A visszatérők - The Returned (2013)

A visszatérők - The Returned (2013)

Rendezte: Manuel Carballo













Annyi vacak horrorfilm mellé csak becsúszik néha néhány szerethetőbb darab, al-műfajtól függetlenül. "A visszatérők" egy a jobban sikerült, igényesebb zombie-s munkák közül. Nem túl pörgős, nem túl véres, nem ugrik le a képernyőről a CGI, mert nem ez a lényeg, hanem a személyes dráma, amibe a végére csak bele tudod élni magad. Mire megszereted a szereplőket. Mire, lehet, hogy már késő...

Manuel Carballo spanyol ajkú rendező, ezzel a filmjével fog betörni az angol nyelvterületre. "A visszatérők" kicsit döcögősen indul, flashback-kel, melyben egy családi tragédiának lehetünk tanúi. Apuka zombul, támad, vannak áldozatok, végül sokkos kislány fejvesztve menekül keresztül mindenen (Becstelen brygantik, Shossana jelenete köszön vissza). Sok évvel később, Kate (Emily Hampshire) kórházban dolgozik és a zombi kórt úgy ahogy kordában tartják. Ez úgy történik, hogy a bezombult emberek gerinccsatornájából fehérjét különítenek el, amelyből beinjekciózható szérumot különítenek el, ami megakadályozza a fertőzöttek átalakulását. Az viszont a hátulütője, hogy a szérum hatása pusztán 35 óra, mindemellett pedig, mivel kordában tartják a fertőzést, a kivonható fehérje rohamosan fogy. A kormány és az egészségügy rohamtempóban keresi a végleges gyógyulás módszereit, illetve egy szintetikus fehérje kifejlesztésén fáradoznak, ami lehet, hogy későn készül el, hiszen a szérum utolsó adagjait osztogatják el a rászorulók között.

Kate benne dolgozik az egészségügyben, de még neki sem tiszta, mire számítson ő és fertőzött barátja, Alex (Kris Holden-Reid). Kate álomvilágban él, hiszi, hogy rendben lesz minden, és béke, és szeretet. A gondjaira bízott fertőzött gyerekek szüleit épp úgy becsapja rossz jóslataival, mint saját magát, amikor szemellenzősen ragaszkodik hozzá, hogy rendben van az ellátás. Kate azonban igyekszik eltitkolni az idegenek elől, hogy párja szintén fertőzött, aki ha nem kapja meg az adagját, átlépi a határt, és vérre szomjazó halottként tér vissza. Hogy ezt megakadályozza, Kate illegális úton szerez szérumot, betárazva a jövőre nézve.

Alex igyekszik fertőzés előtti életét élni. Legjobb barátjával is megosztja a titkát, hogy hat éve megharapta egy zombie. Ekkor ismerkedett össze Kate-tel, akinek figurája élő példája annak, miért nem szabad beteg és orvos között... na mindegy. A legjobb barát azonban szintén titkol valamit, ami később visszaüt rájuk. A cseresznye a tortán az a radikális politikai hátszéllel bíró, terrorista csoport, amely nem akarja kivárni semmilyen gyógymód elkészültét; simán pokolra küldenék azokat, akik visszatértek. Szomorú, de a közvélemény nagyja is lassan őket támogatja. A csoport támadásainak legjobb színhelye pedig mi lenne más, mint egy kórház, ahol visszatérőket kezelnek. Kate pedig a lőporos hordó tetején gubbaszt, miközben a szeme mind jobban felnyílik.

A kormány pedig mielőtt feladná a gyógymód kutatását, ami temérdek pénzt használ el, elkezdi begyűjteni a fertőzötteket, hogy ha elfogyna a szérum, alternatív megoldással állítsák meg a fertőzést...

75%

Nincsenek nagy és széles vászonra kívánkozó megoldások, mégis, valahogy minden szempontból szórakoztatóbb mozi, mint a legutóbb tárgyalt "Az elnémultak".

