Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Egész kis pofás kísértetes horrorfilm.
Az alaptörténet úgy kezdődik, akár a John Carpenter klasszikus, a "13. rendőrőrs ostroma". Annyi a különbség, hogy itt zöldfülű rendőrünk (Juliana Harkavy) tényleg tök egyedül marad az állomáson és magányosan kell felvennie a harcot bármi ellen, ami ellenségesnek bizonyul. Pozitívumok, hogy egész jól épül fel a történet. Klisésségében is szórakoztató. A fényképezés nagyon szép, széles-vászon, ami sokat dob ezeken a B filmeken. A főszereplő tehetséges és csak néha tűnik logikátlannak amit látunk, de volt, hogy amire gondoltam, - pl. a rendőr fején a lyuk - simán bejött. Végig izgalmas a befejezés pedig nem rontja le a felépített másfél órát.
Negatívum, hogy néha az ijesztgetés öncélú, vagy túl direkt. Nem a szereplőnek szól, hanem a nézőnek. Pár kérdésre nem kapunk választ és hiányzik a megnyugtató lezárás.
Nem érzem a megtekintést elvesztegetett időnek, de azért, a lezárás miatt kicsit lerontja az eredetileg szánt pontszámot pár százalékkal.
A helyszínek jól vannak megválasztva, a trükkök elfogadhatóak. Van pár jól működő jelenet, ami meglepett. Amikor már azon agyaltam, miért nem ül ki a rendőrautóba,lám, pár másodperc múlva neki is eszébe jutott, és amikor rájöttem, hogy talán ott más lenne a film folytatása, tettek róla egy remek jelenetben, hogy mégse jusson ki. (Szerintem remekül lett megoldva az ajtóba lövés és a sérülés hiánya.)
Nem váltja meg a film a kísértetes műfajt, még véletlenül sem, viszont, amit tanult belőle, azzal jól kufárkodik. Hasonló filmeket, hasonló befejezéssel, láttunk már. Nem is kell nagyon messzire menni, hiszen 2012-ben hasonló alapra épült fel "A fekete ruhás nő - The Woman in Black" című remake vagy kicsit szélesebb környezetben a Silent Hill.
Amikor belebotlottam a trailerbe, tudtam, hogy ezt látni akarom. Azután megnéztem és nem kellett csalódnom, mert az elvárásaim sem voltak túl magasak. Viszont volt hangulata, ami nagyon fontos és a rendező és forgatókönyvírót dicséri, hogy végig feszes tempót diktáltak és jól használták ki a játékidőt és a helyszín adta lehetőségeket.
Jessica Loren (Juliana Harkavy) első estéjét tölti a bezárásra ítélt rendőrőrsön. Simán otthagyják egyedül, pedig a bizonyítékraktár kipakolása még hátravan. A lány nem nagyon izgatja magát, hogy egyedül kell végigülnie a következő órákat, egészen addig, míg az épület nem kezd bele egy pszichológiai hadviselésbe a lány ellen, mely kezdődik egy csöves érkezésével, majd fokozatosan durvul a helyzet. Hangok, titokzatos telefonhívások, mozgó tárgyak és emlékképek a múltból. Jessica félelmeit legyőzve próbál helyt állni és közben abban reménykedik, hogy egy éve meghalt apja halálával kapcsolatban is sikerül néhány választ kapnia, hiszen úgy tűnik, hogy a rendőr apuka halálával kapcsolatos események valahogy visszahatnak erre az éjszakára.
Harkavy korrekt választás és The Walking Dead rajongók ismerősként fognak vele találkozni, hiszen négy epizódban alakította Alisha karakterét.
A magyar címbe szükséges volt beemelni az "elmegyógyintézet" szavacskát,
mert egy női névre a férfi nézők nem nagyon ugranának,
hacsak nem egy ismert celeb, vagy képregény-heroikáról van szó.
Megtekintés: Ha szereted a komor, gótikus történeteket, amelyben nyikorgó ajtók mögött elhal a halálsikoly, akkor tegyél vele próbát. Engem végtelenül untatott.
Két hete néztem meg, lássuk mi maradt meg bennem:
1. Kate Beckinsale inkább szép, mint jó színésznő. Éteri szépsége miatt folyamatosan kizökkentett. Egyszerűen, ha megláttam, többé nem éreztem, hogy az időben visszautaztam, hanem mintha egy színdarabot látnék, kosztümökben.
2. Az egész film számomra élvezhetetlenné volt effektezve. Olyan színekkel, füstgépekkel támogatták meg a látványvilágot, amely miatt nehezen tudtam elképzelni - igaz, nem tudhatom - hogy van élő ember, hogy olyan vidéken dolgozzon, ahol ezek a lehúzós, borongós, depressziót kicsikaró esték mindennaposak lennének. Jó, egy őrültekházának mindegy, mert mi magunk is beleőrülnénk.
3. Annyi remek színész. Személyes kedvencem, David Thewlis, aki Mickey Finn-t alakítja, akinek egy névrokona olyan közel került a bűnözéshez, hogy neve mellé még definíció is került a lexikonokba.
4. A forgatókönyv nem túl ügyesen kufárkodik a személycserével, ápoltak és ápolók között, mert hamar lelepleződik, amit még lehetett volna lebegtetni.
5. A befejezés közel sem olyan meglepő, mint tíz éve lehetett volna, mégis szórakoztató.
7. Be kell vallanom magamnak, hogy valahogy nem rajongok Edgar Allan Poe filmjeiért.
8. Jason Flemyng megint eljátszhatott egy unszimpatikus karaktert, aki nem éri/éli meg a stáblistát. Csipázom ezt a krapekot és megnézném végre főszerepben, ahol szerethető a karaktere. Tud valaki valamit?
Szóval, hirtelen ennyi maradt meg.
Végig nem kedveltem a filmet, mert egyértelműen "Viharsziget" utánérzés, meg a főszereplő nyájas-nyálas karaktere sem jött be, igaz, ez a koncepció szilárd része, ami miatt a befejés után azért át kell értékelnem kissé a véleményem, nem igaz?
A film feszes, kissé zavaros és nagyon unalmas volt számomra. Sehogy nem bírt beszippantani a miliő. Jól indult, ám, miután megérkezünk az őrültek házába - amely annyira világvége helyen van és annyira taszító, hogy nem értem, ki gondolja, hogy ott bárki meggyógyulhat - onnantól a barnás árnyalat lesz domináns és elnyom minket az álom.
Persze, lehet, hogy csak velem van a baj és ez egy remek film. Biztos van, akit Poe világa beszippant. Ez a film egy 1844-es novelláján alapul és amikor végre összeáll a vége-főcím előtt a teljes történet, rá kell döbbennünk, hogy a dráma és horror mellett ez egy erősen romantikus darab is. Több információ a wikipédián: The System of Doctor Tarr and Professor fether.
Edward Newgate (Jim Sturgess) ifjú orvos rezidens, akinek választott szakterülete az őrület, az agy és minden, ami ezeken belül megtalálható. Ellátogat a Hollóvetenyő mögötti susnyáson keresztül vezető út végén elhelyezkedő komor Stonehearst elmegyógyintézetbe, ahol már nagyon várja Silas Lamb (Ben Kingsley) a főorvos és díszes kompániája. Edward-nak pillanatok alatt feltűnik, hogy vagy nagyon elrugaszkodott módszerekkel akarják értelembe hozni a betegeket, vagy valami baj van a színfalak mögött. A fiatal orvos különleges figyelmet biztosít egy feleségnek, akit agresszív viselkedése miatt zártak a falak közé, és ami viselkedésnek itt alig van nyoma. Eliza Graves (Kate Beckinsale) törékeny ifjú hölgy, akinek lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke, de ebből külső megfigyelő vizsgálat nélkül semmit nem tud kideríteni. Edward arra hajlik, hogy a nő inkább fogoly itt a világvégén, semmint páciens, és erre irányuló nyomozása során egyre több és veszélyes titkot fedez fel. Kezdetben az igazság hajtja, míg utóbb már a túlélés a tét.
Megtekintés: Még nem az igazi Cage-től, de egészen érdekes kis szellemtörténet.
Kb. 2010 óta olyan érzésem van, mintha Nicholas Cage átment volna megélhetési színészbe. Mint vagy tíz éve Seagal, vagy Robin Williams az utolsó 5-10 évében. Hogy értem ezt? - Úgy, hogy be-becsúszik pár érdekesebb, fontosabb, pénzesebb darab, mint a "Crood-ék - The Croods (2013) vagy a "Joe - Joe (2013) filmdráma, ám ezek mellett felejthető produkciók sorakoznak, melyeket a megtekintés közben töröl az agyunk, vagy, már a poszterek nézése közben döntjük el, hogy nem köszönöm. Cage frizurájáról már nem is beszélve. Olyan, mintha titkon a világ legrosszabb sérójú színészeinek listájának tetejét lőtte volna be magának... a séró helyett. Nem számítva a direkt elbaszott frizurás filmeket.
Filmválasztás és háré alapján leírni egy színészt elég pofátlanság tőlem, viszont ne felejtsük el, hogy Cage a csúcsra akkor ért, amikor leforgatta akciófilm trilógiáját és azóta, bár készít jó filmeket is, inkább a mennyiség dominál, nem a minőség. Szóval, tizenöt éve elindult lefelé a sztárságból, hogy megbízható iparos legyen, aki évi 2-3 produkcióval is jelen van a mozikban, csak a nézők vannak kevésbé jelen a bemutatókon. A magyar filmforgalmazók sem törik már érte magukat annyira. DVD-n sem jelenik meg minden filmje nálunk, vagy legalábbis, nem időben. Ezeket összerakva az a néző lettem, aki fenntartással ül neki egy filmnek, amiben Cage szerepel.
Most javított kicsit!
Uli Edel neve, mint rendező, kicsit egzotikusan európai direktort jelentett. Látszik, mennyire nem vagyok otthon ebben a közegben. Homályos okok miatt, amikor megláttam nevét a stáblistán, akkor arra gondoltam, hogy valami ínyencséget fogok látni, hiszen, amennyire emlékszem, Edel stílusa a komoly drámák, zaklatott témák. Mindezt azért mert anno olvastam róla olyan filmek kapcsán, mint a polgárpukkasztó Christina F. vagy az Utolsó kijárat Brooklyn felé, pedig egyiket sem láttam. Szóval, Uli Edel neve nekem tudatalatt épült be a memóriámba, hiszen alig láttam munkáit. Még a botrányfilmként aposztrofált A tanú testét sem, talán mert sosem voltam oda Madonnáért a celebért. Azután eszembe jutott, hogy lehet, hogy az igazi drámai műveiről eddig lemaradtam, de a kommersz, Amerikában készített tévés produkcióiból a nemrég bemutatott, magyar vonatkozású, Houdini című misztikus drámához legalább volt szerencsém. Azután még előkerült régről egy A gyűrű átka című fantasy is, de azt jobb elfelejteni. Nekem nagyjából sikerült is...
