A következő címkéjű bejegyzések mutatása: simon pegg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: simon pegg. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 27., csütörtök

Öröklés - Inheritance (2020)

Öröklés - Inheritance (2020)


Rendezte: Vaughn Stein

A film Mafab adatlapja: Inheritance (2020)

Megtekintés: Simon Pegg rajongóknak kötelező, de a befejezés megér egy misét.

Kísért a múlt. Rengeteg irodalmi mű és film épül erre az egy, apró, mára közhelyes mondatra. A múlt előbb-utóbb visszaköszön és benyújtja a számlát, meg hasonló okosságok.
Ez a film felvezet egy remek történetet, amelyben a múlt titkai ránehezednek egy fiatal nő vállaira és mikor válaszokat kap a kérdéseire, rájövünk, hogy egy blöff az egész és a titokzatos történet – habár hasonló esetek előfordulnak a világban, lásd a német nevű kislányt, aki felnőtt nőként szabadult ki fogságából – valahogy az egész történet erőltetett. Tegyem hozzá: számomra!

Simon Pegg moziról van szó. Kedvelem Simon Pegg-et, ezért megnézem az új filmjeit, ha tudok róluk. Erről hallottam, így nem volt kérdés. Azonban nem szórakoztam túl jól és rádöbbentem, hogy a kedvenceink pont ugyanúgy megöregednek, mint bárki más. Igaz, Pegg már a kilencvenes években sem volt kölyök, most azonban látni rajta a kort és nem tetszik. A Shaun vagy az első Star Trekkes Scottyt szeretném látni, nem ezt a közel hatvanas (Ennél hatalmasabbat is ritkán tévedek, mert Pegg épp csak betöltötte vagy tölti idén az ötvenet.), ráncos fószert, arról nem is beszélve, hogy Pegg a humorban erős, ezért, amikor drámai szerepeket húz ki a fiókból, azokért nem tudok annyira rajongani. Mert szívesen röhögök rajta és vele, ha egy jó moziban csillogtatja meg tehetségét. Az Inheritance azonban egy magát titokzatosnak mutató darab, amely kb. addig érdekes, amíg el nem kezdik a múlt titkainak szövevényeit kibogozni, mert elég hamar kiderül, ha ügyesek vagyunk, hogy mire is megy ki a játék, ráadásul annyira hihető a váz, hogy kb. folyamatosan kiestem a történetből, amikor végiggondoltam.

Szpojleresen fejtegetnék:

Lauren (Lily Collins) édesapja (Patrick Warburton nyúlfarknyi szerepben, ahogy mostanában találkozom vele.) meghal és elég hűvös viszonyukat már nem tudják rendezni. A végrendelet felolvasása további sebeket ejt a lányon, de ha ez nem elég, apu egy sötét titkot is rábíz, aminek felfedését a nyilvánosság előtt kategorikusan megtiltja, illetve, inkább erősen célozgat rá, hogy nem kellene. Tehát, úgy ad valamit, hogy egy füst alatt szóváteszi, mennyire nem kellene, hogy ez a titok kiszivárogjon és Lauren temesse el mélyen - ami, mint kiderül, egyébként is a föld alatt van. (Gyakorlatilag, átpasszolja a felelősséget a lánya vállára. Vagy nem is?

Kérdem én: akkor miért nem hagyta apu a picsába az egészet, minek szánt rá időt, hogy kiszivárogjon bármi is. Ezzel még oda akar szúrni a lánynak, hogy tudja, miért nem volt a viszonyuk jobb?

Na, nem titkolózom: A külön örökség, amelyet a család többi részével apu nem osztott meg, hogy a birtok egyik szélén – a birtokon, amelyet amúgy anyu örökölt meg, hogy nehezebb legyen esetleg a későbbiekben, ha „úgy van” – egy pincehelyiségben elrejtett egy férfit (Simon Pegg), nagyjából harminc éve, és homályos okokból azóta életben és egyszerre fogságban tartja.

Hogy nem túl életszerű, az szerintem kis szó. Megoldható? Meg, hiszen a történelemben a bulvár sajtó foglalkozott is hasonló történetekkel, vagy a „The Room - Szoba (2015)” című, nyomasztó alkotás is, néhány éve. Szóval igen, a jelenség elképzelhető, de itt valahogy nem értettem, mi szükség volt minderre és egyáltalán...

A pince már korábban kész kellett legyen, hiszen mégsem kezdhette akkor megépíteni – építtetni – az ügyvéd úr, mikor elhatározta, hogy cimboráját oda temeti el élve, néhány „apróság” miatt. Oké, de akkor meg mi a fene funkciója volt ennek a helynek és a család miért nem tud róla, miért nem érdeklődik? Apu, amikor vette a házat, nem említette senkinek, hátha jóleszazmég valamikor? Elképzelhető, hogy viharpince volt, még akkor is, ha ebben az államban nem jellemző? Vagy egyfajta pánikszoba, amit valamiért a háztól távol ástak ki?

Lily Collins amikor lesétál az eldugott pincébe, amit apjától "örököl", azzal ajtót nyit a múltjára.

Azonban ha később építi meg, akkor addig hol rejtegette a Pegg alakította figurát, Morgan-t?

Oké, elrejtette, elfogadom.
Oké, harminc évig senki nem kapta rajta, hogy ételt vagy bármit visz le oda, mert apu nagyon ügyesen csinálta, ami azt jelenti, hogy egy logisztikai zsonglőr.
Oké, Pegg túlélte a harminc évet azzal, hogy elég élelmet kapott és naponta nyomta a fekvőtámaszt. Oké, apu valahogy mindig megoldotta, hogyha a családdal esetleg két hétre lelépett, akkor se haljon éhen a foglya, habár, elég puritán a pince, így sem komoly fürdésre, sem egyéb tevékenységre nem nagyon alkalmas.
Oké, Pegg a harminc év alatt nem kapott el semmilyen nyavalyát, ami miatt orvoshoz kellett volna vinni, habár harminc év egy szürke pincében, pont nem az a környezet, ahol ez megkerülhető.

