Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)

Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)

Rendezte: Norman René

A film Mafab adatlapja: Prelude to A Kiss (1992)

Megtekintés: Kissé zavaros koncepció. Inkább nézd újra a Segítség, felnőttem!-et.

Valahogy végig zavart ez a film.
Az alapötlet a szokásosan remek testcserés-lélekcserés-tudatcserés szituáció, Craig Lucas ötletgazda és forgatókönyvíró valahogy mégsem hozott ki a minimumnál többet az amúgy eleve abszurd ötletből. Tudom miért készült ez a film valójában:
Sydney Walker színész ismerte Renét. A 71 éves színész egész életében kimaradt az amorózó szerepkőrből és öregségére, mikor rákot diagnosztizáltak nála, egyetlen vágya maradt csupán és ez miatt fel is hívta a fiatalabb rendezőt.
- René, nézd, megettem a kenyerem javát, komoly betegséggel diagnosztizáltak, de nem akarok úgy elmenni, hogy nem volt egy igazi csókjelenetem a vásznon.
- Remek öreg cimbora, mert Craig összedobott egy szkriptet és megnyertük hozzá Meg Ryan-t, akit a filmben egy idős embernek meg kell csókolnia, méghozzá többször is.
- Aláírok!
- Küldöm a szerződést!
Ezzel le is lett zsírozva és Sydney Walker két évvel a halála előtt még ha színpadias változatban is, de megcsókolhatta a kilencvenes évek egyik legszexisebb üdvöskéjét, Meg Ryan-t.
Walker kettő, René pedig négy évvel élhette túl a bemutatót. René AIDS-ben hunyt el, Walker, mint írtam, rákban.

Hogy milyen a film? Ennek megfelelően alibi történet.
Először is, végig zavart a monológ, amit Alec Baldwin mond fel a film alatt. Ha valami ki tudja rángatni a nézőt abból, hogy elmélyedjen egy történetben, akár egy puha fotelban, az a rosszul időzített és alkalmazott külső monológ a nézők felé.
Eleve jobb esetben a filmet úgy kell megírni, hogy a jelenetből és a dramaturgiából lássuk a szereplők vívódását, érezzük a gondolataikat.
Nem abból, hogy megtámogatva a képeket még a szánkba is rágják azokat.
Azután nem árt az arányokra is figyelni. Itt a film első fele majd negyven perc, míg a szereplők összejönnek és eljutnak addig a pontig, amikor belép a misztikum és a fiatal ara tudata helyet cserél egy idős férfiével. Szóval, a csere után kb. egy kerek óránk marad arra, hogy az ötlet kiforrja magát és az alapötlet dolgozhasson, egészen a szokásos megnyugtató befejezéséig, amikor is tapasztalatokat cserélve minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ebben a forgatókönyvben viszont ezer ziccert hagynak ki.
Azt most ne elemezgessük, hogy mennyi bizarr a szitu, az esküvőre érkező öregember és a fiatal feleség között elcsattanó csókig, mert úgy baromság az egész, ahogy van. De ugye kellett az a csókjelenet, mert nem volt elég kreatív az író, hogy valami mással rukkoljon elő.

Azután, a testcsere után hiteltelen a dramaturgiája a jelenetnek is, amelyben a két szereplő elsodródik egymástól és ezzel elindítja a film tulajdonképpeni cselekményét. Már nem azért, de ha te egy idegen testbe kerülsz, akkor addig nem nyugszol, míg vissza nem térhetsz belé(d), de itt Meg Ryan karaktere mintha elfelejtette volna, hogy hol keresse önmagát.

