Officer Down - Officer Down (2013)

Officer Down - Officer Down (2013)

Rendezte: Brian A. Miller

A film Mafab adatlapja: Officer Down (2013)

Megtekintés: Esti műsorsávba való tucatkrimi, kevés pénzből.

Stephen Dorff neve számomra ismerős, de nem állítom, hogy fényes filmes karriert futott volna be, mint filmszínész. Rendre feltűnik a neve a stáblistákon, ám sajnálatos módon ezekből roppant kevés olyan van, amelyik eljutott hozzánk a mozivászonra is. Talán - számomra legalábbis - legismertebb alakítása az első Penge filmben lelhető fel: Blade (1998) Az akkori kölyökképű fiú, negyven felett kezd férfias charme-ot növeszteni arcára. Ettől függetlenül azonban a filmjei nem lettek nagyobb események. Az "Office Down" címe egy segélykérő kód, amit főleg akkor mondanak rendőrök a rádiójukba, ha egyik társuk feladatvégzés közben bármilyen okból a földre került és feltehetően orvosi segítségre van szüksége. Semmi ötletem nem volt egy megfelelő magyarításra, ezért hagytam a fenébe az egészet, meg egyébként is elég semmitmondó a cím, hiszen rendőrös krimi nincs földre kerülő rendőr nélkül. Valakit mindig lelőnek.

A történet igyekszik roppant csavaros lenni - John Chase forgatókönyve tipikus darab - ám, ha már legalább kettőt hasonlót láttál, pontosan tudod, milyen lapokat osztottak le a szereplőknek. Van olyan karakter, akiket azonban fájóan elsikkaszt a forgatókönyv - ilyen pl. a tévésorozatos David Boreanaz, akire amúgy semmi szükség, hiszen annyira nem jut semerre, hogy a filmbe került vagy az egyébként mindig remek Stephen Lang - míg vannak kínosan klisés panelek is. (A kábítószeres rendőrtől segítséget kérő prostituált, aki a főnökét igyekszik lebuktatni, eleve egy vicc. Miért pont egy olyan rendőrnek sír a gondjairól, aki eleve benne van a körforgásban? Mire számít? Hogy rendőrünk felrúgva minden szabályt, bemártva magát is, majd a kurva segítségére siet? A Dexter című sorozatban egész történetszálat emeltek a téma köré, de már ott sem működött igazán. Azért, hogy egy rendőr felrúgjon mindent, annál szorosabb kapcsolat szükséges.)

David Boreanaz karaktere teljesen felesleges, de gondolom, olcsó volt megszerezni és jól mutatott a stáblistán.

Azért szerencsére, vannak flashback-ek, amelyek viszont legalább jól építik fel a múltat, amelynek része főszereplőnk előtt homályban maradt. Callahan-t (Stephen Dorff), ugyanis korábban meglőtték igazoltatás közben, amiért egy kicsit a helyi rendőrség hőse lett, hiszen bekapott egy golyót a bűnözőktől. Az ügy pikantériája, hogy Callahan az ügy alatt alkoholos befolyásoltság alatt állt, a kocsijában található drogról már nem is beszélve, amit pont attól a "kedves ismerősétől" fogadott el, aki az általa kedvelt szöszi kurvát is futtatta.
Callahan bekapva két lövést, kórházban ébred, de az esetről semmi emléke - azaz valami homályosan mégis - ezért a televízió segítségét kéri, hogy titokzatos megmentőjének meghálálja, hogy segítséget hívott, mikor Callahan Officer Down. Mert Callahan pontosan tudja, hogy amikor megállította a fekete srácokat, a kocsijában egy bontott üveg pihent, átkarolva egy csomag kábítószert, aminek szerencsére, hűlt helyét találták, mire kiértek a mentősök és a társai.
Ezért Callahan válaszokat is vár, hiszen az életét több síkon is megmentették.

Azonban semmi sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik: Callahan titokzatos megmentője egy szívességet kér a rendőrtől, ami viszont olyan események láncolatát indítja el, amelynek végén elkerülhetetlen sokak bukása.
A forgatókönyv elég lazán is kezeli az egyes állomásokat, ezért, feltételezhetően, amikor az ügynek vége és Callahan nyomozó elkezdi a papírmunkát, magát sem tudja a szarból kimosni, bár, erre már nem térünk ki.

Stephen Dorff korrekt, James Woods túl nagy név (Hozza is csuklóból a rendőrkapitányt.) ide azért a kb. három percért. A zene elmegy, a fényképezés tévéfilmes. Dominic Purcell egy normális szerepet nem tudott megcsípni a Szökés sorozata óta, de legalább ő is elmondhatja magáról, hogy szerepelt Penge filmben, hiszen míg az elsőben Stephen Dorff ellen harcolt a fényjáró, addig a harmadik részben Purcell-t kellett legyőznie.
Minden tekintetben egy átlagos produkció, amelynek a film végi csavarok adnak némi plusz ízt.

50%

Ha megtekintenéd:
- Officer Down (2013)

Hamarosan a mozikban: Cop Mortem (2016)

Cop Mortem - Cop Mortem (2016)

Rendezte: Kovalik József

Megtekintés: Miért hagynék ki egy hiánypótló filmet?

A "Cop Mortem" egy akciófilm, amelyről fontos tudni, hogy ugyan vannak gyerekhibái - Kovalik úr első rendezése - a trailer alapján legalább az akciók tekintetében simán felveszi majd a kesztyűt a hollywoodi mozik B filmjeinek javával. Több pénzzel pedig simán el tudom képzelni, hogy meg is tudták volna ugrani egyik-másik blockbuster akciófilm nívóját. Kovalik Józsi már a kilencvenes évek elejétől kaszkadőrködött filmekben. Kezdetben televíziós munkákban, magyar produkciókban, majd jöttek a koprodukciók és nagyfilmek is. Csak néhány cím: Evita, Kútfejek, Eragon, 8MM 2, Taxidermia, A cég - A CIA regénye sorozat, Assassin Creed II. videójáték, Robin Hood sorozat, Hellboy 2.

"A macleodfilm hivatalos oldala, ahol még több infót találhatsz meg!"

Ezt a mozit végül Joseph MacLeod - Kovalik Józsi írói álneve - kisregényéből barkácsolták össze és minimalizálták a forgatási költségeket, amik így nem érik el egy átlagos mozifilm büdzséjét. Hogyan lehetséges ez? Nos, Kovalik Józsi több, mint húsz éve dolgozik a pályán és ezalatt a szakmában töménytelen barátot sikerült szereznie, mind szakmán, mind egyéb területeken. Mikor úgy érezte, hogy összehozna egy mozifilmet, amelybe tudásának legjavát töltené bele - amolyan magyar filmes műfaji kolbászként - csak felemelte a telefont és a barátok, szakmabeliek mellé álltak. A jelenetek helyszíneihez sikerült engedélyeket szerezni,  A forgalmazó már megvan, csak az utolsó simítások után a bemutató elvileg november 24. várható. A trailert pedig itt is láthatjátok.

"Joseph MacLeod könyve létező irodalmi tény..."

Első megtekintésre vannak benne persze visszás apróságok, mint a szereplők egytől-egyik véresen komolyan vett macsósága. Volt egy mozi, amit pont azért nem tudtam élvezni, mert mindenki halál macsó volt benne: Vas - Torque (2004). Megvan ez a filmes csoda? Tetszett?
Ugyanakkor, elvitathatatlan, hogy az akciójelenetekben rengeteg a potenciál és dinamika, amire szükség is lesz, ha az átlagnézőt célozzák meg. Egy magyar filmtől, főleg, ha akció műfaj - lásd Európa Express - sokat nem várunk el. Bármit kapunk, annak örülni fogunk. Amit láttam, az többnyire meggyőzött, hogy a végeredmény, minimum szórakoztató lesz és azt hiszem, ennél többet magyar film nem akarhat.
Szerencsére a magyar kaszkadőrtársadalom krémje benne van a kész műben, így a látványra lehet majd a legkevesebb panaszunk. (Aztán, ha esetleg a kamerák nem feltétlenül a legmegfelelőbb helyekre lesznek téve, akkor majd az operatőrről húzzuk le a keresztvizet.)

