Post Mortem - Post Mortem (2020)

Post Mortem - Post Mortem (2020)

Rendezte: Bergendy Péter

A film Mafab adatlapja: Post Mortem (2020)

Megtekintés: Habár, már egy ideje elhiszem, hogy a magyar film igenis minőségi is tud lenni, még mindig vannak zsánerek, amikben nem hiszek, ha hazai földön forognak. Ilyen a Sci-fi, a western és a horror is. A "Post Mortem" azonban bármelyik független külföldi horrorfilmmel felveszi a verseny. Ezt bátran jelentem ki.

A filmet már tavaly megnézhettem volna, ha nem tologatom mint Pató Pál. Mert bennem is volt félsz, hogy a nagy garral beharangozott "első" magyar horrorfilm valójában pont olyan csalódás lesz, mint minden második túlhypolt magyar mozi. Azonban lehet, hogy pont azért, mivel kifejezetten kevés elvárásom volt a filmmel kapcsolatban, sokkal jobban szórakoztam rajta, mint reméltem. Ha úgy vesszük, hogy kicsit művészieskedő és nem is túl pörgős, még akkor is egy figyelemreméltó próbálkozás és ha Bergendy nem ide születik, biztos, hogy minimum B költségvetésű horrorfilmekkel szórakoztatná a nagyérdeműt.

A történet szerint egy holttesteket fotózó (a fényképezés őskorában ez egy létező szakma volt) fiatalember, Tomás (Klem Viktor) meghívást kap egy világtól távol eső faluba, hogy a fagyott föld miatt ideiglenesen leállt temetések megejtése előtt, készítsen utolsó portrét a lakosság halottjairól. Tomás hamar megérkezik és egyre riasztóbb jelenségeknek lesz tanúja, melyek miatt végül kénytelen-kelletlen, de felvállalja, hogy minden szakmai és egyéb spirituális tehetségét latba véve pontot tegyen a falut maga alá gyűrő átokra. Segítőtársa lesz ebben egy árva kislány, Anna (Hais Fruzsina) is, aki lassan felébreszti a férfiban az apai érzéseket, habár, ez korábban távol állt tőle. Néha úgy tűnik, hogy Anna van a jelenségek középpontjában, máskor Tomás, majd végül rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb, természetfeletti erők tartják rettegésben a fogyatkozó közösséget.

Nem kell ezt túlragozni. A "Post Mortem" egy erős vizualitású (szerintem tényleg megállja a helyét világszinten is) drámába oltott kísértethorror, amely sok, már ismert panelt is használ, ugyanakkor, beemel korábban kevésbé ismert történelmi eseményeket, miközben stílusa és hangulata is van. Talán erre mondják, hogy erős az atmoszféra. Az biztos, hogy a díszlettervezőknek, a helyszínek felelőseinek hatalmas pacsi, pont, mint a vizuális effektek csapatának, akik még egy olyan jelenetet is hihetően tudtak a vászonra álmodni, amiben egy parasztház félig elsüllyed a fagyott földbe. Tényleg le a kalappal.

A színészek remekek és megkockáztatom, hogy a rendező keze is vastagon benne van, hogy nem érezni annyira a színészeinkre jellemző modorosságot, színházi előadásmódot, sőt, mintha a cél a legeszköztelenebb játék lett volna. Nagyjából mindenki remek, egyedül az igazi nagy öregből, Revicky Gáborból érződik némi manír, de ezt betudhatjuk a filmben játszott karakter jellemzőjének. Ami azonban kiemelkedő, a gyerekszínész, Hais Fruzsina játéka, mert nyomokban sem éreztem vele kapcsolatban, hogy idegesítő gyerekszínész lenne, pedig ez az, amin általában a gyerekszínészek elszoktak bukni. Hogy nem tűnik játékuk természetesnek. Fruzsina azonban majdnem tökéletesen old meg minden jelenetet. Klem Viktor szintén erősen visszafogott, mint külső szemlélő, játéka hiteles. Egyáltalán jó a színészi gárda kiválasztása.

A miliő ábrázolását már méltattam. A zene és fényképezés pazar. A forgatókönyvben talán akad némi bukdácsolás és lehet, hogy a végkifejlet sem lett tökéletesen megírva, összességében mégis jobban szórakoztam ezen a mozin, mint az évben látott sok egyéb amerikai produktumon. Sőt, voltak olyan filmek, amiket egyszerűen végig sem néztem elsőre és még tartozom velük magamnak. Pl. a Démonok között 3. története, amit kifejezetten untam.

Nem állítom, hogy a "Post Mortem" megújította a horrorfilm műfaját, mert azért találkoztunk rengeteg paneljével korábban máshol, azonban az egyértelmű, hogy Bergendy Péter értőn forgatja a filmet, jó arány- és stílusérzékkel. Tényleg kívánom, hogy csörögjön a telefonja és Hollywood-ból hívják. Várom is következő munkáját, és ha azt itthon ejti meg, bízom benne, megfelelő támogatást fog biztosítani neki a hazai filmszakma.

75%

Az utazás - I onde dager (2021)

Az utazás - I onde dager (2021)

Rendezte: Tommy Wirkola

A film Mafab adatlapja: I onde dager (2021)

Megtekintés: Mindenképpen. Alig 15 éve robbant be Noomi Rapace a filmes világba és mostanra eljutott oda, hogyha a nevét látom a stáblistán, akkor azt a filmet meg fogom nézni. Külön öröm, hogy egy másik remek színészt is kapunk ebben a kamaradrámában, Aksel Hennie személyében, aki egyedi fizimiskájával tett hozzá mostanra jó néhány amerikai mozihoz is. Két északi színész, akik most otthon dobtak össze egy remek kis véres horrort.

Már akkor megvett kilóra a film, amikor megtudtam az első percben, ki lesz a két főszereplő. Rapace-t nem kell bemutatnom, de ha szoktál európai, főleg skandináv krimiket, mozikat nézni, akkor talán Askel Hennie neve sem idegen számodra. A feje biztos nem. Olyan filmekben láttam a hazáján kívül, mint a "Herkules (2014)" a Sziklával, a "Mentőexpedíció (2015)" Matt Damonnal és ezeken kívül is néhány jó darab. Hennie-vel első találkozásom a "Max Manus (2008)" volt, amely egy történelmi mozi egy II. Világháborús szabotőr életéről. Tommy Wirkola nevén legalább egy percig gondolkodtam, mert tudtam, hogy ismerem. Azután beugrott és már mosolyogtam, mert biztos voltam benne, hogy két ilyen színésszel és ezzel a rendezővel nem csak remek kis filmet kell látnom, hanem, Wirkola eddigi stílusát ismerve, kellően véres darabbal leszek gazdagabb.

Hát, nem is kellett csalódnom! A "Náci zombik" remek bemutatkozás volt a horrorfilm kedvelők felé, majd a mainstream és mégis, kellően véres "Boszorkányvadászok" csak hab volt a tortán, még akkor is, ha úgy tűnik, Wirkola nyers, vér iránti szenvedélye eddig nem ásta be a Hollywoodi filmes birodalomba. A "Hét nővér-t (2017)" viszonylagos érdektelenség fogadta, pedig ebben mindjárt 7 Noomi Rapace remekelt. Ezek után Wirkola hazatért, hogy személyesebb darabot hozzon tető alá, amit szó szerint is érthetünk, hiszen legújabb mozija gyakorlatilag egy ház fedele alatt játszódik és egyszerre ötvöz magából egy töredék "Rózsák háborúját (1989)" és egy csipetnyi "Hóhalálábant (2021)".

Segítek: Egy értelmiségi, művész házaspár között a kapcsolat annyira megromlott, hogy egy családi nyaraláson igyekeznek orvosolni a felgyülemlett sérelmeiket egymás ellen, közben pedig néhány bűnöző is tiszteletét teszi a nyaralóban, bár tél van, és azzal fenyegetnek, hogy pontot tesznek a családi idill vagy inkább dili, végére.

Ehhez azonban a főszereplőinknek is lesz néhány keresetlen szava. 

A magyar címválasztás keresve sem lehetne rosszabb egy ilyen fekete humorban és vérben tocsogó filmről lévén szó. Az utazás kb. a film első pár perce, kivétel, ha átvitt értelemben is használjuk, azaz, egy párkapcsolati tréningnek tekinthetjük még, amely azáltal lesz eredményes, hogy a közös életveszélynek köszönhetően, az elhidegült házaspár rohamtempóban roboghat végig az elmúlt éveket számba véve, hogy dacszövetséget kötve döbbenjenek rá, szükségük van egymásra. Akár csak azért, hogy együtt küzdjenek meg egy kínzó problémával. Az eredeti, norvég cím magyarítása, a "rossz napokban" talán sokkal kifejezőbb, hogy árnyalja, a holtodiglan témáját. Eh, mindegy, nekünk a szokásos borzalmas címválasztás jutott. A film értékéből csak akkor von le, ha az egyszeri néző teljes érdektelenséget mutat az egyébként teljesen érdektelen cím iránt.

Csak akkor lemarad erről a remek komédiáról. Már a drámán belül. 

Lars (Aksel Hennie) majdnem sikeres rendező, éppen csak a környezete érezteti vele, hogy a tévéfilmek dirigálása azért nem egyenes út az olyan sztárdirektorok panteonjába, ahol a Spielbergek, Scorsese-k, vagy Hitchcock-ok tanyáznak. Érzi ezt Lars is, bár, ez nem olyan nehéz, ha a nejed is rendre a fejedre olvassa. Lisa (Noomi Rapace) pedig olvassa kegyetlenül. Egyrészt minden keserűségét Lars magas homlokára, másrészt azt a halom forgatókönyvet, amiket rendre eljuttat hozzá a menedzsere és amik megvalósításából nem nagyon lesz semmi, mert Lisa pont ugyanolyan középszerű színésznő, mint ahogy férje rendezői zsenijéről vélekedik.