Összességében Edel neve ismerősen csengett számomra és várakozással töltött el legújabb műve.
A szellem fizetsége pedig nem lett nagyon erőszakosan nyomulós szellemfilm, vannak benne olyan gyerekbetegségek, amiket ez a műfaj egyszerűen nem tud levetkőzni magáról - pl. amikor egy szellem megjelenéséhez ijesztő hangot párosítanak, hogy a néző felriadjon a szendergésből, pedig a valóságban mitől lenne hangja egy kis levegőváltozásnak? - és a befejezése is kicsit talán összecsapott, mégis szórakoztató darab és van benne valami, ami miatt inkább a sikerültebb Cage filmek közé lehet sorolni. Az olcsó, de jobb darabokhoz. Persze, nem biztos, hogy egy hónap múlva fogsz rá emlékezni, mert most éppen nagyon pörögnek a szellemes filmek, viszont a befejezése miatt ha halványan is, de kellemes emlék lesz számodra.
Ahhoz képest, mennyire zsákutca a videokamera, elég sokat mutatják a filmben...
Szpojleres lehet: Mostanság rengeteg horrorfilm, misztikus darab szól valamilyen formában az átkokról, melyet meg kell törni. Vagy megtörni, vagy áthárítani másra, esetleg viszont átokkal fogadni, stb. A film közben el is gondolkodtam, hogy maga a téma, hogy szellem meg átok, mennyire mesefilm kulmináció. Miért is? Van egy nő, akit boszorkánynak néztek és feláldoztak, meglincseltek. A pikánssá teszi az áldozást, az az, hogy három gyermekét is vele áldozták, ami eléggé aljas húzás egy falu közösségétől, amin viszont már nem lepődünk meg. Ekkor mit tesz az anyuka, akinek körmére ég a máglya? Elátkozza a közösséget, hogy minden évben eljön három gyermekért és magával ragadja őket, így állva bosszút a sajátjaiért. Azután az átok megfogan. Ez felvet pár kérdést: A boszorkány akkor most tényleg boszorkány volt? Ha jogosan áldozták fel, miért kellene nekem megsajnálnom - amit mégis megteszek, miközben felidézik a sötét múltat? Ha tudta a boszorkány, hogy ilyen képessége van, akkor miért nem más módon élte le életét? Miért nem szökött el, mielőtt levadászták? Feltételezem, akinek ekkora a hatalma, durva dolgokkal tudta volna sokkolni a parasztokat, akik érte mentek. De ez szőrszálhasogatás. Viszont, nem értem, ha ilyen átkozási tehetsége volt - amiről lehet, hogy nem tudott??? - akkor miért nem egy füst alatt intézte el az összes ellenségét? Évente három gyerek a közösségből? Az nem kicsi szám, ha belegondolsz, főleg egy éppen duzzadó közösség esetén. Az ezerhatszázas évekről beszélünk, amikor az emberek mindenféle démoni praktikákkal múlatták a szabadidőt. Vagy szántottak-vetettek. Viszont, ha egy olyan közösség része vagyok, ahol évente három gyermek tűnik el, felvetődik a kérdés, kik a vétkesek? Nyilván, akik jelen voltak a kivégzésnél, azok pontosan tudtak az átokról. Miért maradtak akkor a városban, ha nem tudták megtörni az átkot? Miért nem hintettek be sóval mindent és telepedtek le ötven mérfölddel odébb? Ha boszorkányvadászatban ilyen erősek voltak, nem volt köztük egy tisztességben megőszült boszivadász sem, aki akár jó pénzért megtörte volna az átkot? És, ha voltak, akik tudták, milyen veszély leselkedik az ott lakókra, mi a francért tartották azt titokban, hogy a főszereplő végül egy hagyományőrző csoport tábortüzes bulijánál kelljen megtudja a város szomorú múltját? A boszi miért nem inkább arra használta varázserejét, hogy a saját és szeretett gyermekeivel éljen tovább, akár egy másik létsíkon? Ennyivel jobb az örök bosszú unalmas körforgása? Vannak azért kérdések, amikre nem kapunk még választ: Minek neki az a sok kisgyerek? Akiket visszalopnak tőle, azt egy év múlva nem akarja ismét elrabolni? A szellemlétben szórakoztató dolog, egész nap egy pincében állni? Mi az a három keselyű? És hogyan lehet fizetni a szellemnek valójában?
Oké, Cage a főhős, meg csak az ő gyerekéről van szó, de egy ilyen hatalmas misztikus történetet egy város magába nyel és elsüllyeszt gyomorba, hogy úgy kelljen kinyomozni, mi a teendő? Még jó, hogy a város számkivetettjei pontosan tudják, merre kell menni a sötétben, hogy megtaláljuk a boszorkány házát... ami megint elvisz minket meseföldre. A boszi házikója, melyben gyermekek vannak bezárva a pincébe. Nem rossz.
A megvalósítás remek, ijesztő. A menekülés kicsit gyors és kevés kalandot kínál, viszont van a történetben még kraft. Van egy érzésem, hogy A szellem fizetségének készül folytatása, akár Cage nélkül is, mert így nem lehet lezárni valamit. Egy tökös apuka már tudja a titkot! Miért ne akarna később ezzel a titokkal másokon is segíteni?
