Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
A kép szerzői jogvédelem alatt állhat - www.amazon.com
*A film "Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai" címen van az imdb-n.
Kedvelem Gene Wilder-t, pedig színészi kvalitásairól néhány vígjátéktól, paródiától eltekintve nem nagyon tudtam meggyőződni. Amikor belefutottam ebbe a filmbe, lecsaptam rá, hiszen sosem hallottam – de, de kb. a címére emlékeztem – róla, Wilder rendezte és hozta nagyjából a teljes „Az Ifjú Frankenstein” szereplőgárdát. Ez mondjuk pont negatívum a szememben, hiszen az a darab nem a kedvenc paródia filmem, annak ellenére, hogy ha jól emlékszem, a bemutató idején kétszer is megnéztem moziban. Ne kérdezd miért. Talán Gene Hackman rövid szerepe miatt, nem
tudom. Mindenesetre a főcímben olvasott három főszereplő mind benne volt...
Már az első percek megteremtik a blőd alapokat. A királynő elé besétáló, protokollt nem nagyon ismerő, vagy azt betartani kevéssé tudó fontos ember jelenete, egészen a mostanra már a humor ingerküszöb alá helyezkedő „Hülye!” mondattal bezárólag, számomra előre vetítette – no, nem a filmet – hogy kínosan hosszú lesz az a 87 perc, amit a videólejátszó mutat. Oké, volt benne szóvicc is, de a magyar szinkron, legyen bármilyen remek, elég nehezen interpretálja számunkra az angol humort.
Ritkán, ha olyan kedvem van, filmekről véleményt lépésről-lépésre szoktam írni. Azt hiszem, itt is megfelelő lesz a kb. 5-10 perces bontás.
Ugorjunk neki és élvezzük egy amúgy szerintem remek komikus remek – khm – filmjét!
A királynő egyik fontos okiratát ellopják. Az ügy igen gyorsan Sherlock Holmes kezébe kerül, amit igyekszik lepasszolni kisöccsének. Az öcsi, Sigerson (Gene Wilder) pedig kap az alkalmon, hogy bebizonyítsa, többet ér annál, hogy a tesó árnyékában éljen. Segítségére van ebben Orville (Marty Feldman), egy Scotland Yard-i nyomozó és melléjük csapódik egy Betsy Bellwood/Jenny Hill nevű leányzó (Madeline Kahn) is.
A kép szerzői jogvédelem alatt állhat - www.imdb.com
Sajnos, ahogyan sejtettem, a film mostanra idejét múlt burleszk jelenetekkel – gyorsítás és bénázás – és fárasztó párbeszédekkel operál. Néha már-már az infantilizmus határait súrolja. Arról nem beszélve, hogy Wilder kifejezetten kedveli a zenei betéteket is, a kuplétól az operaáriáig és ezeknek filmjében bőségesen teret is enged. Aki azonban nem nagyon kedveli a burleszk betétes zenés filmeket, azokat nem nagyon fogja szórakoztatni ez a mozi.
A történet zavaros és mai szemmel nézve nem nagyon köti le a nézőjét, legalábbis, ha szoktunk jó filmeket nézni, mert ez nem az. A „Sherlock Holmes okos tesó” nagyon rosszul öregedett és mai szemmel leginkább egy zavaros és vicceskedő – de nem vicces – mozi, amely szintjében olyan, mint mondjuk a magyar „Le a fejjel!”. Az legalább előnyének mondható, hogy ezt legalább már régen készítették, de sejtésem szerint azért nem hallottam róla eddig, mert nem igazán volt miért.
Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy Gene Wilder remek színész a komfortzónáján belül, azonban tehetsége nem ebben a filmben fog megcsillanni.
Sajnos!
1975-ben lehet, hogy jó móka volt, de most, ahogy néztem, én is úgy fogtam a fejem, mint az angol királynő karaktere a film elején...
Megtekintés: Kifejezetten örülök, amikor az ilyen ócska paródiákat későn is látom és még rövidek is...
...mert nem rabolják el az időm. Annyira.
A film egyetlen pozitívuma, hogy a főszerepre megnyert, Liam Neeson karaktert utánzó Lee Tergesen kifejezetten remek színész.
Ja, merthogy az "Újrabolva" az Elrabolva sorozat és néhány mostani Neeson akciófilmre reflektál, olcsón és minimális humorral.
A filmnek csupán azért adtam egy esélyt, mert nem a Friedberg-Seltzer duó készítette és nálam ők azok, akik a paródiák megszentségtelenítésére adták a fejüket és még élnek. Az a két farok képes bármiből szart készíteni. Filmjeiket úgy végig bírom most már nézni, hogy a mosoly árnyéka sem suhan át orcámon.
Ezt a szintet szinte Asher is hozta.
Sok dolga nem lett volna, hiszen az alap remek volt és Valerio Polloni készítette az adaptációt, meg a forgatókönyvet sem egyedül kellett a rendezőnek formába hozni.
A végeredmény azonban kiábrándító. Az eredeti "Taken" filmek vázlatát sem képesek rendesen beépíteni, pedig akkor legalább egy nagyjából lineáris történetet kapunk, ami nem esik úgy szét, mint ez a szkeccs szerű formátum, amelyiknek nagyjából semmi értelme.
Kapunk néhány mellékszereplőt, ám szerencsére Tergesen-től nem tudják ellopni a "show"-t. Reno Wilson-nak majdnem sikerül.
Egyszerűen nem értem, hogy akik paródiák készítésére adják a fejüket, miért nem veszik mintának a ZAZ csoport által már kellően kitaposott utat? Legyen kerek a történet, minden pillanatra jusson egy eredeti poén, könnyen felismerhető legyen, szájbarágás nélkül, melyik filmből idéztek - mert csak olyasmit érdemes parodizálni, ami a kultúra részévé vált - de az se legyen baj, ha esetleg az ember nem ismeri a forrást.
Az "Újrabolva" sajnos képtelen rendesen felmondani a paródia leckét, összecsapott, trehány munka.
Ha nem látom Tergesent korábban két remek horror moziban (The Collection, No One Lives) és nem tudom, mennyire jó színész, nem vagyok képes végigülni az amúgy rövid filmet, amelyet csak úgy tudtak széthúzni egész estésre, hogy a sehova sem vezető befejezés után még bepillantást engednek az egyik karakter életébe és kapunk egy apró bakiparádét is, ám erősen érezni, hogy egy alibi mozi az egész.
