Rendezte: Mikael Salomon
Nagy szerencse, hogy sem Stephen Kinget és sem Mikael Salomon-t ennek a filmnek a révén ismerhettem meg. Ha így lett volna, egészen biztosan nem Stephen King ma a kedvenc íróm és úgy vélném, hogy Salomon sem egy jó rendező, pedig de. Ezt a véleményemet a nagyon korrekt Vízözön - Hard Rain című akciófilmre alapozom, amelyben a kezdetben bűnözőnek induló Morgan Freeman-t a film végére majdnem hőssé magasztosítják.
Salomon munkája vagy nagy csalódás volt, vagy a rendező érezte úgy, hogy soha többé mozi filmet, mert írd és mondd, azóta nem forgatott szélesvásznú produkciót, csak sorozatokban és televíziós filmek munkálataiban vett részt. Sajnos.
Stephen King legtöbb története nem túl bonyolult. Ami egyedivé és érdekessé teszi ezeket az amúgy többnyire egyszerű történetű ijesztő történeteket, az a karakterek elég jó felépítése és a megfogalmazás, amellyel az egészet tálalja. Nem lehet pl. azt állítani, hogy mind a Carrie vagy a Ragyogás olyan csavaros, agymegdolgozó darab lenne, de ahogyan a középiskolás lány belső monológjait vagy Jack Torrance lassan elhatalmasodó őrületeit King a papírra álmodja, az teszi hozzá a szükséges pluszt az élvezethez.
Ha "A dagadt sofőr" lenne King első munkája amivel találkozom, nem biztos, hogy ennyire megkedvelem őt, hiszen, eleve egy novelláról beszélünk, ami azért nem húzza be feltétlenül magába az olvasót egy regénnyel ellentétben, másrészt a majdnem meggyilkolt írónő bosszúja egy kissé aberrált családon első blikkre nem tűnik olyan fogós témának, mint az író kezdeti művei. Öregszik na. Néha még beletenyerel a tutiba egy-egy könyvvel, de be kell ismernem, olvasás közben erősen érzem, hogy fárad. Három utolsó könyve - amit volt szerencsém kezemben tartani és elolvasni - nem elégített ki teljesen maradéktalanul: Joyland, Mr. Mercedes és az Álomdoktor, amelynek alaptémája - országot járó lakókocsis közösség, egyfajta vámpírként, gyermekek életerejét szívja el - nem rossz, ám végül talán az író egyik legvértelenebb leszámolásával zárul. (Értsd, nem hullanak benne markánsan a főszereplők, mint ahogy megszoktam vagy elvárnám.) Szinte már paródia szintű befejezést produkált hozzá.
 |
| Akár kampánykép is lehetne egy családi erőszakról szóló reklámban. |
A dagadt sofőr King 2010-ben megjelent novellás kötetének egynegyede. (Minden sötét, csillag sehol) Egy kissé visszavonult írónő, Tess (Maria Bello) története, aki ugyan nem él nagy társadalmi életet, ennek ellenére komoly olvasói tábora van. Egy kisvárosban, amolyan felolvasó estet tart, aláírással, eladással és teázással. Hazafelé kap egy tippet, hogyan tudja közel egy órával lerövidíteni az utat. (King már írt egy novellát egy megszállott autóvezető nőről, aki mindig a rövidebb utakat keresgéli - még a GPS ideje előtti a történet - és végül olyan világon vezet keresztül, amely talán nem is létezik...) A lerövidítés olyan jól sikerül, hogy a végén örülhet, hogy nem verték agyon. Bővebben: Az autója defektet kap. Kiderül, hogy szöget tettek az alig használt szakaszra. Érkezik egy akkora csávó kisteherrel, aki szinte maga a kisteher. Elsőre úgy tűnik, hogy segít lecserélni a kereket, ám végül inkább félholtra veri Tess-t, többször megerőszakolja és bevonszolja egy olyan csatornába, melyben több nő holteste oszladozik már. Tess azonban sokkal erősebb, ezért feléled a tetszhalott állapotból és hazavonszolja magát. Megrágva a lehetőségeit, saját kezébe veszi a bosszú véghezvitelét, hiszen a jogrendszer eléggé labilis lábakon áll és még a végén a nő kerülne ki belőle vesztesen. (A filmben ezt a részt gyorsan átvesszük. Felszínes magyarázatnak érzem, hogy végül a kifejezetten törékeny nő áll a két sarkára és lesz egyfajta női Charles Bronson, vagy amolyan Jodie Foster "A másik én"-ből.
Tess, mivel a krimi területén is bír némi ismerettel, szépen kikövetkezteti, hogyan tovább, fegyvert szerez, magánnyomozásba kezd és az összegyűjtött bizonyítékok birtokában saját kezébe veszi az ítélkezést. Szép, egyenletesen véghez vitt bosszúhadjárat, néhány apró meglepetéssel, ám semmi komoly. Tess karaktere túl szerencsés, túl okos, túl ügyes. A vége felé már nem is nagyon tudsz érte izgulni, annyira kisujjból oldja meg a szituációkat. Salomon filmje tökéletesen megfelel egy másfél órás filmnek. Rövid felvezetés, tárgyalás, bosszú. Sajnos, Maria Bello lábán kívül, sok plusz pontja nincs a filmnek, annyira nem kiemelkedő a végeredmény. Gyakorlatilag a már korábban bemutatott "Egy jó házasság" (A filmről itt már írtam!)testvérfilmje, hiszen hasonló témára épül és ennek is egy kezdetben gyengének tűnő nő a főszereplője. Ahogy az Joan Allen jutalomjátéka volt, ez a darab Maria Bello karrierjének egyik felejthető állomása. Kár érte, bár erősen úgy vélem, hogy ebből az alapötletből és kisregényből-novellából nem lehetett többet kihozni.
60%
- King ismét egy írót tett meg főszereplőnek. Tess érdekes figura és dögös.
- A színész, aki a dagadt sofőrt alakítja, - Will Harris - nem kicsi!
- Tess kicsit túl ügyesen rendezi le a dolgait. Egyfajta Agatha Christie reinkarnáció, aki attól sem riad vissza, hogy bemocskolja a kezét.
- Olympia Dukakis mellékszerepe igazából nem szükséges, de legalább így ismét láthatom a hölgyet filmszerepben.
Ha megnéznéd:
- A dagadt sofőr (2014)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: