Inferno - Inferno (2016)

Inferno - Inferno (2016)

Rendezte: Ron Howard

A film Mafab adatlapja: Inferno (2016)

Megtekintés: Az első rész után már a második sem fogott meg igazán. Ez nekem nem hiányzott.

Pedig az alaptörténet igen közel áll hozzám - mint az előző cikkemben olvashattad. Néha agyalok azon, hogy hova fut ki az emberiség. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy miként rajzunk majd ki megfelelő űrjárművekben az univerzumba, akár egy Star Trek moziban, hanem, hogy ha majdnem exponenciálisan növekszik a föld lakosságának a száma, miféle jövő vár ránk ezen a bolygón, amelynek tartalékait rendesen igyekszünk felélni? Mi lesz, ha már nem tudunk elég élelmiszert termelni, termeszteni a meglévő populációnak? Így is komoly probléma a föld bizonyos területein az éhezés, éhínség. Vagy mi lesz, amikor egyik nagyhatalom politikai vagy vallási erejét felhasználva a többi fölé nő és gondol egyet, hogy eligázza a többit. Ennek jelei mostanában pl. terrorcselekményekben csúcsosodik ki számunkra és nem ám tőlünk messze történnek atrocitások, hanem itt a szomszédban!

A Marvel univerzum később pont ezt az alapsztorit igyekszik Thanos nevű gonoszán keresztül beszuszakolni a nézők fejébe egy remek képregény-filmben! Szóval, a történet azon része, hogy egy milliomos antagonista, humanista indíttatásból kitenyészt egy halálos vírust, amely a föld lakosságát nagyjából megfelezi, érdekes felvetés, hiszen nem érzelmi síkon közelítve a témát, hanem logikai úton, van benne ráció. "A szűkítés - The Thinning (2016)" is foglalkozott hasonló kérdéssel és baráti körömben is visszatérő téma, hogy vajon mi lenne a helyes út és van e lehetőség azt közös nevezőre hozni mondjuk a morális tisztasággal? Nem nagyon és a film is ezt meséli el.

Az első Dan Brown mozi rendesen elszórakoztatott. No, nem azért, mert közel érzem magamhoz a történet vezérszálát, amelyben egy egyetemi professzor Jézus leszármazottját keresi, hiszen a vallás nálam sosem foglalt el előkelő helyet, ha már mindennapi életről van szó. Ezt meghagyom másoknak, ők meg hagyjanak engem békén. Két dolog maradt meg számomra a filmből. Az egyik a kis francia kedvencem, Audrey Tautou és Hans Zimmer csodálatos filmzenéje. Nem mondom, egyszer végig lehet izgulni Langdon professzor (Tom Hanks) nagy kalandját, de azért a figura közel sem egy Indiana Jones és egészen a harmadik filmig kellett várnom, hogy ne csak az agyát, hanem végre - igaz, nem nagy sikerrel - de az öklét is használja. Ebből kiindulva, nekem Langdon nem az a kimondott tökös férfias hős és így megértem, hogy Dan Brown könyvét miért inkább a nőismerőseim fogyasztották nagyobb élvezettel.

A második film már egyenesen fárasztott, főleg, mert egyszerűen nem akart kiszakadni a vallásos közegből, ami, mint már meséltem, kevés kivételtől eltekintve, nem nagyon tud engem lekötni. A készítők a harmadik Brown könyvet a történet "kicsinysége" miatt némi produkciós előkészületek után nagyvonalúan átugrották, hogy egyenesen a negyedik etaphoz jutva, tíz évvel a nagy-sikerű első rész után, ismét csatába küldjék a rejtélyek és jelképek tudorát, megint egy csinos hölggyel az oldalán, megint egy az egész világra komoly hatást gyakorló - egyenesen halálos - veszély megakadályozására. (Mellékesen jegyzem meg, hogy ha már Inferno, meg az egész világot behálózó pusztulás, akkor, hogy fitogtassam széles spektrumú kultúrámat, megemlíteném, hogy Ira Levin Rosemary gyereket vár című horror-drámájának a folytatása szintén egy hasonló cselekményt vázol fel, legalábbis a végkifejlet tekintetében: A Rosemarynek nagyfia van arról mesél, hogy az elvileg sátáni porontyból hogyan lett karizmatikus vallási vezető, aki - Rosemary szerint legalábbis - a világ elpusztítására törekszik.

Itt nem vallási vezetőt, hanem egy számítástechnikában jártas milliárdost kapunk, Bertrand Zobrist (Ben Foster) aki szent célul tűzte ki, hogy egy halálos vírussal kicsit visszanyesi a populációnk nagyságát, mert "szent" meggyőződése, hogy azzal segíthet a bolygó és az emberiség megmentésében. Azért a vallástól száz százalékig itt sem tudtak elszakadni és belekevernek a sztoriba káprázatos templomokat és Dante elképzelését is a pokolról.
Langdon (Tom Hanks) in medias res kerül a kalandok közepébe és egy fejsérülés miatt nincs épp ki mind a négy kereke. Az emlékezésben és utána a kalandos missziójában segítségére lesz egy doktornő, Sienna Brooks (Felicity Jones) akinek történetesen pont azok a gyermekkori kedvenc témái, amikben Langdon-nak a szokásos menekülős nyomozása során dolga lesz, így kapunk némi magyarázatot rá, hogy az eredetileg a professzor fejsérülését ellátó dokinő miért is marad hősünk mellet, ahelyett, hogy elvégezvén dolgát, maradjon a fenekén. (A könyvben és a filmben a motivációk erősen eltérnek, így annak is tartogat meglepetést a film, aki már közben rongyosra olvasta a könyvet.)
A nyomukban ügynökök és gyilkosok loholnak, ám szokás szerint, nem feltétlenül mindenki az, aminek elsőre látszik. Míg Langdon egyenként szerzi meg a kirakós darabkáit, amely elvezetheti a halálos méreghez, hogy megsemmisíthesse azt, addig mások bármit megtennének, hogy Zobrist rémálma végigseperjen a földön és közben megsemmisítsék magát a professzort.

