Libabőr 2.: Hullajó Halloween - Goosebumps 2: Haunted Halloween (2018)

Libabőr 2.: Hullajó Halloween - Goosebumps 2: Haunted Halloween (2018)

Rendezte: Ari Sandel

A film Mafab adatlapja: Goosebumps 2: Haunted Halloween (2018)

www.imdb.com

Már az első rész sem lett a szívem csücske, sőt, a korábbi sorozat sem jutott el hozzám. Horror a gyerekeknek? Mekkora baromság már, de őszintén? A filmművészeten belül ez a második olyan műfaj, amelyet szerintem kifejezetten nem lehet gyermekeknek készíteni. Az első helyezett a pornó lenne...

Mégis vannak filmek, amelyeket gyerekek is kedvelnek és horrorelemek is vannak benne. Aztán, hogy a célközönséget mennyire éri el, azt az idő dönti el. L.R.Stine könyvei és az abból készült epizódok azonban számomra mindig is értékelhetetlen marhulások voltak és az első mozifilm mivel önreflexív módon közelítette meg az író munkásságát, egészen szórakoztató darabra sikerült. Még úgy is, hogy számomra nem volt olyan szórakoztató darab, mint mondjuk egy „Szörnyecskék” vagy „Kincsvadászok”. Jack Black humorát egyébként is elég nehéz átültetni fogyaszthatóvá számomra és a libabőr filmekre talán azért sem emlékszem nagyon, mert eredetiséget nem képesek felmutatni.
Most nekiültem a második résznek, hátha végre sikerült valamit kitalálniuk, de a filmnek vége, én meg röhögve görnyedek a klaviatúra felett, hogy mi volt ez?
De tényleg? (Például eleve utálom, amikor történik valami egyszerűen érthető esemény, amit a következő pillanatban szóban elismételnek, hogy még a tök hülye is értse, mit látott. Itt például végül a bábú zárómondata volt ez.)

A történet úgy klisés, ahogy van. Nővér (Madison Iseman) vigyáz öcsire (Jeremy Ray Taylor), aki dagi, hogy a periférián lődörögjön a sulin belül. A legjobb barátja (Caleel Harris) fekete, hogy az afroamerikai közösség nem füttyögjön a film végén. Van szokás szerint három seggfej sulis társ, akik dagi fiút szeretik szívatni. Anyu (Wendy McLendon-Covey) állandóan dolgozik, hogy ne haljanak éhen, ezért a nővérnek kell vigyáznia a fiúkra. A srácok, hogy legyen egy kis zsebpénz, munkát vállalnak. Takarítaniuk kell egy nagy házban. Persze találnak valamit, ami egyetlen horrorfilmben még nem lett pozitív kicsengésű fejlemény. Most épp egy könyvet találnak. Ilyet sem láttam még!  Ami aztán duplán még sosem volt pozitív az életben.  (Mellesleg nem tudom, hogy a diákmunka, hogyan működik Amerikában, de, hogy egyetlen felnőttet sem mutatnak, aki átadja nekik a kulcsot, elmagyarázza a teendőket, stb. hogy utána magára hagyja hőseinket, az azért szerintem megint a forgatókönyvírók lustasága.)

www.peninsulacinemas.com - Te, az ott nem Pennywise?

A könyvet elveszik tőlük a három köcsög srácok, mert dramaturgiailag csak így lehet majd még plusz 5 percet a filmbe szuszakolni. Természetesen felnőtt szereplő alig van a filmben és azt a három-négyet sem nagyon mutatják be számunkra, hiszen majd rájövünk tetteikből kik is ők.
Közben előkerül egy hasbeszélő báb is, amely Annabell és a Fűrész kerékpáros figurájának kistesója és hogy legyen feszültség a filmben, rövid jópofizás után kimutatja a foga fehérjét. Mert az ilyen babák mindig ezt teszik. Jönnek a süket dumával, hogy legyünk barátok, meg segítek nektek, aztán a segítség mindig valami olyasmit takar, amivel másoknak fájdalmat lehet okozni és már megint van egy gyerekjáték franchise, amit csak felnőttek tesznek majd a szobában a polcra, mert a kölykök csak összehugyoznák magukat.

Aztán ki ne maradjon az első rész egyik fontos szereplője, maga az író. Akinek megjelenése az utólag leforgatott pót-jelenetek kiváló iskolapéldája lehetne, olyannyira nincs hatással a történet cselekményére. Életemben nem nagyon láttam még ennyire felesleges mellékszerepet, mint amit itt ráerőltettek Jack Blackre. Olyan fölösleges volt a jelenléte, hogy eredetileg arra gondoltam, hogy csak azért tették bele emberi mivoltában, mert így vállalta el a baba hangját, erre nem kiderül, hogy még csak nem is ő a hasbeszélő báb eredeti hangja és Jack Black neve nem is szerepel a stáblistán. Valójában ekkor már keményen dolgozott a másik bukovári mesefilmjén, "A végzet óráján" és egyeztetési gondok voltak a szerepeltetésével. Inkább hagyták volna ki. Rajta kívül még három felnőtt volt, akik futottak még a kész filmben, de hozzátenniük nem nagyon sikerült:

tenor.com - Korábban sem rajongtam a gumimaciért.

Az egyikük a genya srác mamája, Nana, aki egyetlen jelenetben kerül el, amit a karakter végigalszik. Igen, jól olvastad. A színésznő nem nagyon tud a szerepnek mélységet adni, mert jelenléte kimerült abban, hogy agy díványon alszik, amíg főszereplőink betörnek hozzá a korábban ellopott könyvért.
A második hasonlóan beleerőszakolt karakter a szomszéd, akit a számomra nem túl kedvelt Ken Jeong alakít és gyakorlatilag a fura szomszéd szerepe kimerül abban, hogy az ő kertjének díszei fognak később életre kelni a filmben – nem csinálva túl sok mindent – és randalírozni a vásznon, illetve egy rövid jelenetben a főszereplőinkre jelmezeket aggat, hogy elvegyüljenek a szörnyek között. Köszönjük Ken Jeong. Ez nagyon kellett.

Az utolsó felnőtt – ha anyut kihagyom, mert ő talán tényleg jogosan volt a filmben – Walter (Chris Parnell), a boltos bácsi, aki szimpatizál anyuval, szörny lesz, kicsit ott van, visszaváltozik és randizik anyuval. De mindezt olyan súlytalanul teszi elénk a film, hogy nem érdekel egy cseppet sem.
A szörnyek elleni harc úgy vicc, ahogy van. Ha van könyv, akkor hajrá, ha meg épp nincs a gyerekek kezében, akkor sikítva menekülnek. A szörnyek amúgy tényleg roppant szimpatikusak. Ennél csúnyább gyalázást csináltak annak idején a Gremlinek egy amerikai kisvárosban, mert itt minden szörnyűségük kimerül abban, hogy az emberek között futkároznak és sivítanak, sikítanak, stb.
Ennyire gyerekfilmet, mint ez, még nem untam. Ennyire egyszerű, kalandmentes mozit, aminek fontos része lenne a varázslat és kaland és látvány és akció... aztán a könyv megold mindent. És még a végső összecsapás is annyira buta, erőtlen és ötlettelen. Mintha a CGI rémségeket nem nagyon akarták volna interaktívan a film részévé tenni, mert esetleg plusz összeg lett volna ha több közös jelenetük van az élő szereplőkkel?

newsbeezer.com

Egy biztos: Ezek után a harmadik rész simán lehetne reboot és valami igazán tökös rendezőt kell találni hozzá, mert Ari Sandel úgy kiherélte a sorozatot, mint előtte soha senki hasonló filmeknél. Pedig előző találkozásom a rendezővel nem volt ennyire kellemetlen. Vígjátéka, az enyhén időutazós "Amikor először találkoztunk" kifejezetten szórakoztató mozira sikeredett. Ellentétben ezzel az összecsapott valamivel...

És az a befejezés. Az a vicces beszólás. Az az édes babakacaj.
Tényleg, árulja már el valaki, hogy ezt a hülye szájmozgást nevetés alatt miért találták ki a filmesek? Már a Darkman-ban is idegesített, amikor Liam Neeson karaktere az égés után állkapocs mozgatva röhögött, miközben én ezerszer próbáltam utánozni ezt, de sosem sikerült. Mert röhögés közben nekem nem jár a rágóizmom vagy mim. De ez már csak egy apróság.
Az egész „Libabőr” mozi olyan, mintha egy gyereket rábíznál az idősebb testvérre, aki halkan gügyögve, ám biztos léptekkel belevezetné a tesókát a falba. Aztán elengedi a kezét és némán tovább sétál, te meg ott maradsz a gondolataiddal: - Ezt miért kellett???

30%

productplacementblog.com - Nesze neked Rémrom...

