Rendezte: Farren Blackburn
A film Mafab adatlapja: Shut In (2016)
Szeretem a thriller műfajt. Nincs azzal semmi baj, ha egy film nem horror. Van annyi más műfaj is. De ez egy nagy büdös kamu.
Eleve gyanús számomra, ha egy mozifilm vasággyal együtt sem éri el a másfél órát. Az vagy pörög vagy nem volt elég ötlet, amit beleszuszakoltak a forgatókönyvbe. Itt az utóbbiról van szó.
Az alapötlettel nem is lenne bajom, hogy egy mostohaanya egy házba szorul lebénult, katatóniás nevelt fiával, miközben a rettenet odakintről érkezik és támadja őket. Csak itt olyan rosszul rakosgatták össze a filmes puzzle-t, hogy a végeredmény egy aránytalan és unalmas kamaradráma lett, hiteltelen befejezéssel.
Ja, az még szódával elmegy.
Ez van akkor, amikor a forgatókönyvet egy nő írja. Teljesen máshová kerülnek a hangsúlyok. Itt is inkább az örökbefogadás és lélekölő mindennapi rutin került előtérbe és a thrilleri vonalat két jump scream volt hivatott kipótolni.
Mary Portman (Naomi Watts) férje és kamasz nevelt fia (Charlie Heaton) autóbalesetet szenved. A férj elhalálozik, Stephen pedig folyamatos, gondos ápolásra szorul. Mary ameddig tudja, igyekszik ellátni a kataton és gyógyulást sem remélő fiút, de egy nap betelik a pohár és tovább szeretne lépni. Ennek oka az életében felbukkanó kisfiú, Tom (Jacob Tremblay). Mary úgy véli, Stephen esetében már megtett mindent és nincs mód a gyógyulásra, míg Tomot esetleg sikeresen tudná rehabilitálni. Két gyermek ellátására azonban nincs ereje, ezért komolyan fontolóra veszi Stephen intézetbe való beadását.
Tom azonban nehéz eset és kiszámíthatatlan közjátékok után eltűnik a házból. Mary az eset után hallucinálni kezd, rosszat álmodik és a valóság összefonódik az álmaival. Nem nagyon érti, mi történik körülötte, amíg rá nem döbben, hogy valami felette álló erő befolyásolja az életét.
Ugye, milyen jól hangzik?
Nos, a film ehhez képest egy szánalmas kis próbálkozás, hogy ne altassa el az egyszeri nézőt. A forgatókönyvíró, Christina Hodson, egy nem túl bonyolult történetet sem tud elég érdekes prezentálni számunkra. Az arányokat sem érzi nagyon, az ijesztgetéshez is kezdő. A film legriasztóbb jelenetei valójában fake pillantok és a nagy jelenet, aminek ütnie kellene, ritmustalanul került a filmbe, ennél fogva nem is hat különösebben a nézőre, akik a felszín alatt, mintha sejtett volna valamit.
Nem szívesen lőném le a film poénját, ezért nem elemezgetem azt tovább.
Sajnálatos mód, Oliver Platt színészt egyre ritkábban és egyre kevésbé érdekes szerepekben látom. A filmben a karaktere annyira klisés, hogy azt szavakba nem lehet önteni. A végén, mikor megjelenik a krízis helyzetben, természetesen előbb, mint a rendőrök, pedig, azoknak elvileg előnye is lenne, az valami ostoba vicc. Ilyen a világon nincs. Elhiszem, hogy izgul védence miatt, de ezt??? Komolyan? Tudja, hogy szar van a palacsintában, értesíti is a helyi erőket, és utána átfurikázik a szakadó esőben a fél államon - nem a szomszéd utcából jön - és meg sem várja az erősítést, csak bemegy a sötétbe, hogy kapjon, mint öreg szakács a Ragyogásban???
Ezt férfi nem írhatja!!!
Nem is.
Tehát, lenne egy nem rossz ötlet, amit le lehetett volna forgatni egy húsz perces Alkonyzóna epizódnak, ehelyett kapunk egy elnagyolt, egész estés mozifilmet, amely, mivel több sincs benne, unalmas, mint állat és a szereplőivel sem nagyon tud mit kezdeni. (Tom a kedves pszichológusnéni kezét félrelöki, mikor megsimogatná, de a gonosz gyámügyis néni már simán ráteheti a buksijára a kezét.)
 |
| Amit lehet, azt Naomi Watts kihozza a szerepéből. Nem is benne van a hiba. |
Amekkora hype-ja volt a filmnek - legalább két helyen is belebotlottam a neten korábban - akkora csalódás volt. Nálam jobban már csak azok csalódhattak ezen a semmiségen, akik mozijegyet váltottak rá.
Kedves olvasó, gondolom, te is érzed, hogy nem nagyon tudok mit írni erről a filmről, hiszen szószátyár stílusom egészen vissza lett fogva, pedig még be is pálinkáztam.
Mit is írhatnék, hegy kamaradarabról, amiben semmi érdekes nincs és csupán egyetlen egy fordulat?
30%
Megtekintés:
- Bezárva (2016)
