Rengeteg filmet nézek meg és nagyjából ez az egyetlen módja van, hogy egyik-másikra még egy évvel később is emlékezzem.
Ha véleményedet írnád meg, ide teheted: leszegett@freemail.hu
A blog használhat különböző cookie-kat, melyről tájékoztatnom kell az olvasókat. Pontosan nem tudom, az mi, de van! 2018.05.25. napjától van egy rendelet, ami érinti az adatgyűjtést is a neten. Én nem értek a technikai részéhez, de elvileg csak a blogspot és a google+ által használt lehetőségeket használom.
Megtekintés: Bár nem voltunk teljesen elragadtatva tőle, azért a 86 perces játékidőt kibírtuk.
Amikor említettem Milónak, hogy hajnalban egy új Kevin Bacon filmet fogunk megnézni, szóvá tette, hogy nagyjából a "Hetedik érzék - Stir of Echoes (1999)" óta nem készített saját okán emlékezetes filmet. Ez azért nem teljesen igaz, másrészt tényleg nem kápráztatott el minket nagyon az elmúlt tizenöt évben, igaz, nekem a "Halálos ítélet - Death Sentence (2007)" kifejezetten bejövős volt. Azon kívül vagy nem láttuk a filmjeit, vagy ő a negatív karaktert és a mellékszerepet kapta meg, amire ráerőltetni, hogy Kevin Bacon filmről van szó, kicsit necces. Pedig dolgozik ő, csak valahogy nem jól választ.
Ebben a filmben viszont ő az abszolút főszereplő!
Ekkorát hazudni.
A film két főszereplője, két tizenpár éves töki, akik annyira segg-hülyék, hogy mindent megbeszélnek egymással - hogy a nézőnek legyen halványa fogalma róla, mit miért tesznek - amiből az átlagnéző is leszűrheti, hogy két igazi kis égetni való gyöksziről szól a film, akiknek gyakorlatilag egyetlen helyes döntést nem sikerül kierőszakolniuk magukból illetve egymásból. De szó szerint, két ilyan égetnivalóan barom gyereket még nem láttam együtt filmben.
Olyanok, mint Beavis és Butt-head, idegesítő nevetés nélkül. Ennek ellenére, mindketten Midász király ellenpólusai: amihez nyúlnak, szarrá válik.
A film elején Tarr Béla közeli felvételeken vándorolgatnak a kies amerikai pusztaságban, hogy végül (lehet félrefordítás is) vagy hetven mérföldre az otthonuktól ráakadjanak egy elhagyott rendőrautóra. A gazdi nem tudni, épp merre jár, ezért a kölykök, ahogy elvárható, finom kisegér üzemmódban becserkészik a járművet, hogy végül azzal száguldozzanak a sztrádán. Közben eltelik fél óra, mire végre megjelenik az isteni ám öregedő Kevin Beacon...
Kretzer seriff (Kevin Bacon) tilosban jár. Nem tudjuk meg, mennyire, igaz, később a film ad némi támpontot, viszont teljes és kimerítő magyarázatot a látott eseményekre nem fogunk kapni, hiszen nem része a történetnek, hogy mindent tudjunk. Nekünk a két kisgyerek a lényeges, így főleg az, ami velük történik vándorlásuktól a befejezésig.
Travis (James Freedson-Jackson) és Harrison (Hays Wellford) nem tökéletes családi idillből sétál el otthonról, hogy kalandozzanak egyet, mint Tom Sawyer és Huck Finn. Csupán két kiskrapek, akik unják magukat otthon. Csúnya szavakat kántálnak, nagyot álmodnak és belefutnak egy rendőrautóba. Mielőtt a gazdi, a környék seriffje visszatérne kocsijához - közben hullát rejtett el - a srácok meglovasítják a járművet, így a dráma magasabb fokozatba léphet. Bacon persze, nem szeretné, ha bárki megtudná, hogy a.) miket csinál munkaidőn belül b.) két pöcs, akinek a heréje sem szállt még le, leléptek a szolgálatival.
Pofon egyszerű történet, pofon egyszerű befejezéssel és még talán némi tanulságot is kapunk. No, nem sokat, csak egy kicsikét. Majd rájössz.
Jon Watts tavalyi filmje is hasonló bűnös szórakozás volt. Talán emlékeztek rá, mert írtam pár sort a "Bohóc - Clown (2014) című horrorfilmről.
Ez meg thriller és dráma keveréke és elég erős szanészi játékot sikerült belepakolni, mind a gyerekek, mind Bacon, mind a másik felnőtt szereplő, Shea Whigham részéről.
A filmet belengi egy számomra kedvelős fekete humor. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a Fargo kistestvérét nézem, kevesebb karakterrel.
Megtekintés: A valamikori kult-közeli bűnözői mozi mára teljesen nevetségesen idejétmúlt darab.
És ezen az sem segít, hogy a főszereplő Lee Marvin, ellenlábasa Gene Hackman és első hivatalos nagyfilmje Sissy Spacek-nek.
Főszereplők:
Lee Marvin szerintem a csúcsra a "Piszkos 12 - Dirty Dozen (1967)" című háborús drámával ért. Imádom azt a filmet és alakítást. Személyes szégyenem, hogy Marvin munkásságának ismerése gyakorlatilag nálam ki is merül ebben, meg néhány rosszabb akció mozi ismeretében, pedig volt ott más is bőven. Pótolni fogom. 1985-ben, halála előtt két évvel még visszatért a Piszkos tizenkettőhöz, amely addigra teljesen feleslegesen sorozattá terebélyesedett. Marvin sorozatban hozta a kemény öklű hősöket, néha nem feltétlenül pozitív formában. Két feleséget fogyasztott el és rossz nyelvek szerint homoszexuális kalandjai is akadtak. Spielberg első választása volt "A cápa - Jaws (1975) Quint kapitányának főszerepére. Amerikai elnökök leszármazottja volt és mindhárom lányának C betűs nevet választott. Bármilyen hihetetlen, a legnagyobb sikerét a pénz miatt választotta és gyűlölte, mert hamisnak tartotta.
Gene Hackman ázsiója egy évvel korábban emelkedett az égig, a "Francia kapcsolatnak - The French Connenction (1971) köszönhetően. Ehhez képest a Prime Cut gonosz maffia főnökének szerepe (nem a hivatalos olasz maffia persze, csak hasonló módszerekkel éri el céljait, más környezetben) még inkább mellékszerepnek tekinthető. Hackman a nyolcvanas években lett igazán híres és népszerű, pedig legismertebb sikerei a hetvenes évekre tehetőek. (Dominó-elv, Szuperman, Magánbeszélgetés, A híd túl messze van, stb.