Töfi:
- Van utalás Stephen King "Valami"-jére, amikor Jack Black észreveszi a vörös lufit és megjegyzi, hogy ez az ő ötlete volt. - A film fiú főszereplője viszont játszott abban a filmben!
- Jack Black és Madison Iseman a Jumanjiban ugyanazt a szerepet alakították, kis ferdítéssel. Black volt Iseman avatarja a videójátékban.
- A gyerekek álcaruhája tisztelgés a bukott Halloween 3. előtt.

Sherlock Holmes okosabb testvérének kalandjai – The Adventure of Sherlock Holmes’ Smarter Brother (1975)

Sherlock Holmes okosabb testvérének kalandjai* – The Adventure of Sherlock Holmes’ Smarter Brother (1975)

Rendezte: Gene Wilder

A kép szerzői jogvédelem alatt állhat - www.amazon.com

*A film "Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai" címen van az imdb-n.

Kedvelem Gene Wilder-t, pedig színészi kvalitásairól néhány vígjátéktól, paródiától eltekintve nem nagyon tudtam meggyőződni. Amikor belefutottam ebbe a filmbe, lecsaptam rá, hiszen sosem hallottam – de, de kb. a címére emlékeztem – róla, Wilder rendezte és hozta nagyjából a teljes „Az Ifjú Frankenstein” szereplőgárdát. Ez mondjuk pont negatívum a szememben, hiszen az a darab nem a kedvenc paródia filmem, annak ellenére, hogy ha jól emlékszem, a bemutató idején kétszer is megnéztem moziban. Ne kérdezd miért. Talán Gene Hackman rövid szerepe miatt, nem
tudom. Mindenesetre a főcímben olvasott három főszereplő mind benne volt...

Már az első percek megteremtik a blőd alapokat. A királynő elé besétáló, protokollt nem nagyon ismerő, vagy azt betartani kevéssé tudó fontos ember jelenete, egészen a mostanra már a humor ingerküszöb alá helyezkedő „Hülye!” mondattal bezárólag, számomra előre vetítette – no, nem a filmet – hogy kínosan hosszú lesz az a 87 perc, amit a videólejátszó mutat. Oké, volt benne szóvicc is, de a magyar szinkron, legyen bármilyen remek, elég nehezen interpretálja számunkra az angol humort.

Ritkán, ha olyan kedvem van, filmekről véleményt lépésről-lépésre szoktam írni. Azt hiszem, itt is megfelelő lesz a kb. 5-10 perces bontás.
Ugorjunk neki és élvezzük egy amúgy szerintem remek komikus remek – khm – filmjét!
A királynő egyik fontos okiratát ellopják. Az ügy igen gyorsan Sherlock Holmes kezébe kerül, amit igyekszik lepasszolni kisöccsének. Az öcsi, Sigerson (Gene Wilder) pedig kap az alkalmon, hogy bebizonyítsa, többet ér annál, hogy a tesó árnyékában éljen. Segítségére van ebben Orville (Marty Feldman), egy Scotland Yard-i nyomozó és melléjük csapódik egy Betsy Bellwood/Jenny Hill nevű leányzó (Madeline Kahn) is.

A kép szerzői jogvédelem alatt állhat - www.imdb.com

Sajnos, ahogyan sejtettem, a film mostanra idejét múlt burleszk jelenetekkel – gyorsítás és bénázás – és fárasztó párbeszédekkel operál. Néha már-már az infantilizmus határait súrolja. Arról nem beszélve, hogy Wilder kifejezetten kedveli a zenei betéteket is, a kuplétól az operaáriáig és ezeknek filmjében bőségesen teret is enged. Aki azonban nem nagyon kedveli a burleszk betétes zenés filmeket, azokat nem nagyon fogja szórakoztatni ez a mozi.

A történet zavaros és mai szemmel nézve nem nagyon köti le a nézőjét, legalábbis, ha szoktunk jó filmeket nézni, mert ez nem az. A „Sherlock Holmes okos tesó” nagyon rosszul öregedett és mai szemmel leginkább egy zavaros és vicceskedő – de nem vicces – mozi, amely szintjében olyan, mint mondjuk a magyar „Le a fejjel!”. Az legalább előnyének mondható, hogy ezt legalább már régen készítették, de sejtésem szerint azért nem hallottam róla eddig, mert nem igazán volt miért.
Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy Gene Wilder remek színész a komfortzónáján belül, azonban tehetsége nem ebben a filmben fog megcsillanni.
Sajnos!
1975-ben lehet, hogy jó móka volt, de most, ahogy néztem, én is úgy fogtam a fejem, mint az angol királynő karaktere a film elején...

30%

A film Mafab adatlapja: Sherlock Holmes okosabb... (1975)

Az tükrön túl - Looking Glass (2018)

Az tükrön túl - Looking Glass (2018)

Rendezte: Tim Hunter

Megtekintés: Ritka ügyetlen krimi, ami a hajnali műsorsávban biztosítja a kényelmes, pihentető alvást.

Tim Hunter (Másodszor javítom nagybetűre a nevét... vajon tudat alatti kivetítés?) régi motoros és bár igaz, hogy zömében televíziós produkciókat készített, azért 80 munka az 80 munka. És ennek ellenére is azt mondom, talán nem véletlen, hogy a hetven éves rendező hosszú ideje csak szűkített költségvetéssel dolgozik. Egyszerűen semmi nincs ebben a filmjében, ami miatt érdemes lenne rá időt áldozni. Vagy mégis: Egy újabb Nicolas Cage blama, ha nem kedveled és a feleségét alakító - egyébként szerintem kifejezetten irritálóan hideg kisugárzású színésznő - Robin Tunney egy táncjelenetben végre úgy tud mosolyogni és nevetni, hogy szimpatikus lett. A jelenet végéig. Sajnos, saját hülyeségem, de egyszerűen sosem tudtam megkedvelni. Most sem.
Szóval, nem nézek utána, de ha ez a film bárhol moziba került, akkor onnan nagyon gyorsan kivették. Mert ez a történet és megvalósítás, mind a száz percében, unalmas és vállalhatatlan. Ketten írták. Kegyeleti okokból a nevüket nem említem meg itt, mert az imdb és a stáblista megtette. De minek.

Először is, a történet feleslegesen túl van bonyolítva. Így is unalmas. Felesleges karakterek, misztifikálás, igyekeznek úgy tenni, mintha, oszt nem.

A trailer egyébként nagyon ügyes, mert rendesen olyan érzésem volt, mintha egy "Elhagyott szoba" klónt tisztelhetnék ebben a celluloid hulladékban. A trailer, ha nem figyelek a szövegre, csak a képekre, olyasmit ígért, hogy egy házaspár megvesz egy motelt, amiben rátalálnak néhány olyan ablakra, amelyen keresztül beláthatnak a szobákba és szemtanúi lesznek egy gyilkosságnak, azután indul a buli.
A film kb. ugyanaz, mint a trailer, csak két perc helyett száz.

- A te hibád, hogy játszunk ebben a szarban! - Na, neked sem kellett könyörögni!

Ray (Nicolas Cage) és felesége, Maggie (Robin Tunney) új életet kezdene, korábbi életüktől távol, miután kislányukat tragikus körülmények között elvesztették. A nagy ötlet, hogy vesznek egy motelt, amelyet Ray, mint ezermester karban tart, Maggie pedig néha beenged néhány vendéget, két tabletta vagy alvás között. Az előző tulajdonos hirtelen és olcsón adott túl az egész létesítményen, azonban nem akarja, hogy hőseink elérjék a vásárlás után. A helyi rendőri erő (Marc Blucas) napról-napra tiszteletét teszi náluk és valamiért nagyon szeretné az előző tulajdonossal felvenni a kapcsolatot.
Közben néhány szexmunkás és szexmániás tölti estéit az olcsó szobákban és gerjesztenek unalmas párbeszédeket. Történik is egy gyilkosság, amelynek nem lesz Ray a tanúja, de lehetett volna. Mert miközben a szemeteket szortírozza és a medencét is beüzemelte, rátalál egy titkos folyosóra, amely egészen az egyik szobáig vezet egy kétoldalú tükörrel, amely kukkoló üzemmódot segít elő. Természetesen nem unalmas az élete, mert csupa szexuális központú ember veszi ki azt. És némelyik, mintha sejtene valamit. De ez a szál nem vezet később sehova, pedig még egy lebujba is elmegyünk, hogy azután valakinek elkenje Ray a száját. Tényleg olyan, mintha valami nagy titok lengene körbe mindent, de Ray azt mondja: - Többet ne gyere hozzánk szobát kivenni!
És ezzel ez a történetvonal kipukkadt.
A szomszédos boltos is olyan furcsán néz, hogy azt hinnéd, tud valamit. A közeli punk-ok is véres jeleket festenek a falra, disznót dobnak a medencébe, és itt ez a történet szál is kihal.
Végül egyetlen marad, ami meg annyira kiszámítható és unalmas, hogy azt hittem, jön egy csavar a végén.
Nem jött. Két perc bunyó egy motelszobában és over.
Adjon neked 30%-nál többet, aki akar.

