Prérifarkas Blues - Varsity Blues (1999)

Prérifarkas Blues - Varsity Blues (1999)

Rendezte: Brian Robbins

A film Mafab adatlapja: Varsity Blues (1999)

Megtekintés: Nem tudom, mennyire hiteles, mint sportfilm-sportdráma a Prérifarkas Blues, de nekem tetszik és néhány évente újra tudom nézni.

Az "Egyetem Blues" címet a magyar keresztségben gyorsan megváltoztatták az egyetemi csapat nevére (Prérifarkasok), mert az sokkal érdekesebb, mint az eredeti változat, habár, megkockáztatom, azért van egyetem szó az eredeti címben, mert ezzel utalnak rá, hogy amit látunk, nem egy adott helyhez köthető valójában, hanem bármelyik hasonló mentalitású iskolában megtörténhet, vagy megtörtént már Amerikában: Annyira rányomja a sport szeretete a bélyegét néhány kisváros életére, annyira e körül forog minden, hogy teljesen alárendelik magukat ezek a srácok a "nép akaratának" és ezzel sokszor saját életüket teszik tönkre, amit nem is feltétlenül vesznek észre akkor, azonnal, hanem majd egyszer, a jövőben, amikor végigelmélkedik a múltjukat és felteszik a banális kérdést; - Hol rontottam el?

Jonathan "Mox" Moxon (James Van Der Beek) viszonylag hamar felteszi a kérdést magának, hiszen ő a film "lelkiismerete" és motorja, róla és döntéseiről szól a film. Morálisan, etikailag szinte kikezdhetetlen figura, amolyan igazi kisvárosi hős, aki ha arról van szó, készségesen alárendeli magát a köz akaratának, ha azzal egyet tud érteni - pl. egyáltalán nem érzi szükségét, hogy Lance Harbor (Paul Walker) nevű iskolatársával versengjen, pedig azonos poszton vannak, olyannyira nem, hogy amikor bárki erre hívná fel a figyelmét, akkor finoman megjegyzi, mennyire játék ez az egész és nem veszi komolyan - és harcolni is kész az igazáért, ha úgy érzi, ellenfele nem áll felette morálisan - pl. az apjához fűződő ambivalens viszonya, vagy ahogyan a futballedzővel, Bud Kilmer-rel (Jon Voight) felveszi a kesztyűt.

Bud Kilmer akár egy prédikátor, irányítja a nyáját. Jól jellemzi a figurát az első buzdító beszéde.

Semmit nem tudok az amerikai futballról. Hiába láttam tucatnyi mozit a témában, rögbi, futball, amerikai futball, kosárlabda, jéghoki, stb. nekem nagyjából egyre megy, mert nem maga az adott sport köt le és annak szabályai, hanem a kritikus pillanatok, amelyek eldönthetik a játék kimenetelét vagy a karakterek felépítése, bemutatása és a környezetüké, valamint a közös reakciók, kölcsönhatások, ezek elegye. Így, annak ellenére is tökéletesen szórakoztat egyik-másik darab, hogy valójában fingom sincs róla, "mit látok", mert nem azt nézem...

Mox és addig élvezi a játékot, amíg nem veszi észre azt, amit a színfalak eltakartak korábban. Azt hiszem, talán az első arcul csapást akkor kapja, amikor véletlenül szemtanúja lesz annak, hogy a fanatikus edző, Kilmer, bárkit képes feláldozni a csapat sikeréért, mert a felszín alatt nem az a mozgatórugója, hogy támogassa a gyerekeket a jó eredmények eléréséért, hanem az, hogy veretlenül vonulhasson vissza, hogy elmondhassa, hogy közel három évtizedig ő volt a legeredményesebb sportedző az egyetemi ligák (vagy mi a neve náluk) történelmében. Aztán Mox szemtanúja lesz, hogy Lance térdébe titokban injekciót adnak és előtte becsuknak egy ajtót, ami egyértelműsíti, hogy tilosban jár. De vajon tényleg ő jár e tilosban vagy a fanatikus edző, aki nem csak a gyerekekre, de az egész West Canaan-i közösségre rátelepedik és sikerei farvizén lavírozva nyomást tud gyakorolni bárkire, aki szembeszegülhetne vele?
Egyértelműen Kilmer a negatív szereplő. Még a sportolói is utálják, viszont tartoznak a közösséghez annyira, hogy ellenérzéseiket sokszor félretéve lenyeljék a békát és tegyék, amit az edző mond. A módszerei megkérdőjelezhetőek, viszont hosszú évekig eredményesnek voltak mondhatóak, csak azt ne felejtsük el, hogy közben az ember hány fiatal ember lelkét törte, életét keserítette meg. Mox végül ezért száll szembe vele és kettőjük párharca adja a mozi gerincét. Kilmer viselkedése alapján még csak nem is kedveli Mox-ot, és erre sincs különösebb oka, pusztán nem érzi, hogy a fiú közelebb vinni a céljai eléréséhez, így kénytelen-kelletlen használja később majd, mikor Lance végleg kiesik a képből.

Mox másik vonalon is kénytelen kérdéseket feltenni magának, hogy mi a helyes és mi nem. Barátnőjébe ugyan nem szerelmes, de mikor hirtelen a suli bálkirálynője dörgölődik hozzá, mert Mox egy csapásra felemelkedik a kispadról és eredményes lesz, a fiú végül nem használja ki a helyzetet és nem hagy teret a kísértésnek. Józan esze azt súgja, hogy egyetlen szex valakivel, akit gyerekkora óta ismer, többet árthat a lelki fejlődésnek és a megítélésének és önbecsülésének - meg még ezer más apróság miatt - mintsem érdemes lenne megtennie.
Apjával is nehéz a kapcsolata, mivel a szülő önmaga elszalajtott lehetőségeinek megvalósulását akarja a fia karrierjében viszont látni, ami viszont nem teljesen egyezik Mox álmaival. Ebből adódóan sok közöttük a súrlódás.

