Halálsoron - The Green Mile (1999)

Halálsoron - The Green Mile (1999)

Rendezte: Frank Darabont

Vannak rendezők, akik vissza-visszatérnek Stephen King munkásságához. Közülük a legtehetségesebb adaptáló, a magyar származású, Franciaországban született Frank Árpád Darabont. (Egyetlen oka, hogy nem itthon született, hogy szülei az 56-os forradalom alatt elmenekültek hazánkból. Darabont annyiban nem felejtette el a gyökereit, hogy filmjeiben néha visszaköszön a magyar vonatkozása, ilyen-olyan formában.)

A "Halálsoron" King azon művei közé tartozik, amely kifejezetten nem sorolható a horror kategóriába. Akik pusztán azért nem néznek King filmeket és nem olvassák könyveit, mert elkönyvelték őt a "Horror mesterének", komoly drámai művektől vonják meg magukat. Talán az sem véletlen, hogy az imdb szerint a legkedveltebb film, jelen állás szerint, a "Keresztapával" egymást előzgető "A remény rabjai", szintén King művéből készült, szintén Darabont rendezése és szintén nem horrorfilm, hanem egy csodálatos dráma a férfibarátságról.

A "Halálsoron" egy fantasy-dráma. Szegről végről, ha úgy vesszük, egy X-men Spin Off, ami egy hatalmas néger férfiről, John Coffey-ról (Michael Clarke Duncan - 2012-ben hunyt el a művész, 54 évesen!) szól, akinek különleges képessége, hogy a betegséget és néha a halált képes "eltávolítani" az emberből. (Mi ez, ha nem egy x-men történet.)

Másrészt a film Paul Edgecomb (Tom Hanks) börtönőr és büntetés-végrehajtó drámája, aki közelébe kerül egy isteni csodának és valamilyen formában elátkozottá válik, azáltal, hogy nem tud mindent megtenni a csoda birtokosáért. Isten akarata? Nem tudjuk meg.

Michael Jeter és Csengettyű úr

Darabont, aki a rendezés mellett sokszor a forgatókönyvírást is magára vállalja, elég hűen adaptálta át a magyarul hat, vékony kötetben megjelent kisregényt. Egyedül talán Edgecomb Coffey utáni nyomozását nem emelte át elég részletesen a filmbe a rendező, de ez nyilván gyakorlati okokra vezethető vissza: míg könyvben könnyen elmagyarázható, mit nyomoz ki a börtönőr, addig a filmben ez felesleges zsákutca, tudván, hogy végül nem kérnek per-újrafelvételt. Talán azért maradt ki a csavaros oknyomozás a filmből, hogy az egyszeri mozinéző ne érezze úgy, hogy a szereplők nem tettek meg mindent a halálraítélt férfiért, azután, hogy kiderült, semmi köze a kislányok haláláért. Másrészt, ha szigorúan vesszük, John Coffey végül mégis csak gyilkol, még akkor is, ha a gyilkos eszközzé egy Percy Wetmore (Doug Hutchison) nevű, végtelenségig unszimpatikus börtönőrt használt fel. Másrészt, mikor megöleti Vad Bill-t (Sam Rockwell), csak kezébe vette az isteni igazságszolgáltatást. (Amihez, gondolom, emberi jogvédők szerint, még ennek az adománynak a birtokában sem volt joga.)

Michael Clarke Duncan

A karakterek közül, bármilyen furcsa, szerintem a negatív szereplők vitték el a képzeletbeli pálmát. Mind Hutchison, mind Rockwell a színészetük legjavát tették bele a figurákba. A sok arc közeli felvétel engedi, hogy a legapróbb rezdüléseiket is lássuk. Kár, hogy Hutchison ennek ellenére sem lett elég ismert név a szakmában és tenyérbemászó arca miatt főleg negatív szereplőként láthatjuk. Talán ő a legjobb a filmben.
A többiek, a börtönőrök és egyéb rabok, szépen asszisztálnak a drámai játéka alá.
Tom Hanks, mint főszereplő, kissé háttérbe szorul, de mivel az ő szemén keresztül látjuk a történteket, sokunknak ő fog megmaradni.

Sam Rockwell

A film keretes. Edgecomb meséli el történetét egyik idős hölgytársának az öregek otthonában, rajta keresztül pedig a nézőnek - mivel a hölgy még a történet befejezése előtt elhalálozik. Edgecomb, Coffey adottsága révén roppant hosszú életet élt meg. Közben látta gyermekeit és feleségét is meghalni. Gyakorlatilag így az isteni adottság átokként ütött vissza rá, talán azért, mert nem tesz meg mindent, hogy Coffey-t kiszabadítsa. Erre kapunk pár érzelgős választ a film vége felé, mivel Coffey menti fel, arra hivatkozva, hogy belefáradt a csodatevésbe és világba, amely még a csodáit is megmérgezi.

Doug Hutchison

Kiket láthatunk:

Brutál szerepében - mivel ő a halálsor legnagyobb őre - David Morse, aki karakterszínész és már játszott King filmben: A Langolierek - az idő fogságában és Az Atlantisz gyermekeiben.
Bonnie Hunt, aki Edgecomb feleségét játssza. A Jumanji-ból lehet ismerős.
Darabont egyik kedvenc színésze szintén börtönőr, Jeffrey DeMunn. Ő már csak a Darabont melletti munkakapcsolat miatt is több King filmben volt látható, hol kisebb (A remény rabjai), hol komolyabb (A köd) szerepben.
A börtönigazgató fontos szerepében, James Cromwell, aki öregségére rengeteg moziban kapott, főleg negatív szerepet. Neki 2004-ben csúszott be King film, egy televíziós munka: Borzalmak városa, ami ha egy korábbi adaptációt veszünk, akkor Remake...
Eduard Delacroix, a cajun fogoly szerepében az eszméletlenül jó Michael Jeter tesz hozzá a filmhez. Szegény, már ő sincs velünk. 2003-ban halt meg, 50 évesen. Hihetetlen tehetségét sok b filmben aprózta el, sajnos.
Barry Pepper szintén egy börtönőr szerepében látható. Mesterlövészt alakított Speilberg "Ryan közlegény megmentésében". Pepper-t már csak azért is kedvelem, mert egyáltalán nem szépfiús alkat a szabájtalan arcával, hangsúlyos szájával. Ő is igyekszik az imázsát valahol a karakterszínészek szintjén tartani, különös szerepvállalásaival. A csúcs a borzalmas "Háború a földön".

A zene pedig Thomas Newman, aki ugyan nem a kedvencem, de nagyon érzéki score-t tud komponálni.


80%


A könyvváltozat nálunk először hat hónapon keresztül, hat kötetben jelent meg. A teljes történet hat részre osztva.

Sorozat: Mob City (2013) második méltatás...

Mob City (2013) Első évad. 1.-6. Rész

Frank Darabont szeret jó filmeket kiadni a kezei közül és szeret olyan témákba belenyúlni, melyekről úgy gondolja, jó filmanyagot adnak.
Készített már több sikeres Stephen King adaptációt, útjára engedte a kultikus zombie-dráma képregényt a televízióban és most ez.
Saját összeesküvés elméletem, de szerintem a Mob City azért rekedt meg csupán a hatodik epizódnál, mert Darabont emlékezett, mi történt a Walking Dead-del, hogyan túrták ki belőle és nem akart ismét abba a hibába esni, hogy elkezdi a sikeres sorozatot, majd a főnökök kirántják alóla a produkciót. Ezért lett olyan a Mob City, amilyen. Ez a saját szubjektív véleményem.

John Buntin regényéből Darabont rakta össze a tervezett első évad hat epizódját. A negyvenes évek Amerikájában játszódik a történet, amikor a Los Angeles-i rendőrség már nagyon szeretné lekapcsolni Bugsy Siegelt a rafinált és könyörtelen maffiózót. Néhány csavart leszámítva a sorozat tipikus bűnügyi filmes jegyeket visel magán. Van itt jó zsaru, rossza zsaru, szürke zsaru, zsarolás, bérgyilkosok, femme fatale, leszámolások, nyakkendős bűnözők, szocipaták, vér és halál. A sorozat erőssége pedig elsősorban a Darabont féle precizitás és finomságok. A hat rész megfelel egy hosszabb mozifilmnek. Egy hajnal alatt le lehet és érdemes darálni. Az első rész a ráhangolódás. Sokan nem szeretik a lassú, noir stílusú filmeket. Az első ötven perc az ilyen nézőket szűri meg. Aki itt feladja, egy remek filmélménytől kímélte meg magát. Aki viszont túl van az első ötven - és talán legvontatottabb ötven percet, míg megismerjük a főbb karaktereket - percen, jól fog szórakozni. Darabont főleg a kedvenc színészeivel dolgozik, sokukat egyenesen a Walking Dead stábjából emelte át, ám vendég sztárokat szintén foglalkoztat, így szinte mind a hat részre jut valami húzónév. Jó, nem De Niro, Pacino szintű aktorokról van szó, de Edward Burns, Simon Pegg és Ernie Hudson megjelenése kellemes pozitívum. Robert Knepper-ről már nem beszélve, aki sokaknak már csak örökre T-Bag marad a "Szökés" sorozatból.

Darabont biztonsági játékot játszott. Az első hat rész nagyjából egy kerek egész. A néző nem lesz bosszús, ha nincs folytatás, hiszen a fő történetszálat eléggé sikeresen elvarrták, és a megpedzegetett folytatást, ha nem kapnak támogatót a folytatáshoz - nem folytatták - akár el is lehet hagyni.

A főszerepre sikerült a Walking Dead feltörekvő sztárját, Jon Bernthal-t átemelni. Bernthal ott is zsarut játszik, megkérdőjelezhető morális és etikai hozzáállással. Amíg ott a nézők többsége ellene szurkolt, addig itt szimpatikusan hozza a szürke egyenruhást, aki a kavargó folyóban evickél, több part között, ahonnan kapja az áldást. Múltja homályos, vannak benne titkok, amiket lassan bont ki a sorozat. Azért hamar kiderül, hogy a kőkemény zsarunak a szíve puhább a vajnál, ha exnejére kell gondolnia. Mozgatórugójának a lényege a hűvös szépség, Alexa Davalos.

A történetről nem írok. Látni kell.
A díszletek tökéletesek, a városkép gyönyörű, a jazz néha kicsit sok, de atmoszférateremtő hatása van. Sok aktor jelent majd a rutinos sorozatnézőnek kellemes pillanatot. A film eléggé hozza a mozis hatást, amolyan "Gengszterosztag" stílusban.

Miló barátommal hajnalban ugrottunk neki a sorozatnak, mert korán értem haza, volt idő filmezésre. Miló nehezen hangolódott rá, sőt, az első rész végére némi bóbiskolást mutatott a monitor előtt, ám a második résztől figyelmesen követte a filmeket és nem kérdezett hülyeségeket. Illetve egyszer, hogy ehet e a süteményből, amit egy kedves barátosném sütött, de ez nem tartozik a filmhez.

80%

A filmről már írtam korábban itt: Mob City

Második megtekintésre is 80%-os nálam.

Kedvenc rész:
Amikor a szemtanút elkapják és a két zsaru is kap a golyókból, a védett házban.

Leggagyibb jelenet:
Ebben megegyeztünk Milóval; a banános ánusz bünti. Nem azért mert sok, hanem mert kicsit... gagyi.

Különvélemény:
Nem baj, hogy nem tudták folytatni a sorozatot. Magam nem rajongok a bünügyi noir műfajáért, hiszen amit el lehetett a témában mondani, azt számomra már elmesélték olyan filmek, mint a "Volt egyszer egy Amerika", a "Szigorúan bizalmas" és a "Gengszterkorzó" sorozat. Egy jó sorozatot a csúcson kell abbahagyni, hiszen utána már csak a hanyatlás várható. Annak ellenére mondom ezt, hogy bízok Darabont zsenijébe, ám úgy érzem, a sorozat, ha tovább nyújtják, hamar önismétlő és klisés lett volna. Legalább nem estek abba a hibába, mint "A szökés" készítői.

Sorozatok: Mob City (2013)

Sorozatok: Mob City (Kezdés: 2013, de a folytatás még kérdéses)



Miután Frank Darabont kreatív összeférhetetlenség okán menesztve lett a "The Walking Dead" showrunnere szerepkörből, átnyergelt a TNT channel-hez, ahova átmentette néhány színészét a zombies sorozatból és elkészített egy hasonlóan nívós, filmélmény szerű kaleidoszkópot, ezúttal a negyvenes évek Amerikájáról, bemutatva a nyakkendős bűnözők és lepukkant rendőrök világát. Hogy lesz e folytatása a 6 részes képeslapnak, jelen idő szerint a jövő zenéje, ettől függetlenül a "Mob City" első évada kalandos szórakozás azoknak, akik a.) szeretik a negyvenes években játszódó kosztümös filmeket ill. b.) akik rajonganak a karakterközpontú, viszonylag lassú felépítésű, krimi-drámákért.




