2021. november 6., szombat

Dűne - Dune: part one (2021)

Dűne - Dune: part one (2021)




A film Mafab adatlapja: Dune (2021)

Megtekintés
: A "Dűne" első ránézésre kiharcolta magának az előjogot, hogy moziban nézd meg, azonban, utólag azt gondolom, ha valaki a stream szolgáltatókat választotta, azzal sincs gond. Ebből a mondatomból már sejtheted, hogy alapból nem ragadott magával a film és a hype, ami lassan egy éve övezte.

Leszögezném, hogy Denis Villeneuve szerintem egy nagyon tehetséges rendező, ritka stílusjegyekkel, a lassú, kimért és precíz történetmeséléshez elengedhetetlen tehetséggel. A filmjei azonban, nem a látványosságuk miatt érdekesek számomra, hiszen, ha belegondolok, vizualitása legyen bármennyire is egyedi, a sci-filmjein kívül nem igazán derül ki róla, mennyire mestere a képi világnak és sci-fijei is inkább a földhözragadtabb látványvilághoz húznak inkább és nem a Disney vagy képregényes fantasztikumok már-már pop-corn és rágógumi ízű CGI orgiáihoz. Azaz, van persze az olyan mozikban is kellő varázslat, mint a "Blade Runner 2049 (2017)" térhatású női entitása akivel "K" osztja meg otthonát, vagy az "Érkezés (2016)" félhomályba vesző tripodjai és füstszerű nyelvük felejthetetlen filmes pillanatok, ugyanakkor mégis úgy érzem, hogy sokkal puritánabb a végeredmény, mint mondjuk bármelyik Wachowski agymenés. És ezt nem negatívumként jegyzem meg, csak nálam valamiért a Villeneuve mozik pont a kiállításuk miatt nem feltétlenül a rongyosra nézem kategória. Mert valahogy hiányzik belőle az a képi diszkógömb pörgés, ami miatt egy pergő ritmusú Marvel filmet inkább újranézek.

Azt persze elismerem, hogy ha al-műfajba akarom erőszakolni a Dűnét és teszem azt, cselekménye miatt rásütöm, hogy űropera, akkor azzal át is kell címkéznem a Csillagok háborúja univerzum filmjeit, amik mellette nem lehetnek mások, mint a kicsit hanyagoltabb kistesó, az űroperett. Tehát, a Dűne a felnőtt film liga a sci-fin belül és ebben a ligában nagyon kevés film osztozik vele. Hirtelen talán csak Kubrick 2001. Űrodisszeája kerülhetne mellé és igen, Kubrick látásmódja erősen emlékeztet Villeneuve-éra. Azaz fordítva. 

Igen. A "Dűne" egy felnőtt film. Nem a könnyen emészthető futószalag tartalom, bár, ha végignézed és figyelsz, a története - már az, amit vászonra vittek - nem sokkal több, mint egy királydráma. Itt pedig belebonyolódhatnék abba, hogy a forrásmű, Frank Herbert író fantasztikus univerzuma mennyire részletes és mennyivel több, mint amit Villeneuve vissza tudott adni az első részben. Ez azonban nem a rendező hibája. Így nem is érzem, hogy ezért elmarasztalni illenék. Még a művészfilmes fronton tevékenykedő mexikói Jodorowsky is több, mint 10 órás mozifilmként tudta elképzelni az első regényt, amiből, talán érthető okokból, nem is lett semmi. (Talán sajnos, mert ugyan Jodorowsky-tól csak 2 filmet láttam, de így is ki merem jelenteni, hogy ha valaki akkoriban képes lett volna fogást találni a regényen, akkor az ő.) Azonban erről is ezer cikket találsz a neten, így ezt sem elemezgetem tovább.

Timothée Chalamet és Rebecca Ferguson néz


Az, hogy a film eseményeit nézve egyértelmű lett számomra, mi lehetett az egyik fő inspirációja George R. R. Martinnak, amikor a "Tűz és Jég dala" sorozatot papírra vetette. Ebből készült a kiváló Trónok harca sorozat, amely a 2010-es évek pop-kultúrájának szerves része lett a televíziós sorozatok között. Mondjuk, ez sem volt titok, mert mintha erről is találtam volna írásokat a világhálón.

