A következő címkéjű bejegyzések mutatása: charlie sheen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: charlie sheen. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 7., péntek

A vadnyugat fiai - Young Guns (1988)

A vadnyugat fiai - Young Guns (1988)




Rendezte: Christopher Cain

A film Mafab adatlapja: Young Guns (1998)

Megtekintés: Egyre inkább meggyőződésem, hogy azok a filmek, amik a nyolcvanas, kilencvenes években készültek, amikor már bőszen videóztam és mégis kimaradtak számomra, nem véletlenül lettek kihagyva. Mostanában már pótoltam néhány elmaradásomat és sok esetben éreztem azt, hogy valójában, jó érzékkel kerültem el ezeket a mozikat. Mert lehet, hogy a kölyök énemnek még tetszettek volna, azonban most, felnőtt fejjel, be kell látnom, hogy ezek között bőven akad mostanra elrozsdált alkotás. És ezeken az sem segít, hogy sztár szereposztásuk van - mert ha kihagytam őket, akkor mostanra talán ez az egy pozitívum, ami megemlíthető velük kapcsolatban. Mondjuk, a fene sem érti, hogy egy olyan mozit, amiben benn lövöldözik egy Estevez, egy Sheen és még egy Sutherland is, miért nem éreztem úgy, hogy látnom kell? Több, mint harminc év elmúltával nem húzom az idegedet: A vadnyugat fiai összecsapott alkotásnak tűnik számomra, amely úgy western, hogy valahogy pont annak az esszenciáját hagyja ki. Unalmas, a főhőst lehetetlen megkedvelni, és az akció jelenetek - egy jó részük kifejezetten improvizált akciózás volt - különösebben nem is érdekesek, nem is látványosak.

Ilyen „A vadnyugat fiai” című western, és most, hogy megnéztem, egyáltalán nincs kedvem a második részre is időt pazarolnom. De azért megnézem majd.

Ha úgy veszem, laza betekintést nyerek Billy, a kölyök életútjába, azaz abba, ahogyan ebben a filmben elképzelték a legendája bemutatását. Mert még nekem sem ismeretlen ez a név, amelyről persze annyit tudok, hogy az amerikai vadnyugat egyik fenegyerekét takarja, aki talán a mi Rózsa Sándorunk vagy egyéb betyárunk újvilági megfelelője. Törvényen kívüli szabadharcos, akit végül utolér megérdemelt büntetése. Mert hiába a toposzok, hiába a legenda, mítosz építés, Billy a kölyök egy könyörtelen gyilkos.
Még akkor is, ha a szimpatikus Emilio Estevez alakítja.

Billyt felkarolja egy Amerikába emigrált angol úriember, John Tunstall (Terence Stamp) aki a vidék második legnagyobb marhakereskedője. Azonban az első számú marhakereskedő, a már ide született Murphy (Jack Palance) a vadnyugat legkönnyebb módján igyekszik félreállítani a konkurenciát: lelöveti, ahogy kell.

Ezt azonban John mentoráltjai nem nézik jó szemmel és egy olyan adok-kapok kerekedik ki a konfliktusból, hogy mell nem marad szárazon. Elönti mindent a vér.

Azonban én egy viszonylag pörgős akciófilmet vártam, vidámat, rugalmasat, frisset, ha már olyan neveket rángattak bele, mint Charlie Sheen, Kiefer Sutherland és még páran. Pl. egy olyan kis habkönnyű lövöldözést, mint amilyen a "Három testőr" lett, csak az meg kardozással. Valami fiatalosat. Ehelyett egy suta dramaturgiában tobzódó, tévéfilmes képi világú és ízű mozit sikerült látnom, amiben a főszereplőként megjelenő Billy leginkább egy pszichopata, aki röhögve lő szitává bárkit, miközben körülötte elhullanak a sokkal jobb sorsa érdemes „barátai”, akiket a film szerint ráadásul elég frissen ismert meg, hogy valódi érzelmi kötődés alakulhasson ki közöttük. Talán pont ezért is olyan hányaveti a karakter és ugrik fejest a balhéba, melynek folyománya, hogy végül nagyjából fél Amerika a nyomukban van és a vérükre szomjazik. Azt ki merem jelenteni, hogy ilyen barátokra nekem nem lenne szükségem.