Senkinek nem fog hiányozni, ha eltűnik a balfenéken.
30%
Ha mégis arra vetemednél, hogy megnézed:
- Újrabolva (2015)
Megtekintés: Persze. Tökéletes agyatlan móka, amelyet minden második ismerősöm élvezni fog, hiszen ritkán látunk ilyen remek vígjátékot.
Vagy James Bond paródiát? Fene tudja. Az angol kém nevét mégsem használhatják fel jogtalanul, ezért csak a szituációkat igyekeznek mis-másolni, hogy száz percre elhiggyük, Vin Diesel a világ legjobb hapsija. Mert erről szól a film: Egy végtelenül egyszerű, tesztoszteron-dezodor reklám, amely végig Diesel seggét nyalogatja, olyannyira, hogy végül még a második rész főszereplő nigga-ja (Ice Cube) is visszatér egy rövid cameo erejéig, hogy verbális golyósimogatást gyakoroljon főszereplőnkön, hogy teljes legyen az análizálás.
Caruso nem rossz rendező. Korrekt filmeket teszeget az asztalra, izgalmas koncepciókkal vagy legalább két-három karakteres szereplővel, de ennyire a valóságtól még sosem rugaszkodott el, pedig készített már sci-fi kalandfilmet is, amelyben idegen lények nézték kocsmának a földet és verték szarrá benne a bútort. De ehhez képest az egy dokumentum film volt. A tripla x 3. műfajparódia, annak minden mocskával. Unásig ismert történettel, unásig ismert csavarokkal, borzalmas színészi játékkal és olcsó, vicclapokat művészi szintre ugrasztó beszólásokkal, amelyek a nyolcvanas években megfelelően alkalmazva tényleg mosolyt csaltak az arcunkra, de most, 2017-ben, inkább csak egy szisszenést csalnak ki a szánk sarkából, mert egy kis gyomrosra emlékeztetnek, amit egy hatéves tudna ránk verni: Nem fáj valójában, de azért a reflex összeránt. Pont ilyen egysorosokkal operálnak ebben a moziban is. Legalább három esetben szaladt ki belőlem az "atyám!" felkiáltás, pedig nem vagyok vallásos.
Hiába akarják nekem beadni, hogy Diesel nem csak erős, hanem okos is és olyan érzékű deduktív elemző módszerei vannak, hogy Sherlock Holmes lenyelné a hegedűjének vonóját vagy a pipájának csutoráját tőle. De én nem veszem be. Oké, az első részben még rendben volt, hogy 140 kilós pincérnő nem fog magassarkú cipőben kávét felszolgálni, de itt már olyan hülyeségeket hord össze Cage a hős, hogy rá kellett innom a sörömből. Majd pont Diesel az a pacák, akinek van érzéke a világ elemzéséhez. Szerintem Diesel egy dvd borítóról nem tudná megmondani, hogy vígjátékot vagy horrort takar, nem, hogy arról, hogy kinek milyen eredeti vagy fake fülhallgató lóg a nyakán. Bekussolok, ez csak egy film.
A film elején a korábbi részek vaskezű szervezkedőjét, Gibbons-t (Samuel L. Jackson) kinyírja egy lezuhanó műhold. Azt hitted, igaz? Majd pont az egyetlen értékelhető figurát fogják meggyilkolni, mert olyan tökös a forgatókönyv-író, mi? Pedig látod, ahogyan felgyullad és elvileg szarrá ég a robbanásban. Kellett az erős felvezetés.
Gibbons titkos, de magasan kvalifikált társasága ezek után kinyomozza, hogy egy vadonatúj fegyver a felelős a "balesetért". Mert mindig az van, hogy valaki össze-sufni-tunningol egy halálos csapást mérő ketyerét, és az a filmek dramaturgiai jó szokása szerint, mire hőseink belépnek a történetbe, a tárgy épp mozgásban van, mivel valakik - ellenség többnyire - ellopták. Ezért kell megszerezni. Lehetőleg tegnapra.
- Na, mit hozott neked a bácsi, hátulról?
Csupán egyetlen ember képes erre, az első és a második rész között elvileg elhunyt Xander Cage (Vin Diesel), ki más? Az olasz-amerikai verőember, akit persze eddig Gibbons nem tudott felkutatni, de az alatta dolgozó személyzet, varázsütésre, hát nem pont most, krízis idején kapta lencsevégre?
Nosza, be is rántják, mint Mariska a bablevest, hogy ideje ismét akcióba indulni, mert a második részben potrohoskodó debella nigger srác majdnem kicsinálta a franchise-t és Diesel sem tud más eladni az Iramos filmeken kívül, viszont színesíteni kellene a filmográfiát. Nosza, mi illik legjobban hozzá? A Riddick sorozat utolsó két része bukott, a boszorkányvadászat sem ment simán, de volt itt pár éve egy gagyi baromság, amiben lehetett akciójeleneteket összedobálni a CGI osztállyal és még Diesel sem húzta le végleg a klotyón: Csináljunk egy harmadik xXx filmet.
Bár Diesel annak idején okosan kihagyta a második etapot, mostanra még okosabb lett és rájött, elég komoly holtszezon van akció fronton, neki meg egyre nehezebb lesz a sörtől folyamatos behúzásra ítélt pocakjával domborítani, hogy éljek egy ellentétes hason (érted, hason!) -lattal.
Miután Gibbons kilehelte a forgatókönyvben ráerőszakolt mondatok felét az első percekben, ismét megcsodálhatjuk, milyen szar is az, amikor a CGI osztály belsőleg bomlasztja a mozi minőségét. Diesel leugrik egy hatalmas toronyról, lábán sítalppal és fittyet hányva gravitációra és levitációra, száz méter szabadesés után, sérülésmentes bokákkal siklik végig egy hegyi szerpentinen, miközben a világ egyik legkeresettebb bűnözőjeként az egész sziget lepacsizik vele és névről ismeri. Ilyen felütést nem engedett meg magának Tom Cruise, mert ő nagyjából képes megcsinálni a mutatványai nagy részét, ám a száz méteres sízuhanást nem tudta begyakorolni. Ki fog ilyesmit megcsinálni? Aki színészi kvalitások helyett inkább a filmes trükkök tárházát kihasználva akarja elhitetni velünk, hogy bármire képes. Ebből kifolyólag, Diesel tiszta Owen Wilson, aki minden filmben legalább három képességet mutat be magáról, a rúdtánctól kezdve a robot break-en át, a gitáron való riffekig, leszámítva azt a tényt, hogy valójában ő maga semmi ilyesmit nem tud prezentálni. Vásznon azonban lehet. Ezért gondolkodom, hogy pornóznom kellene... akkor legalább lenne szex.
