Rendezte: Sam Firstenberg
A film Mafab adatlapja: Avenging Force (1986)
Tiszta szégyen, de a videós korszak ideje alatt olyan filmek számítottak az akciómozi csúcsának, mint ez Michael Dudikoff „klasszikus”.
A VICO értő gondozásában jelent meg nálunk ez a másfél órás szösszenet, melyben egy titkos (?) társaság hadat üzen a változó világnak, legyilkol egy fekete szenátort és egy számukra jobb jövő, ajtaját nyitogatja.
Dudikoff, a szenátor közeli barátját játssza, aki belekeveredik a leszámolásba és lenullázza a Pentagram társaság hidra fejét.
Húsz éve nagy szónak számított egy Dudikoff megjelenés. Az ember szaladt a tékába, kivárta, míg sorra kerül – ha nem volt sem szerencsés, sem elég gyors, napokig tarthatott, míg a komolyabb – értsd ez alatt, hogy nem az ultra gagyi kategória – filmeket kikölcsönözhette.
Azután hazaszaladt a szerzeménnyel, és ha nem tartalmazott a kazetta másolásvédelmet, megtekintés közben archiválhatta az aktuális odabaszt.
Akkoriban több téka tagságát élveztem és lemásoltam bármit, amit hazavittem. Később derült ki, megérte e a ráfordított energiát és üres kazettát.
Dudikoff első filmje, amit láttam, nem róla szólt. A Tom Hanks főszereplésével készült „Agglegény parti - Bachelor Party (1984)” stábját gazdagította a szöszi srác. Kapott pár mondatot, talán két poént is, ezzel keresve az utat Hollywood csillagai között. Később kifogta az „Amerikai nindzsa” sorozat forgatókönyvét, élt a lehetőséggel és ez miatt a korosztályom többsége tudja, hogy ki a franc az a Michael Dudikoff.
A „Lőj a vadászra!” tökéletes délutáni sörözős mozi. Sokat nem kell, nem lehet rajta agyalni.
A kezdés egészen erős: Két férfi menekül holmi mocsaras posványban. Nem lehet tudni kik ők, hol vannak. Majd előkerül néhány enyhe tesztoszteronnal felturbózott pasas, olyan fegyverekkel, amiket boltban vásárolni lehetetlen.
Kergetik a két mellékszereplőt, és ahogy sejthető, megölik.
A zene egészen kiváló – korai George S. Clinton (Mortal Kombat) – annak ellenére, hogy a filmhez készült tűszinkron miatt állandóan megtörik, ismétlődik, szakadozik.
A verekedések mai szemmel nézve simán átemelik a filmet akcióból a vígjáték műfajába.
A szinte haldokló egyik űzött, visszakézből csapkodja az arcot, ami jól mutat a tucat vágás alatt, de semmit nem ér, ha azt nézzük, aki kapja, tovább hadonászik Neptun háromágú lándzsájának másolatával, végezetül átdöfi a sérült testén, plusz egy mohos fa törzsén.
A másik menekülő sem jár jobban. Már látja a pontonhidat és az elsuhanó autókat, amikor nyakára drót tekeredik és game over.
Ezek után kötelezően megismerjük az erőszakos csapat tagjait, akik maszk nélkül leginkább egy harmatos kocsmázásra lennének képesek, leszámítva a kopaszt…
Matt (Dudikoff) nagyapja farmján kötögeti össze a marhák bokáját. Egykori harcostársa, aki közben szenátornak jelöltette magát, meghívja a mardi gras-ra, hogy együtt osztogassanak nyakláncot az örömködő tömegnek. A felvonulás alatt néhány bérgyilkos – akik zenésznek álcázzák magukat – fegyvert ránt, szarrá lövik a fél karnevált, leszedegetnek pár kaszkadőrt, míg Matt és barátja, Larry (Steve James) megunja a balhét, és nagyon keményen odacsapnak. Közben Larry egyik gyermeke elhalálozik, hogy legyen elég feszültség.
Matt kiszúrja az egyik megbízót, és háztetőkön futnak rövid sprintet, hogy végül a fegyveres nyikhaj törpe elmeneküljön. Dudikoff nyilván nem ivott előtte elég kávét.
A magyar cím hangzatos, de a tartalommal nem nagyon van köszönő viszonyban. Tulajdonképpen Dudikoff egyetlen ellenfelét lövi le nyílpuskával.
Mivel a Pentagram egy nagyon titkos társaság, a kormány szervei elég sokat tudnak róla. Larry megmaradt családját összepasszítják Matt családjával, hogy egy csapat impotens ügynök vigyázzon rájuk a halál fasza farmon. A titkos társaság ahelyett, hogy rendezvényeken nyakalná a konyakot, és meccset nézne, miközben szájuk sarkából mustáros virsli kandikálna ki, felkerekednek, hogy végleg pontot tegyenek a szavazás kimenetelére.
Az ügynököket három perc alatt kinyírják, még további perc elteltével pedig mindenki mást, aki nem fontos a vége főcím előtt. Marad Matt és kishúga, hogy a film fináléja alatt legyen motiváció.
Kis közjáték, majd ismét a posványosban landolunk, ahol elkezdődik az utolsó felvonás. A titkos társaság kölcsönösen felizgatja magát, fegyvert ragad és mivel eszméletlen kemények, nem közösen gyilkolják meg a főszereplőt, hanem egyesével halnak meg a keze által.
Csodálatos mozi ez a film.
Legalább akkora kultikus, mint bármelyik másik Golan-Globus produkció.
Harmatos vágás, már-már ripacs színészi játék, Disney csatornás akciók.
Ha ma forgatnák le, biztos akcióorgia lenne.
Vagy nem…
Mivel anno ezeket tényleg lehetett élvezni, megérdemel egy erős 40%-ot.
Ha ittam előtte sört.
A filmet élvezni igazán azok fogják, akikbe szorult némi fasiszta érzület. Szóba kerül Hitler, akit nézetei miatt a társaság tagjai felmagasztalnak. Ennek ellenére egy tipikus árja fazon nincs közöttük. Sőt… Egyikük, másikuk mintha lenne inkább zsidó bácsi. Pl. James Booth fizimiskája, aki nem csupán a főszemétláda, hanem a forgatókönyv firkálója. Ami annyira nem tré, mint amit kihoztak belőle.
A film érdekessége, hogy Izraelben „Amerikai nindzsa 2” címmel került forgalomba, ami miatt kissé eltolták a számozást, mikor a Golanék kijöttek a nindzsás sorozat második felvonásával. Ez olyan tipikus magyaros megoldás… (Nálunk, pl. egy időben minden szar afroamerikai film megkapta a címben szereplő „Ne légy barom…” mondattöredéket. )
Ja és a szamuráj katana úgy vágja ketté a fadarabot, mint Móricka a gilisztát. Dudikoff kezében azonban egy nyálkás bot simán hárítja a kardcsapást. Mert nindzsa!
A film egyetlen erőssége a zene.
Ez azért valami.
40%
Szereted az ilyesmit? Akkor csak neked: L Ö J A V A D Á S Z R A
