Elrabolva 3. - Taken 3 (2014)

Elrabolva 3. - Taken 3 (2014)

Rendezte: Olivier Megaton

A film Mafab adatlapja: Taken 3 (2014)

Megtekintés: Elvileg uccsó Elrabolva etap. Még szép, hogy megnézed!

Azután persze nem enyhén fogsz csalódni, mert az elrabolva harmadik része már közel sem olyan szórakoztató, mint az első volt. Az első rész nem csak megidézte a zsigerig feszült akciófilmeket, melyeket annyira szerettünk a nyolcvanas, kilencvenes évekbe, de adott nekünk egy öregedő akciósztárt és kellemes, videóklippes akció orgiát. Az első rész egy kellemes film, jó beköpésekkel, egy perc üresjárat nélkül. Szinte végig logikus a felépítése. Nehéz nem kedvelni.

A harmadik részre megtört a varázs.
Először is, számomra bosszantó volt megtenni ellenségnek azt, aki az első részben még elvileg "barát". Persze fel lehetett húzni rá egy másfél órát, csak túl közhelyesnek véltem. Talán elég lett volna szimplán belekeverni, nem mindjárt az ő kezébe összpontosítani a szálakat.
Azután kiírtak egy kulcsszereplőt. Mintha emelni kellett volna a motiváció tényét.
Csak így a lényeg maradt ki; ez már nem a csodálatos megmenekülésre van kihegyezve, hanem szimpla bosszúfilm.
Oké, biztos Bryan Mills, a karakter ezt tenni, hasonló helyzetben, de mennyivel könnyebb volt azonosulni vele, amikor még tisztán a megmentés miatt szállt harcba, nem azért, mert le akar vadászni valakit.

Az akciók...
A pár év alatt ennyit öregedett volna Liam Neeson. Sajnos, úgy látszik, igen.
Mag az első részben elég korrekt koreográfiák is becsúsztak verekedések közben, mostanra a vágások miatt felpörgött ugyan a tempó, ellenben sokkal unalmasabb az egész. Nyolc vágás, kb. 3-4 másodperc és az első két rendőr, akit harcképtelenné tesz, már fekszik a földön. Ez a stílus végig megmarad.
Amikor végre örülhetnénk, hogy megfelelő ellenfelet kap és lehet verekedni, akkor is rosszul exponált beállításokon, villámgyorsan kellene a szemeinknek befogadni a látványt. Hasonlóan élvezhetetlenre vágott akciókat utoljára, amennyire emlékszem, "A Quantum csendjében - Quantum of Solace (2008)" volt nem szerencsém látni.

A karakterek:
Famke Janssen hamar kiesik, szerintem indokolatlanul. Kellett emelni a téteket, de így?
(Belsős poén, hogy a színésznő imdb-s fotóját felhasználták a filmben is. Ezen keresztül keresi Liam Neeson, hogy adott időben látták e valahol.)
Maggie Grace-ről mostanra elég nehéz elhinni, hogy apuka kicsi lánya... (Harminc elmúlt, mire forgatták a filmet!)
Xander Berkeley elvileg nem ért rá, hogy másodszor eljátssza a mellőzött második férj, Stuart szerepét, ezért Dougray Scott ugrott be a helyére. Elvileg minőségi csere lenne, csak van egy bibi; mostanában Dougray Scott annyi filmben alakította a negatív karaktert, hogy megjelenése borítékolta a film befejezését. És tényleg! Berkeley szerintem olvashatta a forgatókönyvet és nem értett egyet a figura pálfordulásával, így kibújt a hurokból, hogy bemocskolja az aggódó, segítőkész mellékszereplő besározott, de fontos karakterré alakulását. Simán elhiszem a színészről.
A három egykori ügynök barát most kapta a legtöbb szerepet és most sem sokat tudunk meg róluk, leszámítva, hogy tűzbe mennének Mills-ért, aki általában visszautasítja a felkínált munkáikat, de mikor neki kell segítség, ami még csak nem is fizet, a srácok jönnek, némán.
Egyikük, Sam (Leland Orser) meg is sérül, ennek ellenére a film végén nincs rá játékidő, hogy legalább megnyugtató levezetésként együtt lássuk a fiúkat és ez nagy hibája a hasonló filmeknek.
Pszichológiailag fontos a nézőnek az azonosulás miatt, hogy a szereplőket ne csak akcióban, hanem lehetőleg utána is lássa együtt, hogy velük tudjon örülni, hogy megnyugodjon: - Na, ez is túlélte!
Leland Orser karakterénél ez sincs meg. Meglőve hagyjuk hátra a furgonban és a film végén már nem is látjuk újra, sem a többieket. Ennyire ne legyen már funkcionális egy szerep...
Liam Neeson megöregedett. Sokkal lomhább, mint eddig, mégis, mintha egy drabális verekedőgépet akarnának belőle formázni. A legtöbb embert egy-két öklössel leküldi, minimális a közelharc, a kézitusa. Pedig sokkal jobban izgulok egy olyan emberért, akinek van ellenfele, mint egy olyannak, aki végigmegy mindenkin és meg sem inog. Tudom, ez akciófilm. Csak akkor meg több akció kellene.
Az autós üldözések is ötlettelenek és a pörgő CGI konténertől sem lesz izgalmasabb a jelenetsor vége. Hagyjuk már. Tízet forgó, autókat ledaráló konténer? Mikor szoknak már le erről a baromságról a filmesek?
Forest Whitaker meg sokkal jobb színész, hogy a vértelen Tommy Lee Jones utánzatként kelljen látni, ahogy mindig le van maradva egy lépéssel. A Tommy Lee Jones-os utalás nem véletlen, hiszen a film alapszituációja egyértelműen megidézi Harrison Ford egyik legnagyobb, nem sorozat sikerét, "A szökevény - The Fugitive (1993)"! (Úgy értem, nem Indiana Jones, nem Star Wars. Az, meg, hogy készült folytatás a filmhez, nem számít, mert nincs benne a Ford)
Csak a szökevény fifikásabb, nyomozósabb darab volt. Itt a karakterrajzokat és nyomozást felcserélték az akcióra. Az egyszerű, buta akciókra.

Eddig úgy néz ki, hogy az Elrabolva franchise megáll a harmadik résznél és jobb is ez így.
Mivel már közel sem volt olyan szórakoztató, mint az első. A másodikat sem veri, mert az meg egyenesen szinte a mesefilm határait karcolgatta. A legjobb esetben is csak egy emészthető lezárás.

60%

Ha szeretnéd látni a filmet, klikkelj csak ide és nagyon gyorsan megnézheted!
Esetleg itt megtalálod a második részt!
Né'dda, itt meg az első mozi!

Sam Spruell, mint Oleg az orosz maffiózó, nem kap nagy figyelmet. Az Elrabolva sorozatban nem volt fontos egy markáns ellenfél beiktatása, hiszen Mills mindenkit ledarál 2 perc alatt, ha végül szemtől szemben állnak.

Hibakeresés - Debug (2014)

Hibakeresés - Debug (2014)

Rendezte: David Hewlett

A film Mafab adatlapja: Debug (2014)

Megtekintés: Nos, majdnem odabiggyesztettem a "Fika" jelzőt a cím elé, amit kivételesen rossz filmeknél szoktam. Nem tettem meg. Határeset...

Az első pár perc hamis ígéretében benne volt, hogy egy régen látott, érdeklődést felpiszkálós horrorsci-fi vonalú filmet fogok látni. Egy szereplő, szemlátomást számára idegen terepen cselleng, hogy végül egy felsőbb erő elvegye életét. Gy. K. telefröcsköli vérével a hófehér - feltehetően űrhajó - folyosót és indulhat a buli. A film egyértelműen a valamikor sikeres, mára inkább kultikus horror stílusában indít. A hasonlóság nem véletlen. Mindkét film Kanadai! Ba-dumm-tusschhhh!

Dehogyis! Az kurva kevés lenne a végeredmények magyarázásához. Kanadában vannak más filmek is ám.
Amiért nem véletlen a hasonlóság a két mű között, az az, hogy annak egyik szereplője rendezte ezt a filmet és olyannyira rágyógyult az egyetlen értékelhető filmes sikerére, hogy közel húsz évvel később leporolta, összekeverte a "Halálhajóval", elszívott egy spanglit, mellé tekert némi produceri pénzt, és megzsarolta Jason Momoa-t, hogy játssza el a begőzölt számítógépet, akit le kell győzni, ami már a Tron idején is uncsi volt.

