A következő címkéjű bejegyzések mutatása: david thewlis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: david thewlis. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 9., szerda

Wonder Woman - Wonder Woman (2017)

Wonder Woman - Wonder Woman (2017)


Rendezte: Patty Jenkins

A film Mafab adatlapja: Wonder Woman (2017)

Megtekintés: Valamiért felüdülés volt a sok képregényfilm között, ami azért ambivalens kijelentés, mert az elmúlt 5 évben készült képregény-filmek nagyja kifejezetten szórakoztató darab volt.

Tényleg az lehet a film szerethetősége mögött, hogy nők hozták tető alá és a főszereplő egy modell testalkatú - nekem túl vékony néha, de a baba érkezése jót tett neki - csinos nőcske?
Elképzelhető. Talán a szexuális kisugárzása - ami főleg akciójelenetekben manifesztálódik - az, amely felvillanyozza az átlag férfi nézőt? (Ez a szexuális kisugárzás azonban lehetne talmi is, hiszen többnyire a szellős ruciknak köszönhető és Gadot arcszerkezetének, amely különösen alkalmas az összehúzott szemöldök bemutatására. Hát, még amikor dühösen fújtat...)
Azonban Gadot tényleg telitalálat és nőiessége megkérdőjelezhetetlen. Nem tudom, merre bujkált ez a csaj az elmúlt harminc évben, de ideje volt előbújnia. A Wonder Woman hacukáját egyenesen rá öntötték.
Persze, iránta a hirtelen támadt érdeklődésnek az is köze lehet, hogy szépségversenyt nyert és nincs tucatarca, mint a tévéfilmes szekció rengeteg tini lányának.
Szóval, Gadot van nekünk, hapsiknak.
És mi marad a női nézőknek? Chris Pine félmeztelensegge és az, hogy a többi seggeket egy szingli félistennő rugdossa szét.

Patty Jenkinsből sosem gondoltam volna, hogy az a rendezőnő lesz, aki tető alá hoz egy nyári blockbuster filmet, amelyben egy szerethető női főszereplőt - a szexi Gal Gadot - láthatunk. A korábbi, Oscar-díjas "A rém" című dráma után tényleg nem. Hosszú évekig nem hallottunk róla - én legalábbis biztosan nem követtem televíziós pályafutását - és ha meg is jelenik valamivel, én arra tippelek, hogy valami komoly témát feszegető filmdrámával fog ismét tarolni a díjkiosztókon, mert van érzéke a lélek sötét mélységeihez. Legalábbis, kell, hogy érzéke legyen, hiszen Charlize Theronból kihozta a maximumot. Addig sokan csak egy hasonló modell cicának néztük a szőke színésznőt, mint most Gal Gadot-ot, ám a sorozatgyilkos Aileen Wuernos megformálása után komolyan kellett őt vennünk/vennem. Addig, ha elemezgetném filmográfiáját, nem nagyon volt szerencséje abszolút főszerepet alakítani, azóta pedig tarolt.

De térjünk vissza a Wonder Womanhoz.

Mostanában agyalgattam azon, hogy a képregények hőseinek - ami a mostani DC-re és Marvel-re jellemző - miféle eredete is lehetséges.

Vannak ugye, az átlagos hősök, akik valójában nem nagyon rendelkeznek természetfeletti erővel, mutációval, stb., mégis lehetnek főhősei a rajzos történeteknek.
Pl. A Denevérember, aki szimplán gazdag és a pénze sokat lendít kalandjainak minőségén. Nem éjszakai busszal megy, hogy szétcsapjon a bűnözők között, hanem szépen beül a saját luxusautójába, azután fékcsikor.
Azután vannak a mutáció által lett hősök, akik valamilyen képességet szereznek azáltal, hogy hatás éri őket. Pókmarás, pókember, génmutáció, X-Men, stb.
Vannak a klasszikus irodalomból elszabadult képregényhősök, akik a viszonylagos közeli múltban születtek meg és lettek mumusok, mint pl. Dracula és a Múmia és a többiek, a Farkasembertől egészen Frankenstein teremtményéig.
Utána érkeznek az idegen lények, akik más univerzumokból, dimenziókból, féregjáratokból és bon-bonos dobozokból kerültek elő, egyenesen a szemünk elé, mint Thanos, Superman, stb.
Végül pedig a hiedelemvilág és a mitológia lényeinek csoportja lehetséges főszereplője egy képregényes univerzumnak, mint pl. Thor.


Wonder Woman pedig egyértelműen az utóbbi halmazt öregbíti, amely néha átérhet más halmazokba is. (Az irodalmi halmaz pl. erősen mitológia közeli, hiszen a mitológiát nem másból ismerhetjük, mint az irodalomból, írásos múltból, - oké, szóbeliből is - éppen csak, mivel keveredik az emberek hitével - még akkor is, ha a hitük ellenére bizonyos népek azóta kámforrá váltak a földön - így egy magasabb fokon kell vele foglalkoznunk és sokszor nem jelenthetjük ki, hogy egy adott személy agyszüleményei, hanem évszázadok, évezredek alatt kialakult hitrendszer vagy folklór részei ők.)
Mert kiről lehet kijelenteni egyértelműen, hogy megírta a bibliát? Vagy ki volt az első, aki azt állította, hogy a felhők fölött istenek élnek?
Biztos, hogy Homérosz?
Persze, ha te nagyon okos vagy, vitázhatsz azon, hogy szét kell e választani a vámpírokat és a félisteneket, mondák hőseit, ám nekem ahhoz most tényleg nincs kedvem. Nálam ők nem egy halmaz és kész! :)

Diana (Gal Gadot), Hippolyta, a harcos amazon (Connie Nielsen) kislánya és egy az emberektől eléggé slendriánul elzárt szigeten élik harcos mindennapjaikat, ami amúgy elég unalmas, hogy az ellenség látóteréből visszavonultak egy korábbi, isteni háborúnak köszönhetően. Persze azóta is csak az tölti ki a sziget teljes lakosságának a mindennapjait, hogy ha valaha visszatérne esküdt ellenségük, Árész, akkor megfelelően felvértezve felvegyék vele a harcot és megsemmisítsék.
Diana pedig az egyetlen, akinek inkább kislánynak kellene maradnia, hogy anyu nyugodt legyen. Csak ennek nincs értelme, azt leszámítva, hogy így legalább lehet némi feszkó Hippolyta és a főhadvezér, egyben hugica (Robin Wright) között, mert amúgy egyetlen logikus érv sincs amellett, hogy Diana miért ne tanulhassa meg megvédeni magát, miközben van érzéke, ahhoz, hogy bajba keveredjen.
Végül sok lúd disz... egy csinos milfet győz és Hippolyta beleegyezik abba, ami egyértelmű volt, az első perctől: Diana nem gyerek és meg kell majd egyszer védenie magát. Azaz, dehogy nem gyerek, ugyanakkor csak előfordulhat, hogy meg kell védenie magát.


Mire leteszi a harcos mestervizsgát, szigetükre vetődik egy angol fiatalember, Steve Trevor (Chris Pine), aki, mint kém, sikeresen a nyakukra szabadítja a fél német hadsereget, aminek köszönhetően az amazon állomány erősen megritkul és ahelyett, hogy ezért agyoncsapnák a srácot, még meg is köszönik, hogy az őt követő néhány nácit lepuffantotta.
Szóval, Trevor érkezése felébreszti az amazonokat a félálomból, és arra sarkallja, hogy húzzanak már el a védett szigetről, mert aki ellen folyamatosan gyakoroltak, elképzelhető, hogy visszatért a földre és káoszt hoz magával.
Az amazonok, pedig, mivel ezt a találkozást várták ezer éve, végül nem kerekednek fel, hanem elküldik a fiatalemberrel az egyetlen embert, akit elvileg sosem akart édesanyja aktiválni és alvó ügynökként képzelte el, míg világ a világ, azonban egy korábbi lekanterezett kardcsapásnak köszönhetően kiderült, hogy bug került a szigetlakók fejébe és már nem a széltől óvják Dianát, anyuci szeme fényét, hanem kíséret nélkül engedik a számukra ismeretlenbe, hátha Árész, ha létezik, agyoncsapja, oszt vége a filmnek.