De a legdurvább, hogy mindezt végül egy nagyjából mondvacsinált okkal tette apu és nem értem meg, hogy miért nem lett volna kézenfekvőbb, ha eldobja a kulcsot, és mondjuk tér vissza öt-tíz év múlva, amikor már csak egy kis múmiát kell zsákba kaparni és eltemetheti pont oda, ahová az eset egyik katalizátorát is temette – egy véletlenül elütött fiatalembert.

Miért?

Mert apu egy jó ügyvéd és nem gyilkos???

Hát, ezt így már nem nyelem le. Nem bírom. Lehet, hogy az író furfangosnak és tökösnek érzi magát, de nekem ez a történet légből kapott, esetleges és a befejezése egyenesen nevetséges. Sőt, dühítő!

Nem mondom, Pegg megmutatta, hogy drámai színésznek sem utolsó, ám ettől még nem tudom jobban elhinni és ráhangolódni arra, amit látok. Azért megsüvegelendő, hogy egy fél éves edzésprogramot zavart le, hogy lefogyjon a szerepért. A végeredmény állítólag 8%-os testzsír-mennyiség megmaradása volt.

Ügyvéd apu tehát felvállalta, hogy olyan életet él, amelyben állandó jelleggel lesz a háttérben egy titka, amit a családja sem tud. Ehhez megvolt a pénze, ideje és technikája is. Sőt, a hagyatéki felvétel szerint még friss videót is készített a lányának azzal a néhány mondattal, amit az ügyvédnél helyezett el letétben. Gondolom, ezt évente leforgatta ezek szerint.

És, hogy miért utálom, hogy Lauren bele van kényszerítve egy nyomozásba?
Mert nekem, nézőnek csinálják a műbalhét. Győzzenek meg róla, hogy apu tényleg úgy véli, néhány homályos utalással engedi a búcsút útjára, a lánya meg tegyen, amit akar?
Tényleg így csinálna egy felelősségteljes „apuka”?
Kicsim, van valami szar a pincében, amiről nem beszélnék és később, ha láttad, te se tedd. Ja, hogy ki az és miért, azt nem mondom meg, mert majd hagyom, hogy emberünk tegye meg, magától.

Mondjon, amit akar arról, hogy hogyan lett fogoly.
Megreszkírozva azt is, hogy majd hazudik erről, apu meg már nem lesz ott, hogy rávilágíthasson erre.
Szóval, bezavarod a kölyköd egy kígyókkal teli verembe, lámpa és fegyver nélkül, mondván, ha sikerül kijönnöd, ne csinálj semmit, csak hallgasd el. Okos.

Persze Lauren karaktere úgy van megírva, hogy rövid úton szerez információkat az ismeretlenről, aki pedig belekezd egy mesébe, amit vagy elhiszünk, vagy nem. És a végén nem tudom, hogy melyik történet a nagyobb baromság, amely elmagyarázza, miért is kellett harminc évre kivonni a forgalomból: az, amit ő mesél el, vagy az, ami végül kiderül.

Mert egyik sem tűnik olyannak – pedig erőlködik a forgatókönyv, kegyetlenül – ami legitimmé tesz egy ilyen tortúrát. Egyszerűen, nem értem, minek vesződne ilyesmivel bárki is?

Mindegy, fátylat rá, mert a színészi játék korrekt, a hangulat, fényképezés helyre, zene a képek alatt oké. Egyben van.

De azután kell a drámai lezárás, amit megkapunk egy olyan jelenettel, amivel lustábban lezárni sem lehetett volna a filmet és sok kérdésem maradt utána. Legalább anyu (Connie Nielsen) is kap néhány percet, hogy valami olyasmit tegyen, amit 30 éve is megtehetett volna.
Ami szomorú, hogy valahogy egyik sem igazán érdekes és fontos. Pont, mint a film, amely többnek akart látszani, azután egy butaság lett belőle.

50%

Azt a pitét lehet, hogy megsütöm...

Többek között ahogy itt kinéz, gondoltam Pegg-et sokkal idősebbnek. Vagy remek a maszkmester munkája, vagy több italt fogyaszt, mint a filmben. Bár, ott csak annyi az instrukció, hogy lehetőleg harminc éves legyen az itóka.

2018. április 4., szerda

Ready Player One - Ready Player One (2018)

Ready Player One - Ready Player One (2018)


Rendező: Steven Spielberg

Megtekintés: Mivel "csak" egy Spielberg mozi, kihagyhatatlan darab, bár, most kicsit mintha füllentettem volna.

Nem tudom, valójában mit gondoljak Spielbergről, de úgy érzem néha, hogy amit filmesként el lehet mondani, azt ő már megtette amikor kezdte a szakmáját, csúcsra járatta a nyolcvanas években, azután szépen lassan, ahogyan elrepültek felette az évek, maradt egy igen korrekt rendező, sokkal kevesebb lélekkel, mint amit tőle megszokhattunk. Ez lehet az egyik oka, hogy a "Ready Player One" számomra nem váltotta be azt, amit remélhettem volna, ha reméltem volna bármit is.
Először is, ez a film, bárki bármit gondoljon, leginkább két komponensből tevődik össze:
1.) Reklám a VR felhasználási módnak.
2.) Egy közel két órás gameplay, filmes átvezetőkkel.