A filmben van még idő, hogy egyéb szereplők humoros - a tanárnő és másodállása, Tweeter (Scott Caan) kicsapongásai, Mox öccsének vallási hóbortja - pillanatokkal ajándékozzanak meg, és marad pár perc a drámaiságra is - Billy Bob sorsa és hajnali önvallomása, Wendell kifakadása a lehetőségeiről a jövőben.

Bár, a forgatókönyv szerint a film főszereplője James Van Der Beek, számomra mégis a film legnagyobb varázslója Jon Voight, akit itt lehet imádva gyűlölni. Az az ember egy eszméletlen alakítást nyújt a filmben, állandó rágózásával és remekül megírt, a végtelenségig aljas beköpéseivel, amivel mindig pontosan oda tud szúrni a gyerekeknek - mert ne felejtsük el, hogy valójában a film hősei egyetemista kölykök - ahol a legjobban fáj és sok esetben benn is marad a tüske. Végül, mikor mindent "elveszít", ahogy tapsolva kimegy az öltözőből, mintegy magát győzködve, hogy "- Gyerünk, gyerünk!", akkor az egy eszméletlen erős jelenet és minden aljassága ellenére is szánni való az idős edző, ahogyan végül eltaposták őt a diákjai, mert az ő olvasatában nem álltak mellé. Ha van 10 legjobb Jon Voight karakter lista, akkor Kilmer edzőnek feltétlenül szerepelnie kell rajta.
Hozzá képest Beek csak végiglavírozza a mozit.
Kiemelhető még a film két legdrámaibb sorsú szereplője a filmből:
Lance Harbor (Paul Walker) olyannyira alárendeli magát az edző hajtásának, hogy végül ennek köszönhetően sérül le véglegesen és edzőként lesz kénytelen helytállni a városban, a korábbi ösztöndíjas lehetőségektől elesve. Walker szerepe nem túl markáns a filmben, viszont ő indítja be a cselekményt, sérülésével. Walker sajnos már nincs velünk, elhunyt 2013-ban, egy sajnálatos autóbalesetben.
Billy Bob (Ron Lester), akinek hatalmas termetével egyértelműen arra született, hogy blokkoló legyen, mire az egyetemre került, annyira rossz állapotban van a gyerekkora óta űzött sporttól és az erőszaktól, amit abban kapott, hogy bármikor elég egy ütést a fejére, amitől megborulhat. (Bár, a film végére betesznek egy apró megjegyzést, hogy a CT vizsgálata nem hozott negatív eredményt, de azóta már tudjuk, hogy van olyan betegség, amelyik kifejezetten az ehhez hasonló erőszakos sportokhoz köthető - lásd. "Sérülés - Concussion (2015)" ) Ron Lester, mikor megelégelte, hogy főleg a súlyához köthető karaktereket kell filmekben és sorozatokban játszania, kísérleti jelleggel gyomorgyűrű műtéten esett át. Ez sikerült, a színész hamar fogyni kezdett és ezzel együtt már a szerepek is elkerülték... 2016-ban hunyt el vese és májelégtelenségben.
Mox barátnője a filmben Amy Smart, akiről sokat nem tudok mondani, viszont csinos pofiját mindig kedveltem és a nevét is könnyű megjegyezni. Kár, hogy ennél mélyebb benyomást nem tudott nagyon rám tenni.
Wendell, a fekete fiú szerepében Eliel Swinton, aki viszont annak ellenére, hogy ez az egyetlen filmes tapasztalata, egészen jó a néhány percében. Swinton később végigjárta a film mondanivalóját: előbb profi amerikai-futball játékos lett, majd egy sérülés miatt visszavonulni kényszerült.
Ali Larter Darcy nevű kisvárosi aranyásójaként ebben a filmben debütált mozivásznon és mindjárt egy emlékezetes jelenettel; Mox-ot meghívja a házukba, miután előző "szerelme", Lance végleg lesérül, és úgy igyekszik behálózni a fiút, akit gyerekkora óta ismer, hogy egy szál semmiben, csupán a megfelelő helyeken tejszínhabbal és két szem cseresznyével letakarva sétál át hozzá a szobába, hátha a fiú megérti az egyértelmű célzást. Az összképen az sem ront semmit, hogy a valóságban borotvahabot kellett a kellékesnek használnia, mivel a tejszínhabok túl hamar olvadtak meg a reflektorlámpák fényétől.

Jonathan megkísértése: Te bevállalnád?

W. Peter Iliff forgatókönyve nem sok újdonságot mutat, ami a filmet illeti, viszont amit innen-onnan összeszedett, az egységes és élvezhető végtermék, ráadásul bárhol történhetne, bármilyen témában, mert a lényeg a főszereplő benyomásai.
Brian Robbins a nyolcvanas években színészként kezdte, majd átnyergelt a rendező-író-producer pályára. Ez a film egy korrekt rendezés tőle, de mostanában, 2012 óta nem állt kamera mögött (2016) és utolsó munkáiban Eddie Murphy-vel égették magukat. (Norbit, Ezer szó, Az üresfejű)

A filmet 1998 első felében forgatták 16 millió dollárból és 1999 januárjában mutatták be Amerikában. Csak hazájában közel 60 milliót hozott moziban és 80 millió fölött jár a kölcsönzési díjakból befolyt összeg, világszerte.

