A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1987. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1987. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. szeptember 6., kedd

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Malom a pokolban - Windmill in the Hell (1987)

Rendezte: Maár Gyula

A film Mafab adatlapja: Malom a pokolban (1987)

Megtekintés: Kőkemény társadalmi dráma egy olyan korból, amelyet el kell felejtenünk.

"- Egyedül fogsz megrohadni! - Jobb, mint veled élni!"

Moldova György 1968-ban megjelent regénye egy igazi pesszimista karriertörténet; felemelkedés (olyan, amilyen) és végül az elkerülhetetlen bukás.

Flandera János (Funtek Frigyes) kiégett egyetemista egész életében a nagy lehetőséget várta. Az már-már elérhető közelségbe kerül egy szovjet ösztöndíj formájában, de a szavazó bizottság névtelen levelet kap, melyben kompromittálják a fiút egy idősebb újságírónővel folytatott viszonnyal kapcsolatban, Nem elég, hogy Flanderát parkolópályára teszik egy egész évre, még munkaszolgálatot is tennie kell, miközben a fizikuma nem alkalmas rá: a tüdejével van gondja.
Mivel fortyog benne a düh az elutasítás miatt és pontosan tudja, hogy szeretője vétózta meg kérelmét a tanácsnokoknál, rövid úton szakít az újságírónővel, Demjén Ildikóval (Moór Marianna) és máris beleveti magát egy másik kapcsolatba egy társadalmilag sokkal alacsonyabb egzisztenciájú kalauznővel, akit akaratlanul teherbe ejt.
Közben megismerkedik egy grófi származású férfival, Károlyival (Rajhona Ádám) a munkatáborban, akivel végre nyíltan tud beszélgetni, mivel Flander valahogy jobban megérti magát a férfiakkal, miközben a nőket inkább ugródeszkának tekinti és szükséges rossznak. Flandera el lehet e ezért ítélni, miközben a világ is képmutató körülötte és romlott, amerre csak néz az ember?

Paranoiás világ volt ez. Értékétől, hitétől függetlenül érte az embert erőszak, verbális vagy fizikai formában. Aki valamiért magasabb pozícióba tudott kerülni, azok rendre visszaéltek hatalmukkal, talmi erkölcsi, morális magyarázatokba csomagolva azt, így élősködve az alárendelteken. Felfelé kapaszkodtak, lefelé tapostak. Ebben a világban Jancsinak ugyanúgy helye van, mint bárki másnak. Mai szemmel elítélhetjük őt - akár a tanácsnokok, akik megvétózták ösztöndíját - de az ötvenes években, amikor a történet játszódik, szinte mindenki így élt, így próbált túlélni. Már az is visszás, hogy ugyanaz a személy szavazati joggal lehetett jelen egy egyetemi dispután egy ösztöndíjjal kapcsolatban, azután mint legfőbb katonai ügyész, tizenöt évet varrhatott egy másik ember - aki talán erkölcsileg sokkal tisztább - nyakába.

Flandera pedig ebben a környezetben igyekszik életben maradni. Hogy ő keresi a nők segítségét, vagy egyszerűen így alakul, az nem tisztázott, hiszen ebben a világban a nők - habár erősen alárendeltek - hasonlóan igyekeznek belekapaszkodni valakibe, aki mellett talán biztonságban érezhetik magukat. Jancsi barátnői is ilyenek és a férfi is kihasználja őket, amíg érdekei engedik. Hosszú oldalakon keresztül lehetne a szereplők viszonyrendszerét elemezgetni, de idő sincs rá. Az azonban biztos, hogy ahogyan a férfi kihasználja a nőket, úgy a nők is legalább annyira igyekeznek a férfitől kapni valamit, amit az nem tud megadni nekik, vagy nem hosszú távon.


Flandera végül egy önzetlen tettével - nem vall Károlyi ellen - elnyeri a katonai ügyész (Garas Dezső) paralízises lányának, Nagyezsdának (Ráckevei Anna) szerelmét és ezzel magasabb körökbe nyer bebocsájtást. Ehhez azonban el kell hagynia korábbi szerelmét, Erzsit (Vlahovics Edit), aki tőle terhes és a férfi pont a magzatelhajtás előtt, a kórház bejáratánál szakít a nővel. Utóbb kiderül, hogy a baba megszületett és lassan cseperedik anyukája mellett, aminek köszönhetően felébred Flanderában a lelkiismeret és ezzel tragikus befejezésbe kergeti önmagát.