Diesel egy verőember, aki viccesen szellemesnek, örök macsónak és mindent lebíró Puffin lekvárnak képzeli magát - habár a magyarban a lekvár jelentése pont ellentétes - ezért rövid úton aláír a ketyere lenyúló akcióra, de ahogy megszokhattuk már az Iram filmekben is, első a család, ezért csupa olyan figurát visz magával a bevetésre, akik közel állnak hozzá.
- Igen, a forgatási szünetben három percében megvolt... kétszer.
Az ellenség sem akárki. A ketyerét ugyanis egy rivális banda tette magáévá és hasonlóan magasan képzett harcosok, akikkel nem jó ujjat húzni, mert pállott fingszag lesz az öltözőben tőle. Megtörténnek a kötelező kiss, kiss, bang-bang körök, mire kiderül, hogy semmi nem fekete és fehér, hanem pont fordítva.
Így legalább az összes szereplő, akit lehet kedvelni, egy oldalra kerül, ami viszont nem jelent mást, mint, hogy legyőznek mindenkit és azzal elrepült a mozi száz perce.
A rosszak és jók, mind jóvá változva elsétálnak a naplementébe és jöhet egy negyedik rész, csak előbb ki kell nevelni egy új negatív hős generációt, mert mostanra le lettek nullázva a világ rossz-fiúi.
Az xXx semmi újdonságot nem kínál, viszont, és ezért kicsit utálom, egy szórakoztató baromság, amely, mint írtam, nem sima akciófilm, hanem egy önmagát ugyan komolyan vevő, a nézőt kissé hülyének néző, egyetemes akciómarhaság.
A vágás amúgy elég silány és a kamerát az esetek ötven százalékában szar helyre tették, vagy az olló nyisszantott túl korán. Néha azt sem tudjuk, éppen ki kire lő, hova ugrik, merre helyezkedik el. A lemészárolt katonákat rendre nem világítják meg, ezzel is felerősítve, hogy ők lemészárolható, arctalan kommandósok, akikért nem kár. Azért, egy ilyen film után megnéznék egy olyan drámát, amely azzal indít, hogy az akcióban elhunyt, elvileg magukat a pozitív oldalon harcolónak képzelő, ám mégis felaprított katonáknak és zsoldosoknak a munkáltató - ha épp túléli a filmet - szétküldi a gyásztáviratokat.
"Kedves Mrs. Peacefull! Férje szolgálatteljesítés közben elhunyt. Sajnos, felettese, mint kiderült, lepaktált az ellenséges erőkkel és az ön szeretett férje nem kapcsolt idejében, továbbra is vakon teljesítette a parancsait, aminek okán, a haza igazi hősei, akik legyőzték az áruló vezető parancsnokot, sajnos, kénytelen kelletlen a férjét is le kellett, hogy durrantsák. Gondoljuk, mivel férje így elviekben hazaárulást követett el, nem részesíthetjük katonai díszszemlés temetésben és az özvegyi járulékoktól is el kell tekintenie. Vigasztalja az a tudat, hogy férjének nyitott tetejű koporsós temetése lehet, mert nem homlokon lőtték. Stb."
Közben a világ megmentői jól végezve dolgukat, nevetgélve új kalandok felé veszik az irányt. Lelkiismeret?
Persze.
Különvélemény:
Kár, hogy Donnie Yen-t a színész ennyire későn fedezte fel az amerikai mozi. A színésznek valamiért már a megjelenése is tiszteletet parancsol, bár, ebben az is benne lehet, hogy láttam, amikor IP mesterként fektetett le egy egész karate válogatottat és azt is, amikor vele volt az erő és ő egy volt vele. Tony Jaa mindig nagy kedvencem volt és örülök neki, hogy a kis Tájföldi srác végre Amerikába is berobbant. Diesel is kedvelheti, mert ez már a második filmje, amiben megjelenik és bár, tőle teljesen idegen az elmebeteg figura, amit hoznia kell, szórakoztató volt látni, hogy mennyire érezte a szerepét.
Végül kiemelném még Toni Collette-t, akit remek színésznőnek tartok, viszont kifejezetten nem áll közel a szívemhez, mert az arca... az arca... az arcától kész vagyok. Azok az egymástól távol ülő szemek. az a széles száj, amelyik két széle eltűnik az arcának oldalán, valahol a füle mögött. Tényleg szánalmas tőlem, hogy egy nő esetében a külsejét hozom fel negatív tulajdonságnak, de hiába ismerem el őt, mint színésznőt a "Muriel esküvője" óta, és ne felejtsük, hogy a "Hatodik érzék" egyik főszereplője, ami meg filmtörténeti kilométerkő, mindezek ellenére, sosem tudtam megszeretni, mert nem az én ízlésemnek való.
Azért le a kalappal, Collette ebben is kipróbálhatta magát és nem az ő hibája, hogy a karaktere komolyan gondolta, hogy a végén majd ő söpri be a zsetonokat. A forgatókönyvíró szórakozta ki magát.
Konklúzió:
A film szar, de látnod kell!
Akárhányszor egy blődséget látsz a vásznon, igyál egy korty sört. A huszadik percben már röhögni fogsz, a negyvenediktől meg vaksötétség.
Megtekintés: Ha a súlyos humort - más szemszögből puszta és öncélú vulgarizálást - nem kedveled, ez a film kibassza a biztosítékodat.
"Bármit is kérjen Sacha a filmben a színésztársaitól, ami kellemetlen, elhiheted, hogy ő utána fog valami olyasmit csinálni, ami legalább tízszer rosszabb, mint amire a partnerét kérte!" - Louis Leterrier
Louis Leterrier egészen biztosan nem az a rendező, aki saját magától seggbe tárgyakat szuszakolna a filmjébe, sem az a direktor, akinek fixa ideája, hogy csak úgy működhet egy kém-vígjáték, hogy ha van benne legalább egy kimaxolt homo-erotikus jelenet. Nem. Ezeket a buziságokat - nem sértésképpen - egyértelműen Sacha Baron Cohen szuszakolta a forgatókönyvbe, majd a végleges változatba, mert ő viszont pontosan az az ember, aki szereti a nézőknél feszíteni a húrt, ugyanakkor tudja, hogy azt nem egyszerű, hiszen kétezerig szinte már mindennel elviccelődtek a filmesek, így ami maradt, az csupa olyasmi, ami a jó ízlés határait átlépte.