Azonban mindketten eljutottak életükben arra a pontra, ahol pontot tennének, arra a pontra. Márpedig, pont, pont, vesszőcske, készen van a tervecske.

Egy hétvégi kiruccanás, utazás végén megpihennének Lars apai örökségében, egy gyönyörű erdészházba, hogy ott aztán lezárhassák a múltat. Végérvényesen.

A fogaskerekekbe azonban több lapátnyi homokszemcse kerül, így nagyon gyorsan egy olyan szituációban találják magukat, amiben a középosztálybeli értelmiség nem nagyon szokta. Nem elég, hogy az egymás közötti kibékíthetetlen ellentéttel is meg kell küzdeniük, de még három, frissen szökött, magasan kvalifikált és erőszakos bűnözővel is, akik erősen visszaélnek a házaspár addigra nem létező vendégszeretetével.

Wirkola nem hazudtolja meg magát. Nem tudom, volt-e előképe a történetének, aminek forgatókönyvét hárman vetették papírra, de egészen ügyesen lavíroznak jelenetről jelenetre a végkifejletig és mondhatni, hogy a lezárás is a helyére került, többé-kevésbé. Teljesen nem lettem még így sem meggyőzve persze minden motivációról, de a lényeg nem is a tökéletesen felépített pszichológiai alapokon van. Így viszont a film jutalomjáték két remek színésznek, és külön élvezetes, hogy a bűnöző trió tagjait is remek színészek alakítják.

Unalmas téli estéket - legalábbis egyet - biztosan fel lehet dobni ezzel a mozival. Ha emlékezetes marad, az pedig a pörgő sztori mellett egyértelműen Rapace és Hennie érdeme, akik lubickolnak ebben a szerepben. Minden gesztusukat érdemes figyelni, főleg az első húsz percet, ahogyan megismerjük őket. Mind a vér és a humor is finoman van adagolva. Nincs finomkodás, ha a gore-ról van szó, de ez egy Wirkola mozi esetében nem kell, hogy meglepő legyen, hiszen a Náci zombik második részében már megmutatta a direktor, hogyan kell hagyni, hogy elszaladjon az emberrel a ló. Már, ha véres történetet ír.

Annyiban visszalépés ez a film, hogy nem is mozgat annyi szereplőt, nem is nagy léptékben gondolkodik, mégis, biztos helye van a home invasion mozik között. Csak ajánlani tudom.

Szeressük a Netflix-et, amiért nem csak amerikai filmeket erőltet a piacon, hanem hetedhét határba kinyújtja hatalmas markát és bizony, elcsípi azt, amit érdemes megmutatni a szélesebb közönségnek. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem baj, ha nem amerikai munkákat erőltet, mert mintha, minden egy kicsit érdekesebb lenne a kínálatukban, ami nem amerikai. Bár, megnéztem volna, mit hoz ki ebből a témából Wirkola, ha egy hollywoodi stúdió égisze alatt rendezheti meg ezt a filmjét.

Talán nem is kell erre sokáig várni.

De addig nézd meg ezt!

80%

Joe Bell - Good Joe Bell (2020)

Joe Bell - Good Joe Bell (2020)

Rendezte: Reinaldo Marcus Green

A film Mafab adatlapja: Good Joe Bell (2020)

Megtekintés: Jó látni, hogy Mark Wahlberg már régen nem egy poszterfiú, hanem egy tudatos színész, aki igyekszik karrierjét egyenletesen építeni, így fordulhat elő, hogy egy-egy akciófilm közé beilleszt független filmeket, drámai szerepeket. A "Joe Bell" pedig egy nagyon jó választás, ha olyan karaktert akar a színész magára ölteni, akinek érzelmi skálája egészen széles, a gyengéd szeretettől a szélsőséges agresszióig. Mindenképpen ajánlom megtekintésre, ha van másfél órád bekuckózni és odafigyelni, bár van negatívum is.

Nagyon kevés filmnél érzem azt, hogy felbasz. Igen, így, ahogy írom. Vannak mozik - nem sok - amely valamiért kivált belőlem egy erősebb ingert arra, hogy a filmet valamiért támadjam, vagy haragudjak rá. Az egyik ilyen mozi, szerintem, ha leírom a címét, te is rájössz, mire gondolok vele kapcsolatban: Híd Terabithia földjére (2007) - Ritkán érzem erőszakosabban azt, hogy egy film érzelmeket nem csak kicsalni akar, hanem egyenesen ki akarja pofozni belőlem. Márpedig, mikor a főszereplővel közlik barátnője halálát - ha eddig nem láttad a kb. 15 éves filmet, nem érdekel, ha sírsz, hogy ez szpojler volt - az számomra az egyik legindokolatlanabb filmes halál volt, hogy a cselekmény tovább haladhasson egy számomra onnantól totál érdektelen irányba. Igen, annak a filmnek sosem fogok megbocsátani és elhiszem, hogy az élet pont ilyen igazságtalan, csak akkor a mondanivaló ilyetén legyűrése a gyerekek torkán, számomra kiverte a biztosítékot. (A "My Girl -Az első szerelem (1991)" című hasonlóan durva ifjúsági filmet soha nem láttam és mivel tudom, miről szól, valahogy nem is sietek megtekinteni.) Elnézést kérek, ha ez nekem sem megmagyarázható érzés az ilyen filmekkel kapcsolatban zavar engem. A "Joe Bell" pedig nagyon hasonló történet, aminél sokat enyhít végső csalódottságomon, hogy ez egy megtörtént eseményre épülő dráma és egyben olyan fejlődéstörténet, aminek a végén a fejlődés valójában nem teljesen tud végbe menni.

Elnézést, ha írásom szpojleresnek tűnhet, de akik inkább közel állhatnak Joe Bellhez, értem ezalatt az amerikai lakosságot, eleve tudják, mi lett ennek a kényes és egyben felemelő történetnek a tragikus vége. A "Joe Bell" valójában egy görög dráma is lehetne. Ehelyett egy társadalmi dráma, a mai amerikában, ám hasonló módon lassan bárhol megtörténhetne a világban.

Joe (Mark Wahlberg) és élettársa, Lola (Connie Britton) két csodaszép srácot nevelnek. Azután egy nap Joenak olyasmivel kell szembenéznie, amire sosem készült fel, sőt, ami nagyon sok férfiember legijesztőbb rémálma: nagyobbik fiáról, Jadin-ről (Reid Miller) kiderül, hogy meleg. Illetve, a srác, miután az iskolában már rendszeresen zaklatják, otthon kiönti a szívét róla, hogy mi áll a sorozatos erőszak hátterében. Előbb anyját, majd apját is beavatja és nekünk első körben azt kell megismernünk a képeken keresztül, hogy Joe, aki talpig megtestesítője az alfa-hímnek, néha viselkedésével is, hogyan képes elfogadni ezt a számára elsőre olyan idegen tényt.

Persze, hogy a történet nem vesszen bele a lineáris unalomba (Nagyon sok filmet csak azzal lehet érdekesebbé tenni, ha flashback-ek beemelésével emelünk ki korábbi pillanatokat, mert ez ahogy meg is töri a film dinamikáját, a nézőt erősebb koncentrációra ösztönzi) néha ugrálunk az időben, sőt, egy jó pár éve meglévő, működő elemként kvázi életre keltenek egy karaktert, hogy a belső monológok és az apa-fia közötti kapcsolat egészét jobban megismerhessük.

Jadin azonban nem kért időben segítséget és mikor egy nyílt erőszakos támadás után szinte semmilyen segítséget nem kap, sem az iskolától, sem a szüleitől - akik valójában nem tudják, hogyan is kellene segíteniük, hiszen számukra is idegen a szituáció - a fiú végül önkezével vet véget az életének. Testét megtalálják ugyan a halál előtt, de hiába kerül kórházba, már menthetetlen.

Joe pedig, aki nagyon nehezen tudott bármit is kezdeni az életük ezen szakaszával, vezekelni szeretne, apai hiányosságáért, amiért nem tudott idejében és megfelelő módon segíteni idősebb fiának.

Joe ezért nyakába kapja a lábát és elhatározza, hogy önként és gyalog végigmegy azon az úton, amin fia szeretett volna a középiskola után végigmenni, ezért elindul New Yorkba, hogy közben, ahol szükséges vagy lehetősége adódik, beszélhessen a fia történetéről, az apák, a család felelősségéről és elsősorban az iskolai zaklatók szerepéről a mindennapi életben és, hogy zéró tolerancia szükséges a jelenség felszámolásához, amely gyakorlatilag az embert bármilyen életszakaszban érheti. 

Azonban Joe nem csak azt szeretné, ha az iskola vagy a zaklatók hozzáállása változna meg, hanem magában is keresi a válaszokat, hogy megbékélhessen azzal a tudattal, hogy neki is volt szerepe fia halálában és tartozik neki ezzel a jelképes Canossza-járással. 

Közben családja is igyekszik kitartani mellette, ami azért nem könnyű, mert amíg Joe nem képes magában megoldani a tehetetlenségében felgyülemlett dühöt, addig nincs értelme hazatérnie, sőt, valójában, miután kijelölte magának az irányt, nem is teheti meg, hogy feladja az embert próbáló zarándoklatot.

Út közben azonban sokat segít neki, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kap és rádöbben, mennyire nincs egyedül problémájával, gondolataival, érzéseivel.

Azonban az élet néha eltiporja a hétköznapi hősöket és ott tesz pontot egy-egy regény vagy életút végére, ahol nem lett volna rá szükség.

Joe Bell és gyermeke életéről találsz szócikket a wikipédián is és a film megtekintése után, ha érdekel a téma, érdemes átolvasni. Joe Bell a kisember, aki lehetsz egyszer te magad is. Valaki, aki tudja, hogy változtatni kell és a maga, korlátolt módján, igyekszik ezt megtenni.

Szép film, remek alakításokkal. Az apa és fia közötti jelenetek nagyon erősek és Reid Miller nagyon tehetségesen alakítja az elveszett fiút. A kémia érezhető a főszereplők között.

Gary Sinise pedig lassan mostanra megöregedett, de mindig jó látni hasonló szerepekben. Egyenesen a "Halálsoron (1999)" beli karakterének egy kedvesebb változatát hozza ebben a karakterszerepben. Aki látta a két filmet, sejti, mire értem.

Végkövetkeztetés: Szóval, a történet, mivel megfelel a valóságnak - nagyjából - egyértelműen csak így fejeződhetett be. Ezek ellenére is csak ajánlom, mert néha a téma miatt, ilyen hepiend mentes filmekre is figyelnünk kell. Ráadásul, mindig jó látni, amikor egykori plakátfiúk és énekes modellek beérnek és olyan alakításokat nyújtanak, amit már nem sikongató tinik élveznek, hanem a beért anyukák és apukák is, akik annak idején talán ott sem voltak azokon a koncerteken, amiken a mostani anyuk rekedtre üvöltötték magukat.

80%

Itt ugyan nem találkozunk vele, de engem már kifejezetten untat az a filmes klisé, hogy az iskolai zaklatók sok filmben gusztustalankodnak, de a tanárok valahogy mindig akkor kerülnek elő, amikor a megkínzott, gyakran főszereplő végre vissza mer vágni és megüti a zaklatóját. Persze, ezután pont a korábbi áldozatot veszik elő... Végtelenül unalmas forgatókönyvi húzás.

Mondjuk, megérne egy Top10-es összeállítást. :)

Bár, szerintem a Carrie lenne az első, hiszen King története gyakorlatilag pusztán erre a jelenségre lett felépítve. 

Édes kislányom - Sweet Girl (2021)

Édes kislányom - Sweet Girl (2021)

Rendezte: Brian Andrew Mendoza

A film Mafab adatlapja: Sweet Girl (2021)

Megtekintés: Nem ez az első akciófilm, amit a Trónok harcával befutott Jason Momoa főszereplésével megnézek, de egyre inkább az az az érzésem, hogy ha nem húznak bele nagyon, nem lesz értékelhető akciósztár belőle. Ahhoz az Aquaman szerepe nem lesz elég.

Az "Édes kislányom" nagyjából úgy indul, akár a legtöbb bosszúfilm, amelyben van a magányos hős, aki egy legyőzhetetlen ellenséggel veszi fel a verseny, legyen az egy árnyékszövetség, társulás, esetleg komplett hadsereg, bármi. A lényeg: a jó nagyjából egyedül, a rossz meg sok-sok emberrel. Aztán had szóljon az izomerő, technika és szerencse. Mehet ez kicsiben, mint a Die Hard-ban, egy kis csapat ellen, vagy nagyban is, mint mondjuk a Marvel filmekben, a Hydra szövetség. Azután pedig, jobb eseteben, a jó legyőzi a legyőzhetetlent.

Itt csúnya politikai erők szövetkeznek a gyógyszergyártókkal és a végeredmény jó néhány halott. Ez az érdekszövetség szerint járulékos veszteség, míg az érintettek szerint szimpla gyilkosság. Egy férj pedig odáig merészkedik, hogy egy betelefonálós műsorban, élő adásban fenyegeti meg az egyik lehetséges főkolompost. Azután... valahogy az egész film olyan buta lesz.

Az eleve fura volt számomra, hogy Ray Cooper (Jason Momoa), miután megfenyegette akit kellett, két évig - ha jól olvastam a feliratokat - semmi olyasmit nem tesz, ami alátámasztaná, hogy márpedig a fenyegetése be lesz tartva. Ahhoz, hogy végül elinduljon a bosszú útján, végül az kell, hogy egy oknyomozó újságíró pont őt keresse fel, hogy van néhány bizonyítéka (Nem tudom, de részemről elég ergya újságíró lennék, ha tudok valami fontosat, de nem befolyásosabb körök felé venném az irányt vagy az olvasószerkesztőhöz, hanem az ügy egyik egykori érintettjéhez, aki kb. 2 éve nagyjából semmi érdemlegeset nem tett az ügy előrehaladásában.) Ray sem szívesen veszi rá magát a találkozóra, ráadásul, a legklisésebb lehetőség is megtörténik: az újságírót pont a találkozó kellős közepén késeli halálra egy ismeretlen támadó.

Ray igyekszik megállítani az illetőt és olyat verekszik vele, ami egyrészt, sokkal hosszabb azok után, amiket adnak egymásnak és arra a test reagálna. Nem tudom, hányszor fejeltetik meg egymással a metrószerelvény különböző részeit, de valamiért, a harci jelenetekben ha csak egy-egy a felállás, sosem sikerült az egy ütéses kiiktatás. Eleve mutatják korábban, ahogyan Momoa edz és azért az látszik, hogyha nekiáll, az ellen nem fogja sokáig bírni az ütéseit. A bérgyilkosunk nem is egy masszívabb forma, mégis, elég jól állja a sarat, ami miatt megint úgy érzem, nem akarják, hogy Momoa olyan kérlelhetetlen státuszú harci gép legyen, mint korábban a Schwarzi. Mert ő a kisebb srácokat egy sallerral intézte el és azokkal verekedett kicsit többet, akik a súlycsoportjában, vagy picit felette voltak. Igen, arra akarok kilyukadni, hogyha a főszereplő akciósztár minden ellenségével percekig küzd, akkor az nekem fárasztó. Elhiszem, hogy ez áll közelebb a realitáshoz, de lehet, hogy mégsem. Valahogy, az egész filmben, a legtöbb összecsapás - nincs is túl sok - túl steril, ötlettelen. Hiányzik belőlük az a kraft, ami mondjuk ma már elvárható a John Wick filmek után. Én legalábbis azt várom.

Miután a metrón őt és lányát is eldádázza a bérgyilkos, eltelik röpke két év, hogy tovább haladva az időben bakugrásokkal, végre elkezdődjön Cooper bosszúja. Első körben, bár elvileg tapasztalata nincs hozzá - a film nem árnyalja a figurát annyira, hogy utaljon rá, hogy a család előtt mivel foglalkozott, pedig, bosszú filmeknél nem árt, ha tudjuk, ki fia borja a főhős, és egyszerű pék volt korábban, vagy egy katonai alakulat tizedese - eljut ahhoz a személyhez, akit egykor az élő adásban megfenyegetett. És persze, hogy az úriember félelmében besároz másokat és egyértelmű az is, hogy a találkozás rosszul sül el és az úr meghal. Valahogy mindig így van.

Innentől a Cooper család menekülni kénytelen, mert apu amúgy roppant okosan építette fel bosszútervét. Lánya, Rachel (Isabela Merced) nagyon nem érzi, hogy jó felé haladnának, de egyelőre az apja a családfő és az erősebb, így kénytelen vele maradni, pedig két oldal küzd benne. Az egyik segítene és bosszút állna, ám a racionálisabb nem akar élete végéig menekülni, hiszen, szinte még gyerek.

A bérgyilkos, Amos (Manuel Garcia-Rulfo) pedig folyamatosan a nyomukban van és bár hullanak körülötte az emberek, Cooperrel nem bír. (Ami a film végén lévő csavar miatt eleve fejtörésre adott okot.)

Szóval, Cooper és lánya menekül, a társaság legjobb gyilkosa a nyomukban, a farvízen meg az FBI is igyekszik lecsapni a családra, hogy az utolsó húsz percben kapjunk egy teljesen butus és mostanra kicsit elkoptatott fordulatot, ami sokat nem tesz hozzá a filmhez, hacsak nem terelgeti inkább az abszurd és vicces irányba, ha jobban belegondolunk.

Momoának szüksége lenne végre egy tökös mozira, amiben nem szuperhős, de mégis szétcsap mindenkit. Az az ember közel 2 méter és ha pár hónapot edz, akkor, mint egy állat. Nekem ne futkározzon egy moziban, meg szarakodjon, birkózzon. Puszta kézzel hányja kétfelé az ellent!

Isabela Merced, korábban Isabela Moner minden évvel gyönyörűbb kis latina nő lesz. Szinte félévente jönnek ki filmjei és már az is látta szerintem, aki nem is sejti, hogy látta. Kívánom, hogy sok, izgalmas moziban legyen ő a csini hősnő. Habár, így, húsz évesen még mindig olyan, mint egy kislány, azért, ebben a filmben, amikor edzés közben látjuk, azért nem olyan rossz az összkép róla.

A forgatókönyv szerintem nagyon ostoba. A karakterek néha totál logikátlanul viselkednek, a csavar felesleges és kicsit (lófaszt, nem kicsit) nevetségessé teszi a cselekményt. Akciófilmnek vérszegény, más kategóriába meg nem könnyű belőni. 

(Vicces volt, hogy az újságíró milyen körülményesen találkozik Cooper-rel és mégis, milyen könnyen és gyorsan levadásszák. pl.) Több apróságot nehéz kiemelni a szpojler nélkül, így inkább nézd meg te is. A film alig érződik többnek egy költségesebb tévéfilmnél, ezért nem értem, miért láttak fantáziát a mozibemutatóban bárhol is. A logikátlanságok a forgatókönyv hibái. A témából többet ki lehetett volna hozni. Ha hasonló mozit néznék, akkor inkább megint elővenném a "A szökevényt", Harrison Forddal. Tudom, csak hasonló, de kb. megfelel ennek a sztorinak.

Kivétel, ha a "Sweet girl" egyfajta eredettörténet, a korrupt szervezeteket felszámoló hőst bemutató első felvonás volt. No, nem azért, mert ha ebben a szellemben folytatják, nagyon érdekes lehet a nézőnek. De Cooper akciója nem sokban különbözik pl. a Megtorló motivációjától, csak egyelőre kisebb durranásokkal. Szóval, ha egyszer elkészül egy folytatás vagy mini-sorozat, nem fogok meglepődni. Rachel Cooper karaktere megérdemelne egy megfelelő folytatást.

