A jövő hírnöke - The Postman (1997)

A jövő hírnöke - The Postman (1997)

Rendezte: Kevin Costner

Megtekintés? - Costner fan-oknak kötelező.

Nem tudom nem szeretni Costner filmjét. Annak idején moziban láttam. Nem voltunk felkészülve a három órára, mégis sikerült egy ültemben végig néznem, mert lekötött. Még nem felejtettem el a világsikerű, több Oscar-díjas mesterművét, a "Farkasokkal táncolót". Ez a film legalább annyira amerikai, pop-art, kalandfilm, mint amaz volt, igaz, az némi történelmi cukormáz mögé rejtette a piskótát. Ez a darab viszont - rengeteg hibájának ellenére - simán csak egy szórakoztató, poszt-apokaliptikus kalandozás, mely nem mentes a nárcisztikus etűdöktől, amiket megbocsátok a rendezőnek. Mert élveztem a játékidőt. Engem, mint célközönséget, tökéletesen eltalált a film. Mondom ezt úgy, hogy vannak hibái, látom őket.

Jellemfejlődés:
Amikor először találkozunk főhősünkkel, Shakespeare-rel, vagy ahogy később fogják hívni, a postással (A könyvben van neve is: Gordon Krantz) egy magányos figura, aki öszvérével járja a kietlen világot, lehetőleg kerülve a népesebb településeket, városokat. Gyűjtögető életmódot folytat, csak magában bízik. Mikor néha mégis lakott területre téved, olyankor színészi játékával, vagy annak hiányával szórakoztatja a nagyérdeműt. Egyik ilyen kaja felhajtó előadása után önkényesen besorozza csapatába Amerika nagy mumusa, Bethlehem tábornok (Will Patton), aki kihasználta az infrastruktúra összeomlását és vérengző hadseregének élén terrorizálja a megmaradt, impotens közösségeket. A postás pedig végig a szökésen töri a fejét. Amikor végül sikerül neki, önös érdekből, szökés közben egy halott postás holmiját veszi magához. Mégis csak jobb kenyérkereső lehetőség a kiégett világban, mint színészkedni, habár, amikor az első városkában bemutatkozik, minden színészi képességére szüksége van, hogy elhiggyék a meséjét a helyreállt rendről, új elnökségről. Eszik is rendesen, miközben ő lassan összeszedi a leveleket és tovább áll. Kezdetben csak magára gondol, mikor önkényesen ellátja ezt az amúgy felemelő feladatot, viszont, némi kényszerpihenő után - pár hónapot sérülten a hegyekben tölt, sebesüléséből lábadozva - rádöbben, hogy a világ, neki köszönhetően, megváltozott. Amikor ezzel szembesül, ő is változni kezd. A felelőtlen, osonó férfi, merész parancsnokká növi ki magát, aki kezdetben védené az övéit, sőt, később háborúra is kész értük.

Konklúzió: Egy apró porszem, egyetlen ember, hozhat békét. Egy olyan ember, aki kibújik a felelősség alól, lehet hős. Bethlehem pedig az ellentéte: egyetlen ember is lehet, önerőből, véres kezű diktátor.

Mellékalakok:
A film másik pozitívuma, hogy képes néhány jelenetből, pár mondatból, egész karaktereknek három dimenziót adni. A legjobb ilyen háttér karakter, Bethlehem jobb keze, Getty ezredes (Joe Santos), aki néma szereplő, így még nehezebb élővé varázsolni, mégis sikerül, néhány róla szóló monológnak és pár, a háttérben lejátszódó pillanatnak köszönhetően. Getty vérbeli katona, aki a végsőkig tartja magát a parancsokhoz. Egyszer fellázadt, kiállt Bethlehem ellen, de veszített és azóta hű csatlósként teljesíti kívánságait. Getty ugyanakkor érző szívű ember, aki talán azért igyekszik Bethlehem közelében maradni, hogy annak pusztító hatását amennyire tudja, enyhítse. Erre legjobb bizonyíték, amikor az egyik kivégzés kirendelt csoportjából személyesen húz ki egy tizenéves fiút, hogy a fiatalember ne végezze a város főterén, vérbe fagyva. Getty az, aki végül pontot tesz Bethlehem karrierjére, amikor végül lelövi a tábornokot, miután a postás legyőzte őt fair küzdelemben, de a tábornok megszerezve egy pisztolyt, erkölcstelenül igyekszik cselekedni, a saját törvényei, a nyolcas ellenére. Getty egyrészt lehet, hogy csak arra várt, hogy megölhesse a tábornokot, ugyanakkor, ha úgy vesszük, csak betartatta a törvényt, amelyet magára valónak is érzett.

