Kés a zajban - Chaos Walking (2021)

Kés a zajban - Chaos Walking (2021)

Rendezte: Doug Liman

A film Mafab adatlapja: Chaos Walking (2021)

Megtekintés: Hiába kedvelem Liman rendezői vizualitását, ha ő valamiért úgy érzi, bele kell tenyerelnie a tutiba, nem jó értelemben.

És Liman megint megtette! Megint nekiugrott egy fantasztikus és érdekes koncepciójú young adult trilógiának, hogy - bár nem ismerem az írott művet, ami amúgy már magyar nyelven is kapható, Kés a zajban címmel - kisajtoljon belőle egy érdektelen sci-fi kalandfilmet, amelyben valahogy semmiből nem kapunk eleget.

Patrick Ness trilógiája egy komplex történet, melyet kiegészített közben három novellával is, melyek a cselekmény körül még jobban elmélyítik az univerzumot, amiben járunk. A film azonban, pont dramaturgiai okokból, nem lesz világos azoknak, akik nem ismerik az alapművet vagy kimennek közben legalább egyszer a konyhába egy sörért. Egyszerűen vannak olyan mesék, amelyek háttere annyira bonyolult és komplex, hogyha nem kapunk megfelelő mankót hozzá, nem tudunk beleolvadni a történetbe és kívülállóként kissé érdektelenül fogjuk bámulni az eseményeket, anélkül, hogy berántott volna minket a mű. Azonban sokan azt is negatívumként fogják fel, ha egy film azzal kezdődik, hogy hosszú expozícióval igyekszik előre betömni a lyukakat és válaszolná meg a később esetleg felmerülő kérdéseinkre a választ.

A Chaos Walking pedig pont egy ilyen mese, amit ráadásul eléggé megváltoztattak a könyvhöz képest, hogy annak se sikerüljön a tökéletes átélés, aki olvasta korábban, pedig az alapötletben akadnak zseniális elemek.

Az idegen bolygón, ahol járunk, egy külső hatás miatt - a könyvben azt hiszem, valami spóra, de a filmben ha ezt meg is említik, én tuti átaludtam azt a jelenetet - a férfiak gondolatai zabolázhatatlanul felszínre törnek és szinte élő hologram-videóként keringenek az ember feje körül, a belső monológjaikkal együtt. Ez, szerintem nem kérdés, hogy mennyire frusztráló. Azonban igaz itt is a mondás, ha mindenkinek van egy szuper-képessége, akkor az valójában már nem az! (Először ezt a felvetést a "Hihetetlen családban" hallottam, de nem tudhatom, korábban ennek nem volt-e nyoma a művészetekben.) 

Prentisstown peremén él Todd Hewitt (Tom Holland) két nevelőapjával, asszonyok nélkül, mivel az új otthonként szolgáló bolygón a nőket korábban kiirtotta egy helyi életforma, vagy legalábbis, Toddnak, a közösség legfiatalabb lakójának ez az információja. Todd faluja nagyban függ a helyi elöljáró, Prentiss (Mads Mikkelsen) kényétől és kedvétől, illetve a város vallásos rendfenntartójától, Aaron-tól (David Oyelowo) is. (Már az is beszédes, hogy az elöljáró Prentiss saját magáról nevezte el a városkájukat.)

Todd nevelőszülei, Ben (Demián Bichir) és Cillian (Kurt Sutter) nem véletlenül költöztek a várostól kicsit messzebb, hogy valamennyire megtarthassák függetlenségüket. A függetlenségüknek köszönhető, hogy Todd állandóan a környéken túrázik, meglógva a házi, de főleg kerti munka elől és persze, hogy történik vele valami, miközben erdőt és munkát kerül: összefut az életében látott legszebb nővel. Ez azért nem olyan nehéz, ha tudjuk, hogy Todd eddig egyetlen nőt sem látott. (A film ennek ellenére a homoszexualitásnak még az árnyékát sem hozza be a történetbe. Vagy tovább voltam a konyhában...)