Diana persze azért kíván Trevorral - vagy Steve-vel - tartani, mert az a történet, amit hallott, a gonoszról, amely harcol a világban, hite szerint csupán egyetlen entitás lehet: a száműzetésből/halálból visszatért Árész, aki erősebb, mint valhalla és most leszámolna az emberiséggel, akit Zeusz eddig annyira óvott.
Árész tehát visszatérhet, hogy balhézzon, Zeusz, aki pedig, mint tanultuk, elvileg még hatalmasabb, közben nem tudni, mivel tölti a szabadidejét.
Mivel ez Diana egyetlen tanult iskolai leckéje, amely nem erőt kívánt, hanem némi agymunkát, olyannyira magáévá tette a gondolatot, hogy ragaszkodik is hozzá, rendületlen; ha baj van a földön, annak oka Árész!


Nem mennék bele, mekkora blamázs lett volna Wonder Woman-nek, ha a forgatókönyv végül nem neki ad igazat, mert akkor, ugyan legyőzi az ellent - miért, kétségeid voltak? - ám arról kiderül, hogy holmi földi kis patkány. Azonban nem ez történik, hanem amit Diana végig szajkózott, vagyis Árész visszatért és álarcot öltve fertőzi az emberiséget.
Azonban ezek után képzeld csak el, hogy miután Diana legyőzi, és megint előkerül egy hatalmas ellenség, soha többé nem veheti elő az "Árész-kártyát", hiszen őt legyőzte, nem igaz?
Pedig a Superman kontra Demcsimen filmben nem volt olyan mondata, hogy: - Van egy ellenség, aki pusztulást hozna a földre? Hú, vazzeg, Árész megint visszatért? - ami tök logikus okfejtés lenne tőle, hiszen másik földi ellenséget korábban el sem tudott képzelni, csakis Zeusz és a többi isten nemezisét, a kegyetlen öldöklés és értelmetlen vérrontás istenét?
Kukacoskodom itt.

A főszereplőkön kívül fél tucat remek színészt láthatunk kisebb-nagyobb, emlékezetesebb, kevésbé érdekes szerepben.
Spanyolországból átkasztingolták az épp egyik aktuális színésznőcskét, aki közel sem biztos, hogy olyan emlékezetes karriert fog befutni Hollywood-ban, mint a hasonló módon beszipkázott Penelopé Cruz. Elena Anaya karaktere, Dr. Maru lehetett volna érdekes - majdnem elcsábul egy bálon, ám végül észhez téríti éleslátása... - ám ha túl sokat foglalkoznak vele, még megkedvelheti a néző a karaktert, aki eleve egyfajta szimpátiával indult nálam, köszönhetően arcsérülésének, amelyre mintha nem térne ki megfelelően a film, pont ugyanazon okból, amiért megtartják a távolságot tőle a játékidő egyéb ideje alatt: Ha megkedveli az átlagnéző a tragikus sorsú nőt, még nem fog drukkolni Dianának, hogy legyőzze.
Pont ezért kerül a képbe a német hadsereg egyik befolyásos és időközben önellátó, önjáró módba lépett tagja, Lunderröff, (Danny Huston), aki valamiért erős befolyással bír a tudós asszonyra, ezért egy disznó. Kihasználja saját céljaira az asszony szaktudását és egy idő után már nem lehet tudni, mikor lépi át a határt, onnan, hogy a német birodalom szolgalelkű csatlósa és aközött, hogy magának akar minden hatalmat.


A jók oldalán is találunk nagy neveket.
A borvirágos arcáról ismert brit színész, David Thewlis fontos szerepet kap Diana mellett, hiszen Sir Patrick-ként végig segíti hősnőnket, hogy szembetalálkozhasson ős-ellenségével, sőt, kicsit még tovább is lép. Thewlis fizimiskájával legelőször a "Sárkányszívben" "találkoztam" és azóta is úgy vélem, hogy angol nyelvterületű, főleg kosztümös filmben, nincs nála megfelelőbb arcú színész az intrikus vagy antagonista szerepkörre. Külön öröm azonban, ha véletlenül valami pozitív szerepet kap. (Szpojler off...)