David Hewlett harmadik rendezői munkája sikeresen járja azt a nyomvonalat, amit nem is olyan régen, a "Végtelenség - Infini" alkalmával már végigvettünk. Nem is ismételném magamat, leszámítva, hogy egy linkkel átugorhatsz arra az oldalra és olvasd el az űrhajós részt. Ez a film tökéletesen abba a kategóriába illik.

Maroknyi, egymástól eltérő karakter egy űrhajón találja magát és feladatuk, hogy az űrhajó számítógépeinek valamennyi memóriáját átnézve töröljék a felesleges adatokat, mert a merevlemezről csorog a felesleges egyes és nulla, így az űrhajó sehová sem mehet. A feladat megoldására kényszerűségből egy csapat kisebb kihágást végző sittes hacker-t kényszerítenek rá, de ezt abból kell megtudnunk, hogy a film elején feliratok formájában a fejünkbe verik. Később nem nagyon számít az info és mintha ez a hacker dolog sem jönne úgy át, mint elvárnánk.

A szereplők tévelyegnek egyet az űrhajó vakító fényesre exponált folyosóin és sorban elhaláloznak az űrhajó védelmi rendszerét képező, öntudatra ébredt Skynet-től, mely Schwarzenegger helyett jelenleg egy másik Conan a barbár képében jelenik meg 3D-ben. Jason Momoa színészi kvalitásainak legjavát sorakoztatja fel miközben arcának nagy részét kékeszöld pontok halmazából kell összeképzelnünk.

A halálesetek rém gyengék. Az egyetlen elegáns megoldás, amikor Capra-t (Adrian Holmes) ketté kapja egy zsilipkapu. Jól meg van oldva, hogy a képbeállítás sejteti, mi történt. Aki miatt még érdemes figyelemre a film, az a két legtöbbet mutatott női szereplő: Lara (Sidney Leeder), aki megérne egy ajtócsapkodást és Kaida (Jeananne Goossen) akinek viszont nagyon szexi az anyajegye. Utóbbiban még színészi képesség is felfedezhető.

A film kevés pozitívumához tartozik a sokszor felhasznált fedélköz és néhány folyosók, amiket felépítettek a filmhez. Sajnos, az a fajta, realitást megtámogató megkopottság, ami miatt a "Nyolcadik utas: a halál" még ma is élvezetes sci-fi, innen teljesen hiányzik, de legalább nem érezni feltétlenül a pénztelenséget a díszletekben.

A műfajhoz semmit nem tesz hozzá a film az égvilágon és a befejezése is kiszámítható. Tényleg közel volt, hogy lefikázzam, de a női főszereplő jelenléte megmentette a filmet.

40%

A film egyik leglogikátlanabb jelenete, ami azért ambivalens, mert egy sci-firől beszélünk, amiben alig van logika... De mi a francért is kell bemásznia a szereplőnek és trutyiban turkálni???

Ha esetleg megtekintenéd a filmet, itt alkalmad lesz rá: Debug!

Parkoló - Parkoló (2014)

Parkoló - Parkoló (2014)

Rendezte: Miklauzic Bence

A film Mafab adatlapja: Parkoló (2014)

Megtekintés: Enyhén misztikus is lehetne a film, ám lassan minden elbizonytalanító eseményre választ kapunk. Így marad egy dráma. Érdemes ráfordítani az időt.

A"Parkoló" két ember csatája. Még csak nem is vértelen. Végül, aki veszít, az győz. Vagy fordítva? Lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, amit írtam, de ha figyelmesen nézzük a filmet - nem futkározunk ki inni, vécére, vagy nem a telefont nyomogatjuk - akkor a mozi lassan beszippant magába és érdekes lesz számunkra a történet vége, még akkor is, ha alapból egyik főszereplővel sem tudunk maradéktalanul azonosulni.

Légiós (Lengyel Ferenc) kopasz, negyvenes évei végén járó, elsőre parasztlegénynek tűnő férfi, aki egy, a házak között megbúvó parkolóért felel. Nem nagy meló, nem nagy kunszt. Autók be, pénzt adnak és állhatnak cserébe a murvás területen. Cserébe Légiós figyel rájuk, hogy illetéktelen ne vigye el, de alig több. Napjait olyan apróságok teszik kellemessé, mint amikor a kora reggeli kávéját egy lakás ablakából rá tűző napfénycsík fénye alatt issza meg, vagy esténként, legközelibb barátjával, az egyik ház falára vetített fényképek nézegetése közben gitározva elmélkednek a világról. Nihil, de legalábbis nem sok.
Légiós fura figura, nem túl bőbeszédű. Talán menekül valami elől, ami eddig nem érhette itt utol.

Egyik nap begördül egy aranyszínű Mustang, melynek gazdája teljesen más világból érkezett ide. Imre (Szervét Tibor) gazdag ötvenes, befolyásos, nagyjából lenéz mindenkit, kivétel, ha az érdekei úgy hozzák és legalább annyira csökönyös, mint a Légiós.
Sikeresen össze is vesznek egy fedett részen, amely a parkoló terület egyetlen - úgy ahogy - védett területe. Imre szeretne oda beállni, Légiós pedig ezt az egy kis területet nem hajlandó a kocsik részére bocsátani. Macska-egér harc kezdődik közöttük, csak itt nem tudni a végéig, ki lesz a macska, aki előbb adja fel és hátrál meg.

A film forgatókönyvét hárman pakolták össze. A rendező: Miklauzic Bence, a Légióst alakító Lengyel Ferenc és az utóbbi idők legsikeresebb magyar filmjének - Liza, a rókatündér - írója vetette papírra: Hegedűs Bálint. (Kíváncsi lennék a végső változatba melyikük hozta a kávéfőzőt morze jelként értelmező pillanatokat, hiszen hasonló poén a kávéfőzővel már a másik filmbe is becsúszott. :)

Motivációja mindkét férfinak van. Légiósé talán morálisabb, Imrére inkább süthető az, hogy azért harcol, mert megteheti. Fegyverei is sokkal drasztikusabbak. A végén, viszont elgondolkodik az ember, hogy a nagy csatának nem e az volt a lényege, hogy Imre elég bátorságot tudjon összegyűjteni a továbblépéshez és ehhez csak felhasználta a titokzatos parkolóőrt?

Az "Embert barátjáról" illetve a "Ha a barátod egy magyar, nincs szükséged ellenségre" mondások ebben a filmben egyrészt cáfolódnak, másrészt értelmet nyernek. Mikor melyik. A sok kis, látszólag mellékes esemény helyet kap a nagy egészben.
A film egy korrekt dráma, de nem mennék bele mélyebb elemzésbe a karaktereket illetően, mert akkor túl szpojler gyanús lenne az írás, azt pedig a film nem érdemli meg. Mert látni kell. Még akkor is, ha kissé elvontnak tűnhet első nekifutásra.

Azért az nálam jelent valamit, ha egy ültemben végig bírtam nézni.

70%

Kulcsjelenet:
- Légiós a kocsival a fal felé teper ezerrel, mellette Imre, aki kezdetben jól palástolja félelmét, végül mégis beijed, hogy meghalhat. Kiderül, kettejük közül Légiósnak nincs félnivalója, ő már leszámolt mindennel.

Rettegés alkonyat után - The Town That Dreaded Sundown (2014)

Rettegés alkonyat után - The Town That Dreaded Sundown (2014)

Rendezte: Alfonso Gomez-Rejon

A film Mafab adatlapja: The Town That Dreaded Sundown (2014)

Megtekintés: Ha két csoportja osztjuk a horrorfilmeket, akkor ez a hangulatosabb darabokat erősíti. Szóval, ha szereted a műfajt, akkor tessék megnézni!

Tíz epizódnyi tévésorozattal a háta mögött G-J jobb horrorfilmet rendezett, mint sok, évek óta a pályán tevékenykedő rendező. A túl hosszú című horrorfilmje izgalmas, érdekes, szépen fotografált, sok egyedi kamerabeállítást használ és hangulatában igen közel áll az általam nagyon kedvelt "Valami követ - It Follows" című horrorhoz. A hangulat alatt itt értem azt, hogy bár elvileg 2013-ban játszódik a film, sokkal inkább olyan, mintha egy meghatározhatatlan nyolcvanas években lennénk. A színekkel való játék meg emlékeztet Dario Argento és George A. Romero legjobb munkáira. A sok pasztell, a sok vörös, zöld, sárga, kék.

