Hó hull a cédrusra - Snow Falling on Cedars (1999)

Hó hull a cédrusra - Snow Falling on Cedars (1999)

Rendezte: Scott Hicks

A film Mafab adatlapja: Snow Falling on Cedars (1999)

Megtekintés: Valamiért mindig megakartam nézni ezt az érdekesen melankolikus filmet, főleg Ethan Hawke miatt is, de nem érte meg.

Még Hawke is nyilatkozta később, hogy nem tartja komoly darabnak filmográfiájában ezt a drámát, amelyet átszőnek thriller és rejtélyes elemek, mégis unalmas, mint a dög. Még akkor is, ha az alapötlet nem rossz. A kivitelezésnél valami elcsúszott. A film tele van flashback pillanatokkal, montázsokkal, művészinek beállított vágásokkal, amik nélkül is működött volna a film, így viszont, kizökkenti a nézőt, pedig nagyon erősen indít.

Az alapötlet két fronton lenne érdekes:
Az egyik, hogy a jelek szerint a kis San Pedro szigeti közösség egyik ismert halászát meggyilkolták és holttestét a seriff találta meg a horgász saját hálójában.
A másik vonulat, hogy időben 1950-ben vagyunk, nem sokkal a második világháború után, amikor a japán közösséget, amelyik Amerikában próbált boldogulni, minduntalan hátrányosan megkülönböztetik és mivel a holtan talált halász, Carl Heine Jr. (Eric Thal) egyik aktuális haragosa, egy elfajuló földvita miatt a japán származású Kazuo Miyamoto (Rick Yune), egyértelmű, hogy őt gyanúsítják meg a feltételezett gyilkossággal.
A harmadik és sajnos szinte végig a legérdektelenebb történet szál a helyi újságkiadó fiának, Ishmaelnek (Ethan Hawke) a nyomozása, melyet azért kezd el, mert nincs meggyőződve Kazuo bűnösségéről és mert Kazuo aktuális felesége korábban, szinte még gyerekkorukban, Ishmael titkos szerelme volt, akivel rendszeresen összebújtak az erdőben, egy cédrus - innen a cím is - ölelő odvában.

Feltételezem, hogy David Guterson regénye, amelyből a film készült, szórakoztató olvasmány. Feltételezem, mert ebből a film valahogy nem sikeresen adja vissza, amit szerintem irodalmi alapon jól működhet. Mondjuk, nem olvastam a regényt, így nincs kiindulási alapom sem. Viszont érzem, hogy a titokzatos gyilkossági ügy, a japán polgárok elidegenítése és a gyerekkori szerelem együttesen egy jól működő, izgalmas regényt eredményezhetett. A századik percben ebből megcsillan valami, amikor Ishmael-nek kezd sikerülni felgöngyölíteni az ügyet és meggyőzni a seriffet, hogy gondolja újra a feltételezéseit, hiszen egy ember élete a tét, ha elítélik Kazuo-t, lehetséges, hogy ártatlanul. A baj a filmmel csupán az, hogy míg eljutunk eddig a századik percig, lassan lecsúszunk a fotelből a padlóig és édesen alszunk.

Hangulatot persze szépen lehet festeni a mesteri világításokkal, a film eleji köddel vagy az erdő képeivel. Viszont, valahogy dramaturgiailag félrecsúszkált az összkép, ezért néha rossz lesz a vágás ritmusa, feleslegesnek érződnek jelenetek, vagy fárasztó lesz néhány flashback. Egyszerűen, mikor már ráhangolódna az ember, hirtelen... nem történik semmi és lassan távozunk alfába.
Ezen a rendkívül míves szereplő gárda sem segít, pedig legalább tíz olyan nevet is láttam a stábban, akiket szívesen nézek a vásznon. Az egyik pl. Zeljko Ivanek, aki alig szerepel. Max Von Sydow már fontosabb és vele párban van a bíró, James Cromwell illetve a vád oldalán, James Rebhorn. Így elmondhatjuk, hogy a bírósági tárgyalás a nagyok "játéka". Ennek ellenére elég sótlan az egész és az sem segít, hogy a film időben valamikor télen játszódik, mert sem a természetben nincsenek színek, sem a tárgyalóteremben.
Eric Thal, a kilencvenes években eljátszott egy zsidó fiatalembert az "Idegen közöttünk - A Stranger Among Us (1992)" című krimiben és akkor úgy tűnt, hogy egy nagyon jó színész szabadult Hollywoodra. Az ígéret egy beváltatlan csekk maradt, hiszen Thal a kilencvenes években még készített néhány filmet, amivel kitörhetett volna, azután eltűnt a középszerben és eddig összesen 24 filmes munkával múlatta az idejét, ami elég kevéske, 24 év alatt. A "Parazita - The Puppet Masters (1994) kifejezett kedvencem. Még fájóbb, hogy Thal jelen moziban gyakorlatilag egy halottat alakít, hiszen a film elején találják meg a holttestét és így a filmben, mikor a továbbiakban megjelenik, akkor vagy flashback-et látunk vagy egy boncasztalon fekszik. Az mondjuk elég gyomorforgató jelenet.
Ethan Hawke szereplése is megcsappan, ha tudjuk, hogy gyengéd érzelmeit felelevenítő részekben egy másik színészpalánta (Reeve Carney) alakítja őt, fiatal korában.

Eric Thal szerintem mindent beleadott ebbe...

Utoljára a két kultúrát vegyítő és lebilincselő mozi, amire emlékszem, pl. A Gyilkos nap - Rising Sun (1994) volt, igaz, az inkább az akció műfajt karcolgatta. Vagy ott van "A nap birodalma - Empire of the Sun (1987) még régebbről, de az meg háborús dráma. meg biztos lenne még pár jobb és érdekesebb mű, ha megerőltetném az agyam. A "Hó hull a cédrusra" sajnos pont nem lenne rajta a tízes listámon, hiszen annyira nem érzem közönségbarátnak. Közben eszembe jutott még a "Pöttöm - Little Boy (2015) is, amely szintén sokkal érdekesebben közelítette meg a japán-amerikai ellentét kérdését a háború után.

50% Pedig a történet többet érdemelne.

Ha megnéznéd:
- Hó hull a cédrusra (1999)
- Pöttöm (2015)
- A nap birodalma (1987)
- Gyilkos nap (1994)
Ebből a négy filmből garantálom, hogy a tárgyalt mozi a legunalmasabb!
Nem vonom ezzel együtt sem kétségbe Hicks rendezői tehetségét, hiszen elkészítette a Ragyogj! című mozit is, de itt valami félrecsúszott.

A film betétdalai egy másik oldalon: Soundtrack and You - Snow Falling on Cedars

A gyanúsított - Suspect (1987)

A gyanúsított - Suspect (1987)

Rendezte: Peter Yates

A film Mafab adatlapja: Suspect (1987)

Megtekintés: Számomra altatós tévé krimi.

Először is, ez a film egy nagy lufi. A film fele simán lehántható lett volna a forgatókönyvről, ha a film elején elfogott és perbe fogott szereplőnk, a hajléktalan Carl Wayne Anderson (Liam Nesson) tud beszélni. De nem tud, ezért rengeteg hasznos idő telik ennek a hátránynak a kiküszöbölésével. Ráadásul, aki ismeri Liam Neeson munkásságát, tudja, mennyire kellemes orgánuma van, így egy filmben azt nem kihasználni, egyértelmű baklövés.

Yates véleményem szerint erősen közepes rendező. Ezen az sem változtat, hogy gyermekkorom egyik kedvenc fantasy moziját is ő dirigálta, tudod a Támadás a Krull bolygó ellen-t - Krull (1983), meg az általam látott Tom Selleck filmek egyik legjobbját is, az "Egy ártatlan ember - An Innocence Man (1989)" is. Ettől még erős középszer, tévéfilmes eszközökkel. Ez a filmje legalábbis erősen olyan, mint amit eleve kis képernyőre mutattak be. Semmi nagy és grandiózus, csak szűk terek és egészen olcsó húzások. Akció jelenet nem ismert, hacsak egy késelést nem számítunk annak.