Az alapokat tehát a hetvenes években fektette le és később kasszírozott. Igazán népszerű pedig valamikor a nyolcvanas évek végén lett, végig a kilencvenes években. Sajnos, az 1930-ban született színész 2004-ben visszavonult a szakmától, így több, mint tíz éve alig hallani róla. Utolsó filmje egy érdektelenül közepes komédia, mely a "Szeretünk Raymond !" sorozat főszereplőjét revideálta volna, ha érdekelte volna a kutyát is. (Az elnök emberére talál - Welcome to Mooseport (2004)
Egyértelmű hadüzenet délről.
Sissy Spacek egy igazi trashban jelenik meg először, még kislányért, hogy két évvel később, fura és érdekes arcát ebben az akció drámában ismerhesse meg a világ. 23 éves volt, amikor eljátszhatta a tizenéves Poppy szerepét. Spacek amúgy nem utoljára alakít valódi koránál fiatalabb lányokat, nőket. 27 évesen alakítja Carrie White-ot a "Carrie (1976)" című Stephen King - Brian De Palma moziban és még nagyobb bravúr, hogy elmúlt harminc, amikor elvállalta Loretta Lynn country-énekes szerepét "A szénbányász lánya - Coal Miner's Daughter (1980) amiért megkapta az Oscar-díjat, plusz Golden Globe, meg az apró!
Személy szerint a Carrie óta kedvelem a művésznőt és sajnálom, hogy mostanában alig kap tehetségéhez méltó munkát.
Michael Ritchie sorozatokkal kezdte és főleg komédiákat, vígjátékokat forgatott 2001-es haláláig. Meglepő lehet, de véres horrorfilmet is forgatott Michael Caine-nel a főszerepben "Rémségek szigete - The Island (1980)" és nem a Prime Cut volt első közös munkája Gene Hackman-nel "Verseny a lejtőn - Downhill Racer (1969)". Felsorolni is nehéz, mennyi hírességgel dolgozott együtt, míg végül visszatért halála előtt a tévézés világába. A Prime Cut a komolyabb munkái közé tartozik, és bár humort ebben is találhatunk, az inkább abszurd formában jelenik meg.
Történet:
A Chicago-i maffia szeretné behajtani bevételeit a kinnlévőségekből. Ez nagyjából zökkenőmentesen megy, kivétel a Kansas City-ben működő "leányvállalatot", ahol Mary Ann (Gene Hackman, beszédes név abból a szempontból, hogy mintha a gengszterfőnök és testvére között lenne valami meleg, testvérinél erősebb ragaszkodás...) a helyi vezető és egy ideje, ahelyett, hogy a nyereségéből utalna a központba, inkább a postásokat küldi haza, virsliként szervírozva, amivel gyakorlatilag beint egykori kinevezőinek, mint az USA tette Angliával. Az eléggé heréltnek tűnő konzorcium egyetlen lehetőségként legjobb ám független verőemberét bízza meg a feladattal, hogy tanítsa móresre a gengsztert és az eszköz vagy végeredmény alakításában szabad kezet kap. Nick Devlin (Lee Marvin) és jobb keze vállalják a feladatot és kapnak segítségként néhány tehetséges verőlegényt, hiszen bármilyen hihetetlen, a törvényeket a pénz motiválja, így a férfiak háborúba indulnak, nem hazai terepen, ahol segítséget nem remélhetnek senkitől
A mellékszereplő segédek annak rendje és módja szerint hullanak, mint a legyek, míg végül, egy western film befejezését imitáló leszámolásban Devlin érvényesíti morálisan ingoványos jogait. Közben megment egy tucat gyermekprostitúció közeli kislányt, Poppy (Sissy Spacek) segítségével.
Van, akinek mindegy, hogy szarvasmarha vagy nő, csak áruként tekint a testre.
A film 1972-ben viszonylag véresnek és témájának köszönhetően meredek alkotásnak számított. Mai szemmel nézve idejét múlt és röhejesen komolykodó. Tele van kisebb-nagyobb logikai hibákkal, viszont a színészek hozzák a maximumot.
Jó a kontraszt a nagyváros embertelensége és zsúfoltságának ellentéteként ható szellősebb Kansas-szel. Másik környezet, másfajta bűnözés és megoldások. Itt, a rendőrség és a lakosság sztoikus nyugalommal figyeli az eseményeket és nem kezdenek sikítva menekülni, ezerfelé, miközben fegyveres emberek számolnak le egymással. Elég abszurd például az első komolyabb összecsapás a vásáron, ahol a lakosság tényleg komolyan veszi a "szöveg nélküli statiszták" kitételt, hiszen blazírt figyelemmel követik az eseményeket, éppen csak nem mutatva a menekülők után, hogy "arra fut, lődd le!"
Mary Ann egy igazi szociopata, de mi is lehetne más egy olyan ember, aki bedaráltat valakit virslinek másokat meg gyermekkorban kényszerít prostitúcióra. Szükséges is a karakter "mocskolása", mert először is Hackman kisugárzása még így is pozitív és a színész kedvelése elbillentené a mérleget irányába, másrészt, akárhogy szépítjük, a főszereplők is tilosban járnak, gyilkosok és verőemberek, akikkel csak akkor tudunk némiképp azonosulni, ha jobban utáljuk az ellenséget, mint őket.
A filmet szinkronosan, "Véres igazság" (Ezzel a magyar címmel egy 2014-es Dolph Lundgren film van magyarítva az imdb szerint) címmel láttam, de olvastam, ahol "Színhús" címmel írtak róla. A "Prime Cut" szerintem inkább amolyan "első vágás"-ként aposztrofálható, amikor elvágják a marha torkát és elkezdik kivéreztetni. Másrészt jelentheti azt is, amit elsőként vágnak ki az állatból, a legfontosabb részét, ami viszont akkor már színhúsként tényleg megfogalmazható. (Gondolom, a marha legértékesebb darabjait igyekeznek minél előbb eltávolítani az állatról és megfelelő körülmények között eljuttatni a vásárlóhoz, míg a lábszár például akár hegyekben állhat, míg összegyűjtik...) De ez csak szőrözés, ne vedd komolyan... A cím simán lehet a szűz lányok megnevezése, akiket eladnak szexre, így a cím még szójátékként is funkcionálhat.