Ebbe a mókázásba is maradt olyasmi, amin nem felszabadultan és örömmel nevettem, hanem kínosan feszengve, mert értem én, hogy ez egy már-már kémfilm paródia, azt is értem, hogy sokan szeretnek a fingós és böfögős poénoknál magasabb szintre emelkedni és a szexualitás az, amiben még talán vannak megdönthető tabuk, ezért Cohen megtesz mindent, hogy lábbal tiporjon a finom kis lelkünkön.
És akkor még az Ace Ventura poén túltolását meg sem említettem, pedig kérem, az már olyan mélységbe taszította a szórakozás utáni vágyamat, hogy nekem volt kellemetlen, mert közben tényleg csak az járt a fejemben, hogy egy olyan karizmatikus és korábban komoly karakterszínésznek elkönyvelt aktor, mint Mark Strong, vajon milyen kaliberű fegyver halántékra szorításával lett rávéve arra az önfeledt és alpári gusztustalankodásra, amit ebben a moziban és talán főleg abban az ominózus elefántos jelenetben megmutat?
Arra is kiváncsi lennék, hogy a bolondo-méter mennyire van félreütve Isla Fisher fejében, hogy hozzá ment ehhez a Cohen legényhez, aki lehet, hogy a legnagyobb hetero legény a gáton - a női gáton - ám filmjeiben igyekszik elhitetni az egyszeri nézővel, hogy nincs annál viccesebb, ha péniszt tolunk egy másik férfi arcába. Ha valamit nem is értettem ebben a filmben, az pl. az volt, hogy Nobby (Sacha Baron Cohen) figurája többször is vetemedett olyasmire, amitől nekem a belem kifordult, azokat ő nagyjából önszántából követte el, de utána olyan szomorkodós pöfékelést vágott le, hogy nem értettem, akkor korábban minek is ugrott bele.
Mondjuk, engem már nem tudott átverni. Pontosan tudtam, hogy a film elején látott bizarr popsi tűzijátéknak később fontos szerepe lesz a moziban és amikor a végén a rakétákat felsorakoztatták, felröhögtem, mert tudtam... annyira tudtam!
Mellesleg sajnálom Isla Fishert, hogy tehetségét - van neki, a Víziók óta tudom - ilyen semmilyen mellékszerepekben herdálja el, amikor van benne képesség főszerepre is. Ian McShane már sokkal előrelátóbb volt, hiszen a MI6 kémszervezet főnökét úgy játszotta el, hogy a nevét ki sem erőszakolta a stáblistára. Nem csodálom! (Mondjuk azonnal fel lehet ismerni...) Penélope Cruz és Scott Adkins pedig egyszerű mellékszereplők, akiket bárki eljátszhatott volna, annyira nem ad nekik teret a forgatókönyv.
A filmről meg még nem is beszéltem.
Nobby gyermekkorában elszakad imádott öccsétől, Sebastiantól. Még vagy harminc évvel később is bízik benne, hogy kisvárosi angol életébe betoppan az imádott tesó. Ez meg is történik, csak a tesó közben a MI6 egyik legjobb titkos ügynöke lett és bizonyos sérelmek miatt annyira nem keresi a kapcsolatot a bátyjával. Szerencsés véletlen, hogy egy akció közben összefutnak és a félreértések sorozata miatt végül Nobby-nak komoly szerepe lesz abban, hogy a világot ismét megmentsék az arra termett férfiak és nők a pusztulástól.
Bár elsőre rossz kritikának tűnhet, amit összehordtam, a film közel sem élvezhetetlen. Cohen csempészett bele ismét némi társadalomkritikát és abszurd humort is. Van celeb kifigurázás, beint Amerikának, a focidrukkereknek, a vidéki tahóknak és úgy nagyjából az egész világnak és minden baromság ellenére a főszereplő Nubby nem lett teljesen utálni való figura.
Persze, szép számmal látunk olyasmit, amit kicsit túltoltak a fiúk - Rebel Wilson-t egyre kevésbé tudom tolerálni ha filmben látom - de azért, ha néha nagyvonalúan lehunyjuk a szemünket, akkor ki lehet bírni. Szerencsére karaktere nem túl fontos a filmben, ezért sokat nem látjuk.
Egyértelműen a film legbizarrabb és egyben legmélyebb pontja.
Az akciórészekben megidézett Hardcore Henry szintű képsorok pedig nagyon élvezetesek, igaz, a kamera mozgás mintha az említett akciófilmnél is kicsit kapkodóbb lenne, pedig már ott is azt érte a legtöbb kritika, hogy nehéz követni a cselekményt.
Töfi:
- Mielőtt teljesen leégették Mark Strongot, azért bepróbálkoztak más sztároknál is a készítők: Colin Farrell, Clive Owen, Guy Pearce, Armie Hammer, Henry Cavill - a fiúknak van humorérzéke, de volt egy szint is, ami alá nem...
- Cruz filmbeli karakterének a nevét Cohen személyi asszisztensétől kölcsönözték.
- Bár megviccelik a filmben a Harry Potter filmek sztárját, Daniel Radcliffe nem játszott a filmben.
- Grimsby létező város és nem voltak teljesen elragadtatva attól, ahogyan a filmben ábrázolják őket. Néhány jelenetet többek között egyeztetések miatt is, máshol kellett felvennie a stábnak. Mondjuk nem tudom, mire számítottak, hiszen a neten keringő információs oldalak szerint Grimsby Anglia leggázabb városa! Erről egy Internetes oldalon találunk cikket is: 10 gáz Angol város!
További információk a filmről az imdb oldalán; kétszáz filmes infot találsz az oldalon, ami azért nem kevés és közönség kedvenc szuperprodukcióknak is becsületére válna.
Megtekintés: Szórakoztató stílusparódia vagy vígjáték. Nem tökéletes, viszont nem unalmas.
Alig egy hete - vagy kettő - már lezavartam egy Final Girl című filmet és habár a cím erős belső utalás volt a slasher filmeknél megszokott, utolsó lány effektusra, sajnos az irónia abban a moziban ennyivel - a cím - ki is merült. Semmi kikacsintás, semmi gyilkos poén.
Szerencsére, ebben az évben azért nagyon hasonló címmel - és külön gratulálok a magyar kiadó és szinkronstúdió munkájának, olyannyira gyökér változattal sikerül útjára engedni a filmet itthon, aminek nyomokban sem sok köze van a tartalomhoz - készült egy sokkal megfelelőbb stílusfilm, amely ötvözi a slashert és a humort, inkább a poénok javára; The Final Girls a.k.a. Végső lányok.
Itt már kimondják a szereplők, mi is ez valójában, ízelítőt kapunk a műfajból, van paródia, irónia, egyebek. Nem rossz, nem rossz, mégis a stáblista alatt azon morfondíroztam, hogy ez azért még kevés a boldogságomhoz. Átmentünk ugyan a filmben a hülyeség egy határán, ám mégsem lépték meg a készítők azt, amire végig vártam - szpojler: egy fontos szereplő visszahozását az életbe - pedig, ha valamiről szólnia kellett volna a filmnek, akkor az ez a tündérmesei gesztus. (Talán úgy vélték, az már sok a jóból.) Így viszont a lezárás nem történik meg, illetve olyan formában leszünk részesei, hogy akár lehetne folytatás, ami nem biztos, hogy szükséges.
Max (Taissa Farmiga) apját nem ismeri, anyukájával viszont elég haveri a viszonya, ami egy csapásra megváltozik egy autóbaleset miatt, mikor is anyu átköltözik a másvilágra. Max nehezen heveri ki a tragédiát, rokonokhoz kerül és az sem segíti nagyon a gyógyulását, hogy édesanyja rövid ideig színésznőként próbált szerencsét és egy sikeres slasher sorozat első részében alakított szexelő áldozatot, így a múlt mementójaként állandóan téma lehet a környezetében.
Amolyan rekreációs programként a szűk baráti kör ráveszi egy közös mozizásra, és természetes, hogy a megtekintendő mozi anyu egykori nagy mellmérettetése. Max nem rontja el a többiek örömét, így beül az unásig látott, mostanában került filmre. Azután amolyan "Végső állomás" szerűen elszabadul a pokol a nézőtéren és bármilyen valószerűtlen, a főszereplő és baráti köre, csoda folytán átkerül a filmbe.
Onnantól a humor felerősödik és parabola jellegű műként kezd működni. Szóba kerül pár filmes tudnivaló és a film képi törvényei, valamint a játékidő mind beleépül a megváltozott valóságba. Láttunk már ilyen (mozi szereplők lépnek át a valóságba, pl. Az utolsó akcióhős, Kairó bíbor rózsája) és olyan (valós szereplők lépnek át a film világába, pl. Pleasantville, Teledili) változatot is. Az erkölcsi példázat is megjelenik, direkt, pacekba: Ne mutogass csöcsöt, ne szexelj, mert akkor lekaszálnak!
Max kezdetben rácsodálkozik erre a világra - ki ne tenné? - azonban hamar feltalálja magát és elhatározza, ha van rá mód, igyekszik kihozni a legtöbbet az esetből és talán anyukáját, Amandát, vagy Nancy-t, ha már a filmen belül vagyunk (Malin Akerman) is igyekszik megmenteni. Azért az laikus szemmel is érezhető, hogy a forgatókönyv felhasználja ugyan anyukát, mint karaktert, de nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel és Max gondolatai sem nagyon lesznek világosak számunkra, azzal kapcsolatban, miket tervez anyuval és azzal, hogy kézzelfogható lett számára, igaz, kicsavart módon.
A film sajnos közel sem olyan szórakoztató, mint a trailere, amiben az összes értékesebb poént sikerült belesűríteni. A filmet nagyon vártam, miután sikerült belebotlanom a trailer-be és nem állítom, hogy csalódtam a filmben, viszont jóval magasabb elvárásaim voltak vele szemben. Az azonban biztos, hogy a másik, humortalan változatnál, amelyik csak címében emlékezteti a nézőt a tartalomra, ez egy sokkal populárisabb, befogadhatóbb variáció.
Eleve nem lehetett mondjuk komolyan venni egy olyan filmet, amelyikben a szereplők fellépnek a gyöngyvászonra.
Amit nehezményezek, hogy pár remek ötleten kívül nem erőltették meg magukat a szerzők.
Ami nagyon jó pillanat volt, az többek között a flashback beépítése a filmbe és megjelenítése, a narrátor hang működése, illetve a filmre került feliratok kreatív felhasználása.
Még néhány jelenetsor nagyon eltalált, pl. a játékidő kezelése, ha nem a megfelelő helyen vagyunk dramaturgiailag, illetve a végtelen filmes körforgása, ha benne vagyunk a jelenetben.
A Jason Voorhees hangeffekt meg a nyolcvanas évek filmjeiből legalább akkora alap, mint a Cápa főtémája.
A szereplők főleg a mostani vígjátékdömping megbízható figurái. A leggyökerebb figura pl. Kurt, akit Adam DeVine alakít, és ő ismerős lehet többek között a Tökéletes hang sorozatból. Nina Dobrev meg a Kamuzsarukból. Adam DeVine feje eleve olyan, mintha egy maci és egy operáció előtt álló transzi fia lenne és végig olyan fejeket vág, hogy arra gondolsz, vajon a családja hogyan bír röhögés nélkül leülni vele ebédelni? Malin Akerman nekem egyértelműen az Agyő, nagy ő!-ből maradt meg és talán emlékszel abban, amikor a hosszú autóutat azzal igyekezett feldobni, hogy az összes rádióban elhangzó slágert végigénekelte, míg Ben Stiller azt kívánta, velem együtt, hogy kussolna el végre. Akerman itt is eljátssza a slágerénekes pipit, ám rövid úton fejre áll a kocsival, így titkos kívánság teljesülése pipa! :)
Egyértelműen azonban a film legjobb pillanatai az idegbeteg figurát alakító, pöttöm mini-szuper Angela Trimbur-hoz köthetőek, aki végső szexis táncát improvizálta és megmutatta, hogyan lehet olyan gyorsan "kiesni a szerepből", hogy a néző szinte fel sem foghatja...
