Rendezte: Robert Lee King
Megérdemlem, hiszen én erőltettem magamra ezt a trágyát. Megzavart, hogy a szereposztásban feltűnt Amy Adams neve és utána olvasva, hogy a film egyfajta stílus-paródiája a nyolcvanas évek horror-slasher művészeti ágának. Csak harmatgyenge változatban.
Már az első percek egy filmvetítésre viszi a nézőt. Nem újdonság, hogy egy film egy fiktív történettel indul és az sem, hogy rögtön utána egy moziban kötünk ki. Bár, most egy nem jut eszembe az elborult Chillerama kivételével, ott viszont a teljes film magában egy autós moziban zajlott le. És nekik sikerült jobban belemászni a paródia műfajába.
Szóval belecsöppenünk egy fekete-fehér és egyben buta horrorfilmbe, amely úgy az ötvenes évek termékének tűnik. Rögtön utána kiderül, hogy valójában csak egy autós moziban ténfergünk a kamerán keresztül és ha már ott vagyunk, megismerjük a karakterek nagy részét, köztük a vörös Florence-t (Lauren Ambrose), akinek arcjátéka rajzfilmfigurákat idéz és nagyon gyorsan kiderül róla, hogy ha vélt sérelem éri, átmegy gonosz nőbe, ugyanis van egy alteregója, aki bárkit leolt. Ambrose simán benne van a kívánatos vörös színésznők top10-ében, igaz, nem ezzel a borzalmas szereppel és filmmel. (Amy Adams, aki ebben még mellékszereplő, szintén helyet kapna a vörös 10esben.)
Valaki meggyilkolja az egyik nézőt. Torokelvágás. Nagyon visszafogottan, ami egy kétezres horror-műfaji kiforgatósban szerintem nem veszi jól ki magát. Ha már igyekszünk visszaadni valamit hangulatban a nyolcvanas évekből azért rá kéne gyúrni a nyiszálásos késes finomságokra, hiszen pont a nyolcvanas évek beköszöntével aktivizálták magukat az olasz giallo mesterei és a slasher horrorfilmek maszkmesterei, akkor még CGI rásegítés nélkül. Tom Savini már javában ontotta magából a halálokkal kapcsolatos speciális effektusait, amely főleg szétnyirbálható bábokból állt. Többek között a Péntek 13. Kevin Baconos nyíllal nyakátszúrós részért volt felelős és utána is sok finomsággal gazdagította a horrort.
 |
| Lauren Ambrose gyönyörűen mozog a vetített háttér előtt. A film legélvezhetetlenebb pillanatainak egyike. Inkább szereztek volna egy színésznőt, aki tényleg megáll a szörfösök világát jelentő deszkákon. |
Robert Lee King és az erősen transzvesztita beállítottságú forgatókönyvíró, aki ebben a filmben még egy női rendőrkapitány szerepét is megformálta, pedig férfi (Charles Busch), finoman szólva is vértelenül köhögték vissza mindazt, amit "tanultak" korábban ezekről a filmekről.
A helyszín ismerős, mert tengerpart, sok szörfös és néhány csinos csaj. (Mellek nem nagyon, ami azért furcsa, és mivel gore sem sok akad, azt kell hinnem, nem tudták a készítők, hogy ezeknek a filmeknek két vonzereje volt akkoriban: a vér és a csöcs. Esetleg együtt...)
Szóval, a kétezres évben így kell szerintük fejet hajtani az elődök előtt. Szerintem nem sikerült.
Azért két meleg fiatal szörfösre volt még erejük, habár a másság sem volt túl ismert - már műfajon belül - akkoriban.
A cím sem szól a filmről, hiszen amit ígér - Psycho Beach Party - az valahogy elmarad vagy nem abban a formában köszön vissza, mint ahogy megszoktuk a tini filmekből. A pszichó rész Florence két személyiségének harcából ered. A Beach, az persze adott, mint helyszín és a végén tényleg van valami gyenge rendezvény a sziklák tövében, de partynak még nem nevezném.
Tudok jót is mondani a filmről? Nem nagyon.
Amy Adams itt még egészen vékonyka volt. Mára már kicsit megvastagodott a bokája, ám itt még hibátlan volt a külalak. Nem alakít nagyot. Semmi félénk, gátlásos női figura. Simán a testével és szexepiljével dolgozik.
Ambrose kifejezetten aranyos. Annak ellenére is, hogy a legripacsabb karaktere a filmnek.
Van még egy anyuka, aki a lányára gyanakszik.
Van egy színésznő, akinek dramaturgiailag sok hozzá tenni valója nem akad, viszont legalább össze lehet fonni őt a film eleji mozi jelenettel. Ettől még teljesen felesleges lesz a karakter a végkifejletben.
A férfi színészek egytől-egyig rosszak. Nem véletlen, hogy eltelt tizenöt év és egyikükből sem lett húzónév. Még legközelebb - SPOJLER - talán a gyilkost alakító Matt Keeslar járt a sztársághoz, hiszen ezzel a filmmel együtt került mozikba a Sikoly harmadik része, melyben színészünk a késes gyilkos áldozatát alakította, itt meg ő ragad kést. (Hupsz, elsütöttem a film poénját??? Nem baj, hiszen a filmben úgy sincs egy sem...)
 |
| Nem hiszem, hogy Amy Adams emlékszik erre a filmjére. Vagy nem akar emlékezni rá, amit megértenék. Sajnos, túl jól takar. |
A hangulat viszont annyiban tényleg remekül megidézte az elődöket, hogy végig olyan a film fényképezése, színkezelése, egyebek összhatása, mintha egy szart néznénk a nyolcvanas évekből. Pedig csak egy szart nézünk a kétezres évekből.
Ez így kevés a boldogsághoz. Nem véletlen, hogy eddig nem hallottam erről a filmről, pedig még magyarítása is van. Ilyen borzalmas magyar címmel mondjuk megértem, miért nem ugrottam rá eddig.
Csak akkor nézd meg, ha szereted a nyolcvanas évek gondtalan tini-horrorjainak hangulatát. Szörfözés, rikító ruhák, hülye frizurák, homokos strand, sok homokossal.
A főcímben pedig Tera Bonilla tánca teljesen extrém filmtörténeti pillanat, főleg azzal a zenével. Istenkém!
Nem sikerült élveznem a filmet. Egyszerre megnézni sem tudtam.
20%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: