A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kate beckinsale. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kate beckinsale. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 14., hétfő

Bármire képes N - Absolutely Anything (2015)

Bármire képes N - Absolutely Anything (2015)


Rendezte: Terry Jones

A film Mafab adatlapja: Absolutely Anything (2015)

Megtekintés: Nagyon vártam, kedvelem is Pegg-et, de ez egy halovány "Minden6ó" és "A bájkeverő" hibrid.

A film közel sem rossz, de nem is akkora nagy durranás, mint az előzetes után vártam. Az alapötlet, hogy az idegen lényekből álló bizottság egyetlen emberen teszteli le, hogy mit is tenne az illető, ha bármit megtehetne és ez alapján döntik majd el, hogy a föld bolygó és teljes lakossága alkalmas e arra, hogy továbbra is szennyezze a világegyetemet.
Ha ebben a formában még nem is, de láttuk már ezt a történetet, amikor a kisember-átlagpolgár, Neil (Simon Pegg) kezébe olyan lehetőséget adnak - szó szerint - amellyel kifordíthatja sarkából a világot, ő mégis inkább főleg önös érdekek szerint dönt és még a hőn áhított megszerzendő hölgy (Kate Beckinsale) elcsábításában is igyekszik felhasználni az isteni kvalitásokat.
A film első fele az isteni erőben megbújó lehetőségeket taglalja, a második fele pedig a felmerülő problémák elsimítását mutatja be, egészen a főszereplő végső karakterfejlődéséig, amikor rádöbben, hogy ahhoz, hogy megfelelően használja hatalmát, valójában felül kell kerekednie rajta és másokon segítenie. Nos, kb. pont erről szólt a cikk elején megemlített másik két film. Ott az egyikben az ördög csintalankodik a főszereplővel, a másikban meg egyenesen a jóisten teszi próbára hősünket. Itt pedig a vallás tanításaival szembehelyezkedve, pont földönkívüliek a történet origói.

Simon Pegg még mindig remek, habár arcán már gyülekeznek a ráncok és ebben a filmben, lehetőség lenne rá, de mintha közel sem lenne olyan túlmozgásos és mimikailag hiperaktív, mint például a Kornetto-trilógiában. Nem feltétlenül halovány teljesen, de azért kicsit visszafogottabb a munkája.
Beckinsale mutatós darab, de nem érzem annyira jó komikának, hogy be kellene dugni Pegg mellé egy ilyen produkcióba. Már a "Távkapcs"-ban is őt tartottam a leggyengébb kelléknek.
Sajnos, Robin Williams búcsúja is elég felemás lett, hiszen a 2014-ben elhunyt színész most egy kutya szinkronizálását kapta feladatnak és habár tényleg az egyik legviccesebb figura lett így az övé, összességében azért még Dennis a kutya (Mojo) sem akkora humorfaktor, mint lehetett volna.
Elvileg az angol humor kedvelőinek most nagyon örülnie kellene, hiszen Terry Jones az ős Monthy Python még élő tagjait sikeresen össze tudta verbuválni a közös mókázásra, ám üröm az örömben, hogy csupán CGI szörnyek hangjaként kell beérni velük.
Míg angol nyelvterületen élő nézők könnyedén felismerik majd a hangok gazdáit és örülhetnek régi kedvenceiknek, addig majd, a magyar nyelvű változatnál sem nekik, sem Robin Williams utolsó megjelenésének nem lesz gyakorlati haszna, hiszen az Aladdin-ban nyújtott alakítását sem ismerhettük nagyon meg, hisz nekünk a kiváló Mikó István magyarította a Dzsinn hangját és ezzel tökéletesen ki is lettünk elégítve. (Talán ezért sem volt ez a legjobb búcsú tőle)

- Ül!

Szerintem a film alapötlete nem rossz, szórakoztató is, mégis, van hiányérzetem, rendesen. Néhol a történet ahol drámaibb lehetett volna, elfelejtkezik a lehetőségről, máshol meg nagyvonalúan kezeli a szituációkat, nem teljesen elvarrva azokat.
(Pl. nagy fájdalmam, hogy a film milyen szépen felépíti a jelenetet, amelyben Neil (Simon Pegg) ideiglenesen elveszíti képességét, ám nem is sejti és magának tulajdonítja Catherine (Kate Beckinsale) meghódítását, miközben a néző pontosan tudja, hogy Catherine a barátnője nyomásának engedve megy Neilhez egy nyomásra. Gondoltam, később ez a momentum még fontos lehet, amikor majd a főszereplők között kialakuló kapcsolat elemzésére kerülhet sor, mégis, valahol ez a felépített részlet elsikkad a filmben.)
A film központi magja pedig mintha már kissé elcsépelt lenne a sci-fi műfajon belül, tudniillik, amikor is idegen lények értekeznek a földi élet létjogosultságáról és próbáknak vetik alá az embereket, hogy érettek e arra, hogy tagjai lehessenek egy nagyobb klikk-nek, amely az univerzum egyéb hasznos tagjait tömöríti.