45%

Hóhalálában - Till Death (2021)

Hóhalálában - Till Death (2021)

Rendezte: S.K. Dale

A film Mafab adatlapja: Till Death (2021)

Megtekintés: Nem Megan Fox az, aki miatt elindítok egy filmet. Most sem így történt, mégis jól szórakoztam.

S.K. Dale eddig rövidfilmekkel szórakoztatott minket, azonban kapott lehetőséget, hogy egész estés filmben is megmutassa tehetségét. Felemásnak érzem a végeredményt: Dale-nek szerintem van érzéke a feszültség megteremtéséhez, ellenben úgy érzem, a színészvezetésben van hova fejlődnie. Nem a Nem a Hóhalálában lesz az a film, amiből megtudom, Megan Fox kiemelkedő színésznő.

Fox már akkor sem volt a szívem csücske, amikor először találkoztam vele a "Transformers" című moziban. Tipikusan annak az amerikai nedves álomnak tűnt, akit mindenáron lenyomna a torkunkon Hollywood, hogy tessék, ilyenek a lányaink.

Nekem meg el kell hinnem, hogy tökösebb a főhősnél, varázstükör szerint is a legszebb a környéken, úgy javít kocsit, mint Lajosbá' és a végén a suli különcét is ágyba viszi. Mindezek, nem az ő hibái, valahogy mégis sikerült egybemosnom a karaktert a színésznővel. Nem volt nehéz, mert külseje adott volt a sztereotip, hím-soviniszta hozzáálláshoz. Fox külsőre az a nő, aki nem tud úgy elmenni egy építkezés mellett, hogy a védősisakos, izzadt apu-testek ne füttyögnének utána elismerően. Persze, lehet, ha egyikükre rámutatna, hogy "Gyere szépfiú!", akkor zavart hallgatás lenne a válasz.

Mindegy, ezek a saját, szubjektív paráim, amikre nem lehet építeni.

Ha ezeket feldolgozom, még akkor is ott marad, hogy nem tartom kiemelkedő színésznőnek, sőt, inkább a testi adottságait sejtem az álomgyárban betöltött valutája mögött, nem a színészi teljesítményt. Ezt olyan jól eltettem egy üvegbe, hogy ha meglátom a nevét egy poszteren, nem hagy ki a szívem, egy ütemet sem. Szerintem most is elengedtem volna ezt a másfél órás történetet, ha nem olvasok bele a szinopszisba, ami viszont, annak ellenére, hogy első blikkre hajazott Stephen King "Bilincsben", című, általam kevésbé kedvelt regényére, úgy véltem, adok neki egy esélyt. 

Általában ugyanis, van valami titokzatos izgalom abban, hogy az ember belekerül egy olyan szituációba, amit a bemutató felfestett. Tudniillik, hogy a főszereplő úgy ébred, hogy mellette egy holttest van, és ezek után össze kell rakni a kirakós darabkáit, akár emlékszik valamire korábbról, akár nem.

Persze, a rend kedvéért megemlítem, hogy a film szinopszisa több ponton is hibásan lett megfogalmazva, így, kicsit átvertek, hogy megnézzem, ám nem hiszem, hogy ez szándékos lett volna. Egyszerű figyelmetlenség.

Tehát, nekiültem egy thrillernek és horrornak aposztrofált, leginkább tévés filmnek tűnő másfél órának és tudtam, hogyha nem éri el az ingerküszöböm, akkor hamar feladom a megtekintését. Végül, nem kellett ez miatt bosszankodnom, mert Dale filmje, ha sem sokat nem is markolt, sem nem is fogott, egészen élvezhető kis filmecske lett, apró, általam vélt hibái ellenére.

A történet szerint, Emma (Megan Fox), aki történetünk idejére sikeres üzletasszonnyá nőtte ki magát, párjával ünnepelni készül az este folyamán. A férje, Mark (Eoin Macken), sikeres ügyvéd, aki főleg bűnözőket mosdat ki a szarból és első mondataival elhelyezi magát egy olyan karakter bőrébe, ami miatt sejtjük, hogy a férj és feleség közötti kapcsolat egy erős függőségi viszony, csak nem tudni még, kinek mennyire. Azonban Emma viselkedése és arcjátéka annyira merev és kellemtelen, hogy még a legvakabb pasas is érdeklődve kellene, hogy arról faggassa, mi ez a világfájdalom. Ellenben Mark valamiért nem erőlteti a dolgot, ami egyrészt utalhat arra, hogy ez a fajta nihilista figyelmetlenség az oka annak, hogy Emma nem érzi jól magát vele, vagy - szpojler - Mark csak ma nem reagált a hűvös viselkedésre, mivel a későbbiekben kiderül, hogy már megvolt az aznapi A terve.

Az biztos, hogy igen hamar feltettem magamnak a kérdéseimet, hogy milyen érzés lehet nőként olyan férfi mellett élni, aki ennyire kontrollmániás, férfiként meg azon agyaltam, hogy hacsak nem vagyok egy szociopata vagy aspergeres személy, végig ülnék-e egy vacsorát egy olyan hideg és savanyú nővel, amilyennek Emma tűnik. És ez csak az első tíz perc. Azonban a feszültség érezhető és kifejezetten tetszett, hogy a főcímben bemutatott lüktető világváros után az egész történetet kihelyeztük a pusztába, bár, ez költségkímélés éppen úgy lehetett, mint a covid miatti megkötés.

Mark, a régi szép - egyáltalán volt nekik olyan valaha? - idők emlékére elviszi az asszonyt egy, az életük korábbi szakaszában fontos szerepet betöltő hétvégi lakba, ahol, úgy tűnik, hogy Mark tesz egy erőtlen kísérletet, hogy kicsit rendbe hozza a közöttük kialakult hideg viszonyt. Ezen az sem segít, hogy Emma egy kicsit poszt-traumatikus stresszben szenved, miután majdnem megölte egy férfi, akit a napokban engednek ki. 

Nem szívesen szpojlereznék tovább, mert sokat rontana a film befogadásán, de elég az hozzá, hogy vannak feszült és kifejezetten jó pillanatok, ám akadnak olyan megoldások is, amiket a valóságban szerintem borzalmasan nehéz lenne így kivitelezni, ám, befogtam a számat és igyekeztem csak sodródni az árral.

Néhány apró csavarra így is fussa, meg szinte feleslegesen beszuszakolt mellékszereplőre - Emma szeretőjének szerepe kb. "A ragyogás" Hallorann-jának a minőségét idézte meg - és a szűk tér behatárolt környezetében nagyjából sikerült végig egységes izgalmi szintet fenntartani, bár, volt, ahol rezgett a léc. Csak egy példa: A filmekben sokszor használt jelenet, amikor a negatív szereplő meghallja, hogy mocorog valami a helységben, de mire oda ér és a sarok vagy szekrény mögé les, addigra a korábban ott bujkáló főszereplő addigra elhúzta onnan a belét. Ráadásul olyan csendben, hogy elképzelhetetlen számomra, hacsak a másik nem süket. Igen, szerintem nesztelenül eltűnni egy tereptárgy mögül, miközben egy szobában vagyunk, ami nem nagyobb, mint 4-5 méter, ne tudjon már valaki másodpercek alatt elsunnyogni úgy, hogy a másik nem észleli, még akkor sem, ha esetleg a környezet odakint kifejezetten zajos. Itt meg még azt sem mondhatjuk, hogy kitört egy komolyabb hóvihar.

Úgy gondolom, Mark motivációja is bőven túlírt és esetleges a végeredményt tekintve, de ez a forgatókönyvíró sara, aki igyekezett összeállítani egy érdekes és feszült thrillert. Rengeteg hasonló mozit sikerült már látnom és a "Hóhalálában" egyáltalán nem a legrosszabb próbálkozás. Nem feltétlenül eredeti vagy kiemelkedő, azonban, ha egy ültemben végig bírtam nézni, annyira nem lehet rossz. (Még-ha ez egy igen gyenge érvelés is mellette.)

65%

Volt bennem félsz az indítással kapcsolatban, hogy túlságosan emlékeztet majd a "Gerald szenvedélyére", ám félelmem alaptalannak bizonyult.

A jégút - The Ice Road (2021)

A jégút - The Ice Road (2021)

Rendezte: Jonathan Hensleigh

A film Mafab adatlapja: The Ice Road (2021)

Megtekintés: Még úgy is eseményszám nálam egy-egy Liam Neeson film, hogy a színészt kicsit túltolták akciósztár szerepkörben. A Jégút jól indul, hogy a végére átforduljon önmaga bugyuta paródiájává.

Jonathan Hensleigh saját forgatókönyvéből rendezte meg ezt az akció, kaland thriller filmet, amely egyértelműen "A félelem bére - Le Salaire de la peur (1953)" alapjaira épült. A Georges Arnaud, francia író regényéből később készült egy erős amerikai feldolgozás is, és az elmúlt hatvan évben egészen biztos, hogy több tucat olyan változat is készült, amely kisebb-nagyobb mértékben felhasználja az alapművet.

Hensleigh-nél a katasztrófa jellege és a megoldásra indított karaván kicsit eltérő, és a fojtogató dzsungelt egyenesen a jeges hóhalál váltja fel, ettől még nem hiszem, hogy nagyon eltérne az alapműtől.

A megfáradt szerencsevadász, Mike (Liam Neeson) úgy igyekszik alkalmi munkákból fenntartani magát, hogy a hadseregnél szolgáló és poszttraumás stressz szindrómával küzdő öccsét, Gurty-t (Marcus Thomas) is istápolnia kell közben. Miután utolsó munkahelyét el kell hagyniuk, kapóra jön, hogy a jeges földek közepén kifejtés alatt álló bányásztelepen baleset történik és speciális fúrófejeket kell leszállítani ahhoz, hogy még a fulladásos halál beállta előtt kimentsék a föld alatt rekedt 26 bányászt. 

Három kamion indul útnak, köztük a cég egyik technikus szakértője, egy aktakukac, aki az ellenőrzésért felel, valamit egy öntörvényű lány, akinek a testvére a föld alatt rekedtek között van.