Azért egy cikis jelenet benne maradt, bár ez a karakter számlájára írható. Szpojler:
Miután Alex rejtett tartalékait legjobb barátja lenyúlja, mert neki is van kinek adnia, Jacob (Shawn Doyle) a legjobb cimbora felhívja Alexet, hogy elnézést kérjen a tettéért, ugyanakkor, amikor Alex legalább néhány adagot kér a szérumból, Jacob megtagadja a kérést és leteszi a telefont. A ciki, hogy elsőre nincs értelme, hogy felhívja a barátját, ha figyelmetlenül nézzük a filmet, de a lényeg a sorok között van. Jacob, az igazi féreg, leszarja, mi történik Alex-szel, pusztán csak azért telefonált és azért rebegi el a sajnálatát Alexnek, mert így kívánja magát elítélhető tette alól feloldozni. Ergó: szeretne a lopás és így közvetve Alex halálának okozása után nyugodt szívvel aludni. Nem Alex-től várja a feloldozást, hanem saját magától.
A köcsög...

Remek hangulatú, szépen fényképezett mozi.
A zombies témakört egy új, nem feltétlenül eredeti, de érdekes szemszögből dolgozza fel.

Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)

Az elnémultak - The Quiet Ones (2014)

Rendezte: John Pogue

John Pogue közepes filmes iparos, rendezőként pedig bőven van mit tanulnia a feszültségkeltésről. Jelen filmje szerintem kifejezetten hanyag munka, alatta marad annak a határnak, amelynek ingerküszöbét azért a manapság folyó horror dömpingben illenék alulról karistolni.
Pogue operatőre - Erdély Mátyás, hazánkfia - komoly részt vállalt a hangulatban, kamerája benne van az eseményekben, hogy ne maradjunk le a lényegről, néha talán túl direkt is. A film egy szellemtörténet, ami összességében unalmas, ami 2014-ben, egy moziban bemutatott film esetében, szomorú. Az ijesztgetés néhány esetben olcsó, hatásvadász munka, pl. amikor egyik szereplőnk az épületen kívülről az ablakban ráhozza a frászt a társára, egy hangeffekttel - ami valóságban ugye nincs - és egy zseblámpával.

A film nem győzött meg róla, hogy szeretnem kellene. Talán azért, mert a témában már sokkal korábban készültek hasonló, érdekesebb, izgalmasabb darabok. Csak egyetlen cím: Ördögűző.
Abban is egy kislány áll a középpontban, őt is megszállta valami, őt is próbálják "meggyógyítani", és a későbbi részek ismeretében, felemás a történet kimenetele.

1974-ben, Joseph Coupland (Jared Harris) professzor egyetemi támogatást élvezve, egy fiatal nő testében menedéket kereső gonosz jelenést igyekszik kiirtani. Két egyetemista támogatja munkájában, talán a jobb jegy, talán a tudományos eredmények fontosságának köszönhetően, hogy nevük fennmaradjon a jövőben, és egy teljesen laikus fiatalember, akit operatőrként alkalmaznak, hogy dokumentálja a nem veszélytelen kísérleteket.

Brian, a kamerás fiú (Sam Claflin) így a néző álláspontját képviseli, az ő szemén keresztül csöppenünk bele az eseményekbe. Brian a kukkoló, kilesi a fontos pillanatokat és társai titkait is leleplezi, ha úgy hozza a sors. Az mondjuk a nézőnek nem titok, hogy a két segéderő, Krissi (Erin Richards) és Harry (Rory Fleck-Byrne) szabad perceikben egymásban lelik örömüket, ami már kevésbé hihető, hogy Krissi és a professzor között szintén munkál valami, de ezt a gyomrunk nem fogja bevenni. Oké, kicsit meglepődünk, de, hogy egy Krissi féle lány belebonyolódjon egy félig sarlatán, ötvenes tanerőbe, aki ráadásul sem eredményeket, sem kellő figyelmet, sem gyengédséget nem tud felmutatni? Köszönjük Pogue, ezt nem esszük meg.

