Maggie-mondja: Valami Amerika 3.

Maggie-mondja: Valami Amerika 3. 

Előre bocsátom, nagyon szeretem a Valami Amerika sorozatot. Emlékszem, az első részt moziban láttam, kezemben egy rózsával, amit valamelyik figyelmes fiú hozott Nőnapra a fősulin. A film végére a virág jelentős változásokon ment keresztül, miután jó néhány poénnál a térdemet csapkodtam a nevetéstől.

Bárki bármit mondjon, a második rész sem maradt el az első mögött, ráadásul remek csavarnak tartottam az új szereplők, vagyis a Bala-banda behozatalát. A megszokott szereplők itt már rutinosan mozogtak a karaktereikben. Ráadásul árnyalni is tudták őket az első filmhez képest.

Bevallom, örültem a harmadik résznek, mint amikor az ember szép időt tölt egy gyönyörű nyaralóhelyen és évek múltán visszatér oda, hogy átélje ugyanazt az érzést, de legalább valami hasonlót. Nehéz kimondani, hogy tizenhat év telt el azóta és bizony, ez meglátszik a szereplőkön (nem, rajtam nem :) ). Ugyanakkor a játékuk újra felidézi a régi érzést. Szurkolunk a fiúknak, de biztosan tudjuk, hogy slamasztikába keveri őket Alex feltűnése. Mégsem szeretnénk, ha megbűnhődne, mert női szemmel nézve igenis bírjuk a sármos rosszfiúkat. Szóval megértjük, hogy Eszter (Ónodi Eszter) még ennyi év után is kapkodja a levegőt, ha feltűnik az a bizonyos piros baseballsapka és szemtelen tulajdonosa.

Alex (Szervét Tibor) pedig jön, felkavarja az állóvizet, a fiúkat szokás szerint belekeveri valamibe, ami ezúttal tényleg komoly: börtönbe kerülnek a Várnai-fivérek (Szabó Győző, Pindroch Csaba, Hujber Ferenc). Mi több Bala (Csuja Imre) és ellenlábasa Toni (László Zsolt) bandája is odabenn csücsül, ami nem gátolja meg őket abban, hogy pokollá tegyék a fiúk amúgy sem rózsás helyzetét. És akkor még ott van a gyanús börtönigazgató, aki elvárja, hogy hőseink színre vigyék a második részben sikerrel bemutatott musicaljüket. Ezúttal persze a benti alapanyagból. Ami azt jelenti, hogy lányok nélkül... és most gondoljunk csak a rendőrök és kurvák koreográfiájára. Ettől fogva a börtön falai közt folyik a történet nagyobb része. Teletűzdelve az összes börtönös képpel és humorral, ami csak belefér. Miközben Eszter és az időközben vloggerként mindent kommentáló Timi (Oroszlán Szonja) egy furcsa véletlen folytán melléjük csapódott ügyvédnő oldalán odakinn nagy erővel keresik azt a valamit, amiért az egész hercehurca folyik odabenn: a „Bázeli Vöröst”.

Nos, a film a kritikák lesújtó véleménye ellenére hozta azt, amit elvártam tőle: szórakoztató volt, humoros és kellemesen ismerős. Jó volt újra találkozni a régi szereplőkkel és szerettem az új karaktereket is. Itt van Brando (Scherer Péter), az amerikai krimiken felnőtt szórakozott rendőrnyomozó, aki rendre eltapossa az elektomos cigijeit, mint a csikket. Tony (László Zsolt), a rivális banda főnöke, aki valljuk be: ijesztőbb és kevesebb humorérzékkel rendelkezik, mint Bala, viszont olyan segédje van, mint GanxtaZolee (ja, nem mint, hanem tényleg). Bárány Olga (Pokorny Lia), a kedves, de titokzatos ügyvédnő. Rezsó (Nagy Ervin), a börtön legveszélyesebb meleg bandafőnöke. Na és nem utolsósorban Kokó (Stohl András), a drogos színész, aki bevállalja az East-West főszerepét női ruhában is.

Egyetlen dolgot hiányoltam: a korábbi részekben megszokott zenei betéteket. Az első rész tele volt jobbnál jobb dalokkal, klipszerűen beépített videókkal. A második hasonlóan ütött a musicaljelenetekkel. A harmadikban két dal maradt meg bennem: a főcímdal Majka, Curtis és Pásztor Anna interpretációjában, valamint a végefőcímnél a Halott Pénz Mindenre ráveszel című száma. Bár elhangzanak a második rész musicaljének részletei is, de szándékosan gagyira véve, hiszen a fiúknak esélyük sincs a börtönös felhozatalból pár nap alatt színészeket faragni.

