Maggie-mondja: Valami Amerika 3.
Előre bocsátom, nagyon szeretem a Valami Amerika sorozatot.
Emlékszem, az első részt moziban láttam, kezemben egy rózsával, amit valamelyik
figyelmes fiú hozott Nőnapra a fősulin. A film végére a virág jelentős
változásokon ment keresztül, miután jó néhány poénnál a térdemet csapkodtam a
nevetéstől.
Bárki bármit mondjon, a második rész sem maradt el az első
mögött, ráadásul remek csavarnak tartottam az új szereplők, vagyis a Bala-banda
behozatalát. A megszokott szereplők itt már rutinosan mozogtak a karaktereikben.
Ráadásul árnyalni is tudták őket az első filmhez képest.
Bevallom, örültem a harmadik résznek, mint amikor az ember
szép időt tölt egy gyönyörű nyaralóhelyen és évek múltán visszatér oda, hogy
átélje ugyanazt az érzést, de legalább valami hasonlót. Nehéz kimondani, hogy
tizenhat év telt el azóta és bizony, ez meglátszik a szereplőkön (nem, rajtam
nem :) ). Ugyanakkor a játékuk újra felidézi a régi érzést. Szurkolunk a
fiúknak, de biztosan tudjuk, hogy slamasztikába keveri őket Alex feltűnése. Mégsem
szeretnénk, ha megbűnhődne, mert női szemmel nézve igenis bírjuk a sármos
rosszfiúkat. Szóval megértjük, hogy Eszter (Ónodi Eszter) még ennyi év után is
kapkodja a levegőt, ha feltűnik az a bizonyos piros baseballsapka és szemtelen
tulajdonosa.
Alex (Szervét Tibor) pedig jön, felkavarja az állóvizet, a
fiúkat szokás szerint belekeveri valamibe, ami ezúttal tényleg komoly: börtönbe
kerülnek a Várnai-fivérek (Szabó Győző, Pindroch Csaba, Hujber Ferenc). Mi több
Bala (Csuja Imre) és ellenlábasa Toni (László Zsolt) bandája is odabenn
csücsül, ami nem gátolja meg őket abban, hogy pokollá tegyék a fiúk amúgy sem
rózsás helyzetét. És akkor még ott van a gyanús börtönigazgató, aki elvárja,
hogy hőseink színre vigyék a második részben sikerrel bemutatott musicaljüket.
Ezúttal persze a benti alapanyagból. Ami azt jelenti, hogy lányok nélkül... és
most gondoljunk csak a rendőrök és kurvák koreográfiájára. Ettől fogva a börtön
falai közt folyik a történet nagyobb része. Teletűzdelve az összes börtönös
képpel és humorral, ami csak belefér. Miközben Eszter és az időközben
vloggerként mindent kommentáló Timi (Oroszlán Szonja) egy furcsa véletlen
folytán melléjük csapódott ügyvédnő oldalán odakinn nagy erővel keresik azt a
valamit, amiért az egész hercehurca folyik odabenn: a „Bázeli Vöröst”.
Nos, a film a kritikák lesújtó véleménye ellenére hozta azt,
amit elvártam tőle: szórakoztató volt, humoros és kellemesen ismerős. Jó volt
újra találkozni a régi szereplőkkel és szerettem az új karaktereket is. Itt van
Brando (Scherer Péter), az amerikai krimiken felnőtt szórakozott
rendőrnyomozó, aki rendre eltapossa az elektomos cigijeit, mint a csikket. Tony
(László Zsolt), a rivális banda főnöke, aki valljuk be: ijesztőbb és kevesebb
humorérzékkel rendelkezik, mint Bala, viszont olyan segédje van, mint GanxtaZolee (ja, nem mint, hanem tényleg). Bárány Olga (Pokorny Lia), a kedves, de
titokzatos ügyvédnő. Rezsó (Nagy Ervin), a börtön legveszélyesebb meleg
bandafőnöke. Na és nem utolsósorban Kokó (Stohl András), a drogos színész, aki
bevállalja az East-West főszerepét női ruhában is.
Egyetlen dolgot hiányoltam: a korábbi részekben megszokott
zenei betéteket. Az első rész tele volt jobbnál jobb dalokkal, klipszerűen
beépített videókkal. A második hasonlóan ütött a musicaljelenetekkel. A
harmadikban két dal maradt meg bennem: a főcímdal Majka, Curtis és Pásztor Anna
interpretációjában, valamint a végefőcímnél a Halott Pénz Mindenre ráveszel
című száma. Bár elhangzanak a második rész musicaljének részletei is, de
szándékosan gagyira véve, hiszen a fiúknak esélyük sincs a börtönös
felhozatalból pár nap alatt színészeket faragni.
Viszont a film tele van akciójelenetekkel, pörgős
cselekménnyel, ugyanakkor kissé szürreális, ahogyan és parodisztikus, mint egy
amerikai akciófilm Budapesten. Talán pont ez volt a cél: ez már tényleg valami
Amerika. Egészében véve és az utolsó fricskával egyetemben egy geg az egész.
Nem is akar több lenni.
A pozitívum, hogy bekerült nálam az újranézhető mozik
listájára, mert könnyed volt és vicces. Igaz, a harmadik résznél nem törtem
össze a rózsát a nevetéstől. De csak mert mozi után kaptam meg. Hiszen egy
barát nemcsak figyelmes, de előrelátó is.