Cage, ennyire kell a pénz?

A film Mafab adatlapja: Looking Glass (2017)

30%

Ha megnéznéd:
- A tükrön túl (2018)

Ha megnézted véletlenül - direkt nem fogod - írd meg nekem a véleményed!
Az, hogy "Egynek elment!" az jelen pillanatban kevés! Fejtsd ki, neked mi tetszett benne!

A helyi kemény csávók. Szerepük semmi... Egyrendes balhéba sem keverednek hőseinkkel.

Újrabolva - Tooken (2015)

Újrabolva - Tooken (2015)

Rendezte: John Asher

A film Mafab adatlapja: Újrabolva - Tooken (2015)

Megtekintés: Kifejezetten örülök, amikor az ilyen ócska paródiákat későn is látom és még rövidek is...

...mert nem rabolják el az időm. Annyira.
A film egyetlen pozitívuma, hogy a főszerepre megnyert, Liam Neeson karaktert utánzó Lee Tergesen kifejezetten remek színész.
Ja, merthogy az "Újrabolva" az Elrabolva sorozat és néhány mostani Neeson akciófilmre reflektál, olcsón és minimális humorral.
A filmnek csupán azért adtam egy esélyt, mert nem a Friedberg-Seltzer duó készítette és nálam ők azok, akik a paródiák megszentségtelenítésére adták a fejüket és még élnek. Az a két farok képes bármiből szart készíteni. Filmjeiket úgy végig bírom most már nézni, hogy a mosoly árnyéka sem suhan át orcámon.
Ezt a szintet szinte Asher is hozta.
Sok dolga nem lett volna, hiszen az alap remek volt és Valerio Polloni készítette az adaptációt, meg a forgatókönyvet sem egyedül kellett a rendezőnek formába hozni.

A végeredmény azonban kiábrándító. Az eredeti "Taken" filmek vázlatát sem képesek rendesen beépíteni, pedig akkor legalább egy nagyjából lineáris történetet kapunk, ami nem esik úgy szét, mint ez a szkeccs szerű formátum, amelyiknek nagyjából semmi értelme.
Kapunk néhány mellékszereplőt, ám szerencsére Tergesen-től nem tudják ellopni a "show"-t. Reno Wilson-nak majdnem sikerül.

Egyszerűen nem értem, hogy akik paródiák készítésére adják a fejüket, miért nem veszik mintának a ZAZ csoport által már kellően kitaposott utat? Legyen kerek a történet, minden pillanatra jusson egy eredeti poén, könnyen felismerhető legyen, szájbarágás nélkül, melyik filmből idéztek - mert csak olyasmit érdemes parodizálni, ami a kultúra részévé vált - de az se legyen baj, ha esetleg az ember nem ismeri a forrást.
Az "Újrabolva" sajnos képtelen rendesen felmondani a paródia leckét, összecsapott, trehány munka.
Ha nem látom Tergesent korábban két remek horror moziban (The Collection, No One Lives) és nem tudom, mennyire jó színész, nem vagyok képes végigülni az amúgy rövid filmet, amelyet csak úgy tudtak széthúzni egész estésre, hogy a sehova sem vezető befejezés után még bepillantást engednek az egyik karakter életébe és kapunk egy apró bakiparádét is, ám erősen érezni, hogy egy alibi mozi az egész.

Senkinek nem fog hiányozni, ha eltűnik a balfenéken.

30%

Ha mégis arra vetemednél, hogy megnézed:
- Újrabolva (2015)

Fekete szikla - Black Rock (2012)

Fekete szikla - Black Rock (2012)

Rendezte: Katie Aselton

A film Mafab adatlapja: Black Rock (2012)

Megtekintés: Nem sok pozitívuma van ennek a mozinak, de legalább rövid.

A témaválasztásért ugye, alapból nem jár dicséret neki, hiszen a főszereplő és rendezőnő Katie Aselton a világtól elzárt és terrorizált szereplők bosszújáról készített filmet, amelynek gyökerei nem tudom, meddig nyúlnak vissza, de hogy a hetvenes években készült egy sokat emlegetett és vitatott darab is a témából - Köpök a sírodra - címmel, akkor sejtjük már, miért nem vagyok elájulva ettől a feldolgozástól.
Mert Aselton ötletéből Marc Duplass ollózott össze egy halovány izgalmakat nyújtó röpke másfél órásra nyújtott menekülős thrillert, amelyet még horrornak nevezni is nehéz. Persze Marc, mint férj, be volt betonozva a stábba és ennél a filmnél is megmutatkozik, hogy egy házaspár közös tevékenysége nem feltétlenül - S.O.S. Love! - lesz feltétlenül egy gyümölcsöző munka alapja.

A felütést is ismerjük már máshonnan, (pl. A barlang épült hasonló alapra a karakterek múltjában) ezért mondjuk azt, hogy klisés, ahogyan egy karakter közös programot szervez barátainak, akik évek óta nem beszélnek egymással. Többnyire valamilyen homályos megcsalási, árulási ügyről lehet ilyenkor szó. Pont, mint itt.
Sarah (Kate Bosworth) megunja, hogyha szeretne egy jó kis programot összehozni, akkor azon a legjobb barátnői együtt nem hajlandóak megjelenni, mivel pár évvel korábban Lou (Lake Bell) simán összeszűrte a levet Abby (Katie Asleton) aktuális pasijával.
A sebek lassan forrnak és Sarah végül kijátssza az aduászát, mondván, rákos beteg, akinek hónapjai vannak hátra, mert félő, hogy Abby végül nemet mond az összeerőszakolt találkozóra és szigetlátogatásra. Persze, mire a dráma kellően szárba szökkenne, Sarah leleplezi magát, hogy csak fekete humort csempészett a találkozó létrehozásába, Abby valamiért végül mégis marad és Lou is, ami nagyjából annyit jelent, hogy hajlandóság a békülésre, mindkét félben van.
Már ez megfelelő alap lenne egy thrillernek a semmi közepén, három nővel, akik kiöntik a szívüket és drámáznak kicsit, azonban, mivel az ötlet is sovány, meg a forgatókönyv sem túl erős, kell némi plusz, amivel sikerülhet a további egy órát kitölteni.
Meg is jelenik hát három fiatalember, helyi redneck, akik ismerik is egyik hősnőnket és már sejthető, hogy valami rettenetes felé halad a film.
Azonban nem nulláról indul a három férfi támadó fellépése, ahogyan sok filmben eleve megszokhattuk, hanem itt katalizátort is használnak, amely valamiért sokkal fárasztóbb megoldás számomra, mintha csak három, alapjában gyökér pasas keresztezte volna a lányok útját.

Abby részegen a tábortűznél, amelyet már közösen raknak, addig kelleti magát egyiküknek, hogy hamarosan kettesben találják magukat a fák között, hevesen csókolózva. Innentől elszabadul a pokol, mert Abby karakteridegen lépésre szánja el magát: először teljesen feltüzeli Henry-t (Will Bouvier) majd az amerikai filmekben oly jellemző teljes visszavonulást választja, ami, mint tudjuk, elég nehezen feldolgozható állapot filmes dramaturgiában. Még középiskolás szüzektől csak-csak elfogadom, hogy a nyúlkálást kézfejre csapással zárják le és a csók elég nekik egy évig is, anélkül, hogy a pasikájuk megpiszkálná a csiklót, de itt felnőtt emberekről van szó, akik épp ösztöneiktől hajtva ugrottak egymásnak.
Will, ahogyan várható, nehezen tűri a felcsigázott állapotot, amíg a csiga vissza nem húzódik a házába. Abby pedig, balesetből kifolyólag megöli, mint ahogy hasonló drámai művekben már erre is találtunk példát.

- Lesz instrukció is, vagy tényleg elég ha csak futkározunk???

Normális esetben mi történik ilyenkor?
A három túlélő ajvékol kicsit, majd irány száraz-part és a helyi rendőrség, akik majd nyomozók bevonásával eldöntik Abby bűnösségét és mind az öten gyarapodtak egy igen rossz tapasztalattal a hétvégi tábortüzekkel.
Ehelyett, ha már kiderült, hogy a három barát korábban együtt katonáskodott és még a leszerelésük sem volt tökéletesen patent, a két túlélő ex-katona inkább kitalálja, hogy bosszút áll a hölgyeken, hiszen aki katonatársat öl, az ellenség.
És maradt még jó negyven perc a menekülésre, bujkálásra, öldöklésre.

Persze, a legerősebb katalizátor, Sarah rákja, mint kiderül, talmi leágazás és így nem is marad benn a végkifejletben, pedig lehetett volna rá építeni, már csak dramaturgiai szempontból is. Dusplass azonban egy butuska pasi, akinek köze nincs a női lélekhez és felmondja azt, amit ezerszer látott már, hasonló filmekben.
Azt is dadogva.