Viszont a film tele van akciójelenetekkel, pörgős cselekménnyel, ugyanakkor kissé szürreális, ahogyan és parodisztikus, mint egy amerikai akciófilm Budapesten. Talán pont ez volt a cél: ez már tényleg valami Amerika. Egészében véve és az utolsó fricskával egyetemben egy geg az egész. Nem is akar több lenni.

A pozitívum, hogy bekerült nálam az újranézhető mozik listájára, mert könnyed volt és vicces. Igaz, a harmadik résznél nem törtem össze a rózsát a nevetéstől. De csak mert mozi után kaptam meg. Hiszen egy barát nemcsak figyelmes, de előrelátó is. 

Anyám és más futóbolondok a családból (2015)

Anyám és más futóbolondok a családból (2015)

Rendezte: Fekete Ibolya

A film Mafab adatlapja: Anyám és más futóbolondok... (2015)

Megtekintés: Közel sem olyan erős darab, mint amennyire beharangozták, de drámakedvelőknek kellemes másfél óra.

Az "Anyám és más" című keserédes drámát sikerült egy napon, közvetlenül a "Drága Elza!" után megnéznem. Ne kérdezd, mi volt velem, hogy két erős magyar alkotással ütöttem el az időmet. Egyszerűen olyan hangulat kérdése. Olyan borús, magyar-film nézős hangulat. Ráadásul, mindkét filmről már jóval korábban hallottam, azután pedig egy viszonylagos, majd' másfél éves szünet után, véletlenül egyszerre jutottak az eszembe. Mindkettő érdekelt, mindkettőt megkerestem, megnéztem.

Mindkettőt jó filmnek tartom, de mondanivalója miatt talán a "Drága Elza!" az erősebb, míg színészi játékban és forgatási profizmusban sokkal masszívabb darab az "Anyám és más...", hiszen ez a visszatekintős kamaradráma, melynek jelenidejű főszereplője anya (Danuta Szaflarska) és lánya (Básti Juli), míg a múltban az anya (Ónodi Eszter) szerepe fontos, egy jutalomjátéka két remek színésznőnknek, akik mellett egy harmadik, idős hölgy végszavazik, ezért biztos te is találsz benne azonosuláshoz közeli karaktert.
Töfi1: Szaflarska ugyan Eredetileg a korábban Osztrák-Magyar Galíciában született, ezt a területet azután, felosztották Oroszország és Lengyelország között, és Lengyelországhoz csatolták, ezért a művésznő mint lengyel állampolgár öregbítette a filmes szakmát.
Töfi2: Szaflarska, benne volt a 100-ban, a film forgatásakor, és 2017 februárjában hunyt el, 102 évesen.
Töfi3: Bár Szaflarska alapjában lengyel színésznő volt és alig félszáz filmes munkában vett részt, közel 15 évvel korábban már dolgozott együtt Ónodi Eszterrel és a sors fintora, hogy az 1999-es "Az alkimista és a szűzben" Ónodi nagymamáját alakíthatta, míg ebben a filmben már egyenesen az öregkori Ónodi Eszter karaktert keltette életre!
Töfi4: A filmben látható Magyarországi elcsatolásos rész a lengyel színésznőnek ismerős téma lehetett, hiszen azt a területet is elcsatolták, ahol ő megszületett.
Töfi: Szaflarska utolsó filmszerepe.

A cím és a korábbi cikkek a filmről, azt sejtették velem, hogy egy bolondos, önfeledt vígjátékot fogok látni, amelyben anya költözései és a vele kialakult helyzetek a humor forrásai. A film azonban nem gyúrt rá a megmosolyogtatásra, annak ellenére sem, hogy találunk benne viccesebb részeket. Azonban sokkal inkább egy korkép, keserédes dráma, amely egy anya szemén keresztül mutatja meg a történelem olyan szegmenseit, amelyet egy a családot tyúkanyóként összetartó nő szemén keresztül ismerhetünk meg.
A történelmi negatív történések ellenére a film igen élet igenlő és pozitív oldalról igyekszik bemutatni az érát. Van a filmben ország szétszakítása, zsidóüldözés, államosítás, szegénység, érintőleges még emigráció is szóba kerül.
Mondjuk, állítom, hogy ha a forgatókönyvíró-rendező Fekete Ibolya bevonja néhány kollégáját, egy sokkal pörgősebb és család barátabb filmet tudtak volna tető alá hozni, amibe, a téma kapcsán, magam kicsit több humort csempésztem volna be. Ettől függetlenül az "anyám és más..." közel került egy remek tablókép bemutatásához, azonban talán szétszórt darabossága miatt kicsit olyan, mint a főszereplő idős édesanya gondolkozása, aki szemlátomást már kezd megküzdeni az öregkori Alzheimerrel.
Ezért néha a film szerkezete is kissé töredezett, ráfért volna némi fazonírozás.