Chris Pine-t nem kell bemutatnom. Ismerek valakit, ha meglátja, csak Kirk kapitányként tudja elképzelni. Nekem ilyen gondjaim nincsenek vele és úgy érzem, még a kémia is működött közte és Wonder Woman között.
Steve Trevorsnak segítői is vannak, mert kémként tevékenykedni, egyedül, nem kifizetődő. Bizonyíték? James Bond mögött áll az MI6, megold mindent. Donald Sutherland meg magányos kémként repült Angliába, a "Tű a szénakazalban" és nem kinyírta egy helyi amazon, ha már amazonoknál tartunk.
Saïd Taghmaoui francia színész a tipikus mellékszereplő karakter, amiről ő maga is elsüt egy elmés poénkodást a moziban. Színesebbé teszi a filmet és sokkal jobb poénokat kap, mint Ewen Bremner, aki a mesterlövészt alakítja a kis kommandóból és amennyire emlékszem, megkérdőjeleződik létjogosultsága is egy ponton a filmben. Arra nem emlékszem, hogy később egyensúlyba hozza e lelkét a feladattal, de ha egy hónap múlva is úgy érzem, kicsit kilógott a csapatból akkor az nem lehet véletlen.
És akkor legyünk már polkorrektek azzal, hogy egy indián származású színészt is behelyezünk az Európai fronton játszódó moziba. (A fekete biztos nagyon kilógott volna, nem igaz?) A Trevor baráti kőrt ugyanis még Eugene Brave Rock erősíti, mint összekötő és anyagbeszerző. Diana és az írók humorát erősíti, hogy felmerül a kérdés is, mit keres emberünk az isten háta mögött. A válasz pedig még hihető is...

Dianával karöltve vonulnak be a frontra, ahol kapunk egy az "Álomháborúra" kissé emlékeztető akciót - mondjuk akcióból nem kényeztetnek el minket, mégis szórakoztató a mozi - majd némi drámaiskodás után, miután a gonoszok nagyja elhullott, még egy utolsó összecsapást is, mert úgy illik, ha szuperhősös-képregény mozi.

A filmzene a képek alatt megfelelő és kellemes, ám viccesek a készítők, mert a korábbi Szupcsi vs. Batmancs moziban hallhatott erős és kifejezetten szerethető Wonder Woman motívumot nem koptatják el az első órában.

A film számomra egy nagyon kellemes moziélmény volt, legalább annyira, mint az új Pók-ember film.
80%
Ja, van az annyi.

Ha megnéznéd:
- Wonder Woman (2017)




2016. január 31., vasárnap

Hátrálás (Regresszió) - Regression (2015)

Hátrálás (Regresszió) - Regression (2015)



Rendezte: Alejandro Amenábar

A film Mafab adatlapja: Regression (2015)

Megtekintés: Nagy izgalommal ültünk neki, hogy végül lassan elszenderedjünk.

Amenábar-ról hallottam, hogy "jó" rendező és két egész filmjét is megnéztem, ezért nem én vagyok a legkompetensebb, hogy művészetét megítéljem. Ráadásul a két, amennyire fórumokon olvastam, legpopulárisabb filmjét néztem meg, így a "mély-művész" Amenábar tőlem még messze is áll. A "Nyisd ki a szemed - Abre los ojos (1997)" és a "Más világ -  The Others (2001)" remek mozik, amennyire emlékszem, végig lekötöttek, ám eltelt közben tizenöt év és az "Agora - Agora (2009)" már nem tudott lekötni, a vonzó szereposztás ellenére sem. Talán majd újra nézem...
Szóval, ha saját emlékeimből kellene méltatnom a rendező esetleges zsenijét, akkor pop-corn kedvelő nézőknek egyértelműen a Más világot merném ajánlani, annak ellenére, hogy lassú egy film, viszont cserébe a befejezése egy kisebb sokkot képes okozni az érzékenyebb lelkű nézőkben.