A film nem hivatalos folytatás, pedig karcolgatja azt és talán kicsit a Remake műfaji leágazást is. Vagy spin-off. Vagy mi.

Texarkana-ban az ötvenes évek körül tevékenykedett egy sorozatgyilkos. Párokra csapott le. Később ebből a gyilkosság sorozatból mozifilm készült, amelyet évente levetítenek, okulásul, vagy csak morbid szórakoztatási vágyból. 2013-ban valaki másolgatni kezdi a gyilkosságokat. Ez a rendőrségnek igen kellemetlen, hiszen az eredeti gyilkost sosem fogták el és a város amolyan helyi átokként éli meg az eseményeket.

Jami (Addison Timlin) első komoly pasijával végre eljut addig a pontig, hogy mozi helyett szívesen szexelne a sráccal is akár a mozitól kissé félreesőbb helyen. Az aktus igazán el sem kezdődik, amikor megjelenik egy maszkos ürge, aki legyilkolja a fiút és üldözőbe veszi Jami-t. Mikor végre megölhetné, inkább elengedi a halálra rémült lányt.
A rendőrség magasabb helyről szerez segítséget és közben Jami legyőzve félelmét, nyomozgatni kezd a múltat erősen érintő gyilkossági ügyben.
Közben, ahogy elvárható a filmtől, egyre több lesz az áldozat és nem nagyon finomkodik a film a vérben tocsogásban. Szerencsére. A tini horrornak induló film nem lesz szívbajos, nem kezd nyálaskodni. Amikor gore van, akkor az nagyon a helyén van. Egy nyílt töréses jelenetnél rendesen felszisszentem és nekem fájt.
A film végére apró csavar is jutott, ami nem biztos, hogy hiányzott, de elfért.

Szomorú, de a film hiába 2014-es keltezésű, mert az ismertebb színészek közül, akik szerepelnek benne, már többen nincsenek velünk 2015-re.
Egyikük Ed Lauter, aki főleg rendőröket alakított akció filmekben és kellemetlen alakokat sorozatokban. Címeket nem írók, de az imdb segít megismerni.
A másikuk a papot alakító, 71 éves Edward Herrmann, aki pl. a "Az elveszett fiúkban" vámpírkodott.
Az ismert nevek listáját erősíti a mostanra a nagymama szerepekbe beleszokó Veronica Cartwright, aki az "Alien - Nyolcadik utas: a halálból" lehet ismerős. Többek között.
A film szemnek kellemes, érdekes megoldásokkal szórakozik az operatőr. De inkább ilyet, mint a sok unalmas tucathorror. A történet alapján ez is lehetett volna egy a tucatból, viszont GJ-ben van némi plusz tehetség, amit remélem, a továbbiakban is bőszen használni fog.

Megjegyzések:
- A helyi megbízottak és hülye kalapjaik.
- A mozgásérzékelős lámpák nem sok fényt adnak a kertek mögött.
- Ha viszonylag ismert név valaki a szakmában (A Corey-t alakító Spencer Treat Clark olyan filmekben jelent már meg, mint a Gladiátor vagy A sebezhetetlen!) és a film elején megölik, az vajon mit jelenthet?
- Aki a filmben dug, az meghal! Ez viszont spojler, amiért bocs. Kivétel a Jami, akinek a neve emlékeztet az angol Yammi szóra, ami egyfajta elégedett nyammogás. :)
- Az eddigi legvéresebb trombita játék.

Szerencsére ezt a viszonylag jobb horrorfilmet itt meg tudod nézni: Rettegés alkonyat után!

70%

Fekete-tenger - Black Sea (2014)

Fekete-tenger - Black Sea (2014)

Rendezte: Kevin Macdonald

A film Mafab adatlapja: Black Sea (2014)

Kellemes aranyszínű árnyalatok. Nem véletlenül.

Megtekintés: Habár Macdonald most sem adta alább a minőségi munkát rendezőként, mint korábbi filmjeinél megszoktuk, sajnos a Fekete-tenger egy középszerű, unásig elkoptatott filmdráma.

Ha a film első fél órája után már nagyjából sejtjük, mi lesz a film vége, úgy elég nehéz izgulni a film közben és a kényelmetlen fészkelődés sem a borzongás javára írható, hanem inkább a "na ugye" érzésnek tulajdonítható.

Egy kirúgott tengeralattjáró kapitány (Jude Law) fülébe jut a nagy lehetőség, hogy felszínre hozhassanak némi második világháborús aranytartalékot. Mivel eléggé belterjes a szakma, hamar összetrombitálja az elsőre megfelelőnek tűnő embereket, kiknek fele saját környezet, másik fele pedig orosz derékhad. Annyira nem logikus, de ha már csak egy orosz tengeralattjárót tudtak megszerezni, sajnos szükséges lépés.

Hamar kiéleződnek az érdekellentétek, erősödik a paranoia és van, aki az arany szavának nem bír ellenállni és teljesen kifordul magából. Kapunk a "Bolygó neve: a halál" című filmből már ismert beépített "Burke" karaktert, aki gondolkodás nélkül áldoz be másokat, akkor, amikor még közel sem biztos, hogy megmenekülhet az ürge... A másik meg gyakorlatilag sportból öli az oroszokat. Nem is értettem, hogy az első késelés után, minek köszönhetően Blackie (Konstantin Khabenskiy) elhalálozik, miért nem végezték ki a felelőst. De ott helyben, kisbaltával. Gondolnám, hogy ebben a klausztrofóbiás, igen zárt rendszerben működik a "szemet, szemért" elve, ha már a kapitány többször is megszellőzteti, hogy ha valakinek nem tetszik valami, az takarodhat. Egy késelés meg eléggé nem tetszik valami, szerintem. (Milyen szerencse, hogy a nagy késes az egyetlen tapasztalt mélytengeri búvár, akire meg szükség van az arany kiemelésénél.)

Aztán csőstül jön a baj.
Babona a szűz fiúról... ki mennyit kapjon... kapunk e valamit... hopp, elromlott valami, amit csak a másik roncs segítségével orvosolhatunk... stb.

Ha láttál legalább három tengeralattjárós filmet, akkor ezt is láttad.
Vagy három akció filmet, ami zárt térben játszódik: barlang, piramis, bánya.
A szereplők jók, a szituáció túlvezérelt. Vagy tényleg ennyire hülyék azok, akik egymás kezére bízzák odalent az életüket?
Talán csak az oxigén keverék nem volt rendesen beállítva, ezért jött olyan gyorsan elő a vérszomj faktor.
Vagy az arany szaga? Szava?
A poén, hogy a kötelező "basszameg" csavart még itt sem bírták kihagyni. Kicsit erőltetett és talán halványan esetleges, de azért kicsúszhat némi anyázás, amikor megtudjuk.

60%

Jó dolog egy búvár mentő ruha, de vajon mennyi aranyat pakolhatsz bele, hogy a víz felszínére tudjon emelkedni?
Jude Law jól hozza a lassan megtébolyodó kapitányt, de nem hiszem, hogy azért, mert korábban három egész napot eltöltött egy tengeralattjárón, hogy jobban átérezze azt, amit kell.
Részemről, ha lehetőségem lesz, akkor sem fogok tengeralattjárón utazni.

Hidrofóbia - The Drownsman (2014)

Hidrofóbia - The Drownsman (2014)

Rendezte: Chad Archibald

A film Mafab adatlapja: The Drownsman (2014)

Megjegyzés: Eszméletlenül elcseszett befejezés, addig pedig unásig látott út vezet.

A Fullasztó nevű sorozatgyilkosról szóló, leginkább a Japán kísértet horrorok nyomvonalán haladó film leginkább a "Rémálom az Elm utcában"-ra hajaz, leszámítva, hogy sokkal kevesebb benne az ötlet, a vér, meg úgy egyáltalán minden.

