Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Steven Soderbergh szeret kísérletezni, mind új, számára kevésbé ismert műfajokkal, mind a filmezéshez használt technikai eszközökkel, vagy magával a filmcselekmény mesélésének módjával. Éppen ezért általában figyelem övezi a filmjeit, ha elkészülnek, néha szinte egyenesen a semmiből. Előfordul, hogy épp moziba kerül valami nagyobb horderejű alkotása, ám közben összedob egy sokkal kisebb tervet. Az Unsane pedig egy ilyen kisebb méretű film. Nincs világra szóló marketing – majdnem, hogy szálról-szájra terjed a híre – bemutatják ilyen-olyan fesztiválokon, de semmi flanc. Világsztárok sehol – Matt Damon rövid szereplése inkább amolyan kabala lehet – a főszereplők épp kezdik megvetni lábukat a filmkészítésben. A film fő negatív karaktere pedig pont olyan súlytalan megjelenésű figura, mint a film másik „ellenségképe”, az arctalan pszichológiai problémákra szakosodott ellátó rendszer.
Ezzel a két ellenséggel kell hősünknek megküzdenie és ha a koncepció nem olyan gyáva, és kicsit elhúzzák a leleplezést, akkor szinte végig hihetnénk, hogy Sawyer (Claire Foy) tényleg önön démonaival küzd, amelyben nincs segítségére az egészségügy. Sajnos azonban a „démont”, ideje korán leleplezik és az addig erősen görbe tükröt tartó társadalomkritika átcsap egyfajta feszült thriller-horror-ba, amelyben izgulhatunk a lányért, hogy legyőzze a fiút. Pedig néhány mondat rásegítéssel egy iszonyúan hihető és nyomasztó konteo részesei lehettünk, melyben azt fejtegetik, hogy bizonyos intézmények, megfelelő állami támogatásokért képesek arra, hogy embereket „erőszakkal” tartsanak falaik között, fittyet hányva a személyes szabadságra és jogokra, pusztán, mert az egészségügyi biztosítok fizetik a kiszámlázott és elfogadott kezeléseket. Gondolom, azért a valóságban talán nem ennyire lecsupaszított ez, amit a filmben látunk, mert ha csak megközelíti a valóságot, akkor roppant potenciális veszélyben van bármelyik polgár, akinek jó a biztosítása.
Már ennyi történet szerintem elég lett volna egy koherensen felépített drámához, azonban a két forgatókönyvíró kicsit sokat akart markolni és beleépített a cselekménybe egy plusz főt, Sawyer korábbi nemezisét, aki rátelepedett az életére és akitől a nő végül bírósági eljárás útján (sem) tudott megszabadulni.
variety.com
Ami kicsit meglengette nálam a hülyeség faktort, hogy David (Joshua Leonard) észrevétlenül be tudott épülni a szanatórium személyzete közé és ott folytatni ármánykodásait, ahol korábban abbahagyta a törvény erejének köszönhetően. Szóval, megfelelő kidolgozottsággal kettő filmet kapsz egy áráért, így azonban összemosták őket kissé. A gyilkos kontra lány közötti cselekmény egy klisésebb történet, az intézmény kontra lány vonal viszont erősen háttérbe szorul, mikor feltűnik David és csupán a végén kapunk egy mellékes lezárást.
Nagyon erősen indul az Unsane, majd megtörik a lendülete. Sokat segít, hogy a főszereplő Claire Foy remekül hozza a figurát és a többi mellékszereplő is jól asszisztál mellé. A nyomasztó érzés ugyancsak végig kitart, aminél rezgett azért a léc, mikor felfedték David karakterét.
Persze borítékolom, hogy a mozi tényleg sokkal maradandóbb élmény lenne, ha egészen az utolsó felvonásig nem tudjuk eldönteni, hogy egy betegség okozta rémálom főszereplőjének hallucinációit látjuk vagy megtörténik vele minden, de ezt betudom annak, hogy forgatókönyvíróink a könnyebb utat választották.
Joshua Leonard messzire jutott az Idegleléstől. Claire Foy pedig hamarosan elég ismert név lesz, hiszen idén Ryan Gosling feleségét alakíthatta az "Első emberben".
Néhány húzónév is került a moziba, de Amy Irving (Carrie), Matt Damon és Juno Temple sokat nem tud a produkcióhoz tenni.
Megtekintés: Talán, annyira nem éreztem a rendezőre jellemző képi hatásokat annyira, ennek ellenére az utóbbi évek legjobb sci-fi-je.
Mi is lehetne más? Pedig "A marsi" nem forradalmian új történet. Hasonló témát boncolgat minden olyan film vagy könyv, amelyben a főszereplő mindentől elszakadva igyekszik életben maradni és lehetőségekhez mérten akár visszajutni a civilizációba. Erről szólt a Robinson Crusoe. Azután, a szereplő, hogy sikeres legyen, kénytelen vagy agykapacitását maximálisan kihasználni és ezt esetleg kombinálhatja izomerővel is. Hol is láttunk olyat, hogy űrhajósok, minimális lehetőségekből, a maximumot hozták ki a túlélésért?
Apollo-13 - Apollo 13 (1995) És ez még ráadásul valóságos alapokra építkezett.
A "Mentőexpedíció" Andy Weir írásain alapul, amiket nem olvastam, viszont erős alaptörténetnek érzek. Magyarul is megjelent, ismerőseim is olvasták, én is fogom. Az alapanyag, amelyből a film készült, nem lehetett fércmunka, hiszen megjelenését követően azonnal elkelt és megírták belőle a forgatókönyvet. Weir "Tojás" című írásából eddig három feldolgozás született! Ebből és Scott filmjéből azt merem leszűrni, hogy Weir(d) egy sci-fi őrült, akinek van érzéke a témához. Kell is legyen, hiszen, ha főszereplőnket áthelyezzük a mars bolygóra és ott jelenidejű kalandokba akarjuk belekeverni, nem írhatunk olyan marhaságokat, mint amik John Carter-rel történtek. (John Carter a Tarzan könyvek írójának, Edgar Rice Burroughs-nak agyszüleménye és főleg a mars bolygó elképzelt vörös világában élte meg meseszerű kalandjait. A történetből készült és franchise-nak szánt moziváltozat, 2012-ben, csúnyán elhasalt a pénztáraknál.)
Scott általában jó érzékkel fog bele filmtervekbe, vagy, ha beletenyerel valami kevésbé élvezhetőbbe, akkor legalább markánsan stílusos műfaji filmet igyekszik készíteni az adott darabból. Itt olyannyira erős maga az alaptörténet és forgatókönyv, hogy pl. a "Nyolcadik utas: a halál-ra jellemző finom hangulatfestő kamerás vonulásokra, hosszú beállítású környezetrajzokra nem is maradt idő. A film végig pörög, mindig történik valami. Szinte idő sem jut az összes fontosabb karakter megformálására, annyira gyorsan történnek események és mintha a film vége is kissé összecsapott lett volna.
A két főszereplőnek azért van ideje megmutatnia magát. Matt Damon és a Jordániában található Wadi Rum sivatag között működik a kémia. Wadi Rum homokja kellően vörös, hogy eljátszhassa a vörös bolygót.
Fontos mellékszereplő még a NASA, akinek segítsége és támogatása nélkül inkább tűnne az egész vállalkozás egy fiktív fantáziálásnak. Így, viszont, hogy zsenijeik tevőlegesen segítettek a végső script formába hozásában, a mozi egyfajta imázsfilmként is felfogható. A NASA tett róla, hogy amilyen megoldásokat látunk a filmben, azok a lehető legrealisztikusabban legyenek megmutatva a vásznon. Az átlagnézőnek még valószínűleg így is inkább lesz a kész mű egyfajta űrhajós marhaság, mint vérbeli dráma és versenyfutás a halállal.
Pedig az űrben jelenleg ez van. Minden perc, amit odafent tölt az ember, az ajándék, ugyanakkor, halálos veszély.
Még együtt.
A filmben kap teret a bajtársiasság is. Megtudhatjuk, hogy mennyire működik a pszichológiája. Odafent - vagy odakint? - másképpen értékelik a fontosságát a kapcsolatok erejének. Van családod? Rokonod? Gyereked, szerelmed? Az mind nem számít, azokkal szemben, akikkel együtt állt helyt az ismeretlenben. Olyan szoros kötelék alakul ki köztetek, hogy néha még az őrültséget is bevállalod, lenyeled önös érdekedet, hogy meghozz egy döntést, amely a földön maradtaknak akár teljesen érthetetlennek tűnhet. És ez benne a gyönyörű. Az űr olyan hatalmas az emberrel szemben, hogy nem lehet magányosan meghódítani.
A fényképezés, a helyszínek, díszletek - már amennyire én, az átlagnéző értek az űrhajózáshoz - mind tökéletesen adják vissza, amit látnom kell. Matt Damon nem a kedvenc színészem, itt viszont jól hozza a figurát és egyenletesen egyensúlyoztatják karakterét a drámai és humoros jelenetek között. A jelmezek amiket az űrhajósok viseltek, mind működtek, beleértve a bonyolult világítási technikákat is. Nem csoda, hiszen Scott ad az apróságokra. A kellékesekkel még burgonyatermesztésbe is bele kellett fogniuk, hogy legyen elég zöldség a különböző növényi fázisok eléréséhez.
A szereposztás is nagyon erős. Sok ismert név kapott szerepet a filmben és pont ezért, nincs mindenkinek a játékára elég idő. Kristen Wiig-et észre sem vettem... Jeff Daniels megbízhatóan alakítja a NASA főnökét, aki igyekszik minél kevesebb felelősséget magára vállalni, hogy azután pont egy mellékes döntése miatt legyen szinte lehetetlen a mentőexpedíció. Michael Peña ismét egy kedves fickó, aki izgulhat barátjáért - akár legutóbb a Hangyában. az egyik legjobb szerep Sean Bean-nek jutott, aki az űrhajósok vezetője a földön. A legtöbb jelenetben Jeff Daniels-szel ölik egymást. És még egy Gyűrűk Ura poént is végig bírt csinálni röhögés nélkül. Kate Mara szokásos Eyecandy. Tehetségéről még mindig nem vagyok meggyőzve. Sebastian Stan karakteréből alig tudtam meg valamit. Mintha csak állna a háttérben. Vagy átaludtam valamit. Aksel Hennie titkos kedvencem, mióta láttam egy norvég krimiben. Itt németet alakít és sok szerepe nincs, viszont érdemes rá figyelni. Örültem, hogy a Herkules után ismét láthatom amerikai filmben.
Magam nem értem azt a hype-ot, ami Jessica Chastain-t körülveszi. Nekem, mint szexi nő sem mérvadó, mert csontos arcéle, fehér bőre és vörös haja nem hoz tűzbe, lázba. Az űrhajós csapat kapitányaként jól hozza a karaktert, aki lelkiismeret furdalást érez, amiért hátrahagyott valakit.
És még tucatnyi remek mellékszerep. A színészi játékra így nem lehet panasz.
Egyet nem lehet: Feladni!
A filmben látottak akár meg is történhetnek, hiszen a bemutató idején jelentette be a NASA, hogy találtak némi sós vizet a Marson.
Érdekességek:
- A filmet hetven nap alatt forgatták, ebből kb. három hetet a NASA jelenetekkel töltöttek.
- Chiwetel Eijofor azután fogadta el Venkat Kapoor (a filmben Vincent lett) szerepét, hogy a Bollywood-i színész, Irrfan Kahn nem volt elérhető, egyéb kötelezettségek miatt.
- Jessica Chastain és Matt Damon legutóbb egy hasonló űrkalandban szerepeltek együtt - igaz, közös jelenet nélkül, a 2014-es Csillagok közöttben.
- A film egy részét Magyarországon forgatták, költségvetési megfontolásból és mert nálunk található az egyik legnagyobb "hangraktár", ahol megfelelően lehetett rögzíteni a filmhez készülő effektusokat.
- A sivatag, ahol forgattak, már több hasonló filmnek volt helyszíne korábban. Többek között: Arábiai Lawrence, A vörös bolygó, Mars - Az utolsó napok, Prometheus.
- A filmbeli karakter neve egyfajta szójáték. A Mark latin névváltozatának jelentése a Mars.
- Ez a harmadik film, amelyben egy csoport azért kerekedik fel, hogy megmentse Damon seggét. Az első a Ryan közlegény megmentése, a második meg a Csillagok között.
Egyértelműen Top10-es Spielberg film a háború brutalitásáról. Azon belül pedig elfilozofál egy érdekes kérdésen: Egyetlen ember élete többet érhet e, mint mondjuk egy szakaszé?
A film keretes felépítésű. Először a jelenben vagyunk, ahol megismerünk egy idős férfit, aki családjával a második világháborús elhunyt katonák temetőjében egy sír felé igyekszik, hogy lerója kegyeletét.
A keresztek fehérek és átvált a kép a fekete tankelhárító csapdákra, melyek ellepi Omaha beach-et, ahol történetünk indul, 1944. június 6.-án., egyenesen a Normandiai partraszállással.
Miller százados (Tom Hanks) szemén keresztül, őt követve figyelhetjük meg a háború poklát. Az egyik pillanatban még egy lélegző, gondolkodó katona, a másikban pedig deformált, élettelen húscsomó. Embertelen képek, melyből kiölték a háború pátoszát, hősiességét. Olyan drasztikusak a képek, hogy több országban igyekeztek megcenzúrázni a mészárlást. Volt, ahol Spielberg személyes közbenjárására volt szükség - pl. Indiában - hogy végül mégis bemutatták a teljes változatot.
Ha láttad az első 25 percet, nincs többé illúziód arról, hogy a háborúskodás jó móka. A 60-as évek háborús filmjeinek hamis képeit a "Ryan" tökéletesen
felül írja. A "Piszkos 12", "Kelly hősei" és társai remek filmek, de sehol nincsenek, ha a brutális öldöklés hű megfestéséről van szó.
Miller csapata tetemes veszteségek árán beveszi a partszakasz rájuk eső részét. Hamarosan új, lehetetlennek tűnő feladatot kapnak. A hadsereg parancsnokságról érkezik a feladat: Miután egy Ryan nevű család három fiúgyermeke közel egy időben hunyt el a második világháború harcaiban, Marshall tábornok (Harve Presnell) személyes ügyének tekinti, hogy hazahozassa a negyedik, legkisebb Ryan fiút, James Francis Ryan-t (Matt Damon) az édesanyjához.
A kényes és életveszélyes missziót pedig a veterán Miller nyakába varrják. Kap némi szabad kezet és félinformációkból megtudja, hogy akit keresnek, azok valahol az ellenséges vonalak senki földjén ragadhatott. Miller magához veszi a legjobb embereit - illetve akik inkább megmaradt a keze alatt - és egy tolmácsot, aki sosem látott háborút és megkezdik a road movie-t.
A film közepe tehát egyfajta háborús road movie. Éles helyzetek, egy tévedés - másik Ryanre bukkannak rá - néhány pokoli szituáció, míg végül eljutnak a szétlőtt francia faluba, Rienne-be, amely egy fontos katonai logisztikai célpontra épült, egy hídra, melyet meg kell védeni az ellenséges csapatoktól. Ryan történetesen a szedett-vetett csapat egyik tagja és etikai kérdést csinál a parancsból, mely szerint hazamehet; a testvérei már meghaltak, azon változtatni nem lehet, de az itteni "testvérei" még élnek és amíg nem érkezik meg az erősítés, nem hagyja őket hátra.
Egyrészt érthető, hogy a vezérkari főnök miért akarja haza hozatni a fiút. Másrészt érthető, hogy Ryan miért mond ellent a parancsnak. Senkinek nincs igaza... vagy mégis? Ryan szimpatikus karakter lesz azáltal, hogy nem akarja hátra hagyni társait, ugyanakkor ambivalens az érzésünk, hiszen az utána küldöttek miatta "kénytelenek" maradni a csatában és gyakorlatilag, önkéntelenül feláldozzák az életüket, érte.
A film szereplői is boncolgatják ezeket a kérdéseket és nincs fehér vagy fekete, jó vagy rossz döntés.
A film vége egy a partraszálláshoz hasonló város ostrom és végül, egy szép váltással átsiklunk a jelenbe, a sírnál álló Ryan-be, aki Miller százados sírja előtt kéri meg a feleségét, hogy erősítse meg; nem hiába hoztak érte áldozatot.
Gyönyörű fényképezés, remek színészek. Egy részük befutott, a többség a független filmek világában érvényesült, ki sorozatban. A zene John Williams munkája, nem tolakodó és amikor megszólal - viszonylag ritkán - akkor szépen aláfesti a látottakat.
Érdekességek:
- A keretes szerkezetet megerősíti, hogy Miller százados a film eleji és végi csatában mindkétszer megsüketül rövid időre, kb. azonos időben.
- Spielberg nem vezeti félre a nézőit; habár Miller megjelenésével arra asszociálhatunk, hogy ő állt a film elején a sír mellett, a vágás nem használja ki az öreg alteregót, hanem a keresztekről vált át az Omaha Beach-re, míg a film végén viszont egyértelműen Ryan arca öregedik hozzá a sír mellett forgatott jelenethez. Szóval a "tévedés", akinél jelentkezett - mint nálam is - a néző "hibája".
- A szereplőket a filmben apró szerepet kapó Dale Dye készítette fel a filmszereplésre. Tom Hanks már ismerte egy másik forgatás kapcsán, de a többi, fiatal reménységnek, emberpróbáló volt a rövid, de intenzív kiképzés. Egyedül Matt Damon-t kímélték meg a procedúrától, hogy a többi színész és közötte még érezhetőbb legyen a feszültség.
- Horvath őrmester (Tom Sizemore) eredetileg felajánlották Michael Madsen-nek. Ő maga helyett hozta a cimboráját, Sizemore-t.
- A film végi város és ostrom a forgatókönyv fikciója.
Tom Hanks, mint Miller százados
- James Doohan, a Star Trek filmek Scotty-ja és világháborús veterán, személyesen gratulált Spielberg-nek, amiért olyan élethűen ábrázolta a D-Day napi partraszállást. James Doohan a háborúban elveszítette a jobb kezének középső ujját.
- A film eseményeit megtörtént eset inspirálta, habár kicsit másképpen. A filmben példaként felhozott levéllel ellentétben a valóságban csak két testvér halt meg, a többiről kiderült, hogy élnek.
- Apró szerepekben feltűnnek ma már sokkal ismertebb nevek: Dennis Farina, Paul Giamatti, Leland Orser, Ted Danson, Nathan Fillion.
Bizonyára még egy olyan remek irodalmi anyagot is el lehet
baszni, mint Robert Ludlum világsikerű regénye, Doug Liman-nek azonban nem
sikerült, pedig ez csupán a negyedik filmje volt és az első, ami igazán
eljutott mindenkihez. Kb. innentől datálhatjuk Matt Damon akciósztár imázsát is
és ez Franka Potente legismertebb munkája a kultikus „A lé meg a Lola” mellett.
Liman filmjét nagyjából csak méltatni lehet. Jó akciófilm,
kevés üresjárat, feszes forgatókönyv, gyors és technikás vágás. De az egészet a
történet adja el, abban rejlik az ereje.
Főszereplőnkre (Matt Damon) a jeges vízben találnak rá,
valahol a földközi-tengeren. Testén golyó ütötte nyomok, csípőjében egy
beültetett chip, emléke semmi.
