Fika: A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

A halottak hadserege - Army of the Dead (2021)

Rendezte: Zack Snyder

A film Mafab adatlapja: Army of the Dead (2021)

Megtekintés: Ha az egyik kedvenc akció sci-fid a "Bolygó neve: a halál", akkor lehet, hogy kedvelni fogod ezt a filmet is, vagy csak azt érzed, hogy mintha láttad volna már ezt valahol, épp, csak nem ugrik be, hogy hol is pontosan. 

Eredetileg nem terveztem, hogy a fika rovat részese lesz ez a film... De oda került! Tök magától.

Amikor egy-egy magasabban kvalifikált rendező új filmmel jelentkezik, a mozikedvelő közönség mindig jobban érdeklődik, mint amikor egy ismeretlen név próbálkozik valamivel. Ez sokszorosan igaz, ha műfaji filmmel jelentkezik az illető. A zombie film pedig egyértelműen a horror zsáner egyik legkedveltebb és legjobban elkoptatott műfaja jelenleg. Azzal is lehet vitatkozni, hogy Snyder mennyire számít jó rendezőnek, de, hogy a vizualitása kiemelkedő, az egészen biztos és ha nem hiszed el, ajánlom figyelmedbe két filmjét: 300, The Watchmen.

Ha ezek után is megkérdőjelezed a tehetségét, befejeztük a "beszélgetést", mert tényeket nincs kedvem olyan embernek bizonygatni, aki hülyeségeket állít. - Igen, ezt azoknak a trolloknak üzenem, akik megjelennek filmes posztok alatt és egyértelműen baromságokat hordanak össze, amikor azt mondják, Snyder tehetségtelen.

Tudom, nem érv, de szeretnék ilyen tehetségtelen lenni. Az, meg, hogy becsúszik néhány középszernek tekinthető darab is, ízlés kérdése, amin ne fogok vitázni. Tehát, ha felépítettél magadban egy komplett Snyder ellenes univerzumot, kímélj meg attól, hogy elmeséled nekem az agymenésed. 

Amikor kiderült, hogy a szuperhős filmek után Snyder következő terve egy zombis mozi, sokan kezdtünk kíváncsiskodni a neten, van-e konkrétum, vagy csak megint egy olyan vírusmarketinges pletykáról van szó, amire nem lehet építeni és nem valósul meg. (Azért használok többest, mert a kommentekben, amiket láttam, többen tekintettek a jövőbe, nagy várakozással.)

Azután befutott az első előzetes és nem éreztem magam meggyőzve róla, hogy kell ez nekem és, hogy Snyder nevének ellenére, nem egy trash baromságot sikerült összeollózni. És még csak nem is a CGI tigrisre gondolok, habár, bevallom, az sem győzött meg, hogy akarom-e ezt.

Azonban, rácáfoltam magamra, ezért, amikor kiderült, hogy itt-ott már elérhető, nem vártam meg a hivatalos megjelenést és eredeti nyelven levadásztam a mozit, pedig tudtam, hogy a.) felét sem fogom érteni b.) napokon belül érkezik a magyar változat.

Mit kell ezen érteni? - kérdezhetnéd! Mit kell érteni egy zombies horror akció filmen? Gyerekkorunkban nem jelentet gondot, amikor német hanggal néztünk meg bármit, hogy másnap sikeresen meséljük el az iskolában, hogy sikerült fennmaradni tíz utánig és látni valamit, amit szarrá vágtak a hentes cenzorok.

Azonban akkor elég volt, ha nagy vonalakban meséltük el a sztorit, manapság, azonban, nem árt, ha odafigyelünk és tudjuk, ki kinek a mije, mik az ok okozat, stb. Jártam már én is úgy, hogy figyelmetlenkedtem és elírtam egy családi állapotot a posztomban és leharapták érte a fejem, hogy biztos nem is néztem a filmet. (Néztem, csak nem figyeltem oda a felirat közben egy percre...)

Itt pedig fontosnak tartottam, hogy kellő hitelességgel elmagyarázza nekem a mozi, hogy miért is akad egy tucat idióta, aki besétál dalolva egy olyan lezárt városba, amelyikben ezerszámra nyüzsögnek a zombiek, így, lehet nálunk bármilyen komoly kézi tűzerő, az kifejezetten kevés lenne. 

Ha angolul nézem a filmet, és felirat sincs, simán elveszítem ezt az információt, pedig ez azért fontos, mert ha nem tud a forgatókönyv meggyőzni arról, hogy van egy tucat idióta és hozzá megfelelő okok, akkor hiába történik bármi a filmben, nem tudom elfogadni a történetet és kivet magából a koncepció.

Bevallom, miután szinkronnal megnéztem a filmet és megkaptam az indokot, akkor sem éreztem magam lenyűgözve és ez szerintem komolyan kihatott nálam arra, hogy összességében miért is nem vagyok oda ezért a filmért.

Hangulati fotó az Army of-ból

Azonban, előtte ránéztem az imdb kritikai szekciójában és az első kommentek kifejezetten erősnek, szórakoztatónak és kiemelkedőnek aposztrofálták. Közben eltelt pár nap és sejtésem szerint a rajongókat a kevésbé elvakult fanatikusok követték véleményezésre azóta, és szerintem, a film megítélése jócskán veszített a korábbiakhoz képest a magas értékeiből. Ez azért lehetséges, mert a kevésbé Snyder-vakok nem elégedtek meg azzal, hogy megkapták az ajándékot, hanem a csomagolás és bontás után betették az elemet a játékba és kiderült, hogy nem olyan izgalmas, mint a reklámok mutatták. A megtekintés után hamar kiderült, hogy ez a film vagy sokat markolt és kicsúszott a fele az ujjaid között, vagy egy nagy büdös blöff.

Akárhogy szeretném szépíteni, ez a film, egy blöff.

Hangulati fotó az Aliensből

A forgatókönyv Snyder munkája. Az kiderült, hogy szereti a sok szereplős kalandokat, de az is, hogy amiket eddig összenézett a témában, most visszaböfögte és a végeredmény egy széf (pénzterem inkább) rablós zombie móka lett, amely nem veszi komolyan magát és bár goreban nem gyenge, akcióban, a közel két és fél órás játékidőhöz képest, gyengébben muzsikál. Azt leszögezném, hogy a műfajon belül Snyder korábban tökéletesen bebizonyította, hogy ért hozzá, ha rendezésről van szó, mert debütáló műfaji filmje, a "Holtak hajnala" erősen kultikus minősítést kapott 2004 óta a rajongóktól, és talán nem nála jelentek meg legelőször a gyors emberevők, neki köszönhető - szerintem - hogy mostanra minden második zombie filmben futnak a holtak, mint a nyúl. (Amit mellesleg nem szeretek. Talán azért, mert dagadt vagyok és egy ilyen elképzelt világban elsők között zabálnának fel.) Csakhogy, annak a filmnek a forgatókönyvét James Gunn írta!

Chambers

Igen! Az a James Gunn, akinek kezei közül olyan szórakoztató, de erőszakban kifejezetten ötletes és erős mozik kerültek ki a kezei közül, mint a Galaxis őrzői vagy a "Super" című realisztikus szuperhős abszurd, amelyben az utóbbi évek egyik számomra legváratlanabb és legdurvább halála került bele. Azt gondolod, hogy a "Galaxis őrzői" nem olyan durva? Jelenlegi állás szerint pedig ez az a mozi, amiben a legtöbb karakter halt meg, amennyiben nem számolunk olyan filmeket, amiben komplett bolygók semmisülnek meg... Köszönhető ez a hatalmas Nova hadsereg pusztulásának, de például ne felejtsd el a börtön-komplexum teljes kiirtását se. A második részben Yondu tollszár mészárlása szintén nem egy gyengéd jelenetsor. Gunn következő mozija, az "Öngyilkos osztag" második nekifutásában egy cápaember szabályosan ketté szakít egy embert a trailerben, egy másikat meg felkap a földről és szétharapva bezabál. Amúgy, ha azt hinnéd, Gunn nem aberrált kicsit, ne felejtsd el, hogy ideiglenesen pont vállalhatatlan twitter posztjai miatt emelte ki kenyéradó stúdiója a direktori székből, igaz, később vissza is ültették a "trónjára". 

Vasquez -
a fejpánt nagyon hasonló,
de nem ugyanaz.

Azonban Gunn nem ért rá saját projektje miatt erre a filmre, így Snyder-re hárult a megtisztelő feladat, hogy a totál zombie fan nedves álom filmötletből egész estés mozit varázsoljon. Ha kukacoskodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy Snyder pedig csak összehozta a filmet, de közben annyi deja vu-t vagy hommage-t pakolt bele, hogy szinte nincs olyan figura vagy szituáció, amit ne láttunk volna már korábban, hasonlóan jó filmekben. 

Már eleve az, hogy egy válogatott kemény tökű férfi és nő - igen, itt a csajok is tökösek. Mind! - beszédeleg egy határozott mentési céllal egy olyan területre, ami hemzseg a szörnyektől, majd, miután egyikük elárulja a többieket és meghal, majd sorban a többi karakter is, végül a főszereplő a "kislány" karaktert kimentve, egy légi járművön úgy meneküljön ki a területről, hogy az elpusztul egy atom robbanásban, ám eközben a fő szörnyeteg maga is a menekülő légi járművön reked, ahol megvívja utolsó harcát a főhőssel, aki a kislányt védi, az nem feltétlenül tudatos, de egyértelmű koppintása a "Bolygó neve halálnak". Nincs ezen mit szépíteni és lopni egyébként is csak a kiválóktól érdemes. Visszaszívom, mert lehet, hogy eredetileg Snyder nem akarattal készítette el az Aliens zombies és földön játszódó változatát, azonban mégis így sikerült.

Még szerencse, hogy az a történet elég szórakoztató, így itt is maradt belőle min izgulni.