Cage a szokásos. Néha olyan fájdalmas arcot vág, hogy azt kell hinnem, ilyenkor suhant át rajta a gondolat, hogy megint nem a megfelelő filmre írt alá.
Az anyuka szerepében a sorozatokból ismert Sarah Wayne Callies hisztizik. A szeme még mindig gyönyörű, de valahogy nem tartom jó színésznőnek az asszonykát. Mutatós, de olyan, mintha mindig ugyanazt a figurát hozná. Pedig Loriként gyűlöltem, Sarah-ként csíptem.
Pár éve Cage volt az, aki bosszúálló démonként visszatért a pokolból. (Nem is egy filmben.) Most viszont ő az, aki egy hasonló teremtmény karmai közé kerül.
A film szépen van fényképezve. Az effektek kicsit gyengécskék, leszámítva a repülő dögöket. A történet kicsit darabos, kicsit bugyuta, viszont a befejezése egészen érdekes és végre, nem az a befordult, világvége érzést sugallja, hanem némi reményre ad okot. Nem támogatom a folytatásokat az ilyen átkos-szellemes filmeknél, de megnézném, mivel tölti az év 362 napját a boszi szellem és udvartartása... meg ilyen baromságok.
Akkor ott van pl. a videokamera, melyet a kissrác végig használt a halloween felvonulás alatt. Később az apja egyszer belenéz ugyan, ám később teljesen elsikkad az egész momentum, pedig egy videokamerás felvételből sok mindent ki lehetett volna hozni. Kihagyott ziccer vagy red hering effektus?
Bár a forgatókönyv már hosszú évek óta kering kézről kézre, azért lett volna mit csiszolni rajta. A szöszi likvidálása pl. teljesen felesleges, ha belegondolunk, hiszen később, más szereplők sokkal több információval segítik a főszereplőt, mégsem áll bosszút rajtuk a szellem. Ha viszont szükséges volt néhány haláljelenet, akkor viszont nem nagyon használták ki a lehetőségeket, hiszen amúgy a film eléggé vértelen.
50%
Ha szeretnéd megtekinteni, nem kell érte fizetned a szellemnek. Elég ha rákeresel itt: Szellemes Cage
Megtekintés: Nehéz jó vígjátékot csinálni és Amerika nem is törekszik olyan nagyon.
Az egyetlen, amiért kétszer is megnéztem ezt a filmet, egymás után, igaz, fél szemmel, mert fogást akartam találni rajta. Bármit, amit ki lehet emelni, amiről lehet mesélni. A "Vakáció" filmek nem magáról a vakációról szólnak, hanem egy kis közösségről, amelynek lényege, hogy a megpróbáltatások után is tudnak mosolyogni és összetartanak, még akkor is, ha esetleg a film elején nem volt egyértelmű, hogy egy szerető családról szól a film.
Vagy egy családfő agymenéséről szól, amit apu véghez akar és fog vinni, akkor is ha kezdetben nem támogatják a többiek, sőt, ám a végére, minden nehézségek ellenére, apu bevégzi önmagára kiszabott feladatát és a család többi része fejet hajt előtte.
Vagy pusztán egy terápiás kalamajkáról mesél a mozi, melynek lényege, hogy az emberi közösségek legkisebb csoportját vegye górcső alá, amely rögtön a személy és a pár után következő, szűk család. Tehát, ha elkezdesz nézni egy vakáció filmet, a vakáció puszta ürügy, hogy sokkal mélyebb rétegekben legyél részese egy átlagos család életének, akik végül be fogják neked bizonyítani, hogy disszonanciájuk ellenére kiegészítik és szeretik egymást. A közben átélt vicces és erőltetett kalandok meg hab a tortán.
Egy biztos: Nem fogok nagyon emlékezni erre a filmre. Azért, mert már láttam az eredetit és ez, legyen bár folytatás, vagy reboot, esetleg remake, van mihez viszonyítanom. Nekem az igazi vakációs film az első két rész. Egy kalandtúra Amerikában, egy pedig Európában. A végén meg össze lehetett borulni. Az utána következő etapok és ez a mostani film is, halovány utánzatnak tűnnek az eredetihez képest és nem feltétlenül azért, mert rosszabb, vagy kevésbé jók a színészek. Egyszerűen, a történet, mostanra kifújt ebben a formában, mivel volt egy eredeti. Ha független mozi lenne, semmilyen előképpel, talán másképpen ítélem meg, így viszont, nekem mindig Chevy Chase lesz a vakációs filmek sztárja, még akkor is, ha szegény közben annyira megöregedett, hogy halványan sem emlékeztet a gödrös állú szívtipróra, akit tucatnyi moziban alakított. Jó színész? Nem tudom, hiszen jobbára blődlikben hozta a csetlő-botló karaktert, de amennyire emlékszem, többnyire a végére megdicsőült.
Az egyik erőltetett poén, amit tudom, hogy láttam már valahol, csak nem ugrik be.
Chase fiúgyermekének, Rusty családjának kalandjait behozni a középpontba egyértelműen nem ugyanaz a Griswold vonal, amit megszerettem. Pedig, emlékszem, a film már akkor sem az igazán frenetikus poénjaival tűnt ki a vígjátékok tömegéből, hanem Chase és a családtagok reakcióval, akcióival, ahogyan az elképesztő és hihetetlen eseményekre reagáltak, néha meg előidéztek, bumfordi figyelmetlenségükkel. Plusz a két gyerek közötti feszkó, meg apu és anyu közötti feszkó.