Sikerül a harmadik részbe is ismertebb, már-már A listás színészeket megszerezni. A legtöbb karakter szerepe a játékidő alatt folyamatosan változik, ahogy haladunk a nyomok feltérképezésében, ezért akár az utolsó percekig érhetnek minket meglepetések és végig van miért/kiért izgulni.
Az "Inferno" simán megfelel egy James Bond mozi kritériumainak, leszámítva azt, hogy Hanks kiöregedett már a szívtipró-szexelő-gyilkológép szerepkőrből. Szóval, nagyjából ugyanaz, amit elvárunk az angol ügynöktől, csak kevesebb csihi-puhival és fedetlen kebellel.
Tom Hanks oké, ismerjük. Sajnos erősen öregszik, pedig még száz évig néznék tőle romantikus és kedves vígjátékokat, de sajnos, már felette is kezd eljárni az idő.
A következő generációt Ben Foster és Felicity Jones jelenti. Foster egészen biztosan szándékosan nem akar "normális" fickókat alakítani. Vagy külsejében vagy gondolkozásában hoz torz figurákat és Zobrist alakja szintén egy a sorból, amikor elme roggyantat formálhat meg.
Jones viszont most dobbant a sztárság felé és ebben inkább a karácsonykor bemutatott Zsivány egyes című Star Wars univerzumot szélesítő mozi lesz a segítségére.
Bouchard ügynök szerepében a francia Omar Sy kerül vászonra, aki az Életrevalók sikere után lavíroz hazai és Amerikai produkciók között. Sy 2000 óta szerepel filmekben, mégis 2011-ben figyelt fel rá a szakma. Végre nem ostoba vígjátékokban alakíthat mellékszerepeket, hanem Blockbusterekben! Azért, ez neki előrelépés.
A Jurassic World-ben már együtt játszottak az Indiai születésű és amúgy Bollywoodban híres Irrfan Khan-nal, igaz, amennyire emlékszem, közös jelenetük nem volt. Khan itt egy befolyásos üzletembert alakít, aki nem fél bepiszkolni a kezét.
Akik hiányolták a gyengéd szálakat Langdon kalandjaiból, fellélegezhetnek, mert a professzor múltjából végre előkerül egy igen csinos gyengébb nem, Elizabeth Sinskey (Sidse Babett Knudsen) aki mellesleg a járványügy keménykezű vezetője és feladata a vírus megsemmisítése, mindazokkal együtt, akik az útjába állnak.
Rövid, de izgalmas szerep még a bérgyilkos Vayentha (Ana Ularu) szerepe is. Elsőre azt hittem, Clea DuVall vett részt valami fiatalító kúrán, de kiderült, hogy egy román színésznő hasonlít a rendőrruhába bújt profi bérgyilkos bőrébe. Ularu felkeltette az érdeklődésemet.

Nem biztos, hogy készül még további Langdon kaland. Nem kellene erőltetni. Úgy érzem, nincs több ebben a figurában - hacsak nem egy prequelt akarnak tető alá hozni a hetvenes években mondjuk, egy kamasz Langdon-nal. Az poén lenne.
A fényképezés korrekt, de semmi maradandó. A CGI nem különösebben - rémálomképek - tetszett. A zene meg nyomokban a korábbi tökéletes első rész zenéjének halvány másolata. De azt nem is lehetne felülmúlni.
Részemről amúgy mindig fura volt, ha egy filmben jön a tudós és egymás után felfedezi az elrejtett nyomokat, mondjuk megtalálja a kulcsot egy kő alatt, esetleg egy elfeledett rejtekajtót, stb. Hát korábban akik ott éltek, dolgoztak, azok ezeket nem fedezték fel, ő meg jön, mert éppen belekeveredett valamibe és lassan mindenre ráakad. Aha! (Lásd pl. Az Indiana Jones azon jelenetét, amikor Indy-ék kimásznak a templomos lovag petróleumos sírhelyéből, egyenesen egy szabad téri kávézó alól, egy vasrácsos nyíláson keresztül. A Velencei vagy melyik városi csatornázási művek nem lehetett a helyzet magaslatán, ha nekik eddig nem sikerül felfedezni a petróleum-lelőhelyet és vele együtt egy ősrégi lovag sírját.)

60%

Ha megnéznéd:
- Inferno (2016)
- Angyalok és démonok (2009)
- A Da Vinci-kód (2006)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Sully - Csoda a Hudson folyón - Sully (2016)

Rendezte: Clint Eastwood

A film Mafab adatlapja: Sully (2016)

Megtekintés: Clint Eastwood megkímélte a nézőit és pont annyi ideig tart a filmje, amíg nem válik unalmassá.

2009. január 15.-én, egy hideg, csütörtöki napon, miközben épp felszállt a Chesley Sullenberger (Tom Hanks) kapitány által vezetett Airways 1549-es járata, egy csapatnyi madárral ütközött, amik szerencsésen tönkretették mindkét hajtóművet. A kapitány lélekjelenlétének, rutinjának és gyorsaságának köszönhetően azonban a gépet sikeresen tette le a Hudson folyó közepén, megmentve ezzel mind a 155 lelket, aki a gépen utazott. Ezt sokan - főleg a túlélők - csodának tartják. Ez nem is csoda, hiszen nagyon kevés valódi esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép szerencsésen és emberi élet elvesztése nélkül landolt vízen.

A film ezt a történetet igyekszik kalandosan elmesélni, kissé bemutatva a Sully kapitányt és a nyomozást, amelyet a landolás után lefolytattak "ellene". Elsőre tényleg boszorkányüldözésnek tűnik, ahogy a bizottság a kákán is csomót keres és igyekszik megállapítani a legénység és főleg a kapitány felelősségét a veszélyes helyzet - szerintük - nem megfelelően kezelésében. A nézőnek nincs is más választása, mint, hogy a szimpatikus ötvenes mellé álljon. Gyakorlatilag a film egy buksiveregetés, amiért egy férfi, aki egész életét a repülés bűvöletében töltötte, egyszer, egy nehéz szituációban helyt tudott állni és ezért hőssé magasztosult, még ha ő maga elhatárolódik ettől a kifejezéstől.

Az egész film úgy korrekt, ahogy van, de néha olyan érzésem volt, mintha a nem is olyan régen moziba küldött Denzel Washington mozi, a "Kényszerleszállás - Flight (2012)" alkoholmentes drámájának a lebutított változatát nézném, kevesebb drámával és téttel. Talán ezért sem húzta annyira el a játékidőt Eastwood mester, mert amit ebben a témában elmesélni érdemes, azt korábban Zemeckis megtette a saját filmjében. És valóban, ha a filmben nem emlegetnék fel sokszor és sok szereplő szájából, hogy mennyire lehetetlen küldetés volt a gépet a folyó felszínére egyben letenni, akkor úgy vélhetné az átlag polgár, aki talán egyszer ült repülőn, ellenben tucatnyi filmet látott a témában, hogy nem is olyan nagy etwas a művelet. Szégyellem magam, de én is hajlamos voltam többször elfelejteni a film megtekintése közben, hogy Sullenberger kapitány vérprofi, aki ha akkor nem ül a pilótafülkében, akkor simán elképzelhető, hogy 155 holttestet kell a jeges folyó szürke vizéből kiemelni. Megnéztem volna pl. hasonló szituban John Travoltát, akinek, mint tudjuk, van pilótaengedélye és maga is tapasztalt pilóta.

A lényeg az, hogy január 15.-én ezeket az embereket egy hihetetlen tapasztalat örökre összefűzte.

Tom Hanks remek, mint mindig. Sajnálatos mód, a másodpilóta szerepében, Aaron Eckhartnak már nem jut annyi szerep, tényleg eléggé másodpilóta. Majdnem annyira markáns része a díszletnek, mint amikor a filmen belül egy talk-show vendégeként teli szájjal mosolyog és igyekszik szimpatikus benyomást tenni Amerika nézőire. A zenéért Eastwood felelős, de hiába kellemes a képek alatt, eléggé felejthető a score.
A fényképezés nagyon szép, a CGI egészen rendben van.
Aki nem ismeri a hasonló esetek metódusát, annak kiábrándító lehet a felügyeleti bizottság működése, mert kezdetben tényleg olyan, mintha direkt bűnös keresnének és az nem lehet msá, mint pont az, aki az egész szituációt megfelelően kezelte. Azért szerencsére később kiderül, hogy a felügyelet valójában korrekt, csak végtelenül alapos és szőrözős.
Ettől függetlenül úgy vélem, egy szervezetnek könnyű irodákban, asztalok és gépek fölött görnyedve keresgélni a bűnöst, a felelőst, miközben a pilótáknak éles helyzetben sokszor másodperceik maradnak csak, hogy felmérhessenek egy helyzetet és annak a pillanatnyi állásnak megfelelően reagáljanak. Főleg akkor visszás az egész, ha tudjuk, hogy az eset végül szerencsésen zárult - igaz, anyagi károk jelentkeztek és a biztosítási pénzek is megcsappanhattak.
A hepiend borítékolt.

Talán az egyetlen hibájának azt rónám fel a filmnél, hogy nem eléggé Eastwood-os, hiányzik belőle a rendezőre amúgy jellemző némi plusz. Viszont néha kis szerepekre is jó színészeket sikerült mozgósítania és a mellékszereplők is egészen hitelesek a figurákban.

Azért az röhej, hogy 5 dollárt kóstál egy Snickers a hotel minibárjában. Mintha nem is eladásra lenne ott az a sok termék, hanem drága dekorációnak. Nem csoda, ha minden hoteles filmben elsütnek egy ezzel kapcsolatos poént, de úgy látszik, a szálloda ipar egyszerűen nem akarja venni a lapot!

Töfi:
- Az igazi Chesley Sullenberger el volt ragadtatva Hanks játékától. A forgatás előtt többször találkoztak, hogy a színész minél jobban megfigyelhesse a kapitányt.
- A filmbeli feleségével, Laura Linney-vel nincs közös jelenete a képernyőn Tom Hanks-nek.
- A filmben sok olyan plakát, tereptárgy benne maradt az utcaképekből, amik 2009-ben még nem léteztek. Pl. Boradway bemutató, a taxi, amivel Sully utazik, szórakozóhely külső, stb.

55%

Ha megnéznéd a filmet:
- Sully - Csoda a Hudson folyón (2016)
- Kényszerleszállás (2012)
- Airport  (1978)
- Airplane (1980)

Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson's War (2007)

Charlie Wilson háborúja - Charlie Wilson's War (2007)

Rendezte: Mike Nichols

A film Mafab adatlapja: Charlie Wilson's War (2007)

Megtekintés: Remek kis politikai szatíra, életrajzi beütéssel. Kellemes.

Charlie Wilson tipikus politikus.
Issza a bort és prédikálja a vizet. Gourman, hedonista, aki két kézzel falja az életet, csinos nők között múlatja az időt, de Charlie-nak van egy másik oldala; van szíve. Pont ezért lesz megfelelő ember, hogy az Afganisztáni áldatlan állapotokon változtasson, amikor a hidegháború kiélezi Amerikában a paranoiát.
Charlie barátai magas körökben mozognak. És Mr. Wilson jól keveri a kártyáit. Egy kis zsarolás innen, némi szívességtétel onnan és a politika malmai egyenletesen forognak. Ugyan kit zavar, ha közben a házassága gallyra ment vagy épp kokainnal lazít és kurvákkal fürdőzik, méregdrága hotelekben?Aztán egy nap a szív megdobban. Néhány barát felhívja Charlie figyelmét az oroszok tevékenységére Afganisztánban. Rambo persze nincs sehol, a lakosságnak juttatott titkos fegyverkezési adomány meg takarókra és nyalókára elég. Tényleg tenni kell valamit!Egy milliomos örökösnő és egy tenyérbemászóan szókimondó CIA-és ügynök azonban segít Wilson képviselőnek az erőforrásait jó útra terelni, ami, ha történetesen nem lenne meg benne a hajlandóság, sosem sikerülni.