"Ha esetleg mélyebben ásnád bele magad Kovalik úr fantáziájába, megteheted, hiszen az írói énjének is van oldala."

Kovalik József

Hogy a küzdősportok mennyire maradnak a végső változatban benne a lövöldözések ellenére - Józsi Kyokusin mester - az a bemutatásra kerülő film titka. Elképzelhető, hogy a kézitusa nem lesz annyira markáns a filmben, mint a látványosabb autó törések és lövöldözések, de kit érdekel, ha másfél órára ki leszünk ragadva a hétköznapokból. Egyébként is, roppant nehéz hihetően vászonra vinni egy verekedést, hiszen a szereplők azért többnyire vigyáznak egymásra, ellenben felrobbantani, felborítani kocsikat, tereptárgyakat már sokkal könnyebb.

A történet szerint rendőreink egy olyan sorozatgyilkost keresnek, aki főleg rendőrökre szakosodott. Hogy ki áll a brutális gyilkosságok mögött azt egy országunkba érkező Interpol ügynök igyekszik kideríteni, akinek elsőre még a magyar kollégák szimpátiáját is el kell nyernie, majd ismeretlen terepen - Budapesti éjszaka - kell helyt állnia. A kezdeti ellenségeskedést hamar felváltja a bajtársiasság, hogy felgöngyölítsenek egy bűnügyet, mely egy titokzatos szektához vezeti szereplőinket.

A főszereplők a magyar filmezés derékhadából pont azok, akiket már láthattunk hasonló magyar és külföldi akciófilmekben: A főszereplő Kamarás Iván. Őt nem kell bemutatni. Míg nálunk főleg főszerepeket alakíthat, addig nagyobb amerikai produkciókban vagy apró szörnyek falják fel - Hellboy 2. - vagy egyenesen Bruce Willis mond neki Daszvidányját - Die Hard 5. - Keze alá játszik Nagy Zsolt, akinek talán legnagyobb dobása a kőkemény krimi, a Szabadesés volt.
További fontos szereplők Anger Zsolt, Gáti Oszkár, akinek ha meghallom a hangját, azonnal Stallone jut eszembe, Gangxta Zolee, Szabó Győző és még sokan mások.

A produkcióról egy barátomtól hallottam, aki legalább húsz éve kaszkadőrködik és említette, hogy ez lesz a következő munkája. Hát, engem érdekel, Csaba!
De ha esetleg nem tetszik valami, azt is ki fogom elemezni, hiszen, több szem, többet lát! :)

Csatlakozz te is a film hivatalos facebook oldalához, hogy ne maradj le semmiről!

Kérdés: Vajon mikor változtatta meg Józsi a film címét a sokkal rövidebb és egyszerűbb Cop Mortem-re az eredeti regény kissé hatásvadász címéről?

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Jack Reacher - Jack Reacher (2012)

Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Jack Reacher (2012)

Megtekintés: Cruise jobb filmjei közül való, habár elsőre nem tetszett.

Lee Child regényeinek száma lassan eléri a két tucatot, ennek ellenére filmes berkekben gyakorlatilag ismeretlen és idén (2016) a második mozifilm fog megjelenni tőle, melynek Jack Reacher, egy igen öntörvényű ex katona és katonai nyomozó kalandjait meséli el. Egyik könyvéhez nekem is volt szerencsém, de a történet, érdekessége és csavarossága ellenére nem hiszem, hogy filmben is elkészül, mert ahhoz "kevés" volt, hogy Tom Cruise izgalmassá tegye. A címére sem emlékszem, ami nekem kellemetlen. Ellenben a 2012-ben moziba került első Reacher mozi elég izgalmas volt ahhoz, hogy két órára a székbe szögezzen és második megtekintésre még meg is kedveljem.

Mindenesetre Jack Reacher is belépett a J betűs akcióhősök táborába, James Bond, John Wick, és társaik után. Egyetlen apróság, hogy míg Reacher a könyv szerint egy kb. egy-kilencven magas és száz kilós drabális pasas, addig Tom Cruise talán ha száznegyven centi magas és minden, csak nem drabális. Habár, ha kellő méretű ellenfeleket pakolnak be mellé a filmbe, akkor egészen hihető kis közelharcokat vívhat a nézők kegyeiért. Ettől függetlenül Cruise látott fantáziát Child könyveiben és produceri minőségben is belenyúlt a filmkészítésbe és annyira megkedvelte a rendező McQuarrie-t, hogy mindjárt két Mission: Impossible film rendezését is rábízta, amiből jelenleg egy készült el.

Egy férfi, egykori katona a jelek szerint elborult aggyal leshelyről végez öt találomra kiválasztott emberrel. Hagy maga után annyi bizonyítékot, hogy hamar elfoghassák. Mielőtt azonban a vizsgálati fogságban úgy megverik rabtársai, hogy ideiglenes kómába esik, megadja Reacher (Tom Cruise) nevét, akivel van némi közös múltja és esetleg a nyomozás lefolytatását is befolyásolhatja ez a tény.
Reacher megérkezik a helyszínre, de se együttműködni nem akar a hatósággal, sem tisztán nem látja, hogy mi a szerepe az ügyben, miután találkozik a feltételezett tettes védőügyvédjével, Helen Rodinnal (Rosamund Pike), aki történetesen az államügyész lánya és szakmai okokból apja, Rodin (Richard Jenkins) riválisa.
Miközben az ügyészség igyekszik a halálsorra küldeni a gyilkost, Helen és Jack több fronton nyomoznak a háttérben meghúzódó lehetséges kiváltó okok után, amelyek lassan egymásba érnek és egy sötét összeesküvést feltételeznek, amely bárkit elsöpör, aki az útjába áll.

A film egyik fele egy csavaros krimi, míg a másik egy viszonylag izgalmas akciófilm, néha már-már abszurdba hajló történésekkel. (A kihalt házban való baseball bunyót elsőre nem is értettem.) Reacher szintén rendelkezik olyan képességekkel, amit korábban megszoktunk Bondtól, Bauertől, stb. Jó a beszélőkéje és ha végkép elfogynak az érvek, akkor rövid úton a tettek mezejére lép. Kicsit ő is sérthetetlennek tűnik a fene nagy magabiztosságával és a végső leszámolásban kapott segítsége is meseszerű számomra, így éreztem némi negatívumot a forgatókönyvben, igaz, ezek ellenére szórakoztató volt a komplex mű és a lezárás profánsága is tetszett. Ettől függetlenül az első Reacher film tényleg olyan, mintha megágyazna egy sorozatnak és örülök, hogy a napokban bemutatják a folytatást, amelynek jelenleg már elérhető a trailere is és hasonló izgalmakat ígér, mint ez az első rész.

A színészek jól hozzák a szerepeket, de vannak benne eleve lelőtt csavarok, amelyekkel lehetett volna kicsit húzni a néző idegeit - mintha lusta lett volna a forgatókönyvíró, hogy bonyolítsa a történést - és néhány fordulat erősen kiszámítható. Az olyan jelenetekkel meg nehéz mit kezdeni, mint amikor Reacher rossz helyzetből, beugorva egy hosszú csövű fegyverrel kilövi az ellent az ügyvédnő mögül, miközben az egyszerre két pisztolyt is a markában tart és egyik szereplőt sincs ideje lelőni. Még jó, hogy elvileg a karaktert rendesen kiképezték fegyverhasználatra a kérdéses, feszült helyzetben meg simán hagyja magát lepuffantani. Ezt pl. elegánsabban oldottam volna meg.

Az ilyen apróságok miatt nálam csak 65% a film, amit az erőteljes flashback használat jó alkalmazása felhúz egészen 70%-ra.
Az tetszett, hogy a kult-rendező Werner Herzog-ot megnyerték egy fontos szerepre és talán itt láttam először filmben Jai Courtney-t, aki jól hozza a figurát, ugyanakkor eléggé unszimpatikus... megint.

Töfi:
- Az összes autós kaszkadőr munkát Cruise maga végezte el.
- Nem Cruise volt az első jelölt a főszerepre: Jamie Foxx, Hugh Jackman, Brad Pitt és többen is visszadobták.
- Rosamund Pike - akit amúgy nagyon nem kedvelek - éppen terhes volt a forgatás alatt a fiával, Soloval.
- Az író, Lee Child alakítja azt a rendőrt, aki visszaadja a börtönben Cruise személyes holmiját.