Todd tehát belefut Violába (Daisy Ridley) és képessége miatt ez kb. 3 percig sem titok a falu homogén lakossága előtt.

Innentől kezdve számomra kissé erőltetett okokra hivatkozva Prentiss és kolóniája igyekszik megkaparintani a lányt, hogy számomra homályos okból szex helyett inkább máglyán égessék el, vagy ahogy jön. Hivatkoznak persze a múlt sötét árnyaira, meg egyéb marhaságok, ezért nem csoda, hogy a közben libidófröccsöt kapott fiatal Todd, aki eddig fogadalom nélküli erőszakos szüzességben - érted: erőszakos - leledzett, inkább úgy dönt, megragadja Viola törékeny kacsóját és átmenekül vele ahhoz a titokzatos területhez, amelyet a férfiak úgy neveztek meg, hogy ott a lány békében élhet.

Prentiss nem adja könnyen a napi akasztásra valót, ezért követi a párost és vértelen kalandok közben elérkezünk egy olyan fináléhoz, aminél unalmasabb young adult trilógia első rész záróepizódot talán még életemben nem láttam. Ha az volt a terv, hogy egy izgalmasnak ígérkező franchise-t építsenek fel, sikerült azonnal kiherélniük azt. 

Nem segít ezen a kiváló szereplőgárda sem, akik között pl. igen komoly meglepetés volt nekem Cillian karakterét játszó Kurt Sutter, hiszen a "Kemény motorosok" rendező-kreátora nem szokott saját munkáin kívül másnál szerepet elvállalni. A végeredményt tekintve egyébként nem is lett volna rá szükség. Mads ismét egy tökéletes főgonosz karakter, a szeme most rendben van. Daisy Ridley számomra legalább húsz percig volt a femme fatale helyett az a színésznő, akit tudom, hogy már láttam valahol, de ki ez, te, ki ez te? Nem Ridley hibája, hogy a borzalmas frizura alatt nem ismertem rá azonnal, bár tény, az és a sminkje teljesen megváltoztatta számomra az arcának karakterét. Tom Holland még mindig képes eljátszani egy már nem teljesen tini fiút és csibészes humora is megcsillan a belső monológoknak köszönhetően. Rövid szerepben megjelenik a mostanában felkapott Cynthia Erivo is (Harriett filmjének kritikája) ám a trilógia nyitó epizódjában, amelyet szerintem fog követni a többi, neki sincs ideje tehetségeskedni.

Nem igazán szpojlereznék, így van karakter, akit kihagytam, és az összes bennem kavargó kérdésnek sem engednék itt teret. Azonban azt nem tudom, miért nincs szerencséje ezekkel a young adult sorozatokkal Liman-nak. Azonban, az biztos, hogyha lenne hasonló trilógiám, egészen biztos nem merném rábízni.

A "Chaso Walking" egy érdekes koncepcióból fújt fel egy hatalmas lufit, hogy már a film első felében kipukkassza, hogy a végén egy tökéletesen feledhető befejezéssel segítsen a nézőnek álomra hajtania a fejét.

Kár, hogy sem az író Ness-nek, sem a forgatókönyvet vele jegyző Christopher Ford-nak nem sikerült elég érdekesen megírnia a scriptet, pedig, korábban neki is került már ki szórakoztató munka a kezéből. Talán az eredeti forgatókönyv alap, amit állítólag Charlie Kaufman jegyzett le, nem volt eléggé megfelelő. Fel nem foghatom, hol csúszott félre ez a koncepció, de borítékolható, hogy nem lát benne egy fanatikus lehetőséget, pont úgy jár, mint a 2008-as Hipervándor, aminél szintén minden adva volt a sikerhez, ám végül a közönség teljes érdektelenséggel fogadta a felvezető mozit.