Szóval, a kicsapongások ellenére Charlie Wilson egy jó ember. Good Man! Tom Hanks kisujjából hozza a figurát. Olyan, akár a „Kapj el, ha tudsz!” nyomozója, vagy mint a „Halálsoron” fegyőre. Egyszerűen jó. Philip Seymour Hoffman, aki most „Gust Avrakotos” igen titkos-ügynököt játssza. Első szerepe, amiben felfigyeltem rá az „Egy asszony illata” nyálas egyetemistája volt, aki miatt a főszereplő majdnem kirúgatásra került a drága egyetemről. Ebben a filmben kissé rekedtesre vett hanggal, gusztustalan harcsabajusszal és pocakja ellenére is elhihető, hogy olyan ember, aki ha kell, képes kirobbantani egy világháborút. Még Hanks-nél is jobb. Julia Roberts „Joanne Herring” szerepében csak inkább húzóerő, mivel karaktere nem kap annyi lehetőséget, mint a férfiak. Valahogy az egész film alatt enyhén „Szörnyella DeFrász”-ra emlékeztet, egészen az utolsó jelenetig, ahol a rakoncátlan tincseivel újra egy szexis szomszédlány kisugárzással rendelkezik. Kezdetben tényleg szinte fájón látszik, ahogyan az évek az egykori „Pretty Woman” felett is elszállnak, de az utolsó mosolya, amit Charlie Wilson tiszteletbeli ügynökké avatásán, a tömegben megereszt, visszarepít minket a múltba. A Zia elnököt alakító Om Puri-ról utoljára az „Örömváros – City of Joy” című dráma kapcsán hallottam. Kellemes meglepetés volt felfedezni a színészt ebben a szerepben.A zene James Newton Howard. Nem a legjobb filmzenéje, nem is túl hangsúlyos, de néhány megoldása kellemes, ellazító. Persze a Dínó, a Hatodik érzék és a Postás mind erősebbek voltak. Vagy a Sebezhetetlen.


Kulcsjelenet: Joanne Herring Wilson jobbkezével, Bonnie Bach-al (játssza: Amy Adams) pontosan úgy bánik, mint a kutyával. Az egyik pillanatban elküldi a lányt, hogy italt hozzon neki. Flegmán és lekezelőn. Rögtön utána bezárkózik Wilsonnal az emeleti szobába, és akkor két kutyáját zárja ki.A következő jelenet, mintegy kihangsúlyozandóan azt mutatja, hogy Miss Bach és a két „kivert” kutya a hatalmas ház emeletre vezető lépcsőjén ücsörög, unatkozva. Leggyengébb jelenetsor: Két Afganisztáni lázadó vagy szabadharcos kibújik egy bokor mögül, és egy föld-levegő rakétával kilő egy orosz harci helikoptert.
A gép lezuhan, de maradt még kettő, amik a várost lövik. Erre megjelenik még két lázadó, pontosan két elhárítóval, ami kissé idétlennek tűnt számomra, és leszedik az utolsó két gépet. Volt benne valami burleszk szerű, rajzfilmes stílus…

Film 7/10 Színészek 9/10 Zene 5/10

Mike Nichols filmrendező ezzel a filmmel búcsúztatta a pályafutását és 2014-ben eltávozott közülünk. 
Emily Blunt neve itt még nem volt - számomra - olyan ismert és a jelenteit két nap alatt leforgatták.

Letöltő link helye: Charlie Wilson háborúja!

70%

Top 10: Tom Hanks

Tom Hanks a tipikus szomszéd fiú, akitől szívesen kérünk egy bögre cukrot. Nyugodt hangjával és kisugárzásával, amelyet persze csak a filmeken és riportokon keresztül ismerhetünk, egy ambiciózus, barátságos és a világ jobbá tétele iránt elkötelezett embert ismerünk meg. Miért gondolom? Mert munkássága a filmszerepeken kívül belenyúlik olyan produkciókba is, melyek a történelem fontos eseményeiről mesélnek, mint a NASA tevékenységei, hogy elhagyjuk a bolygót vagy filmsorozat a második világháborúról.
Mikor Magyarországot több tízezer disszidens hagyta el 1956-ban, Amerikában, a Kaliforniai Concorde-ban megszületett Thomas Jeffrey Hanks, egy utazó szakács és kórházi nővér gyermekeként, Július 9.-én.

Kedvenc filmjeim tőle, amiket láttam:

1. Legénybúcsú - The Bachelor Party (1984)

Komolytalan fiatalember igyekszik elvenni felső tízezerbeli barátnőjét, de előtte még a barátok szerveznek neki egy igazi, "Ereszd el a hajamat!". A barátnő féltékeny, a szomszéd fiú bekavar, van pornó, kurvák, gengszterek, balhé tökig.
Videós korszak egyik alap filmje. Ha ezerszer nem láttam, akkor egyszer sem.
Tudtad, hogy eredetileg Kelly McGillis-t szemelték ki Debbie szerepére, csak valahogy nem találták elég szexisnek?

2. Segítség, felnőttem! - Big (1988)

Josh a vurstliban a varázslatos Zoltar csodamasinájától várja a csodát. Be is jön. Élete vágya, hogy végre felnőhessen és másnap reggel a 14 éves srác egy harmincas férfi testében ébred. Persze azonnal el kell tűnni otthonról, hiszen ki hinné el a mesét a gépről és kívánságról. De mivel meg is kellene élni valamiből, ha már otthon vagyunk, Josh olyan területen helyezkedik el, amihez legjobban ért: játékgyártás. Közben megismerkedik a szerelemmel, az irigy kollégákkal, a felelősséggel. Miután kellő tapasztalatot szerez, akár vissza is térhet az életébe, gyerekként, de felnőve, ahogy vágyott rá.
Ez egy másik rongyosra nézett Hanks mozi. Csodálatos zene, remek jelenet, amikor Robert Loggia-val lábbal zongoráznak, vagy a filmbeli barátjával ökörködnek. Minden gyereknek, aki fel akar nőni és minden férfinak, aki belül örökké gyermek.
Tudtad, hogy viszonylag sokáig úgy hírlett, hogy Robert De Niro lesz a főszereplő, csak túl sokat kért?

3. Egyik kopó, másik eb - Turner & Hooch (1989)

Kutyások nagy kedvence ez az állati krimi. Turner, a pedáns, tisztaság mániás nyomozó, hogy megoldjon egy gyilkossági ügyet és ami még vele jár, az áldozat bumfordi kutyáját magához veszi, bízva abban, hogy a kutyus felismerheti a támadót, ha újra összefutnak. Persze elég ostoba ötlet, ami csak egy vígjátékban működik olyan jól, mint itt. Két "kultúra" csap tehát össze.
Tudtad, hogy szerettek volna tévésorozatot is a filmből készíteni, a "Vissza a jövőbe" Biff Tannen-jével, de a pilot epizódra nem volt kíváncsi a... kutya sem?

4. Forrest Gump - Forrest Gump (1994)
Ha tízes lista, ez nem hiányozhat róla! Forrest Gump, habár I.Q.-ja alulról veri egy butább átlagemberét, valahogy mindig a megfelelő helyen van és megfelelő időben, hogy az Amerikai történelem fontos alakjainak a közelségét élvezze és tegyen valamit ő is az országáért, amely néha a vállára vette, de azért nagyjából nem foglalkozik vele. Forrest csak szeretne Jennny-vel lenni, aki örök szerelme, de a lány valahogy nem tud jól választani - bár, ez morális kérdés - ezért inkább újra és újra lelép Forrest életéből, vagy épp visszatalál belé. Minden viszonyítás kérdése. Végül, mielőtt Jenny meghalna, még megajándékozza az életének egyetlen önzetlen szerelmét egy gyermekkel.
Hihetetlen film, amit megint csak ezerszer meg lehet nézni!
Tudtad, hogy John Travolta nagyon megbánta, amiért nem vállalta a főszerepet és Tom Hanks nem kért pénzt a szerepért, csupán részesedést a film utáni bevételből, ami úgy 40 millió dollárocska lett?

5. Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)
A filmtörténet egyik legrealisztikusabb - vagy nekem legalábbis, laikusnak annak tűnő - háborús nyitányát produkáló filmdráma, amelynek megtekintése után már soha többé nem tudtam azt érezni, hogy a háború hősies lenne. Egy maroknyi férfi kapja a feladatot, hogy egy társukat visszahozza a frontvonal mögötti területről. A parancsot néhányan megkérdőjelezik, de végrehajtják. Véres áldozatok árán.
Tudtad, hogy egyedül Matt Damon-nak nem kellett részt vennie egy intenzív felkészítő tréningen a forgatás előtt, hogy ezzel is elhatárolják a karakterét a főszereplőktől, így könnyebben érzékeltetve, hogy a többiek mennyire nem örülnek neki?

6. A szerelem hálójáb@n - You've Got Mail (1998)
Sokak szerint ez csak langyos ismétlése "A szerelem hullámhosszán"-jának, de ezt legalább többször láttam és a végén mindig vágni kezdik a nindzsák a hagymát a konyhában. Egy nagy könyvesboltlánc igazgatója és a konkurens, kicsi könyvkuckó tulajdonosa, tudtukon kívül, egymásba habarodnak egy Internetes társkeresőn keresztül. A klasszikus, hollywoodi klisés szerelmes-film, amelyek a harmincas, negyvenes években voltak nagy divatban.
Tudtad, hogy a film az 1940-ben készült "Saroküzlet" című komédia Remake-ja?

7. Halálsoron - The Green Mile (1999)
Stephen King rajongóként ez nem maradhatott ki. A könyv egészen káprázatos remekmű a fantasy és dráma határán csordogáló komor börtöntörténet. Csupa remek színész, remek rendező, operatőr, zene. Három órás film, de pár percnek érzed. Ha eddig azért nem nézted meg, mert úgy véled King horror író, akkor nagyon nagy tévedésben vagy.
Tudtad, hogy az elítélt, John Coffey szerepére a hatalmas néger színészt, Michael Clarke Duncan-t Bruce Willis ajánlotta be?

8. Számkivetett - Cast Away (2000)
A film, amely, gyakorlatilag One Man Show és jutalomjáték. Hanks több, mint harminc kilót fogyott a forgatás alatt, hogy hihetően hozza a hajótöröttet, aki itt valójában repülő-törött. Csak azért egyedül játszik a film nagy részében, mert - buta szóvicc - a film címe eredetileg (Cast Away) kb. annyi: Szereposztás, tűnés! (Hú, kezdek fáradni.)
Hanks egy FedEx aligazgató, aki motivációs tréningeket tart a cég külföldi kirendeltségein. Egyik útja során a repülőgépe lezuhan és egyedül ő éli túl a katasztrófát. Egy lakatlan szigetre vergődik és gyakorlatilag a csomagokban talált holmikkal tudja túlélni a kalandot. Persze, később legalább az egyik csomagot azért, némi késéssel, de elviszi a címzettnek, mert első a munka!
Tudtad, hogy amíg várták, hogy Tom Hanks lefogyjon a szigeten, az egész stáb, persze nélküle, leforgatta a "Temetetlen múlt" című kísértetfilmet?

9. Kapj el, ha tudsz - Catch Me If You Can (2002)
Film a férfibarátságról, amely a kölcsönös tiszteletből növi ki magát. Illetve arról, hogy néha bizony a rablóból lesz a legjobb pandúr. Igaz, ebben a filmben Hanks csak lohol DiCaprio nyomában, mégis nagyon szeretem a filmet, mert a kémia jól működik a szereplők között és jó az alaptörténet, ahogy egy FBI nyomozó hosszú éveken keresztül igyekszik kivonni egy csalót a forgalomból, hogy végül, mire sikerül, végül az iroda kéri meg a korábbi tolvajt, hogy módszereit tanítsa a következő generáció nyomozóinak. Mi ez, ha nem karrier?
Tudtad, hogy a filmet már 1981-ben elkezdték "készíteni", akkor még Dustin Hoffmann-nal, míg végül elkészülve ez lett belőle?

10. Toy Story - Játékháború - Toy Story (1995)
Egyértelműen kakukktojás, hiszen animációs filmről lévén szó, ezt csak szinkronnal néztem meg, így Tom Hanks orgánuma nem tudott úgy átjönni számomra, de a filmet ezerszer láttam és csak ő benne az egyik főszereplő, nem igaz?
Woody a cowboy baba veszélyeztetve érzi első játék pozícióját, mikor gazdája egy új kedvencet kap. Bosszúból, de véletlenül, félre állítja a sci-fi meséből előlépett katona figurát, ám a többi játék és a rongybaba lelkiismeret nem engedi veszni hagyni a trónbitorlót, ezért mentőakciót verbuválnak.
Tudtad, hogy a Mattel cég önfejű hozzáállása miatt kimaradt a meséből egy Barbie baba, aki Woody barátnője lehetett volna?

Sok remek darab maradt ki, de nekem ezek a kedvenceim.
A Philadelphiát pl. nem szeretem, ezért nincs a listán, díjeső ide vagy oda...

Isten éltesse Tom Hanks!

Halálsoron - The Green Mile (1999)

Halálsoron - The Green Mile (1999)

Rendezte: Frank Darabont

Vannak rendezők, akik vissza-visszatérnek Stephen King munkásságához. Közülük a legtehetségesebb adaptáló, a magyar származású, Franciaországban született Frank Árpád Darabont. (Egyetlen oka, hogy nem itthon született, hogy szülei az 56-os forradalom alatt elmenekültek hazánkból. Darabont annyiban nem felejtette el a gyökereit, hogy filmjeiben néha visszaköszön a magyar vonatkozása, ilyen-olyan formában.)

A "Halálsoron" King azon művei közé tartozik, amely kifejezetten nem sorolható a horror kategóriába. Akik pusztán azért nem néznek King filmeket és nem olvassák könyveit, mert elkönyvelték őt a "Horror mesterének", komoly drámai művektől vonják meg magukat. Talán az sem véletlen, hogy az imdb szerint a legkedveltebb film, jelen állás szerint, a "Keresztapával" egymást előzgető "A remény rabjai", szintén King művéből készült, szintén Darabont rendezése és szintén nem horrorfilm, hanem egy csodálatos dráma a férfibarátságról.

A "Halálsoron" egy fantasy-dráma. Szegről végről, ha úgy vesszük, egy X-men Spin Off, ami egy hatalmas néger férfiről, John Coffey-ról (Michael Clarke Duncan - 2012-ben hunyt el a művész, 54 évesen!) szól, akinek különleges képessége, hogy a betegséget és néha a halált képes "eltávolítani" az emberből. (Mi ez, ha nem egy x-men történet.)

Másrészt a film Paul Edgecomb (Tom Hanks) börtönőr és büntetés-végrehajtó drámája, aki közelébe kerül egy isteni csodának és valamilyen formában elátkozottá válik, azáltal, hogy nem tud mindent megtenni a csoda birtokosáért. Isten akarata? Nem tudjuk meg.

Michael Jeter és Csengettyű úr

Darabont, aki a rendezés mellett sokszor a forgatókönyvírást is magára vállalja, elég hűen adaptálta át a magyarul hat, vékony kötetben megjelent kisregényt. Egyedül talán Edgecomb Coffey utáni nyomozását nem emelte át elég részletesen a filmbe a rendező, de ez nyilván gyakorlati okokra vezethető vissza: míg könyvben könnyen elmagyarázható, mit nyomoz ki a börtönőr, addig a filmben ez felesleges zsákutca, tudván, hogy végül nem kérnek per-újrafelvételt. Talán azért maradt ki a csavaros oknyomozás a filmből, hogy az egyszeri mozinéző ne érezze úgy, hogy a szereplők nem tettek meg mindent a halálraítélt férfiért, azután, hogy kiderült, semmi köze a kislányok haláláért. Másrészt, ha szigorúan vesszük, John Coffey végül mégis csak gyilkol, még akkor is, ha a gyilkos eszközzé egy Percy Wetmore (Doug Hutchison) nevű, végtelenségig unszimpatikus börtönőrt használt fel. Másrészt, mikor megöleti Vad Bill-t (Sam Rockwell), csak kezébe vette az isteni igazságszolgáltatást. (Amihez, gondolom, emberi jogvédők szerint, még ennek az adománynak a birtokában sem volt joga.)

Michael Clarke Duncan

A karakterek közül, bármilyen furcsa, szerintem a negatív szereplők vitték el a képzeletbeli pálmát. Mind Hutchison, mind Rockwell a színészetük legjavát tették bele a figurákba. A sok arc közeli felvétel engedi, hogy a legapróbb rezdüléseiket is lássuk. Kár, hogy Hutchison ennek ellenére sem lett elég ismert név a szakmában és tenyérbemászó arca miatt főleg negatív szereplőként láthatjuk. Talán ő a legjobb a filmben.
A többiek, a börtönőrök és egyéb rabok, szépen asszisztálnak a drámai játéka alá.
Tom Hanks, mint főszereplő, kissé háttérbe szorul, de mivel az ő szemén keresztül látjuk a történteket, sokunknak ő fog megmaradni.

Sam Rockwell

A film keretes. Edgecomb meséli el történetét egyik idős hölgytársának az öregek otthonában, rajta keresztül pedig a nézőnek - mivel a hölgy még a történet befejezése előtt elhalálozik. Edgecomb, Coffey adottsága révén roppant hosszú életet élt meg. Közben látta gyermekeit és feleségét is meghalni. Gyakorlatilag így az isteni adottság átokként ütött vissza rá, talán azért, mert nem tesz meg mindent, hogy Coffey-t kiszabadítsa. Erre kapunk pár érzelgős választ a film vége felé, mivel Coffey menti fel, arra hivatkozva, hogy belefáradt a csodatevésbe és világba, amely még a csodáit is megmérgezi.

Doug Hutchison

Kiket láthatunk:

Brutál szerepében - mivel ő a halálsor legnagyobb őre - David Morse, aki karakterszínész és már játszott King filmben: A Langolierek - az idő fogságában és Az Atlantisz gyermekeiben.
Bonnie Hunt, aki Edgecomb feleségét játssza. A Jumanji-ból lehet ismerős.
Darabont egyik kedvenc színésze szintén börtönőr, Jeffrey DeMunn. Ő már csak a Darabont melletti munkakapcsolat miatt is több King filmben volt látható, hol kisebb (A remény rabjai), hol komolyabb (A köd) szerepben.
A börtönigazgató fontos szerepében, James Cromwell, aki öregségére rengeteg moziban kapott, főleg negatív szerepet. Neki 2004-ben csúszott be King film, egy televíziós munka: Borzalmak városa, ami ha egy korábbi adaptációt veszünk, akkor Remake...
Eduard Delacroix, a cajun fogoly szerepében az eszméletlenül jó Michael Jeter tesz hozzá a filmhez. Szegény, már ő sincs velünk. 2003-ban halt meg, 50 évesen. Hihetetlen tehetségét sok b filmben aprózta el, sajnos.
Barry Pepper szintén egy börtönőr szerepében látható. Mesterlövészt alakított Speilberg "Ryan közlegény megmentésében". Pepper-t már csak azért is kedvelem, mert egyáltalán nem szépfiús alkat a szabájtalan arcával, hangsúlyos szájával. Ő is igyekszik az imázsát valahol a karakterszínészek szintjén tartani, különös szerepvállalásaival. A csúcs a borzalmas "Háború a földön".