70%

Ha megtekintenéd: J A C K  R E A C H E R

Ha szeretnéd meghallgatni a film zenéjét: J A C K  R E A C H E R  S C O R E (Joe Kraemer)

Örülök, hogy ha néha még látom jó filmben Robert Duvall-t, de a szerepe finoman szólva is amolyan in medias res.

A gyanúsított - Suspect (1987)

A gyanúsított - Suspect (1987)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: Suspect (1987)

Megtekintés: Számomra altatós tévé krimi.

Először is, ez a film egy nagy lufi. A film fele simán lehántható lett volna a forgatókönyvről, ha a film elején elfogott és perbe fogott szereplőnk, a hajléktalan Carl Wayne Anderson (Liam Nesson) tud beszélni. De nem tud, ezért rengeteg hasznos idő telik ennek a hátránynak a kiküszöbölésével. Ráadásul, aki ismeri Liam Neeson munkásságát, tudja, mennyire kellemes orgánuma van, így egy filmben azt nem kihasználni, egyértelmű baklövés.

Yates véleményem szerint erősen közepes rendező. Ezen az sem változtat, hogy gyermekkorom egyik kedvenc fantasy moziját is ő dirigálta, tudod a Támadás a Krull bolygó ellen-t - Krull (1983), meg az általam látott Tom Selleck filmek egyik legjobbját is, az "Egy ártatlan ember - An Innocence Man (1989)" is. Ettől még erős középszer, tévéfilmes eszközökkel. Ez a filmje legalábbis erősen olyan, mint amit eleve kis képernyőre mutattak be. Semmi nagy és grandiózus, csak szűk terek és egészen olcsó húzások. Akció jelenet nem ismert, hacsak egy késelést nem számítunk annak.

A film elején látható öngyilkosság egyértelműen összekapcsolható a továbbiakban látott gyilkossági ügy nyomozásával. Bevett szokás tárgyalótermi filmeknél. Később a "Pelikán ügyiratban - The Pelican Brief (1993) is használják ezt. Felvezetés egy halálesettel - máskor többel - amik végül kapcsolódnak az egészhez. Itt annyira mellékesen kezelik ezt az egészet, hogy mire szóba kerül a lezárás környékén az első jelenet, nem biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

A továbbiakban egy gyilkossági ügyet látunk, melyet egy hajléktalan ember nyakába kívánnak varrni. A kirendelt védő az a Cher volt, aki a nyolcvanas években volt színészként a csúcson. 1987-ben három filmet is készített, és az egyikért megkapta élete egyetlen Oscar-díját: Holdkórosok - Moonstrucks (1987) Azt a filmet ugyan nem láttam, de ebben a krimiben azért nem voltam teljesen meggyőzve róla, hogy Cher tényleg jó színész, habár a szerep kedvéért pár hétig tanulmányozta a jogot és a kirendelt ügyvédek munkamódszereit.

Eddie Sanger (Dennis Quaid) pedig egy politikai lobbista, aki történetesen belekerül az esküdtszékbe és mivel érdekelni kezdi az ügy vagy az ügyvédnő, sokkal jobban beleássa magát a perbe, mint szükséges vagy jogilag megengedhető. Végül, vigyázva, hogy Cher karaktere még ne sétáljon át masszívan a törvénytelen oldalra és ezért később figurája kizárható lenne az ügyvédi kamarából - hiszen az minden, csak nem hepiend - nagyjából egyenletes távolságot tartanak egymástól, miközben célirányosan haladnak a bűnös felfedéséért. Sajnos, nem elég fifikásan. Nem lennék meglepve, ha John Grisham, aki ügyvédből lett bestseller regényíró, hasonló filmekből szedte volna össze azt a könyveire oly jellemző felépítési normát, amelybe több, főleg az első regényei, beleillenek.

Még érdemes kiemelni a bírót (John Mahoney), akit "A dumagép - Frasier (1993) című sorozatból zárt a szívébe a rajongói hada. Ebben a filmben egy kérlelhetetlen bírót alakít, aki amolyan kiszúrásképpen varrja Cher nyakába az ügyet és később maga is meglepődik, milyen irányt vett a nyomozás.

Állítom, hogy egy feszesebb forgatókönyvvel sokkal jobb film lehetett volna a mozi. Szerintem a pontja az imdb-n kicsit magas. A süketnéma karakter beépítése egyértelmű időhúzás, hogy legyen mivel plusz időt tölteni a filmbe. Vannak mellékszálak is, amiknek alig van fontossága, mint pl. a fekete bőrű magánnyomozó és sorsa. A film lezárása kiszámítható és kissé röhejes. Olyan, számomra hibákat véltem felfedezni a filmben, mint pl. amikor az ügyvédnő kihallgatja védencét és az végül rátámad, hogy egyértelmű baromság, hiszen a korábban erőszakos, a rendőrök által alig lehetett lefegyverezni gyanúsítottat minek engednék elegendő biztosíték - bilincs - nélkül nők közelébe, miközben épp egy nő meggyilkolásával gyanúsítják? A végjátékban is fura a bírósági épületben való kergetőzés, amelynek végén Cher majdnem elhalálozik. Sehol egy ember, rendőr, biztonsági, takarító, egészen addig, míg megérkezik a felmentő sereg? Ahogyan a bizonyítékokat kezelik a filmben - Cher szétönti őket az irodája kanapéján - az is eléggé felelőtlen volt számomra, de egyértelmű csúcs, hogy az áldozat gépjárművét, amelyben állítólag korábban a feltételezett gyilkos meghúzta magát, nem szállították védett helyre, ahol biztonságban van és további vizsgálatoknak vethetnék alá, hanem simán ott hagyják szarrá ázni abban a parkolóban, ahol korábban már feltörték. Dilettáns forgatókönyv vagy dilettáns nyomozati etikett.

50%

Ha szeretnéd látni: A  G Y A N Ú S Í T O T T

Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni - Shoot to Kill (1988)

Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni - Shoot to Kill (1988)

Rendezte: Roger Spottiswoode

Megtekintés: Vannak olyan filmek, amiket nosztalgikus újranézni.

Menjünk sorjában.
1988-ban ez a film egy korrekt thrillerként működött és az évek alatt sem hámlott le minden héj róla. Az eleje eléggé feszült a gyilkos zsarolóval, gyilkosságokkal. Van a filmnek tétje. Utána jön a kalandfilm rész a szereplők fejlődésével és a becsempészett humorral, majd végül, visszatérünk a civilizációba és a lezárás egy leszámolással végződik, miközben a főszereplők között kialakul a megérdemelt kölcsönös tisztelet és barátság, amire ugyan nem erősítenek rá a végletekig, de ettől függetlenül egy "buddies" moziként is aposztrofálható.
Jól van felépítve, feszesen. Spottiswoode amennyire emlékszem rá - a nevét sem véletlenül jegyeztem meg az évek során - egyenletes minőséget hozó rendező volt. Persze nem állítom, hogy a James Bond film rendezése - A holnap markában - Tomorrow Never Dies (1997) - volt szakmailag a legjobb döntése, de azért voltak olyan filmjei is, mint a szórakoztató "Air America - Air America (1990)" vagy a nálunk kifejezetten közönség kedvencként ismert "Egyik kopó, másik eb - Turner & Hooch (1989)".

A Gyilkos lövés - érdemes megemlíteni, hogy ez a hivatalos magyar forgalmazási cím, míg a klasszikus szinkronos változat esetében a narrátorhang az "Ölni vagy meghalni" címet olvassa be, de a külföldi megjelenés is cikornyás, mert az első angliai címváltozatot (Deadly Pursuit / Halálos hajsza) meg kellett változtatni egy Michael Ryan nevű fiatalember miatt, aki 1987-ben lövöldözős ámokfutást rendezett és túl fájó volt még az eset emléke és sajtóvisszhangja. Az eset Hungerford-i mészárlás néven híresült el. Az már csak hab a tortán, hogy a forgatókönyv első címváltozata "A hegy királyai" címre hallgatott.
A film ma már nem durranna akkorát, mivel komolyabb mozirajongók tisztában lehetnek ismertebb színészek nevével, és így könnyebben párosítanak lehetséges szerepet egy-egy névhez, de 1988-ban még jól ellehetett kendőzni egyes karakterek kilétét azzal, hogy a szereposztásban nem hívjuk fel rájuk a figyelmet. A film is ügyesen aknázta ezt a lehetőséget ki és nagyjából már egy órája megy a film, amikor végre kiderül, ki is a szinte már misztikus képességekkel felruházott gyilkos. Misztikus képesség alatt itt azt értem, hogy nagyon ügyesen képes elmenekülni az FBI karmaiból, bolonddá téve a nyomozókat. Valójában inkább csak elég tökös, ügyes, szerencsés és intuitív.

A film egy sikertelen emberrablási kísérlettel és gyémántlopós zsarolással indul, ami alatt nem ismerjük meg a gyilkost (Clancy Brown) ellenben kiderül, hogy nem hülye, elég erős és könyörtelen. Az FBI nyomozója, a tapasztalt Warren Stantin (Sidney Poitier) is meglepődik rajta, hogy milyen agyafúrtan tud a pszichopata férfi megszökni a rendőrség karmai közül. A tragikus lezárású túszmentő akció viszont felhergeli annyira a fekete nyomozót, hogy a továbbiakban személyes ügyének tekintse a gyilkos kézre kerítését és így, amikor egy füles nyomában az amerikai-kanadai határt kitöltő hegységbe kell bevennie magát, nem habozik, hogy elérje céljait és bár a hegyi életmódban erősen járatlan, kap némi segítséget.
Korábban egy kis csoport túrázni és horgászni indul a hegyekbe, elvágva mindentől. A vezetőjük egy tapasztalt hegyi-vezető, Sarah Rennell (Kirstie Alley), aki történetesen a vidék másik ismert túráztatójának a kedvese. Mikor a kisváros seriffje holttestet talál, a hír eljut Stantin-hoz is, aki gyakorlatilag megzsarolja Sarah kedvesét, Jonathan-t, (Tom Berenger) hogy csak akkor mehet a lány és a feltételezett gyilkos után, ha közben segíti Stantin-t is odajutni. A kényszerű és nehézkes párosításból hamarosan egymásra utaltság lesz, mert a vadon eléggé embert próbáló környezet és mind Stantin, mind Jonathan kerül olyan helyzetbe - nem véletlen dramaturgiai húzás - hogy csak a másik képességeinek köszönhetően tudnak továbbra is mozgásban maradni.
Közel három napos hajsza után a gyilkos és túsza - mondjuk annyira nem logikus, hogy miért nem engedi közben el Sarah-t a férfi, hiszen a városban elég nehéz egy fogollyal lavírozni - egérutat nyer, viszont ezen a terepen már Stantin elemében van és szakmai udvariasságból maga mellett tartja Jonathan-t, míg lezárul az ügy. Erre szükség is van, mert a leszámolásnál mindkettőjük tapasztalatára szükségük lesz.

A film eléggé kerek. Egyetlen negatívumnak az eltelt idő kopottságán kívül talán a befejezés hirtelenségét tudnám felhozni. Van benne kellő humor is és elég feszültség, kaland. Néhány kisebb baki.
Jól építik fel a filmet a leleplezésig, mert finom úgy építik fel a filmet, hogy ne legyen egyértelmű, ki lehet a kakukktojás az öt túrázó férfi közül. Ma már persze van, akinek elég meglátnia a szereposztást és borítékolható, ki lesz a "gonosz", de akkor ez még nem így volt.
Clancy Brown mostanra túlfoglalkoztatott színésszé nőtte ki magát, de 1988-ban alig volt túl a Hegylakó sikerén és a Gyilkos lövés gyakorlatilag csak a hetekig mozifilmje volt.
Sidney Poitier korábban sokat foglalkoztatott karakterszínész volt és Stantin szerepébe tíz éves szünet után bújt. Ma már hajlott kora miatt nem vállal szerepeket, de azt vallom, hogy a filmművészet legfontosabb fekete bőrű színésze, aki szinte valamennyi fontos fekete férfi szerepet eljátszott fiatalsága alatt.
Erre kikacsintva utal is a film, amikor Stantin megjegyzi segítőjének, hogy FBI ügynökként mennyi zűrös ügye volt már. Amiket felhoz példának - Maffia, Klu-Klux-Klan, KGB - azokkal ténylegesen is szembe állt néhány filmjében korábban:
- Csináljuk újra - Let's Do It Again (1975) Maffia (saját rendezése)
- Forró éjszakában - In the Heat of the Night (1967) Klu-Klux-Klán és faji előítélet
- A kis Nikita - Little Nikita (1988) szovjet alvó ügynökök
Megjegyzem, szimpatikus pillanat az is, amikor végül, mikor lehetősége van rá, Stantin ugyanúgy lövi le a gyilkost, ahogyan az korábban végzett a gyémántkereskedő feleségével. Itt megjelenik a szerepben a bosszú is, mint motiváció, ami árnyalja a karaktert.

Amikor Jonathan elkezd átmászni a kötélen, lábbal előre, nagyon nem tartottam azt logikusnak. Azután persze, amikor leszakad a kötél, már egyértelmű, hogy ha fordítva és természetesebben mászik végig a kötélen, a szakadás után lezuhan, mint a szar és vége a figurának. Így viszont Stantin vissza bírja húzni.

Kirstie Alley nagyjából mindenkinek a Nicsak, ki beszél sorozatból lehet ismerős, míg Tom Berenger "A szakasz - The Platoon" filmmel vívta ki a rajongók szeretetét.
A Rotten Tomatoes kritikusainak kissé túl magas a 100%-os értékelése a filmről, de szerintem is simán elviszi a 80%-ot.
Nálam még sokat hozzátett a filmhez John Scott zenéje, amely jazz-es alapokat sem nélkülöz, de igazán a főmotívum használása tetszik benne. Lent belehallgathatsz.

A film Mafab adatlapja: Gyilkos lövés - Shot to Kill (1988)

Ha szeretnéd látni
- Gyilkos lövés aka Ölni vagy meghalni (1988)

A film kategóriában és összképben a már korábban méltatott "Egy ártatlan ember" című Tom Selleck dráma testvérfilmje is lehetne.

Bűntény a támaszponton - The Presidio (1988)

Bűntény a támaszponton - The Presidio (1988)

Rendezte: Peter Hyams

A film Mafab adatlapja: The Presidio (1988)

Megtekintés: Hyams közepes munkáinak egyike kellemes másfél óra kikapcsolódás, ha szereted a krimit és az erős karaktereket.

Gyerekként viszonylag korán találkoztam Hyams nevével, hiszen rengeteg filmet néztünk válogatás nélkül, melyekbe belecsúsztak az ő művei is. Hyams sosem volt túl eredeti rendező, csak korrekt iparos, még akkor sem, ha néhány filmnél nem csak a direktori széket tette magáévá, hanem az operatőr, fényképezés és egyéb feladatköröket is. Igazán kimagasló sikerei szerintem sosem voltak, viszont akad pár olyan cím a filmjei között, amik elég szórakoztatóra sikeredtek. Meg néhány nagyon gány munka is.