Fura véletlen, vagy a színész tudatos döntése állhat az mögött, hogy Alexander Ludwig mindkét Final Girl produkcióban tevékenyen részt vett. A másikban szociopata gyilkos, itt meg szeretni való hősszerelmes. Kár, hogy olyan a feje, mintha egy Korcsmáros Pál képregényből lépett volna ki.
Egyszer minimum ajánlatos a filmet megtekinteni.
Slasher rajongó előnyben.
Elbírt volna mondjuk több vért és humort.
A befejezés a könnyebbik utat választotta.
(Nem lépték meg, hogy Max visszahozhassa az anyját az "életbe", mert az talán már az írók szerint is feleslegesen sok kérdést vetne fel, amire nincs idő. Talán ezért olyan biztonságos a befejezés is, ami kiszámítható.)
60%
Ha szeretnéd megnézni, és persze szeretnéd, akkor: Végső lányok!
Megjegyzés:
Sosem fogok rájönni, kinek az elbaszott ötlete volt a Final Girls címet Szöktetés a pokolból-nak magyarítani, hiszen a szereplők nem a pokolba kerülnek és gyakorlatilag nem is szöktetnek meg senkit...
Megérdemlem, hiszen én erőltettem magamra ezt a trágyát. Megzavart, hogy a szereposztásban feltűnt Amy Adams neve és utána olvasva, hogy a film egyfajta stílus-paródiája a nyolcvanas évek horror-slasher művészeti ágának. Csak harmatgyenge változatban.
Már az első percek egy filmvetítésre viszi a nézőt. Nem újdonság, hogy egy film egy fiktív történettel indul és az sem, hogy rögtön utána egy moziban kötünk ki. Bár, most egy nem jut eszembe az elborult Chillerama kivételével, ott viszont a teljes film magában egy autós moziban zajlott le. És nekik sikerült jobban belemászni a paródia műfajába.
Szóval belecsöppenünk egy fekete-fehér és egyben buta horrorfilmbe, amely úgy az ötvenes évek termékének tűnik. Rögtön utána kiderül, hogy valójában csak egy autós moziban ténfergünk a kamerán keresztül és ha már ott vagyunk, megismerjük a karakterek nagy részét, köztük a vörös Florence-t (Lauren Ambrose), akinek arcjátéka rajzfilmfigurákat idéz és nagyon gyorsan kiderül róla, hogy ha vélt sérelem éri, átmegy gonosz nőbe, ugyanis van egy alteregója, aki bárkit leolt. Ambrose simán benne van a kívánatos vörös színésznők top10-ében, igaz, nem ezzel a borzalmas szereppel és filmmel. (Amy Adams, aki ebben még mellékszereplő, szintén helyet kapna a vörös 10esben.)
Valaki meggyilkolja az egyik nézőt. Torokelvágás. Nagyon visszafogottan, ami egy kétezres horror-műfaji kiforgatósban szerintem nem veszi jól ki magát. Ha már igyekszünk visszaadni valamit hangulatban a nyolcvanas évekből azért rá kéne gyúrni a nyiszálásos késes finomságokra, hiszen pont a nyolcvanas évek beköszöntével aktivizálták magukat az olasz giallo mesterei és a slasher horrorfilmek maszkmesterei, akkor még CGI rásegítés nélkül. Tom Savini már javában ontotta magából a halálokkal kapcsolatos speciális effektusait, amely főleg szétnyirbálható bábokból állt. Többek között a Péntek 13. Kevin Baconos nyíllal nyakátszúrós részért volt felelős és utána is sok finomsággal gazdagította a horrort.
Lauren Ambrose gyönyörűen mozog a vetített háttér előtt. A film legélvezhetetlenebb pillanatainak egyike. Inkább szereztek volna egy színésznőt, aki tényleg megáll a szörfösök világát jelentő deszkákon.
Robert Lee King és az erősen transzvesztita beállítottságú forgatókönyvíró, aki ebben a filmben még egy női rendőrkapitány szerepét is megformálta, pedig férfi (Charles Busch), finoman szólva is vértelenül köhögték vissza mindazt, amit "tanultak" korábban ezekről a filmekről.
A helyszín ismerős, mert tengerpart, sok szörfös és néhány csinos csaj. (Mellek nem nagyon, ami azért furcsa, és mivel gore sem sok akad, azt kell hinnem, nem tudták a készítők, hogy ezeknek a filmeknek két vonzereje volt akkoriban: a vér és a csöcs. Esetleg együtt...)
Szóval, a kétezres évben így kell szerintük fejet hajtani az elődök előtt. Szerintem nem sikerült.
Azért két meleg fiatal szörfösre volt még erejük, habár a másság sem volt túl ismert - már műfajon belül - akkoriban.
A cím sem szól a filmről, hiszen amit ígér - Psycho Beach Party - az valahogy elmarad vagy nem abban a formában köszön vissza, mint ahogy megszoktuk a tini filmekből. A pszichó rész Florence két személyiségének harcából ered. A Beach, az persze adott, mint helyszín és a végén tényleg van valami gyenge rendezvény a sziklák tövében, de partynak még nem nevezném.
Tudok jót is mondani a filmről? Nem nagyon. Amy Adams itt még egészen vékonyka volt. Mára már kicsit megvastagodott a bokája, ám itt még hibátlan volt a külalak. Nem alakít nagyot. Semmi félénk, gátlásos női figura. Simán a testével és szexepiljével dolgozik.
Ambrose kifejezetten aranyos. Annak ellenére is, hogy a legripacsabb karaktere a filmnek.
Van még egy anyuka, aki a lányára gyanakszik.
Van egy színésznő, akinek dramaturgiailag sok hozzá tenni valója nem akad, viszont legalább össze lehet fonni őt a film eleji mozi jelenettel. Ettől még teljesen felesleges lesz a karakter a végkifejletben.
A férfi színészek egytől-egyig rosszak. Nem véletlen, hogy eltelt tizenöt év és egyikükből sem lett húzónév. Még legközelebb - SPOJLER - talán a gyilkost alakító Matt Keeslar járt a sztársághoz, hiszen ezzel a filmmel együtt került mozikba a Sikoly harmadik része, melyben színészünk a késes gyilkos áldozatát alakította, itt meg ő ragad kést. (Hupsz, elsütöttem a film poénját??? Nem baj, hiszen a filmben úgy sincs egy sem...)
Nem hiszem, hogy Amy Adams emlékszik erre a filmjére. Vagy nem akar emlékezni rá, amit megértenék. Sajnos, túl jól takar.