A kezdő képsorok kellemes hangulatú zenére - Lalo Schifrin munkája a filmzene - mutatják be, eléggé visszafogottan, hogy néz ki az élet a vágóhídon, miközben, utalás szinten, láthatjuk, hogy az egyik verőember hogyan kerül egy sztaniol papír csomagba, mint hot-dog virsli. A jelenetsor nagyon finoman érinti az állatgyilkolás témáját, így nem láthatjuk, amikor a szarvasmarhát a bénító lövéssel leterítik - csak a pisztolyt mutatják - és azt sem, amikor az állatot először megvágják, csak, mikor már feldolgozás alatt áll, így aki undorodik az állatok legyilkolásától, nehezen kap támadható felületet a film során.
Van, hogy némi farokméregetés szükséges, mielőtt elszabadul a pokol.
A film logikátlanságai között olyan baromságokat láthatunk, mint a vásárról menekülő Devlin, nyomában Polly-val és egy tucat puskás krapek, akik a búzamezőn feladják a pár keresését - azok lefeküdve elbújtak - és visszamennek a gazos fák közé, mert biztos ott vannak a menekültek, míg egyetlen farmer, akit egy kocsiból instruálnak egy perccel korábban, elkezdi a párost üldözni. Kapunk egy öt perces bukdácsoló menekülési jelenetet, ami egy percig félelmetes, utána már röhejes, aminek végén a vidék kontra város összecsapás vesztese a főszereplők autója lesz, amely, hogy a végzetes fogakat megállítsák, egyenesen belehajt és szegről-végről "megeteti" a kombájnt.
Ha csak egyetlen redneck úgy dönt, hogy a búzamezőt is átfésüli, más lett volna a jelenet kimenetele, de acél az volt, hogy némi izgalom után Devlinék időt nyerjen a leszámoláshoz.
A befejezésnél még megemlíthetjük, milyen cinikus, amikor Devlin eltérít egy kamion, hogy lezúzza Mary Ann portáját és megint ki szívja meg? A kisember kamionsofőr, akit belekényszerítenek egy ámokfutásba. Tudom, az én baromságom, de nem szeretem, amikor a kis gyalogok esnek el a "királyok" csatáiban. Vagy legalább legyen egy jó jelenetük előtte.
A film lezárása egyértelműen western. De mi is lenne, hiszen délen járunk, cowboyok őshazájában. (Felszisszent egy indián.)
65%
Pár perc kósza nézelődés után simán elsétálunk és hagyjuk a picsába az egész keresősdit. Nyomolvasás, vadászat: jeles.
Alfred Hitchcock (1899.aug.13. - 1980.ápr.29.) az angol és amerikai filmművészet megkerülhetetlen tehetsége, aki, legyen bármilyen nagy rajongótábora munkásságának, valahogy elkerülte az Oscar-díj, hiszen életében nem sikerült egyetlen egyet sem rendezőként megnyernie. (1941 és 1961 között ötször jelölték a legjobb rendezőnek, míg végül 1968-ban Irving G. Thalberg emlékdíjjal kellett vigasztalódnia. Valahol szégyen ez, ha belegondolunk, hogy töretlen filmes pályafutása alatt mennyi ma is idézett, sikeres filmet készített!)
Talán ebben közrejátszott az is, hogy Hitchcock egy viszonylag mostohán megítélt filmes műfaj keretein belül készített maradandó alkotásokat. A thriller és horror határát súroló filmek varázslója volt ő. (Meg a kémfilmek.)
A Londoni Leytonstone negyedben született az új évezred kapujában, 1899 augusztus 13.-án. Egy erősen vallásos ír katolikus családban kapott jezsuita neveltetést, amely szellemében és tanítási módszereiben egyáltalán nem találkozott a gyermek Hitchcock elképzeléseivel. Későbbi munkáiban, ha nem is túl erősen, de visszaköszön a vallás elleni lázadása. Pont, mint a rendőrök ellen megnyilvánuló zsigeri ellenérzése, amely egy gyermekkori "trauma" eredménye, mikor rossz viselkedését kordában tartandó, édesapja levelet küldetett vele a rendőrösre, ahol tíz percre cellába záratta csemetéjét, hogy érezze, mi jár a rosszcsontoknak. (Persze lehet, hogy ez csak egy apró marketingfogása a legendának, hogy választ adjon későbbi filmjeiben megjelenő, sokszor képletesen impotens rendőri karakterek csetlésére-botlására.)
Húsz évesen már egy amerikai érdekeltségű, de londoni leányvállalattal rendelkező stúdióban, a Famous Players-Lasky-nál végzett lóti-futi és másodlagos munkákat, mint pl. feliratok, inzertek készítése, vágások csiszolása, beállítások tervezése. Annyira jól végezte a munkáját, hogy mikor a cég anyagi okokból végül eladta angliai érdekeltségeit, a következő tulajdonos, Michael Balcon igényt tartott munkájára. Balcon végül egyik legnagyobb rajongója lett és bőszen egyengette pályáján, mert hitt a független gondolkodású fiatalemberben és ötleteiben. Hitchcock életében mindig hálával emlékezett vissza munkaadójára; Talán a köztük lévő három év is segített a gyümölcsöző kapcsolat kialakításában. Elképzelhető, hogy ha Balcon egy megcsontosodott angol milliomos, nem biztos, hogy vevő lett volna Hitchcock zsenijére. Hitch - később ezen a becenéven is illették barátai - első nagyjátékfilmjének már Balcon a producere: A gyönyörök kertje - The Pleasure Garden (1925). Ez természetesen még egy fekete-fehér némafilm volt és műfajában a romantikus drámához húzott. Balcon néhány film erejéig bábáskodott Hitchcock feje felett, majd a mecénási szerepet John Maxwell vehette át, aki mellett tucatnyi filmet készített a rendező és kezdett kialakulni a sajátos, rejtélyek mentén haladó filmjeinek stílusa. Kedvenc témája, a gyanús ártatlan és az ártatlannak tűnő bűnös dramaturgiai keverése, hogy elbizonytalanítsa a nézőit, hogy végül, feloldva a Suspense-t, fellélegezzen a nézője. (Hitchcock hitvallása az is, hogy a Suspense és a Suprise egy filmben nem ugyanaz. Szemléltessük egy példával: Hegyi szerpentinen autó kanyarog, kerekeket csikorgatva, benne beszélgetnek ketten, azután, egy viszonylag nyugodtabb résznél hirtelen elmegy a fék és az autó átszakítva a korlátot, a mélybe zuhan! Na, ez volt kb. a Suprise, ami meglepetés. Várható, de meglephet. Másik változat szerint, mielőtt elindul az autó, látjuk, hogy mondjuk a lakáj egy ollóval bemászik a motorháztető alá és feltehetően megrongál valamit, majd látjuk, hogy eloldalog, szereplőink pedig beülnek az autóba és elindulnak a korábban felvázolt jelenetbe. Nos, az a Suspense, ami kb. a bizonytalanság. Többek között ezekről is beszélgetett a híres rendező, a francia új-hullámos filmes fenegyerekkel, François Truffaut-val, egy könyv formájában is megjelent interjúfüzér alkalmával.)