Azonban, ha emlékszünk még, a "Holtak hajnalának" egyik erőssége az volt, hogy a realizmus mellé komolyan vette magát. Az a kevés poén nem érződik erőltetettnek, hanem a figurák személyiségéből vagy az abszurditásból erednek. Ennél a filmnél azonban kicsit önmaga paródiája lesz a film az olyan megoldások miatt, amikor egy elképzelt akció közben a német ajkú karakter időt kér, hogy tisztázza, jól értette-e azt, hogy arra jelentkezett, hogy bemegy egy fenevadaktól hemzsegő karantén alá helyezett városba. És, amikor kiderül, hogy igen, nem ő az, aki végül azt mondja, hogy köszi, de kihagyom, hanem egy másik figura, akinek konkrétan annyi a szerepe, hogy kijelenti, hogy ő nem olyan idióta, hogy ezt meglépje és elköszönve a társaság többi tagjától, kikocsikázik a filmből. Mellesleg, itt jegyzem meg, ez ugyan nem egy megszokott megoldás, de még ez a karakter volt a legreálisabb az egész filmben.

A film másik hibája a komolyságot rendre megtörő humor vagy humorosan elsülő jelenetek mellett a logikai bakik és lyukak azok, ami miatt nem lehet még komolyan venni ezt a filmet. 

Pl. Mutatok két képet a filmből, amin kicsit elgondolkoztam:

Az elsőn Las Vegast látjuk, éjjel, amikor még nincs lerohanva zombiek által.

Persze éjszaka van, így nem látni, mennyi ember mozoghat ebben a városban. Egyébként Las Vegas lakossága közel 650 ezer fő.

A másodikon a város, miután minden bent maradt élő zombie lett.

A kép minősége nem túl jó, de nem találtam hirtelen jobb képet. Azonban, olyan, mintha a teljes zombie populáció a városnak erre a pontjára gyűlt volna össze. Ez azért érdekes, mert a fertőzött részt hatalmas teherkonténerekkel kerítik el. Úgy könnyű, ha a zombik engedelmes egy irányba gyülekeznek, ahol pont már kész egy adott szakasz, de feltételezem, a filmben eltelt idő és a feladat összetettsége miatt komoly logisztika lehetett, hogy a konténereket gyorsan és precízen elhelyezzék, mielőtt a holtak serege szétspriccelt volna a szélrózsa minden irányába. Ezt a feladatot már több filmben elvégezték, de valójában csak ott tudom elképzelni, ahol vagy van eleve természetes záróvonal is (pl. szakadék, vagy egy meredek hegyfal), vagy úgy, hogy a falat van idő kiépíteni, lásd "Menekülés New Yorkból", mert ott előbb felhúzták, utána népesítették be a szigetet. Las Vegas azonban egy hatalmas sivatag közepén terül el. Ott nincs az az Isten, hogy úgy kerítsd el egy részét - a filmben látható számítógépes térképen látszik, hogyan kerítik el - hogy ezek az első tíz percben szinte legyőzhetetlennek bemutatott szörnyetegek ki ne juthattak volna mindenfelé és akkor kár volt belekezdeni a fal építésébe. Azonban, ha a kitörő zombiekat addig sikerült megfékezni, amíg a falat felhúzták, akkor már ennyi erővel miért nem folytatták a szarrá lövésüket, míg el nem fogytak? Nekem nem jön ki a matek. Mellesleg, külön dicséretet érdemel az a darukezelő, aki ilyen sebességgel sikeresen behelyezte az utolsó konténert úgy a többi közé, hogy az engedelmesen becsúszott a "helyére" és nem koccant neki eresztés közben a többinek és dől el valamelyik irányba. Ügyes volt, na! :)

Neked mit sugall a két kép?

Nekem azt, hogy nem tudom, ez a rengeteg ember hol az anyjában bujkált éjjel, de nem logikus, hogyha nappal ennyien elözönlik az utcát, akkor éjjel ne lenne kb. ugyanez a helyzet, miközben, később kiderül, maradt az épületekben is elég élőhalott.

Azokat, akik meg kigyűltek a városból, lebombázzák.

A számomra sehova nem vezető jelenet volt az is, amikor fej nélküli zombi anyuból kiemelték a koraszülött zombie babát. Nem tudom, mi volt a terv ezzel, lehet, hogy csak annyi, hogy a fő zombi motivált legyen abban, hogy levadássza a hőseinket, de valahogy olyan beerőszakoltnak tűnik az egész.

Azonban, úgy vélem, ez egy zombie film. Attól meg nem várhatom el, hogy mindenben reális legyen, igaz, ha a földi kereteken belül mozgunk, azért nem árt, ha a történtekre akad magyarázat, nem csak megtörténnek. Pl. tényleg el kell hinnem, hogy van olyan nő, aki két gyereket hátrahagy azzal, hogy bemegy a földi pokolba, hogy kifosszon pár félkarú rablót, mert az a pénz pont segít eltűnni abból a táborból, ahol épp tanyáznak, a lezárt város mellett. Mi van??? Ez a nő nem tökös, hanem Darwin díj várományos. Vagy ez egy alternatív univerzum, ahol az emberek úgy szocializálódtak, hogy bemenni egy zombiektól hemzsegő városba, aminek belsejében sejtésem sem lehet, hol és mennyi élőhalott szaladgál, egy olyan kétes eredménnyel kecsegtető zsákmány miatt, mint félkarú rablókból kiszedett aprópénz, egyszerű reggeli torna? A karakter ki is mondja, hogy e nélkül a bevétel nélkül, örökké itt ragadnának. Miért??? Az amerikai mindig is egy vándorló nemzet volt. Hatalmas területek, amiket autóban ülve beutaznak. Erre itt van, aki azon agonizál, hogy nem tud elmenni innen? Na, takarodj, ha élhetek ezzel az apró humorral!

Ha itt vizsgálgatják az embereket, hogy fertőzöttek-e, akkor, ha kiderül, hogy nem, miért nem viszik őket a lehető legmesszebb innen az USA más pontjaira? Ki a fene bírna úgy aludni, hogy a gyerekei közvetlenül egy ilyen hely mellett kénytelenek létezni?

Azután a film egyik leleplezése, Tanaka úr (Hiroyuki Sanada) nem kicsit körülményes terve. Az egész széfterem kirablási ügy mögött meghúzódik egy Alfa fejének a megszerzése, mert az milyen jó pénz. A pénz egyébként sem számítana, ha biztosítva volt. Miért nem bérelt fel egy zsoldos csapatot, hogy menjenek be és hozzanak ki egy Alfát. Ja, akkor nincs az egész balhé és vége a filmnek. Azért kedves tőle, hogy azt mondja, a teremhez vezető folyosón ugyan van védelmi rendszer, de nem életveszélyes. Később látjuk, milyen izgi, amikor egy fal összecsukódik egy zombie testén. Megkockáztatom, hogy a jelenet gondolata még Gunn-tól eredhetett. Gunn írta többek között a "13 kísértet" forgatókönyvét, melynek legemlékezetesebb jelenete, amikor az ügyvédet szabályosan ketté vágja egy üveglap ajtó. Ja, azt nem is mondtam, hogy ez a feleslegesen túlkomplikált terv, amit a film bemutat, nem az első kommandó! Tanaka legalább egy csapatot már beküldött korábban.

A csapat sem gondolt nagyon bele, hogy ugyan hogyan mozgatják meg a pénzt. Amennyiben használt bankók, és főleg 10-es, 20-as címletek, amik a játékosoktól és vendégektől származnak, a 200 millió dollár lehet súlyban közel 2-3 tonna is. Ha mondjuk 100-asok, még akkor is több, mint 200 kiló. A fiktív beképzelés jelenetben látjuk is, ahogy belépnek egy hatalmas terembe, ahol a pénz hatalmas tömbökben, raklapon pihennek, azután néhány táskát bedobnak a helikopterbe...

A karanténközpont megafonja bemondja, hogy zéró toleranciás létesítmény. Azaz, ha fertőzött vagy, simán kinyírhat valamelyik őr. Erre utalás Burt (Theo Rossi) karaktere, aki irritálóan inzultálja Scott (Ella Purnell) lányát is. Sőt, megszellőzteti, hogyha lázas lenne a kiscsaj, simán agyonlőhetné, a kutyát sem érdekli. Ez mán döfi! Ezek szerint, ha egy idióta bekerül oda, mint rendfenntartó, mindenféle protokoll nélkül embereket ölhet? Ezt az író-rendező komolyan gondolta? És mi a lényege ennek a karantén létesítménynek, ha tudjuk, hogy aki fertőzött, egy órán belül átváltozhat? Nem úgy működnek a karantén zónák, hogy eleve elkülönítjük, aki gyanús és aki meg nem fertőzött, minél gyorsabban kikerül és mehet a picsába? Itt rendesen amolyan kommunában kell élniük? Egy rakás ember összezárva, hátha kirobban egy második hullám, ha csak egy akad köztük, akit megharaptak? Nem úgy működne, hogy akiről kiderült, hogy nem fertőzött, a lehető leggyorsabban eltávolítják? Amerika elég nagy: Menj a francba innen! Nos, itt valamiért nem. A feltételezett fertőzöttek együtt lébecolnak őreikkel... egymással... Valamiért azóta is, itt. Scott pedig elment közben szakácsnak és a többieket is kintről szedi össze. A lánya miért maradt eddig a karanténban? 

És mi ez a ki-be járás az emberek között? Még egy kétgyerekes anyuka is tudja, hol lóghat be? Egy másik nő konkrét túrákat szervez a halálzónába? Akkor ez milyen karantén? Az őrök milyen alacsony színvonalon dolgoznak, miközben van köztük konkrétan erőszakos pszichopata is, mint Burt.

Vanderohe (Omari Hardwick) a város alatt túléli az atomrobbanást, hogy azután kimászva a föld felszínére ne a sugárzás ölje meg - Csernobilban páran felkapnák a fejüket a srác tehetségére - hanem a legklisésebb filmes húzás, amivel horrorfilmet lezárhatunk.