Nehéz írnom a filmről. Egyrészt, nyilván, egyszeri nézőként kell kezelnem, akinek nem feladata tudni, valójában mennyire összetett az eredeti forrásmű, hogy Herbert mennyire új utakat keresett a regényében, amikor az Arrakis bolygón játszódó, politikával, intrikával és filozofikus vallástörténettel átszőtte a képzelete teremtett világot
Akik olvasták a regényeket (talán nem is mindet) és sikerült eljutniuk az utolsó lapokig, többnyire egyetértenek abban, hogy nem egy átlagos fantasztikus regény és nagyon kevés hasonló írásmű vetekedhet vele. Ha példát kellene felhoznom, akkor esetleg a Tolkien fantasy világát érdemes párhuzamba állítani és legismertebb trilógiáját, a Gyűrűk Urát.

Csépeltem itt neked a szót, miközben ezeket már mind megírták előttem, ráadásul, a jelenlegi filmről gyakorlatilag semmit nem mondtam még. Csak gondoltam, hogy megemlítem, hogy vannak olyan művek, amelyek kontextusban működnek nagyon jól és ha belőlük készül egy-egy film, annak sikere inkább azokon fog múlni, akik jobban ismerik Herbert univerzumát, mint azok, akik semmilyen előzetes információval nem rendelkeznek.
És itt arra akarok most végre kilyukadni, hogy tökéletesem megértem azokat, akik beültek a filmre, semmit nem tudnak Frank Herbertről és a 2 és fél óra után csalódottan állnak fel a moziszékből, mert a Dűne sokkal inkább volt egy nagyon hosszú prológus vagy trailer, mint egy szórakoztató kaland-sci-fi.
A néző csalódottsága - már akinek van - nyilván nem róható fel a film készítőinek, hiszen, már az is dicséretes, hogy belevágtak egy ekkora matuzsálem mamutfenyőbe a fejszéjükkel. Ugyanakkor a nézőknek sem róható fel, hogy a történet teljes megértéséért és megkedveléséért ragadjanak könyvet és olvassák el a regényt/regényeket. Pedig, pont egy ilyen filmnél fontos lehet.

Sokszor előkerül filmeknél a kétoldalú véleménycsere, hogy adott film megértéséhez nem árt tudni, miből készült, amire meg a másik oldal logikusan riposztol vissza, hogy az egyszeri nézőnek nem kötelező tudnia, hogy a megtekintett film ki fia, borja és nem mindenki akar a megtekintésnél több időt szánni egy-egy filmes produktumra.
Így ismétlem magam, hogy megértem azokat, akiknek a film nem adta azt, amit azoknak adhatott, akik "be voltak avatva". Emlékszem, amikor moziban megnéztem a Gyűrűk Ura első részét, előttem egy sorral egy fiatal lány csalódottan fakadt ki a barátjának, hogy: - Akkor most ennek nincs is vége? (Ó, ha tudta volna, hogy még a következő etappal sem lesz, csak majd a harmadikkal, kb. 2 évvel később.)

Zendaya és Timothée Chalamet néz


Én pedig valahol a két oldal között vagyok. Láttam David Lynch 1984-es feldolgozását és kifejezetten kedveltem. Pontosan tudtam, hogy ez egy epikus mű és hiába Villeneuve, legyen bármilyen pazar rendező, nem fogja számomra azt adni, amit sokan vártunk. Talán, mert az 1984-es filmtől megkaptam mindent amit akartam. (Igen, pedig az is kapott rendesen negatív kritikát, hogy mennyire nem tudta visszaadni a regény szellemiségét.) Kaptam legalább egy tucat világsztárt, ami pont abban az időben érkezett számomra, mikor rendkívül fogékony voltam a filmes világra és csak úgy ittam be magamba a színészek arcát és neveit. Azután ott volt a látványvilág, amelyben volt még azóta is egészen remek trükk-effekt (Homokférgek) és olyan is, amelyik már akkor is karcolgatta a röhej kategóriát (3D erőtér testpáncél) az összkép valahogy mégis működött. A színész gárda nem csak színes és illusztris volt, hanem kifejezetten tehetséges. (Nálam még a zöldfülű Kyle MacLachlan is a helyén volt, enyhén nőies vonásaival, kicsit talán még tökéletlen játékával. Ráadásul, mintha mindenki csak húzta volna fel a többiek teljesítményét is.) A karakterek is el lettek találva, bár, gondolom, ez a könyvnek köszönhető, mégis, úgy éreztem, mindenki a helyén. 
És nem elég, hogy voltak monumentális díszletek, jutott némi horror, a Harkonnen bárón keresztül a cselekménybe és az a zene!
A Toto együttes szintipop zenéje sokáig szerves része volt a zenei kultúrának, az Africa című számuk még karaoke bárokban is fel-felcsendül, de szerintem nagyon kevesen gondolták, hogy egy filmzenét is sikeresen el tudnak készíteni. Pedig sikerült. Nem kicsit,... nagyon! Nem tudom, hányszor hallgattam meg a filmzenei albumot.

Ezeket a már bennem rögzült érzéseket kellett volna megugornia Denis Villeneuve-nek. Sajnálom, de nem sikerült.
Az mondjuk pofátlanság lenne, ha felemlegetném, hogy Lynch lezárta a filmet. Aki tudja, az úgyis jogosan fitymálhatja azt a mozit is, mert a vége, ahogy hallom, egyenesen hentesbárddal lett összevagdosva, így annak a filmnek az esetében sem beszélhetünk teljes és hű feldolgozásról, hiszen, nem került minden vászonra, vagy a végleges bemutatott verzióba.
Szóval, azt hagyom is.
De számomra a két Dűne között volt egy lényeges különbség: A Lynch féle, valahogy szórakoztatott, míg Villeneuve filmjénél valahogy végig vártam azt a "történjen már valami" pillanatot. Mert az egész hosszú, elgondolkodtató és minden ízében tabló szerű. Mintha egy mozgóképes vizuális képeskönyv lenne, kevés érdemi szöveggel, pedig, még azt is igyekeztek korrektül beleszuszakolni úgy a forgatókönyvbe, hogy egyszerre legyen érthető és ne túl szájbarágós.
Egészen biztos, hogy végig bennem volt az az érzés, amikor úgy várok valamit.
A fényképezés pazar volt, de ugye, Villeneuve. A zene eszméletlenül jól passzolt a képekhez és rendesen adta a hangulatot, de ugye, Hans Zimmer és istállója. A színészi gárda is pazar volt, ugyanakkor nem éreztem, hogy arra törekedtek volna, hogy hozzák azt a pazar szereposztást, amit Lynchnek sikerült. azaz, itt is van jó néhány húzónév, olyan is, akik egyedül is eltolják egy film szekerét, azonban - és ez köszönhető annak is, hogy manapság egyre nehezebben jegyzem meg az új színészeket - legalább fele annyi jelenlegi sztárt tudnék név szerint megemlíteni a fontos szerepekben, mint az 1984-es film esetében.
Többet szerettem volna kapni ettől a feldolgozástól. Katarzist. Vagy valami olyat, amit korábban nem láttam még. De nem éreztem azt, hogy jobbat kapok, csak azt, hogy mást.
Az egyetlen, ami volt olyan különleges és érdekes, hogy azzal szintet léptek szerintem a régihez képest, az a rovarra emlékeztető csapatszállító légi járművek, mert, ahogy azt Kenny is említi a vlogjában - ajánlom mindenkinek a RetroShock! csatornát - az valami eszméletlenül el lett találva.
Persze, lehet, hogy én tévedek és ráfoghatjuk, hogy a régi élvezeti értékén sokat emelt a nosztalgia, meg, hogy a videózás őskorában sikerült látnom a filmet, amikor sokkal fogékonyabb voltam és még minden annyira frissnek tűnt a fantasztikus filmekben. 
Az is lehet, hogy a színészgárda miatt érzek többet a régihez, de azért a mostaniban is vannak kedvencek. (Rebecca Ferguson! Az a nő!)
Nem hinném, hogy a színészek miatt nem kedveltem meg ezt a mostani. Oké, Timothée Chalamet számomra kissé nyálas gyereknek tűnik, de azért a játéka szerintem nem volt rossz.
Talán az a bajom, hogy ezt a mozit nem tudom összevetni mindazzal, amit korábban már láttam és azokhoz képest, nem szépítem, így, a történetileg kiherélt Dűne, a két és fél órájával, nekem hosszú is volt és nem is túl szórakoztató. De erre mintha utaltam volna.