Közben Jane Harper-t (Olivia Cooke) folyamatosan belülről ostromolja egy Eve nevű entitás, amelyről alig tudunk meg valamit, leszámítva némi ál-történelmi kavarást. A képességei is elég változatosak, céljai is a homályba vesznek. Brian persze, ahogy várható, a kísérletek alatt lassan szimpatizálni kezd a lánnyal és gyenge eszközeit kihasználva, igyekszik megvédeni. Ha a film abba az irányba sétál el, hogy mondjuk Brian-nak is van egy sötét entitása, sőt, ez valami módon Eve párja, még bőven az érdekes filmek közé tenném a produkciót. Sajnos, a film ennyire nem bátor, a félelem faktor eléggé kiszámítható, így az egész egy unalmas katyvasz lesz. A kormiliő sincs különösebben kidolgozva, mert a fakó képi világ, a gáz sérók és a romos helyszínek kevés ahhoz, hogy érezzük, ez bizony a hetvenes évek. Mennyivel jobban lehet ezt érezni a "Démonok között" című filmben, vagy az X-Men Az eljövendő múlt napjaiba. Igaz, a korhű háttér megfestése, nem olcsó mulatság.

Krissi szerepe egyébként is rejtély számomra, hiszen külsőleg tökéletesen hülye picsa a nő és a film alatt sem sokat tesz hozzá ahhoz a képhez, hogy ő bizony egy komoly kutatásban résztvevő, komolyan vehető, fiatal kutatónő. Inkább a dugáson és a szórakozáson jár az esze. Harry kicsit visszafogottabb figurája már hihetőbben adja az egyetemistát.

A film bár rengeteg kamerás felvételt használ, a klasszikus filmes nyelv miatt, bőven kívül esik a manapság divatos found footage hullámon. Egyszerűen egy korszerűtlen, unalmas darab, ami nemhogy megelőzte volna a korát, mint az "Ördögűző", hanem késett kb. 10 évet.

A film elején persze még húzó erőként megemlítik, hogy valós események alapján, ennek azonban nem szabad bedőlni. A filmet a teljes unalomtól az menti meg, hogy Jared Harris karizmatikus színész és amikor elbóbiskolnánk, kapunk egy ijesztgetős pillanatot, ami visszaránt minket az álom határáról.

30%

Ha ez tetszett, nézd meg ezeket:
- Démonok között - The Conjuring
- A gonosz háza - Insidious
- Ördögűző sorozat

Blog: A life.hu az origo ikertestvére

Milyen érdekes, hogy a cikkek beharangozó oldalán a kijelentést megtámogatják egy felkiáltó jellel, míg a megnyitott cikkben már nem ennyire biztosak, ezért csak egy kérdőjelre futotta.
Mikor szabályozzák be ezt a fajta faja médiát? A szólásszabadságra hivatkozva félre lehet vezetni az olvasót? És én elhiszem, hogy ez nem szándékos?
Vagy a life.hu cikkeit is amatőr firkászok vetik képernyőre?

Nem félreértés: Kiderült, tehát nem kérdés!

Maga a cikk azonban visszavesz 180 fokot és bizonytalanná silányul a cím.

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel (2014)

A Grand Budapest Hotel - The Grand Budapest Hotel (2014)

Rendezte: Wes Anderson

Anderson filmjének sok köze nincs fővárosunkhoz, sem a magyarokhoz, habár, jobban belegondolva, a cím mellett még az egyik karakter neve is magyar vonatkozású. Talán a filmbeli kitalált ország (Zubrowka) egyfajta változata országunknak. (Már, ha az osztrák-magyar monarchián belül keresgélünk...) Igaz, nekünk nincsenek ilyen szép tájaink és patinás szállóink, és természetesen a Zubrowka egyértelműen egy lengyel vodkafajta, de azért mégis...! Szeretnénk, ha ez a mese nálunk vált volna egy történelem részévé. Végül csak visszakanyarodhatunk hazánkhoz, hiszen az inspiráló mű, ami alapján Anderson elkészítette tablóját, attól a Stefan Zweig-től ered, aki csak "hazánk fia", hiszen 1881-ben született Bécsben, az akkori Osztrák-Magyar hazában. Ma már természetesen Ausztria...