1926.dec.02.-án elveszi Alma Reville-t, aki hű társa és filmes jobbkeze lesz. Fura apróság, hogy Alma csupán egyetlen nappal született később, mint férje és alig két évvel élte túl!
Hitchcock a harmincas évek végéig tevékenykedett szülőhazájában, majd - miután a Londoni randevú (1938) és a Jamaica fogadó (1939) elég sikeresnek bizonyult, - engedett a tengeren túli csábításnak - David O. Selznick producer és filmmágnás kérésére - és áttelepült Amerikába., ahol később több korábbi filmjének elkészítette Remake változatát is.
1940-ben a Rebecca (magyar címén; A Manderley-ház asszonya) című misztikus rejtélyes filmjében már világsztár szerepelt: Laurence Olivier. (Még a Hamlet világsikere előtt egyébként) Selznick azonban csupán köztes állomás, hiszen alig pár filmet készített a rendező a producer kezei alatt.
Közel tíz évig ontotta magából a megbízható thriller elemeket felvonultató kémfilmeket és drámákat, hogy végül elkészítse azt a néhány gyöngyszemet, aminek köszönhetően én is megismertem a nevét. Az egyik a sorozatgyilkos Norman Bates históriája a másik pedig az állatos horrorfilmek egyik ősatyja, amiben az öko-katasztrófafilmek összes klisés eleme megtalálható. A Psycho (1960) és a Madarak (1963). Ne legyek azonban buta, hiszen Hitchcock nem ezzel a két filmmel lett híres és nem ezért, bár hozzá lehet tenni, hogy ezek után már alig készített igazi remekművet. Életművét folyamatosan kitöltötték a remek filmek és sokban kísérletező kedve is megmutatkozik. (Hicthcock például játszott a filmkeret adta lehetőségekkel. Egyik ötlete, hogy a történet, amely némi akciót és nem kevés thriller elemet felvonultat, egyetlen helyszínen játszódjon, korlátozott szereplőkkel - Mentőcsónak (1944) - és később a szűk környezetet megtoldotta a vágás nélküliség illúziójával, - A kötél (1948) - ami komoly technikai bravúr és valójában szükségtelen húzás, kivéve, ha a nézőt akarjuk megtenni cinkosnak, mert akkor viszont jól működik ez a filmes megoldás.
Legendás volt fura kapcsolata színésznőivel és a módszer, ahogyan néha kihozta belőlük a teljesítményük legjavát.
Előszeretettel alkalmazta filmjeiben a MacGuffins effektet, amely egy tárgyat vagy személyt fontosnak állít be a film szempontjából, hogy azután teljesen mellékes kellékké degradálja.
Elég nehéz összeszedetten írni pályájáról és életművéről annak függvényében, hogy csak kis részét ismerem és inkább vagyok rajongója - annak amit ismerek - mint kritikusa és memoárírója.
Másik Hitchcock klisé, melyet utána kezdtek el megnevezni, "A vörös hering" effektus, melynek egyértelmű példája a Psycho első harmada, amikor még azt hisszük, hogy egy olcsó komédiát látunk, benne egy tolvaj lánnyal. Azután meglepődünk, mert a történet teljesen más irányt vesz fel. Rodriguez ugyanezt alkalmazta az "Alkonyattól pirkadatig" című horror első részében.
Egy sokkal egyszerűbb módon tisztelegnék előtte. Megmutatom az öt kedvenc Hitctcock filmem.
Kémtörténet, melynek értelme a legvégén áll össze. Mostani szemmel is gyönyörű női főszereplő (Margaret Lockwood). a film első fele megismertet minket a karakterekkel, hogy az egyéni motivációkat jobban megismerjük és egyes karakterek közelebb kerüljenek hozzánk. A film második fele egy rejtélyes kamaradarab, amely egy vonaton játszódik és egy eltűnés körülményeiről szól. A filmnek több feldolgozása született, de ezt láttam a legtöbbször. A remek szinkronnal együtt ma is élvezetes film, pedig majdnem hetven éves! A film itt elvileg megtalálható!
Tipikus thriller amely a világháború alatt játszódik egy elsüllyedt hajó mentőcsónakjában, amelybe a legkülönbözőbb emberek keverednek össze, beleértve látható és láthatatlan ellenséget. Feszült dráma, melyben nem tudni, ki jó és ki rossz, de mivel egymás után halnak meg a túlélők, van gond elég. A film itt elvileg megtalálható!
Patricia Highsmith szabadította a világra a szocipata Mr. Ripley karakterét, aki több filmben gyilkolja a népet, hogy érvényesülhessen. Ebben a filmben ugyan nem ő a főszereplő, de legalább olyan beteg embereket sodor egymás mellé az élet, akik szegről-végről megegyeznek, hogy szívességből megölik a másikuk útjában álló személyeket, így biztosítva maguknak alibit. Profán alapötlet, remek megvalósítás, egyedülálló képi világ. A film itt elvileg megtalálható!
A mai napig az egyik legjobb szerepcserés kémfilm, melynek alapját és konkrét jeleneteit is sok egyéb filmben dolgoztak azóta fel. Minden a helyén van benne. Alfred Newman rángatózó zenéje, Cary Grant charme-ja, Eva Marie Saint bája. Bármilyen hihetetlen, de ez akár egy James Bond film is lehetne, csak maga a titkos-ügynök nélkül. Az első Bond film ezután három évvel készült! Bármikor újra tudom nézni és értő kezekben megérdemelne akár egy Remake-et is. A film itt elvileg megtalálható!
Kevesen fogják végighallgatni, ezért inkább ajánlom figyelni rá a film nézése közben.
Amennyire jellemző a történet felépítése és dramaturgiája a rendezőre, annyira új számára a téma; a természet visszavág az emberiségnek. Hitchcock ragaszkodott a befejezéshez és, hogy ne akarják megmagyarázni, miért történik mindaz, amit látunk. A filmnek nincs zenéje, csak zörejezése. A film ha elvesszük a sallangot, nagyjából megfelel a későbbi Steven Spielberg blockbusternek, a Cápának a történetével és erre a sémára épültek a további állatos horrorfilmek. Legalábbis a sematikusabb változatok. Nyomasztó dráma egy kisvárosról, amely a madarak támadásának lesz kitéve. Eközben ismerjük meg a főszereplőket, akik a történések közben szeretnek egymásba. Sok mindent belemagyaráztak már a filmbe korábban, de szerintem pont úgy kell élvezni, mint egy zombie filmet; nem gondolkodni, miért történik minden, csak élvezni. A film itt gyakorlatban is megtalálható!