A film elején látható öngyilkosság egyértelműen összekapcsolható a továbbiakban látott gyilkossági ügy nyomozásával. Bevett szokás tárgyalótermi filmeknél. Később a "Pelikán ügyiratban - The Pelican Brief (1993) is használják ezt. Felvezetés egy halálesettel - máskor többel - amik végül kapcsolódnak az egészhez. Itt annyira mellékesen kezelik ezt az egészet, hogy mire szóba kerül a lezárás környékén az első jelenet, nem biztos, hogy emlékezni fogunk rá.

A továbbiakban egy gyilkossági ügyet látunk, melyet egy hajléktalan ember nyakába kívánnak varrni. A kirendelt védő az a Cher volt, aki a nyolcvanas években volt színészként a csúcson. 1987-ben három filmet is készített, és az egyikért megkapta élete egyetlen Oscar-díját: Holdkórosok - Moonstrucks (1987) Azt a filmet ugyan nem láttam, de ebben a krimiben azért nem voltam teljesen meggyőzve róla, hogy Cher tényleg jó színész, habár a szerep kedvéért pár hétig tanulmányozta a jogot és a kirendelt ügyvédek munkamódszereit.

Eddie Sanger (Dennis Quaid) pedig egy politikai lobbista, aki történetesen belekerül az esküdtszékbe és mivel érdekelni kezdi az ügy vagy az ügyvédnő, sokkal jobban beleássa magát a perbe, mint szükséges vagy jogilag megengedhető. Végül, vigyázva, hogy Cher karaktere még ne sétáljon át masszívan a törvénytelen oldalra és ezért később figurája kizárható lenne az ügyvédi kamarából - hiszen az minden, csak nem hepiend - nagyjából egyenletes távolságot tartanak egymástól, miközben célirányosan haladnak a bűnös felfedéséért. Sajnos, nem elég fifikásan. Nem lennék meglepve, ha John Grisham, aki ügyvédből lett bestseller regényíró, hasonló filmekből szedte volna össze azt a könyveire oly jellemző felépítési normát, amelybe több, főleg az első regényei, beleillenek.

Még érdemes kiemelni a bírót (John Mahoney), akit "A dumagép - Frasier (1993) című sorozatból zárt a szívébe a rajongói hada. Ebben a filmben egy kérlelhetetlen bírót alakít, aki amolyan kiszúrásképpen varrja Cher nyakába az ügyet és később maga is meglepődik, milyen irányt vett a nyomozás.

Állítom, hogy egy feszesebb forgatókönyvvel sokkal jobb film lehetett volna a mozi. Szerintem a pontja az imdb-n kicsit magas. A süketnéma karakter beépítése egyértelmű időhúzás, hogy legyen mivel plusz időt tölteni a filmbe. Vannak mellékszálak is, amiknek alig van fontossága, mint pl. a fekete bőrű magánnyomozó és sorsa. A film lezárása kiszámítható és kissé röhejes. Olyan, számomra hibákat véltem felfedezni a filmben, mint pl. amikor az ügyvédnő kihallgatja védencét és az végül rátámad, hogy egyértelmű baromság, hiszen a korábban erőszakos, a rendőrök által alig lehetett lefegyverezni gyanúsítottat minek engednék elegendő biztosíték - bilincs - nélkül nők közelébe, miközben épp egy nő meggyilkolásával gyanúsítják? A végjátékban is fura a bírósági épületben való kergetőzés, amelynek végén Cher majdnem elhalálozik. Sehol egy ember, rendőr, biztonsági, takarító, egészen addig, míg megérkezik a felmentő sereg? Ahogyan a bizonyítékokat kezelik a filmben - Cher szétönti őket az irodája kanapéján - az is eléggé felelőtlen volt számomra, de egyértelmű csúcs, hogy az áldozat gépjárművét, amelyben állítólag korábban a feltételezett gyilkos meghúzta magát, nem szállították védett helyre, ahol biztonságban van és további vizsgálatoknak vethetnék alá, hanem simán ott hagyják szarrá ázni abban a parkolóban, ahol korábban már feltörték. Dilettáns forgatókönyv vagy dilettáns nyomozati etikett.

50%

Ha szeretnéd látni: A  G Y A N Ú S Í T O T T