Anderson filmje egy hangulatot közvetít. Bohókás, agressziótól sem mentes, szórakoztató hangulatot. Képei, beállításai annyira egyediek, hogy semmivel nem téveszthető össze, története több mesélőn keresztül, flashback formájában jut el hozzánk, parádés színészi alakításokkal és eszméletlen zenei világgal, amely szinte végig él a hasonlóan egyedi képek alatt. Még a durva pillanatok is kapnak némi lágyságot a groteszk beállításoknak köszönhetően.

Talán ezért Anderson filmje nem mindenki számára könnyen emészthető, befogadható. Képei középre pozicionált fókusza egyeseknek fárasztónak tűnhet. Az egész film emlékeztet egy egyedi és precízen kreált színházi darabra. Díszletei vattacukor illatúak, karakterei súrolják az önparódia határát. Néha kikacsintanak más filmekre. (Ralph Fiennes, mikor a náci erőszak ellen fakad ki, megmosolyogtató azok után, milyen hihetően alakította Amon Goetz szerepét a Schindler listájában...) Sok remek színész szinte cameo szintjén jelenik meg, sok teret nem kapnak kibontakozni. Kár az olyanokért, mint Tilda Swinton, Edward Norton, Jude Law vagy Jeff Goldblum. Owen Wilsonért kevésbé. Valahogy a játékidő nem tud velük eleget foglalkozni.

Már azért megéri megnézni, hogy lássuk, Ralph Fiennes mennyire megállja a helyét egy komédiában.

Anderson filmje egy hotel port... concierge-éről mesél, látványosan, terjengősen. M. Gustave (Ralph Fiennes) kb. az 1900-as évek elején egy viszonylag híres múltú hotelben tesz vendégei kedvére. Olyan jól végzi a munkáját, hogy egyik idős hölgyvendége - a felismerhetetlen Tilda Swinton - rá hagyja családjának legfontosabb műkincsét, egy festményt. Az örökösök persze lázadnak, Gustave pedig egyetlen megbízható emberével, a háborús tevékenységű országából menekült Mustapha Zero-val (Tony Revolori) mindenre képes, hogy megmentse magának az értékes zsákmányt. Épp ezért talán ő sem túl szerethető karaktere ennek a színes és már-már marcipántól illatos tablónak. Az abszolút főszereplő a csendes Zero, aki felcseperedvén megosztja kalandjait a nézővel egy közvetítőn keresztül. Közben kapunk vicces párbeszédeket, abszurd humort és némi vért is. És mi nem fogunk unatkozni.

Felsorolni is nehéz, mennyi világsztárt zsúfolt rövid darabjába a rendező. Anderson filmjei annyiban hasonlítanak Woody Allen munkásságára, hogy ő is rengeteg nagy nevet tud rávenni a mókázására szerzői filmjeiben.
Képi világa azonban sokkal kimódoltabb. Filmjei inkább mozgó képes mesekönyvek, mint gördülékenyen, moziként értelmezhető darabok.

De ha van hangulat hozzá, nagyon szórakoztatóak.

80%

Figyeld:
- Eszméletlen jó színészek fognak felbukkanni.
- A képi világ fantasztikus.
- Kár a szóért: látni kell!!!

Blog: Öltöny, nyakkendő, agy nélküliség

Ha nem állok ott és nem látom a saját szememmel, nem hiszem el.

Könyvesbolt szerű stand az aluljáróban. Mellette, két méterrel, fotókészítő automata.
Van összefüggés?
Ki gondolná?