Josh Brolin és Oscar Isaac néz


Nagyon sok mindenről dumálhatnék még a filmmel kapcsolatban, de pont azért nem nagyon látom értelmét elemezgetni a végeredményt, mivel tudjuk, hogy a forrás-regény nem felhasználóbarát.
Villeneuve filmje tehát szerintem mindent megtett, hogy megragadja a néző figyelmét, a történet epikussága is lejön a vászonról, épp, csak nem éreztem, hogy jót szórakozom.
Megfoghatatlan érzés, pont, mint a regényciklus szellemisége.

Ajánlom ettől függetlenül megtekintésre, ha ismered a regényt vagy szereted a nagy léptékű filmeket. Ha kedveled, ha nem az akción van a hangsúly, hanem a hangulaton. A Dűne egy hatalmas, epikus hangulat. Ami akkor működik igazán, ha neked is épp megvan hozzá a hangulatod.
Azonban a film arról szól, hogy mindenki a jövőbe... néz.

65%

Van egy olyan érzésem, hogy a kezdeti elragadtatás a filmmel kapcsolatban lassan enyhülni fog és a rajongók is helyén kezelik majd a mozit. Sokak szerint az évtized sci-fije a Dűne. Lehet. De ettől még nem ez lesz az a sci-fi, amit évente újra akarok majd nézni.
Ja, és volt benne egy Zendaya is. Az első részben inkább csak bio-díszletként.  
Természetesen amikor kész lesz és bemutatják a második részt, azt is moziban nézem meg, mert megérdemli, hogy támogassuk egy jeggyel a filmet. Ajánlom ezt neked is.
De mint az elején említettem, azt is elfogadom, ha ezt csak a tévén darálod le.

Rebecca Ferguson... ...néz!


2021. november 4., csütörtök

Az immunis - The Survivalist (2021)

Az immunis - The Survivalist (2021)



Rendezte: Jon Keeyes

A film Mafab adatlapja: The Survivalist (2021)

Megtekintés
: Fura érzés lesz majd ez a film azoknak, akik kifejezetten John Malkovich színészi géniusza miatt választanak egy-egy filmet. Miért? Mert Malkovich itt is igyekszik megcsillogtatni költő körmondatainak hatásos elszavalását, azonban a forgatókönyvíró igyekezett olyan mondatokat a szereplők szájába adni, amin még a kultikus színész sem tud sokat segíteni. Mert "Az immunis" kifejezetten rossz, felejthető B mozi.
Jon Keeyes most megmutatta, hogy hiába dolgozik közel 20 éve rendezőként a filmiparban, semmi olyasmit nem tanult el, ami munkáját kiemelné az átlagból. "Az immunis" egy covid mozi. Szó szerint is. Kb. fél tucat színésszel elutaztak egy csendes tanyaházhoz, rittyentettek nekik egy logikát lazán tartalmazó szövegkönyvet. Telepakolták nagy szavakkal és erősnek szánt egysorosokkal - gondolom annak szánták - és nyolcvan percben lezavarták a világ egyik legunalmasabb vírusos, poszt-apokaliptikus akció filmjét. Pedig, a történet lehetett volna jó, de nem az. 