A csúcson szakmailag a hetvenes évek végétől a nyolcvanas évekig volt, szerintem és a kilencvenesben sikerült a legsikeresebb filmjeit összehoznia, anyagi szempontból, de ehhez kellett Jean-Claude Van Damme karizmája is.
Az első filmje, amibe belebotlottam és annak ellenére is nagy hatással volt rám, hogy mélyebb összefüggéseit nem értettem, a "Földi űrutazás - Capricorn One (1978) volt, melyben az összeesküvés elmélet számomra mellékes volt a sivatagban, menekülés közben átélt kalandok mellett. A film betekintést engedett a színfalak mögé, hogy mi történhetne, ha az űrkutatás egy lufi lenne, amely bármikor kilyukasztható.
A Hanover Street-et a mai napig nem láttam - hm - a "Gyilkos bolygó - Outland (1981) viszont remek Délidő parafrázis, átemelve sci-fi környezetbe.
A "Rémült rohanás - Running Scared (1986) egyszerű ujjgyakorlat, a "Hajszál híján - Narrow Margin (1990) pedig tisztelgés Hitchcock zsenije előtt. (Zárt tér, végig tartó feszültség és meglepetések.)
A két Van Damme móka után pedig lassan hanyatlani kezdett a karrier. (Timecop, Sudden Death)

A Presidio egy katonai támaszpont, amely nincs hermetikusan elzárva San Francisco városától. Egy katonai negyed, ahol sokan állomásoznak és tesznek eleget szárazföldi kötelezettségeiknek. Egy este betörőket riaszt meg Patti Jean (Jenette Goldstein) tizedes és meggyilkolják. A menekülő tettesek azonban nem csupán a katonai területen okoznak problémát, hanem átérve a városba, autóbalesetet okoznak, amelyben városi rendőrök is meghalnak.
A város kirendelt nyomozója, Jay Austin (Mark Harmon) korábban katonaként Presidioban teljesített szolgálatot, de nézetkülönbség miatt elhagyta a katonaság kötelékét és a városi rendőrségnél lett felügyelő. Amikor nyomozás közben visszatér a bázisra, újra feléled közte és a korábbi felettese között kialakult feszült viszony.
Alan Caldwell ezredes (Sean Connery) egyáltalán nem örül, hogy a gyilkossági ügyben olyan valaki nyomoz, akit egykor fegyelmivel bűntettek, főleg, mikor kiderül, hogy az illető a lányával (Meg Ryan) kezd flörtölgetni.
A kezdeti ellenszenvet lassan a tisztelet és az egymásra utaltság váltja fel, míg végül sikerül felgöngyölíteniük a nem túl bonyolult, de annál nagyobb haszonnal járó ügyet.

65%

Érdekességek:
Jenette Goldstein alakította korábban a "Bolygó neve: a halál - Aliens (1986)" Vasquez közlegényét és ott is egy hasonló párbeszéd hangzik el közötte és egy férfi szereplő között, mint ebben a moziban:
- Ne felejtsd el, hogy mégsem vagy férfi! - szól az egyik katona hozzá.
- Csak amennyire te! - feleli a nő.
Hasonlóan szólt be Hudson (Bill Paxton) karakterének:
- Vasquez, néztek már férfinak?
- Nem. És téged?

A filmben fontos szerep jut Hyams visszatérő márkajelének a Spota névnek. Több filmben is feltűnik ez a fura név, amely a feleségéhez köthető, akinek három gyermeket köszönhet és 1964 óta házasok!

Hyams-et az Amerikai Operatőrök Társasága (ASC) eddig nem vette fel a tagjai közé, habár a rendező a legtöbb filmjét maga fényképezte. Egyszer közel volt hozzá, de végül levélben elutasították, amit bekeretezve kitett az irodája falára.

Don Johnson-t az utolsó pillanatban lecserélték Mark Harmonra, mert a Miami Vice sorozat forgatása esedékes volt.

Szó volt Kevin Costnerről is Jay Austen szerepében, de állítólag ő Connery viselkedése miatt nem vállalta az új közös munkát - Korábban együtt dolgoztak az Aki legyőzte Al Capone-t mozin.

A film címével ellentétben alig játszódik a támaszponton.

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Az önjelölt nyomozónő - Citizen Jane (2009)

Rendezte: Armand Mastroianni

A film Mafab adatlapja: Citizen Jane (2009)

Megtekintés: Kénytelen voltam, mert Ally Sheedy ritkán készít filmeket.

Tucatkrimi, ahol végül a hangsúly nem a csavaros nyomozáson és a gyilkos személyének leleplezésén van. Nem. A film életrajzi elemeket mutat be egy Jane Alexander (nem a színésznő) hölgyről, aki belekeveredett egy gyilkossági ügybe és nyomozásai során felgöngyölített egy a családját is érintő bűntettet, majd sikere után tehetségét hasonló ügyek tisztázására használta fel.

Meghalt Jane Alexander...

A fentebbi linken pár sort olvashatunk a hölgy haláláról. A film elkészítése előtt hetekkel hunyt el.

Ally Sheedy kedves arcú színésznő, akit én inkább tini-filmekkel és komédiákkal, vígjátékokkal ismertem el. Eladható arca van egy olyan krimiben, melyben az élettársa, akit szinte gyermekkora óta ismer, hirtelen átmegy gyilkosba. Ebből a szempontból a színésznő jó választás, igaz, a kor megkoptatta szépségét. Viszont a valódi Jane Alexandernél jóval fiatalabb, mivel az eseményeket a kétezres évekhez igazították. Így kicsit olyan érzésem lett, hogy a karakter fiatalon hunyt el, nem sokkal, hogy saját ügyében olyan jól védte meg magát... de ez részletkérdés.

A Hallmark filmjei sajnos nagyon egy tévéfilm keretei között mozognak. Nem várhatunk érdekes kameramozgást, drága jelenetsorokat - bár, a történet most nem is követeli meg. Egy idilli családi történet fordul nem túl véres krimibe, mely egy tudatos és okos nő magánnyomozására fókuszál. Egyszeri szórakozás.
Én is csak a két főszereplő miatt néztem végig.
Már maga a levezetés sem túl fifikás.
Egy hetvenes évekbeli európai krimisorozat epizód csavarosabb cselekménnyel operál.

Ha valamit ki kellene emelnem, az Meat Loaf szokatlanul intelligens nyomozója. Az ő és a főszereplő között működik a "kémia" és eleget megtudunk karaktereikről. A film megtörtént esetet dolgoz fel, abszolút nem szolgai módon.
A negatív szereplő pedig Sean Patrick Flanery, aki ma már nem olyan erős húzónév, mint lehetett volna, ha jól választ filmeket. A valamikori 20 éves Indiana Jones mostanra B filmeket erősít. Nevét látva enyhe nosztalgiát éreztem.

Szomorú látnom, hogy akiért rajongani tudtam kis tökösként, most aprópénzre váltotta tehetségét (nem tudom, valóban tehetséges színésznő e) és olyan platformon igyekszik helytállni, aminek keretein belül esélye sincs szélesebb közönséghez eljutni.
Nincs illúzióm; ezt a filmet azok fogják látni, akik tévéznek.
A mozit preferáló közönség talán soha nem fogja ezt a darabot látni.

Ezen még az sem segít, hogy direkt módon megidézik a címben Orson Welles kultikus filmjét, az Aranypolgárt. (Eredeti címe: Citizen Kane)
Olcsó szójáték, ami nem viszi el hátán a filmet.
A történet meg semmilyen formában nem idézi fel az eredeti filmet.

40%

Tévéfilmnek oké, szórakozásnak kiszámítható.

Gyakorlatilag az egyetlen oka, amiért a filmet letöltöttem, hogy az aloldalon nem a megfelelő posztert láttam kitéve, hanem egy későbbi akciófilmét, melyben a bájós hősnő egy bazi nagy rakétavetővel pózol. Aztán el is felejtettem ezt, míg újra nem futottam bele a poszterbe a neten.
Át vagyok verve!

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: An Innocent Man (1989)

Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.

Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az Amadeus Salieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.

A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.

70%

Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?

online pont: Egy ártatlan ember

Tökéletes bűnözők - Takers (2010)

Tökéletes bűnözők - Takers (2010)

Rendezte: John Luessenhop

 Ezt a filmet már láttam egyszer. Csak akkor "Szemtől szemben - Heat" címmel. Luessenhop filmje simán beillik egyfajta tiszteletadásnak Michael Mann filmje előtt. Ez kicsit olcsóbb, kicsit szimplább. Már, amennyire a téma engedi.

Gordon Jennings (Idris Elba) egy olajozottan működő csoport tagja, akik rablásokra specializálták magukat. Sajnos az üzlet nem olyan nagy volumenű, ezért újra és újra fegyvert kell ragadniuk, hogy talán majd egyszer megcsinálják a nagy bulit. Egy nyomozó, Jack Welles (Matt Dillon) állandóan a nyomukban van, épp csak annyira lemaradva, hogy a fiúk elvégezhessék a munkát.
Azután bevesznek a csapatba egy volt társat, aki régebben több évet ült miattuk és nem köpött. Ez persze nem jelenti azt, hogy megbízhatnak benne.

