(Tudom, hangzatos a cím, de nem kívánok sem a life.hu, sem az origo.hu cikkkatyvasztóinak babérjai törni!)
Tegnap délután kisebbik és használhatóbb öcsémmel dolgoztam. Amikor vele melózom, az mindig öröm, mert Stefi örökölte apánk vaskos és spontán humorát, ami néha bizony bizarr jelenetekben és kitörésekben nyilvánul meg. Tegnap esti humorbon-bonja emlékezetesre sikeredett.
A ketchup-os flakonok sorban az asztalra kerültek. Sok vendég volt, ettek, ittak. Főleg ittak. Egyszerre több pizzát toltunk ki, így végül az utolsó ketchupos flakont is ki kellett vennem a hűtőből. Stefi persze vinnyogott, hogy azt nem viheti ki, mert üres, meg kell tölteni. Amire időnk nem volt, lévén, hogy sokan ettek és ittak. Főleg ittak.
Stefi, hogy állítását bizonyítsa - gy.k. demonstrálta, mennyire üres a flakon - arcomra irányította a piros hengert, majd közepes erősséggel összenyomta, hogy a levegő el tudja hagyni a készséget. Megtette. A levegő távozott és vele együtt az a kb. egyetlen deka vörös pempő is, amely pizzára kevés lett volna, de az arcomra, alternatív arcpakolásnak tökéletesen megfelelt. Ketchup szeplő kente össze asszonynyálhoz szokott orcám és szemüvegem.
Máskor és mást talán reflexből vágok pofán, de mivel a massza ellenére is láttam, hogy Stefán legalább annyira meglepődött, mint én, elmaradt a fizikai erőszak. Maradt a verbális szitok áradat. Persze szigorúan tompítva, mert volt is bent vendég, másrészt mert a szituáció abszurditásában éreztem a komikumot. Nem csak ő, én is röhögtem...
Azután arcot mostam és szemüveget.
A mustáros fürdő túl snassz lenne.
Az energia italába azonban még mindig csempészhetek fekete őrölt borsot.
Igen. azt hiszem ezt kell tennem.
Ezt súgja a kis ördög aki a vállamon lakik. A bal vállamon.
Volt a jobb oldalon régen egy kis fehér ruhás angyalka is, de azt már régen lepöcköltem a picsába...
(Ha a címhez bármilyen szexuális mentális képet párosítottál, komoly bajok vannak veled!)
