2016. december 14., szerda

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)

Súgd meg halálom - Tell Me How I Die (2016)


Rendezte: D. J. Viola

A film Mafab adatlapja: Tell Me How I Die (2016)

Megtekintés: Nagyon ráindultam a témák kevercse miatt, de az egyik műfajt elnyomta egy másik.

És innentől kezdve az érdeklődésem borzalmasan megcsappant. Pedig izgalmas a felütés és aki ismer, tudja, mennyire le tud venni a lábamról a jó fényképezés, a szélesvásznú látványvilág, a mozis hatás. Ehhez képest, az első fél óra erős kezdése után lassan a finom ötletek kivesznek a filmből és nem marad más, mint az unásig ismert, pszichopata és egyebek az épületben és kezdjünk szépen meghalni.

A film Viola első komoly mozis megmérettetése és annak azért nem rossz. Oké, a CGI hóvihar valami bűn-rossz lett, viszont nagyjából minden más egészen élvezhető. Így a film egy erős közepes, hiszen amúgy nem emlékszem, hogy lett volna benne bármi más kiemelkedő. mondjuk, engem általában a télies környezet, havazás, hideg kilóra megvesz filmen - egy-egy kivételtől eltekintve - itt azonban nem éreztem azt a zsigeri vonzódást, mint egyébként szoktam. (Még a "Vakító fehérség" volt hasonló hatással rám.)

Anna (Virginia Gardner, aki az Almanach tervből lehet ismerős, bár hiába láttam a filmet, nekem nem ugrott be. Ahhoz, hogy emlékezzem rá, ennél több - film - kell.), hogy kiegészítse egyetemista zsebpénzét, jelentkezik egy orvosi kísérletre. Valójában egy gyógyszerkészítmény tesztelése, azonban, mivel felléphetnek szövődmények, maradjunk annyiban, hogy valamennyi jelentkező egy kísérleti nyúl. Anna meg a legcsinosabb mind közül. (Nem mintha ez számítana...)

A csapat egyik fele placebót kap, a másik pedig valami agyserkentő tablettát. Az agyserkentés, meg mint már több hasonló filmből kiderült, néha együtt járhat a jövő ismeretével. Mintha az agyunk képes lenne olyan butaságra, hogy megfelelő anyagok segítségével stimulálható lenne annyira, hogy megismerhessük a lineáris idő folyásának azon részét, amely logikai úton még nem érkezett meg hozzánk. (Mi van? Te ittál???)

Amúgy de.
A film első felében megismerjük azokat, akikért majd később szurkolnunk kell. Mert amíg mi szurkolunk, addig valaki szurkálni fog.
Mi sem egyszerűbb, ha sci-fi horrort forgatunk, hogy vagy valamilyen idegen lényt helyezzünk a középpontba, vagy azzal dolgozzunk, ami a legkönnyebb horrorfilmes közegekben: teremtsünk egy gyilkost, aki levadássza a stáb többi tagját! Nem kell ide fifika és úri hancúr, amolyan szeretkezés az aggyal. Elégítsük ki az egyik legprofánabb emberi vágyat; vért! Vért forrón és sokat!


Az egyetlen, ami gyilkosunkat a többi killertől megkülönbözteti, hogy úgy tűnik, mintha az illető néha bizony előre gondolkodva, beelőzné a többieket.
Mint kiderül, a gyógyszer, amit dokink (William Mapother - Tom Cruise rokona) tesztel, nem friss készítmény. Egy korábbi tesztsorozatban részt vett egy fiatalember, aki a tablettákban lévő hatóanyagok hatását, amely szinte már isteni képességgel ruházta fel, a szokott módon nem megfelelően reagálta le és úgy vélte, a legegyszerűbb módja helyrebillenteni az agy kilengéseit, ha számára idegeneket, amúgy teljesen vétlen emberkéket kezd sorban legyilkolni. Innentől sajnos már nem is érdekes a mozi, leszámítva néhány időugrásos jelenetet, amikor szereplőink amolyan agybani időutazást tesznek a haláluk pillanatáig, de ez meg azért nem olyan nagyon érdekes, mert magát a szitut kimaxolta a Végső állomás sorozat vagy öt részben.

Szóval, bár bűnös élvezetnek merem a filmet ajánlani, sajnos nem lesz maradandó élmény és nem is az a történet, amit imádni fogok újranézni. A befejezés is kicsit összecsapottnak tűnt számomra, ami még ront az összképen.
A biztonsági őr halála a hóban volt a mélypont. De azért színészünk ráhajtott a legjobb egyedül szenvedő karakter díjára.

Erre mondom azt, hogy egynek jó.
Horrorkedvelőknek kötelező, sci-fi rajongóknak azonban kihagyható.

50%

Ha megtekintenéd:
- Súgd meg halálom (2016)

Azért van hasonlóság a Mapother fiúk között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ide tessék írni, ha van mit: