Tébolyult - Unsane (2017)

Tébolyult - Unsane (2017)

Rendezte: Steven Soderbergh

A film Mafab adatlapja: Unsane (2017)

www.imdb.com

Steven Soderbergh szeret kísérletezni, mind új, számára kevésbé ismert műfajokkal, mind a filmezéshez használt technikai eszközökkel, vagy magával a filmcselekmény mesélésének módjával. Éppen ezért általában figyelem övezi a filmjeit, ha elkészülnek, néha szinte egyenesen a semmiből. Előfordul, hogy épp moziba kerül valami nagyobb horderejű alkotása, ám közben összedob egy sokkal kisebb tervet. Az Unsane pedig egy ilyen kisebb méretű film. Nincs világra szóló marketing – majdnem, hogy szálról-szájra terjed a híre – bemutatják ilyen-olyan fesztiválokon, de semmi flanc. Világsztárok sehol – Matt Damon rövid szereplése inkább amolyan kabala lehet – a főszereplők épp kezdik megvetni lábukat a filmkészítésben. A film fő negatív karaktere pedig pont olyan súlytalan megjelenésű figura, mint a film másik „ellenségképe”, az arctalan pszichológiai problémákra szakosodott ellátó rendszer.

Ezzel a két ellenséggel kell hősünknek megküzdenie és ha a koncepció nem olyan gyáva, és kicsit elhúzzák a leleplezést, akkor szinte végig hihetnénk, hogy Sawyer (Claire Foy) tényleg önön démonaival küzd, amelyben nincs segítségére az egészségügy. Sajnos azonban a „démont”, ideje korán leleplezik és az addig erősen görbe tükröt tartó társadalomkritika átcsap egyfajta feszült thriller-horror-ba, amelyben izgulhatunk a lányért, hogy legyőzze a fiút. Pedig néhány mondat rásegítéssel egy iszonyúan hihető és nyomasztó konteo részesei lehettünk, melyben azt fejtegetik, hogy bizonyos intézmények, megfelelő állami támogatásokért képesek arra, hogy embereket „erőszakkal” tartsanak falaik között, fittyet hányva a személyes szabadságra és jogokra, pusztán, mert az egészségügyi biztosítok fizetik a kiszámlázott és elfogadott kezeléseket. Gondolom, azért a valóságban talán nem ennyire lecsupaszított ez, amit a filmben látunk, mert ha csak megközelíti a valóságot, akkor roppant potenciális veszélyben van bármelyik polgár, akinek jó a biztosítása.
Már ennyi történet szerintem elég lett volna egy koherensen felépített drámához, azonban a két forgatókönyvíró kicsit sokat akart markolni és beleépített a cselekménybe egy plusz főt, Sawyer korábbi nemezisét, aki rátelepedett az életére és akitől a nő végül bírósági eljárás útján (sem) tudott megszabadulni.

variety.com

Ami kicsit meglengette nálam a hülyeség faktort, hogy David (Joshua Leonard) észrevétlenül be tudott épülni a szanatórium személyzete közé és ott folytatni ármánykodásait, ahol korábban abbahagyta a törvény erejének köszönhetően. Szóval, megfelelő kidolgozottsággal kettő filmet kapsz egy áráért, így azonban összemosták őket kissé. A gyilkos kontra lány közötti cselekmény egy klisésebb történet, az intézmény kontra lány vonal viszont erősen háttérbe szorul, mikor feltűnik David és csupán a végén kapunk egy mellékes lezárást.

Nagyon erősen indul az Unsane, majd megtörik a lendülete. Sokat segít, hogy a főszereplő Claire Foy remekül hozza a figurát és a többi mellékszereplő is jól asszisztál mellé. A nyomasztó érzés ugyancsak végig kitart, aminél rezgett azért a léc, mikor felfedték David karakterét.
Persze borítékolom, hogy a mozi tényleg sokkal maradandóbb élmény lenne, ha egészen az utolsó felvonásig nem tudjuk eldönteni, hogy egy betegség okozta rémálom főszereplőjének hallucinációit látjuk vagy megtörténik vele minden, de ezt betudom annak, hogy forgatókönyvíróink a könnyebb utat választották.

Joshua Leonard messzire jutott az Idegleléstől. Claire Foy pedig hamarosan elég ismert név lesz, hiszen idén Ryan Gosling feleségét alakíthatta az "Első emberben".
Néhány húzónév is került a moziba, de Amy Irving (Carrie), Matt Damon és Juno Temple sokat nem tud a produkcióhoz tenni.

70%