Az öltönyös, nyakkendős, aktatáskás gondolta.
A könyveket nyálaztam át - akkoriban volt pénzem könyveket venni, nem csak olyat, amit később elolvastam - mikor mellém állt ez a figura és belekezdett:
- Csináltam képeket magamról és kérek róla ÁFÁ-s számlát.
Félve néztem a hang irányába. A bolondok veszélyesek.
- Tessék? - kérdezte az eladó, hangjában benne volt a rejtélyek iránti értetlenség. Pl. egy olyan rejtély, hogy miért tőle kérnek számlát valamiről, amihez elvileg, öltönyösünk érkezéséig, köze sem volt.
- ÁFÁ-s számlát kérek.
- Tőlem?
- Maga van itt, nem?
- A fotóautomata nem tartozik hozzám.
- Hát akkor kitől kéne számlát kérnem? Maga dolgozik itt.

Valami ilyesmi. A beszélgetés elment az enyhe káromkodós beszólogatás irányába. Öltönyös lázadt, a könyves az értelmi képességeit kérte számon. Nem az én számon...
Én meg rökönyödve figyeltem a nyakkendőst és arra gondoltam, hogy a választékos ruhához és drága aktatáskához - amiben ezek után, akár késkészlet is rejtezhetett - nem feltétlenül árusítanak megfelelő agyat. Vagy ha igen is, tulajdonosuk nem biztos, hogy tudja azt megfelelően használni.

A könyves közben rám nézett, azzal a kérdéssel az arcán, amit leginkább "maga is hallotta ezt, vagy hallucinálok"-ként tudnék dekódolni.
Végül a nyakkendős távozott, de három perccel később, mint kellett volna.
Csak remélni tudom, hogy visszament egy alternatív valóságba, ahol a seggfejek számlát kapnak a pattogatott kukoricáról, melyet az állatkereskedésben kérnek.

Apropó, van egy történetem a pattogatott kukoricáról.

Időváltoztató - Time Changer (2002)

Időváltoztató - Time Changer (2002)

Rendezte: Rich Christiano

Rich Christiano filmje érdekes egy mutatvány. Nem állítanám, hogy menthetetlenül unalmas leágazása a műfaji sci-finek, azon belül az időutazásos történeteknek, de, hogy nem lesz belőle olyan kult-film, mint a kb. akkor készült, egy szobás, "Az őslakó"-ból, az egészen biztos.

Russell Carlisle (D. David Morin), új, vallásos művét készül megjelentetni, amihez hiányzik egy értéknövelő fülszöveg, amivel a kiadás utáni eladást lehetne megduplázni, triplázni. A könyvre a zsíros tudományos társaság tagjai, - akik mind egy iskolán belül tanárok és jól ismerik egymást - egy tag kivételével igent mondtak. Viszont Norris Anderson (Gavin MacLeod) még szeretne egy apró észrevételt megosztani a szerzővel a könyv témáján belül, valamikor a jövőben. Szó szerint.

A film posztere sok izgalmat ígér.

Norris ugyanis egy garázsfeltaláló. Nem a garázst találta fel...
Russell lázad az ellenvélemény ellen, igyekszik Norris-t megkerülni, ám arra meg a társaság nem teljesen nyitott, hiszen elvileg mind egyenlőek, ha tudományos kérdésben kell dönteni. Nem is megy simán. Russell lassabban áll rá, hogy figyelembe vegye Norris érveit és véleményét, mint szűzlány az első szexre. Végül, -nem derül ki, minek hatására gondolja meg magát - csak rászánja magát, hogy késő esti időpontban belátogasson Norris pajtájába, ahol már minden készen áll egy a könyvben rosszul bemutatott teória megcáfolására. Russell a kalapját morzsolgatva lázad, ahogy eddig, menni készül, mivel Norris azon állítása, hogy a válasz a jövőben található, Russell egyenesen badarságnak tartja. Igazi tudós hozzáállás. Állít valamit egy hasonlóan magasan kvalifikált társunk, mi meg simán: - Hülyeség!
Nos, amíg ez tudományos berkekben így működik, mit várunk? Szerintem valahogy így kellene:
- Bizonyítsd!

Norris pedig beizzítja az időgépet, amely főszereplőnket átutaztatja a jelen korba - valamikor 2000 körülire - hogy személyesen tapasztalhassa a könyvében kivesézett tanítások hiányosságát.

Nem fogott meg?
Nem nagyon tud, ami nem csoda.

Az "Időváltoztató" a címével ellentétben nem változtatja meg az időt. Sem az időjárást, sem a jövőt, sem a múltat. Egyszerű szemlélőként láthatja, hogy kétezerben a tízparancsolat mennyire nem része az emberek életének. Igaz, a bemutatásból kimarad a gyilkosság és a többi kérdés is igen lanyhán van érintve. Russell erkölcsi vonalon igyekszik megismerni a jövő lakosságát, és...
...ez az a rész, ami egy olyan embert, mint én, kurvára nem érdekel. Nem vagyok vallásos. Nem hiszek a Biblia történeteiben, hiszen a polcon ott lenne a helye a hasonló könyvek, Talmud, Korán, stb. mellett. Ha meg ott van mellettük, ki dönti el, melyik is az "igazi", az egyetlen elfogadható vallás.
Nem kívánok ebbe belemenni és véletlenül blaszfémiát elkövetni.

Richard Riehle (bal oldalt) háromszáz filmes munkában vett részt. Volt ennél fontosabb szerepe is, pl. a cikkben már említett, "Az őslakó" című kamara-sci-fiben.

Az Időváltoztató kiszámítható, laza történetvezetésű, unalmas darab, amit a főszereplő figurája ment meg a teljes unalomtól. Akció a filmben nincs és az első fél óra - amikor a tanács tagjai gyakorlatilag körbe szopkodják egymás faszát, a könyv megjelenésének apropójából, illetve míg Norris ráveszi Russell-t, hogy vegye a kurva kalapját és menjen át hozzá a bizonyítás végett az este folyamán, - kifejezetten nyögve nyelős.

A jelenben kalandozás, Russell rácsodálkozása a világunkra kissé naivan lett ábrázolva, kevés ötlettel, amik megmenthették volna a filmet, sőt, emelhettek volna az értékén. Így Christiano szájbarágós és lassan döcögős forgatókönyve végül egy középszerű, egyszeri megtekintésre elég tévéfilmben kulminált. Kár érte, mert időutazásos filmet, ilyen szegényesen kihasznált ziccerekkel, még nem láttam.

35% - 40%

Figyeld:
- Eddie Martinez (Paul Rodrigez) figuráját, akit szinte láthatóan tuszkolnak bele a forgatókönyvbe, hogy Russell-nek legyen egy visszatérő "barátja" a jövőben. Sajnos, ez így kevés. A kb. három, szájbarágós párbeszédük nem teszi érdekessé a mellékszálat. Talán, ha Eddie mintegy túravezetőként kicsit bevezetné a jelenben tapasztalatlan Russell-t...
- A két hívő rendőr, akik nyomoznak. Édesem, de uncsi szál.
- Michelle Bain (Jennifer O'Neill), a vallásos könyvtárosnő, sehova sem futó szerepe. Még el sem tudnak búcsúzni... legalább kialakult volna köztük egy enyhe szerelmi szál, egy szorosabb kapocs, amit mondjuk Russell úgy dolgoz fel, hogy a könyvét a nőnek ajánlja, hogy az a jövőben olvashassa.

Annyi apró ötlettel lehetett volna feldobni a filmet, amik kimaradtak.
Így csak egy viszonylag sótlan papolást kapunk arról, hogy Jézus helyettünk szenvedett a keresztfán.
Ne már.
Ki adott erre, így pénzt?
Végig vártam valamire. Ezért is néztem végig.

