Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem. Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disasterpeace. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: disasterpeace. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. június 25., csütörtök
Score: It Follows (2014)
Score: It Follows (2014)
Zene: Disasterpeace
Viszonylag ritkán szoktam méltatni filmzenéket, mivel szakmailag hozzá sem szagolok a zenekészítéshez - ez így visszás, hiszen filmeket sem rendezek, azokról meg mégis mennyit pofázok - és ezért azon kívül, hogy néhány jól sikerült darabért rajongom, sokat nem tudok elmondani az adott szerzeményekről, albumokról.
A Disasterpeace nevét abszolút nem ismertem korábban, ami munkájukat tekintve szerintem nekem ciki. Biztos vagyok benne, - direkt nem is néztem utána munkásságuknak - hogy van egy réteg, akik között kifejezetten kedvencnek számítanak. Most már például nálam is felrajzolták magukat egy képzeletbeli iskola táblára, hogy legközelebb figyeljek rájuk, hamarabb észrevegyem őket.
Gyakorlatilag nem tettek mást számomra a film alatt, mint megidézték kissé a nyolcvanas évek szinti-zenére aprító horrorfilmjeit, kicsit visszahozták Carpenter mester munkásságának hangulatát, és egyáltalán segítettek a képek alatt a frusztráló, nyomasztó hangulatot elmélyíteni, amire a téma miatt szükség volt.
Miért?
Mert alapjában egy átok és a szex körül forog az egész film, ami könnyen elvihette volna az egészet egy átlagos, "Szem", "Átok", vagy "Kőr" szerű tinihorrorba az egész megvalósítást, de nem így.
Disasterpeace zenéje hátborzongató, nem túl bonyolult és annak ellenére, hogy meghallgatás után egyelőre nem tudom visszadúdolni a meódiákat, azért a képek alatt zsigerig hatoló, fülbemászó dallamokról van szó.
Bemásznak a fülbe, tudatalattiba, a bőrünk alá.
Ha már a bőr alá, akkor simán az a vonal, ami "A felszín alatt" zenéjét is jellemzi. Igaz, az még elborultabb filmzene.
A Disasterpeace név mögött egy Rich Vreeland nevű videójáték zeneszerző áll. A Valami követ az első nagyfilmes megmérettetése és szerintem pont vágósúlyban van az úr. Még több munkát neki. Munkásságáról teljesebb képet ad a youtube, magam nem jártam utána.
Nekem bőven elég, hogy olyan számokat pakoltak a film score-jába, amik miatt hallgatásra érdemes anyagot kaptam.
18 nyomasztó szintetizátor zene, a viszonylag könnyedtől az egészen ijesztőig.
1. Heels (2:47) - Akár egy Halloween filmbe is befért volna, amikor Michael Myers megjelenik valaki mögött.
2. Title (2:17)
3. Jay (1:28) - A főszereplőt bemutató motívum kellemes, kicsit eklektikus futamokból áll. Borzongatóan jó.
4. Anyone (1:48)
5. Old Maid (2:32) - Gyorsabb ütemek. A képek alatt kifejezetten ijesztő.
6. Company (4:12)
7. Detroit (1:20)
8. Detritus (2:18)
9. Playpen (1:28) - A legjobb Carpenteres hagyományokat idézi meg.
10. Inquiry (2:20)
11. Lakeward (1:34)
12. Doppel (5:25)
13. Relay (1:52)
14. Greg (3:28)
15. Snare (0:59)
16. Pool (1:35)
17. Father (5:01)
18. Linger (2:20)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)