Az alapötlet elve garantálna egy helyzetkomikumra épülő karaktercserés filmet, itt viszont alig történik valami vicces és mintha a film utolsó harminc percét inkább áthatná valami könnyes nosztalgiázós filozofálgatás, csak Alec Baldwin és Meg Ryan főszereplésével nem erre a lassú keringőre ültél be, hanem úgy gondoltad, hogy egy pörgős rockra kell ráznod a bulád. Sajnos nem. A film nyögve nyelős és nagyon vigyáznak, hogy a sikamlósabb témákat kerüljék, pedig Ryan egy öreg ember testébe költözött!
Ryan testébe pedig egy öregember.
Woody Allen szétcincálta volna a vásznat.
Craig Lucas meg szerintem az ötletén túl nem nagyon tudta, merre haladjon.
Mindezt úgy, hogy a film eredetije egy színdarab, amit nagy sikerrel vetítettek a színházak. A filmből ez nem derült ki számomra. Szaggatottnak, befejezetlennek éreztem a filmet és a misztikus részt is lehetett volna kissé erősebben tálalni, de gondolom, az még negyed óra, amire nem volt idő.

Lehetett volna egy kellemes romantikus film, egy komédia, de végül egy ötlettelen keserédest kapunk, amin nehezen lehet kikapcsolódni, hiszen a testcsere után eldurrant minden patron. Amikor érdekesnek kellene lennie, akkor fullad unalomba.
Kathy Bates szerepeltetése meg pont olyan, mint maga a film; lett volna benne lehetőség, hiszen korábban nyert a Tortúráért, erre kapott három percnyi mellékszerepet. Ennél többet érdemelt volna. Mire végre megjelenik, már el is felejtettem, hogy benne lesz és mire előrehajoltam a fotelben és élvezni kezdtem volna a jelenlétét, kiszállt a képből.
A kilencvenes években nekem ez a film kimaradt és ma már tudom, hogy nem bántam volna meg, ha ez így is marad.
Volt még benne Ned Beatty, Stanley Tucci és a tavaly elhunyt Patty Duke. Hozták a kötelezőt, Duke kicsit többet.
Ami gondolom, nem csak nekem tűnt fel, de a filmzenében volt egy rövid részlet, ami hallatán a korábban említett "Segítség, felnőttem!" filmzenéje jutott eszembe. Valahonnan tudat alól... Ja, nem, egy frászt. Mindkét film hasonló témát boncolgat és mindkettőhöz Howard Shore szerezte a filmzenét. Ejnye te kis vicces, belecsempésztél a rosszabb moziba a jobból egy apró pillanatot???

45%

Ha megnéznéd:
- Előjáték egy csókhoz (1992)

A film zenei agyagából szemezgetve: Prelude to A Kiss (1992) - Soundtracks and You!

Sérülés - Concussion (2015)

Sérülés - Concussion (2015)

Rendezte: Peter Landesman

A film Mafab adatlapja: Concussion (2015)

Megtekintés: Nem olyan szórakoztató, mint egy Will Smith akciófilm, de a Föld után fiaskója után kellett egy ilyen is.

Landesman jó érzékkel választ színészeket, témát és korrektül le is vezényli a forgatást. Valami ettől függetlenül mégis hiányzik ebből a rendezéséből is, annak ellenére, hogy korrekt munka épp csak nem fogja meg az embert. Lehet, hogy bennem van a hiba, de kicsit több egyediséget vártam el a filmtől, amely egy olyan orvosi esetről mesél, amelyhez nekem diploma sem kellett.

Spojler Alert!