Habár én nem feltétlenül ájultam el Beek alakításától, azért volt, aki igen; 1999-ben nyerte Teen Choice Awards-ot és MTV Movie Awards-ot is. Ellenben, amit nehezen hiszek el, hogy Voight semmilyen fontos jelölést nem kapott ezért az alakításáért, pedig bőven megérdemelte volna.

Lehet, hogy a film amúgy klisés - mint sportfilm, valóban megszokott panelekből építkezik - ettől függetlenül értő kézzel lettek összeállítva a megfelelő panelek. Kedvelem. Egyébként a film végtelenül patrióta és egy kissé gejl pátosszal nyakon öntött monológgal indít, ami, ha nem kedveljük az USA-t, akkor visszatetsző lehet, ám úgy érzem, ez is egy kontraszt a film mondanivalója és a látott események között.
Nálam simán 80%

Ha szeretnéd látni: P R É R I F A R K A S  B L U E S  (1999)

Sérülés - Concussion (2015)

Sérülés - Concussion (2015)

Rendezte: Peter Landesman

A film Mafab adatlapja: Concussion (2015)

Megtekintés: Nem olyan szórakoztató, mint egy Will Smith akciófilm, de a Föld után fiaskója után kellett egy ilyen is.

Landesman jó érzékkel választ színészeket, témát és korrektül le is vezényli a forgatást. Valami ettől függetlenül mégis hiányzik ebből a rendezéséből is, annak ellenére, hogy korrekt munka épp csak nem fogja meg az embert. Lehet, hogy bennem van a hiba, de kicsit több egyediséget vártam el a filmtől, amely egy olyan orvosi esetről mesél, amelyhez nekem diploma sem kellett.

Spojler Alert!

Azt szoktam nehezményezni bizonyos valóság alapú filmeknél, hogy a téma számomra lehet, hogy nem releváns.  Erre ez a mozi a tökéletes példa, hiszen az NFL berkein belüli erős társadalmi hatásokról és egy olyan betegségről szól a film, amelyet bárki megjósolhat, aki látott egy amerikai football meccset. Mert mit látsz a filmben?
Egy nagy csapat férfi mint megvadult bika öli egymást a pályán, hogy azután, a negyvenes éveikre, mikor már "leszereltek" és csak élvezniük kellene a kihunyó pompát, inkább megőrülnek és végeznek magukkal. Sarkítva.
Dr. Bennet Omalu (Will Smith), aki kényes rá, hogy dokinak szólítsák, hiszen közel tíz diplomája halmozódott fel rá az évek során, a lehetőségek országában putris munkából tartja fenn magát; boncol.
Omalu persze ennek is megadja a módját és összes páciensének a tiszteletet, amivel felettesénél néha kihúzza a gyufát/tepsit. Omalu másik felróható hibája, ami elindítja az eseményeket, hogy válaszokat akar, bármi áron. Amikor egy olyan sportembert vizsgálgat, aki kora alapján még fénykorát élhette volna, ellenben állapota arra enged következtetni, hogy valami komoly baj van a háttérben, Omalu nem elégszik meg egyszerű válaszokkal, amik ki sem elégítik, hanem pénzt és időt nem kímélve, górcső alá veszi a holttestet és megdöbbentő felfedezést tesz. Az agyban történik valami visszafordíthatatlan folyamat, ami később kiderül, annak a megterhelésnek köszönhető, amit a játékos teste és főleg a feje - sisak ellenére is - elszenved a játékidő alatt.
Omalu jelentése lassan eljut a megfelelő emberekhez, akik mivel a sportra egész iparág, sőt, Amerika is támaszkodik, igyekeznek szőnyeg alá söpörni a jelentést, amelynek tartalmát is tagadják, habár, saját berkeken belül kezdték felismerni, hogy a probléma létezik.
Omalu-tól azonban távol áll a sport ismerete, őt csak az ember érdekli, ezért értetlenül áll az ellehetetlenítő kampány előtt, amely éri és mindaz a kellemetlenség, azért, mert igyekszik felnyitni a lezárt szemeket...

Dr. Bennet Omalu és Dr. Julian Bailes a sportorvos, eszmét cserélnek és kivesézik a lehetőségeket, mielőtt előállnának az eredményeikkel.