Korrekt bűnfilm, több szálon fut, néha kicsit átmegy művészieskedésbe (oroszok leszámolása a hotelben), sok karakterrel, akiknek, úgy ahogy, mélysége is van. Sok barna szűrő.
Paul Walker pedig hozza a kemény fiút. Jól.

70%

Túl sokat nem lehet róla mondani. Ha fél szemmel nézed, simán elfelejted pár hét után. A "Szemtől szemben" valahogy sokkal jobban beégett.

Mit lehet elmondani a filmről?
Pl. a bizalom nem kifizetődő. Az árulás mindennapos és mindegy, melyik oldalon.
Megismerjük a rendőröket. Néha a szerencsén múlik egy nyom.
A nehézfiúk pedig érző lelkek. Problémákkal. Családdal.
Nem lehet csak úgy kilépni.
100 perc.
Valamiért nem lesz a kedvenc filmem, pedig meg van benne minden, ami kell.
Hangulat is.
Fordulatok.
De...
Luessenhopnak még tanulnia kell.

(Ez meg nem is igazi vélemény. Nem szoktam ilyen keveset írni egy filmről, erről mégsem tudok.)

Szorul a hurok - The January Man (1989)

Szorul a hurok - The January Man (1989)

Rendezte: Pat O'Connor

Egy viszonylag komoly filmet sejtető poszterváltozat

O'Connor filmje egy egészen komor krimiként indít, hogy végül, az utolsó percekben egy bűn rossz, bűnügyi komédiára váltson. Mert a befejezés eléggé vicces, vagy inkább röhejes.

Nick Starkey (Kevin Kline) nyomozó indexre lett téve egy korábbi ügye miatt. Testvére, Frank (Harvey Kietel) a rendőrfőnök és nagyon be van rágva a tesóra, viszont felső nyomásra kénytelen szaktudását kérni egy egy éve dolgozó sorozatgyilkos ügyében. Az aktuális áldozat meg történetesen a polgármester, Eamon Flynn (Rod Steiger) kislányának, Bernadette (Mary Elizabeth Mastrantonio) legjobb barátnője volt. (Elég nívós szereposztás, igaz?)
Nick együtt bérel kecót egy életművésszel, Ed-del (Alan Rickman), akit simán bevon a nyomozásba. (Életszerű, igaz?)
Nick és Ed pedig Bernadettel kiegészülve, ütős kis trióként hajszolják a gyilkost, még azután is, hogy elvileg már elkapták... azaz utolsó, 12. áldozata után öngyilkos lett.
Közben Frank neje, Christine (Susan Sarandon) Nick után koslat. Csoda, ha Frank utálja öccsét - vagy bátyját - mint a büdös szart. Ezen az sem változtat, hogy Nick a szemére hányja, hogy anyjuk őt szerette jobban.

A "szorul a hurok" egy tök átlagos krimi és ha még egy kicsit klisésebb, a végén kiderül, hogy Alan Rickman - akit akkoriban kezdett a mozi felfedezni - a gyilkos. Ezt a ziccert kihagyják.
Spoiler:
Végül a tettes egy, Nick szavaival élve: "Egy senki, aki csak figyelmet akart"

Itt már a humor is dominál,
amiről az első percekben a nézőnek sejtése sincs.
Az imdb egyelőre krimiként aposztrofálja a filmet,
a humor faktorról nem vesznek tudomást.

És elgondolkoztam ezen, hogy amíg nem volt felelős újságírás, a gyilkosok többnyire előnyökért gyilkoltak. Pénz, hatalom, aberráció. De azután elkezdtünk újságot nyomtatni, jött a tévé és kitenyésztettük azt a gyilkost, aki azért az Andy Warhol féle 15 perc hírnévért gyilkolásznak.
Másrészt, gyilkosunk kiléte tényleg mellékes, ami pofátlanság annak fényében, hogy milyen akkurátusan választotta ki az áldozatait.

Kevin Kline inkább tűnik irodalom tanárnak, mint tökös zsarunak és Rickman sem egy túl kemény, maszkulin figura. Külön öröm, hogy mellettük a többi férfi színész legalább kellően zord figura. Mastrantonio pedig nagyon finom nőcske, igaz a forgatás idején elmúlt harminc, ellenben a filmbeli 23 éves karakterével... Kár, hogy olyan kevés filmben kapott lehetőséget, pedig aki látta "A mélység titka" című akció, sci-fit, tudja, hogy kiváló színésznő. Mostanában főleg sorozatokból lehet ismerős.
Rickman a bohókás haver szerep. Itt még nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, de szerepeltetése arra jó volt, hogy női rajongóit a nézőtérre csábítsák vele. A "Drágán add az életed" után ez egy merőben más szerepkör. Szerencsére nem ragadt bele. Később még nyomult Mastrantonio-val, amikor szerep szerint legalább közelebb kerültek egymáshoz: Robin Hood, a tolvajok fejedelme...
Sajnos Susan Sarandon is inkább csak a neve miatt kerülhetett be, hiszen feladata a filmben eléggé csekélyke. Ráadásul még a végén még arcul is csapják. Nem szó szerint.

A "Szorul a hurok" egy igazi B film, amit tévében érdemes egyszer megnézni. A moziban ez nagy csalódás lehetett.

40%

Sorozat: Mob City (2013) második méltatás...

Mob City (2013) Első évad. 1.-6. Rész

Frank Darabont szeret jó filmeket kiadni a kezei közül és szeret olyan témákba belenyúlni, melyekről úgy gondolja, jó filmanyagot adnak.
Készített már több sikeres Stephen King adaptációt, útjára engedte a kultikus zombie-dráma képregényt a televízióban és most ez.
Saját összeesküvés elméletem, de szerintem a Mob City azért rekedt meg csupán a hatodik epizódnál, mert Darabont emlékezett, mi történt a Walking Dead-del, hogyan túrták ki belőle és nem akart ismét abba a hibába esni, hogy elkezdi a sikeres sorozatot, majd a főnökök kirántják alóla a produkciót. Ezért lett olyan a Mob City, amilyen. Ez a saját szubjektív véleményem.

John Buntin regényéből Darabont rakta össze a tervezett első évad hat epizódját. A negyvenes évek Amerikájában játszódik a történet, amikor a Los Angeles-i rendőrség már nagyon szeretné lekapcsolni Bugsy Siegelt a rafinált és könyörtelen maffiózót. Néhány csavart leszámítva a sorozat tipikus bűnügyi filmes jegyeket visel magán. Van itt jó zsaru, rossza zsaru, szürke zsaru, zsarolás, bérgyilkosok, femme fatale, leszámolások, nyakkendős bűnözők, szocipaták, vér és halál. A sorozat erőssége pedig elsősorban a Darabont féle precizitás és finomságok. A hat rész megfelel egy hosszabb mozifilmnek. Egy hajnal alatt le lehet és érdemes darálni. Az első rész a ráhangolódás. Sokan nem szeretik a lassú, noir stílusú filmeket. Az első ötven perc az ilyen nézőket szűri meg. Aki itt feladja, egy remek filmélménytől kímélte meg magát. Aki viszont túl van az első ötven - és talán legvontatottabb ötven percet, míg megismerjük a főbb karaktereket - percen, jól fog szórakozni. Darabont főleg a kedvenc színészeivel dolgozik, sokukat egyenesen a Walking Dead stábjából emelte át, ám vendég sztárokat szintén foglalkoztat, így szinte mind a hat részre jut valami húzónév. Jó, nem De Niro, Pacino szintű aktorokról van szó, de Edward Burns, Simon Pegg és Ernie Hudson megjelenése kellemes pozitívum. Robert Knepper-ről már nem beszélve, aki sokaknak már csak örökre T-Bag marad a "Szökés" sorozatból.

Darabont biztonsági játékot játszott. Az első hat rész nagyjából egy kerek egész. A néző nem lesz bosszús, ha nincs folytatás, hiszen a fő történetszálat eléggé sikeresen elvarrták, és a megpedzegetett folytatást, ha nem kapnak támogatót a folytatáshoz - nem folytatták - akár el is lehet hagyni.