Catherine karaktere is kissé felszínesen lett kidolgozva és elég könnyűvérű nő benyomását kelti, aki ezért nem lesz túl szerethető, pedig hasonló felépítésű fejlődéstörténetekben nem árt, ha a női főszereplőt könnyű megkedvelni. (Mondjuk "A bájkeverő"-ben sem volt feltétlenül a meghódításra váró kisasszony eléggé szerethető, nem véletlen, hogy a film végére előkerült a szomszéd lány pajkos figurája, amit persze érthető okokból a korábban már megismert színésznő alakított szintén, csak más karakterben.)

Szóval, összességében nagyon vártam ezt a filmet, zombikkal, űrhajókkal és mindennel együtt, de nem azt kaptam, amire vártam. Inkább negatív csalódás. A viszonylag legjobban elmesélt mellékszál az indiai kolléga, Ray (Sanjeev Bhaskar) kívánságával való elfilozofálgatás, amely megmutatja, hogy óvatosan kell kívánnunk, mert való válhat az álom és lehet, hogy akkor már késő.
Rob Riggle figurája már átmegy groteszkbe, Eddie Izzard viszont meg méltatlanul sovány és ötlettelen szerepet kapott.
Gavin Scott és a rendező, Terry Jones forgatókönyve biztos alapokra épít, sok lehetőséget kihasznál, de még többet nem. Gyakorlatilag a klisés vázat csupa olyasmivel turbózták fel, ami vicces ugyan, ám kicsit összecsapottá teszi a végeredményt. Vagy sokkal jobban kellett volna törekedni egy hiteles világ bemutatására - sok abszurditást mellőzendő, vagy el kellett volna mozdulni a teljes őrültségbe. Így kicsit felemás a végeredmény. Korrekt, éppen csak nem biztos, hogy sokszor újra fogom nézni...

Ha szeretnéd a filmet látni, kérlek keresd kedvenc oldalaim egyikén: B Á R M I R E  K É P E S  N

55%

A kívánságokat helyesen kell megfogalmazni...
Gondoltam a legrosszabb magyarítás nevében megváltoztatom a címet, Bármire képesen-ről Bármire képesN-re, hiszen a főszereplőt a filmben Neil-nek hívják! Ne mondd, hogy nem borzalmas! :)

Búcsúvideó Robin Williamstól:


2015. szeptember 29., kedd

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)


Rendezte: Brad Anderson

A film Mafab adatlapja: Eliza Graves (2014)

A magyar címbe szükséges volt beemelni az "elmegyógyintézet" szavacskát,
mert egy női névre a férfi nézők nem nagyon ugranának,
hacsak nem egy ismert celeb, vagy képregény-heroikáról van szó.
Megtekintés: Ha szereted a komor, gótikus történeteket, amelyben nyikorgó ajtók mögött elhal a halálsikoly, akkor tegyél vele próbát. Engem végtelenül untatott.

Két hete néztem meg, lássuk mi maradt meg bennem:

1. Kate Beckinsale inkább szép, mint jó színésznő. Éteri szépsége miatt folyamatosan kizökkentett. Egyszerűen, ha megláttam, többé nem éreztem, hogy az időben visszautaztam, hanem mintha egy színdarabot látnék, kosztümökben.

2. Az egész film számomra élvezhetetlenné volt effektezve. Olyan színekkel, füstgépekkel támogatták meg a látványvilágot, amely miatt nehezen tudtam elképzelni - igaz, nem tudhatom - hogy van élő ember, hogy olyan vidéken dolgozzon, ahol ezek a lehúzós, borongós, depressziót kicsikaró esték  mindennaposak lennének. Jó, egy őrültekházának mindegy, mert mi magunk is beleőrülnénk.

3. Annyi remek színész. Személyes kedvencem, David Thewlis, aki Mickey Finn-t alakítja, akinek egy névrokona olyan közel került a bűnözéshez, hogy neve mellé még definíció is került a lexikonokba.

4. A forgatókönyv nem túl ügyesen kufárkodik a személycserével, ápoltak és ápolók között, mert hamar lelepleződik, amit még lehetett volna lebegtetni.

5. A befejezés közel sem olyan meglepő, mint tíz éve lehetett volna, mégis szórakoztató.

6. Ben Kingsley belerohadt egy skatulyába, viszont ismét együtt játszhatott Michael Caine-nel, akivel egyszer komédiáztak, egy Sherlock Holmes nevével játszadozó vígjátékban: Sherlock és én - Without a Clue (1988)

7. Be kell vallanom magamnak, hogy valahogy nem rajongok Edgar Allan Poe filmjeiért.

8. Jason Flemyng megint eljátszhatott egy unszimpatikus karaktert, aki nem éri/éli meg a stáblistát. Csipázom ezt a krapekot és megnézném végre főszerepben, ahol szerethető a karaktere. Tud valaki valamit?

Szóval, hirtelen ennyi maradt meg.
Végig nem kedveltem a filmet, mert egyértelműen "Viharsziget" utánérzés, meg a főszereplő nyájas-nyálas karaktere sem jött be, igaz, ez a koncepció szilárd része, ami miatt a befejés után azért át kell értékelnem kissé a véleményem, nem igaz?
A film feszes, kissé zavaros és nagyon unalmas volt számomra. Sehogy nem bírt beszippantani a miliő. Jól indult, ám, miután megérkezünk az őrültek házába - amely annyira világvége helyen van és annyira taszító, hogy nem értem, ki gondolja, hogy ott bárki meggyógyulhat - onnantól a barnás árnyalat lesz domináns és elnyom minket az álom.

Persze, lehet, hogy csak velem van a baj és ez egy remek film. Biztos van, akit Poe világa beszippant. Ez a film egy 1844-es novelláján alapul és amikor végre összeáll a vége-főcím előtt a teljes történet, rá kell döbbennünk, hogy a dráma és horror mellett ez egy erősen romantikus darab is. Több információ a wikipédián: The System of Doctor Tarr and Professor fether.


Edward Newgate (Jim Sturgess) ifjú orvos rezidens, akinek választott szakterülete az őrület, az agy és minden, ami ezeken belül megtalálható. Ellátogat a Hollóvetenyő mögötti susnyáson keresztül vezető út végén elhelyezkedő komor Stonehearst elmegyógyintézetbe, ahol már nagyon várja Silas Lamb (Ben Kingsley) a főorvos és díszes kompániája. Edward-nak pillanatok alatt feltűnik, hogy vagy nagyon elrugaszkodott módszerekkel akarják értelembe hozni a betegeket, vagy valami baj van a színfalak mögött. A fiatal orvos különleges figyelmet biztosít egy feleségnek, akit agresszív viselkedése miatt zártak a falak közé, és ami viselkedésnek itt alig van nyoma. Eliza Graves (Kate Beckinsale) törékeny ifjú hölgy, akinek lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke, de ebből külső megfigyelő vizsgálat nélkül semmit nem tud kideríteni. Edward arra hajlik, hogy a nő inkább fogoly itt a világvégén, semmint páciens, és erre irányuló nyomozása során egyre több és veszélyes titkot fedez fel. Kezdetben az igazság hajtja, míg utóbb már a túlélés a tét.


Ha szeretnéd megtekinteni a filmet, rajtam nem múlik: Stoneheart elmegyógyintézet!
Egyik kedvenc oldalamon egyéb izgalmas filmeket is megtalálsz!
Ha elolvasnád az eredeti novellát: The System of Doctor Tarr and Professor Fether.

60%

2014. február 3., hétfő

Átemelés: Underworld (2003)

Underworld (2003)

Rendezte: Len Wiseman














Selena (Kate Beckinsale) családja gyermekkorában egy farkasember támadásának lett az áldozata. A gonosz lénytől egy hatalmas erővel rendelkező vámpír menti meg (Bill Nighy), aki a szép kislányban halott leányát találta meg. Viktor, a mostohaapa, harcost nevel Selenából, akinek feladata felkutatni az esztelenül mészároló farkasembereket, és társaival módszeresen ki kell irtaniuk őket, míg a nevelőapa két társával hosszú álmát alussza. Selena végezné is a dolgát, de a törzs vezetésével megbízott Kraven (Shane Brolly) akadályozza ebben, titokzatoskodva, és megpróbálva kierőszakolni a lány szerelmét. Egy tűzpárbajba keveredve Selena rádöbben, hogy harcuk egyre nehezebb lesz, mivel a farkasok kitaláltak néhány új fegyvert a harchoz, arról nem is beszélve, hogy megtalálták a módját annak, hogyan legyenek legyőzhetetlenek, és ehhez már csak egyetlen ember vérére van szükségük: Michael-éra (Scott Speedman), akinek hasonlóan sötét a múltja, mint Selenáé.
A film alig 30 millió dollárból készült, de ennek ellenére (és mivel idehaza forgatták, ami jól sejthetően olcsó helynek bizonyult) egész tűrhetően sikerült. A díszletek komorak, akár az összes színész, leszámítva az Ameliát alakító Görög Zitát, aki gyönyörű, mosolyog, és kap kb. 1 percet a filmből, annak ellenére, hogy folyamatosan jelen van az utalásoknak köszönhetően. Talán legközelebb több figyelmet kap, ez a helyesen-érdekes arcú leányzó.
Kate Beckinsale fiatalon kezdte a színészi pályát, és jó ritmussal váltogatja a kommerszt a komolyabb filmekkel. A szép színésznő nevét akkor ismerhettük meg, amikor Shakespeare és Kenneth Branagh hőseként (utalás karaktere nevére) megformálta Hero szerepét a Sok hűhó semmiért-ben (Much Ado About Nothing). Emlékezeteset alakított a Börtönpalota (Brokedown Palace) szenvedő Darlene-ként, A Szerelem a végzeten-ben (Serendipity) John Cusack, a Pearl Harbor-ban Ben Afflack és Josh Harnett, míg egy vadonatúj (hasonlóan vámpíros-farkasos) akciómoziban, a Van Helsing-ben Hugh Jackman partnereként.
Scott Speedman filmsorozatokban mutatkozott egészen 2000-ig, amikor a Duets-el debütált a filmvásznon. Még játszott a Dark Blue című krimiben, de elképzelhető, hogy szerepelni fog az Underworld folytatásában is.
Michael Sheen, aki a farkasok vezérének szerepét, Lucian karakterét kapta, játszott az Othello egyik feldolgozásában, Mary Reilly-ban, az Oscar Wilde árnyoldalával foglalkozó Wilde-ban, vagy a hazai mozikba nem biztos, hogy eljutó, Michael Crichton nevével fémjelzett időutazásos-lovagkori sci-fiben, azIdővonal-ban (Timeline) melyet Richard Donner rendezett.
Az intrikus Kraven “hálátlan” szerepét Shane Brolly kapta. Eddig kevés filmben kapott szerepet, de láthattuk felvillanni például az Imposztor (Impostor) című sci-fiben.
Bill Nighy-t nem nagyon kell bemutatni, hisz egyre több filmben csillog-villog mostanság. Az idős úriember egyik legjobb alakítását a kiöregedett Rocksztár szerepében hozta, az Igazából szerelem-ben (Love Actually). Róla kevesen tudják, de komponál is. Néhány fontosabb filmje: The Phantom of the Opera, Ember a talpán (Being Human), Still Crazy, amelyben ugyancsak rockénekest játszik, vagy az excentrikus fodrász szerepe a Fújd szárazra, édes!-ben (Blow Dry).
Len Wiseman első rendezése ahogy a mondás tartja: “Kezdőtől nem rossz!”
Nincsenek nagy újításai, nem tökéletesen ura a világának, de lényegesen jobb, mint az Új faj-t jegyző Michael Oblowitz. Lassításai, képi megoldásai nem olyan erőltetettek, és a kevés pénz ellenére néhány egészen kellemes trükkre is futotta. A második rész büdzséje biztosan magasabb lesz!
A zene Paul Haslinger műve, aki a Tangerine Dream szintetizátoros felállásból lehet ismerős. Még készített dalt a Különvélemény-hez (Minority Report), dolgozott a Claire életre-halálra (Picture Claire) mozin, valamint dalt írt Az olasz meló-hoz is (Italian Job).
Röpke másfél óra harapás és sikoly, néhány látványosabb jelenettel megdobva. Lehetett volna jobb is, de az anyagból ez is szép teljesítmény! A második rész pedig csak jobb lehet, és nem azért, mert az Underworld rossz film, dehogy! Egyszerűen csak nem öltek bele elég pénzt, és ez bár nem egyértelműen szembetűnő, de mindenképpen olyan tény, amely felett nem lehet elsiklani.