Különvélemény:
Nem győzöm mondani, hogy a film korrekt és igyekszik érdekes is lenni, csupán az a baj, hogy amiről szól, beleértve magát az orvosi következtetéseket, bármilyen józan ítélőképességű ember le tudná vezetni, diploma nélkül. Lehet, hogy tizenöt éve az orvostudomány ennyire butuska volt, de ma már pontosan tudjuk, hogy a sport is veszélyes - lásd a rengeteg fiatal focistát, akik a pálya közelében halnak meg hirtelen - és néha bizony, nem megfelelően "használva", komoly egészségkárosító hatásai lehetnek.
Tényleg azt hitte bárki is, hogy nem lesz annak meg a böjtje, ha száz kiló feletti emberek tehervonatként rohannak egymásba?
Már eleve ott a rengeteg törés és ficam és húzódás. És ezek csak a testet érő erőhatások. De ott van a fej is, amiben kialakul Omalu által definiált CTE, a hatalmas csattanások, ütközések hatására. Tényleg van ember, aki úgy véli, hogy a sokszor a karambolból alig feleszmélő játékosoknak, akiket azonnal visszazavar az edző a pályára - mert a show-nak mennie kell - nem lesz később semmilyen kialakuló egészségkárosodása az esetekből?
Úgy, hogy néha még nézni is fáj, ami történik???
Nem véletlen, hogy sok sportoló fiatalon vonulna vissza, a lehető legjobb ajánlatok aláírásával a papíron. Egyszerűen, ha támadó vagy egy csapatban, bármikor kiütközhetnek rajtad a jelek, hiszen a fejedben az agyad, gyakorlatilag alig kap védelmet. Az a kevés agyvíz nem igazán megfelelő lengéscsillapító, ha a fejeddel hárítasz egy esést.
Ezért úgy vélem, hogy ha Omalu nem találja meg a választ a megvizsgált sportolók agyában, előbb-utóbb jött volna valaki más, aki megtalálja az összefüggést a fiatalon elhunyt sportolók és a karrierjük alatt elszenvedett "balesetek" között.
Talán ez miatt nem volt számomra érdekes a film.
Először húztam is a szám, amikor szóba kerül, hogy Omalu majd saját maga fedezi a vizsgálatait/nyomozását, már kiemeli a film, hogy mennyire drága is az ilyesmi. Én meg magamban - na, mi olyan drága??? csak nem a holdra kell utazni az eredményekért - de azután láttam, hogy mennyi babra munkát és vizsgálatot igényel egy ilyen speciális, minden részletre kiterjedő boncolás, így befogom a számat.

Jól sejted, ha úgy véled, hogy a film inkább beszélgetős dráma és nem akciófilm. Gyakorlatilag az akció a filmben kimerül a sportolók ámokfutásában - egyikük halálos balesetét (Justin Strzelczyk csatárt a hatalmas termetű, színészként egyre foglalkoztatottabb Matthew Willig alakítja, akit eléggé közelről érintett a téma, hiszen maga is tizennégy szezont húzott le a NFL-ben!) még az Interneten is megtalálod és a film is beemelte a videót a filmbe - és egy a valóságnál sokkal feszültebbnek beállított autós... nem üldözésben, csak autós követésben.
Ennek ellenére van valami enyhén horrorfilmszerű a film felépítésében, ahogy a sportolókat megismerjük, majd egymás után elveszítjük őket. Azonban a film nem akar felesleges sebeket feltépni és egy kivételével eléggé finoman kezeli a haláleseteket, inkább csak mellékes tényként említi meg.

Ami viszont megérte, hogy Will Smith már régen nem az a kölyökképű rap-per, akit túlhype-oltak. Beért és komoly drámai színész lett belőle. Ezek a filmek sokkal jobban állnak neki, mint a vicceskedő komédiák. Drámát neki!
A film arra máris jó volt, hogy Smith-et több filmes platform jelölte díjakra és többek között a Hollywood-i Film Awards például a 2015-ös év színészének választotta.
Ahhoz, hogy Smith felkészüljön a szerepre, több boncoláson is részt vett, amelyek zömét pont a főszereplő valódi arca, Dr. Bennet Omalu végzett el! Mondjuk Baldwin is tanulmányozta a Pittsburghi orvosokat, hogy beleélje magát Bailes szerepébe.
A többi színész alakítása megfelelő, Alec Baldwin ismét kapott egy jó jelenetet. Albert Brooks pedig sajnos nagyon megöregedett. Hiányzik, hogy már nem készíti az elgondolkodtató komédiáit, amikben megkedveltem.

Hogy kicsit színesebb legyen a történet és a női nézők se aludjanak el, behoztak egy szerelmi szálat is, Gugu Mbatha-Raw-val ami egészen jól működik.

David Morse-nak külön örültem, egészen addig, míg kiderült, hogy mennyire kevés szerepet kapott. Nos, ha ismertem volna az Amerikai foci történelmét, biztos nem lepődök meg annyira, ahogy ezek a híres sportolók kilépnek a történetből. Így azonban volt rácsodálkozásom az eseményekre. Nem is értem, hogy ha más ne, de a rajongók nem gyanakodtak, hogy lehet e összefüggés a sportolók nem természetes elhalálozása és sportmúltjuk között? Ehhez tényleg egy olyan ember kellett, aki véletlenül semmit nem tudott a fociról, ellenben mindent az anatómiáról?
A fényképezés szép, de alig van benne valami egyedi. Mondhatnám, hogy unalmasra van vágva, pedig egy montázst elbírt volna. Talán az egyetlen érdekesebb megoldás, amikor beépül a filmbe a valóság egy youtube videó által. Vagy amikor Omalu meglátogat egy egyetemi focimeccset, majd letörten távozik, miközben a válla felett látszik, hogy mennyire élvezik a fiatalok az edzést.
A zene meg nem maradt meg bennem, ami azt jelenti, hogy nem tolakodott. Talán egy masszív és szívhez szóló főtémát elbírt volna a film.
Ezzel a filmmel is csak az a bajom, hogy kissé száraz, mint az Oscar-díjas Spotlight is, és a témája nem fogott meg.
Ezért hasonlóan 65%-ot adnék neki.