Rusty Griswold (Ed Helms) pilóta lett, mióta nem láttuk. Egy kis cég, fapados járatán dolgozik, hogy estére lehetőleg már otthon legyen. Felesége, Debbie (Christina Applegate) kezd belefásulni a szokványos, kispolgári életbe, két kölyke pedig problémás tini. A kisebb erőszakos akarnok, a nagyobb anyámasszony katonája. Valahogy hiányzik belőlük az igazi összetartás, amire Rusty teljesen véletlenül figyel fel, mikor barátaikkal vacsoráznak. Rusty talán fel akarja éleszteni azt a tüzet, ami egykor apjában munkált, hogy eggyé kovácsolja kissé díszfunkciós családját. Végül is, annak idején Rusty hiába ágált a családi vakációk ellen, ha örökölve apjának problémamegoldó képességét, maga is egy szűk makro-térben levezényelt utazásban látja a bajaik forrására a megoldást. Nosza, uccu neki, irány az USA másik szeglete, hogy a gyermekkori úti célt - Walley World-ot - ismét meglátogassák és felülhessenek egy Velociraptor nevű hullámvasút látványosságra. Hiszen nincs is jobb csapatépítő tréning, mint guruló koporsóban kísérteni a sorsot, összezárva.
Ahogy megszokhattuk, a másfél óra alatt bőven éri őket sorscsapás, vicces jelenetekkel tarkítva. Sajnos a humor a trendeknek megfelelően az egészen remektől a szánalmas baromkodásig széles skálán mozog.
Egyértelműen a film egy másik alpári és gyenge poénja, de legalább most már tudjuk, hogy Chris Hemsworth-nek is van humora. A távirányító direkt használata közben borzalmasan erőltetett, viszont kellett valami, amihez viszonyíthatnak a női nézők...
Vannak zseniális pillanatok, mint pl. a vidéki paraszt a kis patkányával, vagy a rafting egy öngyilkos hajlamú túravezetővel, plusz a lassításos akciók. Ezek a jobb poénok. De vannak olyan baromságok is, mint a négy államhatár rendőrei, ami úgy faszság ahogy van, viszont jó cameo lehetőség kedvelt humoristáknak, vagy másik dedós poén pl. a kisbusz távirányítójának muffin gombja, ami nettó hülyeség.
Öcsém kérdezte is, vajon mire jó berobbantani egyszerre az ablakokat? - Talán, ha belefordulsz egy tóba, megelőzheted a nyomás kiegyenlítést és hamarabb kiszabadulsz a süllyedő kocsiból... - feleltem, de a végén felrobbantó gombra már nekem sincs magyarázatom, max. annyi, hogy van, amikor a forgatókönyv írók füves cigivel a kezükben ötletelnek. (Bár, hatalmas sikerű Macskafogó című rajzfilmünkben nekünk is jutott egy olyan jármű, amely hasonló funkcióval volt felvértezve és előtte még kellemes női géphang köszönt el az utasoktól!)
Egy másik gyerekes humor, amikor a szülők a kocsi oldaláról igyekeznek letörölni a graffitit. Ott felnyögtem és nem szexuálisan...
Azután vannak elnagyolt mellékszálak, mint Adena (Catherine Missal) vonala, amely nem teljesedik ki, végül elsikkad, vagy Ethan (Ron Livingston), a másik pilóta karaktere, aki érezhetően a keretes szerkezet miatt került képbe, hogy legyen kivel leharcolni a film végét.
Valahogy nem éreztem szükségességét egy új Vakáció film elkészítésének. Azért, most, hogy itt van, ezt is láttuk.
A fényképezés szép, van szín elég, igazi festékpalettás darab. A színészek hozzák a kötelezőt, néhány mellékszereplő fárasztó. Chevy Chase megjelenése nem dob az összképen, mert borzalmasan rossz poénokkal szúrják ki a karaktere szemét. Ami még jó, hogy ismét felcsendül a régi nóta.
Sajnos Randy Quaid kimaradt a filmből, mert pár éve visszavonult Kanadába, némi adózási és egyéb finanszírozási problémák miatt. A színész négy filmben is eljátszotta Eddie kuzin szerepét, ebből az egyik egy értékelhetetlen Spin-Off volt, a 2003.-as Karácsonyi vakáció 2!!!
2009 óta nem vállalt munkát filmben.
Megtekintés: Reggel általában keserű szájízzel ébred az ember. Ha elalvás előtt ezt nézed, azzal is fogsz elaludni.
2009-ben Renny Harlin elkészített egy elég gyengécske akciófilmet, amellyel elvileg John Cena berobbanhatott a pankrációs üzletből a filmbizniszbe, 12 menet - 12 Rounds címmel. De ez sem volt jobb film, mint 2006-os próbálkozása "A tengerészgyalogos - The Marine. Cena érdektelensége és a kisebb büdzsé miatt a második rész független történetként készült el, viszont ismét sikerült egy pankrátor srácot összekaparni. Ez lett a "Megint 12 menet - 12 Rounds 2: Reloaded" Randy Ortonnal, aki még kevésbé szimpatikus figura, mint a gorilla külső jegyeivel rendelkező Cena. Szerencsére, mikor ezt a filmet megnézhettem volna, épp valami mást csináltam...