Gyerekként nagyon imádtam volna ezt a filmet, hiszen olyan darabokon nőttem fel, mint a "The Goonies", "Gremlins", "Star Wars" vagy az "Indiana Jones trilógia + egy rész". Az alaptörténet egy az egyben egy geek gyík fantazmagória. Milyen jó lett volna, ha meghaladja a korát! Ám ez nem történt meg, sőt, ha pofátlan akarok lenni és kicsit akarok, akkor ezt a filmet néhány éve, 2011-ben, hasonló felépítéssel elkészítette Zack Snyder, "Sucker Punch - Álomháború" címmel. Ott nem volt ekkora tétje a dolognak - vagy mégis, mert attól függ, honnan nézzük és bizony, néhány fiatal lány lelke volt a tét - csupán, végigkalandozhattunk egy több komponensből álló univerzumon, amely akár jelen mozi, sikeresen használta fel a popkultúránk egyes részeit, mint pl. zombie nácik, szamuráj gyilkológépek, robothadsereg és Mordor harcmező, meg egy sárkány család.
Ha úgy veszem, akkor a Ready Player One a tinifiú változata az "Álomháborúnak" (Ami a tinicsajos variáció volt akkor), tele tinifiús - már ha kb. a hetvenes években születtél persze - álmokkal, beleértve a kedvenc filmjeid hőseit és a borzongató ismerkedést a horror műfajjal is, amely pl. Kubrick szemén keresztül meg is lett idézve. (És milyen remekül! Kubrick nem először találkozik filmen Spielberggel és az a kb. tíz perc, amit Spielberg a "Ragyogásnak" szentelt ebben a moziban, sokkal inkább volt főhajtás az angol mentor-példakép (?) előtt, mint a 2001-es (Már 17 éves a film???) A.I. - Mesterséges értelem bármelyik kockája. Igaz, itt pont egy homage szemtanúi lehettünk, vagy valami hasonló.)
Spielberg korábban nem szentelt soha annyi időt a számítógépes Motion Capture és társai technikának, mint most. A mester (Spielberg) betévedt a tanítvány (Zemeckis) laboratóriumába és kicsit összekutyult dolgokat. Korábban Robert Zemeckis szerette volna, ha az animációs technikát felemeli egy olyan szintre, amire eddig nem sikerült neki, habár több filmben is igyekezett lecserélni az élő szereplőket a sokkal személytelenebb 1-esekre és nullákra. Mindenesetre Zemeckis munkássága előtt a mester több jelenetben is fejet hajt.


A történet meg néha még lusta is, az mellett, hogy végtelenül klisés és egyszerű. A gyönyörű látványvilág és CGI varázslat sem tudja megtölteni többlet-tartalommal. Hiába szeretne ez egy okos filmnek látszani, a rengeteg utalással és technikai megoldással, mert ha elvesszük ezt a talmi csillogást, a lerágott csont marad. Legkisebb fiú, küldetés, gonosz befolyásos ellenség, bla-bla-bla.

Wade (Tye Sheridan) egy olyan világban tini, amikor a kiüresedett nihil elől a lakosság zöme a virtuális világ adta szemfényvesztésbe menekül, mert ott bárkik lehetnek, akik a való életben nem. A virtuális világ, más néven Oázis teremtője, Halliday (Mark Rylance - Spielberg új kedvence néhány éve) halála előtt megviccelte kollégáit és befektetőit, mert gyakorlatilag a végrendeletét, amely mint tulajdonos, szinte teljes teljhatalmat biztosít a virtuális világ felügyelete felett, rejtett fájlként és egyben lehetséges cheat-ként és elvégzendő feladatként elrejtette magában a megteremtett világban. A világ összes szerencsevadásza, aki felcsatlakozik az Oázisba, azóta csak ezt a három kulcsos főnyereményt keresi. Sokan magányosan próbálják fellelni, ám némi jellemfejlődés után hőseink, sőt, még az ellenlábasuk, Sorrento (Ben Mendelsohn) is a csapatmunkát részesíti előnyben.

A történet elejétől a végéig megfelel az ifjúsági filmek valamennyi kritériumának. Szerethető főhős, vicces mellékalakok és segítők. Varázslatos mesevilág, megoldandó rejtvények és a nyomukban loholó ellenlábasok. A végén csúcsjelenetek, végső harc, míg győzedelmeskedik, akinek kell, elnyeri a szíve választottját, levonunk néhány tanulságot, melyből az egyik, hogy néha pont az látja meg először a veszélyeit egy adott találmánynak, aki azt megalkotta. Márpedig, az irány, amelybe már egy ideje haladunk, az olcsó és gyors számítástechnikának köszönhetően, nem a helyes irány.
Mert így tényleg előbb vagy utóbb, egy virtuális létezés dróton rángatott bábjai leszünk csupán.

Vagy már azok is vagyunk...

70%

Figyeld:
- A ragyogás még sosem volt ennyire vicces.
- A DeLorean autómárka vagy most fog feltámadni, vagy soha már.
- Kb. ezer filmes vagy egyéb kortárs szórakozási felület cameo-ja.
- Simon Pegg mostanra szinte minden komolyabb A filmben tiszteletét teszi valamilyen módon.

Ha megnéznéd:
- Ready Player One (2018)

Fiam és barátom rövid értekezése a filmről:



2016. július 24., vasárnap

Star Trek - Sötétségben - Star Trek Into Darkness (2013)

Star Trek - Sötétségben - Star Trek Into Darkness (2013)


Rendezte: J. J. Abrams

A film Mafab adatlapja: Star Trek Into Darkness (2013)

Megtekintés: Annak ellenére, hogy nem érzem magam kifinomult ST rajongónak, kedvelem az olcsó és mára gagyi tévésorozatot is, de ezeket a modern, színes-szagos epizódokat is, ezért szerintem bőven nézhető mozi.

...mert állítólag kétféle rajongó van és a régiek tartják magukat az igazinak, akiket még az elgondolkodtató, "unalmas" részek húztak be ebbe a világba, amely, ahogyan egy bölcsész ismerősöm megfogalmazta, a szocializmus helyes felhasználásáról szólt, hiszen mindenki egyetlen, közös célért létezett és ezért, hogy a cél lebegjen a szemük előtt, az államtól meg is kaptak minden segítséget, hogy a fő cél - más világok és idegen kultúrák felkutatása és közös útkeresés - ne kelljen eltérniük.
Nos, a kétezres évben, ha meg is maradt ez az alap, inkább egy felgyorsult tempót képviselnek a mozifilmek, amelyekben ha nem is az akción van a hangsúly, de mindenképp egyik fontos komponense lett a filmeknek. Teszem hozzá, ha abból indulok ki, hogy mind a három mozifilm egyfajta erős akcióval indul - Kirk születése közben elpusztul az apja és egy űrhajó, Kirk és csapata életét kockáztatva megment egy idegen fajt a vulkán pusztításától, Kirk részt vesz egy béketárgyaláson, amely közelharcba torkollik - akkor igenis úgy kell vennem, hogy az új részeknek fontos része az akció, legyen az akár csak egy kicsike kis leágazás is. Ez a Shatner féle mozikra annyira nem volt azért jellemző, bár, ahogy teltek az évek, egyre inkább előtérbe került ott is a mozgalmas látvány jelent az elgondolkodtató moralizálással szemben.

