Könyvesbolt szerű stand az aluljáróban. Mellette, két méterrel, fotókészítő automata.
Van összefüggés?
Ki gondolná?
Az öltönyös, nyakkendős, aktatáskás gondolta.
A könyveket nyálaztam át - akkoriban volt pénzem könyveket venni, nem csak olyat, amit később elolvastam - mikor mellém állt ez a figura és belekezdett:
- Csináltam képeket magamról és kérek róla ÁFÁ-s számlát.
Félve néztem a hang irányába. A bolondok veszélyesek.
- Tessék? - kérdezte az eladó, hangjában benne volt a rejtélyek iránti értetlenség. Pl. egy olyan rejtély, hogy miért tőle kérnek számlát valamiről, amihez elvileg, öltönyösünk érkezéséig, köze sem volt.
- ÁFÁ-s számlát kérek.
- Tőlem?
- Maga van itt, nem?
- A fotóautomata nem tartozik hozzám.
- Hát akkor kitől kéne számlát kérnem? Maga dolgozik itt.
Valami ilyesmi. A beszélgetés elment az enyhe káromkodós beszólogatás irányába. Öltönyös lázadt, a könyves az értelmi képességeit kérte számon. Nem az én számon...
Én meg rökönyödve figyeltem a nyakkendőst és arra gondoltam, hogy a választékos ruhához és drága aktatáskához - amiben ezek után, akár késkészlet is rejtezhetett - nem feltétlenül árusítanak megfelelő agyat. Vagy ha igen is, tulajdonosuk nem biztos, hogy tudja azt megfelelően használni.
A könyves közben rám nézett, azzal a kérdéssel az arcán, amit leginkább "maga is hallotta ezt, vagy hallucinálok"-ként tudnék dekódolni.
Végül a nyakkendős távozott, de három perccel később, mint kellett volna.
Csak remélni tudom, hogy visszament egy alternatív valóságba, ahol a seggfejek számlát kapnak a pattogatott kukoricáról, melyet az állatkereskedésben kérnek.
Apropó, van egy történetem a pattogatott kukoricáról.