Azt hittem szórakoztató lesz a film számomra, azonban a western műfaj nem itt kezdődik. Ez csupán megpiszkálása a ponyvaváltozatának, amelyben győz a jobbik rossz. Aki egyértelműen a húzónév lehetett volna, Charlie Sheen, sikeresen megkapta a társaság egyik legrövidebb szerepét. Karakterét legalább olyan banálisan írt(j)ák ki a történetből, amilyen banális történeteket olvasni a régi vadnyugat híres pisztolyhőseiről. Azonban amikor filmen látod, elgondolkodsz, hogy egy-egy lövöldözés mennyire esetleges lehetett és mennyire nem a tudás, mint inkább a karma volt segítségedre.

A vége felé már azon agyaltam, hogy vajon ezek után miről szól majd a második rész, mert ezt folytatni ha nem is lehetetlen, ám tök felesleges. Billy miközben vert helyzetben beszorítják komáival egy épületbe, van olyan szerencsés, hogy sikeresen megszökik és még Murphy, az ősellenség sorsáról is tud gondoskodni. Kétlem, hogy ezt, így, ebben a formában képes lenne ember véghez vinni, azonban a film otromba vágása, az erőltetett lassítások és a forgatókönyv mind segít, hogy elhiggyük, fél tucat ember képes meglógni egy égő házból, amit vagy negyven fegyveres vett körbe és erős tűz alatt tart, ráadásul, a fontosabb ellenségeket még ki is lövik közben. Azonban western filmben még akkor sem feltétlenül keresnék hitelességet és történelmi hűséget, ha azt a fellelt bizonyítékoknak megfelelően sikerült megőrizni az utókornak.

Nem olvastam utána Billy életútjának, ezért akár igaz is lehet, ami itt történik, azonban pl. Billy utolsó lövése, számomra kimeríti a „belenyúlok a forgatókönyvbe, más néven az isten ujja” fogalmát. Ismerve az akkori fegyverek pontosságát, tudva, hogy a hadsereg egy szakasza is pont ott volt, stb. erre így tesznek a gonosz sorsára és a film végére pontot? Okay.

Sikeres lett ez a film annak idején? Annyira biztos, hogy megért egy folytatást.
Összességében „A vadnyugat fiai” papír ízű, buta western-dráma, melyben a kvázi hősök szétlövöldözik a környéket, végül sikeresen megszöknek. Valójában végig úgy tűnik, hogy Billy bosszú-hadjáratát követjük, amit társai, tessék-lássék igyekszenek segíteni és persze a banda egy része rajta is veszt.

Nem sikerült megszeretnem azokat, akikért szurkolnom kellene, még akkor sem, ha John karaktere kifejezetten ezt segítette volna elő.
Remek szereplőgárda, tévéfilmes megvalósítás. A rendező, Cain, munkáival nem verekedte be magát a legjobb rendezők közé, és bár egy évvel korábbi rendezése videón elfogadható kis siker lett - Az új diri - mai szemmel szintén egy elég idejét múlt kis darabról beszélünk.

Korábban említettem, hogy nem tudjuk pontosan, mi történt akkoriban, de pl. Tunstall, akiért bosszút állnának, a valóságban 24 évesen hunyt el! Ebből kiindulva, kezeljük lazán a cselekmény elfogadását, ami amúgy megfelel a legtöbb hasonló témájú westernnek.

40%


2014. február 17., hétfő

Száguldó bosszú - The Wraith (1986)

Száguldó bosszú - Interceptor - The Wraith (1986)

Rendezte: Mike Marvin






Tizenévesen láttam először, fekete-fehér, villódzó kék változatban. Egy mocsok gány minőségű videókazettán, zajos, hiányos narrátor szöveggel. Mindezek ellenére többször látnom kellett ezt a "csodát", hiszen a nyolcvanas évek végén - mikor a rendszer kezdett megváltozni - gyerekként annyit értettünk a világból, hogy az igazán jó, izgalmas filmek egyenesen Amerikából jönnek. Így amit lehetett, begyűjtöttünk a tengeren túlról és néztük. Sokkal toleránsabbak voltunk akkor, mint most. Talán mert könnyebb beszerezni a látnivalót, ezért, ha az nem ér el egy szintet - mondjuk imdb 2 csillag - akkor nem nézzük meg. Igazán fos filmeket annak idején pl. a hungarovideo illetve a VICO szállított országunkba. Közel sem az összes trágyát, hiszen barangolás közben ma is bele tudok botlani olyan címekbe, amikről sosem hallottam eddig.

A "Száguldó bosszú" nem ilyen.