A jövőben a covid egyik számozott válfaja elszabadult a Földön, kiirtva nagyjából mindenkit. A túlélők pedig ki tudja merre kóvályognak, miközben egy nem túl tökös banda igyekszik levadászni egy fiatal nőt, mert vezetőjük úgy véli, a nő lehet a megoldás a víruskérdésre.
Sarah (Ruby Modine) párjával menekül valahol a szürkésre szűrözött vidéken és igyekszik eliszkolni Aaron (John Malkovich) és bandája elől.
Az úti cél Sarah pasijának egy ismerőse, akinek farmja van, és valaha FBI ügynök is volt, így egészen biztos, hogy megfelelő védelmet tud nyújtani a lánynak. Csakhogy, a korábbi ügynök, Ben (Jonathan Rhys Meyers) valójában egyszerű térképolvasó volt egy irodában és azért él egy farmon, mert nem tudott jobbat kitalálni magának a családi örökséggel kapcsolatban. Egy biztos, nem hős típus. Hiába volt apja vadász és tanította ki, hiába a korábbi az ügynöki múlt, Ben minden, csak nem egy tökös mini Rambó, aki majd megmenti a Sarah formás hátsóját.
Hogy mégis szerencséje van?
Persze, hiszen Aaron vezeti a világ legkisstílűbb martalóc bandáját, akik sem egy jót nem ettek hónapok óta, sem elég fegyverük nincs egy rendes ostromhoz, mikor elérkeznek Ben portájához. Mondjuk, nem sok minden derül ki róla, hogy mi lett az élelmiszerpótlással, azt sem vágom, hogyha a lakosság tetemes része tetem lesz, miért jelent gondot a fegyverszerzés egy kiüresedett világban?
Azt szintén nem értem, hogy Aaron minek keménykedik Bennel, annak portája előtt? Semmit nem tud róla, muníciója fogyóban, a terep is ismeretlen, mégis olyan gizdán vetíti előre a férfi sorsát, mintha legalábbis egy komplett hadsereggel érkezett volna és a motivációja kristálytiszta. De nem az. Homályos az egész és elvileg vagy hazudik róla, vagy fingja sincs, milyen állapotban van Sarah.
Nem árulok el titkot azzal, hogy Ben megvédi a lányt, egyesével megszabadul a támadóktól és...
...kész.

Szaglik a filmről, hogy össze kellett dobni valamit és ezt sikerült. Logikátlan, érdektelen, hiteltelen. Más filmben a támadók egyéniségek, veszélyesek. Itt a legveszélyesebb karakter a nő, Marley (Jenna Leigh Green), de belőle is paródiát kreál a forgatókönyv, amikor olyan mondatokat ad a szájába, mint: "A szeretet legszebb kifejezése, a halál!" - hát, baszd meg, akárki írta ezt, tud valamit a szeretetről. Mindenesetre nem találtam hozzá megfelelő latin vagy görög bölcset, talán, mert egy végtelenül macsó, de hatalmas baromság ez a mondat.
Malkovich is megkapja a saját beköpéseit, amik hallgatása alatt halk kuncogással kellett megbirkóznom: "És most megkérdezem: Elfogadjátok a sorsotokat, vagy csak egy újabb folt lesztek eme haldokló világ palettáján?" - értem én, hogy kellett a pátosz, meg a nagy szavak, de érezni kellene, mit eszik meg a néző és mi tolakodik a vászon sarkába és pottyan onnan le egy hatalmas blöffként.
Ráadásul, az, hogy el akarják kapni a lányt és kinyírni a srácot, teljesen felesleges elgondolás. 
Először is, megemlíti Marley, hogy azért nem hátrálhatnak m,eg, mert akkor Ben biztos elhíreszteli a faluban, hogy milyen gyáván meghátráltak és Marley nem lesz senki kutyája! WTF?
Tehát, még létezik falu?
Tehát, Marley, hiába üldöz és lődöz akár ismeretlen emberekre ha úgy van, mégis van szíve és lelke és nem fér bele, hogy számára teljesen idegenek mit súghatnak össze róla a háta mögött?
Ráadásul, mivel fél világon üldözték Sarah-t, teljesen idegen helyen vannak jelenleg. Hát, ha olyan kurva kemény poszt-apok banda vagyunk, nem magasról leszarjuk ki, mit gondol rólunk néhány helyi tahó, akiket egyébként is megtört mostanra a világméretű járvány? Tényleg az lehet a túlélők legnagyobb gondja, hogy arról pletykáljanak, hogy az őket nyilván messzire kerülő féltucat gyilkos miféle, kiféle?
Simán kifarolhatnának Ben portája elől és pár kilométerrel odébb kitalálhatnának egy jobban működő tervet, mint a sétáljunk be hülyén és haljunk meg terv...
De bele is hajthatnának a főkapuba, elrongyolhatnának a főépületig, a kocsi fedezékében betörhetnek az épületbe és végezhetnének Bennel, vagy markolhatnák fel a lányt, ha szerencséjük van.
Nem. Ők sétálva közelítik meg a házat és szét is vállnak, mert az minden filmben bejött eddig.