A hangulat viszont annyiban tényleg remekül megidézte az elődöket, hogy végig olyan a film fényképezése, színkezelése, egyebek összhatása, mintha egy szart néznénk a nyolcvanas évekből. Pedig csak egy szart nézünk a kétezres évekből.
Ez így kevés a boldogsághoz. Nem véletlen, hogy eddig nem hallottam erről a filmről, pedig még magyarítása is van. Ilyen borzalmas magyar címmel mondjuk megértem, miért nem ugrottam rá eddig.
Csak akkor nézd meg, ha szereted a nyolcvanas évek gondtalan tini-horrorjainak hangulatát. Szörfözés, rikító ruhák, hülye frizurák, homokos strand, sok homokossal.
A főcímben pedig Tera Bonilla tánca teljesen extrém filmtörténeti pillanat, főleg azzal a zenével. Istenkém!
Nem sikerült élveznem a filmet. Egyszerre megnézni sem tudtam.
A nyolcvanas években az égi csatornáknak köszönhetően a magyar ifjúság is részese lehetett az amerikai krimisorozatnak, amely egy (vagy több?) közoktatási intézményben beépült rendőrökről szólt. Jómagam talán csak a főcímre emlékszem halványan, mert abba belebotlottam. A sorozatot nem néztem. Gondolom, nem kötött le a neon-pop art kora. Vagy milyen style volt akkor divatos?
Amerikában a sorozat azonban örvendett akkora kultusznak, hogy megérte néhány embernek pénzt feccölnie bele és mozivászonra vinni a sulis zsarukat.
Már az első rész is sikeresen figurázta ki az összes hasonló buddie movie-t. Plusz a sorozatot. Plusz a beépülős mozikat. Gyakorlatilag egy percre nem lehetett komolyan venni.
A második rész rátesz egy lapáttal. Sőt, sok lapáttal.
Van ebben minden, ami az ironikus paródiától, kifigurázástól kezdve, kikacsintós belső poén, reklám és a többi...
Visszatekintünk az első részre, a következőre (ha lesz, ha nem). Szinte már werkfilm szerű párbeszédeket kapunk, a büdzséről, a forgatókönyvről. Csúszik be burleszk, angol humor, és az amerikai baromkodás.
Jenko (Channing Tatum) és Schmidt (Jonah Hill) a gimnáziumi narkós ügy megoldása után mehetnek az egyetemre, mivel smink nélkül kinéznek vagy negyvennek és csak ide tudják beépíteni őket. Ismét kábítószer van a középpontban; az új drog segít a tanulásra összpontosítani.
A fiúknak be kell illeszkedniük, akár az első részben.
És fordítva.
Tehát vannak poénok, amiket megismételnek az első rész után, egy tucat másikat meg teljesen kifordítanak.
A film egészen az infantilis végjátékig egészen jól teljesít. Talán kicsit szájbarágósan giccses, ahogy főszereplőink szoros kapcsolatát igyekszik "megmagyarázni" a mozi.
Ettől függetlenül szinte végig röhögős, a megfelelő társasággal.
Néhány jelenet meg egészen zseniális.
70%
Figyeld:
- Az első találkozás az ikerpárral, miután kiderül, hogy főszereplőink között is van egy tökéletesen müködő mentális kapocs, hogy kitalálják a másik gondolatait. :)
- Golyót kapni a másikért...
- Beüt a cucc. A fiúk véletlenül kipróbálhatják a fókuszerősítő anyagot. Érdekes trip.
Látni kell. És nagyon odafigyelni, mert ennyi belsős poént filmben nem láttam.
Aha. Ez a film pontosan az az értéktelen paródia, amely azt képzeli, attól lesz, vicces, hogy a már más filmből megismert szituációkkal pakolja tele a vásznat és random utalásokkal, amiket az elmúlt évek blockbustereiből kapirgált össze. Sokat elárul egy filmről, ha az ember tíz perce nézi, de még el sem tudott mosolyodni rajta. Pedig műfaji besorolás miatt kellene mosolyognom.
Ehelyett kényelmetlenül feszengek, mert egyrészt az "Éhezők viadala" sikerét meglovagoló paródiát láttam pár hónapja és bár az is egy baromság volt, abban legalább látszott némi ötletelés.
Itt csak a "Másnaposok" és az "Éhezők viadalának" scriptjeit vonták össze és elvileg megfejelték agyament humorral. Csak valahogy azt, amit jelen mű készítőinek kellett volna hozzátenniük, az nem nagyon látszik.
A film tényleg szánalmasan ötlettelen.
Néhány jóbarát legénybúcsút rendez, - meleg barátjuknak, aki férjhez fog menni (milyen eredeti, a kötelező meleg humor nem hiányozhat egy amerikai filmből) - ami túl jól sikerül. Egyikük - kicsi, szakállas, tele drogokkal és tervekkel: ismerős? - mintegy mellékesen szóba hozza az "Éhezők viadalát", de olyan szájbarágósan és erőltetetten, hogy a néző felhördül. Azután a mellékszereplőnk, biztos, ami biztos, a könyv karaktereit helyettesítő szereplőket, mind a könyvben játszott szerep szerint szólítja meg, de a poén forrása itt az, hogy a filmbeli karakterek állandóan kijavítják, hogy a nevük más. Fantasztikus. Utálom az ilyen kikacsintásokat, ha ennyire izzadtságszagúak. Gondolom erre azért van szükség, hogy az amerikai átlagnéző, aki hülye lehet, mint a segg, az is pontosan értse, melyik filmre tettek utalást és azon belül kire.
Szóval, a film tíz perce megy és puszta szánalmat érzek a látottakkal kapcsolatban. Értem én, hogy ha már paródia, akkor felidézzük az eredetit, de kurva kevés csak skiccszerűen másolni valamit. Kell bele eredetiség is, nem kevés. Régen a ZAZ trió tudta, mitől jó egy paródia. Náluk a jelenetek égtek a hülyeségtől. A háttérben olyan baromságok, plusz poénok történtek, hogy az ember többszöri megtekintés után is talált bennük vidulni valót. Ezzel szemben a "Másnaposok viadala" fele annyi ötlettel bombázza a szemet és, hogy le ne maradjunk róluk, azt mind egyenesen beledobálja az arcunkba, hogy lássuk. Pl. amikor felébrednek a buli után - amit a sorozathoz illeszkedően most sem látunk - az asztalon találnak egy gépezetet, amelyen egy műbroki táncol. Az egyikük be is kapcsolja, hogy lássuk, milyen mókás a táncoló broki. Hát itt aztán nagy buli lehetett! Hú, de nagyot nevettem!