Itt említsük meg azt is, hogy a banda úgy megy be, hogy záros határidejű a meló, mert a hadsereg egy hatalmas atombombával fogja lenullázni a területet, miközben a karanténközpontban nem úgy tűnik, hogy megtették volna az emberek végérvényes evakuálását. Sőt, többen még utolsó pillanatokban is beosonnak pénzre vadászva Kojot (Nora Amezeder) segítségével, köztük egy kétgyermekes anyuka. Merész. Kate pedig egyenesen bezsarolja az apját, hogy bemegy és megkeresi az anyukát, mert a két gyerekre szokott vigyázni. Tehát, nem kint marad a gyerekekkel és megkéri az apját, hogy keresse meg anyut is, hanem tetézi a gondokat azzal, hogy Scott (Dave Bautista) még rá is figyelhessen... Apunak lehet, hogy ki kellett volna ütnie a lányát és eltörni a lábát. Gyere utánunk, ha tudsz, kicsim. Azonban, akkor ki lenne a Final Girl? (Amennyi női karakter van, lett volna választék.) Kate milyen érzelmi kapcsolatot épített fel ezzel a nővel, hogy a gyerekek helyett, akikre vigyázni szokott, inkább a nő után megy?  Ráadásul, mintha a végén ez a feladat nem sikerült volna, legalábbis, Kate nem keresi a roncsok között, csak apucit.

Néhány karakter halála olyan ostobán lett felépítve, hogy fájt. Az első női áldozat, Chambers (Samantha Win) aki leginkább Vasquezre emlékeztet az Aliensből - latino, vörös hajpánt, férfias kisugárzás, kifejezetten ügyes pisztolyharcos - irritáló módon hal meg. A többiek méterekre vannak tőle, de ahelyett, hogy szarrá lőnének mindent, ami mozog körülötte, vagy a társa érte menne, inkább leírják, miközben a csaj az áruló karakterre nem lő, nem leplezi le. Veled mi van???

A hotel sötét konyhatermében a német karakter, Dieter (Matthias Schweighöfer) konkrétan belesikolt egy alvó zombie arcába, de egy sem ébred fel az emberi hangra. Két perccel később Chambers utolsóként már-már kijutna a helyiségből, amikor leesik egy tálca, és az összes zombie szeméből kiveri az álmot.

Annyi fegyverrel és lehetőséggel miért nem lőttük fejbe???

Kojot az egyik jelenetben az áruló karakter, Martinnal (Garret Dillahunt) beszélget, majd, hogy felhívja magukra a zombiek figyelmét, egy rövid sorozatot lő a levegőbe. Nem szól Martinnak, csak megteszi. Alig negyven centire a fejüktől. Bele a levegőbe. A férfi a füléhez is kap. Ki az az idióta, aki időlegesen süketté teszi a csapattársát egy ilyen veszélyes akció közben, hiszen tudjuk, hogy a lőfegyverek, ilyen távolságon belül, komoly halláskárosodást is okozhatnak. Dillahunt párhuzamosan épp forgatta a "Fear the Walking Dead" sorozatot. A sorozat talán legröhejesebb jelenete a karakteréhez fűződik, amikor két járkálót egy golyóval úgy öl meg, hogy a golyót belelövi egy balta fejének élébe és miután az ketté vágja a lövedéket, kétfelé repülve, homlokon talál két élőhalottat. Mindfucklevel99

82. percnél Vanderohe belekezd egy filozofálgatásba Dieternek, hogy lehet, hogy a korábbi csapat is ők voltak és párhuzamos világok, meg Tanaka egy bábmester, stb. miközben a monológ közben klasszikus zene megy és snitteket vágtak be, amely a karaktereket mutatja, egymás után. Na, azt hittem, ezzel a vizuális stílussal előre vetítenek valami filmes csavart, ami később új szintre emeli a filmet, ehelyett pont nem történik semmi, és hiába lép ki a vágás itt a film kereteiből, később utalás szinten sem kerül elő. Akkor viszont miért volt szükség erre a montázsolásra???

Azután ott van Mikey (Raúl Castillo) figurája, aki a vlogjában élő helyszínen lövöldözi halomra a zombiekat egy videóban. Na, ha valakinek karanténban kellene lennie, akkor az ő. Róla felvétel is van, hogy minimum méterekre volt a lényektől. Egy csoport emberrel. Erre a karanténzónában a nőket basztatja egy pszichopata rendőr, míg a vlogger gyerek vidáman éli a világát kint valahol a szabadságban. Ezt akkor, hogy és megint felveti a katonaság impotenciáját a helyzet kezelésében.

Az a baj, hogy minél többet gondolkodom, egyre több baromság jut az eszembe a filmmel kapcsolatban, így azt hiszen, inkább rövidre zárom, mint Snyder két és fél óra után Kate és Scott történetét. Már eleve röhej, hogy ilyen hosszú film végére sem bírtam megjegyezni a karakterek neveit. Állandóan vissza kell néznem.

A katonás felvezetés mondjuk megelőlegezi a film komolyságát. 

Címszavakban: Egyszerre két figyelmetlen sofőr... ütközéstől felrobbanó katonai jármű... természetesen szabaddá váló út a fenyegetés előtt... értetlen katonák, zavaros rádiójel... előre meg nem tanult koreográfia, ha beütne a szar... a katonák sötétben tartása, beleértve az osztag vezetőjét... a filmekben miért kell elmagyarázni egy katonának a fejlövés lényegét... ha menekülsz, sose használd a katonai járművet... véletlenül elsülő fegyver, egy hivatásos kezében... képen kívülről érkező, qrvagyors fenyegetés... 

Ez a film egy nem túl fifikás rajongói szerelmeslevele a trashfilmeknek. 

Reszketeg, csapongó kézírással...

55%

Az a baj, hogy vártam ezt a filmet és szeretni is akartam, azonban a végeredmény olyan lett, mintha hollywoodi körülmények között egy kisiskolás álomfantáziáját láthatnák megelevenedni. Sőt, bizonyos szempontból ez is történt.

Akkor már videodrome kibeszélőjét se hagyjuk ki: 

Oxigén - Oxygen (2021)

Oxigén - Oxygen (2021)

Rendezte: Alexandre Aja

A film Mafab adatlapja: Oxygen (2021)

Megtekintés: Aja, ha elengedte magát, elég jó kis véres mozikat dobott össze, pedig a "Magasfeszültség" nem is lett kedvencem, mégis kedvelem, mert ha más nem, legalább egy jelenetbe becsempész valami kis beteg gore-t. Erre mondjuk nem lehet építeni egy karriert és szerintem, én is inkább a hangulata miatt kedvelem azokat a filmjeit, amiket láttam. Aja a már majdnem szerzői filmes rendező. Akinek már majdnem van egy utánozhatatlan stílusa. Majdnem.

Christie LeBlanc forgatókönyve nyomokban más, hasonló klausztrofób történeteket tartalmaz magában. Ha van összehasonlítási alap, az nem véletlen, hiszen a zárt térben forgatott mozik elég réteg műfajt képviselnek, nem is nagyon koptatták el még a témát, talán azért sem, mert egy mikrokörnyezetbe zárt karakter köré nehéz egy nagy volumenű mozit felépíteni. Egyszerűen, ha nincs elég ötlet, vagy a megvalósítás nem túl ügyes, unalomba fulladhat az egész, ráadásul, sokan nem azért néznek egy apró "dobozt" szórakozásképen, hogy abban a történet egy apró dobozon belül bonyolódjon. LeBlanc nem túl tapasztalt író, hiszen ez az első komolyabb munkája -értsd. egész estés mozi - így van benne nagyot markolás, megfelelni akarás, érdekes ötletek, jó, bár kiszámítható csavarok, enyhe logikátlanság, stb. Amolyan, most megmutatom darab, amin még lehetett volna csiszolni. Nem is maradt meg minden apróság fejben, pedig alig pár napja néztem meg. Ettől függetlenül érdekes a koncepció, ami miatt érdemes adni neki egy esélyt, ráadásul, csak egy Aja.

Azt itt kiemelném, hogy Robin Coudert erős és szuggesztív zenéje nélkül fele annyira sem hatásos a mozi, még akkor sem, ha az operatőr, Maxime Alexandre nagyon sokat ki tudott hozni a szűk helyszínből, illetve az egyéb flashback jelenetekből, a külső felvételekről nem is beszélve, amikből néhány különösen szépen sikerült, csak ha többet írnék, lehet, hogy lelövök pár poént.

A történet szerint, ami nem bonyolult első percben, egy fiatal nő (Mélanie Laurent) felébred egy különleges koporsóban és a beépített mesterséges intelligenciával folytatott párbeszéd és néhány, a koporsóból kezdeményezett híváson keresztül igyekszik kitalálni, ki ő, mit keres az apró fülkében és mi történik vele. Mindez, másfél órában, a lehetőségeket nagyon ügyesen kihasználva, az ilyen rejtély megoldó filmekre jellemző egyenletes tempóban, amikor minden percben egy új mozaik darab kerül a hős kezébe, hogy közelebb kerüljön a megoldáshoz, de ahhoz nem elég, hogy egyszerre legyen minden világos sem számára, sem a nézőnek. Felületes megtekintésnél néhány logikátlanság is előkerülhet, azonban szerintem, ha odafigyelünk, sok részlet a helyére kerül végül és bár a lezárásban is van egy kis kérdőjel, azért kielégítő lehet a lezárás is.

Laurent ha nem is liblingem, de a "Becstelen brygantik" óta kedvelt színésznő. Már abban a filmben is elég tehetségesnek tűnt, bár, az nem egy nagy etwas, hiszen Tarantino kifejezetten erős gárdát hozott össze háborús drámájában. Az Európai színészek kifejezetten erősek benne. Itt szinte a teljes játékidő rá épít, hiszen pont az a lényeg, hogy egyedül, a nulláról építi fel a történetét. Az a néhány flashback vagy hang, akik szólnak hozzá, nem képesek ellopni a show-t, de ez jobb is. Laurent néhány jelenetben kifejezetten erős és ami plusz, hogy voltak olyan kifakadásai, amik szerintem megfelelnek a valóságnak is, ha mondjuk velem történik ilyesmi.