Megtekintés: Nos, majdnem odabiggyesztettem a "Fika" jelzőt a cím elé, amit kivételesen rossz filmeknél szoktam. Nem tettem meg. Határeset...
Az első pár perc hamis ígéretében benne volt, hogy egy régen látott, érdeklődést felpiszkálós horrorsci-fi vonalú filmet fogok látni. Egy szereplő, szemlátomást számára idegen terepen cselleng, hogy végül egy felsőbb erő elvegye életét. Gy. K. telefröcsköli vérével a hófehér - feltehetően űrhajó - folyosót és indulhat a buli. A film egyértelműen a valamikor sikeres, mára inkább kultikus horror stílusában indít. A hasonlóság nem véletlen. Mindkét film Kanadai! Ba-dumm-tusschhhh!
Dehogyis! Az kurva kevés lenne a végeredmények magyarázásához. Kanadában vannak más filmek is ám.
Amiért nem véletlen a hasonlóság a két mű között, az az, hogy annak egyik szereplője rendezte ezt a filmet és olyannyira rágyógyult az egyetlen értékelhető filmes sikerére, hogy közel húsz évvel később leporolta, összekeverte a "Halálhajóval", elszívott egy spanglit, mellé tekert némi produceri pénzt, és megzsarolta Jason Momoa-t, hogy játssza el a begőzölt számítógépet, akit le kell győzni, ami már a Tron idején is uncsi volt.
David Hewlett harmadik rendezői munkája sikeresen járja azt a nyomvonalat, amit nem is olyan régen, a "Végtelenség - Infini" alkalmával már végigvettünk. Nem is ismételném magamat, leszámítva, hogy egy linkkel átugorhatsz arra az oldalra és olvasd el az űrhajós részt. Ez a film tökéletesen abba a kategóriába illik.
Maroknyi, egymástól eltérő karakter egy űrhajón találja magát és feladatuk, hogy az űrhajó számítógépeinek valamennyi memóriáját átnézve töröljék a felesleges adatokat, mert a merevlemezről csorog a felesleges egyes és nulla, így az űrhajó sehová sem mehet. A feladat megoldására kényszerűségből egy csapat kisebb kihágást végző sittes hacker-t kényszerítenek rá, de ezt abból kell megtudnunk, hogy a film elején feliratok formájában a fejünkbe verik. Később nem nagyon számít az info és mintha ez a hacker dolog sem jönne úgy át, mint elvárnánk.
A szereplők tévelyegnek egyet az űrhajó vakító fényesre exponált folyosóin és sorban elhaláloznak az űrhajó védelmi rendszerét képező, öntudatra ébredt Skynet-től, mely Schwarzenegger helyett jelenleg egy másik Conan a barbár képében jelenik meg 3D-ben. Jason Momoa színészi kvalitásainak legjavát sorakoztatja fel miközben arcának nagy részét kékeszöld pontok halmazából kell összeképzelnünk.
A halálesetek rém gyengék. Az egyetlen elegáns megoldás, amikor Capra-t (Adrian Holmes) ketté kapja egy zsilipkapu. Jól meg van oldva, hogy a képbeállítás sejteti, mi történt. Aki miatt még érdemes figyelemre a film, az a két legtöbbet mutatott női szereplő: Lara (Sidney Leeder), aki megérne egy ajtócsapkodást és Kaida (Jeananne Goossen) akinek viszont nagyon szexi az anyajegye. Utóbbiban még színészi képesség is felfedezhető.
A film kevés pozitívumához tartozik a sokszor felhasznált fedélköz és néhány folyosók, amiket felépítettek a filmhez. Sajnos, az a fajta, realitást megtámogató megkopottság, ami miatt a "Nyolcadik utas: a halál" még ma is élvezetes sci-fi, innen teljesen hiányzik, de legalább nem érezni feltétlenül a pénztelenséget a díszletekben.
A műfajhoz semmit nem tesz hozzá a film az égvilágon és a befejezése is kiszámítható. Tényleg közel volt, hogy lefikázzam, de a női főszereplő jelenléte megmentette a filmet.
40%
A film egyik leglogikátlanabb jelenete, ami azért ambivalens, mert egy sci-firől beszélünk, amiben alig van logika... De mi a francért is kell bemásznia a szereplőnek és trutyiban turkálni???
Ha esetleg megtekintenéd a filmet, itt alkalmad lesz rá: Debug!
Megtekintés: Ha rajongója vagy Seth MacFarlane-nek vagy bejött a Ted humora, akkor ez a te filmed.
Be kell vallanom, hogy már nem is emlékszem az első részre. Olyannyira nem, hogy még azt is elfelejtettem, hogy Mila Kunis a punis játszott benne. Meg úgy a történetet is. Egyedül Giovanni Ribisi figurája maradt meg, mert a srácot valahogy mostanában nem látom filmben. Van neki, tuti, csak nekem kimaradt.
Jól szórakoztam az első részen. Elröhögcséltem a figurákon és helyzeteken. Viszont, hogy ma szinte semmire nem emlékszem a filmből, az jól példázza a film humorát és annak értékét. Számomra nehéz lesz később erre a filmre nosztalgikusan visszatekinteni, hiszen, nem lesz miről nosztalgiáznom. Mint egy fesztivál, amit részegen bulizunk végig és mikor otthon megkérdezik; Na milyen volt! - adunk válasznak egy mosolyt és vállrándítást.
Nem akarom ezzel lefitymálni MacFarlane-t. Amit ő tesz ezekben a filmekben, arra szükség van. Kell, hogy legyen valaki, aki felidézi nekünk mindazt, ami fonák és amit szeretünk Hollywoodban. Mert arra a két órára jól esik elkalandozni az emlékekben. Igen. A Ted 2. kalandozás az emlékekben és így nem várható el, hogy rá is emlékezzünk majd, hiszen azért elég fonák dolog lenne emlékek emlékeire emlékezni... vagy miről beszélek?
Spielberg például így emlékezett meg Busby Berkeley-ről, mint fent látod a videóban.