Valójában sok szót nem is érdemes vesztegetni többet erre a filmre. Pár éve, 2016-ban készült egy "Patthelyzet" című, hasonlóan kis téren belül játszódó kamara-akciófilm. Még abban is jobban kufárkodtak a szűk helyszín adta keretekkel.
Ide még behozták flashback formában Ben apját, akit Julian Sands formál meg és aki alig tűnt most öregebbnek a fiát játszó Rhys Meyers-nél. Ő lenne a drámai szál a fiú múltjában, de bár az apa figurája lenne a családi múlt törött fogaskereke, mégis mindig Rhys lesz az, aki végül kiabálni kezd a párbeszédeik közben. Mivel apu állítólag alkalmatlan a farm életben tartására. A csúnya játékszenvedély miatt. Végül egyik hitelezője pontot tesz a faramuci helyzet végére és Ben megörökli mindazt, amivel eddig ketten sem tudtak mit kezdeni. Hogy végül miből sikerült fenntartani, amikor apjá nyakán már ott ültek a hitelezők, Bennek meg egy asztali munkája volt az FBI-ájnál, nem nagyon derül ki.

Az is biztos, hogy a farm gazdája, aki a forgatáshoz biztosította a helyszínt, külön a stáb lelkére kötötte, hogy nagyon-nagyon finoman bánjanak a környezettel, ezért minimális kárt okoznak a szereplők a helyszínekben.Az autóval végül betört főkaput utólag ácsolhatták össze és a kert végében álló vadászlest szintén a filmhez húzhatták fel, ezért épülhetett olyan közel a házhoz, a birtok kerítésén belül. Mondjuk onnan várni a szarvasok átvonulását, ugyancsak türelmes emberekre vall. Azt nem értem, hogyha Ben egyedül maradt a farmon, miért hagy őrizetlenül két vadászpuskát is a vadles széljárta épületében, de gondolom, leolajozta rendesen a puskákat, ha esetleg véletlenül úgy dönt, kimegy és lő valamit. Azt szintén nem értem, hogy amikor Marley felmászik és megtalálja a puskákat, miért csak az egyiket hozza le magával, miközben épp fegyverük nincs elég, ám egyik társát felzavarja, hogy onnan őrködjön (tél van és hát nincsenek túl jól felöltözve) és az egészen sötétedésig eleget is tesz ennek, hogy amikor azután Ben akciózás közben rágyújtja az építményt, a férfinek eszébe se jusson esetleg használni Ben ellen a puskát. (Külön McGuyver díjas a módszer, amivel Ben begyújtja az építményt a pasas alatt.)

Malkovich minden második mondata bullshit, főleg, amikor hosszabb a mondandó.
A befejezés meg...

Olcsó és rossz film "Az immunis". Sok kérdést vet fel, alig válaszol meg valamit. Homályos motivációk, logikátlan döntések. Messzire kerülése javasolt.

20 %



2021. november 2., kedd

Post Mortem - Post Mortem (2020)

Post Mortem - Post Mortem (2020)



Rendezte: Bergendy Péter

A film Mafab adatlapja: Post Mortem (2020)

Megtekintés
: Habár, már egy ideje elhiszem, hogy a magyar film igenis minőségi is tud lenni, még mindig vannak zsánerek, amikben nem hiszek, ha hazai földön forognak. Ilyen a Sci-fi, a western és a horror is. A "Post Mortem" azonban bármelyik független külföldi horrorfilmmel felveszi a verseny. Ezt bátran jelentem ki.