Valahogy már a sorozat sem volt szórakoztató a második résztől. Negyedszerre pedig, hiába paródia, már unalmas a felforgatott hotelszoba.
A szereplők meg csupa ismeretlen arc, B filmekből, pocsék színészi tehetséggel. Aki ismerős, az is már túl van a pályafutása csúcsán és csak húzónévként kerülhetett a project-be.
Már nem tarom viccesnek, ha más filmes karakterek neveivel szórakoznak. Az sem vicces, hogy a főszereplők, egy másik film főszereplőinek a nevét viselik. Itt például a négy gyökér egyenesen átvette a "Másnaposok" főszereplőinek keresztnevét. Mint Bradley (Cooper) vagy Zach (Gala...fikanis). Ettől még nem fogom szarrá röhögni magam.
Az sem lesz vicces, hogy Willy Wonka neve átváltozik Willy Wanker-re. Leszarom, hogy ez beszédes név és többlet jelentése van. Fáraszt.
Utálom.
Nézem, de utálom.
Utálom, hogy egy házi készítésű youtube videóban több poént találok, mint egy moziforgalmazásra készült, egész estés filmben.
Utálom, hogy pénzt adnak ilyesmire Hollywoodban és ami röhejesebb, erre a szarra elmennek a nézők és pénzt adnak rá.
A tizedik percig ezt éreztem, de nézem tovább...
Oké, ha eddig sírtam, hogy szájbarágós ez a fos, akkor most jött el a Kánaán. A tizedik perc után ugyanis bemutatják a körzetek játékosait, akik majd lemészárolhatják egymást. Itt megkapunk mindent, amit kell.
Bábukat Ted-del a mackóval az élen, Johnny Depp néhány ismert karakterét, meztelen csöcsöket és horrorfilm szörnyeket. Ésatöbbi. A film írói kiélhették végre magukat.
Azt nem mondanám, hogy szórakoztató, amit látok, de legalább színes.
Ez még csak az első fél óra volt.
Nem panaszkodhatom, mint férfinéző, mert csöcs az van rogyásig. Érezni, hogy csak annyi a funkciója, hogy legyen mit nézni. Az ötvenedik perc körül elmosolyodtam. Elég bárgyú poén volt pedig.
Azután meg szép lassan vége lett.
10%
Figyeld:
- Néhány szép vágókép a természetről. (Fotó lent)
- Stáblista megérkezik végre!
- A forgatókönyv készítői milyen szépen lavíroznak a kiskorú szex határvonalán... (Komolyan beteg emberek élnek ott!) De azért a csaj melle jóféle...
Persze a filmbeli kisasszony arcát közben nem mutatják a mellel egyszerre, de ettől még nem kevésbé beteg a körülmény, amiért megmutatják...
Ha tetszett:
- Egyértelműen legközelebb ehhez a Flamó-túsa áll (amiről már itt írtam!)
- Csajozós film
- Bazi nagy film
- Katasztrófafilm
és társaik.
A film ivós játékra termett:
A nézőnek minden esetben innia kell:
- ha csupasz mellett lát
- ha megölnek valakit
- ha elvileg poén lett volna a filmben, de mi még befüvezve sem röhögünk rajta
- amikor kínosnak érzünk egy jelenetet
- ha valami ismert film kikacsintást vesz észre.
Garantáltan 20 perc után készek leszünk...
Ha érzed a késztetést, hogy látnod kell, akkor egyik kedvenc oldalamról megszerezheted a megtekintésre: M Á S N A P O S O K V I A D A L A
Már a poszter sokat elárul a filmről; Semmi ötletünk nincs...
Nem hiszem el, hogy ez a két gyökér, Jason Friedberg és Aaron Seltzer, akik humortalan filmjeikkel kiherélték a paródiát, mint filmes műfajt, ismét kaptak pénzt, hogy filmbe öljék. A "Spárta a köbön"-t egyszer végig bírtam nézni. Nehezen. Ez az új alkotás olyan unalmas és poéntalan, hogy kb. a hatvanadik percnél, végül feladtam. Az imdb 3.2 pontja tévedés lehet. Ez a film szar.
De tekintsd meg és döntsd el magad!
Kantmiss Evershot (Vidámcsaj Bármitlelő - Maiara Walsh) önként jelentkezik húga helyett az évente megrendezésre kerülő Kajások harcán. De minek írom ezt le? A film igyekszik követni az eredeti "Éhezők viadala" történetét, parodizálva, karikírozva a benne látott jelenteket. Sajnos, unalmasan, kiszámíthatóan teszi. Friedberg és Seltzer most sokkal kevesebb altesti poént helyezett el művébe, de ez nem lett ettől jobb. Kár erre a hulladékra több szót fecsérelni.
Legalább a főhősnőt játszó színésznő csinos és tehetséges.
Avatar cameojában pedig Nick Gomezt láthatjuk, akit a "The Walking Dead" harmadik évadában Rick a rendőr egyetlen machete vágással elintézett a börtönben, miután a fiatalember megpróbálta megölni... kicsit. Gomez még feltűnt többek között Paul Walker egyik utolsó munkájában, a "Hours"-ban. Itt szintén negatív figura. Mellesleg másik "Walking Dead" kapcsolat a műsorvezető Cleaver "Hentesbárd" Williams, hiszen a színész Theodus Crane, Gomez sittes társa volt ugyanabban a két epizódban. Ott Gomez ölte meg! :)
Ami meglepő, hogy bár szinte minden gyenge a filmben, a zenéje - Tym Wynn munkája - egészen... közepes.
Nálam ez 0%. Azért, mert a főszereplő csinos, most nem jár pont. Egyébként a színészek jól játszanak, csak kár, hogy szar az alapanyag. Attól nem lesz jó egy paródia film, hogy telenyomják unalmas filmes idézetekkel. Ha a beszúrt fricska csak darabszámban sok, humorforrásban kevés, gyakorlatilag nem szól a film másról, mint, hogy "ki ismer fel több sikerfilmet?"
A rendezőpáros humor kategóriában kb. olyan, mint a "The Asylum" filmvállalat sci-fi vonalon. Low Budget, tré trükkök, ismeretlen színészgárda. Végtermék: trágya.