A zene pedig Thomas Newman, aki ugyan nem a kedvencem, de nagyon érzéki score-t tud komponálni.


80%


A könyvváltozat nálunk először hat hónapon keresztül, hat kötetben jelent meg. A teljes történet hat részre osztva.

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Phillips kapitány - Captain Phillips (2013)

Rendezte: Paul Greengrass

Tom Hanks szerintem az a színész, aki ahogyan öregszik és egyre bölcsebb lesz, nehezen tud mellé nyúlni, ha témaválasztásról van szó. Már nem az a kis muris képű ficsúr, akit megismertem az "agglegény party" című pofon egyszerű, mégis többször nézős, agyament komédiában, vagy a felnőtté válásról mesélő "Segítség, felnőttem" bohókás, felnőtt testbe bújt kölyke. Ahogyan, én mint néző öregszem, úgy öregszik velem együtt Tom Hanks, a színész. Bizonyítania, hogy kiváló művész, aki ezer karakter bőrét képes magára húzni, hiszen ő megcsinálta azt a bravúrt, hogy egymás utáni években produkálta magát Oscar-díjas alakításban. Túl van mindenen... szinte.

Ahogyan az évek járnak el felette, mind érettebb karaktereket keres magának, feladatot, amely kihívás. A megtörtént esetet feldolgozó, szomáliai kalózos, kontra Alabamai Maersk szállító hajó története kisujjból kirázott etap számára. Feszült, alkudozik, kiabál, izzad, sír és kétségbe esik. Valahogy mégis az az érzésem, hogy nem Phillips kapitányt látom, hanem Tom Hanks-et, aki eljátssza a kapitány szerepét. Talán, mert annyira eszköztelen a figura kialakítása. Annyira benne van. Tom Hanks maga Phillips kapitány?

Paul Greengrass, ha nem Matt Damon-nal akciózik, akkor megtörtént, drámai eseményekbe tolja bele a kameráját. Nekünk, más dolgunk nincs, mint hátra dőlni és követni az eseményeket, hiszen Greengrass tesz róla, hogy oda kerüljünk. A zrí sűrűjébe. Ezt tette velünk a "Véres vasárnap" alatt vagy az Amerika ártatlan szüzességének elveszítését fájón felidéző "United 93-ban". Most ismét olyan eseményeket tol elénk két órában, amely a közelmúltban címoldalra került. Ha nem is nálunk...

Az Amerikai teherszállító óceánjáró kifut a szomáliai vizekre. Már jó előre felkészítik a legénységet, hogy azokon a vizeken mi várható. Semmi extra: kalóztámadás. Az e-mail-es üzenet befut, a kalóztevékenységről a térségben, miközben az Alabamai Maersk hajó csak szeretne a legrövidebb  időn belül eljutni, A-ból B-be. A rossz hír, azonban, hogy a kalózok nem csak túl óvatoskodó, rémhír, hanem valóság. A hajó alig teszi meg útjának negyedét, amikor támadás éri. Kezdetben sikerül kivédeniük, kis szerencsével az attakot, azonban ez a szerencse kérész életű. A kalózok - alig maroknyi, girhes fegyveres - feljutnak a hajóra és birtokba veszik azt. Phillips kapitány (Tom Hanks), a történetünk egyik főszereplője, minden kurázsiját és bölcsességét latba veszi, hogy megfékezze a támadókat és megóvja legénységét. Ez lesz a veszte, mert a türelmüket vesztett fegyveresek, a kis zsákmány miatt végül túszként magukkal hurcolják, hogy a zsíros váltságdíjból fedezzék megélhetésüket.

Muse (Barkhad Abdi) minden reggel kimegy a partra, hogy munkát kapjon, amiből eltarthatja a családját a szomáliai sivatag közepén. A munkája pedig törvényen kívül helyezi őt, hiszen Muse, egyéb képessége nem lévén, kalózkodásból, rablásból tartja fenn magát. Adósságai, kötelezettségei vannak, ezért szükséges a törvényes utakat elhagyni. A leggyorsabb pénzszerzési lehetősége, hogy hatalmas teherhajókat fosztanak ki, hogy a zsákmányból néhány hétig elvegetáljanak. Nem túl okos ember, nem is gonosz. Egyszerűen a hazájának áldozata, ahol nincs elég élelem, víz és munka. Áldozat, a sok millió éhező afrikai között, aki fegyvert ragad és az erőszaktól sem riad vissza. Nem azért mert gonosz, hanem mert ebbe született és ebben él.

E két ember találkozik a Maerks teherhajón és életük rövid időre összefonódik. Véresen, erőszakosan. Muse és Richard Phillips párbaja a film, mely nem végződhet jól.
Végül kinek drukkoljunk. Morálisan és etikailag nem kérdés, hogy az amerikai tengerész az, akiért izgulnunk kell, ugyanakkor Muse állhatatossága és kitartása miatt végül az ő sorsát is feszülten izgulhatjuk végig és bizony, kicsit megsajnáljuk, az útja végén.

80%

Ettől függetlenül, mivel nem fiktív akciófilm és kevés benne a pörgős lehetőség, nálam nem a sűrűn megnézős kategória és lesz, akinek a sok kiabálás és terror nem fog tetszeni.

Különvélemény:
Barkhad Abdi, az 1985-ös születésű - mára színésszé avanzsált úr pedig egyenrangú partnere az Oscar-díjas színésznek.
A forgatás alatt, a tengerészek és a kalózok külön étkeztek, és nem nagyon találkozhattak Hanks-sel sem, hogy a köztük kialakuló feszült légkör még hitelesebb legyen.

Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)

Ryan közlegény megmentése - Saving Private Ryan (1998)

Rendezte: Steven Spielberg

Egyértelműen Top10-es Spielberg film a háború brutalitásáról. Azon belül pedig elfilozofál egy érdekes kérdésen: Egyetlen ember élete többet érhet e, mint mondjuk egy szakaszé?