Derekben (Jay Paulson) elpattan valami és a lányok vérére szomjazik. Sajnos azonban, a fiú trió kiválasztásánál nem tudom mi dominált, hogy végül ők maradtak játékban a szerepekért, ám egyvalamiről képtelenek voltak meggyőzni; hogy ezek valaha is katonák voltak. A film egyik gyenge pontja, hogy a katonák semmilyen módon nem bizonyítják, hogy harcedzett, tökös legények, pedig korábban, a tábortűz fényénél, mintha erősen utalgattak volna rá és később is előkerül, hogy mennyi arabot kapartak el akcióik során. Erre három lány megakad a torkukon.

Elhiszem, hogy az ilyen történetek lényege, hogy végül a főszereplők, akik jelenleg a lányok voltak, végül győzedelmeskedjenek, ám úgy vélem, azt lehetett volna elegánsabban is tálalni. Talán több agyviharra lett volna szükség konyhaasztalok körül, vagy valódi tábortűz körül, ahol szépen felépítik a cselekményt, nem csak felhányják egy palatáblára.

Aselton végül szerzett magának két színésznőt, akiket belerángatott egy akció-image filmbe, a kemény amerikai nőkről és már ezért megérdemli a szimpátiát. A főszerepet azonban igazán bízhatta volna valakire, aki nála sokkal jobb színésznő és Bosworth-tal is csúnyán elbánt a történet során, amiért meg érik a nyakleves.
Ha legalább egyszer meglepett volna a film, de nem.

A The Kills betétdalai legalább tökösek és karcosak, kár, hogy a film alatt nem elég hangsúlyosak és a score-t készítő Ben Lovett-nek is van egy jó pillanata, amikor a lányok a csónakkal elindulnak a szigetre.

30%

Ha megnéznéd:
- Fekete szikla (2012) Khm, miért tennéd?

Vélemény:
- mery26: "Félúton abba hagytam a nézését,mert féltem,hogy meghalok az unalomtól.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"
- Cervantes: "Hát ez nem valami nagy horror. A film közepén majdnem kikapcsoltam, aztán volt egy kis mesztelenkedés és tovább néztem. A lényeg, hogy három csaj bohóckodik a vadonban, amikor két pali meg akarja őlni őket. A feszültség egy Barátok közt epizóddal egyenértékű, talán az utolsó öt percces jelenetben van egy kis akció, de azért nem érdemes 80 percet rászánnunk az időnkből. Nem ajánlom senkinek, horror fanoknak főleg nem.."

- Bocsi, Bell, de szerintem ez akkora bukta lesz, hogy inkább a felétől kiírattam magam. - De Kate, enélkül is csupa szar szereped van mostanában. - Mondjuk, az igaz...

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)

Hivatali karácsony - Office Christmas Party (2016)

Rendezte: Josh Gordon, Will Speck

A film Mafab adatlapja: Office Christmas Party (2016)

Megtekintés: Feledhető darab és épp ezért, kihagyható.

Néhány munkatárs, hogy megnyerjen egy befektetőt, megrendezik számára élete karácsonyi partiját. Hogy ez sikerül, annak oka, hogy némi por kerül a gépezetbe, de mindegy is a végkifejlet, ha a lehetőség valójában végig előttünk volt és a felmentő seregnek meg nincs patronja a fegyverébe.
Kb. ennyi a film.

A szereplők közül néhányan ismertebbek, tehetségesek, a mellékszereplők nagyja eltalált figura, és megfelelő kezekben a film akár még jó is lehetett volna, de így egy pont olyan vígjáték, amiből 12 egy tucat, a poénok tök közepesek, elcsépeltek, vagy ötlettelenek. Igyekeztem hangosan felröhögni a filmen, mert akkor érezném, hogy valami betalált. A legközelebb talán akkor voltam ehhez, amikor a reptéren Carol (Jennifer Aniston) szabadjára engedi a kisördögét. Még a fő-mellékszereplő Clay (T. J. Miller) tudott felmutatni néhány értékesebb pillanatot. Jason Bateman végig asszisztálja a filmet, végszavazva a többieknek. Olivia Munn-ról szerettem volna többet tudni. Már az X-Men-ben is keveselltem a jelenlétét, pedig a legtöbb fórumon úgy írtak róla, mintha tudnának valamit, amit én nem. Több, mint tíz éve szakmázik, de most ismertem rá másodszorra, ami nekem kellemetlen, mert nagyon jó nő, érdemes figyelni. Kedvenc részem, amikor rátör a frász a kocsiban, ami épp kaszkadőr ugrást igyekszik végrehajtani: a félelmet jól adta vissza a lány, tetszett a játéka.
Tehát, még egyszer: Aniston hozza a baszatlant, de jól. Bateman színtelen-szagtalan. T. J. tipikus bohókás szomszéd srác, de kedvelhető. Munn a szexi dög, de nem erőltetik ezt a vonalat.

A baj, hogy a filmnek két rendezője van és egyikről sem derült ki, hogy sziporkázóan tehetséges lenne egy őrült vígjáték leforgatásában. Hozzák a kötelező seggfej karaktereket, mint munkatársak, mellékszereplők, van, aki még fontos is lesz a vége felé, de valahogy olyan az egész film, mintha a forgatáson nem lett volna mindenki meggyőződve róla, hogy jó ez neki, és talán a stábnak is szüksége lett volna egy ilyen csapatépítő jellegű ereszd el a hajamra, hogy a team, akik elvileg ezer éve dolgoznak együtt, azt a benyomást keltse, hogy össze vannak szokva, nem csak eljátszanak egy csokornyi irodistát, akik együtt dolgoznak és össze vannak szokva. A rendező páros "Sejtcserés támadás" című moziját eleve végig sem bírtam nézni. Annyira nem kötött le, hogy nem is emlékszem, miről szól.

Azért a Szellemirtókban dögösebb volt. 

A történet alapja is eléggé erőltetett. Értem én, hogy nem lenne film, ha egyből megkérik a milliomos tőkést, hogy bizonyos okokból válassza az ő cégüket - meg fogunk szűnni ember, tehát ha arról papolsz, hogy neked mennyire fontos egy boldog közösség, akkor gyere és a millióiddal tegyél minket boldoggá, mi meg megháláljuk azzal, hogy a legjobb tech-cég leszünk a földön. Milyen egyszerű lenne. De közben még az is kiderül, hogy akit annyira be akarnak vonni a cégbe, nem rendelkezik azzal a hatalommal, amit neki tulajdonítanak. Akkor miért is terjedt el az a hír, hogy ő kellene nekik a fennmaradáshoz??? Miért kéne nekem leülnöm egy asztalhoz tárgyalni egy lóti-futival?
Meg aztán odabent a cégnél, ahol épp mosolyszünet van a kiszivárgott infók miatt, miért csak annyit közlünk a közel kétszáz emberrel, akinek a jövője múlik a bulin, hogy: - Buli lesz!
Miért nem írják bele a memóba, hogy "Gyerekek, jön a bulira egy befolyásos seggfej és nekünk - mindannyiunknak - az az érdekünk, hogy elkápráztassuk őt, mert ha nem hozza a zsét, akkor megyünk a levesbe!"
Úgy vélem, ez lett volna a helyes döntés.
Ehelyett kapunk egy olyan felkészülést a bulira amit már az Amerikai pite és az Agglegény party is beelőzött. A Másnaposokról nem is beszélve.

A lényeg, hogy a film nem lett érdekes és még nagyon drukkolni sem akarunk a figuráknak. A végén a segítség meg nekem tök érthetetlen, Aniston karakterfejlődése meg nincs felvezetve, így totál légből kapott.

Olivia Munn tényleg jó!

A baj velem lehet: Nem szeretem a buli filmeket, mert általában arról szól, hogy mindenki iszik, mint a gödény, becuccozik, kefél és okádik. De azt is lehet szórakoztatóan csinálni. Tom Hanks Agglegény partyja kifejezetten kedvencem és százszor láttam, viszont a Másnaposok trilógiát már csak kötelességből tudtam végigszenvedni. Biztos azért, mert eleget dolgozom hangos zenében, részegek között, ezért filmen már nem őket keresem mint téma. A "Hivatali karácsony" nem karácsonyi film. A környezet talán az benne, meg a címbe is belecsempészték meg pár jelmezbe, de gyakorlatilag a karácsonyról, mint jelképről csupán három mondatot ejtenek egy pulóverhez kötve. (Jó, mondjuk abban van poén.)