A környezet igényes, a trükkök - nem sokra volt szükség a film szempontjából - kifejezetten jól sikerültek. Aja jól kufárkodik az alapanyaggal, bár, szerintem annyira nem terepe ez a fajta minimál környezet. Főleg nem a "Sziklák szeme" után. Azonban, ujjgyakorlatnak kiváló és megmutatta, hogy a direktor egy kamaradarabot is képes izgalmasan elkészíteni.

Noomi Rapace producerként jelent meg, miután a főszerepet nem tudta elvállalni. Talán nem is baj, hiszen a Prometheus-ban már megkapta a saját szarkofág jelentét.

Akinek még a színészi játékát nem fogják tudni értékelni a magyar nézők, az a francia Mathieu Amalric, aki a koporsó intelligens vezérlőegységének kölcsönzi a hangját. A Netfilxen ugyanis szinkronnal is elérhető a mozi, ami miatt valószínű, hogy sok magyar néző nem fogja hallani a színész kellemes orgánumát. Amalric-tól egyébként sem állnak távol az ilyen fura, képen kívüli szerepek, mert amikor pl. a "Szkafander és pillangóban" alakította az agyvérzésben (?) lebénult szerkesztőt, szinte végig az "Ő", szemszögéből látjuk csak a környezetét, így itt is főleg a hangjára, mint belső monológra hagyatkozhatunk. Ettől függetlenül, ha szereted a James Bond mozikat, találkozhattál a színésszel, mert az egyik legrosszabbnak kikiáltott "A Quantum csendjében" ő volt a fő antagonista. 

Azért, néhány éve - fenét, 11!!! - Ryan Reynolds már készített egy kifejezetten erre a darabra emlékeztető filmet, "Élve eltemetve" címmel. Mégis kicsit profán lenne kijelenteni, hogy LeBlanc onnan orrozta volna el az ötletet magát, hacsak az alapkoncepciót nem. Az nem segít, hogy mindkettőben a legfontosabb tényező az oxigén elfogyásának veszélye. 

Már 2002-ben is készült egy film, amely a kifejezetten szűk teret használta a cselekmény helyszínének, a "Fülke" címmel. De ezeken kívül is egyre-másra jönnek ki a hasonló, igen szűk térben játszódó filmek, például a pár éve bemutatott, dán, "A bűnös" című thriller, amely egy diszpécser irodájában bonyolódott. Persze, rengeteg címet tudnánk bedobálni, amelyik a zárt teret használja - többnyire egy szobát, házat, hogy elmeséljen valamit, azonban ezt a fajta, szűk környezetet, sokkal kevesebb és jellemző is az ilyen filmekre, hogy ha más nem, a szereplők gondolatban járnak távol, és emlékeiket, képzelgéseiket kiviszik a szűk térből. Lásd, pl. az "Ördög" című horrort, amely elvileg egy liftben ragadt néhány ember sorsát meséli el, mégis látunk egyéb eseményeket az épület körül, vagy pl. az ágyhoz kötött Jessie (Carla Gugino) szenvedései a "Bilincsben" című Stephen King adaptációban, ahol meg a gyermekkori emlékek és hallucinációk emelik ki a nézőt a szoba fogságából.

Hiába, a szuper-kicsi környezet elég necces, ha a figyelmet akarjuk fenntartani.

Alfred Hitchcock is tervezet egy ilyen koncepcióra épített filmet, de végül nem tudta megvalósítani azt.

A legteljesebb szórakozást a mozi akkor tudja nyújtani, ha előtte nagyjából semmit nem olvasunk a filmről, sőt, elkerüljük a bemutatókat is. Egy rosszul megválasztott vágás felfedhet valamit, ha más nem, tudat alatt és oda a cselekménybe épített meglepetés. Aki sok olyan filmet nézett már meg, amiben fontos a történetet tovább gördítő csavar, így is elképzelhető, hogy idő előtt kitalál fontos részleteket. Szóval, inkább kerüljük el az ilyen cikket is, mint amit most olvasol, ha a filmet még nem láttad!

Miután végeztél, azért előkerülhetnek kérdések a cselekménnyel és a logikával kapcsolatban. Ezekkel majd valamikor máskor foglalkozunk.

60%

A Mitchellék a gépek ellen - The Mitchells vs the Machines (2021)

A Mitchellék a gépek ellen - The Mitchells vs the Machines (2021)

Rendezte: Michael Rianda, Jeff Rowe

A film Mafab adatlapja: The Mitchells vs the Machines (2021)

Megtekintés: Abban biztos voltam, hogy hentelést hiába várok majd a mesétől, hiába harcol benne egy család a gépek ellen, akik leigázták a földet. Igazam is lett. Ennek ellenére a végeredmény szórakoztató lett, és ha kategorizálnom kellene, akkor valahová a "Derült égből fasírt" és a "Hotel Transsylvania" közé lőném be a családi élet problémái, illetve a hangulat miatt.

Szerintem, a film nem kiemelkedő darab, azonban érezhető, hogy igyekeztek a netes és ifjúsági műsoros trendeket beleépíteni a végeredménybe, ami a legtöbb poénját szolgáltatja a mozinak. Ezek főleg színes rajzos betétek formájában jelennek meg és tényleg, kicsit frissebbé teszik a látványvilágot. Ettől persze még nem lesz a végeredmény kiemelkedőbb, csak fogyasztás közben érezzük kicsit jobbnak. Azonban, talán az elcsépelt mondanivaló miatt, vagy, mert összességében a karakterek szerethetőek de nem különösebben bájosak, a megtekintés után nem biztos, hogy túl mély nyomokat fog bennünk hagyni az animációs film, annak ellenére, hogy a Föld elleni invázió jelenleg divatos téma. (Jelenleg a tököm... Azóta szeretnek ezzel foglalkozni a filmesek, mióta először sikerült egy damilon belógatni egy frízbit a képernyő elé és megrázni azt, hogy rámondhassák, az egy repülő csészealj!) 

Innen nézve akkor a fő cselekmény szál sem számít újnak, mint ahogy a családon belüli dinamika megjelenítése is unásig lerágott csont a gyerekmatiné komédiáiban, azaz egyik gyerek nem találja a helyét a családjában és vagy menekülne, de nincs miért, vagy valamelyik szülővel folyamatosan hadilábon áll. Ez nagyjából minden tinire jellemző életkori sajátosság. Emlékszem magamra, amikor olyan 13-15 éves lehettem, hogy úgy éreztem sokszor dühöt pl. anyám irányába, hogy annak semmi alapja nem volt. De teszem azt, megkérdezte, hogy hol vagyok és én már robbantam volna fel a picsába! Mit faggatsz??? Nem mindegy??? Stb... Örülnék, ha megtehetné, hogy megkérdezi, mit csináltam egész nap. Puszi, anyu!

Bár, szinkronos animációs filmeknél nincs sok értelme, de eredeti nyelveket élvező néző-olvasók miatt csak beemelném néhány színész nevét a cikkbe:

Katie (Abbi Jacobson) lassan elhagyja a családi fészket és elköltözne Amerika másik végébe, hogy egyetemista legyen belőle. Katie maga sem tudja igazából miért menekülne el az egyébként szerető családjától és a korábban tökéletesen szerető apa-lánya kapcsolata is idegesíti mostanra, mert úgy érzi, apja egyszerűen nem elég nyitott a lányának életére.

Rick (Danny McBride) kicsit tényleg el van havazva a saját gondolataiba, azt azonban ő is érzi, hogy hiába imádta nagyobbik gyermeke amíg felnevelték, mostanra mintha egy másik ember lett volna, aki nem akarja a helyét a családon belüli felépítményben.

Valójában nincs itt semmi látnivaló: Katie lassan fel fog nőni és az apa és anya kicsi lánya szeretné, ha a következő lépéseit az életben nem követné a szülők rosszalló tekintete vagy a túl szoros támogatása. Mert egyszerűen Katie kicsit önmaga akar lenni. Ebben új iskolája segítene is, mert szerencséjére, ott mindenki pont annyira különc, mint őt.

Apu, hogy egy utolsó, kétségbeesett lehetőséggel lassítaná a csimota elszakadását, ezért kitalálja, hogy a röpke repülőút helyett menjen a család együtt Katie Campusára, ahol majd lehet érzékeny búcsút venni.

Mivel Katie nem lett szociopata, csak néha tűnik úgy, végül belemegy a kényszerített road movie-ba és miközben Mitchellék felkészülnek az első osztódásukra, az ország egy másik pontján ugyanezt teszi Pal (Olivia Colman) is, a szuperokos intelligenciával megáldott mobilalkalmazás. Pal kiötlője ugyanis kifejlesztette a második generációs szuper intelligens robottestű alkalmazást és ezért PAL, a korábbi találmány olyannyira megorrol alkotójára, hogy egyetlen lehetséges válaszreakcióban csak azt tudja elképzelni, hogy összegyűjti a bolygó teljes emberi lakosságát és apró cellákba csomagolja, majd eltávolítja valahova messze.

A mese nem időzik a technikai részletekkel erről, pont úgy nem, mint pl. a "Függetlenség napja" sem tette, amikor két földi ember, egy földön használatos szoftver vírust bejuttatott egy számunkra teljesen ismeretlen űrjármű kezelőfelületére, megbénítva azt. 

Hagyjuk mán eztet!

A robotok aprólékos precizitással kapkodják össze az embereket, miközben a Mitchell family golyókat növeszt és nekilátnak a felszabadításnak. 