Madison (Michelle Mylett) kb. egy éve rémálmoktól gyötrődik és azóta úgy meggyűlölte a vizet, hogy eljutott oda, inni is csak infúzióból hajlandó. Mondjuk a tisztálkodásra még említés szintjén sem tesznek említést a filmben, ami azért fura, mert Madisonnak vannak barátnői is, akik biztosan nem tartózkodnának vele egy szobában, ha olyan büdös lenne. De még egy rohadt higi kendő sem kerül elő.

Viszont van egy sorozatgyilkos, aki elvileg már meghalt, a valóságban viszont misztikus erejének köszönhetően, be-betör Maddie álmaiba, hogy egy balul sikerült szeánsz után már ne csak őt, hanem a barátosnékat is megkísértse. Innentől a film a szokásos. Halálesetek váltogatják a kezdetleges nyomozást, melynek lényege, hogy választ kapjanak szereplőink, hogy kerüljék el a haláleseteket.
Van ebben "A kőr-re" utaló áthallás rendesen.

Viszont hangulatosra van fényképezve és a csajok nagyjából mind eye-candy. De ettől nem leszünk boldogak és a film megtekintése után ketten éreztük azt, hogy elvesztegetett idő volt.
Láttuk ezt már jobban elkészítve.
A befejezés pedig a szokásos, nincs vége még képsor, de remélem, nem lesz pénz a folytatásra. Egyszer elég.

40%

Azért a vizes trükkök tényleg jól sikerültek.

Nagyvad - Big Game (2014)

Nagyvad - Big Game (2014)

Rendezte: Jalmari Helander

A film Mafab adatlapja: Big Game (2014)

Megtekintés: Nekünk "Magic Boys" és Michael Madsen jutott, északra meg a Big Game és Samuel L. Jackson. Valahogy ez a film jobban üt.

Európai filmesek néha azt az ötletet veszik a fejükbe, hogy filmjüket megdobják egy Amerikai sztárral. Ahol kevesebb a pénz és kapcsolat, oda inkább kifutott sztárok jutnak, míg máshová, akár egy épp aktuális hírességet is meg lehet nyerni. Helander-nek sikerült L. Jacksont meginvitálnia, hogy együtt összedobjanak egy inkább gyerekeknek való enyhén "Cliffhanger" beütésű akció marháskodást, amelyet, szeretnél komolyan venni, csak ehhez nem játszik alád a rendező.

Az alapsztori egészen rendben van: Amerikai elnök északra érkezik egy tárgyalásra. Gépét megtámadják, az elnököt menekítik. Magára utalva zuhan az erdők rengetegébe és egyetlen lehetséges megmentője egy férfiassági próbára ideiglenesen "száműzött" finn, tizenpár éves kisfiú, miközben a terroristák aljas indokból tűlevéllé teszik értük az erdőséget.

Ezt az alapot lehet akár teljesen véresen komolyan venni, vagy lehet kikacsintva, megmosolyogtatva feldolgozni. Helander első komoly megmérettetése a 2010-es Rare Exports, amely egy télapós horrorfilm volt, morbid humorral feltöltve. Gyerekszereplő már ott is volt és elég hangulatos darab lett még akkor is, ha érezhetően olyan horrorfilmek voltak az elődök, amelyben a kis közösséget gyilkos támadás éri külső erők által. Helander négy év pihenő után összedobta ezt a kellemesen gyermeteg darabot, amiben bárkit is vennél komolyan, nem tudod. Szóval annyira azért nem röhejes, hogy rá tudd sütni, hogy egy akció-komédia, ugyanakkor a gyerek főszereplővel és a költségszegény kalandokkal együtt a film nem is vehető teljesen komolyan.

Oskari (Onni Tommila) felkészült élete férfiassági próbájára. A finn falu öreg szárazföldi medvéi kiviszik a közeli hegyre, ahol felavatják a fiút és megkapja fegyverét - elég komoly felszereléssel együtt - hogy a következő egy napot a nagy vad elejtésének szentelje. Egy másik szálon az Amerikai elnök érkezik valami tárgyalásra Finnországba, ám mielőtt megérkezne - mikor máskor, te hülye? - a célhoz, idegenkezűség által lezuhan a repülőgépe és csak az elnök és legfelkészültebb testőre (Ray Stevenson) éli túl a támadást. Elszakadnak egymástól, így az elnök, miután belebotlik Oskari, a gyerek segítségével igyekszik életben maradni, míg értük jön a segítség. Persze, menekülniük kell közben, mert a gépet elpusztító rakétát olyan emberek lőtték rájuk, akik még a mentőakció előtt szeretnék begyűjteni az Amerikai elnök skalpját, amolyan trófeaként. Drága egy vadászat, de hát egy részt az elnök a nagyvad, másrészt pedig Oskari lehetséges zsákmányállata, amelynek megszerzésével bizonyíthatja a közösségében, hogy férfivá ért. (És gondolom, utána már lehet csajozni meg lehet inni a sima méhsört, ami sima.)

Megjegyzések:
Onni Tommila gyerekszínész igazán szerencsés, hogy két ilyen nagy névvel dolgozhatott együtt és még a show-t is ellophatta. A film nagy kedvence lesz a finn kölyköknek. Nem olyan, mint mondjuk a mi "Égigérő füvünk".
A történet néha megbicsaklik, azért csavar szerűségek is jutnak bele, igaz, kiszámíthatóak, leszámítva a nyilazós részeket... Viszont a finn hadsereg és rendvédelmi erők nincsenek a helyzet magaslatán, hogy terroristák könnyen bejutnak hegyeik közé, de az elnökmentő csapat szinte fáziskéséssel jelenik meg a vásznon. A gép lelövéséről nem is beszélve, hiszen a védelmi rendszerük ennél jóval összetettebb. A védelmi tojás meg már a "Menekülés New Yorkból" című klasszikusban is feltűnt. Bár valójában nem létezik...
Aztán a nagyobb nevek mellett vannak alig kisebb nevek is, szóval Helander rendesen megszórta sztárokkal a filmjét, ami kicsit dob az összképen, annak ellenére is, hogy van, aki súlytalanul van jelen - Felicity Huffman méltánytalanul mellőzve van pl.
Victor Garber, Jim Broadbent és Ted Levine is megjelenik, ki fontosabb, ki mellékesebb szerepben.
A főgonosz karaktere sajnos inkább röhejes, pedig Mehmet Kurtulus igyekszik, csak sajnos legalább olyan karikatúra gonosz, mint a Die Hard 5. gonoszai.
Helanderre érdemes odafigyelni, mert van érzéke a hangulatkeltéshez.
A fényképezés nagyon szép, a trükkök már kicsit gyengébbek.
A karakterek szerethetőek.

50%
Nem az év akciófilmje, de legalább gyerekbarát.
Finnországi gyorstalpaló itt!

Score: It Follows (2014)

Score: It Follows (2014)

Zene: Disasterpeace

Viszonylag ritkán szoktam méltatni filmzenéket, mivel szakmailag hozzá sem szagolok a zenekészítéshez - ez így visszás, hiszen filmeket sem rendezek, azokról meg mégis mennyit pofázok - és ezért azon kívül, hogy néhány jól sikerült darabért rajongom, sokat nem tudok elmondani az adott szerzeményekről, albumokról.

A Disasterpeace nevét abszolút nem ismertem korábban, ami munkájukat tekintve szerintem nekem ciki. Biztos vagyok benne, - direkt nem is néztem utána munkásságuknak - hogy van egy réteg, akik között kifejezetten kedvencnek számítanak. Most már például nálam is felrajzolták magukat egy képzeletbeli iskola táblára, hogy legközelebb figyeljek rájuk, hamarabb észrevegyem őket.

Gyakorlatilag nem tettek mást számomra a film alatt, mint megidézték kissé a nyolcvanas évek szinti-zenére aprító horrorfilmjeit, kicsit visszahozták Carpenter mester munkásságának hangulatát, és egyáltalán segítettek a képek alatt a frusztráló, nyomasztó hangulatot elmélyíteni, amire a téma miatt szükség volt.
Miért?
Mert alapjában egy átok és a szex körül forog az egész film, ami könnyen elvihette volna az egészet egy átlagos, "Szem", "Átok", vagy "Kőr" szerű tinihorrorba az egész megvalósítást, de nem így.