Kifejezetten zavart, hogy a Szellemírtókban megkedvelt szöszi, Kate McKinnon, itt csupán árnyéka annak az energiának, amit abban a filmben bemutatott, és ez nekem fájt.
Hollywood kezd fáradni vígjáték fronton. Kellene vérfrissítés, de nem ez a polkorrekt brigád, amibe indiaitól koreain keresztül minden benne van, viszont poén, az nincs. Elhiszem, hogy ezek a színészek mind kiemelkedő tehetségű humoristák saját közegükben és nagyon tudják a dolgukat, ám, amíg a végeredmény ennyire vérszegény, addig inkább előveszem a Tom Hanks filmet.

30%

Ha megnéznéd:
- Hivatali karácsony (2016)
- Legénybúcsú (1984)

Bezárva - Shut In (2016)

Bezárva - Shut In (2016)

Rendezte: Farren Blackburn

A film Mafab adatlapja: Shut In (2016)

Megtekintés: Kerüld el messzire. Naomi Watts csukott szemmel írhatta alá a szerződését ehhez a filmhez.

Szeretem a thriller műfajt. Nincs azzal semmi baj, ha egy film nem horror. Van annyi más műfaj is. De ez egy nagy büdös kamu.
Eleve gyanús számomra, ha egy mozifilm vasággyal együtt sem éri el a másfél órát. Az vagy pörög vagy nem volt elég ötlet, amit beleszuszakoltak a forgatókönyvbe. Itt az utóbbiról van szó.
Az alapötlettel nem is lenne bajom, hogy egy mostohaanya egy házba szorul lebénult, katatóniás nevelt fiával, miközben a rettenet odakintről érkezik és támadja őket. Csak itt olyan rosszul rakosgatták össze a filmes puzzle-t, hogy a végeredmény egy aránytalan és unalmas kamaradráma lett, hiteltelen befejezéssel.
Ja, az még szódával elmegy.

Ez van akkor, amikor a forgatókönyvet egy nő írja. Teljesen máshová kerülnek a hangsúlyok. Itt is inkább az örökbefogadás és lélekölő mindennapi rutin került előtérbe és a thrilleri vonalat két jump scream volt hivatott kipótolni.

Mary Portman (Naomi Watts) férje és kamasz nevelt fia (Charlie Heaton) autóbalesetet szenved. A férj elhalálozik, Stephen pedig folyamatos, gondos ápolásra szorul. Mary ameddig tudja, igyekszik ellátni a kataton és gyógyulást sem remélő fiút, de egy nap betelik a pohár és tovább szeretne lépni. Ennek oka az életében felbukkanó kisfiú, Tom (Jacob Tremblay). Mary úgy véli, Stephen esetében már megtett mindent és nincs mód a gyógyulásra, míg Tomot esetleg sikeresen tudná rehabilitálni. Két gyermek ellátására azonban nincs ereje, ezért komolyan fontolóra veszi Stephen intézetbe való beadását.

Tom azonban nehéz eset és kiszámíthatatlan közjátékok után eltűnik a házból. Mary az eset után hallucinálni kezd, rosszat álmodik és a valóság összefonódik az álmaival. Nem nagyon érti, mi történik körülötte, amíg rá nem döbben, hogy valami felette álló erő befolyásolja az életét.

Ugye, milyen jól hangzik?
Nos, a film ehhez képest egy szánalmas kis próbálkozás, hogy ne altassa el az egyszeri nézőt. A forgatókönyvíró, Christina Hodson, egy nem túl bonyolult történetet sem tud elég érdekes prezentálni számunkra. Az arányokat sem érzi nagyon, az ijesztgetéshez is kezdő. A film legriasztóbb jelenetei valójában fake pillantok és a nagy jelenet, aminek ütnie kellene, ritmustalanul került a filmbe, ennél fogva nem is hat különösebben a nézőre, akik a felszín alatt, mintha sejtett volna valamit.

Nem szívesen lőném le a film poénját, ezért nem elemezgetem azt tovább.

Sajnálatos mód, Oliver Platt színészt egyre ritkábban és egyre kevésbé érdekes szerepekben látom. A filmben a karaktere annyira klisés, hogy azt szavakba nem lehet önteni. A végén, mikor megjelenik a krízis helyzetben, természetesen előbb, mint a rendőrök, pedig, azoknak elvileg előnye is lenne, az valami ostoba vicc. Ilyen a világon nincs. Elhiszem, hogy izgul védence miatt, de ezt??? Komolyan? Tudja, hogy szar van a palacsintában, értesíti is a helyi erőket, és utána átfurikázik a szakadó esőben a fél államon - nem a szomszéd utcából jön - és meg sem várja az erősítést, csak bemegy a sötétbe, hogy kapjon, mint öreg szakács a Ragyogásban???
Ezt férfi nem írhatja!!!
Nem is.

Tehát, lenne egy nem rossz ötlet, amit le lehetett volna forgatni egy húsz perces Alkonyzóna epizódnak, ehelyett kapunk egy elnagyolt, egész estés mozifilmet, amely, mivel több sincs benne, unalmas, mint állat és a szereplőivel sem nagyon tud mit kezdeni. (Tom a kedves pszichológusnéni kezét félrelöki, mikor megsimogatná, de a gonosz gyámügyis néni már simán ráteheti a buksijára a kezét.)

Amit lehet, azt Naomi Watts kihozza a szerepéből. Nem is benne van a hiba.

Amekkora hype-ja volt a filmnek - legalább két helyen is belebotlottam a neten korábban - akkora csalódás volt. Nálam jobban már csak azok csalódhattak ezen a semmiségen, akik mozijegyet váltottak rá.
Kedves olvasó, gondolom, te is érzed, hogy nem nagyon tudok mit írni erről a filmről, hiszen szószátyár stílusom egészen vissza lett fogva, pedig még be is pálinkáztam.
Mit is írhatnék, hegy kamaradarabról, amiben semmi érdekes nincs és csupán egyetlen egy fordulat?

30%

Megtekintés:
- Bezárva (2016)

Fika: Véres póker - Cornered! (2009)

Fika: Véres póker - Cornered! (2009)

Rendezte: Daniel Maze

A film Mafab adatlapja: Cornered! (2009)

Megtekintés: Csak olyan horrorbuziknak, mint én és ha tetszeni fog neked, akkor... elmész te a picsába!

Még meg tud lepni, hogy az álomgyár néha milyen vackokat ad ki a kezéből, és, hogy vannak megélhetési színészek, akik ha nem is tehetségük legjavát váltják aprópénzre, de ettől függetlenül cikis dolgokat vállalnak fizetségért. Ugye, Steve Guttenberg?
Mert a Rendőr-akadémia Mahoney-ja mostanra nem elég, hogy eltűnt a mozifilmes halmazból, de egyenesen átteleportálta magát a videótékás szemetek alsó polcára, vagy ismertebb nevén, a Zs kategóriába.
Maze, megélhetési filmes sikeresen összedobott egy slasher közeli horrorfilmet, amely egy helyszínen játszódik, 5-6 karakterrel dolgozik - gyilkos nélkül - és olyan dialógusokat ad szereplői szájába, hogy feltételezi az ember, hogy ha büfé nem is állt a forgatócsoport rendelkezésére, füves cigit azért tudtak körbeadni.
Mert ez a borzalom, olyan, akár egy komplikált mondat értelmezése, totál beszívva: elkezdődik valahol és elveszik valahol.

Az első percekben megtudjuk, hogy a városban egy új sorozat és egyben tömeggyilkos dolgozik. (Bár, azt hiszem, a tömeggyilkosság valahol tíz fölé tehető számban, ettől függetlenül, ha a főcím montázsból indulunk ki, azért gyilkosunk megérdemli a kitüntető címkézést.)
Utána pedig egy olyan kisboltban találjuk magunkat, ahol mind a kiszolgáló személyzet, mind a klientúra a vicc kategóriát erősíti. Ha nem lenne elég, hogy milyen erőltetetten ismerjük meg a karaktereket még vegyük hozzá, hogy ezek az egymástól homlokegyenest eltérő és habitusú népek hála a jó boltosunknak - aki egyébként még véletlenül sem tiszteli egyiküket sem és egyenesen úgy bánik velük, mint a kutyákkal - egy kártyapartiba csöppennek, unaloműzésképp. Hiteltelen és logikátlan az egész, ahogyan a boltos, Steve (Eduardo Antonio Garcia) összetereli a kis csoportot, hogy azután egy ádáznak nem mondható kártyacsatát vívjanak, amelynek egyetlen szereplője, akit érdekel is a játék, legalább három karton hatos sört felhörpölgessen a játékidő alatt. (A vágásos montázsoknak köszönhetően legalábbis úgy tűnik. Na, ez a boltos maga, Steve.)