A 2013-as ST rögtön egy akciójelenettel indít, egyenesen bele a közepébe. A nézőnek hirtelen kell a kapott kevés információból összeraknia, hogy amit látunk, az egyfajta mentőakció, amelyre etikai okokból a konföderáció nem adhatott engedélyt. Ismerve Kirk hozzáállását nem lepődhetünk meg, hogy ő bizony néhány alapszabályt megszegve inkább közbeavatkozik, ami majdnem Spock és hát Kirk és a doki életébe kerül. Előbbi egy kitörni készülő vulkánban helyez el robbanó töltetet, míg utóbbi kettő kezdetleges dobófegyverek elől menekül, hogy végső megoldásként hatalmasat csobbanjanak egy toronyugrást követően. (Itt jegyzem meg, hogy Guy Ritchie új Arthur királyos filmjének első nemzetközi trailer-ében kísértetiesen hasonló jelenetet sikerült felfedeznem, beleértve a fényképezést és a vágást is. Gondolom, mire ezt a cikket olvasod, talán már lesz is erről videó valamelyik youtuber csatornáján.)


Az akció sikeres, de Kirk (Chris Pine) megkapja a szokásos lebaszást a főnöktől (Bruce Greenwood), és mi, elgondolkodhatunk, hogy vajon a szabályok, amelyek gúzsba kötik a csillagflotta kapitányainak - és az egész szervezeten belül dolgozókat is értsük ide - kezét, hány ártatlan életébe kerülhettek, akinek sorsát nem Kirk kapitány keresztezte, hogy felrúgva a szabályokat, esetleg megmentse őket?

Alig van időnk agyalni ezen, amikor színre lép a második rész antagonistája és véres harcot indít a csillagflotta ellen, homályos indokokat követve, amelyek később lesznek világosak számunkra. (Itt jegyzem meg, hogy mindhárom új mozifilm főgonoszának fontos motivációs oka a bosszú, legyen annak eredete bármilyen és mindhárom esetben közvetve illetve közvetlenül a bosszú kialakulása köthető a csillagflotta tevékenységi köréhez, ami után erősen el kellene gondolkodni, hogy nincs e komoly probléma annak működésével, vagy annak szabályrendszere esetleg nem szorul e komoly ráncfelvarrásra?

A film egyik legjobb, ugyanakkor legkevésbé indokolt jelenete.

Miközben megismerjük a rosszfiút, Khan-t (Benedict Cumberbatch) első akciójában, amellyel csupán eltereli a figyelmet és mégis tucatnyi ember életébe kerül, nagyon erősen megidézi a Trónok harca sorozat 6. évadának utolsó részét, melynek elején egy hasonló zenei világú és felépítésű epikus leszámolás nézői lehetünk. Rendben, dinamikában van eltérés, de ha csak a lényeget tekintjük, azért zeneileg is van összecsengés és a felépítésben is találunk hasonlóságot. Mellékesen a Trónok harcás jelenetsor engem erősen emlékeztetett a Keresztapa utolsó jelenetsorára, amikor Michael leszámol ellenfeleivel.

Természetes egyedül Kirk rendelkezik annyi éleslátással, hogy megfejtse a terrortámadás lényegét, habár, még így is elkésik, mielőtt leadhatná a figyelmeztető jeleket. Khan közben menekülőre fogja, habár, ez szintén a terveinek része, hiszen mint később kiderül, van némi befejezetlen ügye a csillagflotta aktuális admirálisával (Peter Weller), akiről, végül kiderül, hogy nem kevésbé szociopata, mint maga a kikiáltott ügyeletes közellenség.


A film lehet, hogy közel sem olyan mélázós és gondolatébresztő, mint Roddenberry, a ST univerzum megteremtőjének első történetei, amelyekből a kultikus rangra emelkedett televíziós sorozat kinőtte magát, de ezt én tudom helyén kezelni, hiszen, el kell fogadnunk, hogy azóta eltelt ötven év, változott a világ és a gondolkodásunk felgyorsult és ami akkor fontosnak érződhetett vagy újszerű volt, azt manapság már rég megugrottuk. Amin akkor még felhördült az átlagnéző, azon a mai moziba járó közönség egyenletesen kezd szuszogni és lassan elalszik. Szóval én kedvelem a régi epizódokat és az új filmeket is, igaz, más okokból.

Abrams biztos kezű iparos és két rész alatt talán nem sikerült eléggé elmélyítenie a karaktereit, de szerencséjére, azoknak már megalapoztak a kezdetektől a hatvanas években, így neki inkább a mondanivalóra kellett koncentrálnia. Persze, oké, én is szeretnék többet megtudni az új legénységről, sok kis információt, hogy részese legyek a ST családnak, de egyelőre be kell érnem azzal a kevéssel, ami jut. Kirk , Spock (Zachary Quinto) karaktereire még úgy ahogy jut idő, a többiek azonban alig többek biodíszletnél, habár érezhető, hogy a forgatókönyvírók igyekeznek mindenkinek juttatni legalább egy jó jelenetet, hiszen, ez egy együtt működő közösség, nem széthúzó emberek klikkje. (Scotty (Simon Pegg) akciózik az idegen űrhajón, Chekov (Anton Yelchin) versenyt fut az idővel, miközben a gravitáció eltűnik körülötte, Uhura (Zoe Saldana) megmenti Spockot és mintha a doki (Karl Urban) és Sulu (John Cho) is kapna egy-egy percet. Ami borzasztó kevés szerintem, mert valamiért az ember nagyon meg tudja kedvelni ezeket az embereket. Hiszen nem jedi lovagok, vagy fantasy hősök, hanem hús-vér emberek, akik akár fel is áldozzák magukat, de minimum a legvégsőkig küzdenek, mind a hajóért, mind egymásért, ha a helyzet úgy hozza, mindezt úgy, hogy a széthúzás alig jelenik meg a filmben, vagy ahol esetleg érezheted, ott is van mellette kölcsönös tisztelet és szeretet. Szóval, ez egy olyan csapat, amiben nem találsz egy állandóan kesergő, rikácsoló alakot, aki azon sopánkodik, hogy milyen tré, és mi lesz és a többi. Ehhez legközelebb talán még a doki karaktere állna, ám ha baj van, ő is ugyanúgy kiveszi a részét akár a harcból is, mint bárki más.


Ugyanakkor a film egyik hibája erényei mellett, ami a sorozat fő jellemzője: a főszereplők kivételével szinte mindenki pótolható. Vannak a legénység ismert tagjai és mindenki más, akik, ha beüt a szar, simán mehetnek a levesbe, akár tömegesen is, amellyel néha még egy gyilok-horror bodycount-jára is simán rávernek. Ha bármilyen gázos szituba belemennek hőseink és van velük legalább egy, akit korábban nem láttunk, borítékolható, hogy az illető vagy a "dolog", ha idegen lény, simán elhalálozik. Szóval, nem is értem, hogy miért olyan romantikus az Enteprise fedélzetén szolgálatot teljesíteni, hiszen a történelemkönyveikből vagy legalábbis a hajónaplóból biztosan kiderül, hogy az elhalálozások elég magas számot mutatnak.

A másik, hogy néha kicsit következetlenek a flottaparancsnokok.
Pike kapitány kijelenti, hogy Kirk beavatkozott egy olyan törzs történelmébe, amelyik még a kereket sem találta fel. Ez szerintem tévedés. Lehet, hogy az a nép lándzsákkal dobálódzott - teszem hozzá, annak ellenére, hogy életük része volt ez a fegyver és annak megfelelő használata, eléggé eredménytelenül dobálták menekülő párosunk után - de azért a ruházatuk elkészítése nem a primitívségről árulkodott, sem az a kegytárgy, amelyikből a kitekerhető pergamenlapot Kirk afféle páncélként kiterítette két fa közé, hogy időt nyerjenek vele és egyértelmű volt, hogy valami módon az automatikusan visszacsúszik a tokjába, ha végeztek az imáikkal. Ilyen szerkezetet pedig csak olyan nép tud elkészíteni, amelyik a kerék fogalmával is tisztában van - épp, csak a környezet sajátossága miatt lehet, hogy célszerűtlennek találták alkalmazni, azalatt, amíg megkergették a főszereplőket. A másik, ami miatt feltételezem, hogy sokkal értelmesebbek, mint Pike feltételezte, hogy rögtön azután, hogy az Enteprise elhagyta a bolygót, a törzs varázslója a vörös homokba máris teljesen korrekten felrajzolta az űrhajó felépítését, egy olyan szögből, amelyet nem is látott, de ábrázolás szempontjából egyértelműen célszerű volt. Ilyet primitív nép nem tesz. (Ezzel az okfejtésemmel egyébként csak poénkodtam...)

Khan-on egyedül csak Spock talál fogást.

Arra is kiváncsi lettem volna, hogy Kirk amíg beszaladt a pergamenért, hogy elcsalja a kis csapatot a halál torkából, addig Bones hol találta a hátast, amelyet azután Kirk csípőből ártalmatlanná tesz, mert megijed tőle. Bones miért nem félt és mennyi ideje volt korábban az akció előtt felkutatni, megszelídíteni és magával vinni a találkozási pontra a lényt, amiről egyértelmű, hogy Kirknek meg fogalma sem volt? :)

Marcus admirális, aki szent céljának tekintette, hogy Khan-t eltiporja, miért olyan hülye, hogy annak legénységét rakétákba teszi és álcázza? Nem lett volna egyszerűbb simán eltüntetnie a rakétákat, hiszen már egyedül Khan is elég veszélyes ellenfél volt a számára, hátha még esetleg felébred a többi embere is? Mit szórakozik az az admirális ezzel? Hasonló esetben fogom az egész kompániát, dinamitot fektetek a seggük alá és felröpítem őket az égig, űrhajó nélkül. Ez meg még egyenesen odalöki őket Khan-nak és még az egész csillagflotta legtökösebb kapitányát is beáldozná, aki korábban épp megmentette az életét.
Nem csoda, hogy végül Khan nem hal meg. Nem ő volt a történet negatív karaktere - tevékenységének ellenére sem - ezért nem lett volna fair végül lelőni vagy egyéb módon meggyilkolni őt.


Na, ezeken így elmorfondírozva, egész jó kis film volt ez a második rész.
Már csak arra lennék kiváncsi, mire is utal az alcím: sötétségben?
Talán, amikor Kirk megjárja a halál tornácát, amiből pont Khan vére hozza vissza?
Vagy ez utalás arra, hogy az admirális sötétségben tartja a legénységet az akció igazi okát illetően?
Esetleg itt már annyira kimentek az univerzum széléig, hogy még csillagokat sem láttak?
Nem mintha nem lenne mindegy, mert jól hangzik, jelentsen bármit.

A zene egészen jó, a színészek remekelnek, igaz, Cumberbatch már-már elripacskodja néha a figurát, bár, szerintem még belefér. Azért az szép fegyvertény, hogy Khan egy osztagnyi Klingont kivégez, de végül, közelharcban Uhura és Spock sikeresen ártalmatlanná teszi.
A fényképezés nagyon szép és a két óra simán elröpül.

Külön megjegyezném, hogy nagyon unalmas már, hogy a ST univerzumban nem voltak még képesek kitalálni egy olyan pajzsot az űrhajók köré, amely esetleg tényleg folyamatosan és biztonságosan működne. Egy találat és máris omlik össze a rendszer. Hát ezt meg, hogy??? :)

Töfi:
- Az első elkészült pilot filmben a hajó kapitánya, ebben pedig Kirk mentorának a neve Christopher "Chris" Pike. Kirk megformálójának neve pedig Chris Pine. Egyetlen betű eltérés!
- Peter Weller a ST Enteprise sorozat két részében már játszott negatív karaktert.
- Nem véletlenül kerül a film végén egy kapszulába Khan karaktere. Ezzel hagytak egy kiskaput, hogy később esetleg ismét megjelenjen a karakter.
- Spock és Khan verekedését a szemétszállító gépen négy napig forgatták. A fémnek látszó díszlet valójában gumi volt, hogy a színészek ne sérüljenek meg a rengeteg akció közben.

80%

Ha szeretnéd látni: S T A R  T R E K  -  S Ö T É T S É G B E N

Ahhoz képest, hogy Spock, mint Vulkáni, a hosszú és eredményes életről papol, elég banális okok miatt lenne képes magát feláldozni, amitől egy kissé komolytalan is lett számomra a film eleje. Tényleg annyira a szabályok rabja, hogy ha van mód rá, hogy esetleg mentsék, ő inkább meghal, mert a szabály mást mond? Hát ilyen hülye ez a Vulkáni nép? Tiszta "Ugorj a kútba!" mentalitás.

2015. december 14., hétfő

Bármire képes N - Absolutely Anything (2015)

Bármire képes N - Absolutely Anything (2015)


Rendezte: Terry Jones

A film Mafab adatlapja: Absolutely Anything (2015)

Megtekintés: Nagyon vártam, kedvelem is Pegg-et, de ez egy halovány "Minden6ó" és "A bájkeverő" hibrid.

A film közel sem rossz, de nem is akkora nagy durranás, mint az előzetes után vártam. Az alapötlet, hogy az idegen lényekből álló bizottság egyetlen emberen teszteli le, hogy mit is tenne az illető, ha bármit megtehetne és ez alapján döntik majd el, hogy a föld bolygó és teljes lakossága alkalmas e arra, hogy továbbra is szennyezze a világegyetemet.
Ha ebben a formában még nem is, de láttuk már ezt a történetet, amikor a kisember-átlagpolgár, Neil (Simon Pegg) kezébe olyan lehetőséget adnak - szó szerint - amellyel kifordíthatja sarkából a világot, ő mégis inkább főleg önös érdekek szerint dönt és még a hőn áhított megszerzendő hölgy (Kate Beckinsale) elcsábításában is igyekszik felhasználni az isteni kvalitásokat.
A film első fele az isteni erőben megbújó lehetőségeket taglalja, a második fele pedig a felmerülő problémák elsimítását mutatja be, egészen a főszereplő végső karakterfejlődéséig, amikor rádöbben, hogy ahhoz, hogy megfelelően használja hatalmát, valójában felül kell kerekednie rajta és másokon segítenie. Nos, kb. pont erről szólt a cikk elején megemlített másik két film. Ott az egyikben az ördög csintalankodik a főszereplővel, a másikban meg egyenesen a jóisten teszi próbára hősünket. Itt pedig a vallás tanításaival szembehelyezkedve, pont földönkívüliek a történet origói.

Simon Pegg még mindig remek, habár arcán már gyülekeznek a ráncok és ebben a filmben, lehetőség lenne rá, de mintha közel sem lenne olyan túlmozgásos és mimikailag hiperaktív, mint például a Kornetto-trilógiában. Nem feltétlenül halovány teljesen, de azért kicsit visszafogottabb a munkája.
Beckinsale mutatós darab, de nem érzem annyira jó komikának, hogy be kellene dugni Pegg mellé egy ilyen produkcióba. Már a "Távkapcs"-ban is őt tartottam a leggyengébb kelléknek.
Sajnos, Robin Williams búcsúja is elég felemás lett, hiszen a 2014-ben elhunyt színész most egy kutya szinkronizálását kapta feladatnak és habár tényleg az egyik legviccesebb figura lett így az övé, összességében azért még Dennis a kutya (Mojo) sem akkora humorfaktor, mint lehetett volna.
Elvileg az angol humor kedvelőinek most nagyon örülnie kellene, hiszen Terry Jones az ős Monthy Python még élő tagjait sikeresen össze tudta verbuválni a közös mókázásra, ám üröm az örömben, hogy csupán CGI szörnyek hangjaként kell beérni velük.
Míg angol nyelvterületen élő nézők könnyedén felismerik majd a hangok gazdáit és örülhetnek régi kedvenceiknek, addig majd, a magyar nyelvű változatnál sem nekik, sem Robin Williams utolsó megjelenésének nem lesz gyakorlati haszna, hiszen az Aladdin-ban nyújtott alakítását sem ismerhettük nagyon meg, hisz nekünk a kiváló Mikó István magyarította a Dzsinn hangját és ezzel tökéletesen ki is lettünk elégítve. (Talán ezért sem volt ez a legjobb búcsú tőle)

- Ül!

Szerintem a film alapötlete nem rossz, szórakoztató is, mégis, van hiányérzetem, rendesen. Néhol a történet ahol drámaibb lehetett volna, elfelejtkezik a lehetőségről, máshol meg nagyvonalúan kezeli a szituációkat, nem teljesen elvarrva azokat.
(Pl. nagy fájdalmam, hogy a film milyen szépen felépíti a jelenetet, amelyben Neil (Simon Pegg) ideiglenesen elveszíti képességét, ám nem is sejti és magának tulajdonítja Catherine (Kate Beckinsale) meghódítását, miközben a néző pontosan tudja, hogy Catherine a barátnője nyomásának engedve megy Neilhez egy nyomásra. Gondoltam, később ez a momentum még fontos lehet, amikor majd a főszereplők között kialakuló kapcsolat elemzésére kerülhet sor, mégis, valahol ez a felépített részlet elsikkad a filmben.)
A film központi magja pedig mintha már kissé elcsépelt lenne a sci-fi műfajon belül, tudniillik, amikor is idegen lények értekeznek a földi élet létjogosultságáról és próbáknak vetik alá az embereket, hogy érettek e arra, hogy tagjai lehessenek egy nagyobb klikk-nek, amely az univerzum egyéb hasznos tagjait tömöríti.


Catherine karaktere is kissé felszínesen lett kidolgozva és elég könnyűvérű nő benyomását kelti, aki ezért nem lesz túl szerethető, pedig hasonló felépítésű fejlődéstörténetekben nem árt, ha a női főszereplőt könnyű megkedvelni. (Mondjuk "A bájkeverő"-ben sem volt feltétlenül a meghódításra váró kisasszony eléggé szerethető, nem véletlen, hogy a film végére előkerült a szomszéd lány pajkos figurája, amit persze érthető okokból a korábban már megismert színésznő alakított szintén, csak más karakterben.)