Amíg elérnek a céljukig, ezer veszélyes kalandon kell átverekedniük magukat, és ha nem lenne elég a természet kiszámíthatatlan ereje, még belső ellenségekkel is számolniuk kell, miközben minden pillanatban az életüket kockáztatják.

Nem egy bonyolult történet és igen hálás filmtéma. Itt is kifejezetten jól indult, és kb. negyven percig azt éreztem, hogy végre egy a Hollywood-i iskolára épülő, kifejezetten izgalmas akció-kalandfilmet nézek, amikor kezdett túltöltődni, majd megrezegni a bili, aminek a tartalma a végére, nemhogy kiborult, hanem belerobbant a kis szoba közepébe.

Két apróság miatt éreztem ezt:

Az első, hogy egy idő után a folyamatosan előkerülő problémák, amikkel szereplőinknek meg kellett küzdeniük, nem kicsit túl lettek tolva. Elhiszem, hogy amiket látunk, akár elő is fordulhatnak, azonabn, így, ömlesztve, nem, hogy felpörgetik az ember ingerküszöbét, de olyannyira túlpörgettek, hogy lerúgta magáról a szalagot és alig vártam, hogy vége legyen ennek a tortúrának. Mert itt úgy éreztem, a kevesebb, néha több.

A film kellemes száz perc, azonban, ahelyett, hogy a néhány fellépő fenyegetettséget korrektül felépítsék, inkább olyan érzésem volt, hogy miután leültek és kiötletelték, mi mindent lehetne bepakolni a forgatókönyvbe, végül nem volt szívük semmit kihagyni és inkább erőszakkal tuszkolták bele a történést a játékidőbe, hogy a végére kifejezetten túlzsúfoltnak éreztem az akciók arányát.

A másik, ami nem működött tökéletesen nálam, hogy Neeson annyira kiöregedett az akció karakterből, hogy az itt elkészített verekedős jelenetei nem azt közvetítették, hogy mennyire tökös, hanem, hogy az ellenfelei, hiába fiatalabbak húsz-harminc évvel, vitalitásban az öreg mellé süllyedtek. 

A magától guruló kamion és a mögötte lezavart adok-kapok egyszerre volt vicces, unalmas és fájdalmas. Már rég nem azt a Neeson-t látjuk, aki a lánya miatt felaprította fél Párizst. Ráadásul, a mellé rakott fiatalabb tesó sem vehette át e helyét, mert őt meg eleve egy kicsit csökinek írták meg. Így maradt volna egy női szereplőnk, aki lehetett volna az igazán badass mellettük, ám őt is inkább lelassította a forgatókönyv.

Végül csoda és szerencse, hogy hőseink képesek legyőzni az ellent és önmagukat.

A film antagonistái, az ügy mögött húzódó titkok pedig érdektelenek és annyira kiszámíthatóak, hogy sem nem lep minket, sem nem is érdekel különösebben, hiszen, bármi is lenne az ügy kimenetele, félő, hogy a végén lenne annyi vizsgálat, hogy a tervek ellenére is menne a levesbe mindenki, aki a rossz oldalon áll.

Goldenrod szerepében Laurence Fishburne pont azt a karaktert hozza, amit az "Utazókban - Passengers (2016)" már láttunk tőle. És ez olyannyira nem vicc, hogy kb. a karakterív is megegyezik. Goldenrod simán lehet egy őse is az "Utazók" fedélzetmesterének. 

Tantoo szerepében Amber Midthunder kifejezetten tetszetős, ám nagyon unalmas már, hogy valamiért az amerikai mozik a kifejezetten tökös csaj karakternek olyan törékeny színésznőket tud szerződtetni, akinek nem hiszem el, hogy az, amit elvileg a filmben képvisel. Arról nem is beszélve, hogy amikor akcióra kerül a sor, akkor sem kap a hölgy egy igazán kemény jelenetet, sőt, inkább sikeresen parkolópályára teszik, hiszen ez egy Neeson mozi akarna lenni.

Matt McCoy nevét mindig örömmel fedezem fel a stáblistán, hiszen, bár nem állítom, hogy egy színészlegenda, kedvelem a karakterét olyan filmek miatt, mint a "Kéz amelyik a bölcsőt ringatja..." vagy a "Szigorúan bizalmas". Mostanra sokat veszített a kisfiús charme-ból és a szerepe sem túl összetett.

Mellékszerepben még látható Holt McCallany is, aki egy rossz fiú alakítás után egy pozitív figurát játszik el, legalábbis, mintha ilyen sorrendben találkoznék vele a vásznon az elmúlt tíz évben.

Tényleg nagyon tetszetősen indult számomra a film, ám a végére a klisés és túlerőltetett kaland-faktor miatt engem elveszített a mozi a végére. Az "autós" üldözés meg olyan öreges lett, hogy nem tudtam élvezni.

50%

 

Hang nélkül - A Quiet Place Part II (2020)

Hang nélkül - A Quiet Place Part II (2020)

Rendezte: John Krasinski

A film Mafab adatlapja: A Quiet Place Part II (2020)

Megtekintés: A Hang nélkül rajongójaként kb. azóta vártam a második fejezetet, mióta megnéztem az elsőt, és kiderült, lesz egy folytatás. Évente talán 2-3 olyan mozifilmet mutatnak be, amit mindenképp látni szeretnék és ez a film bekerült közéjük. Egy év csúszással végre megnézhettem és jól szórakoztam. Ha esetleg felfrissítenéd az emlékeidet: Hang nélkül kritikám!

A film jó egy évet dobozban ült, ami nagyjából minden körülmények között azt szokta jelenteni, hogy vagy betiltották, vagy a stúdió a végeredménytől nem volt lenyűgözve és nem meri megmérettetni a filmszínházakban. Ez így is volt korábban - szerintem - de közben bekavart egy világméretű vírusos betegség, és harmadik okként előlépett a premier halasztások szűk listájába a "betegség miatt zárva".

A filmszínházak pedig pont olyan kihaltak, mint az Abbott család városkája a filmben.

Krasinskinek, hogy van érzéke a feszültséghez és horrorhoz, az első résznél már bebizonyította és az is bizakodásra adott okot, hogy úgy érezte, van annyi a történetben, hogy ráhúzzon egy lapot a második résszel. Innentől meg már csak azért kellett izgulnom, hogy a folytatás ha lehet, ne legyen rosszabb, ha esetleg nem is múlná felül a tesót. Hogy sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az "Ördögűző" 86 éves direktora, William Friedkin egy tweet bejegyzésében már most klasszikus horrorfilmként aposztrofálta. (Halad a korral a jó öreg!)

Az ironikus az egészben, hogy Krasinski egyáltalán nem akart visszatérni rendezőként, amikor a stúdió feldobta neki a labdát, és miután az első etap forgatókönyvírói más terveik miatt kiszálltak a folytatás megírásából, a színész-rendező lassan elfogadta a sorsát, sőt, a rendezés mellett a forgatókönyvet is magára vállalta. Kicsit győzködni kellett az asszonyt is, hogy ne menjen minden simán, ám ez az akadály pitypang erősségűnek bizonyult és Emily Blunt máris egy akciójelenet forgatásán találta magát, ahol nem nagyon kellett megjátszania a félelmet, mivel a busz, ami az autóját "üldözi", elég volt az érzelmeket kiváltani.

Az első részben megismertük az Abbott családot, akik, miután idegen lények támadták meg a városukat - vajon az egész földet is? - csak úgy tudtak életben maradni, ha teljes némaságra kárhoztatták magukat. Egyedül csak így tudtak láthatatlanná válni a földönkívüli támadók előtt, hiszen az kiderült hogy egyedül a hangokra képesek támaszkodni, ha tájékozódni akarnak. Történetesen Abbott-ék legnagyobb lánya süketnek született, így a család már korábban elsajátította a jelbeszédet, ami igen fontos kommunikációs formává lépett elő az életükbe. Azonban a szörnyek továbbra is a környéken ólálkodtak és a nyugalmas, csendes estéket megnehezítette az is, hogy anyu gyermeket várt apától, ami komoly problémát jelenthetett volna, hiszen egy újszülött minden, csak nem néma.

Tehát volt az első részben tragédia, dráma és könnyek, meg a végén egy szokásos cliffhanger, hogy legyen min gondolkodni.

Most pedig megjött a folytatás és kicsit kikerekedett a "Hang nélkül" világa, köszönhető annak, hogy hőseinknek el kellett hagyniuk a korábbi mikró-környezetüket és még egy "visszajátszást" is kaptunk az első negyed órára, hogy ha nem is tudjuk meg, mi is történt, azért legyen egy ici-pici sejtésünk róla. Ez a tipikus nesze semmi, de jól fogd meg, szorítsad, én pedig szorítom is, mert bevallom, még a második résszel sem lettem kielégítve.

Máskor, egy már széles körben bemutatott filmnél itt kezdem a szpojleres részt az írásomban, amiben nagy vonalakban elmesélem a történetet és kiemelek belőle olyan pontokat, amik megfogtak, zavartak vagy amin szívesen agyalgattam. Azonban, a filmet hivatalosan nálunk június közepén mutatják majd be, azért pofátlanság lenne tőlem, ha azért szpojlerezgetnék, mert megtehetem. Azt meghagyom az ovisoknak. Már azzal is beérhetem, hogy köszönöm, én megvagyok.

Ami nem szpojler:

Mivel Krasinski az első részben lezárt karakterívet kapott, a fontos férfi figura bőrébe, a város egyik lakóját Cillian Murphy alakítja. Murphy pedig egy kiváló színész - ismét szerintem - ezért nem izgultam, hogy gagyi lesz amit csinál. Nem lett.

A gyerekek is visszatértek szerepeikbe, ami csak egy pöttyet zavaró, hiszen a valóságban picit több idő telt el, mint a filmes időben, hiszen lineárisan folytatódik a történet, szinte pár órával az első rész után. Noah Jupe és Millicent Simmonds is remekül hozza karatereit, pedig a gyerekszínészeknél ez kétesélyes. Csak a legkisebb fiút cserélték le, gondolom, praktikus okokból.