Egy másik ilyen mellékalak Pineview seriffje, Briscoe (Daniel Von Bargen) aki elsőre kiszúrja a postás meséjének hiányosságait, és meggyőződése ellenére, a város nyomására támogatja, egészen a haláláig, mert ha nincs is meggyőzve róla, hogy postásunk igazat mond, azért a seriff is érzi, hogy ha ennyire le akarják vadászni a holnisták - Bethlehem magánhadserege - akkor az az ember igenis fontos. Briscoe első jelenete egészen pofás, ahogy reflexből puskát emel a magányos postásra. A film egyik leghumorosabb jelenete.

Will Patton remek gonosz.

A humor:
A filmben végig érezhetően jelen van a Costner-re jellemző szikár, egyszerű humor. Ezek főleg beköpésekből állnak és ha párosítani akarnám, akkor talán Stallone pléhpofával előadott poénjai mellé sorolnám. Ugyanakkor a filmben a postás mondakőr összes vicces kliséje helyet kapott. A postás első kérése a városkában, hogy kössék meg a kutyákat, amíg ő ott van. Azután egy csöpögős részben előkerül mint téma, hogy a "postás csinálja a gyereket". Ezer vicc épül erre az unásig koptatott poénra, itt viszont teljes értékűen helye van. Azután amikor a postás egy végtelen lépcsőn tud csak feljutni egy kis faluba, szóvá teszi, hogy a postahivatal a továbbiakban a lépcső aljában lesz..., stb.

Visszaköszönő Costner:
Az alaptörténet, szegről-végről, a Vízvilág variációja. Anti-utópia, csak víz helyett szeméttel. Van benne Farkasokkal táncoló is: magányos hős, idegen környezet, jellemfejlődés, megmentésre váró nő, barátság, bizalom, a hadsereg, mint ellenség.
Az a jelenet, amikor a postás emberei halomra lőnek egy csapatnyi holnistát, míg végül az utolsót egy folyó szélén, körbeállva mészárolják le, már megtörtént a Farkasokkal táncolókban, mikor Wes Studi harcos indiánját mészárolták le.
Amikor a postás a végén elüget a holnista sereg előtt, felfedve a vállába égetett nyolcas jelét, az pedig rímel arra, amikor Costner katonája a Farkasokkal táncoló elején körbeüget az ellenséges csapat előtt, igaz, ott lőnek rá rendesen és végül hatalmas csata kerekedik a magánakcióból.
A látcső, ami több Costner filmben megjelent már, humorforrásként is, itt is előkerül, többször, igaz, a vele való játék elmarad.

Egy nyálas jelenet. Abby szerelmet vall. Legyezi a Costner a hiúságát...

A fényképezés grandiózus, máskor meg tévéfilmes. Néha szép panorámaképeket váltanak nem teljesen jól beállított közeliek.
A zene viszont sokkal zseniálisabb, mint maga a film. James Newton Howard egyik legjobb munkája. Kár, hogy a film "buktája" miatt kevesen élvezhették. Az akció jelenetek kicsit talán összecsapottak, sok nincs is bennük. Érdekes, a három óra alatt alig látunk klasszikus akciót, mégsem hiányolom a filmből, hogy több legyen.

Will Patton tábornoka igazi rohadék, de megkülönbözteti a szimplán gonosz ellenségtől az, hogy gondolkodik, filozofál. Amikor pl. rádöbben, hogy a postás, mint személy kinőtte magát egy hitvallássá és ő, ezzel a hitvallással már nem képes megküzdeni, mert olyan, mintha egy szellemmel küzdene, remek pillanata a filmnek.
Ford Lincoln Mercury (Larenz Tate) karaktere pedig azt a témát járja körbe, hogy mi történik, ha valaki hinni kezd valamiben és önmaga gerjeszti tovább a hitet, míg végül már nem lesz többé hatalma az embernek a hite felett, az önálló életre kell. Ford egy idő után, saját szakállára verbuvál postás hordát, mert hisz abban, amit Costner karaktere összehord neki. Ford ugyanazt a trükköt alkalmazza követőinél, amit rajta is gyakoroltak: kamu leveleket olvas fel a csoportnak, melyben az állítólagos Starkey elnök megköszöni a munkájukat. Ford hite és csalása nélkül a postás nem lenne senki. Gyakorlatilag a fekete fiú épít köré "mitológiát", ő csinál belőle hőst. (Másrészt miatta kell végül felvennie a kesztyűt is.)

Costner, akárcsak a magányos oroszlán, egyedül barangol a kihalt világban. Azért, hamar kiderül, hogy a homokos, poszt-apokaliptikus világban bőven van hely zöldellő erdőknek és nyüzsgő közösségeknek. Pedig az első percek után egy Mad Max világot képzelnénk el.

Hibák:
A film kissé túl patrióta. Azután van benne nem kevés nyálaskodás. Amikor a film végén Costner gyermeke másodszor jelenik meg, hogy felidézzen egy korábbi momentumot, amikor a levelét a postásnak adja, az kellemetlenül giccses. A film amúgy is folyamatosan egyensúlyozik valami hurrá optimizmus mentén, ami csak sokadik megtekintés után tűnik fel.
Nyálas az a rész, amikor a postás Abby-vel (Olivia Williams) táncol, közben andalító country szól és egy montázsban láthatjuk, amint egy postást levadászik egy holnista. Jaj!
Egy másik ilyen jelenet, amikor Abby sírva vall szerelmet a postásnak, holott, eredetileg nem akart érzelmeket táplálni iránta. Juj!
De ennyi azért belefér.
Ha bukott - én nem tekintem buktának, max. nem hozott elég bevételt - akkor abban nagy szerepe lehetett a lobogó égetős jelenetnek. Azt az amerikai nagyon utálja.
Maga a történet is erősen sántít:
A végén kiderül, hogy a postás 2043-ban, hetven évesen szenderedett örök álomra. Ebből kivonunk harmincat, mert kb. negyvenes lehet a történet idején és kiderül, hogy 2013 körül játszódik a film. Nos, nem tudom, mikor írták, de 1997-ben rendezték és azt a fajta "leépülést", amelyről szól, nehezen tudom elképzelni 5-10 év alatt. Hogy az állami apparátus, infrastruktúra, tömegkommunikáció, és a sok egyéb, ami hiányzik a filmből, szerintem nem tudna ilyen gyorsan végbemenni. Kellene hozzá vagy 30-40 év.
Azután meg, amikor a végén van az a szobor avatás, az megint olyan, mintha visszacsöppentünk volna a kilencvenes évekbe. Színes lufik, rikító pólók, stb.
Szóval, kicsit gyorsan végigfutunk az eseményeken, ami, véleményem szerint, azért sokkal lassabb folyamat.

A Waterworld-ben a karaktert csak matróznak hívták - vagy mutónak - itt pedig ő a postás, vagy Shakespeare. Egyik névtelen figura sem hozott szerencsét a kasszáknál...

Ettől függetlenül nagy kedvenc.
Jobban szeretem, mint a két másik Costner kalandot.
90%
De megértem, ha neked nem tetszett.

Különvélemény:
Szerintem Costner a nagy stúdiók áldozata.
A "Farkasokkal táncoló", mint független film, egy rakat díjat és nem kevés pénzt hozott. Elképzelésem szerint, a nagy stúdiók (értsd: pénzes producerek, akiknek baszta a csőrét Costner sikere), a továbbiakban, hátulról lobbiztak Costner ellen, amikor az nagy fába vágta a fejszéjét. Így, kritikusok (értsd.: bértollnokok) segítségével, folyamatosan lehúzták a készülő nagy filmjeit, hogy mire végre moziba kerültek, már elkönyvelték őket bukásnak. Fórumon beszéltem olyannal, aki utálta a Waterworld-öt, de később, faggatás után, bevallotta, hogy sosem látta. Ebből kiindulva, a "kritika" és bulvár sajtó, jó munkát végzett.

A filmcím magyarítása, ha úgy vesszük, kivételesen jól sikerült, hiszen a történet esszenciája. A postás, reményt hoz, egy olyan jövőről regél, amely pozitív és áldásos. Mennyivel szebb és magasztosabb ez, mint a profán: A postás?

Ha szeretnéd látni:
- A jövő hírnöke (1997)

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)

Emlékezz a titánokra - Remember the Titans (2000)

Rendezte: Boaz Yakin

A film Mafab adatlapja: Remember of the Titans (2000)

Sportfilm. Nem a száraz fajta, amelyben röpködnek a szakszavak és végig magát a sportot látjuk. A sport csupán a kerete egy drámának, amely az elfogadásról, toleranciáról szól. Sok apró változtatástól eltekintve egy igaz történet.

1971-ben, felsőbb utasításra a TC Williams középiskola az első intézmény, amely összeereszti a fehér és fekete lakosságot. Nem csak az időjárás forró; a hangulat szintén. Azonban előtte, próbaként, a suli focicsapata az első, amelyik kiveheti részét ebben a hatalmas társadalmi forradalomban. Elvileg a fehér edző mellé behoznának egy fekete segédedzőt, de mire kialakul a végleges helyzet, kiderül, a friss, fekete edző, egyenesen a vezetői posztra érkezik. Ez ellen az egész kisváros lázadozik, egyetlen kivétellel: Bill Yoast (Will Patton) a fehér edző, nem véletlenül lett példaképe az alatta sportoló fiúknak, hiszen benne van annyi tolerancia és alázat, hogy elfogadja ezt a fennálló fonák rendszert. Lázadozhatna ő is, sőt, kezdetben elgondolkozik azon, hogy családjával tovább álljon, máshol folytatva, építve karrierjét, ám nem azért, mert képtelen elfogadni a feketéket és a ráerőszakolt "főnököt", hanem mert úgy érzi, eddigi eredményei alapján megillette volna a főedzői állás.

Yoast (Will Patton) és Boone (Denzel Washington)

Az érkező fekete edző, Boone (Denzel Washington) talán nem rendelkezik olyan komoly eredményekkel, mint Yoast, és elsőre tűnik inkább kérlelhetetlen Gestapós tisztnek, ám ha odafigyelünk a motivációira, hamar kiderül számunkra, hogy amellett, hogy nem rossz sportember, hihetetlen érzéke van a pszichológiához, ami a keze alatt formálódó emberpalánták miatt elengedhetetlen fegyvertény. Egyik kedvenc jelenetem, amikor a nyári sporttáborba indulás előtt a csapat két frontembere "megkörnyékezi". Bertier (Ryan Hurst), a csapatkapitány nyeglén közli az edzővel, hogy hogyan képzelik el a csapat felosztását a feketék és fehérek között. Amit utána verbálisan kap, az egy nagyon szép fejmosás, hogy ráébredjen a fiú, ki kinek van alárendelve. Azután pedig, Boone felrúgva az elvárt formákat, a két busz utasait nem szín szerint indítja az edzőtáborba, hanem támadó és védő játékosok szerint. Ez elengedhetetlen lépés, ha valaha is össze akarja kovácsolni a kezdetben acsarkodó feleket.

Lastik (Ethan Suplee) nem nagyon zavartatja magát a bőrszínek miatt. Ő az első fehér srác, aki alkalmazkodik.

A továbbiakban pedig részesei lehetünk, hogy egy toleranciára nem túl nyitott közösség, hogyan rázódik gatyába, hogyan kezdik felfedezni és megkedvelni egymást. Aki képes alkalmazkodni, az marad, akit legyűrt az előítélet és betokozódott megszokás, az pedig kibukik.

Boone makacssága néhol már idegesítő. Ennek ellenére többnyire igaza van. Akkor is, amikor végül hallgat Yoast-ra.

Megemlíteném:
- Yoast kislányát alakító Hayden Panettiere talán itt volt a legédesebb és legjobb színésznő, pedig a forgatás alatt alig volt tizenegy éves.
- Yoast karaktere ritka szimpatikus az elfogadó másodhegedűs szerepében.
- Boone néha már idegesítően önfejűnek tűnik, ám valahogy az események fordulatai őt igazolják.
- A jelenet, melyben az első fehér játékos megérkezik a fekete fiúk közé, szükséges és csak ebben a formában működik, fordítva nem. Louie Lastik (Ethan Suplee) az esetlen, nagydarab és melegszívű parasztlegény észre sem veszi, hogy mennyire kirí a fekete fiúk közül. Ő játszani akar és nem érzékeli a különbséget a bőrszínek között, ezért is tudják a feka srácok gyorsan elfogadni. Lustik csak játszani akar, mert az esze nem forog túl gyorsan, ezért számára csak a sport marad, ha a tanulmányi eredményeit fel akarja javítani. Suplee végig jól hozza a kissé lassú figurát és bár nem mondhatni, hogy egy észlény, néha nagyon jó meglátásai vannak az eseményekről.
- Bertier, a csapatkapitány és Julius (Wood Harris) a védelem vezetője között lassan alakul ki a kölcsönös szimpátia, amely végül elég hamar komoly barátsággá alakul. A két fiú alapjában bármikor egymás torkának esne, hiszen mindketten roppant erős egyéniségek. Boone azonban eléri, hogy a kezdeti versengés a játék tudatformáló erejének köszönhetően közel hozza egymáshoz a két fiút, olyannyira, hogy később Bertier egy nehéz helyzetben eljut arra a pontra, hogy a fekete fiúk érdekeit szem előtt tartva simán kirúgja fehér csapattársát és egyben legjobb barátját, mert az képtelen legyűrni a feketék iránti ellenszenvét.
- Bosley szerepében Ryan Gosling, még mielőtt felkapta volna az a nagy hype, ami mostanában tombol körülötte.
- Kate Bosworth megkapta Bertier barátnőjének "hülye picsa" szerepét. Sokat nem látni a filmben, ennek ellenére itt még nagyon helyes volt és nem olyan lepukkant, mint a 2013-as "Harcban élve" című Jason Statham drámában. Hiába, múlnak az évek.
- A filmet kissé finomították a valósághoz viszonyítva. A valóságban Boone edző ablakán egy komplett fajanszot dobtak be, nem csak téglát és mivel Disney produkcióról beszélünk, elég rendesen kinyírták a káromkodásokat a forgatókönyvből.
- Yoast-nak a valóságban nem egyetlen lánya van, hanem négy. Talán így volt egyszerűbb elég időt fordítani legalább az egyikük karakterére.
- Yakin a forgatásig semmit nem tudott erről a sportágról. Gyakorlatilag a forgatás előtt a producer, Bruckheimer elküldte őt is egy edzőtáborba, mint a fiúkat a filmben. Talán a rendező tapasztalatlansága miatt kerülhettek bele apró hibák a filmben, amik a sportjelenetekkel kapcsolatosak, mint például a pályán történő akciókban látható, vagy akár a felszerelés formájában, mint pl. a sisakjuk.
- Meglepő lehet, de a film nagy részét Grúziában forgatták és nem az eredeti helyszíneken. A film után a helyszínekre vándorló rajongók csúnyán meglepődtek, amikor szembesültek vele, hogy a filmben látott iskola nem úgy néz ki, mint ami előtt rajonganak! A filmben látható suli egy másik Amerikai kisvárosban található.
- A meccsek főleg nappal, délben zajlottak, nem úgy, mint a filmben.
- Bertier végig játszotta a 13 meccset és később sérült meg egy autóbalesetben, de nem másik kocsival ütközött, hanem valami mechanikai probléma miatt csapódott oszlopnak.

A film zenéjének borítója:

Bár Trevor Rabin kiváló zeneszerző, ebben a családi moziban inkább a betétdalok azok, amik a fülbe másznak.

90%

Értékelés:
Élvezet nézni a filmet. Denzel Washington a legjobb formáját hozza benne. Kérlelhetetlen karaktere talán becsúszna egy Washington Top10-be. Will Patton-t kedvelem a jövő hírnöke óta, és bár nálunk nem számít olyan ismert arcnak, ettől függetlenül olyan filmekben találkozhattunk vele, ha figyeltünk, mint pl. "A jövő hírnöke", amiben a szadista, de intelligens hadvezért alakítja, vagy a "Megszólít az éjszaka" című természetfeletti thriller.
Napocska szerepében látható Kip Pardue, akinek az ázsiója 2000 körül emelkedett, de azóta a karrierje valahol nagyon félre siklott.
A fényképezés nagyon szép, néha jól elkapják a karakterek arcán az érzelmeket. Viszonylag feszesre van vágva, alig találsz üresjáratot a moziban, pedig közel két órás darabról beszélünk.
Minden évben újra tudom nézni és tanulok belőle kicsit.
A mellékszereplők egyike-másika egészen eltalált, és bármilyen kevés idejük van a vásznon, kihozzák a karakterből a legtöbbet. Gondolok itt pl. Bertier egyértelműen fajgyűlölő barátjára, Ray-re (Burgess Jenkiss)

Apróság: A film szinkronos változatában az edzőt folyamatosan "főnök"-nek szólítják a megszokott edző szó helyett. Kicsit félreérthető.

Ha ez a film nem tetszett neked, nagyon furcsa ízlésed lehet.