Azt szoktam nehezményezni bizonyos valóság alapú filmeknél, hogy a téma számomra lehet, hogy nem releváns.  Erre ez a mozi a tökéletes példa, hiszen az NFL berkein belüli erős társadalmi hatásokról és egy olyan betegségről szól a film, amelyet bárki megjósolhat, aki látott egy amerikai football meccset. Mert mit látsz a filmben?
Egy nagy csapat férfi mint megvadult bika öli egymást a pályán, hogy azután, a negyvenes éveikre, mikor már "leszereltek" és csak élvezniük kellene a kihunyó pompát, inkább megőrülnek és végeznek magukkal. Sarkítva.
Dr. Bennet Omalu (Will Smith), aki kényes rá, hogy dokinak szólítsák, hiszen közel tíz diplomája halmozódott fel rá az évek során, a lehetőségek országában putris munkából tartja fenn magát; boncol.
Omalu persze ennek is megadja a módját és összes páciensének a tiszteletet, amivel felettesénél néha kihúzza a gyufát/tepsit. Omalu másik felróható hibája, ami elindítja az eseményeket, hogy válaszokat akar, bármi áron. Amikor egy olyan sportembert vizsgálgat, aki kora alapján még fénykorát élhette volna, ellenben állapota arra enged következtetni, hogy valami komoly baj van a háttérben, Omalu nem elégszik meg egyszerű válaszokkal, amik ki sem elégítik, hanem pénzt és időt nem kímélve, górcső alá veszi a holttestet és megdöbbentő felfedezést tesz. Az agyban történik valami visszafordíthatatlan folyamat, ami később kiderül, annak a megterhelésnek köszönhető, amit a játékos teste és főleg a feje - sisak ellenére is - elszenved a játékidő alatt.
Omalu jelentése lassan eljut a megfelelő emberekhez, akik mivel a sportra egész iparág, sőt, Amerika is támaszkodik, igyekeznek szőnyeg alá söpörni a jelentést, amelynek tartalmát is tagadják, habár, saját berkeken belül kezdték felismerni, hogy a probléma létezik.
Omalu-tól azonban távol áll a sport ismerete, őt csak az ember érdekli, ezért értetlenül áll az ellehetetlenítő kampány előtt, amely éri és mindaz a kellemetlenség, azért, mert igyekszik felnyitni a lezárt szemeket...

Dr. Bennet Omalu és Dr. Julian Bailes a sportorvos, eszmét cserélnek és kivesézik a lehetőségeket, mielőtt előállnának az eredményeikkel.

Különvélemény:
Nem győzöm mondani, hogy a film korrekt és igyekszik érdekes is lenni, csupán az a baj, hogy amiről szól, beleértve magát az orvosi következtetéseket, bármilyen józan ítélőképességű ember le tudná vezetni, diploma nélkül. Lehet, hogy tizenöt éve az orvostudomány ennyire butuska volt, de ma már pontosan tudjuk, hogy a sport is veszélyes - lásd a rengeteg fiatal focistát, akik a pálya közelében halnak meg hirtelen - és néha bizony, nem megfelelően "használva", komoly egészségkárosító hatásai lehetnek.
Tényleg azt hitte bárki is, hogy nem lesz annak meg a böjtje, ha száz kiló feletti emberek tehervonatként rohannak egymásba?
Már eleve ott a rengeteg törés és ficam és húzódás. És ezek csak a testet érő erőhatások. De ott van a fej is, amiben kialakul Omalu által definiált CTE, a hatalmas csattanások, ütközések hatására. Tényleg van ember, aki úgy véli, hogy a sokszor a karambolból alig feleszmélő játékosoknak, akiket azonnal visszazavar az edző a pályára - mert a show-nak mennie kell - nem lesz később semmilyen kialakuló egészségkárosodása az esetekből?
Úgy, hogy néha még nézni is fáj, ami történik???
Nem véletlen, hogy sok sportoló fiatalon vonulna vissza, a lehető legjobb ajánlatok aláírásával a papíron. Egyszerűen, ha támadó vagy egy csapatban, bármikor kiütközhetnek rajtad a jelek, hiszen a fejedben az agyad, gyakorlatilag alig kap védelmet. Az a kevés agyvíz nem igazán megfelelő lengéscsillapító, ha a fejeddel hárítasz egy esést.
Ezért úgy vélem, hogy ha Omalu nem találja meg a választ a megvizsgált sportolók agyában, előbb-utóbb jött volna valaki más, aki megtalálja az összefüggést a fiatalon elhunyt sportolók és a karrierjük alatt elszenvedett "balesetek" között.
Talán ez miatt nem volt számomra érdekes a film.
Először húztam is a szám, amikor szóba kerül, hogy Omalu majd saját maga fedezi a vizsgálatait/nyomozását, már kiemeli a film, hogy mennyire drága is az ilyesmi. Én meg magamban - na, mi olyan drága??? csak nem a holdra kell utazni az eredményekért - de azután láttam, hogy mennyi babra munkát és vizsgálatot igényel egy ilyen speciális, minden részletre kiterjedő boncolás, így befogom a számat.

