Rendezte: Wes Craven
A film Mafab adatlapja: The Hills Have Eyes Part II (1984)
Megtekintés: Nem igazán. Még akkor sem, ha Craven első számú rajongója vagy.
Miért?
Mert bármilyen középszerű is néhány korai munkája - ötlet, támogatás vagy pénzhiány miatt - ezen a filmen egyértelműen érzed, hogy valami nagyon nincs rendben vele, ha egy kicsit is van érzéked a mozihoz. Én éreztem valami hasonlót és ebben megerősített az is, hogy utána olvasva megtudtam, hogy maga Craven is elhatárolódott ettől a filmjétől.
A film a korai slasher horrorfilmek egyik fércmunkája, bugyuta történettel, logikátlan, erőltetett húzásokkal. Tényleg az a fajta mozi, amit miközben nézel, érzed, hogy nem méltó a "gazdájához". Ha ugyanabban az évben a Rémálom az elm utcában nem lett volna akkora siker. Craven nem kapott volna a gyártó stúdiótól elég pénzt, hogy befejezze a forgatást, pedig akkor már a film közel kétharmada dobozban volt, csak valahogy elveszett a kohézió...
Kb. nyolc évvel az első rész eseményei után vesszük fel a történet fonalát. Bobby (Robert Houston) alig élte túl a családját érintő mészárlást és azóta is pszichiáterhez jár, hogy megszabaduljon félelmeitől. Ruby (Janus Blythe) akinek a családja kannibálként élt a sivatagban, azonban miután segít Bobbynak elmenekülni a sivatagból, viszonylag könnyen beilleszkedik a városi életbe és egy baráti társasággal motorversenyre készül.
Nálam már itt elvérzett a történet, hiszen Ruby először is miért maradt Bobby közelében az eset után? A túlélők nyilván elmesélték menekülésük történetét az események után, mégis olyan, mintha ennek nem lenne nyoma a filmben. Eleve, a baráti társaság, akik elvileg Bobby cimborái, miért nem ismerik Ruby történetét? Ruby később a film alatt meséli el, hogy mi történ nyolc évvel korábban. Az egész olyan összecsapott. Mintha az lett volna a cél, hogy valami kierőszakolt okkal visszatérhessünk az első rész helyszínére, de valami ostoba erőltetett ok miatt, nem teljesen új történetet mutatunk be - lett volna rá mód - hanem az első rész szereplőit, eseményeit szuszakolnánk rá a nézőre, hogy lineárisan folytatódjon a történet. Erre mi szükség?
Főleg, ha később a Ruby szál olyan kurtán kerül lezárásra. Arról nem is beszélve, hogy az előkerülő új gyilkos szereplő semmilyen formában nem került említésre a korábbi részben, így ez is megtöri a folytonosságot.
Erőltetett és buta.
Bobby tehát idegrohamot kap, így nem megy versenyre készülő barátaival, csak Ruby. A szereplők a tipikus klisés fiatalok. A vicces feka, az állandóan negatív csávó, a könnyű vérű lány, a sportos hősszerelmes és jelen esetben a vak szöszi, mint Final Girl. Aranyosak, hogy elviszik magukkal a motorversenyre, hiszen majd hallgathatja a motorok zúgását. Mindegy, a csapat többé-kevésbé össze van szokva. Nekem nagyon csak az állandóan negatívkodó gyerek lógott ki. Megszokhattuk, hogy mindig van a filmekben legalább egy ilyen karakter, akinek semmi sem jó, aki senkit nem kedvel, aki mindig beszól valamit, amivel elbassza a bulit, de ettől függetlenül, következetesen, majd' az összes hasonló és egyéb moziban, amiben több főt számláló csoport a főszereplő, egyszerűen kell egy ilyen "Janka néni" figura.
Ruby egészen szépen elvan a társasággal és egyáltalán nem látszik rajta, hogy korábban - igaz nyolc éve már (elmúltnyolcév) - de együtt élt egy kannibál törzzsel. Sőt, talán a vak lányt leszámítva ő a legkonszolidáltabb tagja a társaságnak.