A "Regression" egy teljesen populáris darab és talán ezért is fájó, hogy ilyen remek direktor szánta rá az idejét, mert a végeredmény cseppet sem meggyőző.

A történet szerint - nagyjából valós események felhasználásával - 1990-ben járunk. Hoyer városának rendőrségi hivatalába besétál John Gray (David Dencik, svéd színész és talán ez volt a jegye Hollywoodba) helyi ezermester és ex-alkoholista, hogy feljelentést tegyen saját maga ellen, mert úgy véli, erőszakot követett el a lányán. Ez mind szép és jó is lenne, ha John tökéletesen emlékezne az esetre vagy esetekre, ám elméje mintha el akarna zárkózni a borzalmak elől, ezért az ügyet vizsgáló nyomozó, Bruce Kenner (Ethan Hawke) miután nincs jobb ötlete és nem is ért a lélek mélységeihez, segítséget kér egy pszichológustól, Kenneth Raines-től (David Thewlis) akiknek úgy hírlik, megfelelő módszerei vannak az elme titkainak feltérképezésében.
Lassan érnek el eredményeket és mintha az erőszak mögött egy szerteágazó, okkult és sátánista köröket is érintő összeesküvés lehetséges nyomaira bukkannának, amelynek köszönhetően Kenner nyomozó egyre paranoiásabban tekint a környezetére.
Senki nem képes egyértelmű válaszokat adni és az erőszak kárvallottja, Angela Gray (Emma Watson) is mintha titkolna valamit, ami fontos lehet, hogy felgöngyölítsék az ügyet, amely már beszennyezte a rendőrséget és a várost is.

A film egy üres ígéret, melynek a megoldása olyan felemás érzést kelt az emberben, mint mondjuk a második X-akták mozifilm befejezése. Túl sok titokzatoskodás, rejtély és misztikum, ami végül egy banális gordiuszi csomóvá áll össze és a forgatókönyv, egyetlen huszáros vágással írja felül az egészet. Ezt lehetett volna végig izgalmasan tálalni, egy feszült és letaglózó befejezéssel, ehelyett egy nyögve nyelős magyarázatot kapunk és takaréklángon feszengő befejezést.

A film egyik gyenge pontja, hogy felfújt léggömb a történet a másik pedig Emma Watson kisasszony, aki egyszerűen nem tudott meggyőzni sem az erős drámai tehetségéről, sem arról, hogy ő bizony egy vidéki kislány, aki nem megfelelő körülmények között nőtt fel. Szépsége, vagy legalábbis, arcának üdesége kiragyog a haja alól és csak úgy süt belőle a fiatal színésznő gyermeki erotikája. Szemében nem eléggé süt át a megkínzottság, a fájdalom és néhány gesztusa mintha kicsit színpadiasra sikerült volna. Vagy nem megfelelően instruálták vagy én vagyok Hermione boszijával túl kritikus. Játékán az sem segített sokat, hogy teljesen véletlenül, pont a születésnapján - április 15.-én - kezdték el a film forgatását.


Ethan Hawke jól hozza a nyomozót és úgy vélem, Hawke "öregségére" úgy tűnik, átnyergel a közepes krimik, thrillerek, horrorok világába. Azért ennél a szintnél ne adja alább és akkor azért nem lesz baj. Nem kell utánozni Nicholas Cage-et, aki minden mocskot elvállal.
A film hangulata indulásként erősen megidézi a sokat másolt "Hetedik - Se7en (1995)" képi világát - nem csak az eső miatt. Ezt a szintet végig tartják.
Egyszeri szórakozásnak nyugodtan merem ajánlani, csak lehetőleg pihend ki magad előtte, mert minket kicsit lehúzott a film komor összessége és elsőre simán bealudtam.
A mellékszereplők közül még kiemelném az arca alapján nem éppen színésznői, ellenben roppant tehetséges Dale Dickey-t, aki már akkor szimpatikus volt, amikor roppant hitelesen hozta "A nevem: Earl" sorozat lepukkant prostituáltját. A színésznő arcán minden ott van és mintha az utóbbi pár évben sokkal többet foglalkoztatnák. Nekem még ismerős volt a "True Blood" sorozatból is, "A hallgatás törvénye - Winter's Bone (2010)" című drámából, amiben hasonló figurát alakított vagy a "Vasember 3. - Iron Man 3. (2013)" egyik mellékszereplőjeként.