Szeretnéd te is végignézni?
Itt megteheted!

Hogyan rohanj a veszTedbe - A Million Ways to Die in the West (2014)

Hogyan rohanj a veszTedbe - A Million Ways to Die in the West (2014)

Rendezte: Seth MacFarlane

Az "Amerikai fater" kiötlője rendezett egy macis filmet, ami telitalálat volt. Még nagyobb fejszébe vágta a fát, vagy át... mert megtette magát a főszereplőnek. Nem mondom, hogy tehetségtelen csepűrágó, csak sajnos főszerepre erőtlen. Itt. Máshol még remek lehet. Bár, ha a koncepció része, hogy főhősünk, a birkapásztor, Albert (Seth MacFarlane) teljesen kilógjon a miliőből, akkor célt értek, és mindent értek.

Albert egy töketlen srác, tele bizonytalansággal és félelemmel, sőt, barátnője is épp faképen hagyta. Albert baráti támogatást kap két lúzertől, kik szerelmesek, de nem szexelnek, mert egyik szűz a másik kurva, ami durva, meg egy femme fatale-tól, kinek férje áhít a vérre, bandita és gyilkos, és nem túl okos. Albert szemén keresztül közben megtapasztalhatjuk, milyen gyilkos is a vad nyugat, nyugtot nem hagy. Fröcsög a vér, ropog a tűz, pisztoly se kell a halálhoz, az házhoz jön. Közben Albert szerelmes lesz vagy csak beüt egy falat füves süti, mi kiüti. Indiánok és repülő birkák, cameó hegyek, hogy én is boldog legyek.

A film vicces, középen azonban leül és alig akar felállni. Charlize Theron egyenesen egy divatlapból lépett ki és a gonoszok is viszonylag skatulyából léptek elő. Nem elég mocskos a film egy westernhez, paródiának kevés az idézet, vígjátéknak pedig nem elég a poén, ami inkább az első fél órában tornyosodik fel, majd átmegyünk romantikusba. Vannak szarós, böfögős viccek, vagy annak leágazásai, utalások nagy westernekre - amiket európai néző szemünk nem fog felismerni. Vannak jó dumák, némi pisztolypárbaj, de ami a western lényege, az kicsit elsikkad.

Neil Patrick Harris, Amanda Seyfried, Charlize Theron, Seth MacFarlane

A por, kosz, ördögszekér és verejték szinte teljesen kiirtva ebből a képeslap filmből. A konklúzió szájba rágós, a negatív figura nem elég hangsúlyosan köcsög - leszámítva az öreg aranyásót. Nem mondom, hogy csalódás a film, mégis, inkább többen nézzük, sörözgetve, akkor jobban ütnek a poénok. Egyedül eléggé láttam, egynek oké kategória.

A magyar címválasztás meg egyértelmű és erőltetett utalás a Tedre, csak felesleges, mert akik ismerik MacFarlane munkásságát, annak elég a poszterre egy "Az Amerikai fater" alkotójától. akik meg nem, azoknak teljesen értelmetlen. Szükségtelen az eredeti cím totális kiforgatása, habár Albert néha tényleg kissé öngyilkos módra ugrik bele a párbajba. Egybe.

Egy birka a sok bárány között...

A halálesetek emlékeztetnek a Zombieland random gyilkosságaira és néhány ismert arc behozása kellemes pillanatokat okozhat. A filmet amúgy nem viszik el a hátukon és bár Seth néha egészen jól szól a western korszak visszásságairól, nem elég, hogy végig ébren tartsa a figyelmünket.

A kamera mozgás is inkább tévéfilmes, mint széles vásznú, a zene viszont, igaz, nem tartogat nagy pillanatokat, ám a gonosz motívuma, rövidségében is jól eltalált, egy klasszikus trillát meg behoznak egy vicces cameo jelenetig.

A trailer túl sok poént süt el.
Giovanni Ribisi nem kapott elég szerepet, belőle többet is szerettem volna látni.

55%