Stockholm – Stockholm (2018)

Stockholm – Stockholm (2018)

Rendezte: Robert Budreau

A film Mafab adatlapja: Stockholm (2018)

imdb.com

Megtekintés: Jó magam először a Die Hard első részében találkoztam a furcsa pszichológiai jelenség fogalmával, igaz, ott valamiért a számomra kevésbé ismert „Helsinki szindróma”-ként említik meg.  Nem nagyon értem, hogy egy pszichológiai kifejezésnek miért terjed el két Európai városnévvel a megnevezése, de hát nem végeztem pszichológiai tanulmányokat. Mellesleg talán nem ezzel a névvel ugyan, de hasonló lelki folyamatok játszódhatnak le az emberekben, amikor hosszú ideig, hónapokig, évekig, vagy egy életen át megfelelni akarnak egy erősebb akaratnak, egy elnyomó személynek, mert valamiféle függőségi viszonyt realizálnak, amely azonban nem vezet érzelmi stabilitáshoz, főleg azért, mert az elnyomó képtelen racionális érzelmekkel viselni a másik, alárendelt fél felé.

Lars Nystrom (Ethan Hawke), eredetileg svéd, bár sok évig Amerikában cseperedett munkanélküli tolvaja egy szép napon besétál a Stockholmi központi bankba, hogy túszejtés után elmondja követeléseit. Innentől pedig egyenes út vezet a végkifejlethez, ami köszönő viszonyban sincs Lars eredeti terveivel. Merthogy, Lars nem túl okos fiú, de ami még rosszabb, helyzetéből adódóan, hogy vajból van a szíve. Az eredményes akcióhoz pedig ez rossz mixtúra. Ugyan azt még eléri, hogy barátját kiengedjék a börtönből és a bankhoz szállítsák, azonban minden más kitörési kísérletük rendre kudarcba fullad, csupán azért, mert Lars mint említettem, nem is okos, de ráadásul nem gyilkos típus. Ha az lenne, talán egyetlen túsz kivégzésével eléri, hogy a rendőrség simán félreálljon az útjából, azonban viselkedése gyakorlatilag felbátorítja a helyi rendőri erőket, hogy figyelmen kívül hagyják a férfi akaratát és minden eszközzel próbálják elfogni. A huzavona pedig lassan felőrli Lars idegeit és egyetlen megnyugvása, hogy különleges érzelmi viszony alakul ki közötte és fogvatartottja, egy törékeny, lelkileg manipulálható családanya, Bianca között.

A filmben tehát kapunk egy kis látleletet abból, hogy hogyan alakulhat ki vonzalom és függőségi viszony túsz és túszejtő között, feszült helyzetben. Ez egy bonyolult folyamat, amely témában számolatlan tudományos értekezés jelent már meg. A film fokozatosan mutatja meg nekünk, hogyan képes szélsőséges helyzetben a psziché megzavarni egy rettegő embert. Azonban választ nem kapunk arra, hogy a psziché, miközben igyekszik feldolgozni a rá mért traumát, valójában mennyire talmi és felesleges érzéseket közvetít önmagának. Nincs illúzióm: egy ilyen kapcsolat, tűnjön bármilyennek, nem lehet egészséges!

A filmet kicsit hosszúnak éreztem, azonban a színészek jók, a kevés külső helyszín ellenére egészen jól adták vissza az adott érát, pusztán a színekkel, kosztümökkel és frizurákkal. A képi világ és a zene egészen átlagos, ahogyan a lezárást sem éreztem tökéletesnek. Az utolsó perc kifejezetten hirtelen számomra. Láttunk már hasonló történeteket, hasonló befejezést is, ám magát, a Stockholm szindróma kialakulását már sokkal kevesebb filmben dolgozták így fel, kizárólag erre fókuszálva. A „Nincs alku”, ami most eszembe jutott hirtelen és ott is inkább csak erős szimpátia alakult ki a szereplők között, a gyengédebb érzelmek a történet sajátosságából, kimaradtak. A másik ilyen mozi a "Kánikulai délután", de azt meg újra kellene néznem, olyan rég láttam. Denzel Washingtonnak is volt hasonló mozija, amelyben gyermeke egészségügyi ellátása miatt okoz túszhelyzetet, igaz, amennyire emlékszem, ott a szerelemnek nincs szerepe, hiszen a karakter példás családapa és felesége otthon várja. Pár percet még a magyar "Túsztörténetben" is szentelnek ennek az alkotók, amikor a Svidrony Gábor által játszott alakított kisebbik fiú kicsit összegabalyodik a lányiskola egyik szabadelvűbb tanulójával.