Ha szeretnéd látni: S É R Ü L É S

Draft Day - Draft Day (2014)

Draft Day - Draft Day (2014)

Rendezte: Ivan Reitman





Először is leszögezném, hogy nem vagyok egy nagy sportember. Még az Európai sportokban sem vagyok otthon, hát még akkor egy kifejezetten amerikai sportág világában... Persze, négyévente belecsúszom a labdarúgó világbajnokságba, és az utolsó meccset ha tehetem, meg is tekintem, de egy hét múlva sem arra nem emlékszem ki játszott, sem, hogy mennyi lett a végeredmény. Nem vagyok ebben jó. A Forma 1 sem tud lekötni. Nekem csak drága autók mennek körbe,-körbe. Ha nincs egy nagyobb csatt, részemről dögunalom az egész. A pankráció elszórakoztat, de az meg ugye az amerikai nép ópiuma. Míg Európában színházba járunk és drámákat nézünk meg (Kedves Shakespeare tett érte eleget), addig az új hazában nem basszák el az időt ilyesmire. Ott a népek arra ülnek be, hogy két, vagy több tagbaszakadt Conan a barbár, letépje egymás tökét. (Sarkítottam kicsit) Közben zabálják a hot dogot és elégedetten üvöltenek.








A Draft Day (Először azt hittem valami autós marhaságot fogok látni, azután rájöttem, hogy a Draft kifejezést kurvára összekevertem a Drift szóval. Nem vagyok egy nagy sportman, na!) az amerikai rögbi játék egy olyan szegmensét mutatja be, közérthetően, amiről eddig fogalmam sem volt. Meglettem volna ezen információ nélkül szerint
em, ha Reitman filmje a végére nem lett volna ennyire szórakoztató, pedig bevallom az első negyven percben csak azt igyekeztem felfogni, hogy a rengeteg szereplőből ki-kicsoda és milyen függőségi viszonyban állnak egymással. Aztán csak összeállt a kép és a végére még izgulni is tudtam, hogy a nagy Kevin Costner, aki anno olyan remek filmeket tudott a retinámba tolni, mint egy "Farkasokkal táncoló" vagy egy "A jövő hírnöke" és közben lassan kiöregedett abból a státuszból, amikor a neve garancia a minőségi szórakoztatásra, még egy nagyot robbantson.

Szerintem ez nagyjából sikerült is.
A film nem fogja elszórakoztatni azt, akit még nálam is kevésbé érdekel a sport. (Engem csak a sport nem érdekel. A sportfilmeket szívesen nézem meg, főleg, ha jó karakterek mesélnek nekem egy sportról. Tetszett pl. az "Emlékezz a titánokra" vagy a "Rocky" (Ami Stallone egyik legjobb munkája és egyben az egyik legjobb boksz témájú film). láttam a "Buldózert" is, ha már rögbi. Vagy Oliver Stone videóklippes meséje a "Minden héten háború". STB. Mert sok érdekes, izgalmas és kötelezően megtekintős sportfilm van.

A Draft Day-t akár ki lehet hagyni, hiszen a sport csak az álca, a tartalom az emberi drámák, a piac és gazdálkodás. Az eladás és vásárlás. És sok benne a duma.
Ha tehát nem szereted a szöveg és karakter központú sportfilmeket, ez nem a te filmed.
Érdekelni sem fog, érteni sem fogod.
De ha szereted...

A Draft Day, - már amennyire én, az egyszeri néző megértettem - az a nap, amikor a következő szezonra, az ország iskoláiból kiöregedő legtehetségesebb diákokból, akik már a suliban is a rögbire tették fel az életüket, a legnagyobb sport-klubok rátehetik a kezüket. Ez kb. úgy néz ki, mint a virágpiac, vagy egy aukción a licitálás... és mégsem teljesen. A játékosoknak, hiszen még "amatőrök", nincs szabott ára. Befejezték a sulit, de már közben, míg élték világukat, rengeteg "tehetségkutató" más néven fejvadász, nézte meg őket játék közben. Azután, mikor a sulinak vége és élni kéne kezdeni, sok egyetemista (vagy középiskolás? mit tudom én) szeretne sportkarriert befutni. Ezeket a diákokat - akik ki lettek választva, hisz csak mert valaki szereti felrúgni a társait a pályán, lehet, hogy köze nincs a sporthoz - az év egy napján berendelik a "piacra", ahol nem ők választanak csapatot, hanem a csapatok menedzserei egyfajta kialakított rendszer és sorrend szerint, kiválasztják, kire van szükségük. Mint amikor két csapatkapitány felváltva választja ki a gyerekek közül, ki legyen a csapatában. A különbség annyi, hogy nagyon sok csapat van, amelyik benne van a válogatásban és nagyon sok a lehetséges és választható játékos. A legjobbakat persze - akiket a fejvadászok már előre felértékeltek és beajánlottak a klubokhoz - elsőként igyekszik mindenki kiválasztani, míg a kevésbé tehetségesek lehet, hogy lecsúsznak a végére és akiért nem kapkodnak annyira, az később, ha már befutott játékos lesz, nem biztos, hogy olyan jó szerződéseket tud majd kijárni magának. Ergó a csapatoknak is érdekük, hogy lecsapjanak a jobbakra és a jó játékosoknak is érdekük, hogy minél előbb legyen egy csapat, aki rájuk veti ki a hálóját!
Világos?
Nézd meg a filmet és nagyjából - talán - érteni fogod a szisztémát.
A száraz tények:
256 fiatal tehetség közül választhat 32 csapat, 7 körben. A körök elvileg sorban következnek egymás után, ezért üzlet tárgya lehet eladni az elsőséget, pl. egy első választást egy másik csapatnak. De nem kell ezt magyarázni, hiszen evidens. Aki elsőnek választ, lecsaphat a legtehetségesebbre.
Nem feltétlenül az a jó játékos, akinek kiválóak az eredményei, ha közben erkölcsileg egy nulla...