A befejezés pedig bár teljesen egyértelmű, vártam volna némi kerekítést, valami kis kikacsintást rám, aki végigkövette ezt a kalandos életutat.
Az egész film emlékeztetett pl. Szabó István "A napfény íze" című körképes tabló tragédiájára, csak ott, mintha jobban beleilleszkedtem volna a környezetbe, a család életébe, amiből a közvetlenséget, érthetőséget kissé hiányolom.
Annak a filmnek drámai befejezése - a családi recept zúzóba kerülése - sokkal erősebben megérintett, mint itt az anyuka utolsó lélegzetvétele és szavai.

Még érdemes kiemelni az apát alakító Gáspár Tibort, akinek alakítása legalább olyan erős, mint Ónodi Eszteré és Básti Julié.

Azért a poszteren belém sulykolt 27 költözést sokkal markánsabban mutattam volna be, mert így bizony ez a nagy szám nem kapott kellő figyelmet.

65%

Swing - Swing (2014)

Swing - Swing (2014)

Rendezte: Fazekas Csaba

Megtekintés: Igen, mert általában a magyar filmekhez viszonyítva ez még a jobbik eset. Igyekszik közönségfilm lenni, annak minden hibájával. Nem ugorja ugyan meg a képzeletbeli lécet - pökhendi duma valakitől, aki nincs otthon a magyar filmek világában - de eléri. Meg nem rezeg.

Fazekas Csaba tíz évig pihent rendezői babérjain, hogy egy egészen kellemes filmet vessen elénk. Csaba, nem leszünk így jóba, ha ilyen ritkán dolgozol!!!

Tényleg nem vagyok egy nagy mozimágus, ha a hazai filmgyártásról van szó. Gyerekkoromtól fogva, kerültem a magyar filmet, mert amelyikbe beletenyereltem, azok nem mindig szórakoztattak. A legtöbbször olyan érzés fogott el, hogy nem én vagyok a célszemély. Ahogy öregedtem, ez az érzés nem sokat változott. Szubjektív véleményem, hogy sajnos, sok esetben a film nem a nézőnek készül, hanem a rendező így felel meg önön zsenijének. Vászonra álmodja mindazt, amit elképzel, a többit meg leszarja, hogy én, a néző, be tudom e fogadni. Nem mindig sikerül. Sokszor még közönségfilmeknél sem, mert amiben mondjuk a művésziesség nincs jelen, azt meg áthatja egyfajta olcsó, bazári látványosság, amelyért vonakodva vagyunk oda, ha gyermekünk kézen ragad minket és bevonszol, mert az nagy móka. Sok magyar film, legyen akár vígjáték a műfaja, nem nagy móka. Idegesítő helyzetkomikum, ripacskodás, buta történet, dramaturgiai eltévelyedés.

Anyuka és gyermeke. Néha, nem tudni, ki a gyerekesebb...

A Swing viszont, ki merem jelenteni, hogy hiányosságai ellenére, korrekt darab, erősen ajánlott megtekintésre. Szórakoztató. Ahogy Miló megjegyezte, borzalmasan klisés, viszont, a karakterek már-már élőek - leszámítva a film befejezésének hirtelen karakteridegen változásait, ami még éppen belefér, hiszen amit látunk, egy "mesefilm".

Három nő, egy időben van jó helyen, hogy életüket újra gondolva, kicsit a siker, a változás felé kacsintsanak. Azután együtt is maradnak, hogy pár hétig olyan életet éljenek, amire vágytak és amit, lehet, megérdemelnének. Azután, ki-ki vérmérséklete szerint dönt, hogyan tovább. Ki visszamegy "élni", ki pedig ekkor kezdi meg az életét.

Kati - Kovács ugyan, de olcsó poén, amikor szóba kerül az országszerte kedvelt énekesnő (Ónodi Eszter) egyedül neveli a fiát és első percekben megtudjuk, hogy ugyan szereti a gyermekét, ám az álmai megvalósításában még a gyereknek sincs nagyon helye. Anyu, amit elképzel, az úgy van. Akkor is, ha a lurkónak ez fáj, ha a lurkó nem is képes felfogni, hogy anyu, amellett, hogy a sikert hajszolja, ugyanakkor a lurkónak akarja megteremteni a biztonságos élet alapjait. (Nem véletlenül jutott eszembe közben hol láttam hasonló anya-gyerek kapcsolatot; "Ez a fiúk sorsa - This Boy's Life, 1993", igaz, ott a kölyök karaktere idősebb és hangsúlyosabb. Abban a filmben köszönt vissza az, hogy az van amit te akarsz, de mégsem...)

A szürke háziasszony elkezd kinyílni.