A főszerepre sikerült a Walking Dead feltörekvő sztárját, Jon Bernthal-t átemelni. Bernthal ott is zsarut játszik, megkérdőjelezhető morális és etikai hozzáállással. Amíg ott a nézők többsége ellene szurkolt, addig itt szimpatikusan hozza a szürke egyenruhást, aki a kavargó folyóban evickél, több part között, ahonnan kapja az áldást. Múltja homályos, vannak benne titkok, amiket lassan bont ki a sorozat. Azért hamar kiderül, hogy a kőkemény zsarunak a szíve puhább a vajnál, ha exnejére kell gondolnia. Mozgatórugójának a lényege a hűvös szépség, Alexa Davalos.

A történetről nem írok. Látni kell.
A díszletek tökéletesek, a városkép gyönyörű, a jazz néha kicsit sok, de atmoszférateremtő hatása van. Sok aktor jelent majd a rutinos sorozatnézőnek kellemes pillanatot. A film eléggé hozza a mozis hatást, amolyan "Gengszterosztag" stílusban.

Miló barátommal hajnalban ugrottunk neki a sorozatnak, mert korán értem haza, volt idő filmezésre. Miló nehezen hangolódott rá, sőt, az első rész végére némi bóbiskolást mutatott a monitor előtt, ám a második résztől figyelmesen követte a filmeket és nem kérdezett hülyeségeket. Illetve egyszer, hogy ehet e a süteményből, amit egy kedves barátosném sütött, de ez nem tartozik a filmhez.

80%

A filmről már írtam korábban itt: Mob City

Második megtekintésre is 80%-os nálam.

Kedvenc rész:
Amikor a szemtanút elkapják és a két zsaru is kap a golyókból, a védett házban.

Leggagyibb jelenet:
Ebben megegyeztünk Milóval; a banános ánusz bünti. Nem azért mert sok, hanem mert kicsit... gagyi.

Különvélemény:
Nem baj, hogy nem tudták folytatni a sorozatot. Magam nem rajongok a bünügyi noir műfajáért, hiszen amit el lehetett a témában mondani, azt számomra már elmesélték olyan filmek, mint a "Volt egyszer egy Amerika", a "Szigorúan bizalmas" és a "Gengszterkorzó" sorozat. Egy jó sorozatot a csúcson kell abbahagyni, hiszen utána már csak a hanyatlás várható. Annak ellenére mondom ezt, hogy bízok Darabont zsenijébe, ám úgy érzem, a sorozat, ha tovább nyújtják, hamar önismétlő és klisés lett volna. Legalább nem estek abba a hibába, mint "A szökés" készítői.

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Ezüstkerék - Quicksilver (1986)

Rendezte: Tom Donnelly

Kevin Bacon yuppie-ból kerékpáros futárrá avanzsálós krimije biztosan szórakoztató darab volt 86-ban, de mostanra olyan idejét múlt, mint állat. Az egyetlen ok, amiért végig bírtam nézni, az Kevin Bacon maga. Segített, hogy fut még benne Jami Gertz és Laurence Fishburne is.

Jack Casey (Kevin Bacon) tök sikeres tőzsdealkusz - lenne, ha nem azzal indulna a film, hogy túl magabiztosan dobálja az adok-veszeket. Bedől a tippje és otthagyja a szakmát. Összekaparja magát és az új életében fontos szerep jut a két keréknek, mivel beáll futárnak. Komoly váltás ez egy sráctól, aki meg akarta mutatni a szüleinek, mire vitte és természetes közegében eddig csak öltönyben és nyakkendőben mozgott. Az új életforma szintén működik, Jack pedig nem vágyik másra, mint, hogy baráti környezetben szabadon tekerhessen. Barátnője néha rágja a fülét, hogy többre hivatott, de nem foglalkozik vele. Szülei szintén rágják a fülét, hogy mire vihetné, ám az ő véleményükre is szarik. Leesett a majdnem csúcsról - nem szívta a kokót a prosti seggéből, mint Di Caprio egy másik filmben - és nem ízlett neki az érzés. Amíg kerékpárján ül, szabad ember. (Nem értem azonban ezt a fajta szinonimát, hiszen a biciklis futárnak időre kell tekernie, így a megbízó a főnöke, aki rághatja a fülét, ha nem nyomja neki, így az a szabadság érzés, amit a film mutatni kíván, igencsak talmi valami.)

Mindegy. Jack elvan így.

Azután jön egy új csajszi, aki olyan bizalmatlan mindenkivel, hogy az már idegesítő, sőt, amikor a családjáról mesél, hetet-havat összehord, így komolyan sem lehet venni. Egy kolléga pedig a kerekezés mellett tilosban járva szúrni kezdi a környék kis kakas maffiózójának a szemét, így némi akció és izgalom keveredik az amúgy csendes és uncsi történetbe.
A kis kakas kiiktatja a kollégát, Voodoo-t (Laurence Fishburne) egy cserbenhagyásos gázolással, aminek Jack a szemtanúja. A rendőrség azonban átsiklik az ügy felett. Nem azért, mert a kis kakas - aki mai szinkronban nem tudom milyen néven futna, de biztos nem az amerikai változatén, hiszen nem szólíthatnak úgy egy karaktert, hogy "A cigány.". :D - annyira befolyásos, hanem mert a forgatókönyv írói simán elfelejtették ezt a szálat.
Hogy Jack még jobban érdekelt legyen - ha eddig nem lenne miért elkapnia a cigányt - az új leányzóval haverkodni kezd, ám a cigány, mivel tudja, mennyire meg van szorulva a csajszi, őt szemeli a kisebb munkákhoz, azaz, hogy a lány a kerékpárján hozza-vigye a drogot a városon belül. Kezdetben gyümölcsöző ez a munkakapcsolat, de azért a kerekesek felnyitják a hölgy szemét, mennyit veszíthet ezen az üzleten.

Jami Gertz (Elveszett fiúk, Twister)

Jack közben egyik barátjának igyekszik pénz felhajtani, kihasználva tőzsdei múltját, míg a lány, Terri (Jami Gertz) szabadulna a drogdíler karmaiból.

Az események a film végén kulminálnak egy olyan ostoba végjátékban, amilyet szerintem még 86-ban sem vett volna be a gyomrom.
Pár sorban:
A kerekesek szólnak a lánynak, hogy ne barátkozzon a cigánnyal (Rudy Ramos), mert gázos a szitu. A lány elhajtaná, de a cigány erőszakos. Terri megböki, mire elmenekül, de a cigány megy utána. Történetesen elkapja a bringások törzshelyén, de a srácok meg bejönnek és a cigány lelép. A fiúk kijelentik, hogy majd ők megvédik Terri-t (aki eddigi viselkedésével nem nagyon érdemelte ki a szimpátiát). Terri köszöni a cigány meg kocsijával visszahajt, hogy elégtételt vegyen.

Laurence Fishburne fontos mellékszerepben

Kialakul némi tusa, egy kerekes-t meglő a cigány, Terri, meg ahelyett, hogy a srácok háta mögé takarodna, elszalad a francba, egészen Jack kecójáig. Jack meg közben facér, hiszen a barátnője egyszer már látta Terri-t és különben is, Jack nem akar bróker lenni, feladva az álmait, ezért kár rá a szót...
Jack elbújtatja Terri-t a lakásán, majd ráveszi a cigányt, hogy őt üldözze. A terv fényesen beválik. Elég egy füttyentés és a cigány nem keresi tovább a csajt, aki combon szúrta, hanem inkább autós üldözésbe kezd a fiúval.

Az egyikük végül megszopja. Elég ostobán szopatja meg a másik. Vicces, nem tudod komolyan venni.
És Jack meg Terri egymásra talál. Talán Terri is elmondja az igazat a családjáról, mert az előadott "fontos énekesek Vegasban és Sinatra a család barátja" eléggé kamu.

30%

Jól működnek együtt, csak a forgatókönyvírók álltak a pár közé...