Joe Teague (Jon Bernthal) átlagos rendőr, ami az észbeli képességeket illeti, ugyanakkor átlagon felüli képessége van kiosztani egy nagy verést az arra érdemesnek, vagy éppen állni azt, ha ő kapja. Ügyei felgöngyölítésénél nem éppen az esze dominál. Csapatán belül némi tiszteletet azzal tudott kivívni magának, hogy ha komoly zrí van, ő az első sorban található meg, nem bujkál a többiek háta mögé. Homályos katonai múltjáról apró információ morzsákból rakjuk össze egy belül megtört, de krízis helyzetben hidegvérrel döntő és működő férfi lélekrajzát. Volt szerelme zsarolási ügybe keveredik. Joe rövid időn belül az események közepébe csöppen és bár a rendőrség érdeklődését is felkelti a város egyik komoly bűnözőjét érintő ügy, Joe amolyan magányos farkasként kezelve dolgait, szépen lassan beleássa magát a problémák mélyére. Egy idő után pedig kérdéses, hogy sikerül e életben maradnia és életben tudnia barátait, kollégáit, szeretteit.

Edward Burns (Ryan közlegény megmentése), Robert Knepper (A szökés, Hősök), Milo Ventimiglia (Hősök)

Bugsy Siegel (Edward Burns) kegyetlen, öntörvényű maffiózó. Kezelhetetlen ember, aki saját maga alatt vágta a fát, szembe ment bárkivel, hogy céljait elérje. Egyik terve, hogy miután 1931-ben Nevada állam igent mond a szerencsejátékra, Bugsy előre látva a jövőt, egy kaszinó-város tervez a sivatag közepére. Tervei veszélybe kerülnek, amikor kiderül, hogy egyik gyilkosságáról felvételek készültek, melyek a bíróság kezébe kerülve, azonnal kivonnák a forgalomból. Történetesen a zsarolónak köszönhetően Joe, a rendőr és Bugsy útja keresztezi egymást. A többit pedig látni kell. Néha a történelem és a film messzire elkerüli egymást, azonban a film élvezetén ez mit sem ront, hiszen nem a történelem lecke, hanem a szórakoztatás a lényeg.

Frank Darabont stílusos direktor. Képes mozit varázsolni a tévé képernyőjére. Ráadásul tud jól választani témát, ezért egyelőre úgy tűnik, amibe belenyúl, az a nézőnek szórakozás. A "Mob City" például még azoknak is érdekes lehet, akik nem vonzódnak a bűnügyi filmekért, vagy a kosztümös darabokért. Darabont filmje köszönhetően a kellő figyelemmel kiválogatott stábnak, visszarepít minket a múltba. A fényképezés minősége hozza a "The Walking Dead"-nél megszokott szélesvásznú érzést. A zene tökéletesen illeszkedik a képek alá, a színészek pedig egytől egyig remekek.

Hogy lesz e folytatása a 6 epizódos etapnak, egyáltalán nem biztos, hiszen Joe története nagyjából le lett zárva - persze kiskapu akad. Addig is, megtekintésre csak ajánlani tudom a sorozatot.

Figyeld:
- A filmbeli lövöldözések és leszámolások gyönyörűen vannak felépítve, fényképezve és többnyire lassítva. A hangkeveréssel olyan, mintha mi is a helyszínen lennénk. Ezek mellett még realisztikusak is.
- Rengeteg ismert arc köszön vissza, más sikeres sorozatokból. El sem kezdem felsorolni.
- Simon Pegg kivételesen nem humorizál. Illetve mégis, de nem úgy...
- Jon Bernthal mint Shane a "The Walking Dead"-ből, nem tudta sokáig élvezni a sorozat sikerét, amiért most Darabont itt kárpótolja. Megérdemelten. Bernthal eszméletlenül jó a vert verőlegény szerepében.

80%

Ha ezt látod, egy gödörből felnézve... baszhatod.