55%

Ha szeretnéd látni: R E G R E S S I O N


2015. december 25., péntek

Legenda - Legend (2015)

Legenda - Legend (2015)


Rendezte: Brian Helgeland

A film Mafab adatlapja: Legend (2015)

Megtekintés: Tom Hardy többnyire jó filmekben játszik, jól, ezért ezt is elnézem neki.

Brian Helgeland maffia története - valós események alapuló, enyhén életrajzi filmdráma - sajnos nem olyan szórakoztató, mint a szereposztás és az alapanyag indokolná. Eleve meghasonlik az átlagnéző, hiszen akiknek a filmben drukkolnunk kellene vagy minimum azonosulni, azok köpni való gazemberek. A hatvanas évek végére a Londoni Kray ikrek vették át a hatalom nagy részét a város éjszakai élete felett. Az utolsó olyan gazember hullám tagjai voltak ők, akik nyilvánosságra, celeb életre vágytak, politikusokkal, művészekkel vették körbe magukat és igyekeztek maguk is elhinni, hogy üzletemberek és szeretik őket. Közben fordult a világ, kiderült, hogy aki gyilkos, a barátai ellenére sem lehet örökké szerencsés, ezért szép lassan a Kray fivérekre jellemző bűnözői réteg kikopott az életből és aki befolyásos akar lenni az éjszakában, az inkább nem akar annyira szem előtt lenni. Bár, kivételek akadnak és a suttogás sem védi az embert, hiszen előbb-utóbb híre megy, ha valaki erre az útra lép.

A Kray fiúk még nagy lábon, a figyelem középpontjában éltek, amihez hozzá tett az is, hogy szerettek szó szerint is reflektorfénybe kerülni. Végül azonban kiderült, hogy ez talmi csillogás és az olyan szélsőséges bűnöktől, mint a gyilkosság, ők sincsenek védve. Nem is baj.

Tíz, tizenöt éve készültek olyan nagy volumenű darabok, amelyek képesek voltak az árnyoldaluk mellett úgy mozgatni a szereplőket, hogy kedvelhetőek legyenek. Pl. Nagymenők, Keresztapa és társaik. Ezekben a filmekben is csupa szocio és pszicho pata terrorizált, gyilkolt embereket, de valahogy a kollektív tudat valahol morálisan igyekezett megtisztítani a figurákat, hogy elfogadjuk őket. Ebben talán az is közrejátszott, hogy néhányuk megkapta a filmben a büntetését és ezért tragikus hősökké avanzsáltak.

A Legendában a végén persze a fülszövegből megtudjuk, hogy mind Roland és mind Reginald Kray (Tom Hardy kettős szerepben) végül megtért az örök vadászmezőkre és továbbiakban ott szedik a rosszfiúktól a sápot a pokolba való bejutásért, mégis, a film alatt alig lehet megkedvelni a testvéreket. Az 1933-ban született ikerpár szerencsésen megúszta az Angliai bombázásokat. Édesanyjukat rajongásik szerették és nagyon fiatalon, tizenhat évesen már elég fenyegető duót alkottak. Előbb bokszoltak, majd miután kiderült, hogy testi erejük és gátlástalan brutalitásuk más szakmában jobban kiteljesedhet, átnyergeltek a sötét oldalra. Kezdetben kicsiben ügyködtek, majd gyakorlatilag egy időben szinte már popsztár minőségben róttá az éjszakai utcákat.


Lehetett volna ebből egy viszonylag pörgős filmet készíteni, akár szerethető karakterekkel. Amennyit átírt a valóságból Helgeland, akár ezt is megléphette volna. Ha az lett volna a terve viszont, hogy hitelesen idézze meg a fiúk diadalmenetét és bukását, akkor viszont benne kellett volna hagynia olyan eseményeket, amik meghatározták a Kray-ek világát. De ezekből elég keveset kapunk.