Érzések:
Néha nem értem a szereplők motivációit.
Nem értem, hogy mitől tud akkora ász lenni egy nem éppen okos bűnöző, aki egyedül rója az utcát, amikor a fél város pikkel rá. Minimum fel kéne, hogy koncolják, de nyet.
Nem értem, hogyha ez a szarházi keménykedik, a rendőrség miért nem kapja el. Elvileg ismeri mindenki és fél tőle. Egy emberről beszélünk, akinek a film alatt egyetlen segítője, verő embere, testőre nem kerül elő.
Nem értem, Jack Casey mitől olyan nagyképű bróker a film elején, amikor mutatják, hogy egy teremben több százan dolgoznak és Jack példájából kiindulva, aki bukik, lemorzsolódik, aki nyer, marad. De ezek mind öreg, tapasztalt rókák. Ők is mind ászok?
Nem értem, hogy amikor Jack és a csaja olyan jól elvannak, hogy előjátéknak még a balettot és a biciklit is felhasználják, miért hidegülnek el egymástól és miért cserélik le a kapcsolataikat a kevésbé megbízhatóra. A csaj is valami majmot kapar össze és hát Terri sem tűnik túlságosan komoly nőnek.
Szóval a forgatókönyv sok sebből vérzik, az akció szcénák ostobák és esetlenek. Korai Bacon darab, szerintem mára már nem büszke erre a filmre.
Visszanéztem nem olyan régen a "Gumiláb" - Footloose" című Bacon zenés-táncos darabot és bár azon is lerakódott némi kesernyés megkopott réteg, ennél sokkal élvezhetőbb mozi. (Pedig az korábban készült!!!)

Hajtás, pajtás!!!

Összességében olcsó film, olcsó megoldások, szimpatikus mellékkarakterek, nyolcvanas évek diszkó zenéjével megberhelve. A zenei anyag a mai fülnek egyenesen vicces.
Másrészt azért nézni azt a sok brókert, akik azzal akarnak kasszát robbantani, hogy gyakorlatilag papírokat tologatnak egy asztalon, borzalmas. A brókerek a világ legfeleslegesebb munkásai. Senkinek nem tesznek jót, csak maguknak. Azután, ha nagyot mondanak és buknak, kiugranak az ablakon. Gondolom, akkor jönnek rá, hogy mennyire nem értek el semmit az életben... Alkuszok. Megalkuvók.


Baki:
Bár a film New Yorkban játszódik, azért a Jack és Voodoo közötti verseny alatt eljutunk valahogy San Francisco-ba is. Nagyon tudnak tekerni.

Forgatási kép: Kevin Bacon a filmben használt három kerékpárjának egyikén.

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Vörös sarok - Red Corner (1997)

Rendezte: Jon Avnet

Habár a történet egy gyilkossági üggyel kezdődik és utána gyakorlatilag egy tárgyalótermi dráma részesei lehetünk, a film nem egy bravúros nyomozásról mesél, tele apró fordulatokkal, bizonyítékok aprólékos felőrölésével, mint mondjuk a "12 dühös ember" című remekműben - vagy csak nagyon kis részben - inkább a kultúrák közötti ellentétekről, szembenállásáról szól.

Jack Moore (Richard Gere), szakmájának legjobbja, ha televíziós csatornák csomagjainak értékesítéséről van szó. Ahogyan a filmben is utalnak rá; az amerikai értékrendet árulja a keletnek, tudván, hogy az nem mutat tökéletes képet társadalmáról, ellenben fonák módon, pont a "fertőzött" amerikai kultúra az, amivel talán az elnyomott kínai népet fel lehet kicsit rázni, mondván: - Nézd, mennyi erőszak és szabadosság ömlik át Amerikából! Hát van erre szükségünk?

Jack éppen az évszázad üzletét igyekszik tető alá hozni. Szerződéseket még nem írtak ugyan alá, de már megkezdődött a kölcsönös édesgetés. Jack természetesen mint vendég egy idegen országban, sokkal többet tud profitálni az üzleti találkozóból, melynek megkoronázásaként mindjárt szállodai szobájába tud vinni egy csinos modellt, aki közben művész is. Meg valami fontos ember lánya...

A forró éjszakából hideg zuhany ébreszti hősünket. A szállodai szoba ajtaját szó szerint rátörik és alkoholos álmából felrázva közlik vele, hogy a csinos modell nem csinos többé. A másik szobában fekszik holtan és a jelek mind azt igyekszenek mutatni, hogy bizony Jack-kel szaladt el a ló. Azonban Richard Gere charme-ja miatt, mi, a nézők, azonnal tudjuk, hogy ez bizony egy tőrbe csalás volt. Az indokok még nem tisztázottak, de egyértelmű, valaki vagy valakik be akarták sározni a média kereskedőt.

A történet fonáksága akkor kezdődik, amikor kiderül, Kína és Amerika hiába található meg egy bolygón, keresve sem találni két különbözőbb jogrendszert. Jack egy Kafka-i rémálomban találja magát, ahol egyenes útja vezet a kivégzéshez, amely egy golyó lenne a tarkójába, amit a kínai állam kiszámláz a családnak. (Milyen "szerencse", hogy Jack-nek nincs már családja...) (Vagy mégsem?)

Az amerikai konzulátus tehetetlen, az ügy pedig lehetne precedens értékű is, ha a kínai törvénykezés nem burkolná be az egészet egy átláthatatlan, áthallhatatlan lepelbe, ahová végül egy nyitott és intelligens ügyvédnő, Shen Yuelin (Bai Ling) képes beszivárogni és segíteni Jack-nek, hogy az valahogy kikecmeregjen a gyilkossági ügyből. Kezdetben ugyan a nő sem áll ki mellette teljese mellszélességgel - illetve Jack számára tűnik úgy - ám később, ahogy a férfit a börtön falai között is támadások érik, el kell gondolkodni, hogy vajon ki áll az egész ügy mögött és miért akarják elhallgattatni a férfit.

"- Azt mondtam, hogy megsérti a bíróságot!"

Richard Gere feszülten figyel. Az élete a tét.

 - Elhiszi, hogy szarok rá? Mivel büntet? Hogy kétszer végeznek ki?"

A film, mivel nem Kínában élünk, nem tudom, mennyire adja vissza hűen az ott uralkodó állapotokat. A filmhez néhány külső jelenetet gerilla módszerrel rögzítettek, engedélyek nélkül, más részeket pedig a felépített díszletek között, melyhez több ezer darab kiegészítőt szállítottak át a kommunista Kínából.

A fényképezés komor. Ezzel közelebb hozva hangulatilag a miliőt, melyben fogant. A zene, Thomas Newman munkája, kevésbé hangsúlyos, mint más filmjeiben. Itt inkább csak szolgai módon alásegít a leforgatott képeknek, alig lép előtérbe. Egyedül talán csak a vége főcím előtti búcsúnál érezhető "tolakodónak".

Richard Gere a film elején szinte már nyálasan kedves, behízelgő. Talán szükség volt a karakter ilyentén megformálására, hogy a későbbi tortúrák során élesebb legyen a kétségbeesett, rettegő karakter közötti kontraszt. Gere egyik legjobb szerepében.
Bai Ling pedig érzékenyen és gyönyörű. Kár, hogy később szinte bedarálta a hollywoodi gépezet és csak sztereotip figurák mellékszerepeire kárhoztatta.

Egy igazán jól elkapott pillanat: Itt úgy tűnik, az ügyvédnő
kineveti a vádlottat. (Bai Ling)

A filmben még olyan nevek tűnnek fel, mint James Hong, Bradley Whitford és Tzi Ma. Kár, hogy szerepeiket a forgatókönyv csak álcából veszi elő.

65%

Figyeld:
- A film első fele néha már-már művészieskedő, egészen az ébredésig.
- Nem a nyomozás részletessége az izgalmas, hanem az, mennyire más lehet két jogrendszer.
- A bírónő játéka nagyon kiemelkedő.
- A valódi indítékok egyszerűen és kiszámíthatóak, bár, ha belegondolunk, csak, hogy egy üzlet meghiúsuljon, kicsit véres a megoldás...

Ha ez tetszett:
- 12 dühös ember (A régi, Henry Fonda szereplésével)
- Gyilkos nap (Sean Connery, Wesley Snipes)