Annihilator - Annihilator (1986)

Annihilator - Annihilator (1986)

Rendezte: Michael Chapman

A film Mafab adatlapja: Annihilator (1986)

Megtekintés: A film mostanra egy kuriózum a nyolcvanas évekből.

Ennek megfelelően, elvileg nehéz beszerezni - élvezhető minőségben mindenképpen, mivel egyetlen kiadó sem erőltette meg magát, hogy kellően minőségi kiadással örvendeztesse meg azt a néhány rajongót. Hogy tudok erről a filmről - azon kívül persze, hogy annyi moslék mellett ezt is volt szerencsém látni kölyökként - , hogy korábban, a sci-fi bűvöletének köszönhetően rendszeresen vásároltam a Galaktika magazint és amikor felütöttem az újságot, az első, amit megkerestem benne, a havi "friss" megjelenések voltak. Mondanom sem kell, bizonyos filmek több hónapos csúszással kerültek figyelmem középpontjába, de ez még jóval azelőtt volt, hogy az egyszeri nézőnek olyan kommersz filmes kiadványok hozzák működésbe a nyáltermelését, mint a Vox, Cinema és egyéb, hamar hamvába holt lapok. Viszont volt Filmmagazin, amit már akkor sem szívesen vásároltam, lévén, hogy a filmet nem mint szórakoztatást prezentálta számomra, hanem komoly művészeti ágként és ehhez méltóan, számomra teljesen érthetetlen fogalmazványokban istenítették azokat a mozikat, amiket a legtöbb esetben nem is ismerhettem és ha esetleg, találkoztam is velük, nem ragadták meg figyelmemet.

A Galaktika ezzel szemben havonta egyszer, két-három oldalon, remek fotókkal illusztrálva mutatta meg, mitől kellene, hogy a gatyámba hugyozzak. Szerencsére, a nyolcvanas évek vége felé már nálunk is kezdett feléledni a videózás, mint szabadidős tevékenység - nem is lettem soha túl sportos gyerek - amivel egész hétvégéket és teljes vakációkat tudtam maximálisan kiélvezni. Akkoriban, kéz alatt terjedtek a filmek, és gyerekként ez nem nagyon érdekelt, csak az, hogy legyen mivel etetni a készüléket. Talán elsőre kicsit idegenkedve fogadtuk a hangalámondásos produkciókat - külön történetet érdemelne annak evolúciója - aztán a kilencvenes években betört hozzánk is a videotékák forradalma, majd a dvd lemez is, hogy végül eljussunk oda, hogy az Interneten, néhány gombnyomás után a kedvenc filmünket bámulhassuk.

Amikor az Annihilatorról először hallottam, amennyire emlékszem, a Galaktika már túl volt az első formai változáson és negyedéves kiadvány helyett havonta tisztelte meg a rajongókat. A filmről karcsú cikket közölt, borítóval - azt hiszem - és adott feladatot, hogy az ember körbekérdezze a film dílereket, vajon meg lehet e szerezni?
Természetesen meglehetett. Voltak kalózok - nem folyami, tengeri - akik néha nem is kevés pénzért kiírták neked a sokszor szinte élvezhetetlen minőségű mozikat, akadozó, nevetségesen blőd narrátor hanggal. De minket ez nem zavart, mert a suliban jó téma volt, hogy mikor, ki mit látott és lehetett röhögni a másikon, mennyire le van maradva az új - nekünk legalábbis - filmek követésében.

Az Annihilator története meg tökéletesen lefedett egy csomó területet. Sikeres üzletember, gyönyörű barátnő, titokzatos repülőgép incidens, gyilkos robotok, illetve cyborgok, akció, terror, horror, autós üldözés, stb. Hogy meg lettem etetve, én, a kis magyar tökös, hogy egy remek akciófilmet látok, amely a velőig megborzongat. A valóság azonban az, hogy a film nem is film volt.
Hanem mi?
Egy rohadt pilot epizód - mit tudtam ezt akkor és ha jól emlékszem, még a magazin sem mesélt róla - amit az Universal Television egy sorozat első, kedvcsináló epizódjának szánt. Tudni kell, hogy a stúdió ezen kívül is készített egyéb sorozatokat, többek között 1986-ban olyan sorozatok kerültek ki a barkácsműhelyükből, mint Magnum, Gyilkos sorok, A védelmező, Miami Vice, stb. Az Annihilator a tervek szerint, két évvel a Terminator sikere után és közel egy éves előkészítő munka után készült el és a végeredmény annyira nem győzte meg a producereket, hogy az egész széria terv ment a kukába.

Pedig az alapötlet egyáltalán nem volt rossz vagy érdektelen. Eleve a sci-fi műfaj állandó visszatérő témája az emberi identitás elrablása, birtoklására tett kísérlet illetve a cyborg, robot, android és egyebek hatásai, ha emberi környezetbe kerülnek, illetve képesek az emberekkel kommunikálni. Nem véletlenül készült több feldolgozása például a testrablásnak is és csak egy változatával játszott el ez a tévéfilm, amikor is egy repülőgép-járat utasait kicserélik robot hasonmásokra. (Vagyis androidokra... ha csak a férfiakat cserélnék ki, de itt nőket is cserélnek, annak meg a megfelelője a gynoid lenne, ha belemászunk a görög nyelvbe, ahonnan eredeztethető a kifejezés.)
Valójában, pár szóban a kifejezéseket így tudnám megmagyarázni:
robot = teljesen mesterséges gép
android = mesterséges gép, amelyik emberi vonásokat mutat vagy teljesen embernek néz ki
cyborg = Egy részt mesterséges, másik részt biológiai felépítésű, emberi külsővel rendelkező szervezet.
Már amennyire sikerült megfejtenem.

Michael Chapman-nek egy szava nem lehet: Első rendezésében már az akkor sztár státuszba emelkedő Tom Cruise-t dirigálta a "Tökéletes mozdulatokban - All the Right Moves (1983)", majd elkészített egy fantasy-t Darryl Hannah-val, "A Barlangi Medve népe - The Clan of the Cave Bear (1986)" címmel, amit még januárban moziba küldtek. Chapman ezek után összehányta ezt a pilot filmet - itt jegyzem meg, hogy mai szemmel nézve a film olyan is - amit áprilisban már be is mutattak. Utána még elkészített tíz évvel később egy vikinges marhaságot és 2013-ban pedig egy Peter Gabriel Athéni koncertjéről készített zenés filmet, ami viszont nagyon jó kritikákat kapott. De ha rendezőként nem is sikerült karriert csinálnia, azért nem szakadt el a filmezéstől, hiszen egész életében ebben tevékenykedett. Stábtagként részt vett a Cápa forgatásán is, mint a kamera és elektromos részleg tagja. Színészként is tevékenykedett, habár, főleg teljesen mellékes karakterek bőrébe bújhatott, de már itt találkozik a korábban említett testrablós témával, hiszen Chapman egy paró szerepben feltűnik a "Testrablók támadásában - Invasion of the Body Snatchers (1978). Mindezek mellett persze remek operatőr is - A szökevény, Taxisofőr, Dühöngő bika - amit két Oscar jelölése bizonyít.
Ettől függetlenül, az Annihilator tévedése után közel tíz évig pihen, mint rendező és akkor is csak azért áll a kamera mögé, mert a "Viking vér - The Viking Sagas (1995)" a szerelemgyereke.

A pilot forgatókönyvét a Taylor család - apa és fia - írta és talán - számomra - legismertebb és legsikeresebb munkájuk "A másik én - The Brave One (2007) Jodie Foster-rel.

Richard Armour (Mark Lindsay Chapman) főszerkesztő egy újságnál és épp eljegyezni készül legtehetségesebb női munkatársát, a fiatal és szexi Angela-t (Catherine Mary Stewart). Közbejön egy fontos ügy, így Richard nagyvonalúan lemond a Hawaii utazásról, amelyet kettőjüknek szervezett meg, ezért helyette Angela kolléganője, Cindy (Lisa Blount) megy nyaralni. (Mondjuk, ismerve a nőket, szerintem a picsába elküldenék a palijukat hasonló helyzetben, ha az eljegyzési hawaii nyaralást a pasas lemondaná. Legalábbis nem lenne ilyen összhang és nyugalom a két karakter között, itt meg három mondattal lerendezik az egészet és közben mosolyognak. Atyám.)
Mikor hazatérnek, a leszállás előtt egy órára eltűnik a repülőgép. Mire kitörne a balhé - természetesen a valóságban kitörne - a gép újra megjelenik a radaron és biztonságosan leszáll. Richard boldog, hogy leendő arája hazatér, de öröme nem tart sokáig, mivel Angela viselkedése gyökeresen megváltozik és mintha valaki követné őket az eltűnés óta. Richard minél paranoiásabb, annál több kérdést tesz fel. Végül a lány kitalálja, hogy az elmaradt nyaralás helyett néhány napra utazzanak a hegyekbe, ahol aztán egyszer csak úgy gondolja, hogy nemes egyszerűséggel a tóba fojtja a férfit. Richard alig tud elmenekülni és onnantól a film átmegy menekülős, túlélő horrorba, ahol nem tudhatod, ki van veled és ki ellened.