Kell ennél jobb indulás egy akciófilmnek?
A lényeg, hogy nem elég, hogy főszereplőnk számunkra, a nézőnek
titokzatos, hanem saját magának is egy megoldásra váró kirakós puzzle, egy
rejtély, melyet lassan lehet megfejteni, ha az emlékek nem akarnak visszatérni.
Az első lépés a chip, mely egy bankba vezet. Itt egy széfben előkerül némi
identitás és kiderül, hogy valamiért, valakik nagyon pályáznak hősünk fejére.
Menekülnie kell, ugyanakkor felgöngyölítenie további szálakat, mely feladatban segítségére
lesz egy hozzá hasonlóan periférián mozgó kallódó leányzó, Marie (Franka Potente) akinek
gyökértelenségének ellenére aranyból van a szíve és segít hősünknek „emberközelinek”
maradnia.
Ki tudja, ha Jason útját nem keresztezi Marie, talán egy
sokkal véresebb, brutálisabb „eredetvizsgálatot” kellene végigizgulnunk.
Ugyanakkor Marie alakjával becsempésztek plusz izgalom faktort a filmbe, hiszen
a védtelen nő karaktere egy jó ok arra, hogy hősünk amúgy elítélhető múltú
figurája gyengédebb oldalát is megmutathassa, legyen kit védelmeznie, ha saját
élete esetleg már nem bizonyul elég erős motivációs erőnek. Így, ha Bourne
esetleg maga miatt már feladná a harcot, Marie gondoskodik róla, hogy a
nyomozás lendületben maradjon.
Nem tudom, Ludlum-tól tudatos döntés volt e eleve beleírni a
női karaktert a regénybe, de a női fogyasztók miatt erősen javasolt a gyengéd,
romantikus mellékszál. Már persze amennyire romantikus, ha az embert egy
kémszervezet akarja lenullázni.
Bourne végighaknizza európát, megoldja a személyét övező rejtélyek egy részét, ám pont elég marad egy esetleges folytatásra. A romantika
pedig átöleli a film végi hepiendet.
Illúziónk azonban ne legyen; két évvel később a pozitív
befejezést felülírta egy hasonlóan pörgős és izgalmas folytatás, a Bourne
csapda.
A Bourne-rejtély a második feldolgozása Ludlum könyvének.
1988-ban már adaptálták a művet egy három órás televíziós filmben, Richard Chamberlain főszereplésével és bár a technika és a pénz nem folyt olyan dúsan,
mint a kétezres években, Roger Young rendező filmje szintén izgalmas
változatként lett ismert, videóforgalmazásban megjelent nálunk is, valamikor a
kilencvenes években.
80%
Érdekességek:
Brad Pitt nem vállalta a főszerepet a „Kémjátszma”
munkálatai miatt.
Clive Owen neve ugyan szerepel a főcímben, ennek ellenére a
filmben alig három percet szerepel.
Az 1988-as változat szorosan követi a regényt, míg ez inkább
csak az alapötlete vette át és néhány apróságot, mint pl. Marie. J
Robert Ludlum a 2002-es bemutató előtti évben hunyt el.
A Bourne név nem véletlen. Egy 1887-ben egy bizonyos Ansel
Bourne nevű férfi elfelejtette, hogy kicsoda ő valójában és hosszú hónapokig
egy másik egzisztenciát épített fel magának, míg végül ismét visszavedlett „saját”
életébe.
A Bourne-rejtély története sokban hasonlít az Emlékmás
sztorijára.
A „Holtak hajnala” főszereplője, Sarah Polley esélyes volt
Marie szerepére, - őt Liman még a "Nyomás!" című filmje forgatása közben ismerte meg - de a színésznő visszamondta.
A filmben a "Dolores Claiborne" egyik női főszereplője, JudyParfitt is szerepet kapott, mint pszichológus elemző, de jelenetét később
kivágták a végleges moziváltozatból.