Biztos a témájának és szereposztásának köszönhetően. Nagy siker volt a cserebere program keretein belül. Ebben biztos vagyok, mert emlékszem, milyen rossz minőségben voltunk képesek végigizgulni ezt a feleslegesen túlbonyolított bosszú filmet, amely ötvözte magában Stephen King Christine című munkáját és a kultikus képregényt, "A varjú"-t, amely nálunk valamiért holló fordítást kapott. Angol nyelvlecke igazán kezdőknek: raven=holló, crow=varjú, mégis, ha valaki "levarjúzza" Brandon Lee filmjét, felszisszenünk kicsit...



Vissza:
Keri Johnson (Sherilyn Fenn), a hideg kék szemű barna miniszuper, Arizona sivatagos közepén éldegél egy kisvárosban, ahol a helyi menő csávó, Packard Walsh (Nick Cassavetes) és agybeteg bandája illegális autóversenyekből igyekszik megélni, miközben a kretén Packard még udvarolgat közben a tőle halálosan félő lánynak. Packard igazi Casanova; ha épp nem tetszik neki valami, simán kést ránt bárkire, beleértve "élete szerelmét", Keri-t. Ha a film nálunk játszódna, valószínűleg a banda réztolvajokból állna, így viszont egy csapat keménykedő punk. Keménykedő, mert Packard-ot leszámítva mind gyáva férgek és nem mellesleg, ostobák, mint a segg.
A városkába megérkezik az új fiú: Jake Kesey (Charlie Sheen), aki valahogy az összes fontosabb szereplőnek halványan ismerős valahonnan. Miért? Mert a film előre haladtával kiderül, hogy Jake pár éve kissé más orcával, de közöttük élt, Keri-t dugta, amivel kivívta Packard haragját, majd végül megölték.
Nem végeztek túl jó munkát, mert Jake visszatért a halálból, megtámogatva új arccal, motorral és egy fekete sportautóval, amely versenyzésre született.


Sherilyn Fenn teste vetekszik a fekete Interceptorral.
Kitérő: Sok magyarázatot nem ad rá a film, hogy Jake vajon miért és hogyan tért vissza az élők közé. A tragikus kimenetelű versenyek után látjuk, hogy bizonyos fém alkatrészek vakító fénybe burkolva eltűnnek, látjuk, hogy az áldozatok az égő kocsi ellenére égésnyom-mentesek illetve amikor egyszer üldözik a kocsit, az három fénypontra bomlik, majd eltűnik a látóhatáron, akár a "Harmadik típusú találkozások" egyik jelenetében az idegen jármű. Most, hogy a fémalkatrész egyfajta trófea, vagy mi célt szolgál, nem derül ki. Az áldozatok fura állapota szintén nem kap magyarázatot, pedig elég lett volna, ha simán elégnek. Gondolom, ezek felesleges túlmisztifikálásai a történetnek.