A film amúgy in medias res kezdődik: egyenesen belecsöppenünk egy autós üldözésbe, amelynek olyan drága volt a leforgatása, hogy kétszer is felhasználják a filmben, ellenben unalmas, mint állat. Miután Richard sikeresen lelép a rá vadászó - szó szerint - rendőrök elől, segítséget kap egy fiatal nőtől, Layla-tól (Susan Blakely) aki hazaviszi. Richard itt meséli el egy flashback sorozatban, azt, amit korábban ismertettem. Elmondja, hogy miután Angela-t elvileg „megölte”, elment magyarázatért Cindyhez is – milyen okos egy újságíró ez, kérem, bele a lehetséges csapdába, bravó – aki szintén rátámad. Miközben küzdenek, Cindy karja beakad a korlátba, ezért letépi, majd a letépett karral ütlegeli és dobálja Richard-ot. Richard menekül, Cindy utána és bár nem látszik, csak halljuk, de elvileg elcsapja egy kisteher. Hasonló szituban azért egy okos újságíró ott marad, kivárja a rendőrséget, médiát és elmeséli, hogy a barátnője meg egy kolléga megjárta hawaii-t majd, miután hazajöttek, ez lett belőlük. De nem Richard, aki épp csak visszapillant és menekül tovább. Szintén gratula, srác!!! Valahogy megértem, hogy miért vérzett el a pilot epizód. Egyszerűen butaság és kidolgozatlan az egész. Eleve a néző nem szereti, ha a fél műsor flashback, hiszen jobb tervezéssel simán lehetett volna sorrendben mutatni az eseményeket, ami szerintem megfelelően felvezetve még feszültebbé is tette volna a történetet, de hát nekik muszáj volt a négy perces autósüldözéssel kezdeni és hát, utána, hogyan építsék fe a történetet? Elárulom: „Öt héttel korábban” felirat és visszaugrunk az időben. Ennyi lett volna!

Az is érdekes, hogy Richard-ot milyen nagy erővel keresi a rendőrség, pedig annyit tudunk, hogy elvileg egy autóval elgázolta a barátnőjét, legalábbis Richard így gondolja, mikor hátrahagyja a felrobbanó dzsipet, alászorulva az akkor már egyértelműen android (gynoid) kinézetű lánnyal. Oké, a rendőrök vagy nem találhattak holtestet, mert akik az ügy mögött állnak, eltüntették, mire kiérnek a bűntény helyszínére, de akkor nincs áldozat, vagy egy elszenesedett, összeégett robot testét találják a kocsi alatt, ami megint csak nem holttest, így egyik esetben sincs értelme gyilkosságért keresni a férfit, mert legrosszabb esetben is csak összetörte a kocsiját és egy fél házat, ami veszélyeztetés és rongálás, esetleg károkozás, de akkor nem ügynököket küldenek rá, csak simán beviszik. Logikát nem fogtok a filmben találni és az sem kerül szóba, hogy mi történt Cindy-vel, hiszen egy letépett karú cyborg csaj aki kiugrik egy kocsi elé, szerintem elég komoly híranyag a médiában. Jó, persze, miután elcsapta a kisteher, elhúzta a belét onnan, így később még megtudja támadni főszereplőnket, ott, ahol az nem számít rá.

Vitathatatlan, hogy sem a forgatókönyv, sem a stáb nem állt a helyzet magaslatán. A sok remek epizódszereplő eltörpül a főszereplő gyenguska alakítása és karizmája mellett. Pedig Mark Lindsay Chapman - nem rokona a rendezőnek - arcra egészen markáns, van benne kraft. Viszont valahogy végig nem győzött meg arról, hogy jó színész.
Érdekesség, hogy Chapman egy filmben - Chapter 27 - eljátszhatta John Lennont. John Lennont a filmben Jared Leto lövi le, aki kit játszik? Hát persze, hogy a merénylőt, akinek a neve: Mark David Chapman! Milyen egybeesés!

Ha már remek epizódszereplők:
Earl Boen korábban a Terminatornak köszönhetően lett úgy ahogy ismert arc. Ő volt Dr. Silberman, aki kezdetben nem hitte el sem Kyle, sem Sarah egyetlen szavát sem, azután szép lassan rádöbbent, hogy téved. A színész inkább a hangjával játszik, ezért főleg videojátékokban találkozhatunk orgánumával.
A professzor szerepében Geoffrey Lewis, akinek lánya is filmes, Juliette Lewis, és aki rengeteg westernben, drámában és akciófilmben alakított mellékszereplőket. Clint Eastwood közeli barátja volt, 2015. április 7.-ei haláláig. (Az Annihilatort véletlenül pont 29 évvel korábban mutatták be, ugyanazon a napon!)
Már Brion "francoskrumpli" James sincs velünk, aki a filmben elvileg az idegenek vezetőjét alakítja az imdb szerint, de nem tudom, ezt honnan vették... Valójában egy motoros csóka, aki bekóstolja a telefonáló Layla-t a nő pedig simán leküldi a földre. James amúgy máskor már alakított cyborgot, hiszen ő az egyik replikáns a "Szárnyas fejvadászban - Blade Runner (1982)" és ezen kívül is több tucat filmben sikerült megutáltatnia magát a nézőkkel, hiszen fizimiskájának köszönhetően állandó rossz-fiúként alkalmazták.
A film harmadik harmadában feltűnik a kb. 14 éves Nicole Eggert, aki később Baywatchon mutogatta bájait, de neki csak a nevét ismerem, munkásságát nem.
Angela szerepében Catherine Mary Stewart ismerős lehet a Hóbortos hétvégéből, mert nekem onnan van meg és az Utolsó csillagharcosból. Aztán a neve a kilencvenes évek végére kikopott a filmekből, pedig fiatalon eszméletlenül dögös csajszi volt.
Lisa Blount-ot pedig kedvenc Carpenterem horrorjában fedeztem fel, A sötétség fejedelmében. Sajnos, a színésznő fiatalon meghalt.

A filmzene - Sylvester Levay munkája - a kornak megfelelő, főleg szinti-pop és szintetizátor hangzás, de betétdalként jut bele néhány ütősebb darab és kb. a hatvanadik percben, egy a sorozatokra nem annyira jellemző montázst is kapunk, David Bowie egyik legismertebb számára, az Ashes to Ashes-re.

Egy sokkal jobb film lehetett volna, több odafigyeléssel és gondoskodással és akkor akár egy remek, és nem feltétlenül hosszú sorozatot kaphattunk volna, ha minden klappol. Így, inkább sokan fű alatt ismerhették meg ezt a közepes, a nyolcvanas évekre erősen (vér se, szex se) jellemző darabot.

50%

Ha szeretnéd látni: A N N I H I L A T O R

Álmodj rózsaszínt - Pretty in Pink (1986)

Álmodj rózsaszínt - Pretty in Pink (1986)

Rendezte: Howard Deutch

A film Mafab adatlapja: Pretty In Pink (1986)

Megtekintés: Ezt a filmet és hasonló társait - amerikai tinikről szóló életviteli kérdéseket feldolgozó, ifjú tehetségeket felvonultató mozi - még a nyolcvanas években meg kellett volna néznem. Mostanra a mondanivaló talán nem avult el, de a film, sajnos igen. Ez biztosan.

Sosem gondoltam volna, hogy a két centis ínyű, három centi fogú, hófehér bőrű és mellette szeplős Molly Ringwald, aki a száját az előbb felvázolt adottságok miatt képtelen volt becsukni (Bőrt húzni a fogára.) ilyen komoly tényező volt akkoriban Hollywoodban, hogy javaslatokat tehetett a rendezőnek akár fiú szereplőket, akár betétdalokat illetően. Mikor ezeknek utánaolvastam, kissé elképedtem - mivel magam nem vagyok Ringwald kisasszony zsenijéről meggyőzve, főleg, hogy nevét mostanában nem nagyon hallom számomra is érdekelt produkciókkal kapcsolatban - ,hogy ha úgy vesszük, Ringwald amolyan tini múzsája volt John Hughes-nak. Igen, jól látod, Hughes-t írtam és nem Deutch-ot, mert habár Deutch rendezte a mozit, ez egy ízig-vérig Hughes film. Hughes nem csak rendezett tini filmeket, hanem írta és pénzügyileg támogatta is őket. Az "Álmodj rózsaszínt" esetében a rendezőt eleve ő hozta a produkcióba és bár neki magának sem volt korábban sok filmes tapasztalata, Deutch-nak ez volt a rendezői debütálása. Hogy mennyire jól sikerült? Annyira, hogyha beilleszted a filmet a többi Hughes mozi közé, amik akkoriban moziba kerültek, simán beleolvad a repertoárba, megtévesztve a felületes nézőt. Tehát ha a Hughes stílust és életérzést kellett visszaadni, akkor Deutch remek munkát végzett. (Miközben lassan tíz éve nem rendezett mozifilmet, csak televíziós sorozatok epizódjait, ami szerintem, bár emelkedik a tévés szériák ázsiója, ettől még egy visszalépés a korábbi mozifilm rendezőknek.)

Itt még Hughes ontotta magából a tinikkel foglalkozó, főleg párkapcsolati problémákat és a világban való helyükért vívott "csatákat" bemutató filmjeit. Volt, amelyik jobban sikerült (Meglógtam a Ferrarrival! - Ferris Bueller's Day Off (1986) - többek között mivel ezt rendezte, így nem maradt ideje a másik filmre direktorként - és akadt olyan is, amelyik kissé cikis (A John Candys marhulások). Hughes-nak volt érzéke a fiatalok problémáinak felvázolásában, ezért mai szemmel sokkal kiforrottabbak azok a mozijai, amelyben nem felnőttek, hanem fiatalok, gyerekek a főszereplők.

Az extrém boltok (lemezbolt, képregénybolt, süteményes, stb.) több jó filmhez adtak karakteres hátteret, amelyben pl. a felnőtté válás és a párválasztás központi téma. Egy boltban könnyű különféle karaktereket "ütköztetni", így van akár nevetés, akár dráma.

A nyolcvanas években, mikor még Hughes is pályájának elején járt, rövid ideig a lieblingje volt Molly Ringwald és még azokba a "filmjeibe" is be tudta tolni, amelyeket nem ő rendezett. Cserébe Ringwald egy generációnyi amerikai tinifiú elérhetetlen és közel sem hibátlan nedves álma lett. Később ebből a skatulyából kitörnie nem sikerült, és ez lehetett az oka, hogy főleg mellékszerepekben találkozunk vele olyan filmekben, amik még nálunk sem kerülték el a moziforgalmazást; pl. Már megint egy dilis amcsi film - Not Another Teen movie (2001) - Bosszúból jeles - Teaching Mrs. Tingle (1999)

Hughes gyerekfilmjei többnyire mindenki által ismert és ezért a nézőt könnyű azonosulásra késztető szituációkból építkezett: Félelem a jövőtől, felnőtté válástól (Nulladik óra - The Breakfast Club (1985) - egyedül, idegenek ellen (Reszkessetek, betörők! - Home Alone (1990) - a szülők teljes elidegenedése hogyan hat a lélekre (Meglógtam a Ferrarival) stb.
Ilyen szempontból az "Álmodj rózsaszínt" egyenesen banális témákat boncolgat, mert van benne társadalmi különbségeket érintő kérdés - gazdag fiú és szegény lány között kialakulhat e igazi szerelem - illetve kapunk egy olyan mellékszereplőt is, aki végtelenül szerelmes hősnőnkbe, gyermekkoruk óta, de szerelme tárgyának életében csupán mindig a legjobb barát helyet töltheti be, amit ugye, sok fiú olvasónknak nem kell bemutatni, mennyire egy szar szitu. - Legyünk barátok! - a leginkább olyan kijelentés, amelytől még a hátunkat is kirázza a hideg.
A filmben ez a hálátlan szerep Kacsának (John Cryer) jut. Végig szerelmének tárgya mellett áll, bármit megtenne érte, mégis az örök visszautasítás a jussa. Mikor végül kénytelen látni, hogy kapcsolatuk sosem lesz számára is megfelelő, először rosszul reagál - ahogy mi is sokan - és felhánytorgatja Andie-nek (Ringwald), hogy más sosem fogja úgy szeretni, mint ő, a boldogságuk egy talmi egynapos "csoda", stb. és valljuk be, ez inkább Kacsa saját egojának helyreállítását célzó, ösztönös kijelentés, nem tapasztalatból épülő kijelentés, hiszen nem tudhatja, hogy a másik fél mennyire is szereti Andie-t, nem is tudhatja. Csak később, miután higgadtan megrágta az eseményeket, nyújt baráti jobbost Andie-nek és választottjának, beletörődve, hogy "szerelmének" életében neki csak ekkora és mellékes szerep jutott. Ez is ismerős lehet sokunknak a való életünkből és nem feltétlenül kellemes emlék, amit a film ezzel felszít. Nekem is volt álmatlan éjszakám hasonló esetben, amikor én voltam a nem nevető harmadik. Volt, hogy mosolyogva álltam félre, mert magam sem éreztem fontosnak az affért, de volt olyan is, hogy igenis sérültem lelkileg és a részemmé vált, amit átéltem. Aztán éltem tovább és az a valami ott lappang bennem azóta is.
Ha ebből indulunk ki, Kacsa egy tragikus hős, mert ha nincs végig Andie mellett, nem vele nő fel, simán lehetett volna akár ő is a szerencsés kiválasztottja - főleg azután a táncos, tátikázós magánszám után, amire Jon Cryer külön felkészült a meghallgatásra.

A főszereplők akkor: Molly Ringwald, Andrew McCarthy, Jon Cryer

Akik Kacsával fognak azonosulni - kevesen lesznek talán, mert legtöbben inkább végül azt a fiút helyettesítenénk, aki elnyeri Andie szívét, még akkor is, ha egyébként a saját életünkben, tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy csak "Kacsák" vagyunk - azoknak sem Andie, sem a másik főszereplő, Blane karaktere (Andrew McCarthy) nem lesz olyan szimpatikus, habár, a színészek és a forgatókönyv is igyekszik őket kihozni a pozitív hősöknek. Mai szemmel eszméletlenül banális és röhejes lesz az a jelenet, amikor Blane bemegy a lemezboltba és Andie azt se tudja, hogy hova nézzen, milyen gesztusokat tegyen meg, hogy ne tűnjön komplett hülyének a srác előtt, sőt, felkeltse az érdeklődését. A lányok nyilván ezzel a résszel fognak azonosulni, meg McCarthy játékával, aki igyekszik "csillogó szeműre" venni a figurát és nem is teljesít rosszul.

Mondanunk sem kell - ej, de fellengzősen fogalmaztam, de marad, hogy van a filmben néhány szokásos mellékszereplő, mint pl. a kedves, de még maga is gyerekes apuka (Harry Dean Stanton - nagyon kedvelem), az idősebb és tapasztaltabb barátnő (Annie Potts - titkárnő az ős Ghostbustersből) vagy a túlzottan is ellenszenvesre kreált, ám az életben is megtalálható, hasonlóan nyomoronc lelkivilágú intrikus, Steff (James Spader) aki kezdetben hevesen udvarol - helyesebben inkább csak ráhajt egy dugás lehetőségéig - majd kikosarazás után ott tesz Andie és az elvileg barátja, Blane kapcsolatának keresztbe, ahol csak megjelenik és ártani tud. Közben világ fájdalmával nyomatja demagóg dumáit arról, mennyire nem illenek ők össze és közben még barátjának is nevezi Blane-t, aki egy idő után rádöbben, hogy ilyen barátokra nincs szüksége. (Neked sem, kedves olvasó. Ha egy ismerősöd csak elszívja az energiádat és érzelmileg gátol, nem feltétlenül tettekbe, azzal nem kell ápolnod a kapcsolatot. Nincs miért!)

Steff - jelen esetben nem öcsémre utalás, de ironikus, hogy nekem is volt egy hasonló ismerősöm, akik ugyancsak Steve névre hallgatott és nem feltétlenül akart nekem jót, akármit is állított. A csúcs kapcsolatunkban az volt, amikor Steve tudva, hogy éppen melyik nőismerősünknek udvarolok, kihasználva a lány italozását és azt, hogy valószínűleg ő is inkább a Kacsát látta bennem, nem Blane-t, félrevonult Steve-vel egy kis orális szexre, amit azután hamar meg is bánt. A lány utólag szánta-bánta, és maga sem értette, miért is ment bele ebbe a lealacsonyító szituba - én sejtem, hiszen Steve akkoriban formailag sokkal kívánatosabb pasas volt, mint mackós jómagam - de később bevallotta, hogy már az egyoldalú aktus közben undorodott magától. Ez mondjuk nem vigasztalt és megspóroltam magamnak egy elképzelhetően nem tartós kapcsolatot. Steve sokkal profánabb volt, amikor erről kifejtette a véleményét: - Én csak neked akartam jót, mert láttam, hogy szórakozik veled és gondoltam, megbosszullak! - mondjuk, ez a hihetetlen önfeláldozó jóság sem vigasztalt és meg is kértem - bár, ilyeneket kérhetsz - , hogy a továbbiakban inkább "ne segítsen" nekem, ha nőügyről van szó.

A főszereplők harminc évvel később.

Szóval, Hughes forgatókönyve ezeket a kérdéseket boncolgatja és még egy esetleges folytatás is szóba került beszélgetés szintjén, ahol a karakterek kicsit tovább viszik a szituációkat, úgy tíz év múlva, amikor kiderült volna, hogy Blane és Andie kapcsolata nem állta ki az idő próbáját, de Kacsa sem járt volna jobban, mert karakterét elmélyítve, hogy miért is volt olyan jó barát és miért "áldozta fel végül" magát, mikor félreállt a párocska útjából, kiderült volna, hogy meleg/homoszexuális.
John Hughes-nak olyannyira nem tetszett a film vége, habár jelentős befolyása volt az elkészültére, lévén, hozott anyag, és annyira sajnálta a hoppon maradt Kacsa karakterét, hogy 1987-ben írt egy olyan történetet - Valami kis szerelem - Some Kind of Wonderful (1987) - amelyben rehabilitálta volna Kacsa történetét, egy hasonló karakteren keresztül. Molly Ringwald viszont nem vállalta ezt a filmet és annyira megromlott a producer-rendező és a színésznő közötti kapcsolat, hogy soha többet nem dolgoztak együtt. Szerintem Ringwald magával szúrt ki.

Hughes történeteiből persze nem készült több tucatnyi tinifilm, alig pár darabról van szó, mégis, mostanra főleg ezekhez a témákhoz kapcsolható a 2009-ben, 59 évesen elhunyt filmes neve. Örökségét olyan pályatársak öregbítették, vitték tovább, mint az említett Deutch, Chris Columbus, Nick Castle vagy Stephen Herek. Ők hasonló stílusban és témákban készítették mozijaikat. Többnyire szórakoztató, közönségbarát limonádékat, kalandfilmeket.