Ethan Hawke

Ethan Hawke tehetsége sokkal inkább előjön az ilyen, alacsonyabb költségvetésű filmekben, mint amikor valami nagyobb költségvetésű darabban kap néhány percet. Kedvelem a fickót és vannak filmek, amik szerintem kifejezetten miatta érnek kicsit többet, pedig az igazi munkái – Mielőtt sorozat vagy a Sráckor – eddig kimaradtak nekem. Ha jobban belegondolok, szégyellhetem magam, hogy gyakorlatilag a kommersz oldalát ismerem inkább.

A banki alkalmazott, gyermekes anyuka, Bianca Lind figuráját pedig a skandináv mozi ügyeletes egyik csillaga, Noomi Rapace hozza, aki számomra sokkal inkább érdekes, mint vonzó, és aki kicsit benne ragadt a drámai skatulyában, aminek köszönhetően vagy tíz filmben láttam tőle a kemény asszony alakját. Még amikor esendő volt, akkor sem volt teljesen az. Ezt biztos a „Tetovált lány” image-nak köszönheti és amiből talán sosem fog kitörni. Várom már, mikor látom majd egy kifejezetten komikai szerepben, mert eddig tiszta olyan, mint Michelle Rodriguez. Az a nő, aki lenyom mindenkit, és sosem lesz anyuka fiának kis barátnője.

Mark Strong, mint Lars sittes barátja, azt hozza, amit megszoktam tőle. Semmi többet. Tíz éve azt sem tudtam, hogy létezik, - enyhe túlzással, hiszen már 1999(!) volt szerepe a "A Napfény íze" című magyar családtörténetben és az ismert neveket felvonultató "Napfényben" is tiszteletét tette - ma meg minden harmadik nagyobb produkcióban belebotlom. Nála pozitívum, hogy mind negatív, mind pozitív oldalon, változatos műfajokban kipróbálja magát. Ezért is kedvelem a pasast. Pont ezért, ideje visszanéznem néhány régebbi filmjét. Tiszteletből!

Ha van negatívuma a filmnek, akkor az, hogy Robert Budreau sokkal erősebb forgatókönyvíró, mint rendező. Így pedig ez az egész nem több, mint korrekt. A végeredmény egy nem túl pörgős, nem túl izgalmas és érdekes dráma, remek hangulattal és színészekkel.

50%

Mark Strong, Noomi Rapace, Ethan Hawke

Agyas és agyatlan - Grimsby (2016)

Agyas és agyatlan - Grimsby (2016)

Rendezte: Louis Leterrier

A film Mafab adatlapja: Grimsby (2016)

Megtekintés: Ha a súlyos humort - más szemszögből puszta és öncélú vulgarizálást - nem kedveled, ez a film kibassza a biztosítékodat.

"Bármit is kérjen Sacha a filmben a színésztársaitól, ami kellemetlen, elhiheted, hogy ő utána fog valami olyasmit csinálni, ami legalább tízszer rosszabb, mint amire a partnerét kérte!" - Louis Leterrier

Louis Leterrier egészen biztosan nem az a rendező, aki saját magától seggbe tárgyakat szuszakolna a filmjébe, sem az a direktor, akinek fixa ideája, hogy csak úgy működhet egy kém-vígjáték, hogy ha van benne legalább egy kimaxolt homo-erotikus jelenet. Nem. Ezeket a buziságokat - nem sértésképpen - egyértelműen Sacha Baron Cohen szuszakolta a forgatókönyvbe, majd a végleges változatba, mert ő viszont pontosan az az ember, aki szereti a nézőknél feszíteni a húrt, ugyanakkor tudja, hogy azt nem egyszerű, hiszen kétezerig szinte már mindennel elviccelődtek a filmesek, így ami maradt, az csupa olyasmi, ami a jó ízlés határait átlépte.

Ebbe a mókázásba is maradt olyasmi, amin nem felszabadultan és örömmel nevettem, hanem kínosan feszengve, mert értem én, hogy ez egy már-már kémfilm paródia, azt is értem, hogy sokan szeretnek a fingós és böfögős poénoknál magasabb szintre emelkedni és a szexualitás az, amiben még talán vannak megdönthető tabuk, ezért Cohen megtesz mindent, hogy lábbal tiporjon a finom kis lelkünkön.
És akkor még az Ace Ventura poén túltolását meg sem említettem, pedig kérem, az már olyan mélységbe taszította a szórakozás utáni vágyamat, hogy nekem volt kellemetlen, mert közben tényleg csak az járt a fejemben, hogy egy olyan karizmatikus és korábban komoly karakterszínésznek elkönyvelt aktor, mint Mark Strong, vajon milyen kaliberű fegyver halántékra szorításával lett rávéve arra az önfeledt és alpári gusztustalankodásra, amit ebben a moziban és talán főleg abban az ominózus elefántos jelenetben megmutat?