Jól sejted, ha úgy véled, hogy a film inkább beszélgetős dráma és nem akciófilm. Gyakorlatilag az akció a filmben kimerül a sportolók ámokfutásában - egyikük halálos balesetét (Justin Strzelczyk csatárt a hatalmas termetű, színészként egyre foglalkoztatottabb Matthew Willig alakítja, akit eléggé közelről érintett a téma, hiszen maga is tizennégy szezont húzott le a NFL-ben!) még az Interneten is megtalálod és a film is beemelte a videót a filmbe - és egy a valóságnál sokkal feszültebbnek beállított autós... nem üldözésben, csak autós követésben.
Ennek ellenére van valami enyhén horrorfilmszerű a film felépítésében, ahogy a sportolókat megismerjük, majd egymás után elveszítjük őket. Azonban a film nem akar felesleges sebeket feltépni és egy kivételével eléggé finoman kezeli a haláleseteket, inkább csak mellékes tényként említi meg.

Ami viszont megérte, hogy Will Smith már régen nem az a kölyökképű rap-per, akit túlhype-oltak. Beért és komoly drámai színész lett belőle. Ezek a filmek sokkal jobban állnak neki, mint a vicceskedő komédiák. Drámát neki!
A film arra máris jó volt, hogy Smith-et több filmes platform jelölte díjakra és többek között a Hollywood-i Film Awards például a 2015-ös év színészének választotta.
Ahhoz, hogy Smith felkészüljön a szerepre, több boncoláson is részt vett, amelyek zömét pont a főszereplő valódi arca, Dr. Bennet Omalu végzett el! Mondjuk Baldwin is tanulmányozta a Pittsburghi orvosokat, hogy beleélje magát Bailes szerepébe.
A többi színész alakítása megfelelő, Alec Baldwin ismét kapott egy jó jelenetet. Albert Brooks pedig sajnos nagyon megöregedett. Hiányzik, hogy már nem készíti az elgondolkodtató komédiáit, amikben megkedveltem.

Hogy kicsit színesebb legyen a történet és a női nézők se aludjanak el, behoztak egy szerelmi szálat is, Gugu Mbatha-Raw-val ami egészen jól működik.

David Morse-nak külön örültem, egészen addig, míg kiderült, hogy mennyire kevés szerepet kapott. Nos, ha ismertem volna az Amerikai foci történelmét, biztos nem lepődök meg annyira, ahogy ezek a híres sportolók kilépnek a történetből. Így azonban volt rácsodálkozásom az eseményekre. Nem is értem, hogy ha más ne, de a rajongók nem gyanakodtak, hogy lehet e összefüggés a sportolók nem természetes elhalálozása és sportmúltjuk között? Ehhez tényleg egy olyan ember kellett, aki véletlenül semmit nem tudott a fociról, ellenben mindent az anatómiáról?
A fényképezés szép, de alig van benne valami egyedi. Mondhatnám, hogy unalmasra van vágva, pedig egy montázst elbírt volna. Talán az egyetlen érdekesebb megoldás, amikor beépül a filmbe a valóság egy youtube videó által. Vagy amikor Omalu meglátogat egy egyetemi focimeccset, majd letörten távozik, miközben a válla felett látszik, hogy mennyire élvezik a fiatalok az edzést.
A zene meg nem maradt meg bennem, ami azt jelenti, hogy nem tolakodott. Talán egy masszív és szívhez szóló főtémát elbírt volna a film.
Ezzel a filmmel is csak az a bajom, hogy kissé száraz, mint az Oscar-díjas Spotlight is, és a témája nem fogott meg.
Ezért hasonlóan 65%-ot adnék neki.