Ha valakivel beszélsz a filmről és felemlegeti, hogy korának mennyire generációs mozija, ne lepődj meg ezen, hiszen Amerikában egyértelműen az. Ettől függetlenül témája egyetemes, szinte bármelyik országra kivetíthető.

A Kacsa-tánc pedig eszméletlenül sikerült. Sajnálatos, hogy manapság Jon Cryer zsenije apróra lett váltva egy Két pasi - meg egy kicsi című sorozatban, igaz, abban elég jól hozza a karakterét.

Töfi:
- A filmet ugyanabban a középiskolában forgatták, miben a Grease-t is.
- Molly Ringwald kedvenc saját mozija. (Én jobban szeretem tőle az Űrvadászt - Spacehunter.)
- Anthony Michael Hall visszautasította Duckie (Kacsa) szerepét, mert úgy vélte, a film túlságosan hasonlít a korábbi Ringwald-dal közös filmjére a Tizenhat szál gyertyára - Sixteen Candles (1984).
- Eredetileg James Spader-t is felkérték Blane szerepére, de a színész inkább a sokkal érdekesebb negatív karaktert választotta.
- Jon Cryer több szövegét improvizálta. Többek között a lányok vécéjében az automatás kifakadást is.
- Lányok, akik nem kapták meg Andie szerepét: Lori Loughlin, Diane Lane, Jodie Foster, Ally Sheedy, Tatum O'Neal, Brooke Shields, Justine Bateman, Sarah Jessica Parker, Jennifer Beals.
- Eredetileg a forgatókönyv Blane szerepét egy sokkal markánsabb, férfiasabb karakterben képzelte el, de mivel Ringwald-nak volt befolyása a szereplőválogatásra, egy sokkal lágyabb típust választott, aki személy szerint is inkább tetszett neki, hiszen sok múlt a főszereplők közötti kémián is.

Nem tartom hibátlannak, sőt, mostanra elavultnak érzem, de azért:
70%

Ha szeretnéd látni: P R E T T Y  I N  P I N K (1986)

Lőj a vadászra - Avenging Force (1986)

Lőj a vadászra - Avenging Force (1986)

Rendezte: Sam Firstenberg

A film Mafab adatlapja: Avenging Force (1986)

Megtekintés: Valamikor nagyon jót/jól szórakoztam rajta.

Tiszta szégyen, de a videós korszak ideje alatt olyan filmek számítottak az akciómozi csúcsának, mint ez Michael Dudikoff  „klasszikus”.
A VICO értő gondozásában jelent meg nálunk ez a másfél órás szösszenet, melyben egy titkos (?) társaság hadat üzen a változó világnak, legyilkol egy fekete szenátort és egy számukra jobb jövő, ajtaját nyitogatja.
Dudikoff, a szenátor közeli barátját játssza, aki belekeveredik a leszámolásba és lenullázza a Pentagram társaság hidra fejét.

Húsz éve nagy szónak számított egy Dudikoff megjelenés. Az ember szaladt a tékába, kivárta, míg sorra kerül – ha nem volt sem szerencsés, sem elég gyors, napokig tarthatott, míg a komolyabb – értsd ez alatt, hogy nem az ultra gagyi kategória – filmeket kikölcsönözhette.
Azután hazaszaladt a szerzeménnyel, és ha nem tartalmazott a kazetta másolásvédelmet, megtekintés közben archiválhatta az aktuális odabaszt.
Akkoriban több téka tagságát élveztem és lemásoltam bármit, amit hazavittem. Később derült ki, megérte e a ráfordított energiát és üres kazettát.

Dudikoff első filmje, amit láttam, nem róla szólt. A Tom Hanks főszereplésével készült „Agglegény parti - Bachelor Party (1984)” stábját gazdagította a szöszi srác. Kapott pár mondatot, talán két poént is, ezzel keresve az utat Hollywood csillagai között. Később kifogta az „Amerikai nindzsa” sorozat forgatókönyvét, élt a lehetőséggel és ez miatt a korosztályom többsége tudja, hogy ki a franc az a Michael Dudikoff.

A „Lőj a vadászra!” tökéletes délutáni sörözős mozi. Sokat nem kell, nem lehet rajta agyalni.
A kezdés egészen erős: Két férfi menekül holmi mocsaras posványban. Nem lehet tudni kik ők, hol vannak. Majd előkerül néhány enyhe tesztoszteronnal felturbózott pasas, olyan fegyverekkel, amiket boltban vásárolni lehetetlen.
Kergetik a két mellékszereplőt, és ahogy sejthető, megölik.
A zene egészen kiváló – korai George S. Clinton (Mortal Kombat) – annak ellenére, hogy a filmhez készült tűszinkron miatt állandóan megtörik, ismétlődik, szakadozik.
A verekedések mai szemmel nézve simán átemelik a filmet akcióból a vígjáték műfajába.
A szinte haldokló egyik űzött, visszakézből csapkodja az arcot, ami jól mutat a tucat vágás alatt, de semmit nem ér, ha azt nézzük, aki kapja, tovább hadonászik Neptun háromágú lándzsájának másolatával, végezetül átdöfi a sérült testén, plusz egy mohos fa törzsén.
A másik menekülő sem jár jobban. Már látja a pontonhidat és az elsuhanó autókat, amikor nyakára drót tekeredik és game over.

Ezek után kötelezően megismerjük az erőszakos csapat tagjait, akik maszk nélkül leginkább egy harmatos kocsmázásra lennének képesek, leszámítva a kopaszt…

Matt (Dudikoff) nagyapja farmján kötögeti össze a marhák bokáját. Egykori harcostársa, aki közben szenátornak jelöltette magát, meghívja a mardi gras-ra, hogy együtt osztogassanak nyakláncot az örömködő tömegnek. A felvonulás alatt néhány bérgyilkos – akik zenésznek álcázzák magukat – fegyvert ránt, szarrá lövik a fél karnevált, leszedegetnek pár kaszkadőrt, míg Matt és barátja, Larry (Steve James) megunja a balhét, és nagyon keményen odacsapnak. Közben Larry egyik gyermeke elhalálozik, hogy legyen elég feszültség.
Matt kiszúrja az egyik megbízót, és háztetőkön futnak rövid sprintet, hogy végül a fegyveres nyikhaj törpe elmeneküljön. Dudikoff nyilván nem ivott előtte elég kávét.

A magyar cím hangzatos, de a tartalommal nem nagyon van köszönő viszonyban. Tulajdonképpen Dudikoff egyetlen ellenfelét lövi le nyílpuskával.

Mivel a Pentagram egy nagyon titkos társaság, a kormány szervei elég sokat tudnak róla. Larry megmaradt családját összepasszítják Matt családjával, hogy egy csapat impotens ügynök vigyázzon rájuk a halál fasza farmon. A titkos társaság ahelyett, hogy rendezvényeken nyakalná a konyakot, és meccset nézne, miközben szájuk sarkából mustáros virsli kandikálna ki, felkerekednek, hogy végleg pontot tegyenek a szavazás kimenetelére.
Az ügynököket három perc alatt kinyírják, még további perc elteltével pedig mindenki mást, aki nem fontos a vége főcím előtt. Marad Matt és kishúga, hogy a film fináléja alatt legyen motiváció.

Kis közjáték, majd ismét a posványosban landolunk, ahol elkezdődik az utolsó felvonás. A titkos társaság kölcsönösen felizgatja magát, fegyvert ragad és mivel eszméletlen kemények, nem közösen gyilkolják meg a főszereplőt, hanem egyesével halnak meg a keze által.

Csodálatos mozi ez a film.
Legalább akkora kultikus, mint bármelyik másik Golan-Globus produkció.
Harmatos vágás, már-már ripacs színészi játék, Disney csatornás akciók.
Ha ma forgatnák le, biztos akcióorgia lenne.
Vagy nem…

Mivel anno ezeket tényleg lehetett élvezni, megérdemel egy erős 40%-ot.
Ha ittam előtte sört.

A filmet élvezni igazán azok fogják, akikbe szorult némi fasiszta érzület. Szóba kerül Hitler, akit nézetei miatt a társaság tagjai felmagasztalnak. Ennek ellenére egy tipikus árja fazon nincs közöttük. Sőt… Egyikük, másikuk mintha lenne inkább zsidó bácsi. Pl. James Booth fizimiskája, aki nem csupán a főszemétláda, hanem a forgatókönyv firkálója. Ami annyira nem tré, mint amit kihoztak belőle.

A film érdekessége, hogy Izraelben „Amerikai nindzsa 2” címmel került forgalomba, ami miatt kissé eltolták a számozást, mikor a Golanék kijöttek a nindzsás sorozat második felvonásával. Ez olyan tipikus magyaros megoldás… (Nálunk, pl. egy időben minden szar afroamerikai film megkapta a címben szereplő „Ne légy barom…” mondattöredéket. )

Ja és a szamuráj katana úgy vágja ketté a fadarabot, mint Móricka a gilisztát. Dudikoff kezében azonban egy nyálkás bot simán hárítja a kardcsapást. Mert nindzsa!

A film egyetlen erőssége a zene.
Ez azért valami.

40%

Szereted az ilyesmit? Akkor csak neked: L Ö J  A  V A D Á S Z R A 

Fantasztikus labirintus - Labyrinth (1986)

Fantasztikus labirintus - Labyrinth (1986)

Rendezte: Jim Henson

A film Mafab adatlapja: The Labyrinth (1985)

Megtekintés: Ezt a filmet gyermekként kell látni és akkor beépül a lelkedbe, hogy magaddal vidd a felnőttkorba.

És valami ilyesmiről szól maga a film is. Sarah a tinilány (Jennifer Connelly) a tipikus hormonkorban van, amikor a világ az ellenség, senki sem szereti az embert és a kistestvérek elrabolják tőlünk a szülők figyelmét és kedvenc játékainkat. Valójában ez a lázadás azonban önmagunk ellen szól, hiszen körülbelül ekkor döbbenünk rá, hogy nem maradunk örökké gyermekek. Gondolom én. A lázadás pedig annak szól, hogy ahogyan testünk fejlődik és észrevesszük magunkon az első változásokat - megnyúlik a kar, a láb, mutálódik a hangunk - és ezzel nem tudunk mit kezdeni, csak lázadni. Akin lázadásunk mérge csattan, az pedig pont az, akin nem szabadna, aki nem érdemli meg.

A film pár év csúszással, kb. 88-ban lett bemutatva nálunk, így amikor elmentem a moziba megnézni - nem vagyok benne biztos, de mintha először valami szabadtéri, balatoni moziban néztem volna, szúnyogokkal harcolva - olyan tizennégy éves lehettem. Pontosan abban a tini korban, amelyről a történet mesél. Az első változó korban. Fiatalabb tesóm volt, állandóan öltük egymást. Csoda, ha egyszerre éreztem magamra érvényesnek a filmben látott kalandokat - leszámítva a végső győzelmet, hiszen mégis csak az öcsémről volt szó és abban az időben nem nagyon izgatott volna, ha elragadja a manókirály - és közben beleszerettem Jennifer Connelly-be? Nem volt nehéz. Már az első percekben besétál a képbe, farmerban, lenge fehér ingben és szomorú szemeivel szinte rám néz, ahogy a versikét kezdi szavalni. Akkoriban Connelly tökéletesen kimerítette egy tinifiúi szerelmi vágyainak álmát és tárgyát.

A másik főszereplő miatt vettem elő a filmet, mert gondoltam, egy apró filmes véleménnyel búcsúztatom el a 69 évesen a rákban elhunyt zenei fenomént, David Bowie-t. Nem kívánok azonban részletesen elmerülni a fantasztikus művész munkásságában, hiszen arra tökéletes a gugli is.
D A V I D  B O W I E  W I K I

R.I.P. - David Bowie

Nem akarok nyálaskodni, most, hogy Bowie elment, mert bár tényleg kedveltem a fickót, nem mondhatom, hogy mélyre hatóan elemeztem és szívtam magamba munkásságát, sem színészként, sem zenészként. Csak ragadt rám valamennyi belőle a negyven év alatt. Ha filmben láttam véletlenül, akkor meggyőzőnek találtam tehetségét, ha a tévében láttam a klippjét, végighallgattam. Nem vettem cd-it, könyveit, kis, cserélhető fényképeket - bár volt pár darabom - viszont néha-néha belebotlottam a fizimiskájába, dalaiba, hol a rádióban, tévében, hol filmekben, soundtrack-ként.
Szóval, előadni, hogy mennyire lesújtott a művész halála egyrészt lehetne túljátszott sirám tőlem, másrészt viszont, ami keveset tudtam róla, az alapján is éppen eléggé elszomorított, amikor hallottam halálhírét.
És ennek a morajló, bennem lezajló szomorúságnak egyik markáns okozója, hogy olyan nagy hatással volt rám ez a mesefilm és benne David Bowie, aki Jareth, a manókirály.
Isten veled, manókirály!

A film könyvváltozatát Anthony Charles Hockley Smith vetette papírra, amit eredetileg Dennis Lee, Jim Henson, a Muppet Show atyja és Terry Jones, a Monthy Phyton oszlopos tagja talált ki. Az eredeti értelmi szerző azonban egyértelműen Jim Henson. Ennek fényében nem csoda, ha a film egyszerre szól a gyerekekhez, bájos figuráin keresztül és ugyanakkor van egy sokkal mélyebb rétege, amely a tiniket vette célba, sőt, teljes elemzés után a felnőttek, mint most már én is, találhatunk benne mondani valót, filozófiai mélységet. Nem fogok most belemenni, mennyi apró plusz van a filmben, mert korábban a neten találtam erről egy magyar cikket, amely olyan részletesen fedte fel a film titkait, hogy ahhoz képest én csak a felületet karcolgatnám. Igyekeztem hirtelen hajnalban előrángatni azt a cikket, amit a filmről anno olvastam, mert érdemes rá, hogy mindenki megismerje és átrágja, hasznos információkért, de egyelőre nem akadtam rá újra. Ha ez változik, a linket be fogom tenni.

Ennél a jelenetnél egy átlagos kamaszfiú már bele is szeretett Jennifer Connelly-be.

A történet röviden:
Sarah iskolás lány, aki inkább bulizna vagy babázna, de féltestvérére kell vigyáznia az este folyamán. Gyerekes dühét, hogy a kisfiú a játékaihoz nyúlt, színpadias átkozódással és túljátszott haraggal színezi. Ez annyira bejön Jareth-nek a manókirálynak, hogy ripsz-ropsz elrabolja a kisdedet és felajánlja Sarah-nak, hogy mostantól az élete ismét boldog lesz a féltesó nélkül. Persze Sarah azért nem teljesen hülye, ezért azonnal rájön, hogy ha apa és mostoha anya hazajön, prezentálnia kell a kis nyafogóst, mert különben szobafogság, meg amit még el sem tud képzelni. (Rendőrségi nyomozás a baba ügyében, pszichiátriai kezelés, stb.)
Jareth szereti magát kis manókkal körülvenni, ezért nem szívesen adná vissza a szóban már lefoglalózott porontyot, de mivel úgy érzi, nincs veszíteni valója, utolsó szalmaszálként megígéri Sarah-nak, hogyha adott időn belül eljut hozzá a manóvárba és ott bizonyítja, hogy mégis kell a pöcsös, akkor visszaadja a lánynak.
Sarah, ahelyett, hogy az estét süti majszolással a tévé előtt töltené és néha a babára pillantana, így nyer egy gyalogos road movie-t a labirintusba, amely csupán azért létezik, hogy a hasonló okokból bekerülő fiatalok ne tudják teljesíteni a manókirály igényeit.
Sarah nyakába veszi formás combjait és lassan gyarapodó baráti társaságával sok kalandon keresztül verekedve magát méltó lesz rá, hogy okos, idősebb testvérnek szólítsa majd később őt a cseperedő Toby.
És, hogy a végén a filmet ne úgy zárjuk le, hogy egy hormonoktól duzzadó tinilány abszurd rémálmát láttuk, a kalandozás alatt megismert lények gyakorlatilag átköltöznek Sarah hálószobájába, miután úgy vélik, jobb fej a lány, mint Jareth, aki inkább csak kihasználja a fura teremtményeket.

Henson egy sokkal érettebb filmet hozott össze, mint a butuska és gyerekes Muppet show volt. Szerintem. Van ugyan bőven vicces pillanata a figuráknak és kalandoknak, azért végig érezni a sürgető idő okozta frusztrációt és a felelősség nyomását a főszereplő vállán.
Talán ezért a legnyomasztóbb jelenetsor a filmben, amikor Sarah az emlékei között kutatva szinte elfelejti kisöccsét és régi játékai labirintusi változataival igyekszik körbevenni magát, míg végül megtörik az átok és ismét tovább haladhat, hogy beteljesítse célját. Ott éreztem leginkább, hogy Toby akár örökre manó maradhat, ha a nővérke nem teszi félre kesergését és ragaszkodását a múlt iránt. Mert azt se felejtsük el, hogy Sarah-t trauma is érte, amikor elveszítette az édesanyját és édesapja egy másik nő mellett kereste a boldogságot. Ezért Sarah, amikor a múltba tekint és azt kergeti, akkor gyakorlatilag oda akar kerülni, amikor még élt az anyukája és minden rendben volt. Nagy szerencse, hogy végül felülkerekedik benne a testvéri szeretet és az idősebb testvér felelőssége.

Ami még sokat emel Henson teremtményei mellett a film élvezeti értékén, az Trevor Jones és David Bowie közös munkája, amit a filmzenébe fektettek. A legtöbb dal érdekes hangzásvilágú, emlékeztet a korábbi bábfilmes Henson sorozatra, de van benne jócskán új hangzás is és mély mondanivaló. Egy igazán remek soundtrack, ha már a szöveges dalok filmzenei listáiról szemezgetünk.

Mostanra persze a film egésze nagyon kicsit megkopott, néhány trükk - inkább vizuális szinten - nem maradt friss, mégis, ezt ellenpontozzák a remek egyéb megoldások, a bábuk sokfélesége és a csodálatos díszletek.

80%

A bagoly volt az első fotó-realisztikus CGI madár.
A stábban dolgozott R2D2 és Wicket is a kis Ewok... (Kenny Baker, Warwick Davis)

Letöltés: F A N T A S Z T I K U S  L A B I R I N T U S

Még egy Marvel képregény sorozat is készült a történetből, ezért szegről-végről, a Fantasztikus labirintus egy Marvel film...

Április bolondja - April Fool's Day (1986)

Április bolondja - April Fool's Day (1986)

Rendezte: Fred Walton

A film Mafab adatlapja: April Fool's Day (1986)

Megtekintés: Jó ideje kerülgettem ezt a horrorfilmet, hogy rájöjjek, át vagyok verve.

Valamikor a nyolcvanas években, mikor a slasher horror műfaj feléledt és úgy egyáltalán, divat lett tiniket mészárolni a filmekben, kialakult egy hamar lecsengő műfaji leágazás: horrorfilmek, amelyek kapcsolódnak valamilyen ünnephez, dátumhoz.
Halloween, Péntek 13. Happy Birthday to Me, Vakáció filmek (upsz, az nem mindenkinek horror). Minden studió, amelyik filmeket, azon belül horrort is gyártott, igyekezett kinevelni a saját változatát a témára. Volt, amelyik sikeres sorozattá terebélyesedett, volt, amelyik megélt talán egy folytatást vagy Remake-t, és volt, amelyik eltűnt a süllyesztőben.

Ebből a dömpingből emelkedik ki - nem szó szerint, hiszen teljesen unásig koptatott panelekből építkezik fel - befejezésével az "Április bolondja", melynek címe nem hazudtolja meg magát és a nézővel is úgy kicseszik, mint néhány szereplőjével. Fura, hogy a megtekintés után az imdb horrorként aposztrofálja a mozit, pedig, az utolsó percek ismeretének függvényében ez minden, csak nem az. Inkább egy hülyegyerek nem vicces poénja. A valóságban legalábbis tuti, hogy a reakció, amely végül éri szereplőinket, nem pont ez lenne.

Ebből fakad a film logikátlansága is, hiszen, SPOJLER - a szereplők eltérő habitusa miatt végig vinni ezt a fajta átverést, teljesen lehetetlen. Oké, van benne lehetőség és főszereplőnk, Buffy vagy Nyafi (Deborah Foreman) szájából nem hangzik teljesen hülyén a koncepció, csak az odáig vezető út hitelessége kérdőjeleződik meg a néző számára.

A film első fele bemutatja a szereplőket, azután féltávtól elkezdjük őket elveszíteni, ahogy hasonló filmeknél az elvárható. Se több, se kevesebb. A film még a tucat filmek között is eléggé közepes alkotás, amelyet, csak ismételni tudom, az emel kicsit ki a többiből, hogy váratlan a befejezése. Nem állítom, hogy olyan nagy durranás, de nem feltétlenül erre számít a megvezetett néző. Ez legalább pozitívum.

A szereplők között nem sok ismert név van, de van, akivel már találkozhattál:
A főszereplő, Deborah Foreman, amikor először láttam, azt hittem, hogy a Twin Peaks-es Sheryl Lee kishúga. De nem. Megdöbbentő, hogy néhány képen, megfelelő sminkkel mekkora a hasonlóság a két hölgy között, de ez mára már nem igaz.
Deborah nagy drámája, hogy nem kis nevekkel is dolgozott együtt fiatal korában, mégis, ha így olvasod a nevét, lehet, semmit sem mond neked. Néhány illusztris sínész, akikkel munkálkodott:
- Joe Pesci, Dianne Wiest (Élet kifulladásig)
- Nicholas Cage (Lány a völgyben)
- Val Kilmer (Valóságos zseni)
- George Clooney, Charlie Sheen, Laura Dern (Grizzly II.:The Concert) - Izgi lehet...
- John Travolta (Zűrös páros)
- Tony Curtis (Homár úr a Marsról)
25 filmből nem rossz teljesítmény, úgy, hogy az elmúlt húsz évben egyetlen munkája volt.

Feltűnik fontosabb szerepben Amy Steel, aki szerintem sosem volt egy helyes arcú csaj, mégis sikerült a "Final Girl" szerepet megcsípnie a Péntek 13 sorozat második részében. Mostanra ő is eléggé kikopott a filmkészítésből, hiszen 2000 után összesen két produkcióban volt jelen.

Férfi vonalon számomra a legismertebb az itt még tacskó Thomas F. Wilson. Külön fájó, hogy mennyire mellékes itt a figurája, ha tudjuk, hogy egy évvel korábban már megmutatta magát Biff Tannen-ként a Vissza a jövőbe sorozat első részében! :) Wilson sosem tűnt el a süllyesztőben. 2013-ban Sandra Bullock és Melissa McCarthy oldalán alakított rendőrfőnököt a Női szervekben.

Akit még ismertem a stáblistából, az a zeneszerző, Charles Bernstein, aki a Rémálomhoz feledhetetlen főtémát komponált, itt viszont szinte alig érezni jelenlétét.

Erős közepes: 50%

Ha szeretnéd megnézni: A P R I L I S  B O L O N D J A

Cinegore oldalon: Április bolondja kritika

Áruházi robotok - Chopping Mall (1986)

2009 január 31. | Szerző: Tyll Alien-spiegel ? (Ki a faszom az a Tyll Alien-Spiegel? (Tyll Eulenspiegel szójáték, ennyit vágok én is!)

Áruházi robotok (videó kazettás fordítás) - Chopping Mall (1986) 

Rendezte: Jim Wynorski

 Megtekintés: Ha szereted a horrorfilmeket, inkább ezzel próbálkozz, mint Wynorski mostani munkáival!

A "Chopping Mall" akkor volt nagy film, amikor… Sosem volt az. A nyolcvanhatos horrorkomédia szerűség a Robotzsaru és a Rövidzárlat környékén került moziba. Nem nálunk, mert a rendszerváltás után vagyunk pár évvel és még lassú a filmek bemutatási rendszere, meg fenemód cenzúrázott, mi került legálisan a vászonra.

Pontosabban ez a robotos, gyilkolós szösszenet egy évvel a "Rövidzárlat" után és egy évvel a Murphy rendőrt felváltó "Robotzsaru" előtt készült el.

Hozzánk a kalózvideózás révén kerülhetett videólejátszó közelbe és aki “szerencsés” annak bele is került. Jómagam tizen-pár lehettem, mikor a markáns szinti-zenével megspékelt horrorkomédiát először láttam egy agyonnézett kazettán. A narrátor minden második mondatot fordított le, ha gyorsabb párbeszéd volt, csak minden harmadikat magyarított. De ez sem vette el a kedvünket, hogy élvezzük, hiszen nem a szövegen volt a hangsúly.

Tucatszor láttam, de azután elkallódott a kaceta és vele együtt ez a szösszenet.

A szereplők főleg tiniszínészek (ami azt jelenti, hogy inkább a harminc felé kacsintgatnak, mint a húszhoz), ahogyan egy jó slasherben, kell. Vagy miben… Igazi Gore effekt nem sok(k) volt benne emlékeim szerint, de egy fejlövés elég emlékezetesre sikerült. Egy hölgy buráját telibe kapja egy sugárnyaláb (hiába, technika volt a javából) és ez olyan jól sikerült effekt lett, hogy még a szereposztásba is bevágták. Amikor a színésznő nevét kiírják, ez a képkocka – robbanás közbeni – merevedik ki a filmen.

  Talán már látszik is az érkező lézersugarat imitáló fényeffekt. (Javítás: Ezt nem is értem, miért írtam, hiszen a képen a főszereplő látszik és az ő fejét senki nem lőtte szét. Egy teljesen másik szöszi koponyája repült szerte-szana.)

Igazából három arcot ismertem meg a filmben, ebből kettő nálunk teljesen ismeretlen, míg a takarítóbácsi nyúlfarknyi szerepében John Landis rendező (Mostanra teljesen kikopott a mozifilmek világából és televíziós produkciókkal égeti magát)kedvenc színésze, Dick Miller szerepel”. Millerről azt érdemes tudni, hogy olyan filmekben játszik masszív mellékszereplőt, amiket a legnagyobb rendezők készítettek. Néhány filmje: Terminátor (A boltos, akit Arnie lelő a fegyverekért), Szörnyecskék (A szomszéd, akihez a mogwai hordák hókotróval mennek háztűznézőbe), A Vérbeli hajsza (taxisofőr). Mellékes, de szerepelt a Ponyvaregényben is, mint “Szörny Joe”, de jelenetét kivágták. Talán majd egy rendezői rendezői változatban láthatjuk majd…

Visszatérve a fimre, a tartalom pár mondatban: Egy igen jól menő plazában újítják a belső védelmi rendszert – magyarul, néhány hadsereg által fejlesztett robotgépet helyeznek üzembe, hogy zárás után felügyeljenek a rendre. A melósok, nem emlékszem jól, nem kapnak teljes körű felvilágosítást, illetve a takarító személyzet egyetlen tagja megpróbálkozik a ruhájára szerelt személyzeti kártyával igazolni magát, feleslegesen. Miután mindenki hazatért, és bezárt a bazár sor, néhány fiatal eladó visszamegy egy kis etye-petyére. Tipikus…

A takarítószemélyzet szintén gyanútlanul takarítja a követ.

A robottokból egy villámcsapás miatt (annyi filmben elég egy villámcsapás, pl. a már említett Rövidzárlatban is) megtébolyodik a gépek irányítórendszere és szisztematikusan mészárolni kezdik az üzletközpontban tartózkodó embereket.