A motorverseny természetesen nagyon messze is van, meg a nyolc fős brigád egyetlen tagja sem állította előre az óráját, így menet közben jönnek rá, hogy ha a spécin feltuningolt motorjaikkal szeretnének díjat és pénzt szerezni, kb. egy órányi utat kell levágniuk, na hol máshol...? A sivatagon keresztül!
Mondjuk ez még jópofa oknak mondható, csak erőltetett.
A kisbusz lefordul a sivatagos, köves útra a figyelmeztető táblák ellenére, a többit kiszámolhatod. Mondjuk, az is fura, hogy veszélyre figyelmeztető táblákon kívül semmi nyoma, hogy esetleg az amerikai nagybácsi bármilyen formában azon a környéken rendet tartana és védené adózó állampolgárait.
Az első rész kopasz Plutója mellett (Michael Berryman) megjelenik a Kaszás (John Bloom) becenevű legnagyobb tesó és ők ketten röhejesen ötlettelenül és hiteltelenül elkezdik lemészárolni a szereplőket, beleértve Ruby-t is, aki viszont egy ideig derekasan állja a sarat és meglepően tökösen verekszik meg az egyik beltenyészet tesóval.
Az egész filmen érződik az olcsóság szag. Annak idején az első rész egészen jól muzsikált. Viszont olyannyira nem volt ötlet egy kerek történethez, hogy a játékidő elnyújtása miatt még az első részből is kellett pár perc flashback-et átemelni és többek között ez az oka, amiért Bobby figurája helyet kapott a film elején. Ha már az első részt vele zárták és a menekülésével, kénytelenek voltak belepakolni ide is, hogy a néző emlékezzen, mi volt korábban. Viszont a színész nem volt oda az ötletért, hogy ismét a sziklák között rohangáljon - mostoha körülmények a sivatagi forgatás során - ezért leszögezte, hogy a karaktere rövid úton kiszáll a meséből, így a pánikroham utáni búcsúzásban maradtak, mert annak leforgatása volt a legegyszerűbb. Mint korábban írtam, ha Freddy Krueger figurája nem elég nagy siker, ezt a filmet nem fejezik be. Utólag Craven sem nagyon értette, minek vágott bele a forgatásba.
A Bobby-t alakító színész, Robert Houston, sokak meglepetésére - kivétel aki látta őt játszani - valójában nem volt képzett aktor és inkább a rendezés felé kacsintgatott. Már 1980-ban elkészítette élete fő művét, egy szamurájos akciófilmet, japán színészekkel, majd egyre rosszabb produkciókat adott ki a keze közül, míg végül átnyergelt rövid dokumentumfilmek készítésére. Közel tizenkét éve nem nagyon van jelen filmes vonalon, igaz, utolsó ismert munkája elnyerte kategóriájában az Oscar-díjat! (Mighty Times: The Children's March (2004))
Janus Blythe 1974-től, 1991-ig, tizenöt év alatt elkészített 22 produkciót, majd a csinos és energikus lány visszavonult a filmes szakmától, pedig, színészi kvalitása gyorsan fejlődött.
A vak lányt, Cass-t alakító Tamara Stafford sem sokáig volt jelen Hollywoodban. Négy munkája közül az utolsó volt jelen filmünk. Hozzáment Steve Stafford rendezőhöz, szült egy színészpalántát, de ő maga nem erőltette annyira, hogy "képben" legyen. Viszont férje révén, aki hivatásos pilóta, közeli ismerősei Harrison Fordnak és férjének édesanyja meg Sir Arthur Conan Doyle keresztlánya volt!
30%
Arra jó, hogy tud, mi a nem jó! :)
Ha szeretnéd látni: W E S C R A V E N G Y Ü L Ö L I
A film befejezése, a tűzgyűrűvel, kimeríti a röhejes fogalmát. Az abból való menekülés pedig még rá tudott tenni egy lapáttal. Nem tudom, ki gondolta komolyan ezt a befejezést és a vak lány akcióit? |