Nem kérdés, hogy miközben sikerül nekik, apa és lánya ismét egymásra talál, amihez anyu (Maya Rudolph) sebészi pontossággal megejtett megjegyzésekkel járul hozzá, míg kistesó (Michael Rianda)... nos, ő is ott van velük, bár, nem mondhatni, hogy a forgatókönyv nagyon erősen hajtaná magát, hogy neki is elég erősen ki legyen dolgozva a karaktere. Annyi azért jut neki, hogy legalább kiderül, hogy lányok közelében nem érzi magát túl komfortosan.

A kutya meg külön poén lesz azoknak, akik kedvelik a mopszokat. Mert gondolom, az egy mopsz. Instant Isten ujja az a kutya, ami kiderül a filmből. Nem csodálkoznék, ha fellendült volna a mopsz-fogyasztás az Államokban.

Ha családok közti dinamika, akkor a "Hihetetlen család" köröket ver minden hasonló animációs filmre. Ezek mellett nincs is könnyű dolga tehát annak, aki ehhez tenne még hozzá bármit. A Netfilm meséje ezért egyszer szerintem tényleg nagyon tud szórakoztató lenni, azonban nem hiszem, hogy egy klasszikust tettek az asztalra.

50%

Mortal Kombat - Mortal Kombat (2021)

Mortal Kombat - Mortal Kombat (2021)

Rendezte: Simon McQuoid

A film Mafab adatlapja: Mostal Kombat (2021)

Megtekintés: A film még akkor is szórakoztató hentelés, ha nem ismered a videójátékot, ami alapján életre hívták.

Életemben nem voltam egy nagy spíler - játékos - ezért pár mondatban össze tudom foglalni az előéletemet, a verekedős játékok terén: Nem szeretem őket. A legtöbb verekedős játék semmi mást nem jelentett nekem, mint, hogy rángatom a kontrollert és szerencsésnek érzem magam, ha egy-egy betanult kombóval leterítem az ellenfelet. Valójában, amikor gyerek voltam, ezek a programok roppant repetitívek voltak számomra, ezért nem szórakoztattak. Talán akadt néhány, amivel, unalom okán, elszórakoztam - Thrill Kill - de összességében nem én voltam a célcsoport.

1995-ben, a Flamex szárnyalt és bemutatta moziban a "Vartál gombot" című akció szemetet, amit abban az időben, kb. húsz évesen, úgy éltem meg, hogy a verekedős filmek fantasy-ba oltott csúcsa. (Később láttam forgatási videót, amiben kiderültek olyan finom részletek, hogy pl. a páros lábbal fejrúgást úgy kivitelezték, hogy a kaszkadőr két kezére húzták a nadrágot és a cipőt, majd felülről vették, ahogyan a stunt-men felfelé üt kezeivel és a gyors vágásnak köszönhetően, máris azt az illúziót kaptuk, hogy Liu Kang milyen ügyesen rúg fejbe valakit hátra szaltó közben.) Igen, akkoriban azt hittem, hogy amit látok, az sport szempontból, valami elképesztően csodás valami. Hát nem.

Néhány éve újranézve, kiderült, hogy a legtöbb verekedés szarrá van vágva és, hogy a Sonja Blade-t alakító Bridgette Wilson mennyire gyenge közelharcban. Igen, mostanra, a rosszul öregedett mozi inkább tűnik műfaj paródiának, ezért ráfért egy Remake-Remastered, főleg, hogy közben olyan kritikán aluli darabok is a franchise-ba keveredtek, mint a második rész, amit sosem bírtam végignézni. Kb. Johnny Cage haláláig tudtam eljutni, ahol nem azért adtam fel, mert Cage annyira a szívem csücske lett volna, hanem azért, mert ennyi is elég volt, hogy kiderüljön, nem egyszerű minőség romlásról beszélünk, hanem, mintha egy A listás stúdió után az Asylum kapott volna lehetőséget a folytatásra.

Azt hiszem, ennyiből is kiderült, hogy nem állíthatjuk, hogy hiányoltam volna ezt a filmet, azonban, talán mégis szorult belém annyi nosztalgia, hogy ha már elkészült, megnézzem, mert az előzetes azért nem sikerült rosszul. Hiroyoki Sanada megjelenése amerikai filmekben valamiért még akkor is érdekes lehet számomra, ha a filmben 2 percet sem szerepel és megölik - Avangers: Végjáték - márpedig a trailer szerint fontos szerepe lesz a filmben. Lett is, bár nem pont úgy és nem is teljesen logikusan, ahogyan elképzeltem, de sebaj. Sanada egyébként elég régi motoros a szakmában és gyermekkorom egyik kedvenc, mai szemmel meg már értékelhetetlen sci-fi kalandfilmjében is játszott, "Az üzenet az űrből" című klasszikusban, ami gyors válasz volt a Star Wars-ra és, hogy az amerikai piac és érdekelt legyen, behúzták Vic Morrow-t is, aki alig néhány évvel később hunyt el egy forgatáson, helikopter baleset miatt, ami megreformálta a kaszkadőr és színészi munkát az álomgyárban.

A női démonok nyalják a kést... (Pl. Evil Dead)

A játék 1992-ben jelent meg, játéktermekben, hogy ketten is tudják csépelni, és csak utána került át konzolokra, egyebekre. Első körben rendkívül egyszerű verekedéses programként kezdte, hogy hamar átkerülhessen a lakásokba is, komplett univerzummal megtámogatva, így mostanra, saját mitológiája lett. Ami különlegessé tette, hogy rengeteg gomb-kombinációval lehetett a figurákat különleges mozgásokra bírni, ráadásul, a harcok végére valami véres kivégzéssel lehetett pontot tenni. Ez pedig szimpatikussá tette a virtuális vérre szomjazó fiatalok körében, kicsit lenyomva az akkor már egyeduralkodó Street Fightert.

Mostanra pedig a Mortal Kombat iparággá nőtt, amely huszonöt év után - bocs, ha az első film utáni szarokat nem számolom hozzá - megérett egy újraindításra. Szerintem, az alapanyag egyszerűsége miatt ez sikerült is.

Szokás szerint nem kell ezt túlbonyolítani. A rossz és jó örök harcát egy halálos kimenetelű verekedés-verseny hivatott eldönteni. Mi ez, ha nem egy baromság, már eleve? Ha én vagyok a gonosz, aki uralni akarom a világot, nem fogok mindenféle szabályrendszerek mentén leigázni egy világegyetemet. Dehogy. Összegyűjtöm az embereimet, lerohanom azokat, akik veszélyesek lehetnek és utána ülök a trónomon. Az olyan kielégítő.

Itt azonban van egy rítus, vagy kódex, amelynek meg kell felelni és többé-kevésbé ezt el is fogadják a küzdő felek. Persze, belefér, hogy néha versenyen kívül ugrunk a másiknak - sporteseményeken is rendre előfordul, hogy a küzdőfelek már a reklámkampány alatt egymásnak mennek - és lesz, ami lesz. Nem nagyon lehet mit hozzá tenni ehhez, mint, hogy a főhősünk múltja titkot rejt, ő maga nem tud semmit erről a világról, habár, pont neki kellene és mint a legkisebb szegénylegény, meg kell találjon magában valamit, amivel felvértezve végül legyőzheti az ősellenséget.

Na, attól nem kell izgulnod, hogy ezek a klisék fel lesznek rugdalva, mint Kano, a gyakorlatok alatt.

Kapunk egy kis múltat, hogy legyen oka a jelenben a főszereplőnek fejlődni valahova, meg melyik fantasyban nincs egy olyan hős, akiről kiderül, hogy a származása nem a sarki pék? Cole Young (Lewis Tan) pont egy ilyen mindennapi apuka hős. Igyekszik valahogy a felszínen maradni, főleg illegális bokszmeccsek segítségével, és hamar kiderül, hogy a szerepe a világban ennél sokkal több. Kalandozásai közben sorban megismerjük a többi karaktert is, ahogy szintén előfordul. Lassan világossá válik a tét is és kezdődhet a buli, ami egy verekedős játék esetében, ami ráadásul talán az első volt a szülőket megbotránkoztató játékok sorában, véres harcai miatt, kifejezetten szép gore jeleneteket is produkál. Az egyik karaktert egyenesen ketté trancsírozzák és akkor tudtam, hogy igen, ez nem egy gyerekbarát darab, hanem a felnőtt rajongóknak szól, akik együtt öregedtek a franchise-zal. A franchise, pedig mostanra a mozis világban beérett. Szépen.

Igyekszenek komolyan venni a rajongókat, akik koruk miatt már megnézhetik a filmet, ezért nem szépítenek a történeten. Ezek a harcok a halálig tartanak és nem túl szépek. Annak ellenére, hogy a játékot nem kedveltem, üdvözítő, hogy ilyen film készült végre hozzá, amiben a technikai megoldások, talán Kano (Josh Lawson) lézertekintetét, és Goro herceg megjelenését leszámítva - fegyverek, víz és fagyás effektek, füst, köd, stb. - kifejezetten jól sikerültek. Külsősként, talán még a fogatókönyvön dolgoztam volna kicsit, mert abban némi háborgást véltem felfedezni. Pl. Ha a gonosz végre bejutott az embereivel a templomba, akkor miért nem törekedtek rá, hogy akit legyőznek a jók közül, az le legyen győzve? Rendesen. Nem csak úgy odabasszuk a falnak, aztán majd felébredhet!

A másik, ami elég megúszós húzásnak tűnt, az amikor Raiden (Tadanobu Asano) segítségével a teleportálás hatását tapasztaljuk meg a gonoszok szempontjából, ami így viszont eléggé előre hozta a film befejezését. Persze, gondolom, addigra rájöttek, hogy kicsit gyorsítani kell, mert olyan lassan építkeztek, hogy mire mindenki felkészült, már közel jártunk a másfél órához.