Ha szeretnéd látni: S É R Ü L É S

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Mission: Impossible - Titkos nemzet - Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Rendezte: Christopher McQuarrie

A film Mafab adatlapja: Mission: Impossible - Rouge Nation (2015)

Megtekintés: A legújabb MI film semmivel nem lóg ki a korábbi négy rész közül. Éppen ezért érdemes megnézni, mert finoman adagolják benne mindazt, amiért a sorozatot szeretni lehet.

Tom Cruise saját gyermekének tekinti a sorozatot. Olyannyira, hogy a második rész óta, amikor is mindenhol arról lehetett olvasni, hogy maga végezte el a film veszélyes sziklamászós jelenetét, azóta, mintha önmagát akarná felülmúlni a színész. Pedig, ez csak két dologból tevődik össze. Tom Cruise kisebbségi komplexusából és a kapuzárási pánikjából, mivel ötven felett, már egyre kevésbé a nedves bugyis fruskák kedvence, hanem az érett jaguároké. Írnám ezt, ha rosszindulatú lennék. Nem vagyok...nagyon, de így gondolom.

Tom Cruise, nem akar megöregedni és elveszíteni azt a pozíciót, amelyet a blockbusterek világában jelent a neve. Nem akar úgy járni, mint De Niro, Pacino vagy a két kiöregedett akció sztár, Stallone és Schwarzenegger, hogy egyszer csak ott marad, kevés minőségi vagy pénzes munka nélkül, nevesincs rendezőkkel, középszerű filmekben, amiket a kutya sem néz meg... moziban. Meg merem kockáztatni, ez tett be végül Robin Williams-nek is, aki, szerintem, ahogy a neves rendezőket lecserélte a szakmában alig bizonyított tehetségekre, talán tükörbe nézve úgy vélte, hogy megfeneklik szakmájában és talán a csúcson kellene abbahagyni, mielőtt lebucskázik onnan. De Niro is húzó név volt valamikor. Pacino is. Most meg, ha ketten kerülnek egy filmbe, annak is, legjobb esetben,  langyos a fogadtatása.

Tom Cruise nem színész. Tom Cruise filmsztár. Amikor szerepet játszik, akkor egy filmsztárt játszik, aki filmben szerepel. Ezt érzem. És nincs is ezzel bajom. Hiába fikázom. Kedvelem a filmjei nagy részét. Lehet egy egoista kis pöcs, ha a filmek, amikben magát hozza, szórakoztatnak. És általában szórakoztatnak.

A MI5 is egy tökös kis akció film. Eredeti? Nem érzem annak. Leginkább a harmadik és negyedik rész mellé illik hangulatban. McQuarrie remek rendező, de egyelőre nem tudom, mi az ő markáns jelenléte egy adott filmben. Nem érzem, mitől McQuarrie egy mozi. Ez a mostani például. De nem zavar, mert lehet kedvelni.

Tom Cruise akciózik. Simon Pegg hozza a mókát. Van benne csinos nő. Van benne lövöldözés. Van benne főgonosz, akiket mintha direkt egyre kevésbé akarnának kiemelni a filmekben. Mondjuk, amíg olyan remek színészeket találnak a gonosz szerepre, akiknek egyetlen szemvillanása is hitelesebb, mint mikor Cruise egy párbeszédben osztja az észt, addig nincs minden veszve.