Annak idején ez a film elég igényesen sikerült. Ma valószínűleg, hiába a pénz és CGI technika, biztosan csak elbarmolnák. Az ilyen B filmek miatt sírom vissza a nyolcvanas éveket!!! Legalábbis ami a filmművészetet jelenti.

Jim Wynorski, a mai napon kerek 100 filmmel büszkélkedhet - de inkább nem - mint rendező az imdb oldalán. Sajnos, a kétezres években, az elvileg olcsó, ugyanakkor igénytelen CGI trükköknek köszönhetően, csupa élvezhetetlen holmit pakolászott az asztalra. A Chopping Mall egy hangulatos, feszes horrorfilm, amilyet akkor nagyon tudtak csinálni. Ma már nem sikerülne ilyen élvezetesre, ezt ki merem jelenteni.

Ha nincs kedved nyolcvan percig nézni a filmet, az alábbi videóban benne van a lényeg! :)

70%

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Rendezte: Tom Donnelly

Kevin Bacon yuppie-ból kerékpáros futárrá avanzsálós krimije biztosan szórakoztató darab volt 86-ban, de mostanra olyan idejét múlt, mint állat. Az egyetlen ok, amiért végig bírtam nézni, az Kevin Bacon maga. Segített, hogy fut még benne Jami Gertz és Laurence Fishburne is.

Jack Casey (Kevin Bacon) tök sikeres tőzsdealkusz - lenne, ha nem azzal indulna a film, hogy túl magabiztosan dobálja az adok-veszeket. Bedől a tippje és otthagyja a szakmát. Összekaparja magát és az új életében fontos szerep jut a két keréknek, mivel beáll futárnak. Komoly váltás ez egy sráctól, aki meg akarta mutatni a szüleinek, mire vitte és természetes közegében eddig csak öltönyben és nyakkendőben mozgott. Az új életforma szintén működik, Jack pedig nem vágyik másra, mint, hogy baráti környezetben szabadon tekerhessen. Barátnője néha rágja a fülét, hogy többre hivatott, de nem foglalkozik vele. Szülei szintén rágják a fülét, hogy mire vihetné, ám az ő véleményükre is szarik. Leesett a majdnem csúcsról - nem szívta a kokót a prosti seggéből, mint Di Caprio egy másik filmben - és nem ízlett neki az érzés. Amíg kerékpárján ül, szabad ember. (Nem értem azonban ezt a fajta szinonimát, hiszen a biciklis futárnak időre kell tekernie, így a megbízó a főnöke, aki rághatja a fülét, ha nem nyomja neki, így az a szabadság érzés, amit a film mutatni kíván, igencsak talmi valami.)

Mindegy. Jack elvan így.

Azután jön egy új csajszi, aki olyan bizalmatlan mindenkivel, hogy az már idegesítő, sőt, amikor a családjáról mesél, hetet-havat összehord, így komolyan sem lehet venni. Egy kolléga pedig a kerekezés mellett tilosban járva szúrni kezdi a környék kis kakas maffiózójának a szemét, így némi akció és izgalom keveredik az amúgy csendes és uncsi történetbe.
A kis kakas kiiktatja a kollégát, Voodoo-t (Laurence Fishburne) egy cserbenhagyásos gázolással, aminek Jack a szemtanúja. A rendőrség azonban átsiklik az ügy felett. Nem azért, mert a kis kakas - aki mai szinkronban nem tudom milyen néven futna, de biztos nem az amerikai változatén, hiszen nem szólíthatnak úgy egy karaktert, hogy "A cigány.". :D - annyira befolyásos, hanem mert a forgatókönyv írói simán elfelejtették ezt a szálat.
Hogy Jack még jobban érdekelt legyen - ha eddig nem lenne miért elkapnia a cigányt - az új leányzóval haverkodni kezd, ám a cigány, mivel tudja, mennyire meg van szorulva a csajszi, őt szemeli a kisebb munkákhoz, azaz, hogy a lány a kerékpárján hozza-vigye a drogot a városon belül. Kezdetben gyümölcsöző ez a munkakapcsolat, de azért a kerekesek felnyitják a hölgy szemét, mennyit veszíthet ezen az üzleten.

Jami Gertz (Elveszett fiúk, Twister)

Jack közben egyik barátjának igyekszik pénz felhajtani, kihasználva tőzsdei múltját, míg a lány, Terri (Jami Gertz) szabadulna a drogdíler karmaiból.

Az események a film végén kulminálnak egy olyan ostoba végjátékban, amilyet szerintem még 86-ban sem vett volna be a gyomrom.
Pár sorban:
A kerekesek szólnak a lánynak, hogy ne barátkozzon a cigánnyal (Rudy Ramos), mert gázos a szitu. A lány elhajtaná, de a cigány erőszakos. Terri megböki, mire elmenekül, de a cigány megy utána. Történetesen elkapja a bringások törzshelyén, de a srácok meg bejönnek és a cigány lelép. A fiúk kijelentik, hogy majd ők megvédik Terri-t (aki eddigi viselkedésével nem nagyon érdemelte ki a szimpátiát). Terri köszöni a cigány meg kocsijával visszahajt, hogy elégtételt vegyen.

Laurence Fishburne fontos mellékszerepben

Kialakul némi tusa, egy kerekes-t meglő a cigány, Terri, meg ahelyett, hogy a srácok háta mögé takarodna, elszalad a francba, egészen Jack kecójáig. Jack meg közben facér, hiszen a barátnője egyszer már látta Terri-t és különben is, Jack nem akar bróker lenni, feladva az álmait, ezért kár rá a szót...
Jack elbújtatja Terri-t a lakásán, majd ráveszi a cigányt, hogy őt üldözze. A terv fényesen beválik. Elég egy füttyentés és a cigány nem keresi tovább a csajt, aki combon szúrta, hanem inkább autós üldözésbe kezd a fiúval.

Az egyikük végül megszopja. Elég ostobán szopatja meg a másik. Vicces, nem tudod komolyan venni.
És Jack meg Terri egymásra talál. Talán Terri is elmondja az igazat a családjáról, mert az előadott "fontos énekesek Vegasban és Sinatra a család barátja" eléggé kamu.

30%

Jól működnek együtt, csak a forgatókönyvírók álltak a pár közé...

Érzések:
Néha nem értem a szereplők motivációit.
Nem értem, hogy mitől tud akkora ász lenni egy nem éppen okos bűnöző, aki egyedül rója az utcát, amikor a fél város pikkel rá. Minimum fel kéne, hogy koncolják, de nyet.
Nem értem, hogyha ez a szarházi keménykedik, a rendőrség miért nem kapja el. Elvileg ismeri mindenki és fél tőle. Egy emberről beszélünk, akinek a film alatt egyetlen segítője, verő embere, testőre nem kerül elő.
Nem értem, Jack Casey mitől olyan nagyképű bróker a film elején, amikor mutatják, hogy egy teremben több százan dolgoznak és Jack példájából kiindulva, aki bukik, lemorzsolódik, aki nyer, marad. De ezek mind öreg, tapasztalt rókák. Ők is mind ászok?
Nem értem, hogy amikor Jack és a csaja olyan jól elvannak, hogy előjátéknak még a balettot és a biciklit is felhasználják, miért hidegülnek el egymástól és miért cserélik le a kapcsolataikat a kevésbé megbízhatóra. A csaj is valami majmot kapar össze és hát Terri sem tűnik túlságosan komoly nőnek.
Szóval a forgatókönyv sok sebből vérzik, az akció szcénák ostobák és esetlenek. Korai Bacon darab, szerintem mára már nem büszke erre a filmre.
Visszanéztem nem olyan régen a "Gumiláb" - Footloose" című Bacon zenés-táncos darabot és bár azon is lerakódott némi kesernyés megkopott réteg, ennél sokkal élvezhetőbb mozi. (Pedig az korábban készült!!!)

Hajtás, pajtás!!!

Összességében olcsó film, olcsó megoldások, szimpatikus mellékkarakterek, nyolcvanas évek diszkó zenéjével megberhelve. A zenei anyag a mai fülnek egyenesen vicces.
Másrészt azért nézni azt a sok brókert, akik azzal akarnak kasszát robbantani, hogy gyakorlatilag papírokat tologatnak egy asztalon, borzalmas. A brókerek a világ legfeleslegesebb munkásai. Senkinek nem tesznek jót, csak maguknak. Azután, ha nagyot mondanak és buknak, kiugranak az ablakon. Gondolom, akkor jönnek rá, hogy mennyire nem értek el semmit az életben... Alkuszok. Megalkuvók.


Baki:
Bár a film New Yorkban játszódik, azért a Jack és Voodoo közötti verseny alatt eljutunk valahogy San Francisco-ba is. Nagyon tudnak tekerni.

Forgatási kép: Kevin Bacon a filmben használt három kerékpárjának egyikén.

Száguldó bosszú - The Wraith (1986)

Száguldó bosszú - Interceptor - The Wraith (1986)

Rendezte: Mike Marvin






Tizenévesen láttam először, fekete-fehér, villódzó kék változatban. Egy mocsok gány minőségű videókazettán, zajos, hiányos narrátor szöveggel. Mindezek ellenére többször látnom kellett ezt a "csodát", hiszen a nyolcvanas évek végén - mikor a rendszer kezdett megváltozni - gyerekként annyit értettünk a világból, hogy az igazán jó, izgalmas filmek egyenesen Amerikából jönnek. Így amit lehetett, begyűjtöttünk a tengeren túlról és néztük. Sokkal toleránsabbak voltunk akkor, mint most. Talán mert könnyebb beszerezni a látnivalót, ezért, ha az nem ér el egy szintet - mondjuk imdb 2 csillag - akkor nem nézzük meg. Igazán fos filmeket annak idején pl. a hungarovideo illetve a VICO szállított országunkba. Közel sem az összes trágyát, hiszen barangolás közben ma is bele tudok botlani olyan címekbe, amikről sosem hallottam eddig.