Disasterpeace zenéje hátborzongató, nem túl bonyolult és annak ellenére, hogy meghallgatás után egyelőre nem tudom visszadúdolni a meódiákat, azért a képek alatt zsigerig hatoló, fülbemászó dallamokról van szó.
Bemásznak a fülbe, tudatalattiba, a bőrünk alá.
Ha már a bőr alá, akkor simán az a vonal, ami "A felszín alatt" zenéjét is jellemzi. Igaz, az még elborultabb filmzene.

A Disasterpeace név mögött egy Rich Vreeland nevű videójáték zeneszerző áll. A Valami követ az első nagyfilmes megmérettetése és szerintem pont vágósúlyban van az úr. Még több munkát neki. Munkásságáról teljesebb képet ad a youtube, magam nem jártam utána.
Nekem bőven elég, hogy olyan számokat pakoltak a film score-jába, amik miatt hallgatásra érdemes anyagot kaptam.
18 nyomasztó szintetizátor zene, a viszonylag könnyedtől az egészen ijesztőig.

1. Heels (2:47) - Akár egy Halloween filmbe is befért volna, amikor Michael Myers megjelenik valaki mögött.
2. Title (2:17)
3. Jay (1:28) - A főszereplőt bemutató motívum kellemes, kicsit eklektikus futamokból áll. Borzongatóan jó.
4. Anyone (1:48)
5. Old Maid (2:32) - Gyorsabb ütemek. A képek alatt kifejezetten ijesztő.
6. Company (4:12)
7. Detroit (1:20)
8. Detritus (2:18)
9. Playpen (1:28) - A legjobb Carpenteres hagyományokat idézi meg.
10. Inquiry (2:20)
11. Lakeward (1:34)
12. Doppel (5:25)
13. Relay (1:52)
14. Greg (3:28)
15. Snare (0:59)
16. Pool (1:35)
17. Father (5:01)
18. Linger (2:20)

Valami követ - It Follows (2014)

Valami követ - It Follows (2014)

Rendezte: David Robert Mitchell

Két fiatal egy autóban. Sosem volt ez még ennyire vészjósló.

Megtekintés: Miért? Még nem láttad???

Nagyon ritka érzés az, amit a film megtekintése közben éreztem, annyi szir-szart néztem össze negyven évem alatt. Félelmet. Belső, gyomorban fortyogó, halkan bizsergető félelmet. No, nem magam miatt, meg azért, mert elképzeltem, hogy mi lenne ha létezne ez az egész átok vs. szex dolog, hanem a főszereplő iránt érzett szimpátia félelmet, amely zsigeri és egyfajta testvéri óvásként kulminált végül. Ez abban merült ki nagy magányomban - igen, tök egyedül ültem neki, mert az előzetes hírek arra engedtek következtetni, hogy egyszerűbb, ha nagyon odafigyelek eme műre -, hogy egy idő után magam is paranoiásan fürkésztem a gyönyörű széles vászon hátsó harmadát, a közelgő "ellenség" miatt és felkészültem, hogy ha beazonosítom, amit be kell, hangosan rászólok a szereplőkre, hogy: - Fuss vazzeg, mögötted van!

Igen a film számomra előhozta azt a pszichológiai pluszt, amely főleg a mozi őskorában volt tetten érhető fogás, hogy behúzzák a nézőt és lebénítsák azzal, hogy egyszerűen képtelen a szereplőnek a passzív néző segítséget nyújtani. Hitchcock volt nagy mestere ennek. Nála előtérbe került, hogy a néző be legyen néha avatva és azért legyen feszült a film nézése közben, mert már tud valamit és ezt a tudást átadná az aktív szereplőnek, ami, néhány filmet eltekintve ami pont a témával foglalkozik, lehetetlen! (Már nincs élő ember, aki emlékezhetne a Lumiére fivérek vonatos "filmjére", ennek ellenére, a technika újdonsága elég erős reakciókat váltott ki az akkori nézőkből. Olyasmit, amit a mozi már régen nem képes meglépni, hiába 4D+/-3, meg 174.1 hangzás vagy ajándék dvd a jegy mellé...)

Másrészt a "Valami követ" egyfajta látlelet a fiatalokban ébredező szexualitásról és annak (itt fiktív) veszélyeiről. Kinek ne jutna megtekintés közben például a szex pestise az AIDS? A kisebb nemi-betegségekről most ne essék szó, hisz ehhez képest nem fontosak. Teljesen egyértelmű a hasonlat, igaz, itt az átok átadásával lehet némi előnyt nyerni a végzettel szemben. Apropó, van már 100%-os gyógymód az AIDS ellen??? Volt idő, amikor elkaptad, halott voltál. Ebből a szempontból a filmbeli démon még valahol humánus is - na, persze - hiszen van rá mód, hogy túlélhessük. (Valóban van?)

Csak mutatnék neked valamit...

Harmadrészt a film stílusában, képi világában - értve a színekre, helyszínekre, ruhákra, tárgyakra, zenére - főleg visszavisz minket egy kortalan korba, valahol a hetvenes-nyolcvanas évek horror világába, hogy fricskát mutasson pl. az akkori idők éledező műfaji leagázásának a slasher-nek. Mert a "Valami követ" nagyon félelmetes annak ellenére, hogy nem fröcsköl benne patakvér, nem halnak meg 8-10 percenként mellékszereplők és nincs egy szó szerint egy kézzel fogható gyilkosa, akit akár ki is nyírhatunk. (Bár tudjuk, ez mennyire nem működik, a nagy horror sorozatokat tekintve: Péntek 13., Halloween.

A "Valaki követ" ebből kiindulva, nem nagyon tudom, mikor játszódik. Van benne némi technika, de nincs teleaggatva okostelefonokkal, számítógéppel, teleport készülékkel, stb. Adva van egy valóban csendes kisváros, játszóterekkel, iskolával, még homokos tengerpart is akad. Nincsenek csicsás ékszerek a fülben, nincsenek lila hajú punk gyerekek, semmi kirívó karakter. Átlagos fiatalokról szóló, közel sem átlagos átok motívum. Még csak azt sem merem állítani, hogy a film olyan eredeti lenne, hiszen nagyjából láttunk hasonlót a "Végső állomásban" vagy a "Kőr" című horrorsorozatban.

Erős a kezdés:
Annie kiszalad a házuk előtti utcára. Apja értetlenül követi és kérdezi, mi a baja. A szomszéd lány is megjelenik, mert félti a barátnőjét. Annie senkivel nem törődik, kicsit futkározik a kertekben majd a család kocsijával lelép a szürkületbe. Eljut a tengerpartig és reggel az összetört holttestére akadnak rá. Bárki is tette ezt vele, emberfeletti ereje van és könyörtelen.
Csupa kérdés.

Egy idő után a néző a hátteret fogja fürkészni. Lát e valamit...

Jay (Maika Monroe) nem nagy bulizós típus, pasizni sem szokott sokat, most végre megismer valakit, akivel akár több is lehetne. A barátok - a szomszéd fiút leszámítva, aki persze gyerekkoruk óta a titkos hősszerelmes - mindenki drukkol a lány boldogságának, ugyanakkor óvni próbálják, hiszen az új pasit nem ismerik eléggé. Végül győz a vágy és egy autóban megtörténik, amit már a Titanicban láttunk Kate-től és Leo-tól. Jay még fel sem lélegezhet, amikor az új pasi átmegy őrültbe. Elkábítja a lányt és elvonszolja valahová, ahol a sikoly nem hallatszik. Ott megkötözi a lányt majd várnak. Várnak, mert még valaki nem érkezett meg.
Azután Jay észrevesz egy fura nőt, aki lassan közeledik hozzájuk. A pasi pedig megosztja vele az egyik ősi félelmünket: - Ez a valami, ami most jön felénk, meg fog ölni! Ez egy átok! Szeretkezéssel terjed és átadtam neked! Most rád fog vadászni és amíg meg nem öl, addig én biztonságban vagyok! - ésatöbbi.

Elég erős felütés és hatásosan van tálalva, fényképezve.
Tényleg nem emlékszem, hogy az utolsó pár évben láttam volna e hasonlóan feszült felépítésű, elgondolkodtató horrort.
Miért is az?