Viszont le a kalappal Cruise előtt. Lehet, hogy ki volt kötve a repülőgép szárnyára a film elején. Lehet. De ott lóg. Kevesen csinálják ezt meg utána. Kötelező? Nem az, hiszen a számítógép és kaszkadőr szakszervezet mindent megtesz, hogy munkát kapjon a sztárok helyett. Miért csinálja meg akkor mégis Cruise? Mert, ahogy korábban céloztam rá; önigazolás. Amíg meg tudja tenni, akkor addig meg is teszi.

Mert fél, hogy egy reggel felébred és Tom Cruise már nem biztos, hogy képes lesz egy repülőgép szárnyán rohangálni a nézők kedvére. Mert van egy pont a férfiember életében, amikor a tökösség átmegy bölcsességbe. Amikor a nyaktörő mutatványokat már pont a nyaktörés eshetősége miatt nem fogjuk megcsinálni. Amikor az ügyesebb lábunk, amivel korábban állon tudtuk rúgni az ellenfelünket, már csak derékmagasságig tudjuk fellendíteni és abban sem biztos, hogy sok erő maradt. Mert a kor legyőzi az embert és az ember, néha, bizony harcol a kora ellen. Személy szerint örülök neki, hogy Cruise még töri magát és nem botoxozta az arcát eddig szét, hogy megőrizzen valamit a megkopott kisfiús bájából. Nem szükséges. Ne tegye. Öregedjen meg méltósággal, mint Anthony Hopkins, aki egy idő utána - sőt, valójában élete nagy részében - inkább a karakterek személyiségét mutatta meg, mint izomzatát. Talán Cruise tudja magáról, hogy nem remek színész, ezért neki más úton kell járnia.
Tudjuk miért, hiszen korábban írtam: filmsztár!

A MI sorozat pedig szerelemgyerek a javából. Már volt korábban szó, hogy Cruise kiszáll és továbbadja a staféta botot, ám mostanra úgy vélem, ő is tudja, hogy amikor az ember nyerésben van, nem áll fel az asztaltól. Behozták Jeremy Rennert, lehetséges akciósztárként - személyesen szerintem a fizimiskája olyan, mint egy átlagos vidéki suttyóé - ám valahogy nem harap rá annyira a közönség. Cruise pedig, remélhetőleg kisajtol mindent a franchise-ból, mielőtt felébredve úgy érzi, már nem fog többé senkinek az álláig felrúgni.

Miről szól a film?
Ó, csak a szokásos. Van egy titkos szervezet, amit senki nem ismer, ami a felszín alatt működik, akinek létezését azok is tagadják, akik elvileg tudhatnak róla. Így szokott ez lenni a kémfilmekben, vagy nem? Mintha már James Bond is küzdött volna ilyen láthatatlan és pontosan definiálható ellenséggel. )A "pontosan definiálható egy képzavar, hiszen csak annyit tesz, tudjuk, hogy van egy fő ellenség. Azután, hogy ki az, hol van, mi a célja, az mind lassan derül ki, akár hosszú évek kutatómunkája árán. Szóval, másrészt nem is definiálható olyan könnyen az az ellenség...)

Most Ethan Hunt (Tom Cruise) keveredik bele egy olyan ügybe, melynek megoldását nem biztos, hogy sikerül felgöngyölíteniük. Az ellenség szinte "kézzel foghatatlan". Hunt bármikor bevethető csapatából ellenségképet kreálnak, hogy a titkos nemzet (Más filmben Hydra, megint máshol S.P.E.C.T.R.E.) dolgát megkönnyítsék. Csupán Hunt és néhány közeli embere van tisztában azzal, mire megy ki a játék. A játékba pedig belekeveredik egy csinos ügynöknő is, mert ahogy a kémfilmektől megszoktuk, kell egy kellemes test is, hiszen a férfiak az autók és a sport mellett a csinos nőkre figyelnek a legjobban.
A legújabb rész üdvöskéje tényleg kellemes nőstény. Ilsa Faust (Rebecca Ferguson, Beszélő név, amely egyszerre idézi meg a Casablanca Ingrid Bergmanját és az ördöggel köttetett pokoli szerződés hangulatát.)
* Ilsa, magára hagyta Rick-et, amikor az szerelmesen várta Párizsban, mert Rick nem tudta, hogy bár a nő vele volt egy ideig, volt férje, akinek segítenie kellett a háború poklában, így a nő gyakorlatilag kettős szerepben élt egy ideig. A filmbeli Ilsa is ilyen karakter. Egyrészt gyengéd érzelmek alakulnak ki közte és Ethan Hunt között, ugyanakkor a múltja miatt egyáltalán nem ő a megfelelő partner egy lehetséges személyesebb kapcsolatban. Faustről meg nem hiszem, hogy bővebben kellene mesélnem. Guglizd ki!
- Tegyük hozzá, hogy Rebecca Ferguson, néhány fényképén, még hasonlít is Ingrid Bergman-ra.

Végre, Hunt néha bizony rá van utalva, hogy egy nő mentse ki a szorult helyzetéből. Jól áll neki. Kicsit olyan, mintha kezdené elfogadni Cruise, hogy nem kell mindig neki hoznia a legyőzhetetlen figurát és ez jót tesz a karakternek is. (Miközben persze egy feladat elvégzése miatt akár egy repülőt is képes "meglovagolni".)

Valahol (Én személy szerint a Vox magazinban olvastam) a rendező elmondta, hogy hangulatában több helyen igyekeztek felidézni a korábbi részeket. Magam nem nagyon vettem ezt észre, de ha tippelnem kellene, pl. az operaházban, mikor a kezdődő zenére a lépcsőn fellibeg a bérgyilkosnő, az eléggé Brian De Palma-s jelenet (első rész rendezője) az első bunyó a pincében pedig tiszta John Woo a második rész végéről. Brad Bird-et ha nagyon muszáj, talán az autós-motoros jelenetben szúrnám ki, amikor Brandt (Jeremy Renner) szemrehányást tesz Luthernek (Ving Rhames) a nem megfelelő jármű miatt. Az kicsit emlékeztetett a "Hihetetlen család" kedves humorára.

Egyebek:
Cruise és Pegg saját maguk csinálták az akciókat a filmben. Állítólag. Nem tudom, hogy ez a veszélyes autós üldözésre is igaz e, hiszen nem voltam a forgatáson, ám, fene tudja... Sosem veszélyeztetném egy sztárom egészségét olyan mutatványokkal, amiket összehoztak a filmben.

A bemutatót a karácsonyra időzített új Star Wars mozi miatt előre hozták.

Olvasni filmes magazinban (Vox), hogy egy hatperces merüléses, egy oxigén vétellel megoldott jelenetet Cruise szintén megcsinált a film kedvéért, de mivel végül dramaturgiailag ezt megvágva került a moziba, nem érzékelem a drámaiságot annyira, amiről a cikk mesélt. Pedig, ha jól megírják, tényleg össze lehetett volna hozni. Így, hiába bérelt fel állítólag a filmsztár egy merülés szakembert a jelent forgatásához, nem érzékelem a háttérmunka súlyát a töredezett jelenetsor miatt.

A korábbi részek férfiszereplői Alec Baldwin-nal bővültek. Néhány női karaktert is szerettek volna visszahozni, csak egyeztetési problémák léptek fel. Ez direkt jót tett a filmnek. Rebecca Ferguson üde jelenség és elég erős karakternek tűnik. Más kérdés, hogy ha én lettem volna a főgonosz, a második "hibázásnál" megválok tőle...

Remélem, lesz olyan jelenetsor a filmben, ami legalább olyan emlékezetes marad számomra, mint az első rész leszámolása vagy a negyedik felhőkarcolós jelenete. Egyelőre nem így érzem.

70%

Természetesen a filmet meg tudod nézni ha akarod, csak látogass ide: onlinepont titkos nemzet!