35%

Töfi: - Az imdb triviái szerint Tom Holland megszenvedte a forgatást rendesen: egy jelenetben majdnem megfulladt, egy kaszkadőr már az első nap eltörte az orrát és még a bölcsesség fogával is meggyűlt a baja.

- A watchmojo youtube csatorna két videóban is megjósolta a film lehetséges bukását.

Szörnyek és szerelem - Love & Monsters (2020)

Szörnyek és szerelem - Love & Monsters (2020)

Rendezte: Michael Matthews

A film Mafab adatlapja: Love & Monsters (2020)

Megtekintés: A Young Adult kedvelőknek kötelező, sajnos azonban nem érzem, hogy egy igazán maradandó mozi lenne.

Nem tudom, valójában melyik volt az első Young Adult mozi, amiben fiatal felnőttek, már nem feltétlenül gyerekek keverednek futurisztikus, veszélyes, fantasztikus egyebek közé, de azt hiszem, valamikor az Alkonyat körül pezsgett fel erősen a téma-turmix, igaz, Belláék még sulisok voltak. (És ha rendesen megnézem azokat a filmeket, azt is tudnám, hogy kb. milyen suliban találkozunk először velük, ami most csak feltételezés, hogy gimi.)

A műfaj (nem az) nálam azt jelenti, hogy fiatal felnőttek kalandoznak benne, akik már nem is gyerekek - így egy fokkal lehet a történet keményebb - de nem is felnőttek - ezért sokszor humorral és látvánnyal oldják a lehetséges feszültséget és drámát. Ez azonban azért hülyeség, mert a meghatározás, hogy "Young Adult", nem egy műfajt határoz meg, hanem azt a korcsoportot, aminek ezeket a műveket (Elsősorban könyveket, amikből azután rengeteget filmesítenek meg.) szánják. Szóval nem nekem. Pedig, hiába a 46 év, amikor odabent még inkább a 18-24 éves énmagam tobzódik a fejemben.

Amúgy, ha már korkategória, akkor pl. a Logan futása simán lehetett az első, igazán ezt a korosztály megcélzó darab, hiszen az 1976-ban készült sci-fi eleve arról szól, hogy a Föld alatti hatalmas kupolavárosokban élő emberiség végső életben hagyási korhatára 30 kerek év és aki ezt betöltötte, annak önként kell vállalnia az eutanáziát. Hát, mi ez, ha nem egy Young Adult történet???

A filmben pedig a 34 éves Michael York igyekezett meggyőzni minket arról, hogy Logan jogosan érezheti úgy, hogy talán a 30 mégsem megfelelő idő ahhoz, hogy az ember bevégezze, ezért nyakába veszi a városon kívül eső titkos és elvileg fertőzött barlangrendszert, hogy elveit feladva - a gyáva nyúl - ellenszegüljön korábbi princípiumával.

Valójában a Young Adult kb. a 14-18 éveseket megcélzó művek, melyben még erősen jelen vannak a tinik, a fiatalok problémái is. Hogy miért tudom mégis belekeverni mindazt, amit korábban írtam? Talán, mert magam ilyen műveket főleg filmekből ismerek, azokban meg legtöbbszőr a 18 éveseket néha sokkal idősebb színészek alakítják, összemosva bennem a határokat.

Azután ugorjunk vissza jelen filmünkhöz, amivel a hasonlóság annyi, hogy főhősünk itt is a Föld alatt kénytelen élni, ám sok egyéb nem egyezik. Joel (Dylan O'Brien) ugyanis közel sem olyan tökös, mint Logan és még vagy 10 éve van rá, hogy megemberelje magát. Aztán Joel nem barlangrendszereken keresztül keresi a kiutat, hanem a felszínen igyekszik Á-ból B-be vergődni, hogy néhány évvel korábbi, kvázi szerelmét felkutassa egy olyan világban, amely egy meteor okozta vírusnak köszönhetően, mutálta az emberiség legalacsonyabb szintű életformáinak (oké, van alattuk is élet, persze, de mit tudok én arról?) nagy részét, embergyilkoló szörnyekké alakítva nagyjából mindet.