A filmet már tavaly megnézhettem volna, ha nem tologatom mint Pató Pál. Mert bennem is volt félsz, hogy a nagy garral beharangozott "első" magyar horrorfilm valójában pont olyan csalódás lesz, mint minden második túlhypolt magyar mozi. Azonban lehet, hogy pont azért, mivel kifejezetten kevés elvárásom volt a filmmel kapcsolatban, sokkal jobban szórakoztam rajta, mint reméltem. Ha úgy vesszük, hogy kicsit művészieskedő és nem is túl pörgős, még akkor is egy figyelemreméltó próbálkozás és ha Bergendy nem ide születik, biztos, hogy minimum B költségvetésű horrorfilmekkel szórakoztatná a nagyérdeműt.

A történet szerint egy holttesteket fotózó (a fényképezés őskorában ez egy létező szakma volt) fiatalember, Tomás (Klem Viktor) meghívást kap egy világtól távol eső faluba, hogy a fagyott föld miatt ideiglenesen leállt temetések megejtése előtt, készítsen utolsó portrét a lakosság halottjairól. Tomás hamar megérkezik és egyre riasztóbb jelenségeknek lesz tanúja, melyek miatt végül kénytelen-kelletlen, de felvállalja, hogy minden szakmai és egyéb spirituális tehetségét latba véve pontot tegyen a falut maga alá gyűrő átokra. Segítőtársa lesz ebben egy árva kislány, Anna (Hais Fruzsina) is, aki lassan felébreszti a férfiban az apai érzéseket, habár, ez korábban távol állt tőle. Néha úgy tűnik, hogy Anna van a jelenségek középpontjában, máskor Tomás, majd végül rádöbbennek, hogy sokkal nagyobb, természetfeletti erők tartják rettegésben a fogyatkozó közösséget.

Nem kell ezt túlragozni. A "Post Mortem" egy erős vizualitású (szerintem tényleg megállja a helyét világszinten is) drámába oltott kísértethorror, amely sok, már ismert panelt is használ, ugyanakkor, beemel korábban kevésbé ismert történelmi eseményeket, miközben stílusa és hangulata is van. Talán erre mondják, hogy erős az atmoszféra. Az biztos, hogy a díszlettervezőknek, a helyszínek felelőseinek hatalmas pacsi, pont, mint a vizuális effektek csapatának, akik még egy olyan jelenetet is hihetően tudtak a vászonra álmodni, amiben egy parasztház félig elsüllyed a fagyott földbe. Tényleg le a kalappal.




A színészek remekek és megkockáztatom, hogy a rendező keze is vastagon benne van, hogy nem érezni annyira a színészeinkre jellemző modorosságot, színházi előadásmódot, sőt, mintha a cél a legeszköztelenebb játék lett volna. Nagyjából mindenki remek, egyedül az igazi nagy öregből, Revicky Gáborból érződik némi manír, de ezt betudhatjuk a filmben játszott karakter jellemzőjének. Ami azonban kiemelkedő, a gyerekszínész, Hais Fruzsina játéka, mert nyomokban sem éreztem vele kapcsolatban, hogy idegesítő gyerekszínész lenne, pedig ez az, amin általában a gyerekszínészek elszoktak bukni. Hogy nem tűnik játékuk természetesnek. Fruzsina azonban majdnem tökéletesen old meg minden jelenetet. Klem Viktor szintén erősen visszafogott, mint külső szemlélő, játéka hiteles. Egyáltalán jó a színészi gárda kiválasztása.
A miliő ábrázolását már méltattam. A zene és fényképezés pazar. A forgatókönyvben talán akad némi bukdácsolás és lehet, hogy a végkifejlet sem lett tökéletesen megírva, összességében mégis jobban szórakoztam ezen a mozin, mint az évben látott sok egyéb amerikai produktumon. Sőt, voltak olyan filmek, amiket egyszerűen végig sem néztem elsőre és még tartozom velük magamnak. Pl. a Démonok között 3. története, amit kifejezetten untam.

Nem állítom, hogy a "Post Mortem" megújította a horrorfilm műfaját, mert azért találkoztunk rengeteg paneljével korábban máshol, azonban az egyértelmű, hogy Bergendy Péter értőn forgatja a filmet, jó arány- és stílusérzékkel. Tényleg kívánom, hogy csörögjön a telefonja és Hollywood-ból hívják. Várom is következő munkáját, és ha azt itthon ejti meg, bízom benne, megfelelő támogatást fog biztosítani neki a hazai filmszakma.

75%