A helyi aranyszívű lúzer és egyben biztonsági őr szerű figura, Donny (Peter Story) ezen idő alatt legalább ugyanennyi fánkot zabál fel és közben annyira fárasztóan udvarolgat a kelletlen alkalmi prosti Jess-nek (Liz Nicole Abrams), hogy nézni is fáj. Feltételezem ezzel a szállal igyekeztek némi romantikus érzelmeket belevinni a filmbe, hiszen jó az, ha van egy párocska, akiért lehet izgulni. Ha ez volt a cél - kizárt, az teljesen kizárt! - akkor tökéletesen bakot lőttek, mert ahogy sejteni lehet az eddigiekből, sem maguk a színészek nem túl szerethetőek, sem azok a karakterek, akiket alakítanak. Donny például egy elvileg szeretetre méltó és segítőkész mackó, de ne felejtsük el, hogy elég elítélhetően végig fánkokat töm magába és azért az első negyedórában egy homeleszt áttol a bolt bejárati ajtaján, így nehéz szurkolni érte. Jess meg ugyanez fordítva. Aktuális pasijával érkezik és látható, hogy ganénak van nézve, de miután a pasas faképnél hagyja, végig úgy viselkedik, akár egy királykisasszony, aki büdöset szagol. A figura másik különleges képessége, hogy kiszámíthatatlanul véletlenszerű módon lesz gyengéd és segítőkész, majd elutasító és paraszt bármelyik szereplővel. Azonosulni vele sem lehet.

A film kifinomult humora mindenért kárpótolt!

Van egy hatalmas testű feka (Ellia English) telefonszex szolgáltató hölgy is - mindkét női szereplőt a szexiparban tudta a forgatókönyv elhelyezni, ezzel ellentétben egy Hupikék Törpikék epizódban több csöcsöt látsz - és végül egy a cuccról leszokóban lévő fiatal srác (James Duval), aki Steve rokona és olyan kedvesen szolgálja ki a vásárlókat, hogy csoda, hogy volt, akit beevett ide a fene. Ha egyetlen mondatban kellene a történet figuráit jellemeznem, klisésen elnagyoltak és felépítetlenek. Mona, a feka hölgy pl. Donny pepitában, csupán nem a fánkokat zabálja kéjesen, hanem a fagylaltot tömi a fejébe. A pultos fiú Jimmy pedig olyan, ahogyan a kábítószerest elképzeli valaki, aki hozzá sem szagol az ilyesmihez; befáradt, bepunnyadt, és mikor nem kapja meg az új adagot, pár óra alatt komoly elvonási tüneteket mutat, majd ráparázik a csótány kérdésre, egy olyan jelenetben, ami már Hamleti magasságokba emelkedik. Röhögés nélkül nem tudom, hogyan volt képes elmondani a számára írt szöveget?

Az áruszállító pedig, aki főleg az alkohol érkezéséért felelős, maga az isteni Steve Guttenberg, más néven Morty. Meglepő a kontrasztja a többiekhez képest. Először is, nem tűnik olyan manírosnak, mint a többiek és alig szerepel a vásznon, ami a végtermék szempontjából majdnem szerencsés, bár, letagadni így sem tudja, hogy ott volt...

Mivel horrorfilmet látunk, nem kell meglepődni, amikor a szereplők mondvacsinált indokkal elhagyják a kártyaasztalt, hogy azután az egyébként nem túl nagynak tűnő helyszínen egyenként elvérezzenek a gyilkos keze által. Természetese szigorúan egyesével és bár a falakat nem fedi hangszigetelő anyag, míg az egyik éppen hal, addig a többiek erről nem szereznek tudomást. A forgatókönyv roppant elmésen eléri azt is, hogy megmagyarázza nekünk, miért is nem hagyják ott a kellemetlen Steve hátsó szobáját és szélednek haza, vagy legalábbis igyekszik elhitetni ezt a nézővel, aki ha elmúlt hat éves - vagy egy ittas nyolcéves - azonnal átlát a szitán: itt kérem egy ostoba koncepcióra húztak rá nyolcvan percnyi pénzmosást.

A rendező és producer amúgy nagy rejtvény fanatikus lehet vagy csak simán kedvelik az önfényezést, mert a film címe és a rendező meg a producer neve is bele lett rejtve a nyolcvan percbe. (A rendező neve mindjárt a sörmárkába, amelyet Steve olyan vehemensen fogyaszt. Sosem értettem, hogy lehet valaki olyan szomjas, hogy három-négy doboznyi folyadéknál lényegesen többet magába döntsön egyetlen este alkalmával? Steve elvileg tudja a titkot és ehhez képest alig baszik be az ötvenedik percig. Mondjuk azért az is elég érdekes, hogy főleg olyan emberekkel ül le kártyázni, akik sportot űznek abból, hogy ellopják az áruját.

Ami még zavarni fogja az egyszeri nézőt, a végtelenül primitív megoldások a filmben, hogy miért is nem tesznek semmit logikusan. Gondolok itt arra, hogy Steve pl. miközben látják a kamerán, hogy elvileg Jimmy odalent az eladótérben tör és zúz, nem szalad le Donny-val, hogy leszedálja kicsit az egyébként szemlátomást megvonási tünetektől szenvedő srácot. És ez csupán egyetlen baromság abból a megszámlálhatatlanból, amit a filmidő alatt le kellene nyelnünk.

De legalább a trailer ötletesen van megvágva.

Töfi:
- El sem hiszem, de Ellia English alakítását díjazták a New York-i horror fesztiválon egy legjobb színésznő díjjal!
- A 2009-es film weboldala 2016-ban, mikor a cikket írom, még létezik: www.corneredmovie.com
- Egy másik horrorfilm fesztiválon Maze a rendező második helyezést ért el. Nem is akarom tudni, mikkel lehetett versenyben.

30%

Ha szeretnéd látni: C O R N E R E D !

Kellemetlen látni, ahogyan az egykor annyira kedvelt színész lassan megöregszik.

Fuss az életedért - Freerunner (2011)

Fuss az életedért - Freerunner (2011)

Rendezte: Lawrence Silverstein

A film Mafab adatlapja: Freerunner (2011)

Megtekintés: Persze. Pár évente, újra és újra, mert mostanra semmire nem emlékszem ebből a filmből. A kritikát évekkel korábban írtam és csak átmentettem ide.

A magyar cím lehetne szabad-gyalog.
Szabad gyalog felfutni a falra.
A „freerunnerek” a yamakazi amerikai megfelelői. Egész nap edzésben vannak, fogadásból cikáznak a háztetőkön, falakon, alig lemaradva a csodálatos pókember segge mögött. A végcél néhány színes zászlócska meg némi aprópénz, ami alig elég a csekkekre. Ha nagyot akarsz ebben a világban szakítani – mondjuk célzászlót – emelni kell a téteket, amit viszont a játékszervező nem szeret. Aki játszik, nem fogadhat. Akik pedig fogadnak, azoknak meg nem elég a játék.
Egy tucatnyi unatkozó milliomos látványosságot szeretne. Kezdetben elég nekik a hagyományos kergetősdi, de amikor már nem emelkedik az adrenalin szint kellően, a játékszervező kicsit megpiszkálja a szabályokat, ezzel róva nagyobb terhet a rohanók vállára, azon felül pedig a nyakukba szakítja azokat. Szó szerint. Előkerül a „Menekülő emberből - The Running Man (1987)” és a „Bilincsbe verve - Wedlock (1991)”-ból már ismert nyakba telepíthető robbanó fémpánt, néhány szkenner, amelyek hatástalanítják, vagy eltolják a robbanást, és tenger sok pénz.

Elsőre nem hangzik rosszul, a végeredmény mégis annyira unalmas és logikátlan macska-egér harcot eredményez, ami méltán rángatja vissza a film megítélését a hajnali műsorsávba.

A szereplők alig hihetőek. A feszültség egyáltalán nem érezhető. Az akciók pedig trehány munkák.
Néhány szir-szar, amit kiemelnék:

- A fejlerobbantások gagyi színvonalúak. Legtöbb esetben a CGI-t ki sem használják, inkább a falra, vagy másik szereplőre vált a kamera, hogy azután beterítsen mindent a vér és agy. Ez azért zavart, mert ha már a film egyik legfontosabb pillanata a szereplők ilyetén likvidálása, akkor elvárható, hogy pár esetben megmutassák azt.

- A milliomos „befektetők” számomra hiteltelenek. Elhiszem, hogy van pénzük, mint állat, de azt nem, hogy egy ilyen megszervezett, amúgy nem túl izgalmas verseny alatt ennyire feltüzeljék magukat – főleg, hogy gyakorlatilag mind laptop előtt élvezi a játékot, nem mondjuk egy hatalmas stúdióban, kivetítőkön, szivarfüstbe burkolva – és milliókkal dobálóznak. Oké, könnyen jött pénz könnyen megy, de ezen a szinten akkor már csak izgalmasabb muri lenne nekik egy motelben szeletelni a szerencsétlen turistákat. Arról is készült film. Mellesleg a legtöbb pénzeszsák tipikus seggfej karakter és egy értékelhető benyögésük sincs.

- A játékszervező, aki mellesleg angol húzónév, Danny Dyer, súlytalan karakter. Tenyérbe mászónak elég, milliomos szervezőnek, médiamogulnak kevés. Igyekszik hozni a figurát, csak nehéz neki elhinni, a manír ellenére. Ettől még kedvelem. Nem ezért.

- A Vizuális effekteket gyártó cég helyében kértem volna a stáblistáról való törlést. Annyira gagyik a fontosabb trükkök. A motorcsónak robbanása pl. nekem szerintem jobban fájt, mint aki mellett robbant.

- A főszereplők nem tehetségtelenek, de közük nincs azokhoz a fiatalokhoz, akik ezt a műfajt a valóságban művelik. Ha néhány igazi „freerunner” került volna a filmbe – nem állítom, hogy a főszereplőket kivéve mind csinálják ezt – akkor Jackie Chan mutatványait leiskolázó mászásokat és ugrásokat láthattunk volna a vásznon/monitoron. Amit azonban kapunk az inkább egy első éves artistaképző harmatos edzésére emlékeztet.

- A női főszereplő – mert kellett az a romantikus szál – Chelsea (Rebecca Da Costa) mutatósnak mutatós darab, de mint színésznő, tévedés. Sem nem túl dögös, sem nem túl csinos. Talán áttévedt egy pornófilm castingról.

- A film végi narrátor szöveg teljesen felesleges, nem illik a film ritmusába.

- Seymour Cassel egyértelműen azért került a stáblistába, mint nagypapa, hogy egy Hollywood-i legenda is képviselje magát a stáblistán. Amúgy szerepe mellékes és klisés. Ha nem jegyezne meg néha pár frivol fricskát a nagyi felé – isten nyugosztalja – nem lenne rá szükség.

30%

Stacy az egyetlen, aki szexet csempészik a filmbe. Amúgy még az sem lenne benne...

Szeretnéd látni? - F U S S  A Z  É L E T E D É R T !

Sziklák szeme 2. - The Hills Have Eyes Part II (1984)

Sziklák szeme 2. - The Hills Have Eyes Part II (1984)

Rendezte: Wes Craven 

A film Mafab adatlapja: The Hills Have Eyes Part II (1984)

Megtekintés: Nem igazán. Még akkor sem, ha Craven első számú rajongója vagy.

Miért?
Mert bármilyen középszerű is néhány korai munkája - ötlet, támogatás vagy pénzhiány miatt - ezen a filmen egyértelműen érzed, hogy valami nagyon nincs rendben vele, ha egy kicsit is van érzéked a mozihoz. Én éreztem valami hasonlót és ebben megerősített az is, hogy utána olvasva megtudtam, hogy maga Craven is elhatárolódott ettől a filmjétől.
A film a korai slasher horrorfilmek egyik fércmunkája, bugyuta történettel, logikátlan, erőltetett húzásokkal. Tényleg az a fajta mozi, amit miközben nézel, érzed, hogy nem méltó a "gazdájához". Ha ugyanabban az évben a Rémálom az elm utcában nem lett volna akkora siker. Craven nem kapott volna a gyártó stúdiótól elég pénzt, hogy befejezze a forgatást, pedig akkor már a film közel kétharmada dobozban volt, csak valahogy elveszett a kohézió...

Kb. nyolc évvel az első rész eseményei után vesszük fel a történet fonalát. Bobby (Robert Houston) alig élte túl a családját érintő mészárlást és azóta is pszichiáterhez jár, hogy megszabaduljon félelmeitől. Ruby (Janus Blythe) akinek a családja kannibálként élt a sivatagban, azonban miután segít Bobbynak elmenekülni a sivatagból, viszonylag könnyen beilleszkedik a városi életbe és egy baráti társasággal motorversenyre készül.
Nálam már itt elvérzett a történet, hiszen Ruby először is miért maradt Bobby közelében az eset után? A túlélők nyilván elmesélték menekülésük történetét az események után, mégis olyan, mintha ennek nem lenne nyoma a filmben. Eleve, a baráti társaság, akik elvileg Bobby cimborái, miért nem ismerik Ruby történetét? Ruby később a film alatt meséli el, hogy mi történ nyolc évvel korábban. Az egész olyan összecsapott. Mintha az lett volna a cél, hogy valami kierőszakolt okkal visszatérhessünk az első rész helyszínére, de valami ostoba erőltetett ok miatt, nem teljesen új történetet mutatunk be - lett volna rá mód - hanem az első rész szereplőit, eseményeit szuszakolnánk rá a nézőre, hogy lineárisan folytatódjon a történet. Erre mi szükség?
Főleg, ha később a Ruby szál olyan kurtán kerül lezárásra. Arról nem is beszélve, hogy az előkerülő új gyilkos szereplő semmilyen formában nem került említésre a korábbi részben, így ez is megtöri a folytonosságot.
Erőltetett és buta.

Bobby tehát idegrohamot kap, így nem megy versenyre készülő barátaival, csak Ruby. A szereplők a tipikus klisés fiatalok. A vicces feka, az állandóan negatív csávó, a könnyű vérű lány, a sportos hősszerelmes és jelen esetben a vak szöszi, mint Final Girl. Aranyosak, hogy elviszik magukkal a motorversenyre, hiszen majd hallgathatja a motorok zúgását. Mindegy, a csapat többé-kevésbé össze van szokva. Nekem nagyon csak az állandóan negatívkodó gyerek lógott ki. Megszokhattuk, hogy mindig van a filmekben legalább egy ilyen karakter, akinek semmi sem jó, aki senkit nem kedvel, aki mindig beszól valamit, amivel elbassza a bulit, de ettől függetlenül, következetesen, majd' az összes hasonló és egyéb moziban, amiben több főt számláló csoport a főszereplő, egyszerűen kell egy ilyen "Janka néni" figura.
Ruby egészen szépen elvan a társasággal és egyáltalán nem látszik rajta, hogy korábban - igaz nyolc éve már (elmúltnyolcév) - de együtt élt egy kannibál törzzsel. Sőt, talán a vak lányt leszámítva ő a legkonszolidáltabb tagja a társaságnak.
A motorverseny természetesen nagyon messze is van, meg a nyolc fős brigád egyetlen tagja sem állította előre az óráját, így menet közben jönnek rá, hogy ha a spécin feltuningolt motorjaikkal szeretnének díjat és pénzt szerezni, kb. egy órányi utat kell levágniuk, na hol máshol...? A sivatagon keresztül!
Mondjuk ez még jópofa oknak mondható, csak erőltetett.
A kisbusz lefordul a sivatagos, köves útra a figyelmeztető táblák ellenére, a többit kiszámolhatod. Mondjuk, az is fura, hogy veszélyre figyelmeztető táblákon kívül semmi nyoma, hogy esetleg az amerikai nagybácsi bármilyen formában azon a környéken rendet tartana és védené adózó állampolgárait.

Egyáltalán nem logikus, hogy a két motoros fiú a vélhetően veszélyes gyilkos után vetik magukat a motorjaikkal. Ahogyan borítékolható, ez egy olcsó dramaturgiai fogás, hogy a csoport szét legyen széledve. Azért, amikor a kannibál gyilkos szinte leiskolázza a fiúkat terepmotorozásban, azért az erős.

Az első rész kopasz Plutója mellett (Michael Berryman) megjelenik a Kaszás (John Bloom) becenevű legnagyobb tesó és ők ketten röhejesen ötlettelenül és hiteltelenül elkezdik lemészárolni a szereplőket, beleértve Ruby-t is, aki viszont egy ideig derekasan állja a sarat és meglepően tökösen verekszik meg az egyik beltenyészet tesóval.

Az egész filmen érződik az olcsóság szag. Annak idején az első rész egészen jól muzsikált. Viszont olyannyira nem volt ötlet egy kerek történethez, hogy a játékidő elnyújtása miatt még az első részből is kellett pár perc flashback-et átemelni és többek között ez az oka, amiért Bobby figurája helyet kapott a film elején. Ha már az első részt vele zárták és a menekülésével, kénytelenek voltak belepakolni ide is, hogy a néző emlékezzen, mi volt korábban. Viszont a színész nem volt oda az ötletért, hogy ismét a sziklák között rohangáljon - mostoha körülmények a sivatagi forgatás során - ezért leszögezte, hogy a karaktere rövid úton kiszáll a meséből, így a pánikroham utáni búcsúzásban maradtak, mert annak leforgatása volt a legegyszerűbb. Mint korábban írtam, ha Freddy Krueger figurája nem elég nagy siker, ezt a filmet nem fejezik be. Utólag Craven sem nagyon értette, minek vágott bele a forgatásba.