Rita (Csákányi Eszter) sincs könnyű helyzetben amikor kiderül számára, hogy férje 32 év viszonylag működő házasság után felcsíp egy fiatal nőt, hogy bedobja a válás lehetőségét. Az asszony felett összecsapnak a hullámok és felvetődik benne a kérdés; megérte az élete?

Angéla (Töröcsik Franciska) pedig egy fiatal lány, aki nem igazán találja a helyét otthon és többre vágyik. Persze, az utolsó pillanatban, a film elején, megszökik egy énekesi felvételi elől, így nehéz vele azonosulni, hiszen az ilyen filmekből tudjuk, aki mer, az nyer! (Vendéglátósként meg amit az étteremben művel, az kimeríti a szimpátiámat felé. Szerencse, hogy később, táncolva, kisminkelve már jobban megpiszkálja az ember ingerküszöbét és kezdhetünk drukkolni érte. Ettől még nehéz vele rokonszenvezni, mert a film nem tér ki nagyon rá, hogy miért hidegült el a szüleitől. Erre a szálra jobban kellett volna fókuszálni.)

A három nő egy étteremben futnak össze és egy kicsit erőltetett közjáték után, megmentve az étterem esti műsorát, együtt "lépnek fel". Elénekelnek egy dalt. A hely bárénekesnője, Emmi (Töröcsik Mari) igazi humanistaként, akár egy tyúkanyó, összetereli a három megtéved báránykát + kölyök és elviszi őket a lakásába, hogy kicsit fazonírozza az életüket. Persze, ahogy már a cím is sugallja, itt bizony csak egy megoldás van: közös fellépések!

A fiatal tehetségnek csak egy kezdő lökésre van szüksége. Megkapja!

Kati ismeretségi körébe tartozó meleg művész és ötletember, Ali (Kulka János) felkarolja a három nőt, amennyiben Emmi, aki persze bálványozott kedvence, valamikor a jövőben tiszteletét teszi Ali lokáljának a színpadán. Áll az alku, úgyhogy bevonva egy pénzembert is, elkezdődik a cseppet sem komplikáció mentes Balaton körüli hakni-járat.

Miért?

Mert a három nő, három habitus, három felfogás, három gondolatiság és három, a jövőbe vetett homályos hit és terv. Életükben nem dolgoztak még - sokat - és ami rosszabb, életükben nem alkalmazkodtak eddig senkihez. Csoda, ha a trió működik, amihez nem kevés lemondás szükséges. A kezdeti egoizmus később pedig egyfajta dacszövetségé kovácsolódik, melynek a film befejezéséhez kapcsolódó utolsó jelenetsorban a lényege nem más, hogy van, aki lemond a sikerről, hogy valaki mást felemelkedhessen. Ezért lesz a lezárás is viszonylag kerek és nem teljesen kiszámítható.

A színészi játék az enyhe ripacskodástól, egészen a kiváló pillanatokig terjed. A humor kicsit esetlen, nem harsány, ám vannak jó beszólások. Az egyik legerősebb alakítást Csuja Imre hozza, aki Rita hűtlen férjét alakítja. Csuja még sosem volt ennyire visszafogott. Aki csak Torrente magyar hangjaként ismeri, nem fog rá ismerni. Szerencsére nem lesz túl ellenszenves a film alatt. Férfi nézők biztosan tudnak vele azonosulni és a női nézők pedig zsebkendőket telesírva... na azért annyira nem sírós a helyzet, de kellemes pillanatokat okoz férj és feleség története.

Le a kalappal, a lányokból kihozták, amit lehet.

Kati közben belehabarodik a roadie-ba, Mikibe (Mészáros Béla) aki a csajok seggét hurcolja keresztül a hakni-sorozaton, néha szó szerint. Angéla is több lesz egy keserű tapasztalattal, de már nem ugyanaz a naiv kis fruska, mint mikor megismerjük. Szóval, bár első találkozásunk alkalmával nem olyan könnyű megkedvelni szereplőinket, a játékidő végére szerethetőek lesznek és különösebb hiányérzet nélkül állhatunk fel a mozi foteljéből.

Különvélemény: A Swing egy elég szűk réteg zenéje. Ezt felmérve a készítők - nyilvánvaló volt, hogy techno-pop formációt nem tudott volna hozni a három női karakter - az egyik legjobb zenei műfajon belül találták meg a film zeneiségét, és abból a zenei műfajból nyúltak ki a népszerűbb irányzatok felé. Így lett a film zenei anyaga nem túl erős, viszont élvezhető, délutáni szórakozás. Főzés mellé ideális az album zenei anyaga.

A filmzene cd borítója.

65%

Azért az nem rossz.
Azért érdemli meg, mert hajnalban, fáradtan is be tudott húzni minket a film magával és nem aludtunk el rajta. Egy idő után kifejezetten szórakoztató volt és érdekelt minket a szereplők sorsa.