A végén a Sub-Zero (Joe Taslim) elleni ellenfél megjelenése is invalid lépésnek tűnt számomra, mert azt képzelném, ha az illető ilyen hatalommal rendelkezik, akkor korábban nem lehetett volna az a sorsa, ami. Ha viszont meg a főhős ereje segítette úgymond a világra, akkor meg Cole ereje lett irracionálisan túltolva. Összességében, persze, remek a végén a leszámolás, már, akivel le lehetett számolni rendesen, mégis, a harcok egy része roppant látványos, néhány másik meg nem túl érdekes vagy dinamikus. Főleg, amiben az amerikai színészek jelennek meg. De volt olyan adok-kapok is, ami még nézni is vicces volt.

Ha már vicc és humor, a film nagyon finoman alkalmazza. Vagy talán nem is, hiszen szinte az összes ilyen próbálkozás az egyetlen comic relief karakter szájából hangzik el, nyakon öntve szinte az összes káromkodással. amit emberünk kikerül a képből, annyi a humornak is. Ami talán nem is baj, de akkor viszont meg őkelme volt kicsit sok korábban...

A film végén van még egy nagyon jó beemelés, ami majd csak a következő etapban lesz kibontva, ám annak ellenére is felröhögtem, hogy mint ezerszer mondtam, nekem nem ez a terepem.

Tehát, fényképezés, gore rendben, forgatókönyv kicsit elnagyolt, de korrekt. A színészek hozzák a kötelezőt, de egyikük sem kiemelkedő. Technikailag azonban nagyon egyben van, látszik, hogy vagy költöttek rá, vagy foglalkoztak vele, mert a végeredmény nem tűnik olcsónak, ami egy elsőfilmes rendezőtől azért minimum oké. Kb. Mint a Godzilla Kong ellen, ami, bevallom, a három új Godzilla filmből a legjobban tetszett.

Ja, a zenét majd elfelejtettem: Ugyan felcsendül a 95-ös film legfontosabb motívuma, Benjamin Wallfisch score zenéje nekem erős közepes. Inkább hangulatban működik, mint dúdolható pillanatokban, melódiákban. Ha lesz a kezemben soundtrack album, kíváncsi leszek, megközelíti-e az első film zenei anyagát.

Ha ilyen lesz a folytatás, jöhet.

65%

Megszületik Jax (Mehcad Brooks)

Senki - Nobody (2021)

Senki - Nobody (2021)

Rendezte: Ilya Naishuller

A film Mafab adatlapja: Nobody (2021)

Megtekintés: Nem kell, hogy tökéletes vagy újító legyen egy műfaji film, elég, ha egyszerűen kedveljük az adott műfaji leágazást. A Nobody pedig hibái ellenére egyszer egészen biztosan egy szórakoztató darab, ha szereted az olyan filmet, amiben egy van, mindenki ellen. Nagyjából.

Ilya Naishuller munkásságának egy töredéke pusztán azért ismert számomra, mert rendszeresen látogatom a youtube csatornát, ahol összenézek minden érdekes videót, amibe belebotlom. Niashullerrel az első találkozásom egy videóklip szerű, parkour-akció kaland rövidfilm volt, melyben FPS módban izgulhattam valakiért, aki egy mesterséges készüléknek és talán a víznek köszönhetően, egyik helyről a másikra teleportált, miközben szarrá vert ezer embert. Vagy valami ilyesmi.

Nagyon rövid idő múlva a fiatalemberben láttak annyi fantáziát, hogy megrendezhette első nagy-játék filmjét, amelyben az egyébként számomra azért annyira nem kedvelt filmes stílust tovább vitte, kiterjesztve a teljes játékidőre. Másfél órán keresztül benne vagyunk egy férfi agyában - kvázi - és az ő szemén keresztül harcoljuk végig az eseményeket, halvány fogalmat kapva arról, hogyan képzelik el a Balkánon vagy Oroszországban az akció műfajt, beoltva sci-fi töredékekkel. A film visszafogott siker lett és most, így jobban belegondolva, fura is, hogy mennyire nem látom az utóéletét, pedig néhány filmes oldalon állandó olvasóként vannak produkciók, amik rendre előkerülnek, ha van bennük valami kiemelkedő. Annak ellenére, hogy ez a film egy stílusbravúr, mégsem futok bele annyiszor a világhálón, mint lehetne és azt sem érzem, hogy hivatkozási alap lenne, mint börtönfilmeknél pl. "A remény rabjai".

Pedig, bizonyos szempontból a mozi zseniális, azonban mint én is, sokan valahogy ódzkodnak a belső nézetes megközelítéstől. (Sokan megemlítik, hogy megfájdul a fejük a heves kameramozgásoktól.)

A napokban láttam néhány videót a VR játékok lehetséges jövőjéről - amelyek egyértelműen az FPS érzést hivatottak behozni a szabadidős szórakozás számítógépes világába - és hozzám képest releváns emberek véleményezik a technikai fejlesztést, nem túl pozitív színezettel. Magyarul, egyelőre, habár rengeteg futurisztikus filmben előkerül a virtuális valóság, mint téma, úgy tűnik, jelenleg a fogyasztói társadalom valamiért - boncolgatják még pszichológiai okokból is - egyszerűen nem haraptak rá erre a lehetőségre. Nos, ennek köszönhető, hogy a "Hardcore Henry" most nincs annyira szem előtt.

Naishuller közel hat évig nem is dolgozott nagyfilmen, hogy végül Amerika csak utána nyúljon és mindjárt a jelenlegi legsikeresebb akciófilmes sorozatának egyik producere - többek között - képletesen átimportálja a tengeren és az ötvenes évei végére érkező filmsorozat-sztár, Bob Odenkirk karakterszínészi portfólióját átemelje akciófilmes közegbe. Nincs mit szépíteni, Odenkirk majdnem hatvan éves! Igen! És mégis jobban mozog a vásznon, mint én, amikor a legjobb passzban vagyok. Ez mondjuk nekem ciki. Egyszerűen nem is gondoltam, hogy ez a pasas már ennyire... tapasztalt. Igaz, azért neki is két éves kemény és kíméletlen edzésprogramon kellett keresztülvergődnie magát, hogy hihető legyen az, amit a filmben láthatunk. A buszos verekedés, talán nem a legötletesebb koreográfiával készült el, amit láthattunk már korábban, azonban a vágásnak és a remek kaszkadőrteamnek köszönhetően, bőven a jobbak közé tartozik. Néhány példa: A Scott Adkins nevével jegyzett 2008-as Nindzsa metrós bunyója egyértelműen a műfaj egyik legjobbja, mögötte kicsit lemaradva a Hitman emlékezetes, de kevésbé ügyes vonatos bunyója. Mai szemmel Stallone verekedése a "Specialista" című akciófilmben pedig egyenesen unalmas, hiába repül ki a panorámaablakon az egyik gonosztevő.

A "Senki" akciófilm zsáneren belül az egyik legismertebb és legegyszerűbb történeti vázzal rendelkezik.: Magányos - vagy majdnem magányos - hős összeütközik egy elvileg erősebb ellenféllel, akiket a film során haladva módszeresen ledarál. 

Nagyon régi műfajról beszélünk. Nem emlékszem, melyik lehetett az első a műfajban - tényleg érdekes lenne felkutatni az elsőt - azonban emlékszem, hogy melyik az, amit láttam és emlékszem rá: Arnold Schwarzenegger "Commando"-ja, melyet a narrátoros korszakban "Fantom kommandó" címmel leltünk fel és nézhettünk rongyosra. Ennél profánabb címmel el sem készülhetett volna, hiszen egy szó kifejezi a másfél órát, amit látunk: Egy férfi elrabolt lánya után eredve, egyszemélyes kommandóként teszi hidegre egy bélyegköztársaság teljes hadseregét. Gyakorlatilag, ez ennyi és nem több.

Persze, műfajon belül is lehet variálni, hogy a főhős korábban kapott-e képzést (Úszó erőd) vagy laikus átlagpolgár (Halálos ítélet). Önmaga van veszélyben (First Blood)) vagy a családja, szerettei (Rambo V.). Egy épületen belül verekszi végig magát, vagy egy fél világon. Férfi vagy nő. A végén győzedelmeskedik vagy elbukik.

Ami közös, hogy hősünk belecseppen valami erőszakosba, amire a válaszreakciója, hogy felveszik a kesztyűt.

Hutch Mansell (Bob Odenkirk) kezd belefásulni az unalmas mindennapokba. Egy éjszaka ketten törnek be a csendes kertvárosi házukba és miután a rablók elmenekülnek, Hutch-nak szembesülnie kell azzal, hogy a családja előtt nem maradt semmi tisztelete. Amikor kislánya a reggelinél jelzi, hogy a betörők ellophatták a szeretett karkötőjét, bár nincs valódi tétje, de Hutch az apró ékszer keresésére indul. 

Amit eddig nem tudtunk róla, hogy Hutch mostanra ugyan egy az ezer átlagos szomszédból, azonban korábban a kormánynak dolgozott. Feladata pedig a legveszélyesebb közellenségek kiiktatása volt, így nem véletlen, ha maradt még benne annyi rutin, hogy pillanatok alatt felkutassa a két éjszakai látogatóját. Azonban rajtuk nem verheti le a port - kiderül a filmből - ezért csalódottan tart hazafelé egy majdnem üres buszjáraton, amit egy részeg társaság, akiknek pont mellettük robbant le a járműve, birtokba vesz.

Hutch pedig kiengedi magából a családi élettel elcsendesített vadállatot, ami olyan jól sikerül, hogy az egyik rendzavaró fickó sikeresen bele is hal. Persze, tudjuk, hogy ilyenkor, az elhunytról kiderül, hogy a város egyik legbefolyásosabb és életre különösen veszélyes maffiózójának legközelibb rokona.

A többit pedig sejtheted.

Igen, elindul egy erőszak-cunami, melynek győztese, ahogyan sejthető, a hősünk kell legyen.

