Orvlövész - Shooter (2007)

 Orvlövész - Shooter (2007)

Rendezte: Antoine Fuqua

A film Mafab adatlapja: Shooter (2007)

Megtekintés: Az "Orvlövész" még akkor is egy szórakoztató akciófilm, ha nem kedveled Mark Wahlberget. De kedveled!

A film felütése a tipikus James Bond indítás. Kalandfilmeknél és akciósabb sorozatoknál megszokott független akciós felütés. Ebben a főhős nehéz helyzetbe kerül, megoldja és néha semmi köze a film további történetéhez, alakulásához. Itt azonban részben lesz értelme a későbbiekben, mert a főszereplőnk múltja bekavar majd a történésekbe. 

Két mesterlövész rejtezik egy olyan területen, ahol az amerikai erők elvileg karitatív tevékenységet végeznek, mégis erős támogatást kapnak az orvlövész katona, Bob Lee Swagger (Mark Wahlberg) és támogatója személyében. Amikor az aktuális segélykonvojt támadás érné, Swagger egy kiszögelésről fedezi csapattársait és ritkítani kezdi a helyi erőket. Néhány fejlövés után azonban felfedezik a két amerikai katona rejtekhelyét és miközben becserkészi őket egy ellenséges harci helikopter (ne gondold, hogy amolyan óvatos módon, hanem kb. szétlövi a fél hegyet) saját seregük simán feláldozhatóvá téve őket, megszűntetik a két férfi támogatását. Egyikük meghal, Swagger képen kívül hazatér és 36 hónappal később látjuk ismét. Swagger introvertált életét éli az amerikai hegyek között (ne kérdezd, pontosan hol él, talán a sziklás hegység környékén, de nem figyeltem a földrajzra) és egyetlen társa Sam, a kutyája. A három éves szabadság után azonban néhány kormányügynök felkeresi, hogy hazafias beálítottságára számítva rávegyék egy kifejezetten testhez álló feladatra, azaz, hogy tervezzen meg egy merényletet az elnök ellen, hogy az ügynökség képes legyen felkészülni egy korábban titkos csatornákon keresztül felfedett esetleges gyilkos akciót amerika első embere ellen. Itt a néző már sejti, hogy ez egyrészt izgalmas lesz, ha Swagger vállalja, ugyanakkor, ha korábban más filmben hasonló feladattal kerestek meg hasonlóan ügyes kvalitású embereket, annak sosem lett később jó vége. A legtöbb esetben mindenféle Kennedy gyilkossági összeesküvések kerülnek szóba, mert ma sem tudni, hogy magányos elköcvető vagy egy titkos csoport állt a merénylet mögött. 

Johnson tábornok (Danny Glover) a megfelelő húrokat pengeti meg és pillanatok alatt részesei leszünk, ahogyan Swagger módszeresen végigjárja az elnök körútját érintő három fontos amerikai várost, hogy feltérképezze, vajon hol kell számítani egy esetleges merényletre.

Gondolom, sejthető, hogy ami lehet elszaródik, legalábbis főhősünk szempontjából, mert mikor végül részt vesz a megtartott beszéden, mint megfigyelő, megtörténik a merénylet és Swagger nagyon gyorsan egy veszélyes összeesküvésben találja magát, amiben minden vádló ujj őrá szegeződik és nincs ember, akihez fordulhatna.

Azonban a múltja visszaköszön, amikor végső lehetőségként, egykori célzója barátnőjénél, Sarahnál (Kate Mara) keres menedéket és ha ez nem lenne elég, egy viszonylag zöldfülű kormányügynökbe is belebotlik, Nick Memphis-be (Michael Pena) szó szerint, akinek meg kérdései lesznek az üggyel kapcsolatba, míg végül, miután az ügynök is megtapasztalja, milyen erők munkálkodnak a háttérben, segítségéről biztosítja a veterán mesterlövészt. Teszem hozzá, az orvlövész cím pöttyet zavart, mert Swagger katonaként inkább mesterlövész, mint orvlövész, még akkor is, ha egyes támadóit "orvul" iktatja ki. A kifejezést inkább használnám egy bérgyilkosra, orvgyilkosra, mint egy katonára, akinek ez a feladata. De ez csak az én hülyeségem.