Joel végül egy nap golyókat ereszt és bár maga is tudja, hogy küldetése öngyilkos bilétáktól hemzseg, csak kénytelen nyakába szedni a lábát, ha végül nem szűzen akar elhalálozni, hiszen Aimee (Jessica Henwick) mégsem a világ másik felére keveredett a kisvárosi álmos élet pusztulásának másnapján, hanem alig 80 mérföldnyire, ami nagyjából Budapest-Balatonszárszó távolság. Egyenesen, autópályán kényelmes road-movie, azonban Joelnek azon a természeten kell átverekednie magát, ami visszavette a területeit a városoktól, ráadásul, a mutánsok szaporodási ciklusairól nincs világos képünk, ám van belőlük bőven, bárhol, bármilyen formában.

De Joel, bár hajlamos lefagyni válságos pillanatokban, ez nem akadályozza meg, hogy a lány után in... a vesztébe rohanjon! Mert azzal a tapasztalattal, amivel rendelkezik, gyakorlatilag egy lemming is lehetne. Hatalmas mázlija van, hogy, ahogy hasonló filmeknél megszoktuk, igen hamar találkozik néhány túlélővel, akik jelen esetben ugyan kicsit mufurcok, mégis vállalják, hogy rövid túrájuk során részesítik Joelt egy "How éljem túl?" gyorstalpalóval. Plusz, az ember legjobb barátjáról, egy cukker kutyáról már ne is beszéljek.

Ha úgy vesszük, ez a film sem más és több, mint egy szörnyfilmbe oltott felnövéstörténet, amelyben a legkisebb szegénylegény-királyfi hosszú útra indul, igyekszik megszerezni a nőt és legyakni az ellent, akiből többfélét is találunk. 

Nem nagyon lehetne felmagasztalni a mozit, bár, a főszereplők kellemesek, Dylan O'Brien brandjére már ráépült egy egész sorozat is (Útvesztő trilógia) és Michael Rooker, enyhén Indiana Jones-os kalandora, tettestársával, az imádni való és fiatalon is remek színésznővel, Ariana Greenblattal (Ő volt a fiatal Gamorra!!!) remek párost alkotnak.

A film nem árul zsákbamacskát, ezért kiszámítható. A robot jelenetet nem igazán értettem a kontextusban, de lehet, nem figyeltem egy fontos pillanatban. A szörnyek tetszetősök, de néha kicsit kilóg a CGI. Joel narrációja megkönnyíti az azonosulást és a film enyhe humorához szükséges is, amit néhány nem túl eredeti poénnal fűszereznek. Az operatőri munka ellenben az akciókkal, sokkal grandiózusabb, gyönyörű képekkel mutatja meg a dzsungelbe hajló Amerikát.

A befejezés pedig pont olyanná teszi a mozit, mintha egy hosszabb pilotot láttunk volna.

Csak sajnos, ha lenne is terv a folytatásra, ne felejtsük, hogy kb. minden második hasonló young adult mozi jutott arra a sorsra, hogy a közönség nem csábult el annyira, hogy megérje folytatni az univerzumépítést.

Azonban nem Dylan az első, akinek legjobb társa a bajban egy kutyus lett egy utópisztikus világban, hiszen Mad Max is rótta a kilométereket egy időben egy kutya nevű ausztrál pásztorkutyával és Don Johnson elválaszthatatlan - a filmben kiderül mennyire is az - kutyájával kalandozott egy másik sivár világban, ahol már cím is a párosukra fókuszált, az 1975-ös, a "Fiú és a kutyája" című enyhén abszurd világvége moziban.