Közben beemelnek néhány mellékes karakteret is, hogy a játékidővel lehessen játszani, hiszen Hutch, ha csak róla lenne szó, pikk-pakk rendet tenne. Azonban, kötelező elem, hogyha már kertvárosi család, akkor legyen kiért izgulni. A film ebben a tekintetben közel sem olyan bevállalós, mint pl. Kevin Bacon "Halálos ítélete", vagy a "Mad Max" első része. Még Mansell papát (Christopher Lloyd) is behozzák a képbe, hogy azután kiderüljön, neki is jutott egy "halhatatlan vagy!" szerencsekártya, pedig ha kinyírják az öreget, azzal mennyi drámai pluszt tehettek volna hozzá. Így azonban, hogy vesztesége a hősünknek nem igazán jelentkezik, a komolyan vehető és hitelesebb műfaji filmek rendesen maguk mögé utasítják a mozit, hiszen, a "Senki" megdolgozik érte, hogy a befejezése önmaga paródiájába forduljon. Szerethetően teszi, de mégis sokat tompít az összképen, hogy aggastyán korára akarnak akcióhőst faragni Christopher Lloyd-ból és családtagnak megkapjuk még az egyébként kötelező fekete figurát is, RZA tálalásában.

Előkerülnek még olyan nevek is a filmben, mint az anya, Connie Nielsen, de a színésznővel legalább annyira fukar a forgatókönyv, mint a két jelenetben látható és itt teljesen indokolatlan Michael Ironside. Az az ember korábban olyan filmekben szerepelt, mint a Total Recall, Agyfürkészők vagy a Csillagközi invázió. (Itt jegyzem meg, hogy vicces, hogy az imdb szintén ezt a három moziját hozta ki első háromnak, csak más sorrendben...) Itt meg kapott két mondatot, egy olyan karakterrel, akinek valójában semmi szerepe nincs. Az, hogy történetesen a végső leszámolás helyszínét tőle veszi meg Hutch, az abszolút mellékes. Akár megvásárlás nélkül is lezavarhatták volna a leszámolást a boltban, hiszen Denzel Washingtonnak is sikerült ez a "Védelmező" első részének a végén.

A film gonoszát alakító színészt, Aleksey Serebryakovot azonban nem ismerem, és nem is sikerül nagyon kihoznia a szerepből a maximumot, hiszen ahhoz túl gyorsan peregnek az események. 

Ettől függetlenül lehet benne egy folytatás és szívesen meg is nézném. Ha sietnek, még Odenkirk-ben benne lehet egy második rész, meg egyébként is úgy tűnik, ha már akciófilm, akkor a hatvan az új negyven.

Külön érdekesség, hogy Odenkirk korábban maga is átélte azt, hogy betörtek hozzá és miután a pincében csapdába ejtette az elkövetőket, a hatóság olyan alkalmatlanul kezelte az ügyet, hogy akkor fogalmazódott meg az ötlet a fejében, mi történne, ha ilyenkor a sértett venne kezébe az igazságszolgáltatást. Erről beszélgetettek is a forgatókönyv írójával, Derek Kolstad-dal, aki a John Wick filmeket is jegyzi.

65%

Ugyan nem kívánom, hogy a Mansell család tagjait kinyírják, de azért a "Bosszúvágy" című filmben a bosszúnak mennyivel nagyobb a dramaturgiai ereje, hogy a főhős előbb a feleségét, később a lányát is elveszíti.

Kés a zajban - Chaos Walking (2021)

Kés a zajban - Chaos Walking (2021)

Rendezte: Doug Liman

A film Mafab adatlapja: Chaos Walking (2021)

Megtekintés: Hiába kedvelem Liman rendezői vizualitását, ha ő valamiért úgy érzi, bele kell tenyerelnie a tutiba, nem jó értelemben.

És Liman megint megtette! Megint nekiugrott egy fantasztikus és érdekes koncepciójú young adult trilógiának, hogy - bár nem ismerem az írott művet, ami amúgy már magyar nyelven is kapható, Kés a zajban címmel - kisajtoljon belőle egy érdektelen sci-fi kalandfilmet, amelyben valahogy semmiből nem kapunk eleget.

Patrick Ness trilógiája egy komplex történet, melyet kiegészített közben három novellával is, melyek a cselekmény körül még jobban elmélyítik az univerzumot, amiben járunk. A film azonban, pont dramaturgiai okokból, nem lesz világos azoknak, akik nem ismerik az alapművet vagy kimennek közben legalább egyszer a konyhába egy sörért. Egyszerűen vannak olyan mesék, amelyek háttere annyira bonyolult és komplex, hogyha nem kapunk megfelelő mankót hozzá, nem tudunk beleolvadni a történetbe és kívülállóként kissé érdektelenül fogjuk bámulni az eseményeket, anélkül, hogy berántott volna minket a mű. Azonban sokan azt is negatívumként fogják fel, ha egy film azzal kezdődik, hogy hosszú expozícióval igyekszik előre betömni a lyukakat és válaszolná meg a később esetleg felmerülő kérdéseinkre a választ.

A Chaos Walking pedig pont egy ilyen mese, amit ráadásul eléggé megváltoztattak a könyvhöz képest, hogy annak se sikerüljön a tökéletes átélés, aki olvasta korábban, pedig az alapötletben akadnak zseniális elemek.

Az idegen bolygón, ahol járunk, egy külső hatás miatt - a könyvben azt hiszem, valami spóra, de a filmben ha ezt meg is említik, én tuti átaludtam azt a jelenetet - a férfiak gondolatai zabolázhatatlanul felszínre törnek és szinte élő hologram-videóként keringenek az ember feje körül, a belső monológjaikkal együtt. Ez, szerintem nem kérdés, hogy mennyire frusztráló. Azonban igaz itt is a mondás, ha mindenkinek van egy szuper-képessége, akkor az valójában már nem az! (Először ezt a felvetést a "Hihetetlen családban" hallottam, de nem tudhatom, korábban ennek nem volt-e nyoma a művészetekben.) 

Prentisstown peremén él Todd Hewitt (Tom Holland) két nevelőapjával, asszonyok nélkül, mivel az új otthonként szolgáló bolygón a nőket korábban kiirtotta egy helyi életforma, vagy legalábbis, Toddnak, a közösség legfiatalabb lakójának ez az információja. Todd faluja nagyban függ a helyi elöljáró, Prentiss (Mads Mikkelsen) kényétől és kedvétől, illetve a város vallásos rendfenntartójától, Aaron-tól (David Oyelowo) is. (Már az is beszédes, hogy az elöljáró Prentiss saját magáról nevezte el a városkájukat.)

Todd nevelőszülei, Ben (Demián Bichir) és Cillian (Kurt Sutter) nem véletlenül költöztek a várostól kicsit messzebb, hogy valamennyire megtarthassák függetlenségüket. A függetlenségüknek köszönhető, hogy Todd állandóan a környéken túrázik, meglógva a házi, de főleg kerti munka elől és persze, hogy történik vele valami, miközben erdőt és munkát kerül: összefut az életében látott legszebb nővel. Ez azért nem olyan nehéz, ha tudjuk, hogy Todd eddig egyetlen nőt sem látott. (A film ennek ellenére a homoszexualitásnak még az árnyékát sem hozza be a történetbe. Vagy tovább voltam a konyhában...)

Todd tehát belefut Violába (Daisy Ridley) és képessége miatt ez kb. 3 percig sem titok a falu homogén lakossága előtt.

Innentől kezdve számomra kissé erőltetett okokra hivatkozva Prentiss és kolóniája igyekszik megkaparintani a lányt, hogy számomra homályos okból szex helyett inkább máglyán égessék el, vagy ahogy jön. Hivatkoznak persze a múlt sötét árnyaira, meg egyéb marhaságok, ezért nem csoda, hogy a közben libidófröccsöt kapott fiatal Todd, aki eddig fogadalom nélküli erőszakos szüzességben - érted: erőszakos - leledzett, inkább úgy dönt, megragadja Viola törékeny kacsóját és átmenekül vele ahhoz a titokzatos területhez, amelyet a férfiak úgy neveztek meg, hogy ott a lány békében élhet.

Prentiss nem adja könnyen a napi akasztásra valót, ezért követi a párost és vértelen kalandok közben elérkezünk egy olyan fináléhoz, aminél unalmasabb young adult trilógia első rész záróepizódot talán még életemben nem láttam. Ha az volt a terv, hogy egy izgalmasnak ígérkező franchise-t építsenek fel, sikerült azonnal kiherélniük azt. 

Nem segít ezen a kiváló szereplőgárda sem, akik között pl. igen komoly meglepetés volt nekem Cillian karakterét játszó Kurt Sutter, hiszen a "Kemény motorosok" rendező-kreátora nem szokott saját munkáin kívül másnál szerepet elvállalni. A végeredményt tekintve egyébként nem is lett volna rá szükség. Mads ismét egy tökéletes főgonosz karakter, a szeme most rendben van. Daisy Ridley számomra legalább húsz percig volt a femme fatale helyett az a színésznő, akit tudom, hogy már láttam valahol, de ki ez, te, ki ez te? Nem Ridley hibája, hogy a borzalmas frizura alatt nem ismertem rá azonnal, bár tény, az és a sminkje teljesen megváltoztatta számomra az arcának karakterét. Tom Holland még mindig képes eljátszani egy már nem teljesen tini fiút és csibészes humora is megcsillan a belső monológoknak köszönhetően. Rövid szerepben megjelenik a mostanában felkapott Cynthia Erivo is (Harriett filmjének kritikája) ám a trilógia nyitó epizódjában, amelyet szerintem fog követni a többi, neki sincs ideje tehetségeskedni.

Nem igazán szpojlereznék, így van karakter, akit kihagytam, és az összes bennem kavargó kérdésnek sem engednék itt teret. Azonban azt nem tudom, miért nincs szerencséje ezekkel a young adult sorozatokkal Liman-nak. Azonban, az biztos, hogyha lenne hasonló trilógiám, egészen biztos nem merném rábízni.

A "Chaso Walking" egy érdekes koncepcióból fújt fel egy hatalmas lufit, hogy már a film első felében kipukkassza, hogy a végén egy tökéletesen feledhető befejezéssel segítsen a nézőnek álomra hajtania a fejét.