Mert rengeteg kérdést felvet mind morális, etikai téren, mind gyakorlatiasságból plusz egyéb.
Néhány, hogy csak a blőd gondolkodásból szemezgessek:
Ha mondjuk elítélem a prostitúciót, használhatom e az átkot arra, hogy kurvákat öljek? (Ez hülye???)
Ha mondjuk előtte szűz voltam, de most a saját védelmemben odaadom magam mindenkinek, kurva leszek vagy túlélő?
Átadhatom e az átkot olyannak, akit igazán szeretek, abban bízva, hogy ő jobban fogja kezelni, ezáltal engem is védve?

Amúgy szerethetünk valakit annyira, hogy józan fejjel átvállaljuk magunkra az átkát?
Te megtennéd?
Szereted a mostani párod annyira?

Sehol nem vagy biztonságban: Feladod vagy bármilyen eszközt megragadsz, hogy kibújj alóla?

A film rendezője saját történetét dolgozta vászonra. Le a kalappal, mert ilyen rövidke filmes múlttal szerintem elég komoly darabot készített. Könyörgöm, ha esetleg sorozat lesz belőle, nagyon figyeljenek a folytatások minőségére, ne valami kutyaütő kapja meg a melót. Mitchell jól adagolja a feszültséget, a színészeivel is elvan, van stílusa.

Kedvenc jelenetem, amikor Jay az egyik támadás után faképnél hagyja a barátait - hiszen mivel nem látják a szellemet, segíteni úgy sem tudnak, neki viszont menekülnie kell - majd a tengerpartra menekül, hogy pár óra nyugalmat leljen. Majd az amúgy eléggé visszafogott lány észrevesz egy kis csónakot, melyen pár srác tivornyázik. Látszik, hogy a lány őrlődik kicsit, majd vetkőzni kezd és besétál a vízbe. A filmben itt van egy ugrás, ám egyértelmű, mi történhetett a továbbiakban. (Vagy túlképzeltem? Mondd meg te!) Szóval, Jay, feladva elveit a szex terén, mondván, hogy nem fekszik le fűvel-fával, önnön védelmében beúszik a három sráchoz, iszik velük egyet, majd nagyon valószínű, belemegy egy többes szexbe, hogy valamennyi időre rájuk hárítsa az átkot. Persze, nem szól nekik - el sem hinnék - de míg az átok a három srácot utoléri, Jay azzal is nyerhet pár napot, amíg kitalálja, mi a következő lépés.
Egyszerűen zseniális kicsavarása ez a tinik könnyelműségének fricskájára. Nesze neked, bulizós, könnyű vérű csajok. Megfelelő motiváció hatására a szomszéd szűzike is elkapható egy fordulóra.

Egy másik jó jelenet, amikor Jay gyerekkori szerelme, miután "átvette" az átkot - tudjuk, szexeltek!!! - autójával a kupis negyedben gördül végig lassan a sarkokon. Vajon mi járhat a fejében? Talán, hogy némi apró pénzért átadhatja az átkát egy szakmabelinek, aki, munkájából kifolyólag ki tudja mennyi ideig védettséget élvezhet...
Talán meg is teszi a srác?
A film végül választ is ad, nem is.
Mi pedig elégedetten, de kissé összeszorult gyomorral állunk fel.
Majd áldjuk az eget, hogy amikor mi szexelünk, nem fenyeget minket hasonló veszély!


Pedig még mindig ott az AIDS.
Ami már közel sem olyan fenyegető...

90%
Horror filmnél szerintem ez a 100% :)
A "Valaki követ" viszont nem csak horror. Kőkemény társadalmi dráma.

Nagyon remélem, hogy a divathullámot nem lovagolják meg és nem készítenek egy hangulat romboló második részt, amolyan prequel-t, amiben megmutatják, honnan ered ez az egész átok dominó sor, sem egy alacsony költségvetésű, tékás alsó porcra fejest ugró folytatást.
Azzal pont a film egyedisége csorbulna.

A film Mafab adatlapja: Valami követ (2014)

Újjászületés - Spring (2014)

Újjászületés - Spring (2014)

Rendezte: Justin Benson, Aaron Moorhead

A film Mafab adatlapja: Spring (2014)

Megtekintés: Kissé nyögve nyelős, a végére leül, de egynek elmegy.

Evan (Lou Taylor Pucci) jelen esetben közel sem mindenható. Anyukája örökre elhagyja, a munkahelyi zaklatás kikészíti a rendőrség pedig beszélgetni szeretne vele. ehhez annyira nincs kedve, hogy barátja tanácsára, minden mindegy alapon, nyúlcipőt húz, hogy idegenbe utazva, Olaszország legkiesebb, legkiesőbb szegletében új életet kezdjen egy titokzatos helyi kisasszonnyal (Nadia Hilker), aki nem az, aminek látszik. Történet, amely valahol Lovecraft és a Rómeó és Júlia határán egyensúlyozik, viszálykodó rokonok nélkül, viszonylag kevés vérrel.
A cím pedig mindkét főszereplőnkre igaz...

Nem egy tökéletes film, ellenben gyönyörűen van fényképezve és van benne némi optimizmus, ami a sok pesszimista hasonló darab között kicsit eltereli a néző figyelmét róla, hogy mindezt rövidebben is el lehetett volna mesélni, vagy izgalmasabban.
A film első 10-20 perce nehezen talál magára, viszont amikor megjelenik a női főszereplő, onnantól már sínen vagyunk. Gondolom, a film eleje pusztán azért kellett, hogy ne egy rövidfilmet kelljen végignézni, hiszen a két angol srác karaktere és helye a filmben, pusztán időkitöltő szkéna.

Azután kellő rejtélyt kapunk, nem elég vért és horrort és egy korrektül felépített eredettörténetet, mely egy kicsit giccses szerelmes drámában csúcsosodik ki.
Nem rossz film, de nagyon egyenetlen, néhol kapkodó, máshol szinte unalomig leül.

50%

Ha szívesen megnéznéd a filmet, egyik kedvenc oldalamon simán rá tudsz bukkanni!
Klikk ide, mert az neked jó!

Blog: Mr. Méreg

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.

Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.

Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk! :)
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!
A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...

Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! :) Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?

Hiéna - Hyena (2014)

Hiéna - Hyena (2014)

Rendezte: Gerard Johnson

A film Mafab adatlapja: Hyena (2014)

Megtekintés: Erősen javasolt!

Sokat - két napot - gondolkodtam, hogy mitől érzem másabbnak az Európai bűnfilmeket az Amerikai felhozatalhoz képest, míg hajnal kettőkor rádöbbentem, hogy szerintem az USA főleg akció orientált rendőr-rabló drámákat dobál ki a mozihálózatba, míg az Európai filmek sokkal inkább karakter-központúak, az akció szinte csak mellékesen van jelen. Ezzel nem mondtam persze teljesen, minden filmre ráhúzható igazságot, ám szerintem közel járok.
Azt a zsigeri lepusztultságot, amit ezen a műfajon belül látok az angol filmeknél, annyira nem érem tetten a tengeren túli produkciókban vagy csak nyomokban.
Az elmúlt pár évben volt szerencsém északi népek filmjeibe belenyúlnom, mint angol, svéd, dán, finn, stb. de még a közelebbi nációk, német, francia produkciói is sokkal nyomasztóbbak, mint amit a producerekhez jobban igazodó amerikai filmesek készítenek.

Gerard Johnson "Hiénája" elgondolkodtató, erős dráma, amely egy félig beépülő kábítószeres - minden értelemben az! - zsaru néhány napját meséli el, amikor összecsapnak feje felett a hullámok. Ezt rángatózó, intim közelségbe helyezett optikával, sok arc közelivel éri el. Az akció szinte alig érezhető, mégis, végig izgalmas és feszült filmet látunk, hogy a végén még szurkolunk is az amúgy nem nagyon szerethető főszereplőnek. Igyekszik a film végig a realitás talaján megmaradni - néha észrevenni apróbb logikátlanságokat, mégis, együtt a film hatásos és életszerűnek tűnik.

Michael (Peter Ferdinando) jó barátságot ápol egy török másodrangú gengszterrel és nem kevés pénzt invesztál be a tuti balhéba, amelynek lényege egy védett kábítószer beszállító útvonal, melyet a rendőrség nem ismer, viszont hosszabb ideig lehet majd a csatornát használni. Michael épp a következő lépéseket beszéli meg "társával", amikor megjelenik a konkurencia és néhány machete csapással lerendezik a törököt, míg Michael, féltve inkognitóját, a raktár egyik szegletében rejtőzik el és végignézi a gyilkosságot. Már itt elindul a lejtőn, lefelé, pedig még sikerül meglépnie, visszavéve az alig pár perce leadott, korábbi razzia alatt elcsent drogból egy csomagnyit. Nyakát behúzva inal a tetthelyről, hiszen tilosban járt.