60%

Töfi:  

- A filmhez két kutyust használtak fel, akik nagyon egy húron pendültek a főszereplő Dylannel, és gazdájukkal is baráti kapcsolatot alakított ki, Zelie Bullen-nel, aki ausztrál kaszkadőr és állattréner.

- A film szörnyeit nagyjából mind CGI-jal készítették el és csak nagyon kevés kelléket és bábot készítettek el a valóságban.

- Dylan O'Brian-nek szinte végig forgatnia kellett, hiszen alig van olyan része a filmnek, amiben ne láthatnánk.

- Dylan O'Brian korábban már játszott "szörnyes" mozikban, hiszen a Teen Wolf sorozatban közel 100 epizódban játszott és főszerepet alakított az Útvesztő trilógiában, amiben szintén megjelentek különféle CGI szörnyetegek. 

- A film egy másik cím változata a "Monster Problems".

Az útvesztő - Tűzpróba (2015)

Az útvesztő - Tűzpróba - Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

Rendezte: Wes Ball

A film Mafab adatlapja: Maze Runner: The Scorch Trials (2015)

Megtekintés: Young Adult, ami azt jelenti, hogy harminc felett már nem biztos, hogy le tud kötni. Durvának nem elég durva.

A Young Adult mozikkal az egyetlen bajom, hogy vérengzés szempontjából nekem már túl visszafogottak. Persze, hullanak benne a karakterek, akár a legyek, ha odafigyelsz, de hiányzik belőle az őszinte vér, ami pl. benne foglaltatott a Csillagközi invázió sorozatban, azon belül is a cseppet sem finomkodó első részben. Lett is rajongó tábor, még ha nem is lett akkora siker, ami miatt több pénzt öltek volna a folytatásokba, ám mivel, ötlet még maradt, azért kiköhögtek belőle pár részt és animációs sorozatot is. (Ami mellesleg egyenesen meggyalázása egy ilyen témájú történetnek.)

A Maze... továbbiakban útvesztő koncepciója az eddig látott két részben, kb. az, hogy vannak kiválasztottak, akiket a cég, a nagy betűs hierarchikus elnyomás, immúnisnak tart és mint ilyeneket, akár beáldozni is képes egy magasabb jóért. Magasabb; amit a felhasznált emberanyag nem képes ép ésszel felfogni. Vagy nem is akar.

Sokat nem sikerült kihámoznom az első két részből (Maradt egy harmadik etap és két további előzmény történet, amelyből az egyik jelenleg még meg sem jelent.) talán csak annyit, hogy ha a "Veszett" nevű megacég vezetői nem hazudnak, akkor a főszereplő, Thomas ellenkezése valójában egy egoista cselekedet és elítélendő a kisebb rossz nevében. Mert eddig valami olyasmit sikerült kihámoznom a szándékosan is összekuszált történetből - tudod, amikor a szereplők kurvára nem a frankót mondják, csak sejtelmesen célozgatnak, hogy fokozatosan épüljön fel a háttér - ,hogy az elítélt cég morálisan lehet, hogy támadható, azonban logikai szempontok alapján tökéletesen igazat állít: kevesek érdeke nem állhat a tömeg érdeke elé, azaz, lehet, hogy Thomas és barátai feláldozódnak a tudomány oltárán, akár szó szerint is, ami sajnálatos, viszont szükséges lépés, hogy megelőzzenek terjedési sebességében egy olyan vírust, amely eddig, a látható példák szerint, leigázná a földet.

Annyira nem vagyok képben a megtekintett első két rész után, hogy úgy gondoltam, gyorsan belekezdek az elolvasásba, ha már az első három kötet e-book változata elérhető lett számomra. Nincs kedvem kibeszélő posztokat keresgélni, ahol választ kapok a felteendő kérdéseimre, hiszen azok, inkább csak gyarapodtak az eddigi két rész megtekintése alatt.
Egy Young Adult sorozat, ami gondolkodásra késztet?
Nos, azért ne olyan nagy mellénnyel!

Eddig, amit láttam, sehogy sem akar összeállni egy koherens egésszé.
Mi a tököm ez a labirintus?
Mire szolgál?
Csak remélem, hogy a sorozat kiolvasása után megfelelő válaszokat kapok, mert jelen időben egyelőre úgy tűnik, az első rész egy az egyben egy parasztvakítás.

Mert tegyük fel, hogy a mutánsokat létrehozó vírus elleni vakcinát csak az emberekből lehet kivonni. Olyan emberekből, akik hordoznak magukban valami pluszt. De mit?
Valami félelmet legyőző enzimet? (Szerintem is hülyén hangzik...)
A labirintus, gyakorlatilag egy gyilkos logikai és erőnléti játék, amelyből a főszereplőnk kiszabadult és húzta magával a klikket. Oké. És?
Most akkor van benne valami endorfinhoz hasonló vegyület, amely a felfokozott idegállapot miatt jön létre a szervezetben és erre a cégnek szüksége lehet a továbblépéshez?

Ha esetleg így van - más oka mi lehet egy ennyire komplex és monumentális próbatétel létrehozásának - akkor felvetődik a kérdés, hogy amit a labirintus vált ki a célszemélyből, azt nem lehet sokkal könnyebben, "olcsóbban" előállítani???

Tényleg, így a pusztulás határán, miközben a világ fele egy őrületet okozó betegség terhét nyögi, a másik fele, egy hatalmas konzorciumba tömörülve egy olyan gépezetet hoz létre, amely gyakorlatilag egy börtön, amelyből csak megfelelő kondi és logikai készség után lehet kimenekülni. És akkor is esetleges, máskor pedig a szerencsén is múlik.

Fejet hajtok a regényfolyam előtt, hiszen, lehet, hogy abban ezekre a kérdéseimre választ fogok kapni. Nem véletlen, hogy belekezdtem...
A mozi a jövőben játszódik. Valamikor egy atomháború vagy hasonló pusztulás után. Nos, az emberiség gyakorlatilag négy + 1 csoportra szakadt:

1.) a halottak. Habár, nem nagyon láthattunk csontváz halmokat, feltételezhetjük, hogy a második részben látható lepusztult város és sivatag egyértelművé teszi, hogy itt nagy baj történt, amelynek áldozatai kellett, hogy legyenek.

2.) az őrültek. Ők, akik külsőleg zombie jegyeket mutatnak és szereplőinkre vadásznak a törmelék között. Sokat nem tudunk meg róluk, ha csak azt nem, hogy, gyakorlatilag az ők gyógyítására vagy állapotuk romlásának megelőzésére akarják felhasználni a főszereplőket valamilyen eddig homályos - ugyanakkor kellően sötét tónusban bemutatott módon.

3.) a gyerekek és fiatalok. Őket a cég nem tudjuk pontosan miért, de egy labirintusba zárta, és miután egy szűk csoport elhagyta azt - azután kiderül, nem is olyan szűk az a klikk - a többi foglyot igyekszik, holmi homályos célokra felhasználni.

4.) a cég és az emberei. Ez számomra a legérdekesebb csoport. Először is, mennyien maradtak? Azt a monumentális labirintust nyilván nem egy hét alatt, nem száz gyári munkás hordta össze. De, ha mind pénzben, mind emberanyagban voltak elegen, hogy létrehozzanak egy ekkora komplexumot, akkor megkérdezném, mitől is olyan hatalmas gyilkos kór az a vírus, amely a bolondokat hozza létre? Hiszen, a semmi közepén, egyetlen labirintust felépíteni, telerakni technikával, gyerekekkel és robottal hosszú időt ölel fel, nem kevés alapanyag és egyéb technikai háttérrel megtámogatva. És ebből a labirintusból nem egy van, hanem a film szerint... mondjuk néhány. Érted???

5.) Túlélők, akik elvegetálnak a lepusztult világban. Hol egy kommunában, hol egy lázadó csoportban tömörülnek, hol pedig seftes sivatagi banditák. Ha jobban belegondolunk, a cég azon fáradozik, hogy kifejlesszen egy olyan vakcinát, amely ezeket a túlélő közösségeket is hivatott védeni. Meg mindenkit a földön, pedig, amennyi pénzük van, megtehetnék, hogy kivárják, míg kifut a dolog és a végén egy nagytakarítást követően újra benépesítsék a földet. (Kivétel, ha a cég valójában azon ügyködik, hogy a sallangot eltávolítsa a bolygóról, akár úgy is, hogy rájuk szabadít egy halálos kórt, hogy a végén a kiválasztottak csoportja örökölje a földet.)

Következtetés: Tehát, miközben a földet elborítja egy gyilkos vírus, amely az emberekből dühöngő elmebetegeket kreál, a túlélők nem laboratóriumokban bujkálva igyekeznek steril körülmények között választ találni kérdéseikre és vakcinát gyártani, amely az életben maradottaknak kiosztható, hanem időt és energiát nem kímélve, labirintusokat építenek, amelyben gyerekeken kísérleteznek, mintha kicsi, fehér patkányok lennének, miközben a kísérletek végeredménye teljesen esetleges.
Tiszta logikus.

Tudod mit? Akkor inkább pusztuljunk mind! :)

A második résznél egyelőre idáig jutottam.

A film amúgy egy road movie, melynek a végén semmi többet nem tudtam meg, mint amit már az első rész végén ne tudtam volna: Thomas feláll a rendszernek, amely most a "Veszett" néven ténykedik.

Ebben partnere lesz egy a hegyek között túlélő brigád, amely a fene sem tudja, eddig hogyan maradt életben, hiszen, első ránézésre, saját maguk megvédésre sem képesek. Eleve a szabadban verték fel a tábort, ami elég nagy böszmeség, ha tudjuk, hogy a nagybetűs cég légi járművekkel pásztázza a világot, keresve további túlélőket.
Ezen túllépve, elég fura, hogy a túlélők a romok között afféle Szodomát és Gomorrát építettek fel maguknak, miközben Thomas menekülését elnézve a mutáns szörnyemberek egyértelműen kőhajításon belül léteznek. Ez viszont elég érdekes, ha tudjuk, hogy a gyogyók rámennek mindenre, ami egészséges.

Elég nehezen vette be így a gyomrom Thomas (Dylan O'Brien) és Brenda (Rosa Salazar) menekülését a ledőlt épületek között, ha percekkel később máris egy menekülttáborban találják magukat. A mutánsok, akik egészen a sarkukba nyomultak ide mi a tökömért nem jutottak el korábban? Egyáltalán nem úgy néz ki, hogy a romok között élő közösség fel lenne készülve egy esetleges támadásra... Szédelegnek a romok között, ételt sütögetnek, őgyelegnek. Gyakorlatilag arra várnak, hogy a gyogyók elhagyva földalatti barlangjaikat, rájuk törjenek. Mivel Thomas és barátai már első este majdnem áldozatai lesznek egy ilyen támadásnak, elvárnám, hogy a túlélők ennél sokkal komolyabb védelmi rendszerrel fogadjanak egy esetleges támadást. Szarni rá, hiszen úgy néz ki, van itt valaki, aki tudja, hova kell tovább menni innen.