Seth MacFarlane nagy filmrajongó. Ez hamar átüt a filmben látható utalásokon keresztül. Már a főcím megidézi a harmincas évek zenés filmjeinek egyik őstípusát, a Busby Berkeley féle zeneiséget, amely a látvánnyal karöltve egy egységes táncelemet alkot. (Steven Spielberg is adózott az úrnak az Indiana Jones és a Végzet Temploma elején.) Később, a Berkeley féle stílus már cikinek számított, ám mivel megkerülhetetlen, időről-időre tisztelegnek munkássága előtt ilyen kikacsintások formájában. Egy nagyon jó kis humoros jelenetben, megidézi Spielberget is, ha már itt tartunk, csak a füves rész valahogy el lett nagyolva. Szinte csodálom is, hogy nem jelent pár red-neck, hogy halomra lőjék szereplőinket, amiért lopják a dzsangát. Vagy Liam Neeson abszurd magánszáma, amely akár egy Monthy Python szkéna is lehetett volna. Ezek az apróságok. Meg még ezer másik, amiket felsorolni is nehéz.
Apróságok, amik nem tartják össze a filmet. Sajnos.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ezekre a jelenetekre talán fogok emlékezni valamikor, később, de Ted maci kálváriája, hogy emberszámba vegyék, teljesen ki fog ürülni a szervezetemből. Így lesz.
Ezen nem segít, hogy Mark Wahlberg készségesen és szolgaian asszisztál ehhez, hogy Amanda Seyfried megkapta a Gollam jelzőt, baszom nagy kék szemeiért és, hogy Morgan Freeman-nek is megy az anyázása.
A Ted 2. olyan srácoknak szól, akik nem tudnak és nem akarnak felnőni. Csak ezt sajnos nem mi döntjük el. Az élet dönt helyettünk és akkor ez a film nem lesz más, mint egy kellemes indok a közös sörözésre, hogy másnap blokkoljunk egy órán és megkeressük a pénzt a sörre.
Persze, van erkölcsi tanítás is, ami kicsit sántít, inkább csak szükséges, hogy ne keserű szájízzel távozzunk Teddy maci életéből.
Részemről ennyi épp elég volt. Nekem is jobban esne, ha a filmet tudnám értékelni egészében, mint egy lineárisan működő komédiát, de sokkal inkább szkeccsfilm, ami ezer apró részből tevődik össze. Így viszont legalább felépítésében hű MacFarlane rajzfilmsorozataihoz, ami nem mindenkinek fog tetszeni, hiszen ez egy másik médium.
Vagy csak kinőttem a beszélő macik világából.
Észrevételek:
- Amanda Seyfried eszméletlen komika. Már egy korábbi filmjében megmutatta ezt számomra, egy kivágott jelenetben, hogy nem megy a szomszédba, ha viccelődik. Itt csak rátett egy lapáttal. A Gollamos hasonlat ül.
- Dicséretes mennyi celebet és sztárt sikerült megnyerni a filmhez, néha nem éppen szimpatikus formában.
- Sam Jones, aki élő példája, hogy meg lehet élni egy filmből, amit harmincöt(!) éve forgattak le!
- Nem lepődnék meg egy folytatáson, bár, a csúcson kellene abbahagyni.
- Elég lanyha a gonosz oldal felhozatala. Donny az első részből még oké, de a Hasbro elnök mintha nem lenne eléggé tökös.
60%
Érdekességek:
- Mila Kunis babát várt Aston Kucher-től, ezért kimaradt a filmből.
- Wahlberg első folytatása!
- Gondoltad volna, hogy amikor a Stand-Up előadókkal viccelődnek 9/11-ről, annak van némi fura íze, hiszen mind a rendező, mind a főszereplő utazott volna aznap, mikor a terrortámadás történt, csak egyikük lemondta a repülőjegyét, másikuk meg másnaposság miatt késte le a gépet. Találd ki, melyik melyik.
- Az éjszakai spermavadász jelenetben Ted az öltözetével képletesen fejet hajt a Paddington macija előtt.
Ha velem ellentétben neked nagyon bejött a Ted első része, ne habozz és nézd meg a másodikat is, egyik kedvenc oldalamon! klikk a macira!
Megtekintés: Nem kihagyhatatlan dráma egy gyilkosságról, mely a múlt homályába vész.
Amikor először találkoztam a címmel és a borítóval, épp a filmzenét vadásztam le a világhálóról. Egy nő összegömbölyödve, vörös betűk; na ez egy horrorfilm lesz. Pont jó éjszakára.
Nagyon messze jártam az igazságtól. A film a dráma és thriller vonalán mozog, de nálam ez kimeríti a blöff kategóriát. Már a film megoldása és a történet.
Megnéztem és utána olvastam csak el, hogy a film a "Holtodiglan" nagy sikerű thriller írójának tollából született. Csak van egy nagy különbség: a rendező személye. Meg a történet.
A "Holtodiglan" is egy rejtély megoldásáról szólt, csak ott a rejtély nem zárult le a film végén sem igazán. Ebben a filmben viszont, Libby (Charlize Theron) ahogyan visszaköveti az eseményeket és kinyomozza, valójában mi történt a múltjában, azon a végzetes napon, amikor bátyja állítólag kiirtotta a családjuk többi tagját, azt két szálon követhetjük nyomon. Ezért is blöff a film, mert hiába helyezték egymás mellé a két szálat, ha valahogy nem logikus a két szál kapcsolódása. Viszont dramaturgiailag még így a legizgalmasabb.
Hol kezdjem:
A sötét helyek egyfajta pszichológiai megnevezés is. Ezek a tudatalatti legmélyét jelölik, ahova az alany a múlt nem kívánt emlékeit hosszú évek vagy egy pillanat alatt - traumafüggő - eltemeti és ha nem muszáj, soha többé nem is hozza elő. A főszereplő Libby Day elméjében is akad néhány foszlány, amelyet a kérdéses éjszakán magába zárt és elvileg soha nem is vett volna elő. Azután, teltek az évek és a véletlennek köszönheti Libby, hogy keresztezi egy gyilkossági nyomozásokat hobbi szinten megoldó társaság vezetőjének, Lyle-nak az útját. Azaz Lyle (Nicholas Hoult, egymás után ez a második közös filmje Theron-nal, a másik a sikeres akcióorgia a Mad Max: Fury Road)az övét, mert van egy teóriája az éjszakát illetően, amikor a vérengzés történt Libby-ék házában.
Libby totál le van égve, így némi aprópénzért vállalja, hogy utána megy az eseményeknek, beszél a börtönben senyvedő gyilkosnak kikiáltott bátyjával és segít összerakni Lyle csapatának a rejtélyes éjszaka mozaikdarabjait. Ez cseppet sem könnyű, viszont miután Libby megtette az első és legnehezebb lépéseket - szembe nézett testvérével és apjával, aki alkalmatlan volt a családfő szerepére - már elindul a lavina és a harmincas évei végét taposó elkeseredett nőt elkapja a gépszíj. Nyomozása pedig sok kis részletből áll össze egy egésszé, melyet talán sosem kellett volna felszínre küzdeni.