Stephen Graham, kicsi de fontos szerepben.

A konkurencia megjelenése azonban komoly gondot jelent, hiszen presztízs kérdést csinálnak belőle, hogy lehetőleg ne nagyon tejeljenek a rendőröknek, azok meg - Michael bandája, mert az is van neki a kapitányságon belül - mivel mohóak és korruptak, inkább lehúznák a százalékot a gyilkos-kurvás albánokról, mintsem hagyva az egészet a picsába, inkább bilincsbe verve elvinnék őket. Mi már tudjuk, hogy aki az ördöggel üzletel, az megégeti magát.
Michael nyakában liheg a belső ellenőrzés, előkerül egy volt társ, akivel nem szépen váltak el és mert semmi nem megy simán, az egykori haver, mára fél-ellenség és annak a csoportnak a vezetője, akinek az albánok elkapása a feladata.
Michael magánélete sem túl nyugodt, hiszen barátnője nyugalmat szeretne és letelepedni, esetleg gyereket szülni.
Hogy kerek legyen a történet, Michael jelenlegi társai, a kábítószeres csoport fenegyerekei meg igazi gyermeki lélekkel megvert idióták, akik a film szerint roppant sikeres nyomozók a munkájukban, ám a nézők többnyire annyit látnak belőlük, hogy dedós poénokkal ugratják egymást és annyi port szívnak fel, mint egy háztartási gép a vasárnapi nagytakarításkor.
A bili pedig egyszerre borul ki. Ami szar csak lehetséges, rendőrünk nyakába ömlik.

Az albánok kezdenek bekeményíteni: mondjuk, ha vagyok annyira korrupt, mint Michael-ék, szerintem egy rajtaütést eszközöltem volna rajtuk és telelőttem volna a mocskos pofájukat...
A belső ellenőr még arra is képes, hogy pusztán mert "tudja", hogy Michael fekete bárány, akár törvénytelen eszközökkel is, de ráverné a török meggyilkolását: ami viszont nem túl korrekt egy olyan embertől, akinek elvileg pont a korrupció mentes vizsgálat lenne a feladata. Amit ezért cserébe a forgatókönyv kioszt neki, az megjósolható.
Az albánoktól pedig, ki tudja milyen megfontolásból, Michael kimenekít egy könyvelő lányt, akinek beígérték, hogyha susog a rendőrnek, kiirtják a családját.
Szóval több szálon komorodik a történet, a végső fináléig, aminek kimenetelét nem látjuk előre.

Jó a fényképezés, a zene kellően nyomasztó.
A színészek meglepően jók. Még azok a színészek is, akiknek ez az első filmjük. Még ők is hitelesek.

70%

A címben megemlített hiéna pedig szinte bárki lehet a filmben...
A befejezés pedig nem nyújt feloldozást.

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Vállalhatatlan zsák foltot keres - Someone Marry Barry (2014)

Rendezte: Rob Pearlstein

A film Mafab adatlapja: Someone Marry Barry (2014)

Megtekintés: Van célközönsége! Nem én...

Már a poszter is erősen utal a film humorára.

Egy barátom hívta fel figyelmemet erre a vígjátékra, mondván eszméletlenül jól szórakozott rajta. A barátomat továbbra is komálom, sőt, még azt is megértem, miért tetszett neki a film, ám nem tudok vele együtt örülni, mert a "Vállalhatatlan..." alapjában egy jó témára épül, viszont nagyon kevéssé mozgatja meg az agyat.
A felvetés, hogy minden baráti körnek van egy Barry-je (Tyler Labine) neked is ismerős lehet. Egy srác, aki a legrosszabbkor hív fel, aki akkor toppan be az ajtódon, amikor senkire nem vagy kíváncsi, a figura, aki addig provokál valakit az éjszakában, hogy futnotok kell, vagy ki új barátnőd előtt úgy mutatkozik be, hogy a sötét múltad olyan jeleneteit kezdi elmesélni, amiket már akkor is szégyelltél, amikor részt vettél benne, nemhogy felemlegesd.
Megkockáztatom, bizonyos helyzetekben mindannyiunkban rejtőzik egy Barry, aki néha ledobja a láncát és elszabadul.

A film négy barátról szól, akik gyerekkoruk óta - mikor nem? - együtt lógtak, viszont hárman már igyekeznének felnőni, míg a negyedik, outsiderként keseríti meg életüket, sokszor tudtán kívül és véletlenül. A három cimbora így elhatározza, hogy egyetlen módja fájdalommentesen leválasztani magukról púp barátjukat, ha összehozzák egy nővel.
Azután előkerül végre egy Barry-nek megfelelő csajszi, akiről persze kiderül, hogy legalább olyan problémás személyiség, mint Barry, ha nem jobban. És a többi, és a többi...



Pearlstein filmjének ordas hibája, hogy elég felszínes. Klisésen festi meg a cimborákat, kiszámíthatóan mutatja be Barry baromságait, és még a karakterekről sem tudunk meg kellő információt, így nehéz bárkivel azonosulni, beleértve a címszereplőt is.
Barry nem elég aranyos, hogy szorítsunk érte. A barátnő nem elég elragadó, hogy igazán megkedveljük. (A Melanie-t alakító Lucy Punch remek komika, viszont ebben a szerepben inkább irritáló, mint szerethető. A Vaskabátokban már részt vett egy Rómeó és Júlia előadáson, és itt is...)
Pedig az lenne a lényeg, hogy az idegesítő karakter hülyeségei ellenére szimpatikus lúzer benyomását keltse. Ehhez viszont a forgatókönyv nem elég tökös.

A filmes gyerekkori jó-barátok között mindig akad egy kakukktojás...

Már kinőttem abból a korból, hogy azt tartsam viccesnek, ha egy nő a hüvelygombájáról meséljen, míg a férfi a szájszagát dicsérgesse, hogy végül tele fingjanak egy autót, melyben bent ülnek a barátaik is.
Barry pálfordulása is eléggé hirtelen, szinte random megtörténik, mikor már úgy tűnik, végleg magára marad, megembereli magát. Ez mondjuk a hasonló témájú filmekben is így van, de azért néha van némi magyarázat vagy kiváltó origó pont is. Itt Barry felkel, látja, hogy dzsuva a lakás és kitakarít. Ennyi! Megszületett új Barry!

Nekem ez így kevés, mint ahogy az idézhető poénok is hiányoznak a filmből, meg a motivációk is eléggé homályban maradnak.
Egy példa: Rafe (Hayes MacArthur, Gyerekjáték, Ilyen az élet) állandóan csajozik a fiával töltött szabadidő rovására míg egyszer csak, varázsütésre, már nem csajozik többé és inkább a kölyökkel üti tovább a labdát. Azért elvártam volna egy "megvilágosodás" pillanatot, mert ez így túl spontán egy komédiához.

A Ghostban még agyagedény lett a közös szabadidős korongozás vége, most meg csak simán egy pöcs.

Desmond (Damon Wayans jr. Kamuzsaruk) pedig fájdalmas nincs jelen a filmben. Oké, látjuk, hogy játszik benne, de talán rá jutott a legkevesebb játékidő és nem is érdekes a karaktere. Kurt (Thomas Middleditch) figurája a legbénább, de legalább az ő karakterfejlődése valamennyire szórakoztató, amely egy elbocsátó, szép monológban teljesedik ki, igaz, itt is eléggé hirtelen az egész, nem annyira építették fel, hogy a karakter egyszer csak így reagáljon.

A filmmel az a bajom, hogy jó ugyan az alapsztori, de ezt már sokkal szórakoztatóbb módon megmutatták az "Én, a nő és plusz egy főben - You, Me and Dupree, 2006" pl., és még az sem volt egy harsány komédia...

40%

Nagy várakozással ültem elé, talán ez volt a baj.