A fényképezés sajnos követi a történet hangulatát, ezért sok a sötét és homályos felvétel, amiben nehéz követni, mi folyik a vásznon. A magyar filmgyártás egyik rákfenéje, hogy a régebbi filmek - nem feltétlenül a túl régiek, hanem már a nyolcvanas, kilencvenes években is - képminősége erősen megkérdőjelezhető. Itt sincs másképpen; a tévében vetített kópia minősége kritikán aluli, pedig megérdemelné a film, hogy tökéletes képminőségben élvezhessük.


Flandera alakítója, Funtek Frigyes nem lett számomra ismert színész, de jól hozza a törekvő ficsúrt. Garas Dezső egészen kiváló, bár szerepe visszataszító. A nők közül Ráckevei Anna emelhető ki. Gyönyörű az a nő és neki volt a legnehezebb a karaktere.
A film első fele néha indokolatlanul lassúra van vágva, lehetett volna belőle húzni. A végére felgyorsulnak az események.
Gyerekkorom óta megakartam nézni ezt a filmet, mióta találkoztam vele egy Fazekas Attila képregény feldolgozásban. Annyi magyar film közül nem tudom, miért ezt választotta Fazekas megrajzolásra, de már gyerekként lebilincselt a drámai történet, igaz, akkor a felét sem értettem, miért viselkednek úgy a szereplők egymással, viszont a lezárás hatással volt rám.
Ettől függetlenül, hogy végül kiderül, hogy valójában Flandera szíve hova is húz és, hogy neki is vannak érzései, nem nagyon lehet azonosulni a karakterrel, ami egy drámánál nem feltétlenül előny. A férfi korábbi cselekedeteit és ezzel karakterét az egyetlen helyes döntése sem írja felül. Ne felejtsük el, hogy eleve, mikor megismerjük a film elején, már tilosban jár a figura, mert belopódzik valahová. Nem megbocsáthatatlan bűn, de egyértelműen negatív jellemvonással kezdődik a szereplő felvezetése. A néző igazságérzetét erősen befolyásolja, ha egy karakter etikailag helytelen dolgokat művel. Néhány esetben szinte várjuk, hogy a büntetés utolérje.

Hogy mennyire mostohán bántunk ezzel a filmmel (is) az évek során - pl. eddig nem jelent meg dvd-n és a tévében is úgy kell vadászni rá - mi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig lehet megfelelő képeket találni hozzá az interneten.
A filmet meghívták 1987-be Cannes-ba is bemutatásra került a "Rendezők Kéthete" párhuzamos rendezvénysorozat alatt.
A film zenéjéről sokat nem tudnék elmondani, mert bár közreműködőként meg van említve a stáblistán a Bergendy szalon és tánczenekar, a film alatt nem nagyon csendülnek fel emlékezetes dallamok és a lezárásban - eléggé kilógva a film egészéből - a stáblista alatt Vittorio Monti Csárdását hallhatjuk.

80%

Ha szeretnéd látni: M A L O M  A  P O K O L B A N


A képregényváltozat borítója.

Legfontosabb kérdések:
- Ha egy nőnek van egy kb. kétéves fia, miért az utcán beszélget egy férfival, ahelyett, hogy otthon lenne a gyerek mellett, aki egyedül van és a házinéni sincs épp otthon?*
- Mi a fenét esznek Puhapöcs Jancsin a nők? Mivel tudott három nőt is magához édesgetni, hogy azok annyira ragaszkodjanak hozzá?*

*A válaszokért látnod kell a filmet.

2016. április 3., vasárnap

A gyanúsított - Suspect (1987)

A gyanúsított - Suspect (1987)


Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: Suspect (1987)


Megtekintés: Számomra altatós tévé krimi.

Először is, ez a film egy nagy lufi. A film fele simán lehántható lett volna a forgatókönyvről, ha a film elején elfogott és perbe fogott szereplőnk, a hajléktalan Carl Wayne Anderson (Liam Nesson) tud beszélni. De nem tud, ezért rengeteg hasznos idő telik ennek a hátránynak a kiküszöbölésével. Ráadásul, aki ismeri Liam Neeson munkásságát, tudja, mennyire kellemes orgánuma van, így egy filmben azt nem kihasználni, egyértelmű baklövés.

Yates véleményem szerint erősen közepes rendező. Ezen az sem változtat, hogy gyermekkorom egyik kedvenc fantasy moziját is ő dirigálta, tudod a Támadás a Krull bolygó ellen-t - Krull (1983), meg az általam látott Tom Selleck filmek egyik legjobbját is, az "Egy ártatlan ember - An Innocence Man (1989)" is. Ettől még erős középszer, tévéfilmes eszközökkel. Ez a filmje legalábbis erősen olyan, mint amit eleve kis képernyőre mutattak be. Semmi nagy és grandiózus, csak szűk terek és egészen olcsó húzások. Akció jelenet nem ismert, hacsak egy késelést nem számítunk annak.