Hoult szerepe gyakorlatilag csak egy katalizátor és onnantól fölöslegessé is válik, hogy elindítja a nyomozás útján a főszereplőt.
A sötét helyek másrészt a szereplők elméjét is jelenthetik, hiszen ennyi beteg gondolkodású és erkölcsű embert még nem hordott hátán egy film sem.
Beteg az anya, aki pénzügyi problémáira egy nem éppen morálisan helyes megoldást választ.
Beteg a kislány, aki hagyja, hogy bátyja börtönbe kerüljön és nem mer hosszú évekig szembenézni a következményekkel illetve a történtekkel.
Beteg a bátyó, aki bár megtehetné, de inkább magával viszi a titkát a börtönbe.
Beteg a fiatalkorú barátnő, aki csak magára gondol és módszereiben fenevaddá lesz.
Beteg Lyle, hiszen hobbi tevékenysége a halálhoz és vérhez kötődik.
Betegek a mellékszereplők, mert van, akinek vaj van a füle mögött.
Beteg az egész közösség, amelyben élnek.
Az egyetlen kitörési mód, rövid időre, ha valakit erőszak ér. Azután ismét belesüppednek a szürke hétköznapokba, egy sötét helyen.
A sötét helyek valójában tehát maga a világ is és benne megannyi ember otthona, amelybe nem láthatunk be.
A Day család csak egyetlen a sok amerikai családból, akiknek nincs lehetősége a fényben élnie. Maradnak ezek a kis, sötét helyek.
A "Holtodiglan" teljesen másképpen közelít a történethez és egy remek, egyedülálló vizualitással rendelkező rendező (David Fincher) filmjéről van szó. Paquet-Brenner tehetsége nem ennyire szembeötlő. Korrekt, hangulatos filmet hozott össze, de be kell vallanom, hogy untam. Hosszú a játékidő és a történet, ahogy korábban írtam, egy blöff.
Sosem rajongtam az ilyen lineáris nyomozósdiért, amikor valaki lépésenként halad egy olyan bűnügy megoldásában, amit egy másik szereplő - itt a fiú testvér - egy perc alatt kibogozhatott volna a hősnő szeme előtt, csak az úgy könnyű. Nem vagyok meggyőzve róla, hogy egy ilyen testvérre bármikor számíthatok a jövőben, ha egy ilyen titkot inkább vinne a sírba, mint megosztana velem.
Ha esetleg a tesó nem tudott volna semmit, még azt mondom, oké, szükséges a lassú haladás, de így, csak idegesít a végeredmény.
A nyomozás sem szórakoztató. A-ból, B-be, onnan C-be. A végén nagyjából azért áll össze a kép, mert a gyilkos elárulja magát pánikjában. Ugyan már. Túl egyszerű ez és a nyakláncos szál sem tette izgalmasabbá.
Libby is érdekes karakter. Hosszú évekig eltemet magában mindent, majd mikor nincs pénz, csak elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. Nem annyira a lelkiismeret a tudásszomja miatt, hanem kell a pénz. Elég hülye motiváció egy családi drámában.
Számomra egy mondvacsinált szituáció volt, unalmas köntösben és ezen a remek színészek sem segítettek.
A tesó szerepében Corey Stoll, akit mintha mostanában mindenhol látnék... Hangya, Non-Stop, A kór sorozat...
Megtekintés: A hangya szegről-végről az egyik legkevésbé kvalifikált képregény hős, akivel még én sem találkoztam, pedig gyerekkoromban forgattam képregényt csokitól ragacsos mancsaimban. Csoda, ha jó filmanyag lenne. A csoda megtörtént.
A hangya zűrös körülmények között született meg. Eredetileg Edgar Wright, a "Cornetto-trilógia " rendezője hozta volna tető alá, ám elképzelései nem mindenben találkoztak a Marvel fejeseinek terveivel, így végül menesztették és egy jóval alacsonyabban jegyzett rendezőt hoztak a képbe. A végeredmény? Még így is sokkal jobb, mint gondolnánk! Vagy gondoltam volna.
Peyton Reed kezdetben hollywoodi újrahasznosítóként ügyködött. Részt vett a kultikus "Vissza a jövőbe" rajzfilmsorozat változatának elkészítésében és régebbi Disney produkciók életre keltésében, mint a Kurt Russell féle "Komputer teniszcipőben" vagy "A kicsi kocsi újra a régi". Utána pedig nyálas romantikus filmek és átlagos komédiákban dirigálta a stábot. Senki nem gondolta volna - főleg a rajongók reakciói voltak elítélőek a világhálón - ,hogy Reed képes lesz ledirigálni megfelelően egy szuperhősös filmet. A végeredmény meg olyan lett, hogy az ember arra gondol, talán legközelebb is neki kellene a Hangya kalandjait levezényelnie, mert bár biztos, hogy Edgar Wright egyedi látásmódjával a film erősebb is lehetett volna, viszont Reed valahogy nagyon eltalálta az arányokat és egy szerethető képregényfilmet pakolt össze. Persze, nem vagyok úgy elájulva tőle, mint amilyen a hype lett körülötte, hiszen, sok képregényfilm hibája van - sematikus és súlytalan főgonosz, útból eltett ellenlábasok, kiképzés, a baráti társaság, akiket végül be kell vonni, stb. - ami így együtt egy közös és nagy marhuláshoz elég. A hangya, mondjunk róla bármit, egy mesefilm.
Van az öreg király, akinek van hatalma, ám nem akar visszaélni vele. Viszont háború készül és a király már öreg, viszont csatába nem küldheti a lányát, így kiszemel egy megfelelő fiatalembert, aki majd helyette levezényli a csatát. A legmegfelelőbb persze egy tolvaj lesz, akinek viszont hatalmas a szíve. A háborúnak vége, győznek a jók és a tolvaj fiú elnyeri a királylány kezét... csókolom. Ennyi a film nagy vonalakban és nem több.
További részekkel tudja szórakoztatni a film azokat a nézőit, akik tisztában vannak az eredettörténettel, hogy ki honnan érkezett. Ha úgy vesszük, mindjárt két szuperhőst is megismerünk a filmből, kicsit hézagosan ugyan, mert Dr. Hank Pym (Michael Douglas) kalandozásaira, ha érintőlegesen is, de tesz utalást a film. Viszont, az eredettörténet gavallérosan átugorja az első Hangya életét, hogy a második, elvileg kívülállóként a történetbe csöppent és talán szerethetőbb Hangyával ismerkedhessünk meg, Scott Lang-gel (Paul Rudd), az aranyszívű betörővel.