A film keretes felépítésű. Először a jelenben vagyunk, ahol megismerünk egy idős férfit, aki családjával a második világháborús elhunyt katonák temetőjében egy sír felé igyekszik, hogy lerója kegyeletét.
A keresztek fehérek és átvált a kép a fekete tankelhárító csapdákra, melyek ellepi Omaha beach-et, ahol történetünk indul, 1944. június 6.-án., egyenesen a Normandiai partraszállással.

Vin Diesel, mint Caparzo

Miller százados (Tom Hanks) szemén keresztül, őt követve figyelhetjük meg a háború poklát. Az egyik pillanatban még egy lélegző, gondolkodó katona, a másikban pedig deformált, élettelen húscsomó. Embertelen képek, melyből kiölték a háború pátoszát, hősiességét. Olyan drasztikusak a képek, hogy több országban igyekeztek megcenzúrázni a mészárlást. Volt, ahol Spielberg személyes közbenjárására volt szükség - pl. Indiában - hogy végül mégis bemutatták a teljes változatot.


Ha láttad az első 25 percet, nincs többé illúziód arról, hogy a háborúskodás jó móka. A 60-as évek háborús filmjeinek hamis képeit a "Ryan" tökéletesen
felül írja. A "Piszkos 12", "Kelly hősei" és társai remek filmek, de sehol nincsenek, ha a brutális öldöklés hű megfestéséről van szó.




Miller csapata tetemes veszteségek árán beveszi a partszakasz rájuk eső részét. Hamarosan új, lehetetlennek tűnő feladatot kapnak. A hadsereg parancsnokságról érkezik a feladat: Miután egy Ryan nevű család három fiúgyermeke közel egy időben hunyt el a második világháború harcaiban, Marshall tábornok (Harve Presnell) személyes ügyének tekinti, hogy hazahozassa a negyedik, legkisebb Ryan fiút, James Francis Ryan-t (Matt Damon) az édesanyjához.


A kényes és életveszélyes missziót pedig a veterán Miller nyakába varrják. Kap némi szabad kezet és félinformációkból megtudja, hogy akit keresnek, azok valahol az ellenséges vonalak senki földjén ragadhatott. Miller magához veszi a legjobb embereit - illetve akik inkább megmaradt a keze alatt - és egy tolmácsot, aki sosem látott háborút és megkezdik a road movie-t.

Jeremy Davies, mint Upham

A film közepe tehát egyfajta háborús road movie. Éles helyzetek, egy tévedés - másik Ryanre bukkannak rá - néhány pokoli szituáció, míg végül eljutnak a szétlőtt francia faluba, Rienne-be, amely egy fontos katonai logisztikai célpontra épült, egy hídra, melyet meg kell védeni az ellenséges csapatoktól. Ryan történetesen a szedett-vetett csapat egyik tagja és etikai kérdést csinál a parancsból, mely szerint hazamehet; a testvérei már meghaltak, azon változtatni nem lehet, de az itteni "testvérei" még élnek és amíg nem érkezik meg az erősítés, nem hagyja őket hátra.

Edward Burns, mint Reiben

Egyrészt érthető, hogy a vezérkari főnök miért akarja haza hozatni a fiút. Másrészt érthető, hogy Ryan miért mond ellent a parancsnak. Senkinek nincs igaza... vagy mégis? Ryan szimpatikus karakter lesz azáltal, hogy nem akarja hátra hagyni társait, ugyanakkor ambivalens az érzésünk, hiszen az utána küldöttek miatta "kénytelenek" maradni a csatában és gyakorlatilag, önkéntelenül feláldozzák az életüket, érte.
A film szereplői is boncolgatják ezeket a kérdéseket és nincs fehér vagy fekete, jó vagy rossz döntés.

A film vége egy a partraszálláshoz hasonló város ostrom és végül, egy szép váltással átsiklunk a jelenbe, a sírnál álló Ryan-be, aki Miller százados sírja előtt kéri meg a feleségét, hogy erősítse meg; nem hiába hoztak érte áldozatot.

Giovanni Ribisi, mint Wade a felcser

Gyönyörű fényképezés, remek színészek. Egy részük befutott, a többség a független filmek világában érvényesült, ki sorozatban. A zene John Williams munkája, nem tolakodó és amikor megszólal - viszonylag ritkán - akkor szépen aláfesti a látottakat.

Érdekességek:
- A keretes szerkezetet megerősíti, hogy Miller százados a film eleji és végi csatában mindkétszer megsüketül rövid időre, kb. azonos időben.
- Spielberg nem vezeti félre a nézőit; habár Miller megjelenésével arra asszociálhatunk, hogy ő állt a film elején a sír mellett, a vágás nem használja ki az öreg alteregót, hanem a keresztekről vált át az Omaha Beach-re, míg a film végén viszont egyértelműen Ryan arca öregedik hozzá a sír mellett forgatott jelenethez. Szóval a "tévedés", akinél jelentkezett - mint nálam is - a néző "hibája".
- A szereplőket a filmben apró szerepet kapó Dale Dye készítette fel a filmszereplésre. Tom Hanks már ismerte egy másik forgatás kapcsán, de a többi, fiatal reménységnek, emberpróbáló volt a rövid, de intenzív kiképzés. Egyedül Matt Damon-t kímélték meg a procedúrától, hogy a többi színész és közötte még érezhetőbb legyen a feszültség.
- Horvath őrmester (Tom Sizemore) eredetileg felajánlották Michael Madsen-nek. Ő maga helyett hozta a cimboráját, Sizemore-t.
- A film végi város és ostrom a forgatókönyv fikciója.

Tom Hanks, mint Miller százados

- James Doohan, a Star Trek filmek Scotty-ja és világháborús veterán, személyesen gratulált Spielberg-nek, amiért olyan élethűen ábrázolta a D-Day napi partraszállást. James Doohan a háborúban elveszítette a jobb kezének középső ujját.
- A film eseményeit megtörtént eset inspirálta, habár kicsit másképpen. A filmben példaként felhozott levéllel ellentétben a valóságban csak két testvér halt meg, a többiről kiderült, hogy élnek.
- Apró szerepekben feltűnnek ma már sokkal ismertebb nevek: Dennis Farina, Paul Giamatti, Leland Orser, Ted Danson, Nathan Fillion.

100%

wikipédia: Ryan