A 3. részt viszont nem akartam kikerülni, mert néha kell, hogy fájjon.
Nem fogod elhinni, de úgy látszik, hogy a 12 menet franchise egyik fontos kelléke, hogy a főszereplő a WWE világából érkezik. Ez nem véletlen, hiszen a franchise mögött tevőlegesen ott áll készítőként a WWE. Szerény véleményem szerint ezért lenne nagy szükség rá, hogy az akció jelenetek során a pankrátorunk megmutathassa az átlagos nyúlbéla nézőnek, miképpen kell 20 ellenséget nyolcvan perc alatt szarrá pofozni és túlélni a játékidőt. Nem ez lenne a normális egy cégtől, ha már pénzt fektet valamibe? Reklámozza a terméket.
A főszereplő Jonathan Good azonban nem sokat mutat munkásságának ékköveiből, mivel többnyire menekül, lövöldözik és amikor véletlenül közelharcba kerül bárki mással, nos, akkor sem viselkedik úgy, mint egy megveszekedett baromállat. Inkább csak amolyan finomkodva adnak-kapnak, de semmi extra. Ezért pankrátorok között kutakodni teljesen felesleges. Ráadásul Good fizimiskája sem olyan szerethető, kivéve talán a rajongóinak. Nem az a kedves és simulékony figura, akinek végig szorítani fogsz. Illetve fogsz érte drukkolni, de nem miatta, hanem mert az ellensége annyival genyóbb nála. Azért erre építeni elég kevés.
Ez Good első nagyfilmes debütálása, Kezdőként Jon Moxley karakterét vitte a fiú, majd 2011 után átvette a Dean Ambrose karakter nevet, azóta ezen a néven lép szorítóba. Voltak kétségei a filmet illetően, de meggyőzték róla, hogy Shaw szerepe megéri a filmes debütálást.
Aki még ma is úgy véli, hogy egy pankrátor nem jó színész, nézze meg, milyen hiteles ezen az arcon a majré!
A producerek nem sok fantáziát láthattak a filmben, mert nagyon fapados az egész. A történet sem túl nagyívű, hiszen egy zárt rendőrösön zajlik szinte a játékidő 95%-a, de tudjuk a Die Hard filmből, hogy azért a kis területből is elég sok mindent ki lehet hozni. Itt sajnos a 3. rész el is bukott, mert gyakorlatilag összevissza rohangálnak az épületben, keresve főhősünket, aki meg főleg bújkál és kiszámított precizitással, kb. nyolc percenként eltesz valakit láb alól. Sajnos, a legnagyobb unalommal.
Miért?
Mert a történet, a forgatókönyv egy blődli.
Fél éves kényszerpihenő után Shaw aznap, hogy visszatér dolgozni, sikeresen beletenyerel egy ügybe, mely oda vezet, hogy egykori rendőrsulis társa és más korrupt zsaruk összezárkóznak vele a rendőrség épületében, miközben mindenki mást kihajtanak egy kamu tűzriadóval. Persze van számítógépes guru is, aki blokkolja a telefonokat és kamerán követi hősünk sétáját, időben odaküldve egy-egy zsarut, hogy fogyatkozzon a statisztéria. Az exbarát pedig bármire képes, hogy megvédje érdekeit és társait, ami annyit tesz, Shawnak meg kell halnia.
Nem nagy ügy.
Azután, igaz, pár perce egyik kollégát még életben hagyta - kezdtem félni, hogy Shaw a továbbiakban csupán kiiktatja az ellenségeit, de azután már nem volt többé fontos a kíméletesség.
A rossz zsaru, Burke szerepében Roger R. Cross, aki tekintélyes tévéfilmes múlttal rendelkezik, a számítógépes figura meg az a Lochlyn Munro, akinek egyik katasztrofális filmjét pár hete volt szerencsém megtekinteni. Munro tehetségét megcsodálhatjuk ebben a műben, mert szinte végig egy szobában ül, monitorok előtt és arcán riadt félelem futkározik fel alá, hogy megakadályozza Shaw-t a menekülésben. (Az említett szar film, a Fogtündér, amelyről itt olvashatsz.)
Vannak olyan finomságok a filmben, mint például a teljes rendőri állomány impotenciája, mivel kint piknikeznek az épület előtt, miközben odabent a kollégák kis csoportja öli egymást. Oké, a legtöbben irodisták, de azért biztos nem csak a büfés és a takarító személyzet hagyta el az épületet...
A másik, hogy miközben Shaw és egyik ellensége szarrá lövöldözik a tetőt, ami azért nincs túl messze a népségtől, lévén, hogy pár emelete az egész rendőrség, semmilyen jelét nem láthatjuk, hogy a több száz kikényszerített ember kicsit is izgatná magát az eltéved golyók miatt, sőt, gyakorlatilag olyan, mintha a két szereplő valahol máshol vívná élethalál harcát, annyira nincs rá reakció, ami viszont komoly dramaturgiai hiba. Csoda, hogy a végén a rendőrfőkapitány végre beküldi a S.W.A.T. kommandósait, amit normális esetben egy perccel azután megtettek volna, amint kiderül, mi folyik odabent.
Nyah.
Az is hab a tortán - meg is fullad ilyesmiben a film - hogy Burke, amikor végre megkaparintja Shaw-t is és vele a bizonyítékot, nem lövi ám fejbe, ahogy normális esetben kellene. Eddig is vadásztak rá, kilőttek két mázsa skúlót rá, de amikor szemtől szemben állnak, kínos párbeszéd és időhúzás veszi kezdetét, hogy egyrészt beérjenek a kommandósok, másrészt, kiteljen a másfél órás játékidő. Tipikus James Bond gonosz hiba. Addig pofázunk, míg a hősnek lesz módja az ellentámadásra vagy szökésre. Ketten is felelősek ezért a trehány forgatókönyvért, ám gondolom, inkább azon izgultak, hogy költségen belül maradjanak, nem azon, hogy a film logikusan és szórakoztatóan épüljön fel.
A végére pedig még egy teljesen felesleges és sehova sem vezető csavart is kapunk, csak megszokásból, de mivel, a film élvezetéhez még csak hozzá sem tett.
Igazi videó szemét.
Nálam az ilyesmi már fika kategória, de ma jó fej voltam.
Annak ellenére, hogy a dögös nő a poszteren előkelő helyet foglal el
- és nyilván így próbálják behúzni a férfi nézőket -
valójában csupán fontos mellékszereplő.
Megtekintés: A végére lendületet veszít és logikailag is van benne kivetni való, azért, ha kedveled a zombie-s mókákat, egyszer erre is szánj időt.
Zombie-s komédiákat készíteni elég nehéz vállalás, mivel a műfajkeveredés nyögve nyelősre sikerülhet. A célközönség is sokkal szűkebb, mintha külön foglalkoznánk vele. Van aki a horrort kedveli, más a komédiát. Sokan pedig nem nagyon tudnak mit kezdeni, ha e kettő téma egymásba fonódik. Néha maguk a készítők sem. Nehéz megtalálni azt az egészséges határvonalat, amely nem mérgezi meg a koncepciót. Lavírozni a két oldal között problémás és szükséges. Ha egy horror komolytalan, az legalább annyira nem működik, mintha egy vígjátékban indokolatlanul sok a vér. Ha viszont igyekszünk a filmet belőni a kettő közé, akkor kaphatunk olyan hibrideket, amellyel el lehet ütni az időt.
A poénok nagyját jó szokás szerint, ellövi a trailer.
A film amennyire tudom, holland, mégis két mig... bevándorló a főszereplője. Meg még néhány karakter. Ez kicsit visszatetsző lehet egy Európai mozinál és nekem sem volt könnyű ráhangolódni arra a keverék nyelvre, amit a hőseink használtak. A végére azonban megenyhültem irányukba és nem igyekeztem angol nyelvtudásommal megfejteni, amit hallok.
Aziz (Vahya Gaier, ne tévesszen meg, hogy elsőre olyan, mint egy szír menekült, mert Gaier holland színész, igaz, egzotikus fajta) testvérének izgágasága miatt hamar kirúgás alatt találja magát a felhőkarcolóban ügyködő irodából, miközben csinos kolléganőjével már szinte sikerült összehoznia egy randevút. Persze, hogy tele a töke. Tesó szerint szó szerint is. Megy is az ilyenkor szokásos vér szerinti vérszívás, minek folyománya, hogy két fekete bőrű és hozzájuk hasonlóan dilis duóval kerülnek éjszakára a böribe. A kezdeti un-szimpátiát hamar felváltja az egymásra utaltság, mivel míg ők édes alvás helyett egész éjjel szókaratéztak egymás idegein, addig az irodaházat centerbe-verte egy égből pottyant toi-toi, amelyből zöld szar evakuálta magát a városkára, a város kárára. Mire felkel a nap, egy egészen Resident Evil szerű városfejlesztés közepében találják a fiúk magukat, ahol szinte mindenki halott, de legalábbis össze van kenve zöld és vörös trutyival. Az egyetlen rendőri erő, aki a cellán kívül még szolgálatba van helyezve, az az őket is rendre utasító Kim járőr (Gig Ravelli), aki szőke, dögös és láthatóan az a sorsa, hogy a főszereplő összejöjjön vele. Végigverekszik magukat a walking dead-ek között, mert Aziz, mielőtt beleszeretne a rendőrnőbe, még lovagiassági okokból igyekszik az első randis barátnőjét kimenteni az ex-munkahelyről. Nagy mázli, hogy egy elszólás miatt kiderül, mekkora ribanc is a nőcske, így jöhet a happy finish, amely tartogat - kissé erőltetett - meglepit.
Nem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy a "Ponyvaregényt" megidéző autós fejlövést elszenvedő srác cameója, valami holland hírességhez köthető. Talán DJ? (Megtehetném, hogy utána nézek, de nagyobb lesz az örömöm, ha te írod meg nekem, ki a fiú a hátsó ülésen!)