A Bobby-t alakító színész, Robert Houston, sokak meglepetésére - kivétel aki látta őt játszani - valójában nem volt képzett aktor és inkább a rendezés felé kacsintgatott. Már 1980-ban elkészítette élete fő művét, egy szamurájos akciófilmet, japán színészekkel, majd egyre rosszabb produkciókat adott ki a keze közül, míg végül átnyergelt rövid dokumentumfilmek készítésére. Közel tizenkét éve nem nagyon van jelen filmes vonalon, igaz, utolsó ismert munkája elnyerte kategóriájában az Oscar-díjat! (Mighty Times: The Children's March (2004))

Janus Blythe 1974-től, 1991-ig, tizenöt év alatt elkészített 22 produkciót, majd a csinos és energikus lány visszavonult a filmes szakmától, pedig, színészi kvalitása gyorsan fejlődött.

A vak lányt, Cass-t alakító Tamara Stafford sem sokáig volt jelen Hollywoodban. Négy munkája közül az utolsó volt jelen filmünk. Hozzáment Steve Stafford rendezőhöz, szült egy színészpalántát, de ő maga nem erőltette annyira, hogy "képben" legyen. Viszont férje révén, aki hivatásos pilóta, közeli ismerősei Harrison Fordnak és férjének édesanyja meg Sir Arthur Conan Doyle keresztlánya volt!

30%
Arra jó, hogy tud, mi a nem jó! :)

Ha szeretnéd látni: W E S  C R A V E N  G Y Ü L Ö L I

A film befejezése, a tűzgyűrűvel, kimeríti a röhejes fogalmát. Az abból való menekülés pedig még rá tudott tenni egy lapáttal. Nem tudom, ki gondolta komolyan ezt a befejezést és a vak lány akcióit?

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

12 menet 3.: Lezárt ügy - 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

Rendezte: Stephen Reynolds

A film Mafab adatlapja: 12 Rounds 3: Lockdown (2015)

Megtekintés: Reggel általában keserű szájízzel ébred az ember. Ha elalvás előtt ezt nézed, azzal is fogsz elaludni.

2009-ben Renny Harlin elkészített egy elég gyengécske akciófilmet, amellyel elvileg John Cena berobbanhatott a pankrációs üzletből a filmbizniszbe, 12 menet - 12 Rounds címmel. De ez sem volt jobb film, mint 2006-os próbálkozása "A tengerészgyalogos - The Marine.
Cena érdektelensége és a kisebb büdzsé miatt a második rész független történetként készült el, viszont ismét sikerült egy pankrátor srácot összekaparni. Ez lett a "Megint 12 menet - 12 Rounds 2: Reloaded" Randy Ortonnal, aki még kevésbé szimpatikus figura, mint a gorilla külső jegyeivel rendelkező Cena. Szerencsére, mikor ezt a filmet megnézhettem volna, épp valami mást csináltam...

A 3. részt viszont nem akartam kikerülni, mert néha kell, hogy fájjon.
Nem fogod elhinni, de úgy látszik, hogy a 12 menet franchise egyik fontos kelléke, hogy a főszereplő  a WWE világából érkezik. Ez nem véletlen, hiszen a franchise mögött tevőlegesen ott áll készítőként a WWE. Szerény véleményem szerint ezért lenne nagy szükség rá, hogy az akció jelenetek során a pankrátorunk megmutathassa az átlagos nyúlbéla nézőnek, miképpen kell 20 ellenséget nyolcvan perc alatt szarrá pofozni és túlélni a játékidőt. Nem ez lenne a normális egy cégtől, ha már pénzt fektet valamibe? Reklámozza a terméket.
A főszereplő Jonathan Good azonban nem sokat mutat munkásságának ékköveiből, mivel többnyire menekül, lövöldözik és amikor véletlenül közelharcba kerül bárki mással, nos, akkor sem viselkedik úgy, mint egy megveszekedett baromállat. Inkább csak amolyan finomkodva adnak-kapnak, de semmi extra. Ezért pankrátorok között kutakodni teljesen felesleges. Ráadásul Good fizimiskája sem olyan szerethető, kivéve talán a rajongóinak. Nem az a kedves és simulékony figura, akinek végig szorítani fogsz. Illetve fogsz érte drukkolni, de nem miatta, hanem mert az ellensége annyival genyóbb nála. Azért erre építeni elég kevés.
Ez Good első nagyfilmes debütálása, Kezdőként Jon Moxley karakterét vitte a fiú, majd 2011 után átvette a Dean Ambrose karakter nevet, azóta ezen a néven lép szorítóba. Voltak kétségei a filmet illetően, de meggyőzték róla, hogy Shaw szerepe megéri a filmes debütálást.

Aki még ma is úgy véli, hogy egy pankrátor nem jó színész, nézze meg, milyen hiteles ezen az arcon a majré!

A producerek nem sok fantáziát láthattak a filmben, mert nagyon fapados az egész. A történet sem túl nagyívű, hiszen egy zárt rendőrösön zajlik szinte a játékidő 95%-a, de tudjuk a Die Hard filmből, hogy azért a kis területből is elég sok mindent ki lehet hozni. Itt sajnos a 3. rész el is bukott, mert gyakorlatilag összevissza rohangálnak az épületben, keresve főhősünket, aki meg főleg bújkál és kiszámított precizitással, kb. nyolc percenként eltesz valakit láb alól. Sajnos, a legnagyobb unalommal.
Miért?
Mert a történet, a forgatókönyv egy blődli.

Fél éves kényszerpihenő után Shaw aznap, hogy visszatér dolgozni, sikeresen beletenyerel egy ügybe, mely oda vezet, hogy egykori rendőrsulis társa és más korrupt zsaruk összezárkóznak vele a rendőrség épületében, miközben mindenki mást kihajtanak egy kamu tűzriadóval. Persze van számítógépes guru is, aki blokkolja a telefonokat és kamerán követi hősünk sétáját, időben odaküldve egy-egy zsarut, hogy fogyatkozzon a statisztéria. Az exbarát pedig bármire képes, hogy megvédje érdekeit és társait, ami annyit tesz, Shawnak meg kell halnia.
Nem nagy ügy.

Azután, igaz, pár perce egyik kollégát még életben hagyta - kezdtem félni, hogy Shaw a továbbiakban csupán kiiktatja az ellenségeit, de azután már nem volt többé fontos a kíméletesség.

A rossz zsaru, Burke szerepében Roger R. Cross, aki tekintélyes tévéfilmes múlttal rendelkezik, a számítógépes figura meg az a Lochlyn Munro, akinek egyik katasztrofális filmjét pár hete volt szerencsém megtekinteni. Munro tehetségét megcsodálhatjuk ebben a műben, mert szinte végig egy szobában ül, monitorok előtt és arcán riadt félelem futkározik fel alá, hogy megakadályozza Shaw-t a menekülésben. (Az említett szar film, a Fogtündér, amelyről itt olvashatsz.)

Vannak olyan finomságok a filmben, mint például a teljes rendőri állomány impotenciája, mivel kint piknikeznek az épület előtt, miközben odabent a kollégák kis csoportja öli egymást. Oké, a legtöbben irodisták, de azért biztos nem csak a büfés és a takarító személyzet hagyta el az épületet...
A másik, hogy miközben Shaw és egyik ellensége szarrá lövöldözik a tetőt, ami azért nincs túl messze a népségtől, lévén, hogy pár emelete az egész rendőrség, semmilyen jelét nem láthatjuk, hogy a több száz kikényszerített ember kicsit is izgatná magát az eltéved golyók miatt, sőt, gyakorlatilag olyan, mintha a két szereplő valahol máshol vívná élethalál harcát, annyira nincs rá reakció, ami viszont komoly dramaturgiai hiba. Csoda, hogy a végén a rendőrfőkapitány végre beküldi a S.W.A.T. kommandósait, amit normális esetben egy perccel azután megtettek volna, amint kiderül, mi folyik odabent.
Nyah.

Az is hab a tortán - meg is fullad ilyesmiben a film - hogy Burke, amikor végre megkaparintja Shaw-t is és vele a bizonyítékot, nem lövi ám fejbe, ahogy normális esetben kellene. Eddig is vadásztak rá, kilőttek két mázsa skúlót rá, de amikor szemtől szemben állnak, kínos párbeszéd és időhúzás veszi kezdetét, hogy egyrészt beérjenek a kommandósok, másrészt, kiteljen a másfél órás játékidő. Tipikus James Bond gonosz hiba. Addig pofázunk, míg a hősnek lesz módja az ellentámadásra vagy szökésre. Ketten is felelősek ezért a trehány forgatókönyvért, ám gondolom, inkább azon izgultak, hogy költségen belül maradjanak, nem azon, hogy a film logikusan és szórakoztatóan épüljön fel.
A végére pedig még egy teljesen felesleges és sehova sem vezető csavart is kapunk, csak megszokásból, de mivel, a film élvezetéhez még csak hozzá sem tett.

Igazi videó szemét.
Nálam az ilyesmi már fika kategória, de ma jó fej voltam.

30%

A filmet innen letöltheted: 12 menet, ami jelen esetben főleg pisztolygolyót jelent!