Egy mellékszerepben még Djimon Hounsou is tiszteletét teszi. Meglepő számomra, hogy a pasas eddig pusztán 62 címben szerepel, miközben olyan, mintha évente legalább 5-10 filmben látnám kisebb szerepekben. Egyszerűen hatalmas érzéke van hozzá, hogy viszonylag nézettebb filmekben játsszon el pici karakterszerepeket. Még szerencse, hogy néha jut neki egy Amistad vagy egy Véres gyémántok.

Mit mesélhetek még el?

A család további kalandokba keveredik, több szereplőt ismerünk meg, a karakterek fejlődnek. És simán jöhet egy harmadik rész is, akár... vagy sorozat... vagy akármi, mert ez az univerzum még mindig érdekes. Persze, nem nehéz, ha az ember szereti a poszt-apokaliptikus mozikat.

A film első negyedórája alatt végig görcsben volt a gyomrom, persze, csak azért, mert az első rész után pontosan tudtam, mire számítsak. Amikor az ember tudja - vagy tudni véli - hogy mi fog történni, nem nyugodtabbnak kellene lennie, hiszen oda a meglepetés ereje. Ennek ellenére megfeszülve néztem a filmet és pattanásig feszülten figyeltem, mert pontosan tudtam, hogy MEG FOG TÖRTÉNNI!

Talán a "Valami követ" volt az elmúlt pár évben olyan mozi, aminél feszkóztam, mert tudtam, hogy az entitás bármikor megjelenhet a főszereplő mögött. 

Itt kb. ugyanez. Tudjuk, hogy a városka elesik és az Abbott-ék visszavonulnak pici farmjukra, ahol a következő több mint egy évben berendezkednek a pantomimre, mégis éreztem azt a feszült izgalmat, hogy most láthatom azt a szörnyűséget, amin átestek.

Ennek átadása lehetett az egyik ok, amiért Friedkin dicsérhette Krasinski-t. 

Szerencsére még később is kapunk néhány hasonlóan erős jelenetsort, ami miatt ki merem jelenteni, hogy a második rész tökéletesen kikerüli a folytatások hibáit, aminek a végén annyi marad meg bennünk, hogy nem volt ez olyan jó...

A "Hang nélkül 2" azonban olyan jól sikerült, hogy a történeti változtatások mellett is annyira egyenletes a minősége, hogy simán össze lehetne vágni a két részt és aki nem látta az elsőt, nem fogja megmondani, hogy két szeletben kaptuk meg a történetet.

Egy apró szpojler: Kapunk egy olyan mellékszálat, ami engem emlékeztetett a "Bird in Box" egy részletére. (Kussolj el...) - balra a Madarak a dobozban kritikáját találjátok.

Úgy érezem, eleget süketeltem nektek!

Tudom, most kaptatok egy nagy semmit, hiszen igyekeztem semmit sem leleplezni, de még egyszer, én jól szórakoztam és azt szeretném, ha te is ezt tennéd, így ha megint előveszem a filmet, akkor a többség már túl lesz rajta!

Egyedül Marco Beltrami zenéjétől nem vagyok elájulva, mert a zeneszerző mintha szinte mindig ugyanabból a néhány motívumából igyekezne zenét készíteni. Persze, szavam nem lehet, mert a film képei alatt jól funkcionál a munkája, azonban az albumot önmagában hallgatni már közel sem akkora élvezet, pedig a napokban háromszor is lepörgettem magamnak. A fő motívum ugyan kellemes, ám közel sem elég fülbemászó és idézhető. A többi pedig, ha nincs megtámogatva a képi látvánnyal, sokkal kevésbé mondható zenének, mint inkább hangi-hangulatnak. Ettől még kedvelem a munkásságát, hiszen a "Sikoly" esetében ez a hangulatfestés kiválóan működött, igaz, abból sem tudnék egy hangsort visszaidézni, de a nyekergő hegedűk azért adták.

75% merek neki adni. 

Fika: A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

Rendezte: Zack Snyder

A film Mafab adatlapja: Army of the Dead (2021)

Megtekintés: Ha az egyik kedvenc akció sci-fid a "Bolygó neve: a halál", akkor lehet, hogy kedvelni fogod ezt a filmet is, vagy csak azt érzed, hogy mintha láttad volna már ezt valahol, épp, csak nem ugrik be, hogy hol is pontosan. 

Eredetileg nem terveztem, hogy a fika rovat részese lesz ez a film... De oda került! Tök magától.

Amikor egy-egy magasabban kvalifikált rendező új filmmel jelentkezik, a mozikedvelő közönség mindig jobban érdeklődik, mint amikor egy ismeretlen név próbálkozik valamivel. Ez sokszorosan igaz, ha műfaji filmmel jelentkezik az illető. A zombie film pedig egyértelműen a horror zsáner egyik legkedveltebb és legjobban elkoptatott műfaja jelenleg. Azzal is lehet vitatkozni, hogy Snyder mennyire számít jó rendezőnek, de, hogy a vizualitása kiemelkedő, az egészen biztos és ha nem hiszed el, ajánlom figyelmedbe két filmjét: 300, The Watchmen.

Ha ezek után is megkérdőjelezed a tehetségét, befejeztük a "beszélgetést", mert tényeket nincs kedvem olyan embernek bizonygatni, aki hülyeségeket állít. - Igen, ezt azoknak a trolloknak üzenem, akik megjelennek filmes posztok alatt és egyértelműen baromságokat hordanak össze, amikor azt mondják, Snyder tehetségtelen.

Tudom, nem érv, de szeretnék ilyen tehetségtelen lenni. Az, meg, hogy becsúszik néhány középszernek tekinthető darab is, ízlés kérdése, amin ne fogok vitázni. Tehát, ha felépítettél magadban egy komplett Snyder ellenes univerzumot, kímélj meg attól, hogy elmeséled nekem az agymenésed. 

Amikor kiderült, hogy a szuperhős filmek után Snyder következő terve egy zombis mozi, sokan kezdtünk kíváncsiskodni a neten, van-e konkrétum, vagy csak megint egy olyan vírusmarketinges pletykáról van szó, amire nem lehet építeni és nem valósul meg. (Azért használok többest, mert a kommentekben, amiket láttam, többen tekintettek a jövőbe, nagy várakozással.)

Azután befutott az első előzetes és nem éreztem magam meggyőzve róla, hogy kell ez nekem és, hogy Snyder nevének ellenére, nem egy trash baromságot sikerült összeollózni. És még csak nem is a CGI tigrisre gondolok, habár, bevallom, az sem győzött meg, hogy akarom-e ezt.

Azonban, rácáfoltam magamra, ezért, amikor kiderült, hogy itt-ott már elérhető, nem vártam meg a hivatalos megjelenést és eredeti nyelven levadásztam a mozit, pedig tudtam, hogy a.) felét sem fogom érteni b.) napokon belül érkezik a magyar változat.

Mit kell ezen érteni? - kérdezhetnéd! Mit kell érteni egy zombies horror akció filmen? Gyerekkorunkban nem jelentet gondot, amikor német hanggal néztünk meg bármit, hogy másnap sikeresen meséljük el az iskolában, hogy sikerült fennmaradni tíz utánig és látni valamit, amit szarrá vágtak a hentes cenzorok.

Azonban akkor elég volt, ha nagy vonalakban meséltük el a sztorit, manapság, azonban, nem árt, ha odafigyelünk és tudjuk, ki kinek a mije, mik az ok okozat, stb. Jártam már én is úgy, hogy figyelmetlenkedtem és elírtam egy családi állapotot a posztomban és leharapták érte a fejem, hogy biztos nem is néztem a filmet. (Néztem, csak nem figyeltem oda a felirat közben egy percre...)

Itt pedig fontosnak tartottam, hogy kellő hitelességgel elmagyarázza nekem a mozi, hogy miért is akad egy tucat idióta, aki besétál dalolva egy olyan lezárt városba, amelyikben ezerszámra nyüzsögnek a zombiek, így, lehet nálunk bármilyen komoly kézi tűzerő, az kifejezetten kevés lenne. 

Ha angolul nézem a filmet, és felirat sincs, simán elveszítem ezt az információt, pedig ez azért fontos, mert ha nem tud a forgatókönyv meggyőzni arról, hogy van egy tucat idióta és hozzá megfelelő okok, akkor hiába történik bármi a filmben, nem tudom elfogadni a történetet és kivet magából a koncepció.

Bevallom, miután szinkronnal megnéztem a filmet és megkaptam az indokot, akkor sem éreztem magam lenyűgözve és ez szerintem komolyan kihatott nálam arra, hogy összességében miért is nem vagyok oda ezért a filmért.

Hangulati fotó az Army of-ból

Azonban, előtte ránéztem az imdb kritikai szekciójában és az első kommentek kifejezetten erősnek, szórakoztatónak és kiemelkedőnek aposztrofálták. Közben eltelt pár nap és sejtésem szerint a rajongókat a kevésbé elvakult fanatikusok követték véleményezésre azóta, és szerintem, a film megítélése jócskán veszített a korábbiakhoz képest a magas értékeiből. Ez azért lehetséges, mert a kevésbé Snyder-vakok nem elégedtek meg azzal, hogy megkapták az ajándékot, hanem a csomagolás és bontás után betették az elemet a játékba és kiderült, hogy nem olyan izgalmas, mint a reklámok mutatták. A megtekintés után hamar kiderült, hogy ez a film vagy sokat markolt és kicsúszott a fele az ujjaid között, vagy egy nagy büdös blöff.

Akárhogy szeretném szépíteni, ez a film, egy blöff.