Kár, hogy sem az író Ness-nek, sem a forgatókönyvet vele jegyző Christopher Ford-nak nem sikerült elég érdekesen megírnia a scriptet, pedig, korábban neki is került már ki szórakoztató munka a kezéből. Talán az eredeti forgatókönyv alap, amit állítólag Charlie Kaufman jegyzett le, nem volt eléggé megfelelő. Fel nem foghatom, hol csúszott félre ez a koncepció, de borítékolható, hogy nem lát benne egy fanatikus lehetőséget, pont úgy jár, mint a 2008-as Hipervándor, aminél szintén minden adva volt a sikerhez, ám végül a közönség teljes érdektelenséggel fogadta a felvezető mozit.

35%

Töfi: - Az imdb triviái szerint Tom Holland megszenvedte a forgatást rendesen: egy jelenetben majdnem megfulladt, egy kaszkadőr már az első nap eltörte az orrát és még a bölcsesség fogával is meggyűlt a baja.

- A watchmojo youtube csatorna két videóban is megjósolta a film lehetséges bukását.

Raya és az utolsó sárkány - Raya and the Last Dragon (2021)

Raya és az utolsó sárkány - Raya and the Last Dragon (2021)

Rendezte: Don Hall, Carlos López Estrada

A film Mafab adatlapja: Raya and the Last Dragon (2021)

Megtekintés: Az utóbbi 1-2 év egyik legszórakoztatóbb animációs mozija, de úgy sejtem, pont úgy nem fogok rá teljesen emlékezni, mint az elmúlt kb. 10 évben látott hasonló mesék 90%-ára. Ez nem feltétlenül a mese hibája. Pusztán öregszem. Ha most lennék tizen-pár éves, nagy kedvenc lenne.

Emlékszem, hogy volt idő, amikor még nagy számnak, hírnek számított, ha a mozik bemutattak egy új Disney, Pixar vagy esetleg Toho stúdióban készült darabot. Ez abban az időben lehetett, amikor a technika még nem tette lehetővé, hogy gyorsan haladjanak a készítők, és futószalagon ontás magukból a jobb és rosszabb darabokat. Ez egybeesett azzal az idővel, amikor még rendszeresen vettem mozis, filmes magazinokat és több jó mozis oldal is kínálgatta releváns tartalmait, a megannyi amatőr szerző által életben tartott blogokról nem is beszélve. Közben történt valami a rendszerben, amely egészen biztos, hogy ugyanúgy ontja a meséket, mint eddig éppen csak egy-egy darab akkor kerül az ember szeme elé, amikor már hozzáférhető.

A Raya is egy olyan darab, amire rásüthetem a "nem láttam jönni" jelzőt. Bevallom, a megtekintés után nem tudnám megmondani, melyik stúdió követte el, ám nem is ez a lényeg. A "Raya és az utolsó sárkány" egy igen szerethető kaland mese a bizalomról, szeretetről és barátságról, belekeverve némi ázsiai mondavilágot. Nem a szellemes részét, hanem a sárkányosat. (Habár, ha úgy veszem, a gonosz lények nem anyagiak, így csak került bele egyfajta szellemi létsík is a moziba.)

Szpojleres okoskodással megspékelve.

Valamikor, egy csodálatos fantáziavilágban, Kumandrában öt törzsre szakadt az emberiség, akik viszonylagos békében élnek nem túl messze egymástól. Világuk nyugalmát egy csodálatos varázskő őrzi, amit négy törzs igyekszik megszerezni, miközben az ötödik vigyázza nyugalmát, mert a kő a felelős azért is, hogy a világukra ne szabadulhasson rá egy titokzatos, szinte legyőzhetetlen ellenfél, a Druunnok. A Druunnok nagyjából azért léteznek, mert az emberekben állandóan jelen van a békétlenség. A békétlenséget pedig csak a tiszta és őszinte szeretet és bizalom tudja semmissé tenni.

Korábban, úgy ötszáz éve, amikor a sárkányok és az emberek békében éltek, megjelent a Druun horda Kumandrában. (Ha azt veszem, hogy elvileg a békétlenség az, ami élteti őket, azt kell feltételeznem, hogy mikor Druun megérkezik, az emberek már nem feltétlenül éltek tökéletes békében. Bár, ez csak feltételezés, mert ha a sárkányok tudják, hogy az együttes erő az, ami legyőzheti a Druunnokat, akkor tudniuk kell azt is, miért létezhetnek. Márpedig a történet szerint nem volt olyan nagy széthúzás a Kumandrai népei között, hogy ezzel életre keljen ez a hatalmas ellenség. Whatever.) A Druun horda pedig pillanatok alatt legyőzött mindenkit, amikor már csak egy öt tagú sárkány család - számmisztikából ötös, hogy annyi benne az ötös - maradt talpon, hogy megfékezzék a gonoszt. Utolsó erejükkel - és mint később kiderül, egyéb érzésekkel megtámogatva - erejüket átadták a legkisebb sárkánynak, Sziszunak, hogy ő pedig létre hozhassa önmagából a varázskövet, amely elsöpörte a Druunnokat, felszabadítva az embereket. Csakhogy a legenda szerint a sárkányok nem változtak vissza és Sziszu is eltűnt. (És itt kérdezem meg, ha akkor a sárkányok ugyanazt a misztikus varázslatot csinálják végig, amit a film végén a szereplőink fognak, miért csak az emberek változtak vissza? A sárkányok miért maradtak meg kőszobornak?)

Mi a jelenben vesszük fel a fonalat, amikor Raya apja, aki törzsének vezére, találkozóra hívja össze a másik négy törzs vezetőit, hogy meggyőzze őket róla, értelmetlen a háborúskodás. A meeting nem sikerül fényesen és egyrészt öt darabra törik a szent kristály és a drámai esemény miatt megjelenő Druunnok pedig jó néhány embert kővé változtatnak, köztük Raya édesapját is.

A káoszt kihasználva a négy törzs megkaparintja egy-egy darabját a kőnek, hogy azután annak védelmével élhetővé tegyék területeiket, míg a Druunnok erőt gyűjtenek a teljes pusztításhoz, míg az ötödik Rayánál marad, akit apja utolsó erejével a folyóba lökött, mert a Drunnok nem képesek követnő a kislányt a vízbe.

Hat évet ugrunk az időben előre, hogy láthassuk, ahogyan Raya, immár felnőtt nőként egyedül kalandozik a pusztában, hogy megtalálja a legendás Sziszu lehetséges maradványait. (6 év telt el, de valamiért ez idő alatt ezek szerint a Druun nem hajtotta teljesen igába Kumandrát, ami furcsa, ha azt nézzük, a jelenben, mikor végre Sziszura rátalál Raya, hirtelen felgyorsulnak az események.) Raya végül sikeresen életre kelti Sziszut és ekkor még csak alig fél órája kezdődött el a mesefilm.

A további jó órában pedig Rayát és Sziszut követhetjük, miközben egyre több segítőt kerítenek maguk mellé és az ellenségeikkel is megvívnak néhány kisebb adok-kapokot, hogy végül, a karakterek a fejlődésüknek köszönhetően képesek legyenek ugyanazt a varázslatot létrehozni, amit korábban a sárkányok is. (Vagy a Galaxis őrzői az első mozifilmben... nagyjából.)

A verekedős jelenet közben azon agyaltam, milyen lenne, ha egyszer a harcoló szereplők mozgását megpróbálnák igazi harcművészekhez igazítani, hogy realisztikusabb legyen a mozgás sebessége. Bár, itt igazán nem lehet panasz a dinamikára.

A vicces karakterek, a néhány érzelmesebb jelenet és a csodálatosan kivitelezett animáció, a szerethető figurákkal, bőven leköti az embert. Nem igazán kiemelkedő darab mégsem és James Newton Howardnak sem ez a legjobb score-ja. (Tőle kedvenceim a Waterworld és a Jövő hírnöke, de például sokad dolgozik vele M. Night Shyamalan is.)

Ettől függetlenül érdemes megnézni, mert sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb volt, mint néhány, mostanában látott gyerekmese, annak ellenére, hogy azért eredetinek sem lehetne nevezni. Kétféle sárkányos film van: amelyikben beszél a sárkány és amelyikben nem. Van, akit lehet, hogy zavar, amikor a repülő hüllők dumálnak, de én olyan Sárkányokkal nőttem fel, mint Fuhur, Süsü, Draco vagy Mushu. Érdekesen épült fel az utazásuk, azonban a végeredményt tekintve könnyen kiszámítható a befejezés. Azonban, ha úgy tekintem, hogy egy negyven feletti felnőtt - aha - férfit képes volt lekötni a megtekintése alatt, akkor egy gyereknek még inkább izgalmas lesz.

Ja, és utána néztem: Disney. (Talán ezért nem erőltették bele az a leszbikus szálat, amit végig éreztem a főhős és ellenlábasa között. Ezt külön köszönöm!) Azért érezni, hogy nem Pixar. A karakterek megközelítően sem olyan összetettek. A cselekmény sem túl acélos. Valahogy, végig benned van az az érzés, hogy láttál hasonlót, vagy kitalálod, mire számíts. Az mondjuk már komolyabb hiba. 

Dicsérhetném még a színészi játékot, de a magyar szinkron értelem szerűen okafogyottá teszi, hogy felsoroljam az eredeti hangokat, habár, eredetiben Raya hangját a Star Wars enyhén húsi és imádni való ázsiai Rose Tico-ja, azaz Kelly Marie Tran alakítja. (Igen, sokakkal ellentétben én kedveltem a hölgyet, bár szerepét én sem éreztem legitimnek.)

A forgatókönyvet nem fogom dicsérni, mert kicsit sokan dolgoztak rajta ahhoz, hogy ne legyen annyi kérdésem. Az elején pedig nem túl nyerő, hogy sok időt szentelnek az előzmények elmesélésének, mégis homályos néhány részlet.

65%