilyen. Mostanra más a helyzet és ha látom valamiben, viszonylag gyorsan felismerem.
A fényképezés remek, ami azért nem rossz, mert a film harmada víz alatti jelenetekből áll. A filmzene lehetne ütősebb is. A játékidő nézőbarát. Erős közepes. Dramaturgiailag semmit nem tesz hozzá a hasonló filmekhez. Ráadásul, a múltból előrángatott drámai hozadék is kicsit erőltetett és mintha hasonló moralizálás már megjelent volna az Én, a robot-ban is.
A film majd fél éves késéssel jutott el hozzám és nem tudom, bemutatják e hivatalosan mostanában.
Innen letöltheted, ha szereted azokat a filmeket, amelyek nagy mélységben játszódnak: Pressure!
50%, mert nem lesz maradandó emlék, nem kiemelkedő produkció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: