A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2006. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2006. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. január 15., vasárnap

Esküvő, rock, haverok - The Groomsmen (2006)

Esküvő, rock, haverok - The Groomsmen (2006)


Rendezte: Edward Burns

A film Mafab adatlapja: The Groomsmen (2006)

Megtekintés: Néhány Burns film megtekintése után - lehet, szerencsésen botlottam beléjük - úgy vélem, Burns sokkal jobb rendező és forgatókönyvíró, mint színész.

Több moziját sikerült végignéznem - remélem, azokhoz is lesz szerencsém, amiket egyelőre nem mutattak be nálunk - és ezekből leszűrhető, hogy Burns-nek van érzéke a keserédes mozikhoz. Tud több, érdekes karaktert mozgatni a történeten belül és mivel tényleg van a figurákhoz és helyzetekhez érzéke, dramaturgiailag érdekessé tudja tenni számomra nem csak külső jegyeikben a karaktereket, hanem magát a szituációkat, háttértörténetüket is úgy építi fel, hogy érdekeljen engem, mi lesz a sorsuk. Ez már több, amit a legtöbb képíró forgatókönyv művész el tud érni. Burns - maradva ennél a mozinál - egy történeten belül több érdekes alakot is képes úgy mozgatni, hogy az együtt és külön-külön is működhessen. Igaz, hogy jelen filmnél, jobban belegondolva, sok, szappanoperákba való történetszálat kapunk, így együtt mégis egy koherens, keserű és egyszerre édes mozivá áll össze az egész, ami talán még azért is elkísér minket - értem úgy, hogy akár többször újra tudom nézni, ezt pl. már vagy ötször sikerült eddig, de mindig fedeztem fel benne új részleteket - mert, miután kikapcsolom a lejátszót és felállok a fotelből, motoszkál bennem azért, hogy karaktereink útja vajon merre vezethet tovább. Manapság nagyon fontosnak érzem, hogy érdekeljen a figura sorsa, hogy eltöprengjek azon, vajon mit hozhat az egyébként fiktív figurák jövője, hiszen egy jó mozi akkor működik a legjobban művészetként, ha a befogadót arra ösztönzi, hogy azután is foglalkozzon vele, miután nincs "előtte"- Ebből a szempontból Burns filmjei - mint írtam, azok, amiket láttam - jól teljesítenek.

Edward Burns-szel első találkozásom egy háborús dráma volt, amiben nem állítom, hogy ő lett volna a leggyengébb láncszem, de nem éreztem kiemelkedőnek sem a szereplők közül. Ez volt, az egyébként kiváló és fontos filmes mérföldkő, a "Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)". Miért érzem ezt a mozit olyan fontosnak? Mert pasasként, aki szereti a háborús mozikat, köszönhetően a rendezésnek, megvalósításnak, hatalmas gyöngyvászonnak, ez volt az első film, amelyet úgy bírtam végignézni, hogy közben elmerengtem azon, hogy a háborúnak mennyire nincs is romantikája - amit mi férfi nézők legalábbis felépítünk magunkban róluk, hogy a hősök felmagasztosulnak, erkölcsileg van jó és rossz, stb. - és egy háborúban nincs más, csak kín és halál. Burns az egyik fiatal katonát alakította, aki többször megkérdőjelezi a kapott parancsot, azután pedig szerencsésen túléli a lehetetlen küldetést, ami a film gerincét adja. Játéka számomra korrekt volt, de talán jóképű fizimiskája, vagy tipikus amerikai kisugárzása miatt nem éreztem alakítását kiemelkedőnek. Csak szimplán korrekt.


Aztán tovább ismerkedve az Amerikai filmes univerzummal, találkoztam néhány olyan mozival - volt, amelyik még a Ryan közlegény előtt készült - amelyek stáblistáján Burns nem csak színészként, hanem íróként, rendezőként is megjelent. Akkor jöttem rá, hogy lehet, hogy színészi kvalitásaiban csupán erős közepes a srác, de íróként, rendezőként sokkal magasabb ligában játszik. Mindezt úgy, hogy nem ám pörgős akciófilmeket, vagy kedvenc műfajaimat, látványos sci-fit vagy véres horrort készít, csak egyszeri/egyszerű mozikat emberekről, akiknek kapcsolati válságaik vannak, érzéseik, amelyek megfejtésre várnak. Lehet, hogy egyik-másik figurája elnagyolt, hogy pár részletet elken, szárnyaszegett módon zár le, de azért többnyire a felvetett kérdésekre igyekszik egy kielégítő választ találni és az általam látott is szerzői darabok egyik fontos, visszatérő motívuma, hogy a férfi karakterek mit tesznek meg a kapcsolataikért és ami még fontosabb, keresi, hogy bemutathassa a pillanatot, amikor a férfi, végleg elhagyja a "gyerekkort", hogy elkezdjen felelős, érett emberként viselkedni.

Az "Esküvő, rock, haverok" című munkája is több figurán keresztül, több olyan történetet gyúr össze egy baráti társaság tagjai köré, ahol nagyon fontos az, hogy éretten kell gondolkozniuk, szembenézve a problémáikkal. Hogy ez nekem miért tetszik annyira? Talán, mert Burns filmje egyfajta módja annak, hogy nézőként tippeket kapjak, amelyeket akár a saját problémáim megoldásában is kamatoztathatok. A filmben nagyon fontos központi téma a megbocsátás és elfogadás. Ezt tucatnyi oldalról járjuk körbe, úgy, hogy van, amelyik nyilvánvalóbb, míg másik a felszín alatt lappang. Van, amelyik egyértelmű lezárást kap, másik pedig ugyan homályban marad, de legalább elindul valami pozitív irányba.


Öt gyerekkori barát egyikük esküvőjére készül. A nagy nap előtt a városba érkezik a banda - korábban együttesük is volt, iskolai sikerekkel és ez tartotta össze őket - tékozló fiúja is, aki súlyos terhet cipel a vállán, miközben egyik barátja már azóta haragszik rá, mióta lelépett a városból. A kvintett tagjai a nagy nap érkezése előtt zenéléssel, italozással, lelkizéssel igyekszenek ismét összecsiszolódni, ellenérzéseiket félretenni és megbeszélni a múltat, hogy az esküvő napján már ne robbanjon semmilyen érzelmi töltet, beleértve a házasság kétségei között vergődő ifjú férjjelöltet is.
Nagy-vonalakban.

Paulie (Edward Burns) arra készül, hogy állapotos jegyesét, Sue-t (Brittany Murphy) oltár elé vezesse, de az utolsó napokban nem elég, hogy a leendő asszonyka hormonális kitöréseit el kell viselnie, megelőlegezve azt, hogy ez vár majd rá a házasságban, még bátyjának, Jimbo-nak (Donal Logue) pesszimista hozzáállását és megjegyzéseit is fel kell dolgoznia, mert az folyamatosan támadja kapcsolatukat. Jimbo egy ideje kiállhatatlan arcát mutatja az öccse felé és feleségével, Jules-szal (Heather Burns) is elutasítóan viselkedik. Valami rágja és ahelyett, hogy felfedné érzéseit, inkább, mint a skorpió a tanmesében, megmar mindenkit, aki kapcsolatba kerül vele. Mike (Jay Mohr), Paulie unokatesója harminchárom évesen képtelen felnőni és éretten kezelni a szakítását gyönyörű barátnőjével. Visszajár a lány házához, ezzel alaposan próbára téve a lányt és annak testvérét. Mike egyébként is nehezen képes feldolgozni vélt és valós sérelmeit, amit a múltban szerzett, mivel a városba a jeles alkalomra hazaérkező TC-t (John Leguizamo) is folyamatosan egy korábbi, TC elutazása előtti balhéra emlékezteti, amikor is TC elemelte Mike egyik kedvenc baseball kártyáját és magával vitte, mikor lelépett a városból. Mike dühe azóta sem csillapodott, hogy hosszú évek teltek el, egészen addig, míg egyik friss vitájuk során végül TC ki nem böki, mi volt a valódi oka annak, hogy egyrészt szó nélkül lelépett és másodsorban Mike "kegytárgyát" elemelte.
TC-nek közben ki kell békülnie apjával is, mert mielőtt elhagyta a kisvárost, hogy máshol építse fel életét, csúnyán összevesztek.
Az ötfős baráti társaság legstabilabb tagja, aki igyekszik az esküvő alkalmából ismét összeterelni a kis formációt, az Dez (Matthew Lillard), akinek bejött a felnőtté válás, hiszen családja van, két gyerekkel és a feleségével is jól megvannak. Paulie többnyire vele beszéli meg felmerülő kétségeit. Az öt srác Dez kocsmájában sokszor beszélget érzéseiről, de a legfontosabb titkaikat lassan fedik fel a többiek előtt és talán nincs is megfelelő tanács mindenki számára, mert az élet bonyolult és ahhoz, hogy megfelelő mederbe tereljük, szükség van arra is, hogy legyen bennünk is hajlandóság a változásra, ne csak mi akarjuk a megváltoztatni a világot.


Az egész film életszagú, remekek a karakterek, érdekel minket, mi történik velük. Néha közel is érezhetjük egyik-másik figurát magunkhoz. A mellékszereplők is helyükön vannak. Talán egyedül Murphy ripacskodás közeli állapotos asszonykája tűnt kicsit soknak nekem. Megrögzött agglegényként elgondolkodtam azon, ha ilyen lenne a barátnőm, nekem is szükségem lenne erős baráti ráhatásra, hogy bevállaljak egy esküvőt.
A magyar címfordítás szokás szerint elcseszett, de nem is olyan semmitmondó, mint az eredeti cím.

Az egész film tévéfilmes keretek között mozog, de összességében remek mozi.

80%

Ha szeretnéd megtekinteni:
- Esküvő, rock, haverok (2006)

Töfi:
- A filmben az a John Mahoney alakította volna Burns apját, aki korábban, az "Ő, az igazi - She's the One (1996)" című kapcsolati drámában már egyszer eljátszotta ezt a szerepet, de végül a jeleneteit a film hosszúsága miatt kinyesték a végső változatból. Sajnos, mert a korábbi filmben remekül működtek együtt.

2016. június 16., csütörtök

Rejtélyes szállítmány - Cargo (2006)

Rejtélyes szállítmány - Cargo (2006)


Rendezte: Clive Gordon

A film Mafab adatlapja: Cargo (2006)

Megkockáztatom, hogy a római számok az évszázadokat jelölik,
amikor még javában dívott a megoldás nem kívánt utasok ellen,
amit a film is felvet.
Megtekintés: A végeredményt tekintve csodálom, hogy nem aludtam be rajta.

Clive Gordon filmjében kicsit túl lett tolva a misztikum. Még akkor is, ha miután kihámozzuk a lényeget a történetből, kiderül, hogy semmi szükség nem lett volna erre. Így viszont félre leszünk vezetve, ami viszont nem is rossz húzás, hiszen egy fárasztó nap után ültem le a film elé és bár már húzott az ágy, érdeklődésem fenn lett tartva és végigültem azt a száz percet.

Az egyik ok, amiért egyáltalán nekikezdtem a filmnek, hogy a főszerepet Daniel Brühl, Európa titkos színészi csodafegyvere alakította, a másik pedig az, hogy pár éve láttam egy másik Cargo című mozit, amely valahol a sci-fi és talán horror mezsgyéjén imbolygott és azt hittem, megint azzal lesz dolgom. Hát, nagyon nem, de utólag nem bánom, mert kipipálhattam ezt is. 2006-ban Brühl még erősen a kölyökképű skatulyában tevékenykedett, szájtartása, ami szerintem rá jellemzően jellegzetes, már ekkor kiütközött pelyhedző állán. Kedvelem, mint színészt, tetszik, hogy az Európai underground - ez nem feltétlenül igaz, de nem underground már maga az olyan film, amelyik alig jut el a közönséghez, pl. hozzánk - részeként előfordul, átrándul a mainstream világába. Kérdeztem is Milót, hogy vajon mekkora számlával rendelkezhet annyi A és A közeli mozi után, hiszen mostanra legalább olyan vegyes a filmográfiája, mint a hasonlóan tudatosan karriert építő Ryan Reynolds-é. Tippelni sem merünk. Gondolom, azért alatta marad Amerikai kollégáinál, viszont sírni nem lehet oka.

A film főszereplője, Chris (Daniel Brühl) kalandos úton egy teherszállító hajón találja magát, mint potyautas, ám elég hamar lelepleződik. A kapitány felajánl neki egy apró lakosztályt, hogy az Európába visszatérő hajón ledolgozhassa az utazása árát. A hajó legénysége kezdetben eléggé elzárkózik a német fiatalembertől, később viszont, mire befogadnák, titokzatos események kezdik felborzolni a kedélyeket és ezekbe Chris is vastagon belekeveredik, kezdetben passzív nézőként, később aktívan. Végül kifordul magából mindenki és olyan képzeletbeli morális határokat lépnek át, amelyeket feldolgozni alig lehet ép ésszel, többeknek nem is sikerül.


Ha úgy gondolod, kissé elkendőztem a mozi tartalmát, akkor jól érzed. A történetről bármi konkrétumot írni vétek lett volna, erősen befolyásolná a néző szubjektív véleményének kialakulását. Egy biztos, Gordon filmjének van hangulata és a titokzatossága bizonyos kérdésekben végig megmarad. Nem állítom, hogy ettől jó film lenne, vagy, hogy könnyen befogadható, mert ahhoz kell hangulat is. Engem véletlenül jó időben kapott el. Már a mozi közben röpködtek a tippek a megoldásról és szóba is került valahogy - talán Miló kezdte felvetni - hogy vajon Chris-szel a potyautassal mit tennének, ha ráakadna a legénység és akkor említettem meg, hogy szerencséjére fehér és beszél világnyelvet, mert ellenkező esetben még az is benne van a pakliban, hogy, mint amilyen egyszerűen korábban lerendezték az ilyesmit a hajókon, simán belevetik a hullámok közé. Azután szépen hasonló irányba haladt a cselekmény...

Éreztem mondjuk némi logikai ellentmondást a korábbi hajó elvesztésének történeténél, hiszen akkor meg arra lennék kíváncsi, az újra meg honnan volt pénz, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Nyilván a forgatókönyvnek szüksége volt egy indokra, hogy felépítse és bemutassa a drámát, amelyet boncolgat, csak kissé túl profán módon építette azt a történetbe. Egy biztos, hogy amikor már kezdjük kapiskálni, mi is történik a hajón, könnyen megjósolhatjuk a befejezést is. Kezdetben még arra is hajlottam, hogy valamiféle horrorfilmet látok, csak lassan indul be, végül azonban egy kőkemény drámába ment át a cselekmény. A befejezés nem volt számomra tökéletesen indokolt és a katarzist sem hozta úgy el, mint ahogy számítottam rá a felépítése után.

Brühl mellett kiemelném a kapitány szerepét alakító Peter Mullan nevét és Gary Lewis-t, akitől egy a korábban megszokott szerepkörétől homlokegyenest eltérő karaktert formáz meg.

50%

Ha szeretnéd látni: C A R G O


2016. január 13., szerda

Odaát 1x4

Odaát 1x4

Phantom Traveler - Zuhanás (Eredetileg: Fantom utazó)

Helyszín:
A rész elején Dean beszél Jerry Panowski-val (Brian Markinson)(x-a 2x) telefonon és a párbeszédből értesülünk róla, hogy aki telefonált, annak egy "kopogó szellemes" munkát végeztek el a Pennsylvaniai Kittanning-ben., pár évvel korábban.

Történet:
Középkorú férfi ideges repülés előtt, ezért még megmosakszik a repülőtéri terminálon, miközben valami fekete rovarfelhő szerű anyag jelenik meg és belerepül a szemébe. (Elsőre hasonló az egész az X-Akták fekete olajára, csak másmilyen a formátuma.
Felszállnak. A negyvenes férfi miután legalább negyven percet repültek, hátramegy és emberfeletti erővel gyakorlatilag egyetlen mozdulattal kinyitja a hátsó traktusban lévő zsilipkaput. A kapu kiszakadva elsodorja a jobb oldali hátsó rövid szárnyat és a férfi is kizuhan.
Jerry Panowski egy korábbi munka miatt ismeri Dean-t, így a rejtélyes repülőgép baleset után őt hívja ki a gépet megvizsgálandó. Panowski repülőgép ellenőr.
A repülőgép lezuhant, több, mint 100 utassal és heten élték túl, beleértve a pilótát, Chuck Lambert-et (Daryl Shuttleworth)
Chuck pár nappal később szintén megfertőződik a fekete muslincafelhővel és miután egy kisgéppel negyven perce repül, elhangzik a szájából az "Idefent tényleg gyorsan repül az idő!" mondat, amit a film elején az ajtót feltépő férfi is mondott, majd Chuck belerepül a földbe, Nazareth városában.
Panowski szól a balesetről a fiúknak, akik rájönnek, hogy a lehetséges támadó egy démon és azokra vadászik, akik túlélték az előző balesetet és ismét repülőgép közelbe kerülnek.
Sam meggyőzi Dean-t, hogy fel kell szállniuk egy gépre, amelyen az egyik túlélő stewardess, Amanda Walker (Jaime Ray Newman) van szolgálatban, de végül nem rajta keresztül jut fel a gépre a fenyegetés, hanem a másodpilóta (Christopher Rosamond) testében.
Démonűző rítussal az utolsó pillanatokban sikerül elűzni a démont, de, hogy véglegesen e, az nem derül ki.

Áldozatok:
Kb. 100 utas a repülőgépen. Köztük George Phelps (Paul Jarrett)(x-a 2x)(3:33) a fogorvos, akit megszállt a démon. A férfi kizuhan a gépből.
Chuck Lambert (Dary Shuttleworth) (18:48) Vele együtt hal a másodpilótája.
Kiderül, hogy az utolsó negyven évben hat repülőgép szerencsétlenség esett meg negyven perccel a felszállás után. Nem tudom, mondjuk miért pont 40 perc.

Ellenség:
Egy démon.
Főleg repülőgépeken működik.
A Christo latin szó pillanatnyi rövidzárlatot okoz neki.

Kamu bemutatkozások, álnevek:
- Dean egy fénymásoló boltban készít belbiztonsági vizsgálati igazolványt.
- Amanda Walker-nek a telefonban Dean Dr. James Heatfield-ként mutatkozik be a St. Francis Memorial kórházból.

Érdekességek:
- Az epizód egy poszterrel indít, amelybe az egyik szereplő belehajol, kb. 1:5-nél. Hasonló jelenet van a Jurassic Park 2. részében, amikor a metrón Ian Malcolm karaktere csinál hasonlót.
- Annak ellenére, mennyire megijed a stewardess a film elején az utas ijesztő szemétől, nem jelzi a kapitánynak és a jegyét sem ellenőrzi le, ellentétben a többi utassal.
- Christopher Rosamond másodpilóta neve nem szerepel a stáblistán, pedig a fiúk a repülőgépen elég sokat harcolnak vele, amikor a testébe bújik a démon és még a leszállás utáni jelenetben is beszél a nyomozókkal, hogy nem emlékszik semmire.
- Dean az első Stewardess-t megkérdezi, hogy őt hívják e Amandának, de a hölgy nemet mond. A valóságban a színésznő neve: Amanda Wood

X-Akták színészek:
- Biztonsági őr - Dana Pemberton
- Homeland 2-es biztonsági őr - Fred Henderson (2x)

Odaát 1x3

Odaát 1x3

Dead in the Water - Magyar szinkron szerint: Fulladás (Halott a vízben)

Helyszín:
Lake Manitoc, Wisconsin

Történet:
A lecsapolás előtt álló tó környékén egy szellem vízbe fojtással kivégez néhány helybélit. A Wincester tesók igyekeznek megoldani a rejtélyt, ami kb. 30 évvel korábbra vezethető vissza és érinti a helyi seriff családját is.
Később kiderül, hogy egy valamikor a tóba véletlenül belefojtott kisfiú dühös szelleme kísérti azokat, akik meggyilkolták.
Veszélyben van a helyi seriff, Jake Devins (Daniel Hugh Kelly), annak lánya, Andrea (Amy Acker) és az unoka is, Lucas (Nico McEown)
A szellem neve Peter Sweeney (Aaron Rota) és 35 évvel korábban fulladt a tóba.
A történet végén a kisfiú gyilkosai megbűnhődnek, utoljára a seriff. Közben Dean kimenekíti a kis Lucas-t a vízből és bár nem pusztítják el Peter Sweeney szellemét, úgy látszik, a seriff halálával lezáródott az ügy.

Áldozatok:
- Korábban hatan haltak meg a tóban az elmúlt 35 évben, pl. Christopher Barr, a kis Lucas apja.
- Sophie Carlton (Amber Borycki) (2:20) A családi ház mögötti mólónál beúszik - olyan rángatódzó kézi-kamerás felvételben mutatják a színésznő arcát, hogy először azt hittem, hogy egy másik szereplő kamerázta le a karaktert és nem az operatőr. Egy vágással később azonban a fák közül mutatják a kislányt és egyedül van a stégen.
- Will Carlton (Troy Clare) (15:25) A házukban fullad bele a konyhai mosogatóba.
- Bill Carlton (Bruce Dawson) (24:40) Miután gyermekei meghaltak, bemegy a tóba egy csónakkal, amit a szellem ereje gyakorlatilag felöklel és a mélybe húz.
- Jake Devins seriff (37:59) Peter szelleme magával rántja a mélybe, miközben a többiek Lucas-t mentik ki a tóparton.

Álnevek, kamu bemutatkozások:
- Dean a Carlton családnál, miután bekopogtak, Ford és Hamill ügynökként (Szövetségi, vadvédelmi felügyelőség) mutatja be magukat. Az epizódban fontos szerepet játszik egy Lucas nevű kisfiú is, így együtt van a fél Star Wars brigád...

Érdekességek, kérdések:
- Amber Borycki még kisbabaként sírt egy járókában a "Gyilkos robotok - Runaways (1984)" című sci-fiben.
- Troy Clare egyetlen filmes munkája.
- Peter Sweeney szelleme miért várt az elmúlt 35 évben a bosszújával és miért fejezi be azt, miután végzett a seriffel, ha korábban Carlton családját meg kiirtotta. (Carlton és a seriff gyakorlatilag együtt fojtotta bele Peter-t a tóba.) A Carlton család, miután eleve a tó mellett lakott egy házban, már régen meghalhatott volna a szellemnek köszönhetően. Vagy Peter szelleme ennyire ráért beteljesíteni a bosszút és valahogy megneszelte, hogy lecsapolják a tavat és ezért "belehúzott" a bosszúba???
- Baki: Will halálakor már korábban ki van húzva a láncos dugó, ami jól látható, majd Will ismét kihúzza.
- Bethoe Shirkoff (x-a) utolsó szerepe, mielőtt 87 évesen elhunyt. A hölgy alakította a korábban vízbe fojtott Peter Sweeney anyukáját.



Odaát 1x2

Odaát 1x2

Wendigo - Fenevad

Helyszín:
Blackwater Ridge, Lost Creek, Colorado - ahol a Wendigo gyilkolászik.
Palo Alto, California - A fiúk egy autóban ülve haladnak a helyszín felé, de a helyszín feliratát erősen árnyalja, hogy amikor megjelenik, Sam éppen arról álmodik, hogy virágot visz barátnője sírjára és ebből az álomból riad fel. (Tehát, most vagy a lányt temették el Palo Alto-ban, vagy pont ott haladnak át a fiúk kocsival, miközben Sammy alszik...)

Tartalom:
Néhány, az erdőben sátorozó fiatal fiút megtámad egy lény, amelyet később a film során Wendigo-nak neveznek. A Wendigo (Kree indiánok szava: Emberevő gonosz) a hiedelem szerint valamikori első telepes, vagy indián, pionír, aki embertelen körülmények között az éhhalál szélén emberhús evésre fanyalodott és végül kannibállá változott és egyes világvégi erdőségekben él, elrejtőzve. Képes az emberek hangját utánozni, ezzel megtévesztve a túrázókat. Úgy tesz, mintha segítségért kiabálna.
Sam és Dean olvas az esetről és az egyik eltűnt fiú nővéréhez csapódva igyekeznek megtalálni a lehetséges túlélőket és legyőzni az erdei rémet, amelyet állítólag sem kés, sem golyó nem fog, viszont el lehet égetni.
Végül sikerül a lényt egy bányarendszerben elpusztítani és kimenteni a nővér öccsét, Tommy-t (Graham Wardle)

Áldozatok:
1936-ban: Eltűnések.
1959-ben: Eltűnések.
1982 - Nyolc környékbeli (A hatóság szerint Grizzlytámadás.)
Áprilisban kettő helyi túrázó.
Brad (Wren Roberts)(x-a) (3:10) a fekete srác, még a táborban, epizód elején.
Gary (Cory Monteith) (16:17) a második srác a Wendigo barlangjában.
Roy (Callum Keith Rennie) (27:44) a nagy vadász teljesen amatőr módon "Eltaláltam!" felkiáltással a sűrűbe veti magát, miután hasonlóan amatőr módon belelőtt a sötét erdő fáiba. Ostoba klisé, hogy elszakadjon a karakter a többiektől. A Wendigo lenyúl érte a lombok közül és nyakát töri.
A Wendigo (38:22) - Dean szarrá égeti egy jelzőrakétával vagy hasonlóval.


Kamu bemutatkozások, álnevek:
- Purdell (?) egyetem környezetszakára járó egyetemistákként mutatkoznak be a Ranger állomáson, de az állomás vezetője, Shaw (Donnelly Rhodes)(x-a 2x) "átlát" rajtuk és feltételezi, hogy az eltűnt fiú nővérének a kérésére jöttek érdeklődni az objektumba.
- Dean és Sam, erdészeti felügyelőkként mutatkoznak be Haley Collins-nak (Gina Holden) Valami aranyszínű kártyát is felmutatnak mellé. A kártyán Dean fotója alatt a Samuel Cole név olvasható.

Egyéb:
- Nem tudni miért logikus, de Haley elviszi magával az erdőbe a fiatalabb öccsüket, Ben-t is (Alden Ehrenreich) is az expedícióra, aki meg úgy hallgat zenét, hogy fülhallgató van a fején. Az erdőben... Okos.
- Cory Monteith 31 évesen elhunyt kokain és alkohol túladagolásban, 2013-ban. A Glee stáblistájában a halála után is fent hagyták a nevét a stáblistán. Ő alakította Finn Hudson-t.
- A történet nagyon hasonló, mint az X-Akták 5x4 Detour című epizódja.

Számomra ismert színész:
Callum Keith Rennie - Kaliforgia, Pillangó-hatás, Mementó. x-a

X-Akták színész:
Wilkinson Ranger - Timothy Webber (3x)






2016. január 12., kedd

Odaát 1x1

Odaát 1x1

Amikor 2006-ban megjelent a Supernatural sorozat, hamarosan nálunk is bemutatták és mikor kijött DVD-n az első évad, adtam neki egy esélyt, csak később valahogy elfelejtettem újranézni. Gondoltam, most, hogy benne járnak a 11. évadban, csak érdemes lehet adni neki egy esélyt.
De ha már nézem, legalább írjak róla pár sort, hogy később könnyebben elevenítsem fel, ha eszembe akarom juttatni.
A legfontosabb, hogy a sorozat kb. olyan felépítéssel rendelkezik, mint az X-Akták sorozat csak itt a paranormális és egyéb tudományos érdekességeket lecserélték démonokra és logikailag nehezebben megmagyarázható eseményekre.

Nem lesz mélyre ható elemzés a részeket illetően, inkább csak amolyan "mi a manó?". A sorozat és az X-Akták között elég komoly átfedés van, mind stábilag, mind színészileg. Ha olyan színész nevét említem meg, aki korábban játszott az X-Aktákban, azt (x-a) jelölöm.
Egyes színészek egyéb sorozatokban is megjelentek, ezért elképzelhető, hogy lesz, akinél jelölöm valamivel, miben volt még benne.

Odaát 1x1

Pilot: Magyarul a sorozat címe után mintha elhangzana az alcím: Nyomtalanul (?)

Első helyszín:
1983. November, 2.
22 évvel korábban, Lawrence, Kansas.
Dean (Jensen Ackles)(Dawson, Smallville) és Sam (Jared Padalecki)(ER, Szívek szállodája) még nagyon kicsi gyerek. Dean, ha visszaszámolok, kb. 4 éves, Sam még 1 sincs.
Egy sötét démon lepi meg a családot, és a támadásában meghal az anyuka. Teste felragad a plafonra és elemészti valami tűzfolyam, amely a házat is felperzseli.
Csak a két fiú és az apuka (Jeffrey Dean Morgan) marad életben.

Mivel az imdb adatai szerint Jeffrey Dean Morgan összesen csak egy tucat epizódban szerepel a fiúk mostani napig leforgatott 229 részével szemben, borítékolható, hogy sokat nem fogjuk látni a figuráját a sorozatban.

Tartalom:
Helyszín: Jericho, California (Nem létező helyszín)
Történet: Egy rövid útszakaszon az évek alatt legalább tíz férfi tűnt el vagy halt meg meghatározhatatlan módon. A környéken egy szellem garázdálkodik, egy elátkozott fiatalasszony, aki féltékenységi rohamában meggyilkolta gyermekeit, majd önkezével vetett véget az életének.
A fiúk visszaviszik a gyilkosság helyszínére a szellemet, ahol a gyermekek szellemei magukkal ragadják.
Az anya szelleme: Sarah Shahi (Alias, Dawson, A célszemély)(Fehér ruhás nő, A síró asszony)

Áldozatok:
Winchester anyuka: Samantha Smith (Dr. House)(3:10)
Constance Welch és két gyermeke.
Constance legalább tíz áldozata, köztük az epizódban látható Troy Squire (Ross Kohn) (VM)(16:49)
Jessica Moore (Adrienne Palicki)(Smallville, FNL, Shield)(42:41) Őt valószínűleg ugyanaz a démon égetheti el, mint korábban a fiúk anyukáját.

Számomra ismert színész:
Pierce Sheriff - R. D. Call  (Vízvilág, Utolsó emberig, x-a)
Joseph Welch - Steve Railsback (Életerő, Pulykavadászat, x-a)
Jessica Moore - Adrienne Palicki (John Wick, Vörös hajnal, Légió)

Álnevek, kamu bemutatkozás:
- Szövetségi rendőrbíróság (A hídon a rendőröknek)
- Troy nagybátyai, Dean és Sammy (Amynek a városban)
- Hektor Aframian (A helyi hotel recepciósának adják a hitelkártyát, amin ez a név áll)
- Ted Nugent (A seriffnek hazudja Dean az irodában, a név Chevy Chase egyik álneve a Fletch című vígjátékból.
- Sammy úgy tesz, mintha riporter lenne és így mutatkozik be Joseph Welch-nek , annak farmján.

Különvélemény:
Alapjában egy elég hülye szellemről van szó, mert a hűtlen férfiakra vadászik, miközben, ha kell, kierőszakolt csókra is ráfogja, hogy hűtlenséget követtek el az áldozatai. Azért az elég patkány húzás. Sammy-t is erőszakkal smárolja le, hogy utána "jogosan" facsarhassa ki a szívét. Másrészt honnan tudja a szellem, hogy kinek van barátnője? Az emberek fejébe lát?

A történet végére, miután Sam szerelme meghal, a fiú a bátyja mellé szegődik, habár kezdetben egyáltalán nem kíván démonokra és szörnyekre vadászni.

X-Akták színész:
Luis szerepében - Jamil Walker Smith
Hein járőr szerepében - Robert Peters


2015. október 21., szerda

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)

A Faun labirintusa - El laberinto del fauno - Pan's Labyrinth (2006)


Rendezte: Guillermo del Toro

A film Mafab adatlapja: El laberinto del fauno (2006)

Megtekintés: A megjelenésekor láttam a filmet és néhány hatásos erőszakos jeleneten kívül nem fogott meg a történet. Tíz évvel később sem lettem rajongója, azonban del Toro zsenije bőségesen átitatja a filmet.

Guillermo del Toro szereti gyermekek szemén keresztül láttatni a világot, több filmje tanúsága szerint, de megkérdőjelezem, hogy valóban szereti a kis embereket, hiszen - szpojler - nem bánik kesztyűs kézzel velük, még akkor sem, ha történeteinek fontos szereplői.
A Mimic - A Júdás faj - Mimic (1997) kisfiúja egyenesen autista míg ugyanabban a filmben két kissrác, akik a metrórendszerben talált bogarak begyűjtésével szereznek némi zsebpénzt, egyenesen egy életnagyságú csótány áldozataivá válnak. Az Ördöggerinc - El espinazo del diablo (2001) című kísértetház történet sem bánik kesztyűs kézzel a árvaház gyermekeivel, sőt, végül egy csavar világít rá, hogy valójában, amit láttunk, amolyan időutazás a pusztulás előtti időkbe. A Faun labirintusa pedig egy enyhén szólva is a világtól elrugaszkodott, önön fantáziavilágában kiteljesedő kislányról szól, aki egyszerre idézi meg Piroskát, aki a farkas elől menekül és Alice-t, aki belekeveredik tündérországba.

A történet az 1944-es, falangikus Spanyolországban játszódik. Megszilárdult hatalmában az 1933-ban alapított Falange-i politikai szervezet, magába olvasztva a fanatikusok fasiszta eszméjét és az ország hadseregét. Franco tábornok is már vagy hét éve látja el országának vezetését és legjobb katonáinak egyikét, Vidal-t (Sergi López) és a legvégsőkig hű csapatát helyezik ki egy hegység erdejében rejtőző partizánhadsereg leverésére szólító paranccsal. Erről több info itt!

Vidal berendezkedik egy valamikori kúriában és várja friss feleségét, akit még a kihelyezése előtt vett nőül, miután annak férje, Vidal egykori szabója, elhunyt. Az asszony (Ariadna Gil) maga sem tudja, szereti e új férjét, inkább csak sodródik az árral, hiszen az erőskezű férfi legalább nyújt számára és lányának valamiféle védelmet a vérzivataros időkben. Lánya, Ofelia (Ivana Baquero) képtelen apjaként tekinteni a kapitányra és az érzés kölcsönös, hiszen Vidal sem nagyon fogadja el Ofeliát. Szükséges rosszként tekint rá. Ofelia számára nem sok szórakozási lehetőséget rejt a vidéki élet, ezért a ház körül keres magának kalandokat, amelyek megfelelnek kb. egy láthatatlan baráttal történő játéknak. Ezzel nem is lenne baj, ha a gyermek képes lenne különbséget tenni realitás és fantázia között, azonban, ahogy halad előre a történet, egyre inkább elsüllyed az őrületben, amely akár születendő kisöccsére is hatással lehet.

Vidal kapitány drasztikus és véres tevékenységével, hatásosan kezdi felszámolni a környéken bujkáló szedett-vetett milíciát és közben megszületik a baba, kioltva Ofelia anyjának életét. Ha lehet, innentől a kislány még mellőzöttebb a hideg falak között. Az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is érintett a kapitány elleni összeesküvésben.
Ofelia, beképzeli magának, hogy egy Faun (Doug Jones) megvilágítja előtte a múltjának titkát, hogy ő valójában egy hercegnő, akinek apukája és anyukája a realitáson túli világban uralkodnak, szeretetben és békében és Ofelia után tud menni, elfoglalni jogos helyét mellettük, ha elvégez három feladatot a Faun-nak. Ofelia gyermeki kíváncsisággal és kitartással verekedi át magát a feladatokon, melynek a tétje a lélek szabadsága.

Ha elvesszük a filmből a misztikumot és varázslatot, akkor egy hasadt személyiségű kislányról szól a történet, aki szálka mostohaapja szemében és miután veszélyesnek bizonyulhat kistestvérére nézve, egyetlen módon lehet megállítani. Vidal karaktere is legalább annyira tragikus, mint Ofeliájé. Mindketten menekülnek valami elől.
Ofelia a valóságtól, Vidal pedig nem szeretne nyom nélkül elveszni a történelem szövevényében. Egyetlen módot lát erre; ha fia születik és azt úgy nevelheti fel, ahogyan őt a saját apja sosem.
Nem szereti a feleségét, hiszen csak amolyan "keltetőgépként" tekint rá és nem szereti Ofeliát sem, akiben csk egy akadályt lát, amit félre kell állítania.


Habár del Toro ekkor már két amerikai - lanyha és közepes - sikeren túl volt, nem kívánta ezt a történetét hollywoodi pénzből megfinanszírozni, még annak ellenére sem, hogy kész volt nemzetközi nyelven, angolul elkészíteni, a több néző lehetősége miatt. Szívügyének tekintette a filmet, amely pesszimista története és hepiend-nélkülisége miatt egyébként is nehezen valósult volna meg amerikai pénzből. Inkább, kikerülve az esetleges cenzúrát és felesleges vitákat a producerekkel, inkább hazájában készítette el a filmet, ahol ismerték már munkásságának milyenségét és szabad kezet kapott. Olyannyira érdekelt volt saját project-jében, hogy a felkínált Narnia film első részének dirigálására is nemet mondott. Guillermo del Toro-t igazolták a pozitív eredmények és a díjak özöne, amellyel erőfeszítéseit jutalmazták. Cannes-ban 22 percig tapsoltak neki, miután felgyulladtak a fények és a rendező a vászon elé sétált.
2007-ben a film mindjárt három technikai díjat is nyert az aktuális Oscar gálán, habár a legjobb idegen nyelvű film díját nem sikerült megszereznie.
Azóta a film közel kétszáz ilyen-olyan jelölésből durván a felét váltotta díjakra!!!
A zenéje pedig gyönyörű és fülbemászó. A főtéma gyakorlatilag egy altatódal, amelynek nincs is szövege. A film végén ezzel engedi el Ofelia lelkét. Javier Navarrete szerezte akinek ezt a munkáját nyolc esetben is jelölték díjakra. Néhányat megkapott, de a két legrangosabbat - Oscar és Grammy - nem sikerült díjra váltania.



Visszatérve kicsit korábbra, a film sikerét annak is köszönhette del Toro, hogy az a taxis, akinek autójában véletlenül bent felejtette vázlatfüzetét - kidolgozott látványtervvel, sablonokkal, figurákkal - saját idejét és költségeit nem kímélve, visszajuttatta hozzá a paksamétát. Toro ezt azóta is áldásnak tartja.

Annak ellenére, hogy gyümölcsöző együttműködés alakult ki del Toro és Doug Jones pantomimes között, Jones volt az egyetlen amerikai a forgatási stábban és nem csak az nehezítette meg munkáját, hogy nem beszéli a spanyol nyelvet, hanem, hogy speciális jelmezeket és maszkokat kellett viselnie, amelyekből alig látott ki, vagy nem hallotta a latexgumi réteg alatt a rendezői instrukciókat. Volt olyan jelenet, ahol gyakorlatilag fejben számolta az ütemet, hogy pontosan mikor mit csináljon Ofeliához képest viszonyítva, mert az éppen játszott figura maszkjától nem látta a kislányt az asztalnál. (Mondjuk, nem fogom megérteni, hogy ha a lábait a Faun alakjából ki tudták CGI-vel montírozni, akkor az arcon miért nem lehetett két lyukat hagyni a szemnek és később kitölteni azt számítógéppel...)
Habár a film Spanyolországban játszódik, valójában Mexikói produkció.


Guillermo del Toro arra a kérdésre, hogy nem tartja e Ofelia történetét túl drámainak és szomorúnak, azzal szokott felelni, hogy Søren Kierkegaard dán filozófust idézi, aki szerint "Amikor egy zsarnok meghal, akkor véget ér az élete, de amikor egy mártír hal meg, az övé csak akkor kezdődik."

Sergi López-t külön kiemelném Vidal szerepében. Toro külön utasításokat adott a figurához, hogy még félelmetesebb legyen. Pl., hogy semlegesen és érzelmek nélkül beszéljen, kicsit elmélyítve a hangját. Sergi López-t már láttam egy másik filmben, amikor egy hirtelen haragú orvost játszott, aki a feleségét terrorizálja, a Sólo Mia - Enyém vagy (2001) című drámában.

A filmről 2004.-ben írtam kritikát a moziplussz.hu oldalra, Godzi szerzői néven.
Itt olvashatod: Enyém vagy kritika

Ha szeretnéd megnézni Guillermo del Toro drámáját, nincs más dolgod, mint klikkelni: A Faun labirintusa!

75%


2015. augusztus 25., kedd

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)

Fika: Fogtündér - The Tooth Fairy (2006)


Rendezte: Chuck Bowman

A film Mafab adatlapja: The Thoot Fairy (2006)

Megtekintés: Hát persze. Borzalmas, de van célközönség. Pl. én, mert szeretem az olyan horrorfilmeket, amiben valamilyen össznépi, mitológiai figura hozza rám a frászt.

Lehet az bohóc, madárijesztő, aligátor a csatornából, egy vietnami veterán vagy maga a fogtündér! Ebben a filmben egy öregasszony az elsődleges veszélyforrás, aki a negyvenes években, miután a rákos kelései miatt nem lehetett óvónő, sokkal profánabb módon hozta a környék kölykeire a frászt: fogukért cserébe ajándékokat ígért nekik, de mivel gonosz volt, miután a fogakat megszerezte, simán szétbaltázta a kölyköket, akiket előtte azért kifaggatott róla, hogy egyedül jöttek e a házába.

Nos, hogy is van ez?
Gyerek odacsal, fogat elszed, balta elő, fej szétbasz.
Oké, és ebből lett ott a környéken egy városi legenda.

Már megint egy történet, amely szembe megy a logikával.
Ha elvileg titokban érkeznek a gyerekek, akkor hogyan terjedhet tovább a pletyka az egyáltalán nem előnyös csereüzletről?
Ha tényleg tűntek el kölykök a környéken, akkor a terjedő pletyka után a rendőrség miért nem cincálta szét a helyet, ahol elvileg mindez történik?
Vagy az összes kölyök aki eddig lépre ment, nem hiányzott otthonról anyunak?
A boszorkány - mert később így is nevezik - amolyan kényszerű és időben megkésett "fogamzásgátlásként" funkcionált?

Arról már nem is beszélve, hogy ha a gyerekek eltűnnek, miután elindulnak az ajándékokért és mint tudjuk, hogy egy ilyen információ azért el kell, hogy terjedjen, hogy városi legenda legyen, akkor kérdezem én, hogy a gyerekek minek próbálkoztak fogukért cserébe nekik tetsző ajándékot kicsikarni, ha tudják, hogy az üzlet a vérükkel lesz megpecsételve?

Mindez azért történhetett meg, mert olyan koherensen lett összerakva a forgatókönyv.

A film elején mindjárt két kis idiótát láthatunk, akik a fák között óvakodnak a házig, de mielőtt egyikük belépne utolsó tejfogát a magasba tartva, még megbeszélik, mennyire nem örülnének a szülők, ha itt a direkt marketing végül üzletté kovácsolódna.
Ezek után az egyik seggfejet lezúzzák odabent egy baltával, míg a másik istenbarma, hugyos gatyában elszalad. Mindezt 1949-ben - korhű díszletek között, amibe csak a bejárati ajtó zárszerkezete nem illik bele, bár mindegy.
A fiú nem tér vissza a korábban még mumusként emlegetett apukával sem a rendőrséggel, hogy ugyan Móriczka bement a házikóba bizniszelni, ám ki már nem jött.
Szóval lebegtették itt nekünk a prológust, nekem meg el kell hinnem. A menekülő fiú nyílván azért lett így beépítve a történetbe, hogy dramaturgiailag a párbeszédükön keresztül ismerjük meg a film alapjait. Szájbarágósan tehát - mint a cikkem - és logikátlanul.

De ennyi a felvezetés és utána a jelenbe kerülünk, ahol ezt az öreg házat - amit az enyészet nem evett meg - valaki épp felújítja panziónak.

Ugyan még van egy hét kb. a nyitásig, máris beköltözne egy mini-bombázó a sulija miatt. A kerti munkát egy izmos fiatalember végzi és ahogyan kell, érdeklődése nyílik a hölgy felé. A házigazda meg várja asszonykáját, aki kislányával érkezik, és még út közben belefut abba a Manson családba, akik korábban a házban laktak, de jogi úton kiebrudalták őket onnan és most egy benzinkutat üzemeltetnek és ott vertek tanyát.

- Hölgyem, hajnalban ne hozza ránk a frászt, hogy megossza velünk, milyen rossz döntés volt ideköltöznünk! Jöjjön nappal, mint más szomszédok és igyunk teát!

A találkozás egy röhejes menekülési jelenetbe torkollik, mert a két redneck ostoba és erőszakos módon úgy véli, hogy az ismeretlen nő megerőszakolásának eltervezését a gyermeke előtt, fényes nappal ültetik át a valóságba. A két seggfej végül beéri azzal, hogy betörik a menekülő asszony egyik hátsó ablakát. Már nem az asszonyét, hanem annak kocsijának az ablakát.
Ezek után a hölgy és a volt Megasztáros Tóth Lüszire megszólalásig hasonló kislány megérkezik pótapuhoz és az incidens simán félreteszik.

Ez is logikus.
Az erőszakos barmokat korábban hatóságilag kiebrudalják és ez nyilván csak karhatalmi erővel sikerülhetett. De megtették.
Most viszont csupán egy legyintéssel elintézik az atrocitást, melynek végén a nő valószínűleg hátulról sem lett volna szűz többé és gyermekének meg végig kellett volna azt néznie. Hát milyen logikus, nem igaz?

- Szívem, idefelé majdnem faszra húzott két paraszt a benzinkúton!
- A 34-es Balwini úton.
- Azt hiszem ja.
- Igen, azok olyanok.
- Akkor semmi baj, menjünk enni.

Valahogy így. Komolyan tudtam venni a filmet...

Amit másnap még lerendeznek a vontatás után - látni kell!
A két redneck és panzió tulaj, anyuka kombó.
A köztük lezajló verekedést tanítani kellene minden televíziós produkciós irodának. Így soha!
Nem vagyok az erőszak híve én sem nagyon, de amit ott lenyomnak egymással, azt simán felül voltam volna magam is. Ha hasonló helyzetben eljutunk addig a pontig, míg önjelölt panziósunk végül visszaüt, az biztos, hogy még most is a kerékkulccsal ütöm a két szarházit és nem itt írogatok.

Azután izmos fiút beáldozza a forgatókönyv, mint jelen idejű első áldozat.
Ott már nem is nagyon figyeltem.
A srác javítgat egy faforgácsoló gépet. Hátulról leütik, rákötözik egy deszkalapra, majd beküldik a nyíláson, mert a gép is elkészült. Vérfröccs és csk a közben kiszabaduló keze marad a gép oldalfalába kapaszkodva. A rendőrség simán megállapítja, hogy baleset volt.
Javítgatta, belefeküdt, elindult, meghalt.

Mivel így a szerelmi szál a friss lakó és a mindenes fiú között nem lett kibontva, új szereplők kellenek, akik meg is érkeznek másnap, olyan háttértörténettel, ami megint viszi a pálmát.
Panzió tulaj régi barátja, zenész. Fellépnek lépten-nyomon. Még a cédé is fogyogat a hakni alatt.
De pénz kéne a további példányok kiadásához, nyomtatásához, stb.
Segíteni nem tudnak, bár megígérték, viszont kéne 700-800 dollár a további zenei élethez. Igazi jóbarát, csak azt nem értettem, ha ennyire emelkedik az ázsió, meg a cédé is fogy, mint állat, minek is kell kölcsön számukra? Ha ennyire nem hozza ez a biznisz a pénzt, ki ölne bele egyetlen dollárt is?
Ha meg akkora nagy a siker, mint a meséből kiderül, mi ez a kunyerálás?

Ez a film egyik nagy baja, hogy úgy építkezik a történet, hogy egyetlen hiteles jelenete nincsen.

Egy másik gyöngyszemet még leírok.
Lüszi alszik, de felriad rá, hogy mintha valaki a szobájában bujkálna. És tényleg. Felverik a házat, az alak elmenekül vagy átmegy a falakon.
Másnap anyu és pótapu elviszik fagyizni, hogy egyen szépen, amíg ők beszélnek a seriffel. Azt mondjuk nem ártana a két faszfej miatt sem, de nem jut el addig a történet, mint később kiderül.

Az egyik legrosszabb szójáték, amit filmben láttam: - Hogy van a fejed? - Melyik! 

Lüszi nyalogatja a fagyit és belefut az egyik asztalnál valakibe, aki ránézésre pont olyan, min az éjszakai látogatója. Felsikkant és nézi és a kamera miatt mi is nézzük az elég lepukkant, ijesztő nőt.
Majd vágás.
Később Lüszi a napszemüvegeket próbálgatja.
Érted!
Feltehetően szembetalálkozott az éjszakai látogatóval és nem a szülőhöz rohan, eldobva fagyit és lófarkat, hanem csak... megy napszemüveget válogatni, szemlátomást kb. ugyanott, ahol félelmei tárgya egy asztalnál ül és csúnya.
Nem logikus. Vagy a dramaturgia vagy a vágás, vagy a karakter.

A vágástechnika hiányosságai a szellemlány megjelenésénél sincsenek kihasználva, hiszen gyakorlatilag a kamera és vágás elsőre lebuktatja a szellemlány figuráját, holott azt szoktuk meg az ilyen filmeknél, hogy későbbi csattanónak szánják az olyasmit, amikor egy szereplő nem létezik, csak egy másik képzeletében. Itt rosszul kufárkodnak ezzel, így a meglepetés-faktor egyetlen percig nem áll fenn.
Egy horrorfilmnél pedig erre szükség lenne.
És mindezek alatt valahol még csak az ötvenedik percben járunk.
Elnézést, ha nem szedtem eléggé lineárisan össze a látottakat, de szerintem ezzel nagyjából a film tempóját is sikerült visszaadnom.

Chuck Bowman rendező félszáz rendezésében nem véletlenül nincs mozifilm. Erősen meglepődnék, ha munkáinak bármelyike debütált volna széles vásznon.

A szereplők közül néhány ismerős lehet más filmekből, de a legnagyobb húzónév Lochlyn Munro, aki szinte soha nem játszott főszerepet, viszont alig van műfaj, amiben nem próbálta ki magát.
A főszereplő kislány, Nicole Muñoz, annyira hasonlít a mi Tóth Lüszink-re, hogy újra kellett néznem annak korábbi és sikeres klippjét:



Eszméletlen nehéz végignéznem és még hátra van a vége.

De, hogy írjak pozitívumot is:
Az első képsorok, nagyon hangulatosak a mezőről.

30%

Közben besötétedett.
Borzalmas ennyi időt ilyesmire pazarolni, még jó, hogy csak magamat hibáztathatom.

Végefelé:
Azért még tartogatott meglepetést a mozi, pedig igyekeztem lassan nézni.
A film utolsó harmadában eljuthatunk egy temetőbe is, ahol a fogtündér áldozatai vannak eltemetve, névvel, születési dátummal egy temetőben. A szellemgyerekek feloldozást kérnek Lüszitől, hogy végre szabad legyen a lelkük.
Külön temető!
Érted?
Mintha a szülők úgy döntenének, hogy ha egy sorozatgyilkos nyírja ki a gyerekeket, akkor őket egy gyűjtőhelyen kellene eltemetni, nem a család többi tagja mellé, szerte az országban. Zseniális húzás!

És igen, aki arra gondolt, hogy milyen morbid húzás lenne, ha a zenész csávó és az első panzió vendég szexelni akarna, miközben az emeleten a szétbaltázott gruppie holttestét még le sem vakarták a falról, az nyert! :) Tényleg félrevonulnak egy szobába, hogy a feszültséget alkalomhoz illő módon vezessék le.
Ki ír ilyen szarokat?
Csak meg kéne néznem, ki volt a forgatókönyvíró...

Végül, miután hőseink legyőzik az ellent, mi más maradhatna befejezésnek, mint, hogy erősebben összekovácsolódva, mint valaha, de megfutamodnak a panzióból és elhatározzák, inkább eladják azt. Ej, de ingatlanközvetítő legyen a talpán, aki értékelhető áron értékesíti majd a házat, ismerve az amerikai jogszabályozást a hasonló helyszínekre vonatkozóan.
- Kérem, tessék, olcsó ez a ház, lehet nézelődni.
- Miért adják áron alul?
- Semmi extra, egy sorozatgyilkos szellem gyerekeket ölt itt a negyvenes években, utána egy elmebeteg családé lett a közelben egy temető van, a sorozatgyilkos kis áldozataival, a múlt hónapban pedig három gyilkosság történt itt, kettő az épületben egy meg a fészerben, hogy az se maradjon ki.
- Megvesszük!
- Itt írja alá... vérrel, ha kérhetem!

Ha tök véletlenül felcsigáztam az érdeklődésedet ez iránt a remekmű iránt, egyik kedvenc oldalam segít a megtekintésben!
Tooth Fairy a fogalmatlan borzalom!



