Rendezte: Adrián García Bogliano
A film Mafab adatlapja: Late Phases (2014)
Megtekintés: A sok vámpír és zombis film farvizén evezett be és egyszer mindenképp szórakoztató, még ha mély nyomokat nem is tud hagyni.egyszerre éreztem a film előnyének és hátrányának, hogy kísértetiesen emlékeztet Stephen King Ezüst pisztolygolyójára a mozi. Aprócska közösség, fogyatékkal élő főhős, farkasember, pap...
Viszont ha ezen túllendülünk, akkor bekavar, hogy a cselekmény túl hirtelen és főszereplőnk, aki mogorva katonatiszt, aki a realitás talaján áll, minimális felépítés után máris hisz az egyébként hihetetlenben, pedig még csak nem is szembe(!)sült vele igazán, hiszen vak.
Tegyük félre, hogy a film olcsó, a szereplők, vak veteránunkat leszámítva egysíkúak és feleslegesek, udvariasan forduljunk el, amikor megjelennek a szörnyek, mert inkább viccesek, mint ijesztőek és ne foglalkozzunk olyasmivel, hogy koherencia és logika - pl. a rendőrség elég piszlicsáré hozzáállása az ügyhöz - és akkor egy szórakoztató filmet fogunk látni, ami mire kezdene leülni, hirtelen erőre kap és befejeződik.
A másik hasonló történet, amely eszembe jutott a filmmel kapcsolatban, a Bubba Ho-Tep! című horrorkomédia, melyben a nyugdíjas és a világ elől elszökött Elvis Presley kerül szembe egy lélekrabló múmiával, miközben igyekszik aránylag méltóságteljesen megöregedni egy hospice intézményben.
A negatívumok ellenére akadnak pozitívumok is:
A főszerepben Nick Damici (akit már több független horrorfilmben volt szerencsém látni és az inkább igényesebb darabokban szokott sz repeket vállalni) egészen jól hozza a vak veterán Ambrose-t, akinek senkihez nincs egy jó szava. A fényképezés egészen szép lett, széles a vászon, ami még akkor is tud javítani egy film élvezeti értékén, ha olcsó és buta a darab. A mellékszereplők között meg olyan nevek tűnnek fel megkopott csillogással, akiket a nyolcvanas években kedvelhettünk, mikor még fiatalok és viszonylag sikeresek voltak és a zene is kellemes, igaz, mély nyomott az sem hagyott bennem. Nagyjából ez jellemző az egész produkcióra.
A történet leszámítva a főszereplő személyét, klisés. Nagy fordulatok nincsenek benne, sem igazán pörgős leszámolás. Valahogy mégis, összességében élvezhető darab. Egyszer.
A mellékszerepekben meg láthatunk egy egykori utolsó csillagharcos Lance Guestet, aki sajnos megkopaszodva közel sem olyan puncimágnes, mint harminc éve. Van egy Twin Peaks-es Dana Ashbrook, aki rövid lehetőséget kap, de legalább szimpatikusabb figura, mint korábbi filmjeiben. Tom Noonan-t meg szinte be sem kell mutatnom, hisz olyan filmekben játszott őrült karaktereket, mint az Embervadász, mely az első film volt, amiben Hannibal Lecter ránk szabadult, vagy a Robotzsaru 2. főgonosza illetve az Utolsó akcióhős fejszés sorozatgyilkosa. Ethan Embry, mint Ambrose fia már jobban kilóg a filmből, hiszen karakterére mintha nem fektettek volna kellő hangsúlyt, mégis sokat van jelen a filmben.
55%
Ha kicsit kidolgozottabb a történet, nem ilyen össze-vissza, ha kicsit élet telibbek a mellékszereplők, ha kicsit mozisabb a film, ha kicsit több a pénz, simán lehetett volna 70-80% is.
A gyalogsági ásó, mint fehér bot, praktikus húzás csak kényelmetlen a nyél rövidsége miatt...
Ha megtekintenéd, itt megteheted: Late Phases