Vissza:
Packard egyik embere versenyre hívja ki a fekete autót, pedig azt sem tudják, ki ül a volán mögött és szemlátomást a kocsi bármi más járművet állva lehagy. Mindegy, voltak terveik.
Kis kergetőzés után Oggie nevű alak felkenődik a sportkocsi oldalára és elpatkol. Packardék, akik elvileg egy jól működő és veszélyes banda, szinte szkeptikus vállrándítással írják le a fickót, mondván, hogy csak egy seggfej volt. Hát köszi!
Közben Jake - aki ahogyan sejthető, titkol valamit - kerülgetni kezdi Keri-t. Mint írtam, másodszor. Jake öccse a városban süti a hamburgert, ezért mellékszereplőként összehaverkodik a halálból visszatérttel és mivel Keri-nek szintén haverja, Packard folyamatos támadásainak elszenvedője. Packard vajon azt hiszi, hogyha a szerelme barátját szopatja, az imponál a lánynak. "Olyan gyökérre vannak írva ezek a karakterek!"
Lassan jön a második verseny, ismét kiesik egy felesleges bandatag - mind feleslegesek - és a seriff (Randy Quaid) beszáll a nyomozásba, fenyegetőzve, nagy garral, épp csak senki le sem szarja...
Közben a Jake szellem, talpig bőrben és támadó fegyverrel, tiszteletét teszi Packard domb teteji garázsában, ahol komótosan szarrá lődözi a helységet. A banda nyüszítő kutyaként menekül, egyedül Packard állja a sarat. A szellem viszont, bármilyen egyszerű és logikus lenne, nem lövi le a fejét a nyakáról, hanem... eltűnik.
Szóval, a banda, akik a puska láttán bokát lefosva menekültek, most némi unszolásra vadászni akarnak a sportautóra. Nem mintha eddig bejött volna ez a módszer.
Igen, a bandafőnök, Packard, még az embereit is bicskával fenyíti...
Felgyorsulnak az események. A szellem autó legyakja a garázst, egyedül Packard-ot és a szerelő Bozontost (Clint Howard) hagyva életben. Packard-dal még le akar számolni, Bozont pedig igazából nem volt benne a legyilkolásában, sőt, csak Packard megfélemlített csicskája.
A végső autós párbajból természetesen a szellem kocsi jön ki győztesen, ami előre látható és így sokat tompít a film élvezeti értékén. Már az első csatában ellövik a puskaport, amikor a két kocsi frontális találkozása után a füstből a fekete sporter sértetlenül kanyarodik ki. Ez olyan, mint műanyag késsel nekiugrani a Superman-nek. Sok értelme nincs, csak az öngyilkosság egyik kreatív formája.
Clint Howard itt nem teljesen gyűlöletes. 
Bozont az egyik verseny előtt bepillantást nyer a kocsi motorházába és már akkor néhány szóval ecseteli, hogy bármit is látott a kaszniban, az nem földi eredetű.
Igen... végig nem lehet tudni, hogy mi ez a szellem dolog. Félig olyan, mintha egy földönkívüli vette volna fel a megölt ember alakját és űrtechnikát alkalmazva, a bőrének előző tulajdonosának így szolgáltatna igazságot. Vagy maga a pokol ill. mennyország vetette volna ki a srácot magából, hogy bosszút álljon a gonosz lelkeken. Bármilyen koncepció alapján gyilkolja le volt ellenségeit, abba belefér, hogy a végén a nőt felültesse maga mögé a motorjára - a sportkocsit megkaphatja az öcsike - és elmotorozzanak egy szebb jövőbe.
Szóval a lezárás hepiend, szurkoltunk érte, mégis, nem felejthetjük el, hogy a főszereplő gyakorlatilag sorozatgyilkos, természetfeletti erővel megáldva.
Kicsire nem adunk. Az amerikai filmek nagy részéből úgyis az jön le a vászonról, hogy az elnyomott gyengét felmenti a büntetés alól, ha visszavág az ellenségnek, ha azok eléggé köcsögök. Mintha az erkölcsi kibúvó lehetne. Mindegy.

A film kellemes, kiszámítható másfél óra, szórakoztató akciókkal, pofán baszásra termett karakterekkel. Nick Cassavetes, amikor rárontanak a garázsban, szokatlanul nyugodtan várja ki a roham végét. Később, az Ál/Arc egyik rosszfiújaként már közel sem ilyen közönyös, amikor apartmanját lerohanják. Ott a szivárványdalra lövi szarrá a rendőröket, ügynököket.

Kérdések:
Packard embereket kényszerít bele autóversenybe és ha nyer, elveszi a kocsit. Nem tudom, de ott a rendőrséget a tulajdonos nem keresi fel, hogy azért ez nem így működik?
Keri, ha ennyire utálja Packard-ot, miért nem kéri a rendőrség segítségét vagy takarodik el egy másik államba? Szenveleg mellette, amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban. Szex nélkül...
Packard-ék vajon miből élnek, mert nem kemény munkából, az biztos. Ha autólopásból, akkor a seriff miért nem tudja őket lesittelni? Annyira azért nem kemény a banda.
Az a szellem az most mi? Holló... varjú nélkül jött vissza, Mad Max-es autóbemutatót tart, de mi áll mögötte? Vagy ki?
stb.
Forrest Gump felturbózott változata. Csak tudnám, azok a csavart fém szarok mit jelentenek?

Ebből a leírásból kiderült, hogy jóféle, nyolcvanas évekbeli agyatlan autós mókáról van szó.
Sherilyn Fenn-t most láttam egy másik filmben, a "Raze"-ben és megsajnáltam, annyit romlott a minősége. A testéjé. A csúcson ebben a filmben volt. A derekát pedig a Twin Peaks közben kezdte behízni...

65%

És végül a netről levadászott, Artic kiadó ősmagyar videokazetta borítója:
Régen ilyen silány minőségű borítókkal kínálták a filmeket. Sokszor lehet, hogy pont egy ilyen szar miatt nem néztünk meg egy jó filmet.

Szeretted ezt a filmet és újranéznéd? - A száguldó bosszú itt megtalálható!