Nem tudom, Stan Lee figurái milyenek voltak, de a filmben felvázolt karakterek nálam bejöttek. Még a vicces haverokból álló brigád is, bár voltak némi Déja Vu érzéseim a fiúkkal kapcsolatban; lásd. X-akták sorozat kockái.
Futottak még a feltaláló géniusz jó helyre, az ellenség karmai közé beépített lánya - mondjuk én egy percig sem bíznék meg benne, de ennyi logikai baki belefér a filmbe. Hope Van Dyne (Evangeline Lilly) széles mosolyával nekem nem volt eléggé dögös karakter, akiért fülig epedeztem volna, de talán majd a folytatáshoz felnő. Dyne karaktere az, akinek szemén keresztül Hank Pym a mai napig felügyelheti, vajon milyen irányba tartanak kutatásai, mellyel sok mindezt kezdhetne a világ, egyedül háborúra nem szeretné, ha használnák. Viszont maga a találmány egyértelműen hadászati célokra alkalmas elsődlegesen (ha a gyógyászatot nem számítom, sem a logisztikát), ezért a mentor korábbi asszisztense, Pym távozása után maradt a laborban, és életét arra tette fel, hogy lenyűgözze és túlnője elődjét és mesterét, akit valahol fogadott apjának is tekint. Darren Cross (Corey Stoll) figurája a tipikus ellenségkép; felül akarja múlni a korábbi gondolkodókat, bárkit félreállít céljai elérése érdekében és még pénzért akár magát vagy találmányát is eladja. A legrosszabb antagonista.
A három jó barát pedig - bár Paul Rudd szerintem egyedül is elég lenne hozzá - plusz humor faktort csempészik a filmbe és természetes, hogy amikor kell, még segítségül is lehet őket hívni. Ilyen barát kell mindenkinek. :)
Luis (Michael Peña) egyértelműen a verőember. Különös szuper képessége, hogy jobb egyenese nagyjából bárkit leküld a padlóra! Scott Lang már a börtönéveiből megismerte a csupa-szív mexikói srácot, akivel együtt vészelték át a börtönévek nagyját. Egyértelműen az egyik legszerethetőbb karakter, akinek még arra is maradt gondja a film végén, hogy egyik általa kiütött testőrt kimenekítse az épületből, mielőtt az összedőlne. Apró, de fontos részlet, hogy jobban árnyalják a figurát.
Kurt (David Dastmalchian) akinek neve németes, akcentusa orosz, ujjai pedig aranyat érnek, ha egy számítógép billentyűzetről van szó. Dastmalchian arca ha ismerős neked, de nem tudod hova tenni; ő alakította Jóker egyik nem kicsit elmebeteg emberét a Nolan féle "A sötét lovagban". Már ott jól hozta az agybeteg karaktert. Ideje volt, hogy szerethetőbb irányba induljon el, ha nem akar örökre beleragadni a pszichopata mellékszereplő kategóriájába.
Dave (T.I.) pedig, ha szarkasztikus akarok lenni, akkor a kötelező fekete. Másrészt viszont a csapat fontos tagja, hiszen autók között maga a király. Ha vinni kell vagy szerelni vagy vezetni valamit, Dave a csúcs.
Fontosabb mellékkarakterek még Lang kislánya, aki egy tündér és a két rendőr, akik ott tesznek főhősünknek keresztbe, ahol tudnak. Kezdetben. Azután pedig, kialakul közöttük egy függőséget sem nélkülöző baráti kapcsolat, csak ehhez annyi kell, hogy Lang ex-feleségének élettársa, a rendőr, Paxton (Bobby Cannavale), ráeszméljen, hogy Scott nem is akkora seggfej, mint amekkorának elkönyvelte korábban. Igaz, ehhez kellett egy csata is a házukban, melynek során Thomas a gőzmozdony új értelmet adjon a vonatos terepasztal használatának.
A közel kétórás produkció nem tud az összes karakternek elég teret adni, hogy igazán megszerethessük őket, így a film két vesztese ebből a szempontból egyértelműen az ex-nejet alakító Judy Greer, aki valahogy mostanában mintha beleragadt volna az enyhén idegesítő feleség szerepkörébe; Jurassic World-ben is ő az alig szereplő anyuka és ott is megjelenik a drámai hatást fokozandó válás motívum...
A másik pedig, aki jobban érdekelt volna, Gale rendőr (Wood Harris). Harris-t utoljára kölyökként láttam az "Emlékezz a titánokra" című remek sportdrámában és őrültem, hogy felismertem, de annak nem, hogy kettőse Paxtonnal, szinte burleszkfilmes keretek között mozgott.
A film egyik legviccesebb akciójelenetében pedig cameo szintű szerephez jutott az egyik Bosszúálló is, de ez maradjon a film humorforrása és nézd meg.
Érdekességek, melyeket főleg az imdb-ről mazsoláztam:
- Paul Rudd hangyafarmot vett, hogy megfigyelhesse az apró állatok világát. Megtartotta!
- Ahogy feljebb írtam, Pym negatív karakterjegyei miatt választották a sokkal szerethetőbb második hangyát a főszereplőnek.
- Edgar Wright már 2003 óta lobbizott a Hangya filmért, mivel nagy rajongója a képregénynek, hogy végül csak forgatókönyvíró kreditet kaphasson.
- Michael Douglas ugyanúgy az unokái miatt vállalt szerepet a Marvel filmben, mint sok más kollégája, aki benne van a korba; hogy a gyerekek szóba álljanak vele továbbra is, mert manapság ciki színészként nem szerepelni vagy képregényfilmben vagy valami világsikerű könyvből készült produkcióban :) Ezért fogadta el John Rhys-Davies is Gimli szerepét "A gyűrűk urában"
- Douglas-nak tetszett a CGI, amellyel megfiatalították. Elképesztőnek találta, ahogy lenézett a vászonról önmaga, harminc évvel fiatalabban.
- Volt róla szó, hogy Steve Buscemi alakítja majd Hank Pym-et. Ütemezési gondok miatt nem vállalta. Rajta kívül szóba került még Pierce Brosnan, Sean Bean és Gary Oldman.
- Filmes poén, hogy Scott javasolja, hogy hívják segítségül a Bosszúállókat, miközben a képregényben eredetileg alapítótag.
- Míg Paul Rudd és kaszkadőre kapott Hangyajelmezt, addig szegény Corey Stoll-nak be kellett érnie agy Motion Capture gúnyával, mivel az ő testpáncélját nem tudták megfelelően megépíteni a film kedvéért.
- Akik nem kapták meg végül Scott Lang szerepét: Ewan McGregor, Adrien Brody, Joseph Gordon-Levitt.