A film nem sok újat tud felmutatni és valahol a "Haláli hullák hajnala - Shaun of the Dead (2004)" és az összes többi városban játszódó zombie film közé akarták belőni. A humora végtelenül egyszerű, szimpla. Inkább verbális, mint intellektuális. A legtöbb vicc a burleszkfilmek világából jött át, vagy gyermekien egyszerű, profán. A fényképezés jó. A gore viszont sokszor túl gagyi és CGI, ami nem tesz jót, ha közelikről van szó, aprítás közben. Azt sem ártott volna kitalálni a film közben, hogy mennyire sebezhetőek a zombiek, mert van, amikor szarrá lövik őket és mennek, kelnek, máskor meg egy pisztollyal rendet vágnak közöttük. A film vége vagy nagyon trehányan összecsapott munka, vagy kivágtak valamit, mert egy korábban percek alatt megtett út most olyan hosszúra sikeredett, hogy besötétedett, mire másodszor is megtették. Értsd: Kimenekülnek, autóba pattannak, vezetnek egy kicsit, de mire a gyűjtőponthoz érnek, már masszív éjszaka van. Elő szokott fordulni ilyesmi filmekben - hogy hirtelen lesz nappalból éjszaka és fordítva - de ennyire gyorsan még talán sosem láttam ilyesmit összevágni. Ebből is látszik, hogy a film egyik komoly negatívuma, hogy nincs koherens vágás. Az egész mozit végigkíséri ez a zaklatott történetmesélési mód, beleértve aár egy akciójelenetet is.
Kiemelek egyet, mire gondolok:
21:50 Hőseink verekszenek az utcán, beszaladnak egy épület mögé, ahol már felhúzott kapu alatt másznak befelé, nyomukban pár zombie, de ők 22:07-re biztonságban vannak az épületben. A zaklatott vágás pedig az, aminek felhasználásával gyakorlatilag érthetetlenre lett montázsolva ez a rövid menekülési jelenet. Ha látni fogod, megérted, mire gondolok.
A rossz, burleszkes humort pedig kimeríti pl. amikor Jeffrey (Sergio Hasselbaink) hosszú jeleneteken keresztül vonszol lépcsőházban fölfelé egy gyakorlatilag hasznavehetetlen kézi gépágyút, hogy végül, menekülés közben érzékeny búcsút kelljen tőle vennie... Komolytalan, de nem vicces.
A film azonban legalább próbálkozik. Viszont nem jobb, mint pl. az egy évvel korábban készült spanyol "Juan, a zombivadász - Juan de los Muertos (2011)", mert abban érezhetően több volt a poén, igyekeztek felturbózni. Ehhez képest a Zombibi kissé trehány vállalás, mintha igyekeztek volna gyorsan moziba küldeni. A sete-sutaság és logikátlanságok erre engednek következtetni.
Semmi kiemelkedő, leszámítva a szöszit.
50%
Ha szeretnéd a Zombibi-t megtekinteni, kérlek látogass el egyik kedvenc oldalamra, ahol sok más hasonló témájú filmet találhatsz még: Bibi, neked megvan a Zombibi!
Akinek kevés a zúzás a The Walking Dead-ben, annak biztosan tetszeni fog ez az ütős jelenet, amikor nagy erejű fegyver aprítja a tömeget.
Xavier Gens első mozifilmje beteg, több szempontból. A történet torture horror, fajelmélet és düh. Négy francia franci a rosszul sikerült balhéjuk után vidékre menekül, ahol a Manson család ad ki szobákat egy disznóólban, teljes vérellátással. A négyes lenne a szünetmentes táp egy része. Egyikük állapotos, hárman meg pasik. Kínzó fájdalom, őrült kamerarángások, szarrá effektezések. Fáj nézni. Másfél éve, amikor láttam, úgy emlékeztem, hogy sokkal szórakoztatóbb darab. Újranézve már inkább fárasztó. Egyetlen pozitívuma a hepiend.
60%
Ha egy filmet többször is elkezdek, és nem bírok végignézni, akkor vagy nincs meg a szalag vége, vagy nem én vagyok a célközönség. Vannak Disney filmek, amelyek számomra is szórakoztatóak. Mint pl ebben a filmben a főcímzene. Az tetszett, ezért tucatszor láttam. Azután mire a négy főszereplő elindul megszerezni egy varázspálcát, addigra már eluntam ezt a cukormázas, affektálós mesefilmet. Biztos nagyon kedves és aranyos film és gondolom, a befejezés nem kevés erkölcsi tanulsággal szolgál, ám ahhoz én nehezen fogok eljutni, hacsak nem leszek ismét 12 éves kiskamasz.
50%
Négy lepukkant ötvenes autószerelő műhelye a tét. Vagy úszik minden, vagy végigfutják promóciós céllal a maratont. Érdekes vállalás, hiszen kávét és sört vedelnek, hamburgert zabálnak és kb. annyi kitartás van bennük, mint egy kölyökvizslában, ha egyenesen kell ülni. Ennek ellenére szerethető filmdráma, csak valahogy a vége lett kissé erőltetett és színpadias, meg számomra morbid. Ami komédiának indul, az dráma lesz és nem biztos, hogy ez jót tett a filmnek. Az ember szinte már kedvet kap hozzá, hogy maga is fusson egy jót.
65%
A slasher filmek megszülettek a hetvenes évek végén és virágkorukat élték a nyolcvanasban, hogy eligénytelenedjenek a kilencvenesre, majd ismét feltámadjanak mostanra. Ez a darab is egy tiszteletadás, tucatnyi tinivel és pozitívuma, hogy senki nincs biztonságban. Lehet, hogy pont a következő áldozat az, akire fogadást kötnél, hogy túléli. Egyetlen ami fáj, hogy az igazán kult státuszú gyilkosok mind foglaltak így ki kell új figurákat találni, akik közel sem olyan markánsak, mint a nyolcvanas években gyilkolászó társaik. Egynek azért jó. Ha annyira nem vagy rajongó, tekerheted is. Robert Patrick nagyon megöregedett.
50%