Arra is kiváncsi lennék, hogy a bolondo-méter mennyire van félreütve Isla Fisher fejében, hogy hozzá ment ehhez a Cohen legényhez, aki lehet, hogy a legnagyobb hetero legény a gáton - a női gáton - ám filmjeiben igyekszik elhitetni az egyszeri nézővel, hogy nincs annál viccesebb, ha péniszt tolunk egy másik férfi arcába. Ha valamit nem is értettem ebben a filmben, az pl. az volt, hogy Nobby (Sacha Baron Cohen) figurája többször is vetemedett olyasmire, amitől nekem a belem kifordult, azokat ő nagyjából önszántából követte el, de utána olyan szomorkodós pöfékelést vágott le, hogy nem értettem, akkor korábban minek is ugrott bele.
Mondjuk, engem már nem tudott átverni. Pontosan tudtam, hogy a film elején látott bizarr popsi tűzijátéknak később fontos szerepe lesz a moziban és amikor a végén a rakétákat felsorakoztatták, felröhögtem, mert tudtam... annyira tudtam!
Mellesleg sajnálom Isla Fishert, hogy tehetségét - van neki, a Víziók óta tudom - ilyen semmilyen mellékszerepekben herdálja el, amikor van benne képesség főszerepre is.
Ian McShane már sokkal előrelátóbb volt, hiszen a MI6 kémszervezet főnökét úgy játszotta el, hogy a nevét ki sem erőszakolta a stáblistára. Nem csodálom! (Mondjuk azonnal fel lehet ismerni...)
Penélope Cruz és Scott Adkins pedig egyszerű mellékszereplők, akiket bárki eljátszhatott volna, annyira nem ad nekik teret a forgatókönyv.

A filmről meg még nem is beszéltem.
Nobby gyermekkorában elszakad imádott öccsétől, Sebastiantól. Még vagy harminc évvel később is bízik benne, hogy kisvárosi angol életébe betoppan az imádott tesó. Ez meg is történik, csak a tesó közben a MI6 egyik legjobb titkos ügynöke lett és bizonyos sérelmek miatt annyira nem keresi a kapcsolatot a bátyjával. Szerencsés véletlen, hogy egy akció közben összefutnak és a félreértések sorozata miatt végül Nobby-nak komoly szerepe lesz abban, hogy a világot ismét megmentsék az arra termett férfiak és nők a pusztulástól.



Bár elsőre rossz kritikának tűnhet, amit összehordtam, a film közel sem élvezhetetlen. Cohen csempészett bele ismét némi társadalomkritikát és abszurd humort is. Van celeb kifigurázás, beint Amerikának, a focidrukkereknek, a vidéki tahóknak és úgy nagyjából az egész világnak és minden baromság ellenére a főszereplő Nubby nem lett teljesen utálni való figura.
Persze, szép számmal látunk olyasmit, amit kicsit túltoltak a fiúk - Rebel Wilson-t egyre kevésbé tudom tolerálni ha filmben látom - de azért, ha néha nagyvonalúan lehunyjuk a szemünket, akkor ki lehet bírni. Szerencsére karaktere nem túl fontos a filmben, ezért sokat nem látjuk.

Egyértelműen a film legbizarrabb és egyben legmélyebb pontja.

Az akciórészekben megidézett Hardcore Henry szintű képsorok pedig nagyon élvezetesek, igaz, a kamera mozgás mintha az említett akciófilmnél is kicsit kapkodóbb lenne, pedig már ott is azt érte a legtöbb kritika, hogy nehéz követni a cselekményt.

65%

Ha szeretnéd látni: A G Y A S  É S  A G Y A T L A N

Töfi:
- Mielőtt teljesen leégették Mark Strongot, azért bepróbálkoztak más sztároknál is a készítők: Colin Farrell, Clive Owen, Guy Pearce, Armie Hammer, Henry Cavill - a fiúknak van humorérzéke, de volt egy szint is, ami alá nem...
- Cruz filmbeli karakterének a nevét Cohen személyi asszisztensétől kölcsönözték.
- Bár megviccelik a filmben a Harry Potter filmek sztárját, Daniel Radcliffe nem játszott a filmben.
- Grimsby létező város és nem voltak teljesen elragadtatva attól, ahogyan a filmben ábrázolják őket. Néhány jelenetet többek között egyeztetések miatt is, máshol kellett felvennie a stábnak. Mondjuk nem tudom, mire számítottak, hiszen a neten keringő információs oldalak szerint Grimsby Anglia leggázabb városa! Erről egy Internetes oldalon találunk cikket is: 10 gáz Angol város!

További információk a filmről az imdb oldalán; kétszáz filmes infot találsz az oldalon, ami azért nem kevés és közönség kedvenc szuperprodukcióknak is becsületére válna.