Thomas ezért itt nem áll meg, hiszen némi suttogásból arra következtet, hogy aki segíthetne neki megállítani a hatalmas cég szarkeverését, az a hegyek között él és egy kis sereget vezet. Annál nagyobb a kiábrándulásunk, amikor kiderül, hogy egy szedett-vetett bandát találunk itt, akinek van vezetője (Barry Pepper), ellenben semmi mása sem, amivel hathatósan indíthatna támadást a "Veszett" ellen. Hát köszi. Csoda, ha a cég, mikor megérkezik és rendet vág közöttük, nem használ szinte mást, mint kábító fegyvereket? Jó, egy korábbi árulót - minden nézőpont kérdése - Mary-t (Lili Taylor) szabályosan kivégeznek, ám itt megáll a felszámolás és igyekeznek visszavinni a gyerekeket, hiszen titkos és homályos terveik ezt követelik meg. Szeretnék a cég egyelőre a néző számára is látható vezetőjét - biztos előkerül még majd valaki, akit eddig nem láttunk - felruházni némi negatív kisugárzással, hiszen elvileg a nézőnek - nekem is - őt kellene utálnom. Ezt azonban megnehezíti az, hogy etikailag és morálisan hajlok a céljaik elérésének göröngyös útját magam is végigjárni, ha gondolatban végigviszem az ok és okozati tényezőket.

Magyarul: Thomas, baszd meg, ha egy kicsi esély is van rá, hogy a halálod esetén leküzdhetjük a vírust, amely felzabálta a föld lakosságának az agyát, akkor, már ne is haragudj, de meg leszel ölve.

A film nagy hátránya, hogy két órát nézünk végig, miközben nem történik semmi extra. Jó, van akció, meg kalandozás, ám mindez semmit nem tesz a történethez. Olyan, mintha egy finom süteményre még rányomnánk feleslegesen egy palack tejszínhabot, arra meg rászórnánk egy csomag vegyes színes cukrot. Ettől még a a torta hozza, amit kell neki, a többitől csak feleslegesen édesebb, gejl lesz.

Megjegyzem, arra sem sikerült eddig rájönnöm, hogy a cég vezetője, Ava Paige (Patricia Clarkson) milyen indíttatásból kellett, hogy előadja a halálát a korábbi részben, hogy most meg lebukjon a gyerekek előtt. Ez a lebukás is annyira csinált már, hogy csak arra tudok gondolni, valójában nem a könyv karaktereit hivatott átverni, hanem inkább az olvasót, hogy egyel több "meglepetés" kerülhessen az írott műbe.
Mellesleg, mostanában, mintha az összes negyvenes színésznőnek az lenne a fixa ideája, hogy eljátszhasson egy köcsög karaktert valami fiatal felnőtteknek szóló darabban. Pár éve még egészen ripacs szerepeket köszönhettünk ennek, mostanra azonban, mintha megkomolyodtak volna ezek a szerepek.

Ha most azt mondod, hogy a könyvben benne a van a válasz a kérdéseimre, akkor még annyit tennék hozzá, hogy nem a könyvet választottam médiumnak, hanem a filmet, így elvárom, hogy a felmerülő kérdéseimre majd a vásznon kapjak feleletet. Elvileg, számomra a megfelelő információt a közel négy óra filmnek tartalmaznia kellene. Bármi, amire a könyvben kaphatnék választ, simán félrevezető is lehet.

Összegzés:
- Tehát, van egy cég, amely, ahelyett, hogy laborban kísérletezne emberekkel és fertőzöttekkel, úgy tűnik, inkább kalandparkot épít a srácoknak, amelyben ugyan nincs belépő, viszont az attrakciók életveszélyesek. Ha meguntad a kalandparkot, még mindig kitörhetsz a falai közül, ahol vagy végre kísérleteznek rajtad, vagy elmenekülsz az éjszakába, ahol agyatlan gyilkosok üldöznek kb. addig, amíg el nem érsz egy területre, ahol ők már nem jelennek meg, viszont aki ott él, azok főleg zenés bulikon izzadnak össze. Ha ez is kevés, mehetsz tovább a hegyekbe, ahol egy alig kompetens brigád csak arra várt, hogy te megérkezz, és megmutasd, merre kell támadniuk.

60%

Ha érdekel a film: T Ű Z P R Ó B A ! ! !