A gyanúsított - Suspect (1987)

A gyanúsított - Suspect (1987)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: Suspect (1987)

Megtekintés: Számomra altatós tévé krimi.

Először is, ez a film egy nagy lufi. A film fele simán lehántható lett volna a forgatókönyvről, ha a film elején elfogott és perbe fogott szereplőnk, a hajléktalan Carl Wayne Anderson (Liam Nesson) tud beszélni. De nem tud, ezért rengeteg hasznos idő telik ennek a hátránynak a kiküszöbölésével. Ráadásul, aki ismeri Liam Neeson munkásságát, tudja, mennyire kellemes orgánuma van, így egy filmben azt nem kihasználni, egyértelmű baklövés.

Yates véleményem szerint erősen közepes rendező. Ezen az sem változtat, hogy gyermekkorom egyik kedvenc fantasy moziját is ő dirigálta, tudod a Támadás a Krull bolygó ellen-t - Krull (1983), meg az általam látott Tom Selleck filmek egyik legjobbját is, az "Egy ártatlan ember - An Innocence Man (1989)" is. Ettől még erős középszer, tévéfilmes eszközökkel. Ez a filmje legalábbis erősen olyan, mint amit eleve kis képernyőre mutattak be. Semmi nagy és grandiózus, csak szűk terek és egészen olcsó húzások. Akció jelenet nem ismert, hacsak egy késelést nem számítunk annak.

A film elején látható öngyilkosság egyértelműen összekapcsolható a továbbiakban látott gyilkossági ügy nyomozásával. Bevett szokás tárgyalótermi filmeknél. Később a "Pelikán ügyiratban - The Pelican Brief (1993) is használják ezt. Felvezetés egy halálesettel - máskor többel - amik végül kapcsolódnak az egészhez. Itt annyira mellékesen kezelik ezt az egészet, hogy mire szóba kerül a lezárás környékén az első jelenet, nem biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

A továbbiakban egy gyilkossági ügyet látunk, melyet egy hajléktalan ember nyakába kívánnak varrni. A kirendelt védő az a Cher volt, aki a nyolcvanas években volt színészként a csúcson. 1987-ben három filmet is készített, és az egyikért megkapta élete egyetlen Oscar-díját: Holdkórosok - Moonstrucks (1987) Azt a filmet ugyan nem láttam, de ebben a krimiben azért nem voltam teljesen meggyőzve róla, hogy Cher tényleg jó színész, habár a szerep kedvéért pár hétig tanulmányozta a jogot és a kirendelt ügyvédek munkamódszereit.

Eddie Sanger (Dennis Quaid) pedig egy politikai lobbista, aki történetesen belekerül az esküdtszékbe és mivel érdekelni kezdi az ügy vagy az ügyvédnő, sokkal jobban beleássa magát a perbe, mint szükséges vagy jogilag megengedhető. Végül, vigyázva, hogy Cher karaktere még ne sétáljon át masszívan a törvénytelen oldalra és ezért később figurája kizárható lenne az ügyvédi kamarából - hiszen az minden, csak nem hepiend - nagyjából egyenletes távolságot tartanak egymástól, miközben célirányosan haladnak a bűnös felfedéséért. Sajnos, nem elég fifikásan. Nem lennék meglepve, ha John Grisham, aki ügyvédből lett bestseller regényíró, hasonló filmekből szedte volna össze azt a könyveire oly jellemző felépítési normát, amelybe több, főleg az első regényei, beleillenek.

Még érdemes kiemelni a bírót (John Mahoney), akit "A dumagép - Frasier (1993) című sorozatból zárt a szívébe a rajongói hada. Ebben a filmben egy kérlelhetetlen bírót alakít, aki amolyan kiszúrásképpen varrja Cher nyakába az ügyet és később maga is meglepődik, milyen irányt vett a nyomozás.

Állítom, hogy egy feszesebb forgatókönyvvel sokkal jobb film lehetett volna a mozi. Szerintem a pontja az imdb-n kicsit magas. A süketnéma karakter beépítése egyértelmű időhúzás, hogy legyen mivel plusz időt tölteni a filmbe. Vannak mellékszálak is, amiknek alig van fontossága, mint pl. a fekete bőrű magánnyomozó és sorsa. A film lezárása kiszámítható és kissé röhejes. Olyan, számomra hibákat véltem felfedezni a filmben, mint pl. amikor az ügyvédnő kihallgatja védencét és az végül rátámad, hogy egyértelmű baromság, hiszen a korábban erőszakos, a rendőrök által alig lehetett lefegyverezni gyanúsítottat minek engednék elegendő biztosíték - bilincs - nélkül nők közelébe, miközben épp egy nő meggyilkolásával gyanúsítják? A végjátékban is fura a bírósági épületben való kergetőzés, amelynek végén Cher majdnem elhalálozik. Sehol egy ember, rendőr, biztonsági, takarító, egészen addig, míg megérkezik a felmentő sereg? Ahogyan a bizonyítékokat kezelik a filmben - Cher szétönti őket az irodája kanapéján - az is eléggé felelőtlen volt számomra, de egyértelmű csúcs, hogy az áldozat gépjárművét, amelyben állítólag korábban a feltételezett gyilkos meghúzta magát, nem szállították védett helyre, ahol biztonságban van és további vizsgálatoknak vethetnék alá, hanem simán ott hagyják szarrá ázni abban a parkolóban, ahol korábban már feltörték. Dilettáns forgatókönyv vagy dilettáns nyomozati etikett.