Szóval, összességében nagyon vártam ezt a filmet, zombikkal, űrhajókkal és mindennel együtt, de nem azt kaptam, amire vártam. Inkább negatív csalódás. A viszonylag legjobban elmesélt mellékszál az indiai kolléga, Ray (Sanjeev Bhaskar) kívánságával való elfilozofálgatás, amely megmutatja, hogy óvatosan kell kívánnunk, mert való válhat az álom és lehet, hogy akkor már késő.
Rob Riggle figurája már átmegy groteszkbe, Eddie Izzard viszont meg méltatlanul sovány és ötlettelen szerepet kapott.
Gavin Scott és a rendező, Terry Jones forgatókönyve biztos alapokra épít, sok lehetőséget kihasznál, de még többet nem. Gyakorlatilag a klisés vázat csupa olyasmivel turbózták fel, ami vicces ugyan, ám kicsit összecsapottá teszi a végeredményt. Vagy sokkal jobban kellett volna törekedni egy hiteles világ bemutatására - sok abszurditást mellőzendő, vagy el kellett volna mozdulni a teljes őrültségbe. Így kicsit felemás a végeredmény. Korrekt, éppen csak nem biztos, hogy sokszor újra fogom nézni...

Ha szeretnéd a filmet látni, kérlek keresd kedvenc oldalaim egyikén: B Á R M I R E  K É P E S  N

55%

A kívánságokat helyesen kell megfogalmazni...
Gondoltam a legrosszabb magyarítás nevében megváltoztatom a címet, Bármire képesen-ről Bármire képesN-re, hiszen a főszereplőt a filmben Neil-nek hívják! Ne mondd, hogy nem borzalmas! :)

Búcsúvideó Robin Williamstól:


2015. augusztus 9., vasárnap

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)


Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)


Megtekintés: A legújabb MI film semmivel nem lóg ki a korábbi négy rész közül. Éppen ezért érdemes megnézni, mert finoman adagolják benne mindazt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Tom Cruise saját gyermekének tekinti a sorozatot. Olyannyira, hogy a második rész óta, amikor is mindenhol arról lehetett olvasni, hogy maga végezte el a film veszélyes sziklamászós jelenetét, azóta, mintha önmagát akarná felülmúlni a színész. Pedig, ez csak két dologból tevődik össze. Tom Cruise kisebbségi komplexusából és a kapuzárási pánikjából, mivel ötven felett, már egyre kevésbé a nedves bugyis fruskák kedvence, hanem az érett jaguároké. Írnám ezt, ha rosszindulatú lennék. Nem vagyok...nagyon, de így gondolom.

Tom Cruise, nem akar megöregedni és elveszíteni azt a pozíciót, amelyet a blockbusterek világában jelent a neve. Nem akar úgy járni, mint De Niro, Pacino vagy a két kiöregedett akció sztár, Stallone és Schwarzenegger, hogy egyszer csak ott marad, kevés minőségi vagy pénzes munka nélkül, nevesincs rendezőkkel, középszerű filmekben, amiket a kutya sem néz meg... moziban. Meg merem kockáztatni, ez tett be végül Robin Williams-nek is, aki, szerintem, ahogy a neves rendezőket lecserélte a szakmában alig bizonyított tehetségekre, talán tükörbe nézve úgy vélte, hogy megfeneklik szakmájában és talán a csúcson kellene abbahagyni, mielőtt lebucskázik onnan. De Niro is húzó név volt valamikor. Pacino is. Most meg, ha ketten kerülnek egy filmbe, annak is, legjobb esetben,  langyos a fogadtatása.


Tom Cruise nem színész. Tom Cruise filmsztár. Amikor szerepet játszik, akkor egy filmsztárt játszik, aki filmben szerepel. Ezt érzem. És nincs is ezzel bajom. Hiába fikázom. Kedvelem a filmjei nagy részét. Lehet egy egoista kis pöcs, ha a filmek, amikben magát hozza, szórakoztatnak. És általában szórakoztatnak.

A MI5 is egy tökös kis akció film. Eredeti? Nem érzem annak. Leginkább a harmadik és negyedik rész mellé illik hangulatban. McQuarrie remek rendező, de egyelőre nem tudom, mi az ő markáns jelenléte egy adott filmben. Nem érzem, mitől McQuarrie egy mozi. Ez a mostani például. De nem zavar, mert lehet kedvelni.

Tom Cruise akciózik. Simon Pegg hozza a mókát. Van benne csinos nő. Van benne lövöldözés. Van benne főgonosz, akiket mintha direkt egyre kevésbé akarnának kiemelni a filmekben. Mondjuk, amíg olyan remek színészeket találnak a gonosz szerepre, akiknek egyetlen szemvillanása is hitelesebb, mint mikor Cruise egy párbeszédben osztja az észt, addig nincs minden veszve.

Viszont le a kalappal Cruise előtt. Lehet, hogy ki volt kötve a repülőgép szárnyára a film elején. Lehet. De ott lóg. Kevesen csinálják ezt meg utána. Kötelező? Nem az, hiszen a számítógép és kaszkadőr szakszervezet mindent megtesz, hogy munkát kapjon a sztárok helyett. Miért csinálja meg akkor mégis Cruise? Mert, ahogy korábban céloztam rá; önigazolás. Amíg meg tudja tenni, akkor addig meg is teszi.

Mert fél, hogy egy reggel felébred és Tom Cruise már nem biztos, hogy képes lesz egy repülőgép szárnyán rohangálni a nézők kedvére. Mert van egy pont a férfiember életében, amikor a tökösség átmegy bölcsességbe. Amikor a nyaktörő mutatványokat már pont a nyaktörés eshetősége miatt nem fogjuk megcsinálni. Amikor az ügyesebb lábunk, amivel korábban állon tudtuk rúgni az ellenfelünket, már csak derékmagasságig tudjuk fellendíteni és abban sem biztos, hogy sok erő maradt. Mert a kor legyőzi az embert és az ember, néha, bizony harcol a kora ellen. Személy szerint örülök neki, hogy Cruise még töri magát és nem botoxozta az arcát eddig szét, hogy megőrizzen valamit a megkopott kisfiús bájából. Nem szükséges. Ne tegye. Öregedjen meg méltósággal, mint Anthony Hopkins, aki egy idő utána - sőt, valójában élete nagy részében - inkább a karakterek személyiségét mutatta meg, mint izomzatát. Talán Cruise tudja magáról, hogy nem remek színész, ezért neki más úton kell járnia.
Tudjuk miért, hiszen korábban írtam: filmsztár!


A MI sorozat pedig szerelemgyerek a javából. Már volt korábban szó, hogy Cruise kiszáll és továbbadja a staféta botot, ám mostanra úgy vélem, ő is tudja, hogy amikor az ember nyerésben van, nem áll fel az asztaltól. Behozták Jeremy Rennert, lehetséges akciósztárként - személyesen szerintem a fizimiskája olyan, mint egy átlagos vidéki suttyóé - ám valahogy nem harap rá annyira a közönség. Cruise pedig, remélhetőleg kisajtol mindent a franchise-ból, mielőtt felébredve úgy érzi, már nem fog többé senkinek az álláig felrúgni.

Miről szól a film?
Ó, csak a szokásos. Van egy titkos szervezet, amit senki nem ismer, ami a felszín alatt működik, akinek létezését azok is tagadják, akik elvileg tudhatnak róla. Így szokott ez lenni a kémfilmekben, vagy nem? Mintha már James Bond is küzdött volna ilyen láthatatlan és pontosan definiálható ellenséggel. )A "pontosan definiálható egy képzavar, hiszen csak annyit tesz, tudjuk, hogy van egy fő ellenség. Azután, hogy ki az, hol van, mi a célja, az mind lassan derül ki, akár hosszú évek kutatómunkája árán. Szóval, másrészt nem is definiálható olyan könnyen az az ellenség...)

Most Ethan Hunt (Tom Cruise) keveredik bele egy olyan ügybe, melynek megoldását nem biztos, hogy sikerül felgöngyölíteniük. Az ellenség szinte "kézzel foghatatlan". Hunt bármikor bevethető csapatából ellenségképet kreálnak, hogy a titkos nemzet (Más filmben Hydra, megint máshol S.P.E.C.T.R.E.) dolgát megkönnyítsék. Csupán Hunt és néhány közeli embere van tisztában azzal, mire megy ki a játék. A játékba pedig belekeveredik egy csinos ügynöknő is, mert ahogy a kémfilmektől megszoktuk, kell egy kellemes test is, hiszen a férfiak az autók és a sport mellett a csinos nőkre figyelnek a legjobban.
A legújabb rész üdvöskéje tényleg kellemes nőstény. Ilsa Faust (Rebecca Ferguson, Beszélő név, amely egyszerre idézi meg a Casablanca Ingrid Bergmanját és az ördöggel köttetett pokoli szerződés hangulatát.)
* Ilsa, magára hagyta Rick-et, amikor az szerelmesen várta Párizsban, mert Rick nem tudta, hogy bár a nő vele volt egy ideig, volt férje, akinek segítenie kellett a háború poklában, így a nő gyakorlatilag kettős szerepben élt egy ideig. A filmbeli Ilsa is ilyen karakter. Egyrészt gyengéd érzelmek alakulnak ki közte és Ethan Hunt között, ugyanakkor a múltja miatt egyáltalán nem ő a megfelelő partner egy lehetséges személyesebb kapcsolatban. Faustről meg nem hiszem, hogy bővebben kellene mesélnem. Guglizd ki!
- Tegyük hozzá, hogy Rebecca Ferguson, néhány fényképén, még hasonlít is Ingrid Bergman-ra.

Végre, Hunt néha bizony rá van utalva, hogy egy nő mentse ki a szorult helyzetéből. Jól áll neki. Kicsit olyan, mintha kezdené elfogadni Cruise, hogy nem kell mindig neki hoznia a legyőzhetetlen figurát és ez jót tesz a karakternek is. (Miközben persze egy feladat elvégzése miatt akár egy repülőt is képes "meglovagolni".)

Valahol (Én személy szerint a Vox magazinban olvastam) a rendező elmondta, hogy hangulatában több helyen igyekeztek felidézni a korábbi részeket. Magam nem nagyon vettem ezt észre, de ha tippelnem kellene, pl. az operaházban, mikor a kezdődő zenére a lépcsőn fellibeg a bérgyilkosnő, az eléggé Brian De Palma-s jelenet (első rész rendezője) az első bunyó a pincében pedig tiszta John Woo a második rész végéről. Brad Bird-et ha nagyon muszáj, talán az autós-motoros jelenetben szúrnám ki, amikor Brandt (Jeremy Renner) szemrehányást tesz Luthernek (Ving Rhames) a nem megfelelő jármű miatt. Az kicsit emlékeztetett a "Hihetetlen család" kedves humorára.

Egyebek:
Cruise és Pegg saját maguk csinálták az akciókat a filmben. Állítólag. Nem tudom, hogy ez a veszélyes autós üldözésre is igaz e, hiszen nem voltam a forgatáson, ám, fene tudja... Sosem veszélyeztetném egy sztárom egészségét olyan mutatványokkal, amiket összehoztak a filmben.

A bemutatót a karácsonyra időzített új Star Wars mozi miatt előre hozták.

Olvasni filmes magazinban (Vox), hogy egy hatperces merüléses, egy oxigén vétellel megoldott jelenetet Cruise szintén megcsinált a film kedvéért, de mivel végül dramaturgiailag ezt megvágva került a moziba, nem érzékelem a drámaiságot annyira, amiről a cikk mesélt. Pedig, ha jól megírják, tényleg össze lehetett volna hozni. Így, hiába bérelt fel állítólag a filmsztár egy merülés szakembert a jelent forgatásához, nem érzékelem a háttérmunka súlyát a töredezett jelenetsor miatt.

A korábbi részek férfiszereplői Alec Baldwin-nal bővültek. Néhány női karaktert is szerettek volna visszahozni, csak egyeztetési problémák léptek fel. Ez direkt jót tett a filmnek. Rebecca Ferguson üde jelenség és elég erős karakternek tűnik. Más kérdés, hogy ha én lettem volna a főgonosz, a második "hibázásnál" megválok tőle...

Remélem, lesz olyan jelenetsor a filmben, ami legalább olyan emlékezetes marad számomra, mint az első rész leszámolása vagy a negyedik felhőkarcolós jelenete. Egyelőre nem így érzem.

70%

Természetesen a filmet meg tudod nézni ha akarod, csak látogass ide: onlinepont titkos nemzet!