Swing - Swing (2014)

Swing - Swing (2014)

Rendezte: Fazekas Csaba

Megtekintés: Igen, mert általában a magyar filmekhez viszonyítva ez még a jobbik eset. Igyekszik közönségfilm lenni, annak minden hibájával. Nem ugorja ugyan meg a képzeletbeli lécet - pökhendi duma valakitől, aki nincs otthon a magyar filmek világában - de eléri. Meg nem rezeg.

Fazekas Csaba tíz évig pihent rendezői babérjain, hogy egy egészen kellemes filmet vessen elénk. Csaba, nem leszünk így jóba, ha ilyen ritkán dolgozol!!!

Tényleg nem vagyok egy nagy mozimágus, ha a hazai filmgyártásról van szó. Gyerekkoromtól fogva, kerültem a magyar filmet, mert amelyikbe beletenyereltem, azok nem mindig szórakoztattak. A legtöbbször olyan érzés fogott el, hogy nem én vagyok a célszemély. Ahogy öregedtem, ez az érzés nem sokat változott. Szubjektív véleményem, hogy sajnos, sok esetben a film nem a nézőnek készül, hanem a rendező így felel meg önön zsenijének. Vászonra álmodja mindazt, amit elképzel, a többit meg leszarja, hogy én, a néző, be tudom e fogadni. Nem mindig sikerül. Sokszor még közönségfilmeknél sem, mert amiben mondjuk a művésziesség nincs jelen, azt meg áthatja egyfajta olcsó, bazári látványosság, amelyért vonakodva vagyunk oda, ha gyermekünk kézen ragad minket és bevonszol, mert az nagy móka. Sok magyar film, legyen akár vígjáték a műfaja, nem nagy móka. Idegesítő helyzetkomikum, ripacskodás, buta történet, dramaturgiai eltévelyedés.

Anyuka és gyermeke. Néha, nem tudni, ki a gyerekesebb...

A Swing viszont, ki merem jelenteni, hogy hiányosságai ellenére, korrekt darab, erősen ajánlott megtekintésre. Szórakoztató. Ahogy Miló megjegyezte, borzalmasan klisés, viszont, a karakterek már-már élőek - leszámítva a film befejezésének hirtelen karakteridegen változásait, ami még éppen belefér, hiszen amit látunk, egy "mesefilm".

Három nő, egy időben van jó helyen, hogy életüket újra gondolva, kicsit a siker, a változás felé kacsintsanak. Azután együtt is maradnak, hogy pár hétig olyan életet éljenek, amire vágytak és amit, lehet, megérdemelnének. Azután, ki-ki vérmérséklete szerint dönt, hogyan tovább. Ki visszamegy "élni", ki pedig ekkor kezdi meg az életét.

Kati - Kovács ugyan, de olcsó poén, amikor szóba kerül az országszerte kedvelt énekesnő (Ónodi Eszter) egyedül neveli a fiát és első percekben megtudjuk, hogy ugyan szereti a gyermekét, ám az álmai megvalósításában még a gyereknek sincs nagyon helye. Anyu, amit elképzel, az úgy van. Akkor is, ha a lurkónak ez fáj, ha a lurkó nem is képes felfogni, hogy anyu, amellett, hogy a sikert hajszolja, ugyanakkor a lurkónak akarja megteremteni a biztonságos élet alapjait. (Nem véletlenül jutott eszembe közben hol láttam hasonló anya-gyerek kapcsolatot; "Ez a fiúk sorsa - This Boy's Life, 1993", igaz, ott a kölyök karaktere idősebb és hangsúlyosabb. Abban a filmben köszönt vissza az, hogy az van amit te akarsz, de mégsem...)

A szürke háziasszony elkezd kinyílni.

Rita (Csákányi Eszter) sincs könnyű helyzetben amikor kiderül számára, hogy férje 32 év viszonylag működő házasság után felcsíp egy fiatal nőt, hogy bedobja a válás lehetőségét. Az asszony felett összecsapnak a hullámok és felvetődik benne a kérdés; megérte az élete?

Angéla (Töröcsik Franciska) pedig egy fiatal lány, aki nem igazán találja a helyét otthon és többre vágyik. Persze, az utolsó pillanatban, a film elején, megszökik egy énekesi felvételi elől, így nehéz vele azonosulni, hiszen az ilyen filmekből tudjuk, aki mer, az nyer! (Vendéglátósként meg amit az étteremben művel, az kimeríti a szimpátiámat felé. Szerencse, hogy később, táncolva, kisminkelve már jobban megpiszkálja az ember ingerküszöbét és kezdhetünk drukkolni érte. Ettől még nehéz vele rokonszenvezni, mert a film nem tér ki nagyon rá, hogy miért hidegült el a szüleitől. Erre a szálra jobban kellett volna fókuszálni.)

A három nő egy étteremben futnak össze és egy kicsit erőltetett közjáték után, megmentve az étterem esti műsorát, együtt "lépnek fel". Elénekelnek egy dalt. A hely bárénekesnője, Emmi (Töröcsik Mari) igazi humanistaként, akár egy tyúkanyó, összetereli a három megtéved báránykát + kölyök és elviszi őket a lakásába, hogy kicsit fazonírozza az életüket. Persze, ahogy már a cím is sugallja, itt bizony csak egy megoldás van: közös fellépések!

A fiatal tehetségnek csak egy kezdő lökésre van szüksége. Megkapja!

Kati ismeretségi körébe tartozó meleg művész és ötletember, Ali (Kulka János) felkarolja a három nőt, amennyiben Emmi, aki persze bálványozott kedvence, valamikor a jövőben tiszteletét teszi Ali lokáljának a színpadán. Áll az alku, úgyhogy bevonva egy pénzembert is, elkezdődik a cseppet sem komplikáció mentes Balaton körüli hakni-járat.

Miért?

Mert a három nő, három habitus, három felfogás, három gondolatiság és három, a jövőbe vetett homályos hit és terv. Életükben nem dolgoztak még - sokat - és ami rosszabb, életükben nem alkalmazkodtak eddig senkihez. Csoda, ha a trió működik, amihez nem kevés lemondás szükséges. A kezdeti egoizmus később pedig egyfajta dacszövetségé kovácsolódik, melynek a film befejezéséhez kapcsolódó utolsó jelenetsorban a lényege nem más, hogy van, aki lemond a sikerről, hogy valaki mást felemelkedhessen. Ezért lesz a lezárás is viszonylag kerek és nem teljesen kiszámítható.

A színészi játék az enyhe ripacskodástól, egészen a kiváló pillanatokig terjed. A humor kicsit esetlen, nem harsány, ám vannak jó beszólások. Az egyik legerősebb alakítást Csuja Imre hozza, aki Rita hűtlen férjét alakítja. Csuja még sosem volt ennyire visszafogott. Aki csak Torrente magyar hangjaként ismeri, nem fog rá ismerni. Szerencsére nem lesz túl ellenszenves a film alatt. Férfi nézők biztosan tudnak vele azonosulni és a női nézők pedig zsebkendőket telesírva... na azért annyira nem sírós a helyzet, de kellemes pillanatokat okoz férj és feleség története.

Le a kalappal, a lányokból kihozták, amit lehet.

Kati közben belehabarodik a roadie-ba, Mikibe (Mészáros Béla) aki a csajok seggét hurcolja keresztül a hakni-sorozaton, néha szó szerint. Angéla is több lesz egy keserű tapasztalattal, de már nem ugyanaz a naiv kis fruska, mint mikor megismerjük. Szóval, bár első találkozásunk alkalmával nem olyan könnyű megkedvelni szereplőinket, a játékidő végére szerethetőek lesznek és különösebb hiányérzet nélkül állhatunk fel a mozi foteljéből.

Különvélemény: A Swing egy elég szűk réteg zenéje. Ezt felmérve a készítők - nyilvánvaló volt, hogy techno-pop formációt nem tudott volna hozni a három női karakter - az egyik legjobb zenei műfajon belül találták meg a film zeneiségét, és abból a zenei műfajból nyúltak ki a népszerűbb irányzatok felé. Így lett a film zenei anyaga nem túl erős, viszont élvezhető, délutáni szórakozás. Főzés mellé ideális az album zenei anyaga.

A filmzene cd borítója.

65%

Azért az nem rossz.
Azért érdemli meg, mert hajnalban, fáradtan is be tudott húzni minket a film magával és nem aludtunk el rajta. Egy idő után kifejezetten szórakoztató volt és érdekelt minket a szereplők sorsa.