Fuqua filmje megfelelően izgalmas, feszült. Néha picit soknak érződik a mázli faktor és Swagger karaktere is olyan, mintha egy szuperkatona lenne, mínusz belső fémváz. A negatív szereplők és picit klissések, talán Ned Beatty kormányzóját kivéve. Az akció jelenetek rendben vannak, ötletesek, néhany kifejezetten szépen fényképezve és vágva. A mozi tipikusan olyan darab, amit többször tudok megnézni és ha hirtelen kell választanom, lehet, hogy ezt indítom el, egy vadonatúj filmmel szemben.

A forgatókönyv nem bonyolult és konteó kedvelőknek kiemelten szórakoztató lehet. Az író, Stephen Hunter egyébként nyolc Swagger regényt írt, és karaktere kb. húsz évvel idősebb, mint Wahlberg karaktere. A könyvben lévő Swagger a vietnami háborúban tevékenykedett, míg a filmes a 90-es évek Afrikájában. Még három előzményregényt is írt, Swagger apjával a középpontban és Hunter megkapta a Pulitzer díjat, filmkritikusi tevékenységéért.

A trükkjelenetek egy része, mint pl. a helikopteres akció, nem túl elegánsak és a szereplők rangjelzései, ruházata sem mindig pontosan lettek megjelenítve. Elvileg a rendőrkutyák is megkapják a megfelelő kiképzést, hogy ne a társukat harapják meg a támadó helyett. Ettől függetlenül számomra az egyik legszórakoztatóbb Fuqua mozi az "Orvlövész". 

Nálam 80% 

Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)

Előjáték egy csókhoz - Prelude to A Kiss (1992)

Rendezte: Norman René

A film Mafab adatlapja: Prelude to A Kiss (1992)

Megtekintés: Kissé zavaros koncepció. Inkább nézd újra a Segítség, felnőttem!-et.

Valahogy végig zavart ez a film.
Az alapötlet a szokásosan remek testcserés-lélekcserés-tudatcserés szituáció, Craig Lucas ötletgazda és forgatókönyvíró valahogy mégsem hozott ki a minimumnál többet az amúgy eleve abszurd ötletből. Tudom miért készült ez a film valójában:
Sydney Walker színész ismerte Renét. A 71 éves színész egész életében kimaradt az amorózó szerepkőrből és öregségére, mikor rákot diagnosztizáltak nála, egyetlen vágya maradt csupán és ez miatt fel is hívta a fiatalabb rendezőt.
- René, nézd, megettem a kenyerem javát, komoly betegséggel diagnosztizáltak, de nem akarok úgy elmenni, hogy nem volt egy igazi csókjelenetem a vásznon.
- Remek öreg cimbora, mert Craig összedobott egy szkriptet és megnyertük hozzá Meg Ryan-t, akit a filmben egy idős embernek meg kell csókolnia, méghozzá többször is.
- Aláírok!
- Küldöm a szerződést!
Ezzel le is lett zsírozva és Sydney Walker két évvel a halála előtt még ha színpadias változatban is, de megcsókolhatta a kilencvenes évek egyik legszexisebb üdvöskéjét, Meg Ryan-t.
Walker kettő, René pedig négy évvel élhette túl a bemutatót. René AIDS-ben hunyt el, Walker, mint írtam, rákban.

Hogy milyen a film? Ennek megfelelően alibi történet.
Először is, végig zavart a monológ, amit Alec Baldwin mond fel a film alatt. Ha valami ki tudja rángatni a nézőt abból, hogy elmélyedjen egy történetben, akár egy puha fotelban, az a rosszul időzített és alkalmazott külső monológ a nézők felé.
Eleve jobb esetben a filmet úgy kell megírni, hogy a jelenetből és a dramaturgiából lássuk a szereplők vívódását, érezzük a gondolataikat.
Nem abból, hogy megtámogatva a képeket még a szánkba is rágják azokat.
Azután nem árt az arányokra is figyelni. Itt a film első fele majd negyven perc, míg a szereplők összejönnek és eljutnak addig a pontig, amikor belép a misztikum és a fiatal ara tudata helyet cserél egy idős férfiével. Szóval, a csere után kb. egy kerek óránk marad arra, hogy az ötlet kiforrja magát és az alapötlet dolgozhasson, egészen a szokásos megnyugtató befejezéséig, amikor is tapasztalatokat cserélve minden visszatér a régi kerékvágásba.
Ebben a forgatókönyvben viszont ezer ziccert hagynak ki.
Azt most ne elemezgessük, hogy mennyi bizarr a szitu, az esküvőre érkező öregember és a fiatal feleség között elcsattanó csókig, mert úgy baromság az egész, ahogy van. De ugye kellett az a csókjelenet, mert nem volt elég kreatív az író, hogy valami mással rukkoljon elő.

Azután, a testcsere után hiteltelen a dramaturgiája a jelenetnek is, amelyben a két szereplő elsodródik egymástól és ezzel elindítja a film tulajdonképpeni cselekményét. Már nem azért, de ha te egy idegen testbe kerülsz, akkor addig nem nyugszol, míg vissza nem térhetsz belé(d), de itt Meg Ryan karaktere mintha elfelejtette volna, hogy hol keresse önmagát.

Az alapötlet elve garantálna egy helyzetkomikumra épülő karaktercserés filmet, itt viszont alig történik valami vicces és mintha a film utolsó harminc percét inkább áthatná valami könnyes nosztalgiázós filozofálgatás, csak Alec Baldwin és Meg Ryan főszereplésével nem erre a lassú keringőre ültél be, hanem úgy gondoltad, hogy egy pörgős rockra kell ráznod a bulád. Sajnos nem. A film nyögve nyelős és nagyon vigyáznak, hogy a sikamlósabb témákat kerüljék, pedig Ryan egy öreg ember testébe költözött!
Ryan testébe pedig egy öregember.
Woody Allen szétcincálta volna a vásznat.
Craig Lucas meg szerintem az ötletén túl nem nagyon tudta, merre haladjon.
Mindezt úgy, hogy a film eredetije egy színdarab, amit nagy sikerrel vetítettek a színházak. A filmből ez nem derült ki számomra. Szaggatottnak, befejezetlennek éreztem a filmet és a misztikus részt is lehetett volna kissé erősebben tálalni, de gondolom, az még negyed óra, amire nem volt idő.

Lehetett volna egy kellemes romantikus film, egy komédia, de végül egy ötlettelen keserédest kapunk, amin nehezen lehet kikapcsolódni, hiszen a testcsere után eldurrant minden patron. Amikor érdekesnek kellene lennie, akkor fullad unalomba.
Kathy Bates szerepeltetése meg pont olyan, mint maga a film; lett volna benne lehetőség, hiszen korábban nyert a Tortúráért, erre kapott három percnyi mellékszerepet. Ennél többet érdemelt volna. Mire végre megjelenik, már el is felejtettem, hogy benne lesz és mire előrehajoltam a fotelben és élvezni kezdtem volna a jelenlétét, kiszállt a képből.
A kilencvenes években nekem ez a film kimaradt és ma már tudom, hogy nem bántam volna meg, ha ez így is marad.
Volt még benne Ned Beatty, Stanley Tucci és a tavaly elhunyt Patty Duke. Hozták a kötelezőt, Duke kicsit többet.
Ami gondolom, nem csak nekem tűnt fel, de a filmzenében volt egy rövid részlet, ami hallatán a korábban említett "Segítség, felnőttem!" filmzenéje jutott eszembe. Valahonnan tudat alól... Ja, nem, egy frászt. Mindkét film hasonló témát boncolgat és mindkettőhöz Howard Shore szerezte a filmzenét. Ejnye te kis vicces, belecsempésztél a rosszabb moziba a jobból egy apró pillanatot???

45%

Ha megnéznéd:
- Előjáték egy csókhoz (1992)

A film zenei agyagából szemezgetve: Prelude to A Kiss (1992) - Soundtracks and You!