Hangulati fotó az Aliensből

A forgatókönyv Snyder munkája. Az kiderült, hogy szereti a sok szereplős kalandokat, de az is, hogy amiket eddig összenézett a témában, most visszaböfögte és a végeredmény egy széf (pénzterem inkább) rablós zombie móka lett, amely nem veszi komolyan magát és bár goreban nem gyenge, akcióban, a közel két és fél órás játékidőhöz képest, gyengébben muzsikál. Azt leszögezném, hogy a műfajon belül Snyder korábban tökéletesen bebizonyította, hogy ért hozzá, ha rendezésről van szó, mert debütáló műfaji filmje, a "Holtak hajnala" erősen kultikus minősítést kapott 2004 óta a rajongóktól, és talán nem nála jelentek meg legelőször a gyors emberevők, neki köszönhető - szerintem - hogy mostanra minden második zombie filmben futnak a holtak, mint a nyúl. (Amit mellesleg nem szeretek. Talán azért, mert dagadt vagyok és egy ilyen elképzelt világban elsők között zabálnának fel.) Csakhogy, annak a filmnek a forgatókönyvét James Gunn írta!

Chambers

Igen! Az a James Gunn, akinek kezei közül olyan szórakoztató, de erőszakban kifejezetten ötletes és erős mozik kerültek ki a kezei közül, mint a Galaxis őrzői vagy a "Super" című realisztikus szuperhős abszurd, amelyben az utóbbi évek egyik számomra legváratlanabb és legdurvább halála került bele. Azt gondolod, hogy a "Galaxis őrzői" nem olyan durva? Jelenlegi állás szerint pedig ez az a mozi, amiben a legtöbb karakter halt meg, amennyiben nem számolunk olyan filmeket, amiben komplett bolygók semmisülnek meg... Köszönhető ez a hatalmas Nova hadsereg pusztulásának, de például ne felejtsd el a börtön-komplexum teljes kiirtását se. A második részben Yondu tollszár mészárlása szintén nem egy gyengéd jelenetsor. Gunn következő mozija, az "Öngyilkos osztag" második nekifutásában egy cápaember szabályosan ketté szakít egy embert a trailerben, egy másikat meg felkap a földről és szétharapva bezabál. Amúgy, ha azt hinnéd, Gunn nem aberrált kicsit, ne felejtsd el, hogy ideiglenesen pont vállalhatatlan twitter posztjai miatt emelte ki kenyéradó stúdiója a direktori székből, igaz, később vissza is ültették a "trónjára". 

Vasquez -
a fejpánt nagyon hasonló,
de nem ugyanaz.

Azonban Gunn nem ért rá saját projektje miatt erre a filmre, így Snyder-re hárult a megtisztelő feladat, hogy a totál zombie fan nedves álom filmötletből egész estés mozit varázsoljon. Ha kukacoskodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Snyder pedig csak összehozta a filmet, de közben annyi deja vu-t vagy hommage-t pakolt bele, hogy szinte nincs olyan figura vagy szituáció, amit ne láttunk volna már korábban, hasonlóan jó filmekben. 

Már eleve az, hogy egy válogatott kemény tökű férfi és nő - igen, itt a csajok is tökösek. Mind! - beszédeleg egy határozott mentési céllal egy olyan területre, ami hemzseg a szörnyektől, majd, miután egyikük elárulja a többieket és meghal, majd sorban a többi karakter is, végül a főszereplő a "kislány" karaktert kimentve, egy légi járművön úgy meneküljön ki a területről, hogy az elpusztul egy atom robbanásban, ám eközben a fő szörnyeteg maga is a menekülő légi járművön reked, ahol megvívja utolsó harcát a főhőssel, aki a kislányt védi, az nem feltétlenül tudatos, de egyértelmű koppintása a "Bolygó neve halálnak". Nincs ezen mit szépíteni és lopni egyébként is csak a kiválóktól érdemes. Visszaszívom, mert lehet, hogy eredetileg Snyder nem akarattal készítette el az Aliens zombies és földön játszódó változatát, azonban mégis így sikerült.

Még szerencse, hogy az a történet elég szórakoztató, így itt is maradt belőle min izgulni.

Azonban, ha emlékszünk még, a "Holtak hajnalának" egyik erőssége az volt, hogy a realizmus mellé komolyan vette magát. Az a kevés poén nem érződik erőltetettnek, hanem a figurák személyiségéből vagy az abszurditásból erednek. Ennél a filmnél azonban kicsit önmaga paródiája lesz a film az olyan megoldások miatt, amikor egy elképzelt akció közben a német ajkú karakter időt kér, hogy tisztázza, jól értette-e azt, hogy arra jelentkezett, hogy bemegy egy fenevadaktól hemzsegő karantén alá helyezett városba. És, amikor kiderül, hogy igen, nem ő az, aki végül azt mondja, hogy köszi, de kihagyom, hanem egy másik figura, akinek konkrétan annyi a szerepe, hogy kijelenti, hogy ő nem olyan idióta, hogy ezt meglépje és elköszönve a társaság többi tagjától, kikocsikázik a filmből. Mellesleg, itt jegyzem meg, ez ugyan nem egy megszokott megoldás, de még ez a karakter volt a legreálisabb az egész filmben.

A film másik hibája a komolyságot rendre megtörő humor vagy humorosan elsülő jelenetek mellett a logikai bakik és lyukak azok, ami miatt nem lehet még komolyan venni ezt a filmet. 

Pl. Mutatok két képet a filmből, amin kicsit elgondolkoztam:

Az elsőn Las Vegast látjuk, éjjel, amikor még nincs lerohanva zombiek által.

Persze éjszaka van, így nem látni, mennyi ember mozoghat ebben a városban. Egyébként Las Vegas lakossága közel 650 ezer fő.

A másodikon a város, miután minden bent maradt élő zombie lett.

A kép minősége nem túl jó, de nem találtam hirtelen jobb képet. Azonban, olyan, mintha a teljes zombie populáció a városnak erre a pontjára gyűlt volna össze. Ez azért érdekes, mert a fertőzött részt hatalmas teherkonténerekkel kerítik el. Úgy könnyű, ha a zombik engedelmes egy irányba gyülekeznek, ahol pont már kész egy adott szakasz, de feltételezem, a filmben eltelt idő és a feladat összetettsége miatt komoly logisztika lehetett, hogy a konténereket gyorsan és precízen elhelyezzék, mielőtt a holtak serege szétspriccelt volna a szélrózsa minden irányába. Ezt a feladatot már több filmben elvégezték, de valójában csak ott tudom elképzelni, ahol vagy van eleve természetes záróvonal is (pl. szakadék, vagy egy meredek hegyfal), vagy úgy, hogy a falat van idő kiépíteni, lásd "Menekülés New Yorkból", mert ott előbb felhúzták, utána népesítették be a szigetet. Las Vegas azonban egy hatalmas sivatag közepén terül el. Ott nincs az az Isten, hogy úgy kerítsd el egy részét - a filmben látható számítógépes térképen látszik, hogyan kerítik el - hogy ezek az első tíz percben szinte legyőzhetetlennek bemutatott szörnyetegek ki ne juthattak volna mindenfelé és akkor kár volt belekezdeni a fal építésébe. Azonban, ha a kitörő zombiekat addig sikerült megfékezni, amíg a falat felhúzták, akkor már ennyi erővel miért nem folytatták a szarrá lövésüket, míg el nem fogytak? Nekem nem jön ki a matek. Mellesleg, külön dicséretet érdemel az a darukezelő, aki ilyen sebességgel sikeresen behelyezte az utolsó konténert úgy a többi közé, hogy az engedelmesen becsúszott a "helyére" és nem koccant neki eresztés közben a többinek és dől el valamelyik irányba. Ügyes volt, na! :)

Neked mit sugall a két kép?

Nekem azt, hogy nem tudom, ez a rengeteg ember hol az anyjában bujkált éjjel, de nem logikus, hogyha nappal ennyien elözönlik az utcát, akkor éjjel ne lenne kb. ugyanez a helyzet, miközben, később kiderül, maradt az épületekben is elég élőhalott.

Azokat, akik meg kigyűltek a városból, lebombázzák.

A számomra sehova nem vezető jelenet volt az is, amikor fej nélküli zombi anyuból kiemelték a koraszülött zombie babát. Nem tudom, mi volt a terv ezzel, lehet, hogy csak annyi, hogy a fő zombi motivált legyen abban, hogy levadássza a hőseinket, de valahogy olyan beerőszakoltnak tűnik az egész.

Azonban, úgy vélem, ez egy zombie film. Attól meg nem várhatom el, hogy mindenben reális legyen, igaz, ha a földi kereteken belül mozgunk, azért nem árt, ha a történtekre akad magyarázat, nem csak megtörténnek. Pl. tényleg el kell hinnem, hogy van olyan nő, aki két gyereket hátrahagy azzal, hogy bemegy a földi pokolba, hogy kifosszon pár félkarú rablót, mert az a pénz pont segít eltűnni abból a táborból, ahol épp tanyáznak, a lezárt város mellett. Mi van??? Ez a nő nem tökös, hanem Darwin díj várományos. Vagy ez egy alternatív univerzum, ahol az emberek úgy szocializálódtak, hogy bemenni egy zombiektól hemzsegő városba, aminek belsejében sejtésem sem lehet, hol és mennyi élőhalott szaladgál, egy olyan kétes eredménnyel kecsegtető zsákmány miatt, mint félkarú rablókból kiszedett aprópénz, egyszerű reggeli torna? A karakter ki is mondja, hogy e nélkül a bevétel nélkül, örökké itt ragadnának. Miért??? Az amerikai mindig is egy vándorló nemzet volt. Hatalmas területek, amiket autóban ülve beutaznak. Erre itt van, aki azon agonizál, hogy nem tud elmenni innen? Na, takarodj, ha élhetek ezzel az apró humorral!

Ha itt vizsgálgatják az embereket, hogy fertőzöttek-e, akkor, ha kiderül, hogy nem, miért nem viszik őket a lehető legmesszebb innen az USA más pontjaira? Ki a fene bírna úgy aludni, hogy a gyerekei közvetlenül egy ilyen hely mellett kénytelenek létezni?