2015. április 18., szombat

A káosz birodalma - Southland Tales (2006)

A káosz birodalma - Southland Tales (2006)


Rendezte: Richard Kelly



Megtekintés: Elbizonytalanodtam!

"A káosz birodalmát" viszonylag korán láttam. Volt hozzá felirat, végig is ültem, mégsem értettem, valójában mit látok. Azután kijött nálunk szinkronnal, aminek az egyetlen oka szerintem, hogy a magyar megjelenés felett bábáskodó kiadó úgy vélte, annyi világsztár és ismert arc van a filmbe nyomva, hogy megéri megjelentetni, még akkor is, ha esetleg a tesztvetítésen végig ülve a két és fél órát, csak álltak leesett állal. Biztos vagyok benne, hogy a filmnek van értelme. Nem tudtam megfejteni, mert ahhoz Kelly géniusza kell vagy az, hogy elfogyjon az antidepresszáns. A film egy hosszú katyvasz, amely ad valamiféle történeti gerincet ennek a félig sci-fi, félig Monty Python-ra emlékeztető szkeccses-szerűen összetákolt folyamatos extasy túrának. Mert ez bizony kőkemény narkós kaland. Az már mindegy, hogy fű, gomba vagy csak serkentők hatása alatt állsz. Ahhoz, hogy megértsd, nem árt, ha te vagy a rendező vagy valamilyen parti drogot dobáltál be magadba a megtekintés előtt. Rosszabb esetben a hatás már rég kiállt belőled, amikor a film még mindig tart. Jómagam többször belekezdtem, volt, hogy talán - nem biztos - végig is ültem. Maradtak bennem emlékfoszlányok, ám összességében azt tudom írni, hogy valójában nem egy lineáris mozit láttam, amit elsőre meg is értettem, profánsága okán, hanem inkább képsorokat, amelyek érzéseket ébresztenek a nézőben.

"Soha többé nem kell felgyújtanunk halottaink lelkét!" - és én keresem a logikát és értelmet a filmben és a mondanivalóban...

Az egyetlen oka, ami valójában kettő, hogy bemutatták nálunk is: Stifler és a Szikla ismét egy filmben aprít és a másik ok, hogy a Donnie Darko - időközben szinte kultikus státuszba emelkedő - rendezőjének agymenéséről van szó. Mert ez szimplán az.
Tele van pakolva scifis és politikai utalásokkal. Van benne társadalomkritika, olcsó és mélyebb változat. Akció, vér, erőszak. Csupa, egykor jól csengő név a művészvilágból. Olyan az egész, mintha Tarantino nem a western és a szamuráj film, hanem a poszt-apokaliptikus fantasy előtt tisztelegne.
Még számomra is érthető volt a kb. másfél perces zenei betét. Legalább volt valami, amire évekkel később is emlékezhettem!

Nem mondom, hogy "A káosz birodalma" egy rossz film. Nem, mert van hangulata, stílusa. Még akkor is, ha nem nagyon tudok benne elmerülni, azonosulni. Ettől függetlenül néha nekikezdek és vagy sikerül átrágnom magam rajta, vagy elveszítem az érdeklődésem közben, hogy később ismét elő lehessen venni. Most, legutóbb, ismét értő nézőként kezdtem neki, de a narráció állandóan kiragadott a képek varázsából. Nem biztos, hogy nem direkt.

Boxer Santaros (Dwayne Johnson) híres sportoló, aki nyitna a filmek világába. Ehhez van is egy forgatókönyve, amely elég elborult egy darab lehet, már ha abból indulunk ki, amit a film közben tudunk meg róla. Másrészt, mivel önjelölt színész is, felbérel egy fiatal rendőrt, Roland Taverner-t (Seann William Scott), aki majd kicsit bevezetheti a készülő film főszereplőjének karakter-világába, míg a rendfenntartóhoz csapódik, annak munkája során. Taverner meg vagy az, akinek mondja magát, vagy csak megszólalásig hasonlít egy rendőrre, akit félre tettek addig az útból, amíg az imposztor elég belső információt tud meg Boxer-ről, hiszen neki van némi érdekeltsége a politikai elit berkein belül is. amiről lehet, hogy nem is tud...
Boxer aktuális barátnője Krysta Now (Sarah Michelle Gellar), aki pornószínésznő volt eddig, azonban mostanra világmárkává szeretné kinőni magát, ezért minden pénzét a saját reklámjába fekteti és hátulról jövősen még egy puccsot előkészítő brigádnak is besegít titokban.
A politikai elit meg szimbiózisban él egy olyan energetikai fejlesztést használó céggel, amelyik egyszeri beruházás után, gyakorlatilag ingyen energiát juttat a világ lakosságának, viszont ez egy füst alatt egyfajta béklyót is jelent a társadalomnak.
És a többi.
A film ezer szálon fut, három filmnyi a cselekmény, a mellékszereplők garmadájáról és üresjáratokról már nem is beszélve. Rengeteg humorista és vígjáték színész kapott lehetőséget, hogy drámai oldalát megmutassa. Ez persze nem sikerül maradéktalanul, hiszen egy részük zsigerből ripacs, míg mások fizimiskája eleve képtelen komolysággal megtámogatni az adott epizódot.
Van még azt hiszem kettős identitás, időutazás, isteni hatalom. Meg ami nem jut eszembe hirtelen!

Kiváló pillanat, amikor kiderül, hogy Boxer izgatott ujjremegtetésének elég komoly funkciója van! :) Kár, hogy ehhez két és fél órát kell végigülnünk.

Richard Kelly korábbi mozifilmje, a Donnie Darko sem volt egyszerűen dekódolható mese. Ott is volt féregjárat, kiskorú megrontása, repülőgép baleset, vétlen gyilkosság, stb. Viszont legalább igyekezett az átlag néző tűréshatárain belül mozogni, mint filmélmény-értésben, mind a játékidőt tekintve. A káosz birodalma minden határt feszeget. Valahol, merem állítani: művészfilm. Másrészt meg egy saller az egyszeri fogyasztónak.

"Azt hitted, látsz majd egy jó kis akciófilmet, az ügyeletes jó fejekkel? Aha! Tévedsz! Itt, ha nem gondolkodsz, azonnal elmerülsz ebben a dramaturgiai katyvaszban! (És ha figyelsz, akkor is...)

Kösz Richard Kelly. Ha az volt a szándék, hogy kultikus híredet elmélyítsd, szerintem kicsit célt tévesztettél. A Donnie Darko viszonylag koherens agymenés. Jelen filmed pedig csupán egy módosított tudatállapotú szereplő válogatás.

50%

Érdekességek:

- Dwayne Johnson ennél a filmnél dobta el magától először a pankrátoros művésznevét a "The Rock"-ot.
- Justin Timberlake jeleneteit egyetlen nap alatt leforgatták. A táncos dalbetét szerintem egészen zseniális. Ott Timberlake pólóján a vérfolt nem véletlenül emlékeztet a Donnie Darko nyúlfejes poszterére.


- Ha nem áll össze benned a film teljes mondanivalója az azért is lehetséges, mivel a teljes film mellé még ismerni kellene a Kelly által írt képregényt, amely gyakorlatilag a történetek másik felét meséli el. Elég merész próbálkozás egy filmhez, hiszen a nézők nagy részéhez lehet, hogy el sem jut a bővítmény!
- Boxer forgatókönyvének főszereplőjének a neve: Jericho Cane. Így hívták Arnold Schwarzenegger zsaruját az "Ítéletnap" című horror-akcióban.
- Nem véletlen, hogy a történet kicsit olyan Philip K. Dick-es...

2014. május 13., kedd

Vak-randi - Blind Dating (2006)

Vak-randi - Blind Dating (2006)

Rendezte: James Keach

A poszter egy sokkal pörgősebb filmet sejtet...
Mielőtt Chris Pine-nak benőtt a feje lágya és a Star Trek franchise-ba Kirk kapitányként bevackolva magát elindult az A listás színészek... javítom, A listás sztárok útján, addig tévé sorozatokban és felejthető filmecskékben hozta a formáját. Talán a legtöbb színészi játékot ez a film várta el tőle, hiszen ebben Pine, Danny-t a vak fiút játssza, aki nagykorúvá érése után keresi az igazit maga mellé. Ebben nem egyszerű bátyja , Larry (Eddie Kaye Thomas) tevékenyen kiveszi a részét, bár, eléggé Mekk Elek mester módra...

Egy másik szálon pedig Danny részese lenne egy szemműtét kísérletnek, amivel talán és végre egy másik "szemszögből" is megismerhetné környezetét. Miközben a vizsgálatokra jár, a kórházban bele botlik egy Indiai-amerikai leányzóba, Leeza-ba (Anjali Jay) akinek családja már kiszemelte a jövendőbelijét és már csak az esküvő lenne hátra.
A filmből derül ki, hogy... limonádé. Semmi meglepi nincs benne.

Kedves mellékfigurák, komédiára hajazó kezdés, a végén enyhe drámai fűszerezéssel. Sajnos nagyon kiszámítható. Láttuk ezt már sok másik filmben és volt sok jobb feldolgozás, amely a kultúrákat igyekszik összeboronálni. Túl kevés ötlet, nem kihasznált lehetőségek.