A "Száguldó bosszú" nem ilyen.


Biztos a témájának és szereposztásának köszönhetően. Nagy siker volt a cserebere program keretein belül. Ebben biztos vagyok, mert emlékszem, milyen rossz minőségben voltunk képesek végigizgulni ezt a feleslegesen túlbonyolított bosszú filmet, amely ötvözte magában Stephen King Christine című munkáját és a kultikus képregényt, "A varjú"-t, amely nálunk valamiért holló fordítást kapott. Angol nyelvlecke igazán kezdőknek: raven=holló, crow=varjú, mégis, ha valaki "levarjúzza" Brandon Lee filmjét, felszisszenünk kicsit...



Vissza:
Keri Johnson (Sherilyn Fenn), a hideg kék szemű barna miniszuper, Arizona sivatagos közepén éldegél egy kisvárosban, ahol a helyi menő csávó, Packard Walsh (Nick Cassavetes) és agybeteg bandája illegális autóversenyekből igyekszik megélni, miközben a kretén Packard még udvarolgat közben a tőle halálosan félő lánynak. Packard igazi Casanova; ha épp nem tetszik neki valami, simán kést ránt bárkire, beleértve "élete szerelmét", Keri-t. Ha a film nálunk játszódna, valószínűleg a banda réztolvajokból állna, így viszont egy csapat keménykedő punk. Keménykedő, mert Packard-ot leszámítva mind gyáva férgek és nem mellesleg, ostobák, mint a segg.
A városkába megérkezik az új fiú: Jake Kesey (Charlie Sheen), aki valahogy az összes fontosabb szereplőnek halványan ismerős valahonnan. Miért? Mert a film előre haladtával kiderül, hogy Jake pár éve kissé más orcával, de közöttük élt, Keri-t dugta, amivel kivívta Packard haragját, majd végül megölték.
Nem végeztek túl jó munkát, mert Jake visszatért a halálból, megtámogatva új arccal, motorral és egy fekete sportautóval, amely versenyzésre született.

Sherilyn Fenn teste vetekszik a fekete Interceptorral.

Kitérő: Sok magyarázatot nem ad rá a film, hogy Jake vajon miért és hogyan tért vissza az élők közé. A tragikus kimenetelű versenyek után látjuk, hogy bizonyos fém alkatrészek vakító fénybe burkolva eltűnnek, látjuk, hogy az áldozatok az égő kocsi ellenére égésnyom-mentesek illetve amikor egyszer üldözik a kocsit, az három fénypontra bomlik, majd eltűnik a látóhatáron, akár a "Harmadik típusú találkozások" egyik jelenetében az idegen jármű. Most, hogy a fémalkatrész egyfajta trófea, vagy mi célt szolgál, nem derül ki. Az áldozatok fura állapota szintén nem kap magyarázatot, pedig elég lett volna, ha simán elégnek. Gondolom, ezek felesleges túlmisztifikálásai a történetnek.


Vissza:
Packard egyik embere versenyre hívja ki a fekete autót, pedig azt sem tudják, ki ül a volán mögött és szemlátomást a kocsi bármi más járművet állva lehagy. Mindegy, voltak terveik.
Kis kergetőzés után Oggie nevű alak felkenődik a sportkocsi oldalára és elpatkol. Packardék, akik elvileg egy jól működő és veszélyes banda, szinte szkeptikus vállrándítással írják le a fickót, mondván, hogy csak egy seggfej volt. Hát köszi!
Közben Jake - aki ahogyan sejthető, titkol valamit - kerülgetni kezdi Keri-t. Mint írtam, másodszor. Jake öccse a városban süti a hamburgert, ezért mellékszereplőként összehaverkodik a halálból visszatérttel és mivel Keri-nek szintén haverja, Packard folyamatos támadásainak elszenvedője. Packard vajon azt hiszi, hogyha a szerelme barátját szopatja, az imponál a lánynak. "Olyan gyökérre vannak írva ezek a karakterek!"
Lassan jön a második verseny, ismét kiesik egy felesleges bandatag - mind feleslegesek - és a seriff (Randy Quaid) beszáll a nyomozásba, fenyegetőzve, nagy garral, épp csak senki le sem szarja...
Közben a Jake szellem, talpig bőrben és támadó fegyverrel, tiszteletét teszi Packard domb teteji garázsában, ahol komótosan szarrá lődözi a helységet. A banda nyüszítő kutyaként menekül, egyedül Packard állja a sarat. A szellem viszont, bármilyen egyszerű és logikus lenne, nem lövi le a fejét a nyakáról, hanem... eltűnik.
Szóval, a banda, akik a puska láttán bokát lefosva menekültek, most némi unszolásra vadászni akarnak a sportautóra. Nem mintha eddig bejött volna ez a módszer.

Igen, a bandafőnök, Packard, még az embereit is bicskával fenyíti...

Felgyorsulnak az események. A szellem autó legyakja a garázst, egyedül Packard-ot és a szerelő Bozontost (Clint Howard) hagyva életben. Packard-dal még le akar számolni, Bozont pedig igazából nem volt benne a legyilkolásában, sőt, csak Packard megfélemlített csicskája.
A végső autós párbajból természetesen a szellem kocsi jön ki győztesen, ami előre látható és így sokat tompít a film élvezeti értékén. Már az első csatában ellövik a puskaport, amikor a két kocsi frontális találkozása után a füstből a fekete sporter sértetlenül kanyarodik ki. Ez olyan, mint műanyag késsel nekiugrani a Superman-nek. Sok értelme nincs, csak az öngyilkosság egyik kreatív formája.

Clint Howard itt nem teljesen gyűlöletes. 

Bozont az egyik verseny előtt bepillantást nyer a kocsi motorházába és már akkor néhány szóval ecseteli, hogy bármit is látott a kaszniban, az nem földi eredetű.
Igen... végig nem lehet tudni, hogy mi ez a szellem dolog. Félig olyan, mintha egy földönkívüli vette volna fel a megölt ember alakját és űrtechnikát alkalmazva, a bőrének előző tulajdonosának így szolgáltatna igazságot. Vagy maga a pokol ill. mennyország vetette volna ki a srácot magából, hogy bosszút álljon a gonosz lelkeken. Bármilyen koncepció alapján gyilkolja le volt ellenségeit, abba belefér, hogy a végén a nőt felültesse maga mögé a motorjára - a sportkocsit megkaphatja az öcsike - és elmotorozzanak egy szebb jövőbe.
Szóval a lezárás hepiend, szurkoltunk érte, mégis, nem felejthetjük el, hogy a főszereplő gyakorlatilag sorozatgyilkos, természetfeletti erővel megáldva.
Kicsire nem adunk. Az amerikai filmek nagy részéből úgyis az jön le a vászonról, hogy az elnyomott gyengét felmenti a büntetés alól, ha visszavág az ellenségnek, ha azok eléggé köcsögök. Mintha az erkölcsi kibúvó lehetne. Mindegy.

A film kellemes, kiszámítható másfél óra, szórakoztató akciókkal, pofán baszásra termett karakterekkel. Nick Cassavetes, amikor rárontanak a garázsban, szokatlanul nyugodtan várja ki a roham végét. Később, az Ál/Arc egyik rosszfiújaként már közel sem ilyen közönyös, amikor apartmanját lerohanják. Ott a szivárványdalra lövi szarrá a rendőröket, ügynököket.

Kérdések:
Packard embereket kényszerít bele autóversenybe és ha nyer, elveszi a kocsit. Nem tudom, de ott a rendőrséget a tulajdonos nem keresi fel, hogy azért ez nem így működik?
Keri, ha ennyire utálja Packard-ot, miért nem kéri a rendőrség segítségét vagy takarodik el egy másik államba? Szenveleg mellette, amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban. Szex nélkül...
Packard-ék vajon miből élnek, mert nem kemény munkából, az biztos. Ha autólopásból, akkor a seriff miért nem tudja őket lesittelni? Annyira azért nem kemény a banda.
Az a szellem az most mi? Holló... varjú nélkül jött vissza, Mad Max-es autóbemutatót tart, de mi áll mögötte? Vagy ki?
stb.

Forrest Gump felturbózott változata. Csak tudnám, azok a csavart fém szarok mit jelentenek?

Ebből a leírásból kiderült, hogy jóféle, nyolcvanas évekbeli agyatlan autós mókáról van szó.
Sherilyn Fenn-t most láttam egy másik filmben, a "Raze"-ben és megsajnáltam, annyit romlott a minősége. A testéjé. A csúcson ebben a filmben volt. A derekát pedig a Twin Peaks közben kezdte behízni...

65%

És végül a netről levadászott, Artic kiadó ősmagyar videokazetta borítója:

Régen ilyen silány minőségű borítókkal kínálták a filmeket. Sokszor lehet, hogy pont egy ilyen szar miatt nem néztünk meg egy jó filmet.

Szeretted ezt a filmet és újranéznéd? - A száguldó bosszú itt megtalálható!