Szóval, ott tartunk, hogy életrajzinak nem elég hiteles, drámainak nem elég drámai, humorosnak és akciósnak sem elég. Két óra, lassan gördülő élettörténet, amely már-már unalomba fullad és ezen nem segít Tom Hardy alakítása sem. Számomra meg csak Ronnie alakjában volt élvezetes, amit csinált, mert Reggie-ként modorosnak éreztem, de lehet, hogy a valódi Reggie Kray is egész életét olyan pofával élte le, mintha székrekedése lenne, de harcol is ellene, mert korábban rengeteg jalapeno paprikát evett két pofára. Nekem az alsó protézist beillesztő, nyáladzó, szemforgató interpretáció nem tetszett.

Frances Shea (Emily Browning) tragikus hősnő, akinek tetszik a csillogás, igen mond a férfinek, akiben megbízik, akire fel tud nézni, azután kiderül, hogy minden, amit szeret benne, az terrorra és mások szenvedésére épül. Csoda, ha később meghasonlik ebben a kapcsolatban. Browning érdekes arca valamiért nekem nagyon szexi, még a kicsi, görbe lábaival együtt is. Törékeny, sebezhető és bár megértem, hogy futóhomokba lépett, mégis, úgy vélem, valahol magának kereste a bajt.

Szóval, a negatívumok nagyjából megvoltak.
Egy maffiafilmhez képest kevés az igazi akció, csavaros fordulat, ugyanakkor vannak nyomasztó jelenetek, mint például az ügyvédi irodás, amikor az első nagymenő klubjukat magukra iratják. Sajnos, hasonló működik a világon mindenhol. Emberek munkáját arra nem érdemesek élvezik. Nekünk nézőnek meg annyi marad, hogy végül örülünk a bukásuknak.


A fényképezés az nagyon adja, gyönyörű beállítások, színek, nagytotálok. Az egésznek van hangulata és tényleg visszalépünk az időben. A zene is tetszett a fúvósokkal és bár vissza nem tudom dúdolni, kedvelhető score-nak vélem.
Helgeland ettől függetlenül szerintem kicsit sokat markolt és kissé felszínesen kezelte karaktereit. Kicsit lebutított változat ez a rendezőtől, sokkal erősebb és realistább is lehetett volna. Ha már úgy is megutáljuk a végére a szereplőket, legalább az igazsághoz hűbben kellett volna őket ábrázolni, hiszen az hamar kiderül bárki számára, a Kray fiúknak nem volt rosszfiú-romantikája.

60%

Ha szeretnéd megtekinteni a filmet: L E G E N D A
Ha többet tudnál meg a Kray fiúkról, itt egy remek cikk: Mesél az East End

Teszem hozzá, az azonos című Ridley Scott fantasy sem volt túl sikeres a nyolcvanas években. Talán ez a címválasztás kicsit nagyzoló... bár, ott mást jelent, mint itt.

2015. szeptember 29., kedd

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)

A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014)


Rendezte: Brad Anderson

A film Mafab adatlapja: Eliza Graves (2014)

A magyar címbe szükséges volt beemelni az "elmegyógyintézet" szavacskát,
mert egy női névre a férfi nézők nem nagyon ugranának,
hacsak nem egy ismert celeb, vagy képregény-heroikáról van szó.
Megtekintés: Ha szereted a komor, gótikus történeteket, amelyben nyikorgó ajtók mögött elhal a halálsikoly, akkor tegyél vele próbát. Engem végtelenül untatott.

Két hete néztem meg, lássuk mi maradt meg bennem:

1. Kate Beckinsale inkább szép, mint jó színésznő. Éteri szépsége miatt folyamatosan kizökkentett. Egyszerűen, ha megláttam, többé nem éreztem, hogy az időben visszautaztam, hanem mintha egy színdarabot látnék, kosztümökben.

2. Az egész film számomra élvezhetetlenné volt effektezve. Olyan színekkel, füstgépekkel támogatták meg a látványvilágot, amely miatt nehezen tudtam elképzelni - igaz, nem tudhatom - hogy van élő ember, hogy olyan vidéken dolgozzon, ahol ezek a lehúzós, borongós, depressziót kicsikaró esték  mindennaposak lennének. Jó, egy őrültekházának mindegy, mert mi magunk is beleőrülnénk.

