Rendezte: John Pogue
John Pogue közepes filmes iparos, rendezőként pedig bőven van mit tanulnia a feszültségkeltésről. Jelen filmje szerintem kifejezetten hanyag munka, alatta marad annak a határnak, amelynek ingerküszöbét azért a manapság folyó horror dömpingben illenék alulról karistolni.
Pogue operatőre - Erdély Mátyás, hazánkfia - komoly részt vállalt a hangulatban, kamerája benne van az eseményekben, hogy ne maradjunk le a lényegről, néha talán túl direkt is. A film egy szellemtörténet, ami összességében unalmas, ami 2014-ben, egy moziban bemutatott film esetében, szomorú. Az ijesztgetés néhány esetben olcsó, hatásvadász munka, pl. amikor egyik szereplőnk az épületen kívülről az ablakban ráhozza a frászt a társára, egy hangeffekttel - ami valóságban ugye nincs - és egy zseblámpával.
Abban is egy kislány áll a középpontban, őt is megszállta valami, őt is próbálják "meggyógyítani", és a későbbi részek ismeretében, felemás a történet kimenetele.
1974-ben, Joseph Coupland (Jared Harris) professzor egyetemi támogatást élvezve, egy fiatal nő testében menedéket kereső gonosz jelenést igyekszik kiirtani. Két egyetemista támogatja munkájában, talán a jobb jegy, talán a tudományos eredmények fontosságának köszönhetően, hogy nevük fennmaradjon a jövőben, és egy teljesen laikus fiatalember, akit operatőrként alkalmaznak, hogy dokumentálja a nem veszélytelen kísérleteket.
Brian, a kamerás fiú (Sam Claflin) így a néző álláspontját képviseli, az ő szemén keresztül csöppenünk bele az eseményekbe. Brian a kukkoló, kilesi a fontos pillanatokat és társai titkait is leleplezi, ha úgy hozza a sors. Az mondjuk a nézőnek nem titok, hogy a két segéderő, Krissi (Erin Richards) és Harry (Rory Fleck-Byrne) szabad perceikben egymásban lelik örömüket, ami már kevésbé hihető, hogy Krissi és a professzor között szintén munkál valami, de ezt a gyomrunk nem fogja bevenni. Oké, kicsit meglepődünk, de, hogy egy Krissi féle lány belebonyolódjon egy félig sarlatán, ötvenes tanerőbe, aki ráadásul sem eredményeket, sem kellő figyelmet, sem gyengédséget nem tud felmutatni? Köszönjük Pogue, ezt nem esszük meg.
A film bár rengeteg kamerás felvételt használ, a klasszikus filmes nyelv miatt, bőven kívül esik a manapság divatos found footage hullámon. Egyszerűen egy korszerűtlen, unalmas darab, ami nemhogy megelőzte volna a korát, mint az "Ördögűző", hanem késett kb. 10 évet.
A film elején persze még húzó erőként megemlítik, hogy valós események alapján, ennek azonban nem szabad bedőlni. A filmet a teljes unalomtól az menti meg, hogy Jared Harris karizmatikus színész és amikor elbóbiskolnánk, kapunk egy ijesztgetős pillanatot, ami visszaránt minket az álom határáról.
30%
Ha ez tetszett, nézd meg ezeket:
- Démonok között - The Conjuring
- A gonosz háza - Insidious
- Ördögűző sorozat