A film elején látható öngyilkosság egyértelműen összekapcsolható a továbbiakban látott gyilkossági ügy nyomozásával. Bevett szokás tárgyalótermi filmeknél. Később a "Pelikán ügyiratban - The Pelican Brief (1993) is használják ezt. Felvezetés egy halálesettel - máskor többel - amik végül kapcsolódnak az egészhez. Itt annyira mellékesen kezelik ezt az egészet, hogy mire szóba kerül a lezárás környékén az első jelenet, nem biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

A továbbiakban egy gyilkossági ügyet látunk, melyet egy hajléktalan ember nyakába kívánnak varrni. A kirendelt védő az a Cher volt, aki a nyolcvanas években volt színészként a csúcson. 1987-ben három filmet is készített, és az egyikért megkapta élete egyetlen Oscar-díját: Holdkórosok - Moonstrucks (1987) Azt a filmet ugyan nem láttam, de ebben a krimiben azért nem voltam teljesen meggyőzve róla, hogy Cher tényleg jó színész, habár a szerep kedvéért pár hétig tanulmányozta a jogot és a kirendelt ügyvédek munkamódszereit.

Eddie Sanger (Dennis Quaid) pedig egy politikai lobbista, aki történetesen belekerül az esküdtszékbe és mivel érdekelni kezdi az ügy vagy az ügyvédnő, sokkal jobban beleássa magát a perbe, mint szükséges vagy jogilag megengedhető. Végül, vigyázva, hogy Cher karaktere még ne sétáljon át masszívan a törvénytelen oldalra és ezért később figurája kizárható lenne az ügyvédi kamarából - hiszen az minden, csak nem hepiend - nagyjából egyenletes távolságot tartanak egymástól, miközben célirányosan haladnak a bűnös felfedéséért. Sajnos, nem elég fifikásan. Nem lennék meglepve, ha John Grisham, aki ügyvédből lett bestseller regényíró, hasonló filmekből szedte volna össze azt a könyveire oly jellemző felépítési normát, amelybe több, főleg az első regényei, beleillenek.

Még érdemes kiemelni a bírót (John Mahoney), akit "A dumagép - Frasier (1993) című sorozatból zárt a szívébe a rajongói hada. Ebben a filmben egy kérlelhetetlen bírót alakít, aki amolyan kiszúrásképpen varrja Cher nyakába az ügyet és később maga is meglepődik, milyen irányt vett a nyomozás.

Állítom, hogy egy feszesebb forgatókönyvvel sokkal jobb film lehetett volna a mozi. Szerintem a pontja az imdb-n kicsit magas. A süketnéma karakter beépítése egyértelmű időhúzás, hogy legyen mivel plusz időt tölteni a filmbe. Vannak mellékszálak is, amiknek alig van fontossága, mint pl. a fekete bőrű magánnyomozó és sorsa. A film lezárása kiszámítható és kissé röhejes. Olyan, számomra hibákat véltem felfedezni a filmben, mint pl. amikor az ügyvédnő kihallgatja védencét és az végül rátámad, hogy egyértelmű baromság, hiszen a korábban erőszakos, a rendőrök által alig lehetett lefegyverezni gyanúsítottat minek engednék elegendő biztosíték - bilincs - nélkül nők közelébe, miközben épp egy nő meggyilkolásával gyanúsítják? A végjátékban is fura a bírósági épületben való kergetőzés, amelynek végén Cher majdnem elhalálozik. Sehol egy ember, rendőr, biztonsági, takarító, egészen addig, míg megérkezik a felmentő sereg? Ahogyan a bizonyítékokat kezelik a filmben - Cher szétönti őket az irodája kanapéján - az is eléggé felelőtlen volt számomra, de egyértelmű csúcs, hogy az áldozat gépjárművét, amelyben állítólag korábban a feltételezett gyilkos meghúzta magát, nem szállították védett helyre, ahol biztonságban van és további vizsgálatoknak vethetnék alá, hanem simán ott hagyják szarrá ázni abban a parkolóban, ahol korábban már feltörték. Dilettáns forgatókönyv vagy dilettáns nyomozati etikett.

50%

Ha szeretnéd látni: A  G Y A N Ú S Í T O T T