3. Annyi remek színész. Személyes kedvencem, David Thewlis, aki Mickey Finn-t alakítja, akinek egy névrokona olyan közel került a bűnözéshez, hogy neve mellé még definíció is került a lexikonokba.

4. A forgatókönyv nem túl ügyesen kufárkodik a személycserével, ápoltak és ápolók között, mert hamar lelepleződik, amit még lehetett volna lebegtetni.

5. A befejezés közel sem olyan meglepő, mint tíz éve lehetett volna, mégis szórakoztató.

6. Ben Kingsley belerohadt egy skatulyába, viszont ismét együtt játszhatott Michael Caine-nel, akivel egyszer komédiáztak, egy Sherlock Holmes nevével játszadozó vígjátékban: Sherlock és én - Without a Clue (1988)

7. Be kell vallanom magamnak, hogy valahogy nem rajongok Edgar Allan Poe filmjeiért.

8. Jason Flemyng megint eljátszhatott egy unszimpatikus karaktert, aki nem éri/éli meg a stáblistát. Csipázom ezt a krapekot és megnézném végre főszerepben, ahol szerethető a karaktere. Tud valaki valamit?

Szóval, hirtelen ennyi maradt meg.
Végig nem kedveltem a filmet, mert egyértelműen "Viharsziget" utánérzés, meg a főszereplő nyájas-nyálas karaktere sem jött be, igaz, ez a koncepció szilárd része, ami miatt a befejés után azért át kell értékelnem kissé a véleményem, nem igaz?
A film feszes, kissé zavaros és nagyon unalmas volt számomra. Sehogy nem bírt beszippantani a miliő. Jól indult, ám, miután megérkezünk az őrültek házába - amely annyira világvége helyen van és annyira taszító, hogy nem értem, ki gondolja, hogy ott bárki meggyógyulhat - onnantól a barnás árnyalat lesz domináns és elnyom minket az álom.

Persze, lehet, hogy csak velem van a baj és ez egy remek film. Biztos van, akit Poe világa beszippant. Ez a film egy 1844-es novelláján alapul és amikor végre összeáll a vége-főcím előtt a teljes történet, rá kell döbbennünk, hogy a dráma és horror mellett ez egy erősen romantikus darab is. Több információ a wikipédián: The System of Doctor Tarr and Professor fether.


Edward Newgate (Jim Sturgess) ifjú orvos rezidens, akinek választott szakterülete az őrület, az agy és minden, ami ezeken belül megtalálható. Ellátogat a Hollóvetenyő mögötti susnyáson keresztül vezető út végén elhelyezkedő komor Stonehearst elmegyógyintézetbe, ahol már nagyon várja Silas Lamb (Ben Kingsley) a főorvos és díszes kompániája. Edward-nak pillanatok alatt feltűnik, hogy vagy nagyon elrugaszkodott módszerekkel akarják értelembe hozni a betegeket, vagy valami baj van a színfalak mögött. A fiatal orvos különleges figyelmet biztosít egy feleségnek, akit agresszív viselkedése miatt zártak a falak közé, és ami viselkedésnek itt alig van nyoma. Eliza Graves (Kate Beckinsale) törékeny ifjú hölgy, akinek lehet, hogy nincs ki mind a négy kereke, de ebből külső megfigyelő vizsgálat nélkül semmit nem tud kideríteni. Edward arra hajlik, hogy a nő inkább fogoly itt a világvégén, semmint páciens, és erre irányuló nyomozása során egyre több és veszélyes titkot fedez fel. Kezdetben az igazság hajtja, míg utóbb már a túlélés a tét.


Ha szeretnéd megtekinteni a filmet, rajtam nem múlik: Stoneheart elmegyógyintézet!
Egyik kedvenc oldalamon egyéb izgalmas filmeket is megtalálsz!
Ha elolvasnád az eredeti novellát: The System of Doctor Tarr and Professor Fether.

60%