Azután a film egyik leleplezése, Tanaka úr (Hiroyuki Sanada) nem kicsit körülményes terve. Az egész széfterem kirablási ügy mögött meghúzódik egy Alfa fejének a megszerzése, mert az milyen jó pénz. A pénz egyébként sem számítana, ha biztosítva volt. Miért nem bérelt fel egy zsoldos csapatot, hogy menjenek be és hozzanak ki egy Alfát. Ja, akkor nincs az egész balhé és vége a filmnek. Azért kedves tőle, hogy azt mondja, a teremhez vezető folyosón ugyan van védelmi rendszer, de nem életveszélyes. Később látjuk, milyen izgi, amikor egy fal összecsukódik egy zombie testén. Megkockáztatom, hogy a jelenet gondolata még Gunn-tól eredhetett. Gunn írta többek között a "13 kísértet" forgatókönyvét, melynek legemlékezetesebb jelenete, amikor az ügyvédet szabályosan ketté vágja egy üveglap ajtó. Ja, azt nem is mondtam, hogy ez a feleslegesen túlkomplikált terv, amit a film bemutat, nem az első kommandó! Tanaka legalább egy csapatot már beküldött korábban.

A csapat sem gondolt nagyon bele, hogy ugyan hogyan mozgatják meg a pénzt. Amennyiben használt bankók, és főleg 10-es, 20-as címletek, amik a játékosoktól és vendégektől származnak, a 200 millió dollár lehet súlyban közel 2-3 tonna is. Ha mondjuk 100-asok, még akkor is több, mint 200 kiló. A fiktív beképzelés jelenetben látjuk is, ahogy belépnek egy hatalmas terembe, ahol a pénz hatalmas tömbökben, raklapon pihennek, azután néhány táskát bedobnak a helikopterbe...

A karanténközpont megafonja bemondja, hogy zéró toleranciás létesítmény. Azaz, ha fertőzött vagy, simán kinyírhat valamelyik őr. Erre utalás Burt (Theo Rossi) karaktere, aki irritálóan inzultálja Scott (Ella Purnell) lányát is. Sőt, megszellőzteti, hogyha lázas lenne a kiscsaj, simán agyonlőhetné, a kutyát sem érdekli. Ez mán döfi! Ezek szerint, ha egy idióta bekerül oda, mint rendfenntartó, mindenféle protokoll nélkül embereket ölhet? Ezt az író-rendező komolyan gondolta? És mi a lényege ennek a karantén létesítménynek, ha tudjuk, hogy aki fertőzött, egy órán belül átváltozhat? Nem úgy működnek a karantén zónák, hogy eleve elkülönítjük, aki gyanús és aki meg nem fertőzött, minél gyorsabban kikerül és mehet a picsába? Itt rendesen amolyan kommunában kell élniük? Egy rakás ember összezárva, hátha kirobban egy második hullám, ha csak egy akad köztük, akit megharaptak? Nem úgy működne, hogy akiről kiderült, hogy nem fertőzött, a lehető leggyorsabban eltávolítják? Amerika elég nagy: Menj a francba innen! Nos, itt valamiért nem. A feltételezett fertőzöttek együtt lébecolnak őreikkel... egymással... Valamiért azóta is, itt. Scott pedig elment közben szakácsnak és a többieket is kintről szedi össze. A lánya miért maradt eddig a karanténban? 

És mi ez a ki-be járás az emberek között? Még egy kétgyerekes anyuka is tudja, hol lóghat be? Egy másik nő konkrét túrákat szervez a halálzónába? Akkor ez milyen karantén? Az őrök milyen alacsony színvonalon dolgoznak, miközben van köztük konkrétan erőszakos pszichopata is, mint Burt.

Vanderohe (Omari Hardwick) a város alatt túléli az atomrobbanást, hogy azután kimászva a föld felszínére ne a sugárzás ölje meg - Csernobilban páran felkapnák a fejüket a srác tehetségére - hanem a legklisésebb filmes húzás, amivel horrorfilmet lezárhatunk.

Itt említsük meg azt is, hogy a banda úgy megy be, hogy záros határidejű a meló, mert a hadsereg egy hatalmas atombombával fogja lenullázni a területet, miközben a karanténközpontban nem úgy tűnik, hogy megtették volna az emberek végérvényes evakuálását. Sőt, többen még utolsó pillanatokban is beosonnak pénzre vadászva Kojot (Nora Amezeder) segítségével, köztük egy kétgyermekes anyuka. Merész. Kate pedig egyenesen bezsarolja az apját, hogy bemegy és megkeresi az anyukát, mert a két gyerekre szokott vigyázni. Tehát, nem kint marad a gyerekekkel és megkéri az apját, hogy keresse meg anyut is, hanem tetézi a gondokat azzal, hogy Scott (Dave Bautista) még rá is figyelhessen... Apunak lehet, hogy ki kellett volna ütnie a lányát és eltörni a lábát. Gyere utánunk, ha tudsz, kicsim. Azonban, akkor ki lenne a Final Girl? (Amennyi női karakter van, lett volna választék.) Kate milyen érzelmi kapcsolatot épített fel ezzel a nővel, hogy a gyerekek helyett, akikre vigyázni szokott, inkább a nő után megy?  Ráadásul, mintha a végén ez a feladat nem sikerült volna, legalábbis, Kate nem keresi a roncsok között, csak apucit.

Néhány karakter halála olyan ostobán lett felépítve, hogy fájt. Az első női áldozat, Chambers (Samantha Win) aki leginkább Vasquezre emlékeztet az Aliensből - latino, vörös hajpánt, férfias kisugárzás, kifejezetten ügyes pisztolyharcos - irritáló módon hal meg. A többiek méterekre vannak tőle, de ahelyett, hogy szarrá lőnének mindent, ami mozog körülötte, vagy a társa érte menne, inkább leírják, miközben a csaj az áruló karakterre nem lő, nem leplezi le. Veled mi van???

A hotel sötét konyhatermében a német karakter, Dieter (Matthias Schweighöfer) konkrétan belesikolt egy alvó zombie arcába, de egy sem ébred fel az emberi hangra. Két perccel később Chambers utolsóként már-már kijutna a helyiségből, amikor leesik egy tálca, és az összes zombie szeméből kiveri az álmot.

Annyi fegyverrel és lehetőséggel miért nem lőttük fejbe???

Kojot az egyik jelenetben az áruló karakter, Martinnal (Garret Dillahunt) beszélget, majd, hogy felhívja magukra a zombiek figyelmét, egy rövid sorozatot lő a levegőbe. Nem szól Martinnak, csak megteszi. Alig negyven centire a fejüktől. Bele a levegőbe. A férfi a füléhez is kap. Ki az az idióta, aki időlegesen süketté teszi a csapattársát egy ilyen veszélyes akció közben, hiszen tudjuk, hogy a lőfegyverek, ilyen távolságon belül, komoly halláskárosodást is okozhatnak. Dillahunt párhuzamosan épp forgatta a "Fear the Walking Dead" sorozatot. A sorozat talán legröhejesebb jelenete a karakteréhez fűződik, amikor két járkálót egy golyóval úgy öl meg, hogy a golyót belelövi egy balta fejének élébe és miután az ketté vágja a lövedéket, kétfelé repülve, homlokon talál két élőhalottat. Mindfucklevel99

82. percnél Vanderohe belekezd egy filozofálgatásba Dieternek, hogy lehet, hogy a korábbi csapat is ők voltak és párhuzamos világok, meg Tanaka egy bábmester, stb. miközben a monológ közben klasszikus zene megy és snitteket vágtak be, amely a karaktereket mutatja, egymás után. Na, azt hittem, ezzel a vizuális stílussal előre vetítenek valami filmes csavart, ami később új szintre emeli a filmet, ehelyett pont nem történik semmi, és hiába lép ki a vágás itt a film kereteiből, később utalás szinten sem kerül elő. Akkor viszont miért volt szükség erre a montázsolásra???

Azután ott van Mikey (Raúl Castillo) figurája, aki a vlogjában élő helyszínen lövöldözi halomra a zombiekat egy videóban. Na, ha valakinek karanténban kellene lennie, akkor az ő. Róla felvétel is van, hogy minimum méterekre volt a lényektől. Egy csoport emberrel. Erre a karanténzónában a nőket basztatja egy pszichopata rendőr, míg a vlogger gyerek vidáman éli a világát kint valahol a szabadságban. Ezt akkor, hogy és megint felveti a katonaság impotenciáját a helyzet kezelésében.

Az a baj, hogy minél többet gondolkodom, egyre több baromság jut az eszembe a filmmel kapcsolatban, így azt hiszen, inkább rövidre zárom, mint Snyder két és fél óra után Kate és Scott történetét. Már eleve röhej, hogy ilyen hosszú film végére sem bírtam megjegyezni a karakterek neveit. Állandóan vissza kell néznem.

A katonás felvezetés mondjuk megelőlegezi a film komolyságát. 

Címszavakban: Egyszerre két figyelmetlen sofőr... ütközéstől felrobbanó katonai jármű... természetesen szabaddá váló út a fenyegetés előtt... értetlen katonák, zavaros rádiójel... előre meg nem tanult koreográfia, ha beütne a szar... a katonák sötétben tartása, beleértve az osztag vezetőjét... a filmekben miért kell elmagyarázni egy katonának a fejlövés lényegét... ha menekülsz, sose használd a katonai járművet... véletlenül elsülő fegyver, egy hivatásos kezében... képen kívülről érkező, qrvagyors fenyegetés... 

Ez a film egy nem túl fifikás rajongói szerelmeslevele a trashfilmeknek. 

Reszketeg, csapongó kézírással...

55%

Az a baj, hogy vártam ezt a filmet és szeretni is akartam, azonban a végeredmény olyan lett, mintha hollywoodi körülmények között egy kisiskolás álomfantáziáját láthatnák megelevenedni. Sőt, bizonyos szempontból ez is történt.

Akkor már videodrome kibeszélőjét se hagyjuk ki: