Rendezte: Josh Gordon, Will Speck
A film Mafab adatlapja: Office Christmas Party (2016)
Néhány munkatárs, hogy megnyerjen egy befektetőt, megrendezik számára élete karácsonyi partiját. Hogy ez sikerül, annak oka, hogy némi por kerül a gépezetbe, de mindegy is a végkifejlet, ha a lehetőség valójában végig előttünk volt és a felmentő seregnek meg nincs patronja a fegyverébe.
Kb. ennyi a film.
A szereplők közül néhányan ismertebbek, tehetségesek, a mellékszereplők nagyja eltalált figura, és megfelelő kezekben a film akár még jó is lehetett volna, de így egy pont olyan vígjáték, amiből 12 egy tucat, a poénok tök közepesek, elcsépeltek, vagy ötlettelenek. Igyekeztem hangosan felröhögni a filmen, mert akkor érezném, hogy valami betalált. A legközelebb talán akkor voltam ehhez, amikor a reptéren Carol (Jennifer Aniston) szabadjára engedi a kisördögét. Még a fő-mellékszereplő Clay (T. J. Miller) tudott felmutatni néhány értékesebb pillanatot. Jason Bateman végig asszisztálja a filmet, végszavazva a többieknek. Olivia Munn-ról szerettem volna többet tudni. Már az X-Men-ben is keveselltem a jelenlétét, pedig a legtöbb fórumon úgy írtak róla, mintha tudnának valamit, amit én nem. Több, mint tíz éve szakmázik, de most ismertem rá másodszorra, ami nekem kellemetlen, mert nagyon jó nő, érdemes figyelni. Kedvenc részem, amikor rátör a frász a kocsiban, ami épp kaszkadőr ugrást igyekszik végrehajtani: a félelmet jól adta vissza a lány, tetszett a játéka.
Tehát, még egyszer: Aniston hozza a baszatlant, de jól. Bateman színtelen-szagtalan. T. J. tipikus bohókás szomszéd srác, de kedvelhető. Munn a szexi dög, de nem erőltetik ezt a vonalat.
A baj, hogy a filmnek két rendezője van és egyikről sem derült ki, hogy sziporkázóan tehetséges lenne egy őrült vígjáték leforgatásában. Hozzák a kötelező seggfej karaktereket, mint munkatársak, mellékszereplők, van, aki még fontos is lesz a vége felé, de valahogy olyan az egész film, mintha a forgatáson nem lett volna mindenki meggyőződve róla, hogy jó ez neki, és talán a stábnak is szüksége lett volna egy ilyen csapatépítő jellegű ereszd el a hajamra, hogy a team, akik elvileg ezer éve dolgoznak együtt, azt a benyomást keltse, hogy össze vannak szokva, nem csak eljátszanak egy csokornyi irodistát, akik együtt dolgoznak és össze vannak szokva. A rendező páros "Sejtcserés támadás" című moziját eleve végig sem bírtam nézni. Annyira nem kötött le, hogy nem is emlékszem, miről szól.
 |
| Azért a Szellemirtókban dögösebb volt. |
A történet alapja is eléggé erőltetett. Értem én, hogy nem lenne film, ha egyből megkérik a milliomos tőkést, hogy bizonyos okokból válassza az ő cégüket - meg fogunk szűnni ember, tehát ha arról papolsz, hogy neked mennyire fontos egy boldog közösség, akkor gyere és a millióiddal tegyél minket boldoggá, mi meg megháláljuk azzal, hogy a legjobb tech-cég leszünk a földön. Milyen egyszerű lenne. De közben még az is kiderül, hogy akit annyira be akarnak vonni a cégbe, nem rendelkezik azzal a hatalommal, amit neki tulajdonítanak. Akkor miért is terjedt el az a hír, hogy ő kellene nekik a fennmaradáshoz??? Miért kéne nekem leülnöm egy asztalhoz tárgyalni egy lóti-futival?
Meg aztán odabent a cégnél, ahol épp mosolyszünet van a kiszivárgott infók miatt, miért csak annyit közlünk a közel kétszáz emberrel, akinek a jövője múlik a bulin, hogy: - Buli lesz!
Miért nem írják bele a memóba, hogy "Gyerekek, jön a bulira egy befolyásos seggfej és nekünk - mindannyiunknak - az az érdekünk, hogy elkápráztassuk őt, mert ha nem hozza a zsét, akkor megyünk a levesbe!"
Úgy vélem, ez lett volna a helyes döntés.
Ehelyett kapunk egy olyan felkészülést a bulira amit már az Amerikai pite és az Agglegény party is beelőzött. A Másnaposokról nem is beszélve.
A lényeg, hogy a film nem lett érdekes és még nagyon drukkolni sem akarunk a figuráknak. A végén a segítség meg nekem tök érthetetlen, Aniston karakterfejlődése meg nincs felvezetve, így totál légből kapott.
 |
| Olivia Munn tényleg jó! |
A baj velem lehet: Nem szeretem a buli filmeket, mert általában arról szól, hogy mindenki iszik, mint a gödény, becuccozik, kefél és okádik. De azt is lehet szórakoztatóan csinálni. Tom Hanks Agglegény partyja kifejezetten kedvencem és százszor láttam, viszont a Másnaposok trilógiát már csak kötelességből tudtam végigszenvedni. Biztos azért, mert eleget dolgozom hangos zenében, részegek között, ezért filmen már nem őket keresem mint téma. A "Hivatali karácsony" nem karácsonyi film. A környezet talán az benne, meg a címbe is belecsempészték meg pár jelmezbe, de gyakorlatilag a karácsonyról, mint jelképről csupán három mondatot ejtenek egy pulóverhez kötve. (Jó, mondjuk abban van poén.)
Kifejezetten zavart, hogy a Szellemírtókban megkedvelt szöszi, Kate McKinnon, itt csupán árnyéka annak az energiának, amit abban a filmben bemutatott, és ez nekem fájt.
Hollywood kezd fáradni vígjáték fronton. Kellene vérfrissítés, de nem ez a polkorrekt brigád, amibe indiaitól koreain keresztül minden benne van, viszont poén, az nincs. Elhiszem, hogy ezek a színészek mind kiemelkedő tehetségű humoristák saját közegükben és nagyon tudják a dolgukat, ám, amíg a végeredmény ennyire vérszegény, addig inkább előveszem a Tom Hanks filmet.
30%
Ha megnéznéd:
- Hivatali karácsony (2016)
- Legénybúcsú (1984)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide tessék írni, ha van mit: