A következő címkéjű bejegyzések mutatása: farkasember. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: farkasember. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 3., szerda

Nyugalmazva - Late Phases (2014)

Nyugalmazva - Late Phases (2014)


Rendezte: Adrián García Bogliano

A film Mafab adatlapja: Late Phases (2014)

Megtekintés: A sok vámpír és zombis film farvizén evezett be és egyszer mindenképp szórakoztató, még ha mély nyomokat nem is tud hagyni.

egyszerre éreztem a film előnyének és hátrányának, hogy kísértetiesen emlékeztet Stephen King Ezüst pisztolygolyójára a mozi. Aprócska közösség, fogyatékkal élő főhős, farkasember, pap...
Viszont ha ezen túllendülünk, akkor bekavar, hogy a cselekmény túl hirtelen és főszereplőnk, aki mogorva katonatiszt, aki a realitás talaján áll, minimális felépítés után máris hisz az egyébként hihetetlenben, pedig még csak nem is szembe(!)sült vele igazán, hiszen vak.
Tegyük félre, hogy a film olcsó, a szereplők, vak veteránunkat leszámítva egysíkúak és feleslegesek, udvariasan forduljunk el, amikor megjelennek a szörnyek, mert inkább viccesek, mint ijesztőek és ne foglalkozzunk olyasmivel, hogy koherencia és logika - pl. a rendőrség elég piszlicsáré hozzáállása az ügyhöz - és akkor egy szórakoztató filmet fogunk látni, ami mire kezdene leülni, hirtelen erőre kap és befejeződik.
A másik hasonló történet, amely eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, a Bubba Ho-Tep! című horrorkomédia, melyben a nyugdíjas és a világ elől elszökött Elvis Presley kerül szembe egy lélekrabló múmiával, miközben igyekszik aránylag méltóságteljesen megöregedni egy hospice intézményben.

A negatívumok ellenére akadnak pozitívumok is:
A főszerepben Nick Damici (akit már több független horrorfilmben volt szerencsém látni és az inkább igényesebb darabokban szokott sz repeket vállalni) egészen jól hozza a vak veterán Ambrose-t, akinek senkihez nincs egy jó szava. A fényképezés egészen szép lett, széles a vászon, ami még akkor is tud javítani egy film élvezeti értékén, ha olcsó és buta a darab. A mellékszereplők között meg olyan nevek tűnnek fel megkopott csillogással, akiket a nyolcvanas években kedvelhettünk, mikor még fiatalok és viszonylag sikeresek voltak és a zene is kellemes, igaz, mély nyomott az sem hagyott bennem. Nagyjából ez jellemző az egész produkcióra.

A történet leszámítva a főszereplő személyét, klisés. Nagy fordulatok nincsenek benne, sem igazán pörgős leszámolás. Valahogy mégis, összességében élvezhető darab. Egyszer.


A mellékszerepekben meg láthatunk egy egykori utolsó csillagharcos Lance Guestet, aki sajnos megkopaszodva közel sem olyan puncimágnes, mint harminc éve. Van egy Twin Peaks-es Dana Ashbrook, aki rövid lehetőséget kap, de legalább szimpatikusabb figura, mint korábbi filmjeiben. Tom Noonan-t meg szinte be sem kell mutatnom, hisz olyan filmekben játszott őrült karaktereket, mint az Embervadász, mely az első film volt, amiben Hannibal Lecter ránk szabadult, vagy a Robotzsaru 2. főgonosza illetve az Utolsó akcióhős fejszés sorozatgyilkosa. Ethan Embry, mint Ambrose fia már jobban kilóg a filmből, hiszen karakterére mintha nem fektettek volna kellő hangsúlyt, mégis sokat van jelen a filmben.

55%

Ha kicsit kidolgozottabb a történet, nem ilyen össze-vissza, ha kicsit élet telibbek a mellékszereplők, ha kicsit mozisabb a film, ha kicsit több a pénz, simán lehetett volna 70-80% is.
A gyalogsági ásó, mint fehér bot, praktikus húzás csak kényelmetlen a nyél rövidsége miatt...

Ha megtekintenéd, itt megteheted: Late Phases

2014. február 3., hétfő

Átemelés: Underworld (2003)

Underworld (2003)

Rendezte: Len Wiseman














Selena (Kate Beckinsale) családja gyermekkorában egy farkasember támadásának lett az áldozata. A gonosz lénytől egy hatalmas erővel rendelkező vámpír menti meg (Bill Nighy), aki a szép kislányban halott leányát találta meg. Viktor, a mostohaapa, harcost nevel Selenából, akinek feladata felkutatni az esztelenül mészároló farkasembereket, és társaival módszeresen ki kell irtaniuk őket, míg a nevelőapa két társával hosszú álmát alussza. Selena végezné is a dolgát, de a törzs vezetésével megbízott Kraven (Shane Brolly) akadályozza ebben, titokzatoskodva, és megpróbálva kierőszakolni a lány szerelmét. Egy tűzpárbajba keveredve Selena rádöbben, hogy harcuk egyre nehezebb lesz, mivel a farkasok kitaláltak néhány új fegyvert a harchoz, arról nem is beszélve, hogy megtalálták a módját annak, hogyan legyenek legyőzhetetlenek, és ehhez már csak egyetlen ember vérére van szükségük: Michael-éra (Scott Speedman), akinek hasonlóan sötét a múltja, mint Selenáé.
A film alig 30 millió dollárból készült, de ennek ellenére (és mivel idehaza forgatták, ami jól sejthetően olcsó helynek bizonyult) egész tűrhetően sikerült. A díszletek komorak, akár az összes színész, leszámítva az Ameliát alakító Görög Zitát, aki gyönyörű, mosolyog, és kap kb. 1 percet a filmből, annak ellenére, hogy folyamatosan jelen van az utalásoknak köszönhetően. Talán legközelebb több figyelmet kap, ez a helyesen-érdekes arcú leányzó.
Kate Beckinsale fiatalon kezdte a színészi pályát, és jó ritmussal váltogatja a kommerszt a komolyabb filmekkel. A szép színésznő nevét akkor ismerhettük meg, amikor Shakespeare és Kenneth Branagh hőseként (utalás karaktere nevére) megformálta Hero szerepét a Sok hűhó semmiért-ben (Much Ado About Nothing). Emlékezeteset alakított a Börtönpalota (Brokedown Palace) szenvedő Darlene-ként, A Szerelem a végzeten-ben (Serendipity) John Cusack, a Pearl Harbor-ban Ben Afflack és Josh Harnett, míg egy vadonatúj (hasonlóan vámpíros-farkasos) akciómoziban, a Van Helsing-ben Hugh Jackman partnereként.
Scott Speedman filmsorozatokban mutatkozott egészen 2000-ig, amikor a Duets-el debütált a filmvásznon. Még játszott a Dark Blue című krimiben, de elképzelhető, hogy szerepelni fog az Underworld folytatásában is.
Michael Sheen, aki a farkasok vezérének szerepét, Lucian karakterét kapta, játszott az Othello egyik feldolgozásában, Mary Reilly-ban, az Oscar Wilde árnyoldalával foglalkozó Wilde-ban, vagy a hazai mozikba nem biztos, hogy eljutó, Michael Crichton nevével fémjelzett időutazásos-lovagkori sci-fiben, azIdővonal-ban (Timeline) melyet Richard Donner rendezett.
Az intrikus Kraven “hálátlan” szerepét Shane Brolly kapta. Eddig kevés filmben kapott szerepet, de láthattuk felvillanni például az Imposztor (Impostor) című sci-fiben.
Bill Nighy-t nem nagyon kell bemutatni, hisz egyre több filmben csillog-villog mostanság. Az idős úriember egyik legjobb alakítását a kiöregedett Rocksztár szerepében hozta, az Igazából szerelem-ben (Love Actually). Róla kevesen tudják, de komponál is. Néhány fontosabb filmje: The Phantom of the Opera, Ember a talpán (Being Human), Still Crazy, amelyben ugyancsak rockénekest játszik, vagy az excentrikus fodrász szerepe a Fújd szárazra, édes!-ben (Blow Dry).
Len Wiseman első rendezése ahogy a mondás tartja: “Kezdőtől nem rossz!”
Nincsenek nagy újításai, nem tökéletesen ura a világának, de lényegesen jobb, mint az Új faj-t jegyző Michael Oblowitz. Lassításai, képi megoldásai nem olyan erőltetettek, és a kevés pénz ellenére néhány egészen kellemes trükkre is futotta. A második rész büdzséje biztosan magasabb lesz!
A zene Paul Haslinger műve, aki a Tangerine Dream szintetizátoros felállásból lehet ismerős. Még készített dalt a Különvélemény-hez (Minority Report), dolgozott a Claire életre-halálra (Picture Claire) mozin, valamint dalt írt Az olasz meló-hoz is (Italian Job).
Röpke másfél óra harapás és sikoly, néhány látványosabb jelenettel megdobva. Lehetett volna jobb is, de az anyagból ez is szép teljesítmény! A második rész pedig csak jobb lehet, és nem azért, mert az Underworld rossz film, dehogy! Egyszerűen csak nem öltek bele elég pénzt, és ez bár nem egyértelműen szembetűnő, de mindenképpen olyan tény, amely felett nem lehet elsiklani.