Egyszer nézős és ha nem vagy nagy Chris Pine rajongó, hamar el fogod felejteni.

40%

James Keach készített már erősebb drámát, Henrietta csillaga - The Stars Fell on Henrietta (csodálatos zenével) és gyengébb komédiát, Kamuzsaru - Camouflage. Elég hullámzó minőséget produkál...

Rövid szerepben feltűnik a "Hősök - Heroes" Indiai kutatója, Mohinder Suresh, itt mint a lehetséges férjjelölt, Arvind (Sendhil Ramamurthy). Sajnos elég erőtlen karaktert osztottak rá.

Ha szeretnéd megnézni: V A K  R A N D I

2014. április 7., hétfő

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Szívszaggató - Heartstopper (2006)

Rendezte: Bob Keen

Bob Keen tinédzser kora óta munkálkodik a filmes pályán. Sok területen kipróbálta magát, készített miniatűr modellek, maszkokat, másod-operatőrködött és néha filmeket rendez. Sajnos, rendezései nem képviselik azt a magas minőséget, mint amikben benne volt a keze nyoma. A "Szívszaggató" bugyuta, kiszámítható és enyhén müvészieskedő produkció. A megtekintés után kb. percekkel felejted el. Észrevétlenül fog elsüllyedni a horrorfilmek áradatában, mert nincs benne eredetiség és a minőségi gore jeleneteket leszámítva bugyuta az egész.

Jonathan Chambers (James Binkley) igazi gyökér sorozat gyilkos. Vagy tömeg. Vagy e kettő kombinációja. Éppen a kivégzését tartják, mint a kisváros legnagyobb buliját, csak nem sikerül tökéletesen a munka. Chambers meghal. Nem teljesen. Mert horrorfilmben így szokás.
Átviszik a kórházba, és közben a mentőautóba felvesznek egy öngyilkosságra hajlamos fiatal nőt is. Tininek próbálják beállítani a filmben, de senki nem fogja elhinni. Míg beérnek a kórházba, kitör egy hatalmas vihar. Chambers-et vizsgálgatni kezdi a patológus, azután helyet cserélnek. Chambers miután kiszaggatta a patológus szívét, valami, a néző számára ismeretlen vudu mágiának köszönhetően visszaszerzi az arcát és gyilkolászni kezdi a kórház személyzetét és betegeit. Láttunk már ilyet.
A kórház persze a vihar miatt félházas, ember alig lézeng, a fények pislákolnak, stb.
Az emberek fogynak a megmentett fiatal nő pedig együtt menekül egy szúrt sebbel bevitt afroamerikai sráccal.
Vér... vér mindenütt.
Hosszúnak tűnt a film.
Nem tetszett.
Nem is emlékszem már.

Feltűnik Robert Englund a filmben, alias Freddy Krueger, mint seriff.
A tetoválásnak fontos szerepe van, csak nem derül ki, mi az.

30%


2014. március 15., szombat

Novella: Kismacska a fán (2006)

Kismacska a fán

(Végleges változat)



A kismacska vörös téglaház sarkánál ült, mancsát nyalogatva. Farka fel-alá kígyózott, meg-megzörgetve egy gyűrött újságpapírt. A teret nézte, az emberi forgatagot. Zöld szemei fürkészően követték a siető embereket. Mikor végzett a mosdással lustán körbefordult. Élelmet keresett az utca forgatagában.
Egyedül maradt pár hete, anyját elcsapta egy autó, testvérei szétszéledtek. Nem tudhatta, de egyetlen testvére került jó helyre, egy kislányhoz, a többiek már elpusztultak.
Óvatosan és kapkodva szedte mancsait a hideg betonon. Az ősz gyorsabban jött, mint egyébként. A lombkoronák nagyja még zöldellt, de a hideg levegő már néhol sárgásra csípte a levelek hegyét.
A macska nem nagyon merészkedett ki az emberek közé, de az éhsége erősebbnek bizonyult félelménél. A kukák körül szimatolt, felette a földről, amit talált. Szendvicscsücsök, abból is a húst, a szalámit, egy darab cukorkát, amit elropogtatott. Fagylalttölcsér leejtett maradékát, ami körül már hangyák nyüzsögtek. Bármire rávetette magát, ami eleségnek tűnt. Egy illatozó kukába még bele is ugrott, hogy valamit találjon. Egy zsíros pizzaszelet lett jutalma, amit kivonszolt a szemetesből egy magas társasház sarkába. A tészta nagyját nem ette meg, de a sajtot és a feltétet befalta. A sárga zsír összemaszatolta apró pofáját. Nyelvével elégedetten nyalogatta a száját. A figyelme alig pillanatokra lanyhulhatott el, amikor mögötte felmordult egy kutya. Számkivetett korcs volt, éhes és elszánt. Ha nem morog, rajtaüthetett volna a cirmoson, de elárulta magát, így a cica azonnal menekülni kezdett.
Kiszaladt az útra, nem nézett sem jobbra, sem balra, csak a métereket akarta felfalni a lábaival. A kutya mögötte loholt, nyálát csorgatva, néha csaholva. Akarta a macskát, hogy kis testét addig rázza, míg élettelen nem lesz, ő sem tudta miért. Talán, hogy megegye, talán, hogy csak a felzabált pizzáért vegyen elégtételt, talán, mert szinte minden kutyába benne van a vadászösztön.


A két állat, hangos lármával száguldott keresztül a városka unalmas utcáin. A szürke kockaköveken kavargott mögöttük a lehullott levél. Az emberek érdeklődve fordultak utánuk, ki a kutyának, ki a cicának szurkolva, de annyira senkit sem érdekelt az esemény, hogy közbeavatkozzon, vagy kövesse őket.
A cica volt a rugalmasabb, de a kutya volt a kitartóbb. A macskának nem volt terve a menekülésre. Csak szaladt, kapkodta a lábait, miközben a szíve mind erősebben pumpálta a vérét, már-már a pukkadásig.
A fa mintha a földből nőtt volna ki elé. Ugrott, fordult, és hipp-hopp, előtte magasodott ez az óriási tölgyfa. Elrugaszkodott a talajtól. Karmai a levegőben nyíltak ki, teste meghajlott az erőfeszítéstől és szinte belecsapódott a fa oldalába, alig egy méterre a földtől és ugyanazzal a sebességgel kapaszkodott tovább, szőrét és fakérget hullatva az érkező korcsra. Még a kutyában is volt annyi lendület, hogy felszaladjon valameddig, de a gravitáció ma sem ment szabadnapra, így kecsesen körbefordult és visszaesett. Az oldalára érkezett. Nagyon beütötte, és először azt hitte, valaki, akit nem vett észre, megrúghatta, vagy dobhatta. Körbeugatott, félve és csalódottan, míg végül tekintete a fa lombjai között bujkáló cicán állapodott meg.
A cica prüszkölt, fújtatott.
A korcs morgott, ugatott.
Talán egy percig néztek egymással farkasszemet, amikor a kutya elunta a bámészkodást. A futás közben kitartó volt, mert fáradozása kecsegtetett némi reménnyel, de most, hogy a remény tárgya elérhetetlen magasságból bámult le rá, elhagyta a tűz. Levizelte a fa tövét, kapargatta egy kicsit a vastag, kiálló gyökereket, majd elsomfordált.

A cica még sokáig bámult utána, csak amikor amaz eltűnt és a szél sem hordta többé felé a szagát, akkor forgatta körbe a fejét, hogy megnézze, hova került.
Hatalmas lombkorona terült szét körülötte. A legalsó ágak jó három méterre lehettek a park kusza gyepétől. Furcsállta kissé, mert fölfelé futtában nem tűnt olyan magasnak.
Szél akaszkodott a levelekbe, megbillentve az ágat, amin ült. Karmai belevájtak a fába, támaszt keresve rajta. Lefelé nem mehetett. Félt. Túl messze van. Megütheti magát.
Fölfelé kell tehát mennie. Nem tudta mi vár arrafelé rá, de a tátongó mélység elriasztotta. Oda nem mehet. Ó, nem, semmiképp sem!
Tapogatódzva haladt fölfelé, vastag és vékony ágak sűrűjében. Keresgélt, hátha rábukkan egy megszokott kukára, egy padra, egy kartondobozra, amiben elrejtőzhet. Valami, amit már ismert.
Csakhogy egy fán volt, egy kihalt park közepén, a készülődő vihar útjában. Egyedül és magányosan. Az egyetlen, amit talált, egy kiszáradt fészek volt, törött tojáshéjdarabkákkal a fenekén. Elrágcsálta a meszes maradványokat, de a fészek lakóit, már ha éltek még egyáltalán, nem látta. Valószínűleg már réges-régen kirepültek. Ők tudtak repülni, a cica nem.

A legfelső ágakig kapaszkodott, ahol körülnézett a hatalmas világba és elkeseredett nyávogásba kezdett. Senki sem hallotta panaszos énekét.