Sonny Weaver jr. (Kevin Costner) Cleveland-i Browns csapat menedzsere - vagy mifene - minden esetre sem nem a vezetőedző, mert az Penn (Denis Leary) és sem a tulajdonos, mert az meg Anthony Molina (Frank Langella). Weaver az, aki a csapatot állítja össze a következő szezonra. Az edzőt is ő alkalmazza, viszont ő felel a tulajdonos felé, így ha olyan döntést hoz, ami a tulajnak nem tetszik, simán repülhet. Weaver-nek a rendelkezésre álló keretből a lehető legfrissebb és legügyesebb tehetségeket kell összevásárolnia, hogy legyen némi vérfrissítés a csapatban. A Brownra ez főleg ráfér, hiszen hosszú évek óta nem tudtak értékelhető rögbis eredményeket felmutatni, annak ellenére sem, hogy idősebb Sonny Weaver volt korábban a vezető edző és a rögbis világban mindenki csak elismeréssel szólt az öreg Weaver munkásságáról. Ennek árnyékában kell az ifjabb Weaver-nek helyt állnia. (Miközben az az ifjabb jelző elég vicces, hiszen a Costner alakította figura erősen ötvenes) Az ifjabb Weaver pedig igyekszik is, annak ellenére, hogy közel sem szereti a sportot és a csapatot annyira, mint az örege. Még a barátnője is sokkal lelkesebb, ha a rögbiről van szó. Ali (Jennifer Garner) a csapat kasszása. Az ő vállán nyugszik az anyagi helyzet maximális kihasználása. Ali imádja amit csinál és jó benne. Sonny sem rossz a szakmájában, csak belőle hiányzik a tűz. Ez az egyetlen dolog, ami megzavarhatja kettőjük kapcsolatát. Meg Sonny öszvér szintű makacssága.

A Browns is megkapja a drótot a legtehetségesebb diákokról. Az egyik legnagyobb reménység egy Bo Callahan (Josh Pence) nevű fehér fiú, akiért már látatlanban minden csapat harcol. Sonny főnökétől megkapja az ukázt, hogy mivel elsőként választhatnak majd, tegye mancsát a fiúra és kaparintsa meg. Sonny azonban nem az eredmények alapján akarja következő reménységét megszerezni, hanem személyesebb okok miatt. Ebbe azonban Bo, úgy néz ki, nem passzol bele.

A Draft pedig elkezdődik és Sonny-nak valahogy mindenkit megnyugtató döntéseket kell hoznia. Sikerül-e?
Erről szól ez a film.

Ivan Reitman-t mindig kedveltem, mert jó rendező és szórakoztató filmeket készít, szórakoztató témákból. Aki azoban azt a fajta humort várja, amiben szellemeket kapnak el furcsa figurák, vagy egy ikerpár nem olyan, mint két tojás, sőt, vagy azt várja, amit megszokott, hogy szinte végig röhögi a filmet, az kösse fel a gatyáját, mert Reitman eddigi filmjeihez képest itt a humor háttérbe szorul. Van... akad..., ám nagyon finoman adagolják. Talán, mert a téma nem teszi lehetővé. Több a dráma, az érzések, a párbeszéd.
Costner jó színész, a többiek is mind a helyükön vannak.
A fényképezés nagyon szép, a zene nem tolakodó, szinte észre sem venni.
A Draft Day korrekt film. Kicsit sok a szöveg.
Mint jelen írásomban.

70%

Figyeld:
- A Draft szabályaira. Nem egyszerű.
- Costner játékára.
- Ellen Burstyn, aki már benne van a korban.

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)

Rendezte: Boaz Yakin

A film Mafab adatlapja: Remember of the Titans (2000)

Sportfilm. Nem a száraz fajta, amelyben röpködnek a szakszavak és végig magát a sportot látjuk. A sport csupán a kerete egy drámának, amely az elfogadásról, toleranciáról szól. Sok apró változtatástól eltekintve egy igaz történet.

1971-ben, felsőbb utasításra a TC Williams középiskola az első intézmény, amely összeereszti a fehér és fekete lakosságot. Nem csak az időjárás forró; a hangulat szintén. Azonban előtte, próbaként, a suli focicsapata az első, amelyik kiveheti részét ebben a hatalmas társadalmi forradalomban. Elvileg a fehér edző mellé behoznának egy fekete segédedzőt, de mire kialakul a végleges helyzet, kiderül, a friss, fekete edző, egyenesen a vezetői posztra érkezik. Ez ellen az egész kisváros lázadozik, egyetlen kivétellel: Bill Yoast (Will Patton) a fehér edző, nem véletlenül lett példaképe az alatta sportoló fiúknak, hiszen benne van annyi tolerancia és alázat, hogy elfogadja ezt a fennálló fonák rendszert. Lázadozhatna ő is, sőt, kezdetben elgondolkozik azon, hogy családjával tovább álljon, máshol folytatva, építve karrierjét, ám nem azért, mert képtelen elfogadni a feketéket és a ráerőszakolt "főnököt", hanem mert úgy érzi, eddigi eredményei alapján megillette volna a főedzői állás.

Yoast (Will Patton) és Boone (Denzel Washington)

Az érkező fekete edző, Boone (Denzel Washington) talán nem rendelkezik olyan komoly eredményekkel, mint Yoast, és elsőre tűnik inkább kérlelhetetlen Gestapós tisztnek, ám ha odafigyelünk a motivációira, hamar kiderül számunkra, hogy amellett, hogy nem rossz sportember, hihetetlen érzéke van a pszichológiához, ami a keze alatt formálódó emberpalánták miatt elengedhetetlen fegyvertény. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a nyári sporttáborba indulás előtt a csapat két frontembere "megkörnyékezi". Bertier (Ryan Hurst), a csapatkapitány nyeglén közli az edzővel, hogy hogyan képzelik el a csapat felosztását a feketék és fehérek között. Amit utána verbálisan kap, az egy nagyon szép fejmosás, hogy ráébredjen a fiú, ki kinek van alárendelve. Azután pedig, Boone felrúgva az elvárt formákat, a két busz utasait nem szín szerint indítja az edzőtáborba, hanem támadó és védő játékosok szerint. Ez elengedhetetlen lépés, ha valaha is össze akarja kovácsolni a kezdetben acsarkodó feleket.

Lastik (Ethan Suplee) nem nagyon zavartatja magát a bőrszínek miatt. Ő az első fehér srác, aki alkalmazkodik.

A továbbiakban pedig részesei lehetünk, hogy egy toleranciára nem túl nyitott közösség, hogyan rázódik gatyába, hogyan kezdik felfedezni és megkedvelni egymást. Aki képes alkalmazkodni, az marad, akit legyűrt az előítélet és betokozódott megszokás, az pedig kibukik.

Boone makacssága néhol már idegesítő. Ennek ellenére többnyire igaza van. Akkor is, amikor végül hallgat Yoast-ra.

Megemlíteném:
- Yoast kislányát alakító Hayden Panettiere talán itt volt a legédesebb és legjobb színésznő, pedig a forgatás alatt alig volt tizenegy éves.
- Yoast karaktere ritka szimpatikus az elfogadó másodhegedűs szerepében.
- Boone néha már idegesítően önfejűnek tűnik, ám valahogy az események fordulatai őt igazolják.
- A jelenet, melyben az első fehér játékos megérkezik a fekete fiúk közé, szükséges és csak ebben a formában működik, fordítva nem. Louie Lastik (Ethan Suplee) az esetlen, nagydarab és melegszívű parasztlegény észre sem veszi, hogy mennyire kirí a fekete fiúk közül. Ő játszani akar és nem érzékeli a különbséget a bőrszínek között, ezért is tudják a feka srácok gyorsan elfogadni. Lustik csak játszani akar, mert az esze nem forog túl gyorsan, ezért számára csak a sport marad, ha a tanulmányi eredményeit fel akarja javítani. Suplee végig jól hozza a kissé lassú figurát és bár nem mondhatni, hogy egy észlény, néha nagyon jó meglátásai vannak az eseményekről.
- Bertier, a csapatkapitány és Julius (Wood Harris) a védelem vezetője között lassan alakul ki a kölcsönös szimpátia, amely végül elég hamar komoly barátsággá alakul. A két fiú alapjában bármikor egymás torkának esne, hiszen mindketten roppant erős egyéniségek. Boone azonban eléri, hogy a kezdeti versengés a játék tudatformáló erejének köszönhetően közel hozza egymáshoz a két fiút, olyannyira, hogy később Bertier egy nehéz helyzetben eljut arra a pontra, hogy a fekete fiúk érdekeit szem előtt tartva simán kirúgja fehér csapattársát és egyben legjobb barátját, mert az képtelen legyűrni a feketék iránti ellenszenvét.
- Bosley szerepében Ryan Gosling, még mielőtt felkapta volna az a nagy hype, ami mostanában tombol körülötte.
- Kate Bosworth megkapta Bertier barátnőjének "hülye picsa" szerepét. Sokat nem látni a filmben, ennek ellenére itt még nagyon helyes volt és nem olyan lepukkant, mint a 2013-as "Harcban élve" című Jason Statham drámában. Hiába, múlnak az évek.
- A filmet kissé finomították a valósághoz viszonyítva. A valóságban Boone edző ablakán egy komplett fajanszot dobtak be, nem csak téglát és mivel Disney produkcióról beszélünk, elég rendesen kinyírták a káromkodásokat a forgatókönyvből.
- Yoast-nak a valóságban nem egyetlen lánya van, hanem négy. Talán így volt egyszerűbb elég időt fordítani legalább az egyikük karakterére.
- Yakin a forgatásig semmit nem tudott erről a sportágról. Gyakorlatilag a forgatás előtt a producer, Bruckheimer elküldte őt is egy edzőtáborba, mint a fiúkat a filmben. Talán a rendező tapasztalatlansága miatt kerülhettek bele apró hibák a filmben, amik a sportjelenetekkel kapcsolatosak, mint például a pályán történő akciókban látható, vagy akár a felszerelés formájában, mint pl. a sisakjuk.
- Meglepő lehet, de a film nagy részét Grúziában forgatták és nem az eredeti helyszíneken. A film után a helyszínekre vándorló rajongók csúnyán meglepődtek, amikor szembesültek vele, hogy a filmben látott iskola nem úgy néz ki, mint ami előtt rajonganak! A filmben látható suli egy másik Amerikai kisvárosban található.
- A meccsek főleg nappal, délben zajlottak, nem úgy, mint a filmben.
- Bertier végig játszotta a 13 meccset és később sérült meg egy autóbalesetben, de nem másik kocsival ütközött, hanem valami mechanikai probléma miatt csapódott oszlopnak.

A film zenéjének borítója:

Bár Trevor Rabin kiváló zeneszerző, ebben a családi moziban inkább a betétdalok azok, amik a fülbe másznak.

90%

Értékelés:
Élvezet nézni a filmet. Denzel Washington a legjobb formáját hozza benne. Kérlelhetetlen karaktere talán becsúszna egy Washington Top10-be. Will Patton-t kedvelem a jövő hírnöke óta, és bár nálunk nem számít olyan ismert arcnak, ettől függetlenül olyan filmekben találkozhattunk vele, ha figyeltünk, mint pl. "A jövő hírnöke", amiben a szadista, de intelligens hadvezért alakítja, vagy a "Megszólít az éjszaka" című természetfeletti thriller.
Napocska szerepében látható Kip Pardue, akinek az ázsiója 2000 körül emelkedett, de azóta a karrierje valahol nagyon félre siklott.
A fényképezés nagyon szép, néha jól elkapják a karakterek arcán az érzelmeket. Viszonylag feszesre van vágva, alig találsz üresjáratot a moziban, pedig közel két órás darabról beszélünk.
Minden évben újra tudom nézni és tanulok belőle kicsit.
A mellékszereplők egyike-másika egészen eltalált, és bármilyen kevés idejük van a vásznon, kihozzák a karakterből a legtöbbet. Gondolok itt pl. Bertier egyértelműen fajgyűlölő barátjára, Ray-re (Burgess Jenkiss)

Apróság: A film szinkronos változatában az edzőt folyamatosan "főnök"-nek szólítják a megszokott edző szó helyett. Kicsit félreérthető.

Ha ez a film nem tetszett neked, nagyon furcsa ízlésed lehet.

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Csapatszellem - Forever Strong (2008)

Rendezte: Ryan Little

Főszereplők:
Sean Faris - Rick Panning
Sean Astin - Marcus Tate
Gary Cole - Larry Gelwix


Rick Panning szépreményű egyetemista, hatalmas sportkarrier előtt, melynek útját egykori sztárjátékos apja is egyengeti. De Rick sajnos nem egy csapatjátékos. Csak ő számít, a csak most és a csak nekem. Ebből kifolyólag gyönyörű autójával a segge alatt, gyönyörű barátnőjével az oldalon, bebaszva, ahogy kell száguldozni, kisiklik az útról, kisiklik az élete és egyszerre nullázza le a csúcsverdát és a bájos barátosnét. Ippeg csak nem halnak bele.

Ezek után választható, hogy vagy a fiatalkorúak börtönében szív magába némi tisztességet és alkalmazkodási hajlamot, vagy játszhatja az eszét és amit betölti a tizennyolcat, ugyan piát még nem vehet jogilag, de mehet a felnőtt sittre, kicsit tapasztalni, mi a hülyék jussa. Természetesen ez nem tetszik neki, de a beilleszkedés sem kicsit döcögős. Larry Gelwix edző, akinek közös múltja van Rick apjával, Richard Penning-gel (Neal McDonough), felkeresi az öntörvényű kölyköt, hogy csapatában a Highlander-ben, esélyt adjon neki, amit apja annak idején nem kaphatott meg egy sérülés miatt. Rick feladata nem az, hogy helyt álljon az edzésen és győzelemre vigye a csapatát. Gelwix szerint nem. Sokkal több.
A fiúnak magára kell találnia, hogy a lázadás helyett sokkal értelmesebb dolgokba ölje felesleges energiáit, mert egy csapatjátékban nem elég, ha az ember a saját szerencséjének a kovácsa. A csapatjátékban néha bizony el kell felejtened, hogy ÉN, mert ott csak akkor működik a játék, ha felismered, hogy valójában a csapat a MI.

Ezek mellett még fel kell nyitniuk a fiú szemét a világra, mert a társai már tudják, hogy az élet sokkal szebb és teljesebb, ha nyitott szemmel járunk, megfogva a csodák tündérszárnyát. Ami nekünk büntetésnek tűnhet, vagy unalmas feladatnak, másnak kellemesebbé teheti az életét, kicsit vidámabbá színezi a szívét. Erre jó példa pl. a fakultatív kórházlátogatás.
Szóval Ricknek nem csak a pályán kell bebizonyítania, hogy értékes ember, hanem a környezetében is, a mindennapi életben. Saját magát kell legyőznie...
Sikerül e neki?

Nézd meg a filmet.

A labdát soha, de az agyamat eldobhatom...

Sean Astin, akit ha valaki ismer, valószínűleg Samuként tud azonosítani a "Gyűrűk urából", ismét mellékszerepben. Fontos szerep, de híresebbé nem fogja tenni. A Rick-et játszó Sean Faris igazi amerikai tini, akit kezdetben még a mentőben is ütnél. Szerencsére jól adagolt forgatókönyvi fogásokkal a film végére lehet vele szimpatizálni. A show-t Gary Cole viszi el, akinek szinte már túl eszményi a karaktere. Egy igazi Csernus* rejtezett el benne.)
A mellékszereplők tűrhetőek, a csajok szépek - a második szerelem főleg. Aki kiemelkedik az átlagból, azt a film felénél kiírják, de nem erőltetik túl a drámát, kicsit súlytalan is marad ez a szál.

* - Valami pszichológus, aki tudja, mi a bajod...

A csapattárs húgi, akire rá kéne menni...

A rendezés korrekt, de nem lép túl a mozicsatornák színes sportfilmjeinek keretén. Furcsának tartom, hogy jelenleg 2014 januárjában tetszési indexe megegyezik a "Carter edző"-vel, ami szerintem egy pöttyet komolyabban vehető film a témában.

- Rendben, ha a húgit nem adod, téged smárollak le...! Kocsog!

50%
imdb: 7,2 csillag, ami szerintem ennek a filmnek sok. Iparos munka, de erős közepes.