50%

Ha szeretnéd látni: A  G Y A N Ú S Í T O T T

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Egy ártatlan ember - An Innocent Man (1989)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: An Innocent Man (1989)

Megtekintés: Ne zavarjon, hogy a film "régi" és Tom Selleck mondjuk nem a kedvenced. Ez egy remek dráma, börtönfilmbe oltva.

Szeretem ezt a filmet. Vagy inkább kedvelem? Egyik pozitívuma, hogy pár évente érdemes újra nézni a másik, hogy ha most nem is nézem meg, azért nagyjából emlékszem rá, hogy pár sort írjak róla. Yates rendezői munkásságából amúgy számomra a legélvezetesebb a mai szemmel már elég gagyi "Támadás a Krull bolygó ellen - Krull" című fantasy blődli. A film sok emlékezetes pillanattal örvendeztette meg a gyermekkorú nézőket - néhány jelenetére ma is élénken emlékszem. Felsorolni nem kezdem, de egy film erénye, ha nem csak a zenéjére emlékszünk, hanem nagyjából az egész filmre. A zene amúgy a napokban elhunyt James Horner szerzeménye és az egyik legjobb filmzenei munkája.
Yates ezen kívül sok műfajban kipróbálta magát és az egyik élvezetesebb munkája az "Egy ártatlan ember". Első sorban dráma és fejlődéstörténet, igaz, annak nem a szokványos formája, sőt, kicsit kicsavarja a műfajt. Miért? Mert a főszereplő, Jimmie Rainwood (Tom Selleck), már alapból kiforrt egyéniség, nem lenne szüksége karakterfejlődésre, ha mondjuk egy romantikus filmről beszélünk. Jimmie szereti a barátnőjét, kedvelik és elismerik munkáját a munkatársai és élete a nagy amerikai álom. Aztán, egy nap, két túlbuzgó és korrupt zsaru, sikeresen félrehall egy információt és kábítószert kezd keresni Jimmie lakásán. A baj, hogy Jimmie éppen otthon van, beléjük botlik és meglövik. Persze, mire kiérkezik az erősítés és a mentők, kiderül a tévedés, és ha már rendőreink olyan korruptak, igyekeznek tévedésüket Jimmie nyakába varrni. Köszike!
Szarkeverésüknek eredménye, hogy Jimmie sok év letöltendőt kap és ártatlanul olyan közegbe kerül, ahol a karakterfejlődés minden, csak nem pozitív. Jimmie nem rossz ember, csupán a körülmények áldozata, akinek végül olyan útra kell térnie, ahonnan nincs vissza út. Ennek ellenére, ha úgy vesszük, megtisztulva és megerősödve kerül ki a falak mögül.
Közben, két rendőrünk, meg ahelyett, hogy elmenne a kurva anyjába - két igazi tenyérbemászó arrogáns karakterről van szó - Jimmie barátnőjét fenyegetik és Jimmiere is rászállnak a szabadulása után. Nem tudom, a valóságban is így működik ez, de ha én bemószerolnék valaki és az az én hülyeségemből éveket ülne, igyekeznék az életben többet nem az útjába kerülni. Mert az ördög nem alszik. Biztos, ami biztos.
Meg egyáltalán: Lehet én egy korrupt, kábítószereseket kiraboló gyökér zsaru, de legyen már bennem annyi zsiványbecsület, hogy ha elbasztam valaki életét véletlenül, nem szívom a vérét utána is.
Nos, két zsarunk nem így gondolkodik és meg is lesz a jutalmuk, hiszen a négy fal közül már nem az a címben is szereplő ártatlan ember lép ismét a városi élet körforgásába, hanem egy lélekben és testben megerősödött, igazi ellenfél.
Jimmie pedig kis segítséggel revánsot vesz, ahogy a néző végig drukkolt neki.
Jó főszereplő, jó alakítás. Elfogadható mellékszereplők, egy erős F. Murray Abrahammel, Virgil Cane szerepében, akinek ez az egyik legjobb mellékszerepe, de teszem hozzá, munkásságát annyira nem ismerem. (Tudom, hogy Oscar-díjas az Amadeus Salieri megformálásáért, de ettől még nem állítanám, hogy ismerem, mint színészt!)
A két rohadék zsaru másod-élvonalbeli színészek munkája: Richard Young, aki gyakorlatilag Indiana Jones titkos példaképe. Tőle kapta a kalapot a harmadik részben! Más munkái számomra nem ismertek. David Rasche pedig kicsit túl is játssza a robbanásig feszült zsaru figuráját. Igazi elmebeteg. Volt a nyolcvanas évek legvégén egy pár tucat részt megért, igen fárasztó humorú krimi sorozat, amelyben a címszereplőt alakította. Talán hallottál a Sledge Hammer!-ről... Nem a Peter Gabriel szám.

A film szinte végig karcolgatja a tévéfilmes kereteket. Nem érződik, hogy sok pénzt öltek bele és mai szemmel kissé meg is kopott. Viszont, egy próbát megér, mert Tom Selleck tényleg remek a szerepben, jól hozza a kétségbeesett kisembert, akit elragad a fogaskerék és szinte csak magában bízhat, ha túl akarja élni.
Egyáltalán nem nehéz a főszereplővel azonosulni, még azok ellenére sem, amibe belekényszerítik, a túlélésért.
Kellemes nosztalgiával ajánlom ezt a filmet mindenkinek.

70%

Szerencsére van egy hely, ahonnan mindjárt le is töltheted és megnézheted, igazam van e.
Te mennyit adnál erre a filmre egy tízes skálán?

online pont: Egy ártatlan ember